Égből ​hullott három alma 332 csillagozás

Marani krónikák és egyéb történetek
Narine Abgarjan: Égből hullott három alma

Amikor Szevojanc Anatolija gondos előkészületek után lefeküdt meghalni, még nem tudta, hogy Kudamanc Vaszilij hosszas tépelődés után éppen elhatározta magát, hogy elindul, és megkéri a kezét. Hogy sikerül-e neki odaérni időben, és mi köze van mindehhez Tatevik átkának, egy kék köves gyűrűnek és egy hófehér pávakakasnak, az kiderül az örmény írónő különleges művéből, ahol a látszólag széttartó szálak bravúrosan haladnak a végkifejlet felé. Az olvasó ne számítson csöpögős romantikára: a cselekmények helyszíne, sőt a regény egyik főszereplője is egy örmény hegyi falu, ahol másként működnek az emberi kapcsolatok, egyszerűbbek az érzelmek, és kegyetlenebb az élet, azonban ebben a kaukázusi Macondóban a rideg valóság valahogy összeér a varázslatos emberi képzelettel. A regényt egy hozzá lazán kapcsolódó novellafüzér egészíti ki.

Eredeti megjelenés éve: 2015

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Typotex Világirodalom Typotex

>!
Typotex, Budapest, 2022
290 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634932147 · Fordította: Goretity József
>!
Typotex, Budapest, 2019
290 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632799926 · Fordította: Goretity József
>!
Typotex, Budapest, 2019
290 oldal · ISBN: 9789632799926 · Fordította: Goretity József

1 további kiadás


Enciklopédia 57

Szereplők népszerűség szerint

Anatolija · Salvaranc Ovanesz


Kedvencelte 101

Most olvassa 26

Várólistára tette 318

Kívánságlistára tette 255

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

gesztenye63>!
Narine Abgarjan: Égből hullott három alma

Narine Abgarjan: Égből hullott három alma Marani krónikák és egyéb történetek

Akartam olvasni valami szépet. Valami könnyedet is, talán. Meg olyan jó kis bekecses szívmelengetőt. Még jó, hogy nem jártam tüzetesebben utána, hogy mit veszek a kezembe, így nem is vártam mélyebb hatást, csupán némi kikapcsolódást. Ez a könyvecske azonban valójában olyan mese, amiből nem ártana otthon, az almáriumban tartani több adagot is, gondosan lezárt, illatos fiolákban, hogy szükség idején, ha néha nagyon fáj, vagy ha csak túl ködös az éj, netán megmagyarázhatatlan reménytelenség borul a szívre, akkor egyszerűen lekaphassuk a polcról egy finom szippantás, egy csipetnyi kóstolás erejéig.
Igaza lehet @Ezüst kartársnőnek, amikor azt írja, hogy (s)ejtelmem sincs, miféle varázspor lengi körül a kaukázusiak bölcsőjét, hogy felnővén ilyen csodálatos mesélőkké lesznek, de úgy tudnak történetet szőni, hogy az bőséggel kimeríti a fantasztikus fogalmát. link

Mivel Kaukázus, és mivel aktualitások, azért a végére a kötetbe rejtett elbeszélésekben nyilván megkapjuk a nekünk kijáró, mindennapi nyomasztásunkat is. Ámde ez is szépen, ízléssel és cizelláltan adagolva, messze távol a nyavalygástól, vagy a nyálas hőspátosztól. Inkább amúgy bölcsen, mint ahogy a hegyek százévesei élhetik életüket, amíg csak megadatik, amíg a mi rohanó világunk hagyja, s közben egy percig sem feledve, hogy halálukkal ők a békességbe kötnek, a hiánnyal meg csak mi veszíthetünk.
Eljön majd a holnap – és nem marad semmi: sem girbegurba, köves utcácskák, sem színes mozaikkal kirakott falak, sem régi, szúette ajtók, sem napégette datolyapálmák – húzd végig rajtuk a tenyered, és szalmatörekké válva mindegyik a nemlétbe süllyed.

Végül is nehéz nem a hatása alá kerülni egy olyan könyvnek, ami ilyen idézetek tömkelegét ontja magából, mint például ez: Az élet olyan, mint a déli álom – rövid, sokszínű, meleg. Szól belőle a gyermekeink nevetése, és könnyekre fakad meghalt szeretteink nyomán. Óceán illata árad belőle, sivatagi szélé, kukoricalepényé, mentateáé, mindazé, amit úgysem tudunk magunkkal vinni.

Különös, hogy mennyire törékeny a szépség és a giccs off közötti határvonal, meggyőződésem, hogy Abgarjan szépet alkotott.

Ajánlom, igazi minőségi próza.

16 hozzászólás
Ottilia P>!
Narine Abgarjan: Égből hullott három alma

Narine Abgarjan: Égből hullott három alma Marani krónikák és egyéb történetek

A szép, színes borító feltételezem az örmény népművészetre, mesevilágra utal, keleties hangulata megkapó, és összességében szemet gyönyörködtető. A cím pedig egy örmény népmesét idéz, amelyben három alma esett le az égből, egy annak, aki látta, egy annak, aki elmesélte, egy pedig annak, aki meghallgatta.

Egy idős pár mágikus szerelmén keresztül betekintünk a 20. század pusztító történelmébe, a népirtás borzalmaiba, egy örmény hegyi falucska kemény mindennapjaiba. A település lakói között a szerelem, a megpróbáltatások, az ellentétek és megbocsájtások, a barátság, a közös múlt és jelen erős összetartó erőt kovácsol. Az emberek törődnek egymással, tolerálják egymást, szeretetteljes légkörben élnek, összhangban egymással és környezetükkel, és méltósággal viselik nélkülözéssel, megpróbáltatással teli sorsukat.

Az egész történet az életörömtől duzzad, és át- meg átszövi az örmény kultúra, gasztronómia. Említést érdemelnek még a nagyszerű tájleírások, a még a legnehezebb pillanatokban is fellelhető finom humor, és nem utolsó sorban a csodák, egy távoli mágikus világ üzenete, ahol varázslat rejtőzik a hétköznapokban.

Példaként állhat előttünk, ahogyan ezek az egyszerű. gyötrelmes sorsú örmény emberek összekapaszkodnak a bajban, segítik egymást, reményteljesen előretekintenek, tudnak örülni, és minden körülmények között a boldogságra törekszenek. Az egész történetet szép gondolatokkal, szép érzésekkel teljes, és betölti valami elsöprő erejű, természetes kedvesség.

Narine Abgarjan oroszul író örmény írónő, a Jasznaja Poljana-díjat ezért a kötetéért kapta. Úgy hiszem maradandót alkotott, elgondolkodtató, tanulságos és igazi SZÉP irodalom ez a javából.

3 hozzászólás
Nikolett_Kapocsi P>!
Narine Abgarjan: Égből hullott három alma

Narine Abgarjan: Égből hullott három alma Marani krónikák és egyéb történetek

Az elmúlt években oly sok remek értékelés született erről a könyvről, hogy nehéz lenne bármiféle újdonsággal előrukkolnom.

Mégsem tudom megállni, hogy ne írjak legalább néhány mondatot erről a metaforákkal átszőtt keleti meséről.

Az Égből hullott három alma az élni akarás regénye egy aprócska, végtelenül nehéz sorsú örmény falu történetén keresztül elbeszélve.

Nélkülözés, betegségek, családtagok korai elvesztése, földrengés, éhínség és háború egymást váltva sújtják a kis település lakóit, de ők elfogadva a rájuk mért csapásokat mindvégig kitartanak.

A maraniak összetartó és megtartó ereje közös múltjukban és hagyományaikban rejlik, amelyek kapaszkodót jelentenek a legnehezebb időkben is.

Békésen élnek együtt nemcsak egymással, de az elhunyt és olykor visszalátogató családtagjaikkal is, senki nem kezd el kételkedni, ha a tornácon a halott feleségét, vagy a szoba mennyezetén az elhunyt nővérét látja viszont.

A megmagyarázhatatlan eseményeket, a csodákat az élet természetes részének tekintik, így azon sem lepődik meg túlságosan senki, hogy végül a halálra készült Anatolja révén tér vissza az élet és a jövő ígérete ebbe a csöppnyi kis faluba.

Dacára a bibliai hét csapáshoz hasonló pusztításnak és a falu lassú elnéptelenedésének, az élet végül mindig utat tör magának.

Narine Abgarjan gyönyörűen ír, gyakran az eredeti örmény kifejezéseket is megtartva vezeti be az olvasót az örmény kultúra és tradíciók kis szegletébe. A részletgazdag leírások életre keltik ennek a távoli kis zárt falunak a sajátos szín és ízvilágát. A szép líraiság finom humorral, néha már szarkazmussal társítva jelenik meg, ezáltal oldva egy kicsit a sok veszteség és nehézség miatti nyomasztó és szorongató légkört.

Ez a regény segít meglátni a hétköznapokban a varázslatot, egy égből hullott ajándék annak, aki olvassa.

2 hozzászólás
szadrienn P>!
Narine Abgarjan: Égből hullott három alma

Narine Abgarjan: Égből hullott három alma Marani krónikák és egyéb történetek

A leggyönyörűbb mesék mélyén szinte mindig ott rejtőzik a kegyetlenség, hiszen csak a hétfejű sárkánnyal való véres küzdelem után juthatunk el a boldog befejezésig. És talán az Égből hullott három alma meséje sem csurogna sűrű, illatos mézként, gyógyító balzsamként az olvasó lelkére, ha nem tudná, hogy történetünk színhelyénél nincs nyomorúságosabb, elátkozottabb örmény falucska a kaukázusi hegyekben. Földrengés, aszály, éhínség, háborúk tizedelik a kis település lakóit, nincs olyan család, amelyik ne viselne mély gyászt és ne siratná gyermekeit, unokáit.
Maran falu krónikája mégis az életigenlésről, az élet ünnepléséről szól. Amikor a sors elviselhetetlenné válik, csodálatos módon mindig ott a jóbarát, aki a kezét nyújtja és megosztja a terhet. Ha az otthon rideg és szeretetlen, kivirul a könyvtár, a legkedvesebb könyvek között lonccal, hegyi liliommal, méhrajjal, az eresz alatt fészket rakó fecskékkel, átutazó hangyabollyal. Lenyügözőek a helyi népszokások és ünnepi fogások is, itt tényleg hamuban sül a finom édesség, a krkeni, reggelente tojásból, cukorból készül a gogol-mogol, fehérboros kukoricaliszt-bundában pedig a brinza. Az örmény néplélek elválaszthatatlan a finom mágiától, szinte természetes, hogy fehér pávakakas őrzi a nemesi család utolsó sarját, és az elhunyt házastárs esténként makacsul elfoglalja a verandát. A falu életét áthatja a csodavárás, a legnagyobb ígéretet hordozó varázslat pedig akkor következik be, amikor már csak tizenhárom öregasszony meg nyolc öregember marad, hogy megünnepelje.
A szépséges nyelvezettel megalkotott kötet egy bűbájos kisregényt és néhány személyes hangvételű novellát foglal magában, legszebb vonásuk pedig talán az ősökkel, az elvesztett, szeretett családtagokkal való folytonos, eltéphetetlen kapcsolat, és az az éltető remény, ami nem ismer legyőzhetetlen akadályt, nem ismer lehetetlent.

10 hozzászólás
eme>!
Narine Abgarjan: Égből hullott három alma

Narine Abgarjan: Égből hullott három alma Marani krónikák és egyéb történetek

Én ezt a könyvet nagyon szerettem, főként az első, címadó írást. Kisregény nagy szívvel és lélekkel. Gyógyír, balzsam, mese. Varázslatos mágikus mese, tele megpróbáltatásokkal, nehézségekkel és tragédiákkal, de amelyből mindezek ellenére sugárzik az élet és a remény. Hangulata, színei, illatai pedig menthetetlenül elkábítják az embert. Rég olvastam ilyen lélekmelengető csodát.
A helyszín Maran, egy elnéptelendő, az enyészet útjára lépett kis falu, ennek emberkéz és természet által pusztított múltjában és jelenében barangolunk. Egy kis mikrokozmoz, amely nemcsak Márquez Macondóját, de Tokarczuk Őskorát is felidézi az emberben. Előbbinél kevésbé pesszimistább, utóbbinál jóval gördülékenyebb, szervesebben összeálló egész. Amit Tokarczuknál kifogásoltam (l. link), azt Abgarjan, szerintem, mesterien kivitelezi. Úgy tud mesélni, hogy az ember maraninak érzi magát, Szevjonac Anatoliját, Vaszilijt, a kovácsot és a falu apraja-nagyját meg közvetlen szomszédjának tudja. A narrátor úgy képes megtartani a kellő távolságot, hogy közben lépten-nyomon érződik, nemcsak jól ismeri, de szereti és meg is szeretteti története alakjait. De nemcsak a hely és emberei élők, az elbeszélés mágikus realizmusa is az, minden elemével, amelyek szépen, szinte észrevétlen természetességgel simulnak bele a történetbe, mindennek megvan a maga helye és értelme.
Közben pedig néprajzi érdekességek, népi ízek és gyógymódok, babonák és bibliai utalások, anekdoták és történetmorzsák mozaikjából kirajzolódik a falu története. A falué, amely fájdalom és csodavárás között éli életét. Amely felkészült a bölcsen elfogadott végre, de amely egy erősnek bizonyuló életforrás – az egymás felé fordulás tudása, a bizalom, az összefogás, az emlékőrzés – révén váratlan ajándékot kap. Égből hullott három almát. Annak, aki látta, annak, aki mesélte és annak, aki hallgatta. Mert ez a hallhatatlanság titka: a generációkon át átörökített, átadott tudás. Az átélés mellett az elmesélésre és meghallgatásra való készség. A könyvtár, a rajzokban való megörökítés, a füvek és virágok titkának őrzése mind-mind menedékként és gyógyírként funkcionál a regényben. A generációk közti kommunikáció az, ami reményt adhat. A múlttal való együttélés, annak elfogadása. És a jövőbe vetett kissé irracionális hit. Mert a rá vonatkozó sokkal racionálisabb tudást nem biztos, hogy el lehet ép ésszel viselni. Tudjuk: minden esemény annak visszatükröződése, ami korábban már volt. Érhetik-e meglepetések az embert?
Abgarjan nagyon szépen, finoman szőtt képekben vizsgálja az élet leglényegesebb kérdéseit. Az életet meghatározó értelemadás működését. A hitbe fojtott fájdalmat, a múlt feldolgozását, a váratlanul jött remény erejét.
A kötet második felének elbeszlései is hasonló kérdéseket feszegető pillanatképek. Talán kevésbé optimisták és kevésbé kidolgozottak, mint a kisregény. A középpontban háború, felvillantott sorsok, a ma elnéptelenedő falvai, tékozló fiak és lányok, a kiüresedett otthonok fájdalma. A köddé és délibábbá váló valóság, amely addig él, míg elhagyod.
Igen, én ezt a könyvet nagyon szerettem…

9 hozzászólás
Annamarie P>!
Narine Abgarjan: Égből hullott három alma

Narine Abgarjan: Égből hullott három alma Marani krónikák és egyéb történetek

Életemben nem hallottam a Jasznaja Poljana irodalmi díjról, melyet Narine Abgarjan 2016-ban elnyert, de az biztos, hogy ez a könyv minden díjat bezsebelhetne, az én személyes kitüntetésemet meg is kapja!
Az örmény szerző saját felmenőinek világába meríti bele olvasóját. De ez nem egy egyszerű vízzel leöntéses keresztelés, hanem a tűz és lélek beavatása. Az eszköze pedig nem más, mint a szavak hatalma, de azt a legszélesebb és legmélyebb mértékig kihasználja. A legkeserűbb realitásba beleszőtt mágia tündérfonalának segítségével kiemeli az emberi létezést, annak csupasz földi valóságából, és isteni magaslatokba emeli. De miért is ne tenné, hiszen az írónő létezése már maga a csoda, az isteni elrendelés oka.
Az ötvennyolc éves Anatolija halni készül.
"Pénteken, nem sokkal dél után, amikor a nap átbukott a zeniten, és méltóságteljesen a völgy nyugati széle felé gördült, Szevojanc Anatolija lefeküdt meghalni.”
Szépen kikészíti a halotti ruháját, elrendezi a környezetét, felfekszik ravatalos ágyára, de a halál csak nem jön. Helyette azonban jön más. A hatvanhét éves Vaszilij személyében élete legszebb és legvarázslatosabb élménye, egy szerelem. A pár kapcsolatának tükrében megismerjük múltjukat, s az ő múltjuk az örmény nép múltja. Háború és éhínség, kihalás szélére sodródó közösség, és ebbe a pusztulatba beleszülető remény magja, maga az élet. A hegyvidéki, köd lepte falu életét átlengi a mágia, és Abgarjan prózája ettől nem csupán a marani nép történelme, hanem ontológiai magyarázata. Hogyan is képes létezni, létben maradni ilyen megpróbáltatások közepette ez a nép?

A kötet első nagyobb egysége Anatolija és Vaszilij története, mely után kisebb írások találhatóak. Bár itt egy másik időszakba lépünk, kicsit nyersebb és zordabb körülmények uralkodnak, mégis ugyanannak az éremnek egy másik felét láthatjuk. Itt kevesebb hangsúly pihen a misztikumon, és nagyobb teret kapnak a természeti képek, az illatozó fűszerek, a dús levű gyümölcsök, a napszag és esőillat.
Varázslatos ez a könyv, maga a csoda. Mert nem elég, hogy lélegzetelállító a szövege, de ezen felül saját életünk nagy kérdéseire is válaszol; van-e még nyitva ajtó, kapunk-e még lehetőséget, van-e értelme annak, hogy vagyunk, miért csap olykor arcul az élet. A remény könyve!
Kedvenc lett! Őszintén ajánlom mindenkinek, aki hajlandó elvarázsolódni!

9 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!
Narine Abgarjan: Égből hullott három alma

Narine Abgarjan: Égből hullott három alma Marani krónikák és egyéb történetek

Ha a jövő évben készítek listát a 2020-ban olvasott legjobb könyvekről, akkor ennek a könyvnek már biztos ott a helye, mindegy, hogy mennyi könyv vár még rám ebben az évben. Annyira szerettem ennek a könyvnek a világát, a hangulatát, a humorát, hogy a végtelenségig tudtam volna még olvasni.
Egy minden szempontból nagyon különleges és nagyon szívet melengető könyv. Imádtam és ajánlom mindenkinek, mert olyan világba repít és olyan élményt ad, ami ritka, mint a fehér holló. Vagy a fehér páva? ;)
Csodálatosan szép történet, fantasztikus szereplőkkel, keserédes eseményekkel, szív- és léleksimogató mese.
Bővebben: https://konyvutca.blogspot.com/2020/02/narine-abgarjan-…

4 hozzászólás
tammancs1 P>!
Narine Abgarjan: Égből hullott három alma

Narine Abgarjan: Égből hullott három alma Marani krónikák és egyéb történetek

Varázslatos történet ez a Kaukázus mélyéről (vagy inkább tetejéről), egy hegyi örmény falucska lakóiról, ahol mintha megállt volna az idő, illetve csak körbe körbe jár, és a falubeliek pont úgy élik mindennapjaikat, ahogy felmenőik tették évszázadokon át. A modern világ csak a falun túl létezik, ott van a banki hitelek és a technika világa, és bár a sokat látott maraniak túléltek hegyomlást és sáskajárást, az elöregedést és a kihalást úgy tűnik nem tudják legyőzni. Vagy mégis?

Imádtam ennek a könyvnek a mesékkel, csodákkal teli mágikus és zárt világát, a történet időtlenségét és karaktereinek sokszínűségét, a stílusát, az örmény paraszti tudás és hagyomány felidézését, magát a cselekményt, az első mondatát…egyszóval kb minden sorát!

5 hozzászólás
Ezüst P>!
Narine Abgarjan: Égből hullott három alma

Narine Abgarjan: Égből hullott három alma Marani krónikák és egyéb történetek

Sejtelmem sincs, miféle varázspor lengi körül a kaukázusiak bölcsőjét, hogy felnővén ilyen csodálatos mesélőkké lesznek, de úgy tudnak történetet szőni, hogy az bőséggel kimeríti a fantasztikus fogalmát. Nem lóg ki a sorból az örmény származású orosz írónő, Narine Abgarjan sem – Égből hullott három alma című regényétől a szívem úgy olvadt darabjaira, mint vaj a krumpli alatt, miközben azt éreztem, magam is kész vagyok kitárt karral fogadni a boldogságot.

Menstruációról olvasni még sosem volt ilyen izgalmas, mondhatnám az elejéről szólva – a regény ugyanis egy váratlan, illetve a kor okán indokolatlan és aggodalomra okot adó menstruáció történetével indít, és legyen bármennyire furcsa, már itt olyan lenyűgözően kezd szövődni a meskete, hogy az ember csak akkor lenne hajlandó letenni a kötetet, ha tőből levágnák a könyvet tartó kezét. Abgarjan regénye igazi ajándék az olvasónak. Ajándék, akárcsak Anatolijának Vaszilij. Szép (a maga tiszta szépségével számomra olyan, mintha nagy kedvencem, a Fehér zászlók húgocskája lenne), bájos és végtelenül szeretetreméltó, de soha nem érezzük ostobán ábrándosnak, holmi rózsaszín és édes pirulának, amit valóság helyett próbálnak lenyomni a torkunkon. A valóság itt is csak valóság, fájdalommal, veszteségekkel, halállal. Ám nincs benne sem gúny, sem harag, sem kételkedés. És meglehet, ettől lesz annyira gyönyörű ez a mese. Igazi menedék a léleknek, mert nem röhögi ki a reményeket. Épp ellenkezőleg, kincsként óvja, majd beteljesíti őket. Hasra voltam esve minden egyes betűjétől, ahogy az összes szereplőtől, értelemszerűen még a kutyától is.

Az Égből hullott három alma elképesztően jó regény (a kötet végén szereplő néhány novella pedig csak korona a koronára), erősen bízom benne tehát, hogy fényes kezdet kapujában állunk, és hamarosan Narine Abgarjan további alkotásait is élvezhetjük majd magyar fordításban.

4 hozzászólás
olvasóbarát>!
Narine Abgarjan: Égből hullott három alma

Narine Abgarjan: Égből hullott három alma Marani krónikák és egyéb történetek

…kicsi a világ, mi pedig nagyok vagyunk benne, habár naivitásból meg ostobaságból egész életünkben épp fordítva gondoljuk.
Hálásak lehetünk a Typotex kiadónak, hogy ilyen kötetekkel örvendeztet meg bennünket.
Előbb olvastam Abgarjan újabban megjelent kötetét, szomorú témája ellenére nagyon tetszett, elhatároztam, hogy más műveit is olvasni fogom, remélem, lesznek újabbak és azoknak magyar fordításai!
Témaválasztásában és elbeszélésmódjában erre könyvre emlékeztet. A hegyvidéki emberek nehéz élete, megpróbáltatásai, de életigenlése és egymást segítő mindennapjai nagyon szép történeteket eredményeznek. „Az időt itt fönt más anyagból gyúrták, más értéke van.”- írta Irene Solá, de akár írhatta volna Abgarjan is, mert annyira más ez a világ, ahol vannak csodás megmenekülések, de van nagyon sok halál, éhínség, de vannak tehetséges, egymást segítő emberek egy kis közösségben, amely a túlélésért küzd nehéz körülmények között, természeti csapások és a háború súlyos következményei között. Nagyon fontosak a hagyományok, a szokások, már akkor is megszólnak valakit, ha másként teregeti a mosott ruhát a szárítókötélre, rendszerezve, fajta meg szín szerint kell kiteregetni. Kritikusak a máshonnan érkezettekkel, főként a városiakkal és különösen azokkal a lányokkal, akiket fiaik hoznak el hozzájuk. Solá könyvében több mágia, a misztikum, ebben több a realizmus, de mindkettő nagy hatást gyakorolt rám.
Egy elbeszélés a szerző mindkét kötetében szerepel, Zanazan a tragikus sorsú, orgonaszemű nőről, ebben a kötetzáró elbeszélések között, a másikban a történet kezdetén.
A könyv külső megjelenésében is nagyon szép, különös örmény motívumokkal díszített.
Goretity Józsefnek hálásak lehetünk a remek fordításért, sok orosz nyelvű kötet magyarításával ajándékozott meg bennünket.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Ezüst P>!

Ha egyszer boldogsággal ajándékoztak meg, fogadd el hálával. Ne sértsd meg az ég jóakaratát, légy méltó az ajándékhoz, amellyel kitüntettek téged.

204. oldal

Narine Abgarjan: Égből hullott három alma Marani krónikák és egyéb történetek

mate55 >!

Minden ember életének megvan a maga értelme, minden ember életének megvan a maga háborúja.

132. oldal

Narine Abgarjan: Égből hullott három alma Marani krónikák és egyéb történetek

Ezüst P>!

„Az élet olyan, mint a déli álom – rövid, sokszínű, meleg – gondolta Haddum. – Szól belőle a gyermekeink nevetése, és könnyekre fakad meghalt szeretteink nyomán. Óceán illata árad belőle, sivatagi szélé, kukoricalepényé, mentateáé, mindazé, amit úgysem tudunk magunkkal vinni.”

248. oldal (Haddum)

Narine Abgarjan: Égből hullott három alma Marani krónikák és egyéb történetek

Ezüst P>!

Tata azt mondta: az éghez az öregek meg a gyerekek vannak a legközelebb. Az öregek azért, mert hamarosan elmennek, a gyerekek meg azért, mert nemrég érkeztek. Az előbbiek már sejtik, az utóbbiak pedig még nem felejtették el, milyen illata van az égnek.

273. oldal (Berd)

Narine Abgarjan: Égből hullott három alma Marani krónikák és egyéb történetek

1 hozzászólás
Ezüst P>!

Csöndben, békésen ebédeltek. Keveset beszéltek, kerülve a témát, viszont annyi közvetlenség és hétköznapiság volt a kanálcsörgésben, a kérésben, hogy adják közelebb a sót, vagy vágjanak egy darab sajtot, a házi kenyér száraz végében és egy-egy korty vízben, hogy Anatolija először érezte úgy, hogy az élet nem adottság, hanem ajándék.

104. oldal

Narine Abgarjan: Égből hullott három alma Marani krónikák és egyéb történetek

2 hozzászólás
Ezüst P>!

A háború az embereket vagy ateistává teszi, vagy buzgó hívővé. Harmadik lehetőség nincs. A háború az embereket vagy jóvá, vagy hitvánnyá teszi. Harmadik lehetőség nincs. Egyáltalán, a háború nem tűri az árnyalatokat, az utalásokat. Teljes szívéből gyűlöl téged, és nem vár megbocsátást. Embertelenül erős és aljas ellenfél.

253. oldal (Háború)

Narine Abgarjan: Égből hullott három alma Marani krónikák és egyéb történetek

Kapcsolódó szócikkek: háború
szadrienn P>!

Az éjszakai eső áztatta kert ilyenkor ködlepelbe burkolózik – a köd rátelepszik a fák hegyére, vattacsomóként ül a ciprusok mohás ágain, átsejlik a hatalmas birsalmafa ágai közül –, a sárga színű, érdes héjú termések élesen kiütköző zárványként hatnak a tejfehér takarón.

Macsucsa

Narine Abgarjan: Égből hullott három alma Marani krónikák és egyéb történetek

Annamarie P>!

November
Az elmélkedések hónapja. Kökény- és fűszerillatú hónap. Gránátalma, dió és a vágás mentén gyorsan sötétedő birsalma illatú.

Narine Abgarjan: Égből hullott három alma Marani krónikák és egyéb történetek

4 hozzászólás
szadrienn P>!

Aztán felszáll a köd, és a juharfák arany és vörös színétől tarkállanak a dombok, a környék sűrű naspolya- és csipkebogyóillatot áraszt, fenyő és harmatos földiszeder aromája terjeng – az ősz múlásával gyümölcse émelyítően édes és hatalmas, háromnál több bele sem fér az ember tenyerébe.

Macsucsa

Narine Abgarjan: Égből hullott három alma Marani krónikák és egyéb történetek

robinson P>!

… – jaj, kislányom, mennyire hasonlítasz mindkét szülődre, mintha csak benned egyesülne az a két boldogtalan lélek.

Narine Abgarjan: Égből hullott három alma Marani krónikák és egyéb történetek


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Justin Torres: Mi, állatok
Békés Pál: Csikágó
Dragomán György: A fehér király
Fábián Janka: Az utolsó boszorkány történetei 1.
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa
Háy János: A bogyósgyümölcskertész fia
Dušan Šimko: Gubbio
Daniel Kehlmann: Hírnév
Grecsó Krisztián: Jelmezbál
N. Tóth Anikó: A szalamandra mosolya