Égből ​hullott három alma 29 csillagozás

Narine Abgarjan: Égből hullott három alma

Egy örmény népmesében három alma esett le az égből, egy annak, aki látta, egy annak, aki elmesélte, egy pedig annak, aki meghallgatta. A regény egy idős pár mágikus szerelmén keresztül mutatja be a 20. századi örmény történelem pusztító évtizedeit. A kis hegyi falu lakói is megszenvedik a népirtás borzalmait, azonban a szerelem, a fájdalom, a bosszú és a megbocsájtás, a barátság és a viszály olyan erős összetartó erőt képez az ott lakók között, hogy azt csak az éhínség képes meggyengíteni. Narine Abgarjan művével 2016-ban elnyerte a rangos Jasznaja Poljana irodalmi díjat.

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Typotex, Budapest, 2019
292 oldal · ISBN: 9789632799926 · Fordította: Goretity József
>!
Typotex, Budapest, 2019
290 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632799926 · Fordította: Goretity József

Enciklopédia 21


Kedvencelte 9

Most olvassa 3

Várólistára tette 80

Kívánságlistára tette 54

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
szadrienn P
Narine Abgarjan: Égből hullott három alma

A leggyönyörűbb mesék mélyén szinte mindig ott rejtőzik a kegyetlenség, hiszen csak a hétfejű sárkánnyal való véres küzdelem után juthatunk el a boldog befejezésig. És talán az Égből hullott három alma meséje sem csurogna sűrű, illatos mézként, gyógyító balzsamként az olvasó lelkére, ha nem tudná, hogy történetünk színhelyénél nincs nyomorúságosabb, elátkozottabb örmény falucska a kaukázusi hegyekben. Földrengés, aszály, éhínség, háborúk tizedelik a kis település lakóit, nincs olyan család, amelyik ne viselne mély gyászt és ne siratná gyermekeit, unokáit.
Maran falu krónikája mégis az életigenlésről, az élet ünnepléséről szól. Amikor a sors elviselhetetlenné válik, csodálatos módon mindig ott a jóbarát, aki a kezét nyújtja és megosztja a terhet. Ha az otthon rideg és szeretetlen, kivirul a könyvtár, a legkedvesebb könyvek között lonccal, hegyi liliommal, méhrajjal, az eresz alatt fészket rakó fecskékkel, átutazó hangyabollyal. Lenyügözőek a helyi népszokások és ünnepi fogások is, itt tényleg hamuban sül a finom édesség, a krkeni, reggelente tojásból, cukorból készül a gogol-mogol, fehérboros kukoricaliszt-bundában pedig a brinza. Az örmény néplélek elválaszthatatlan a finom mágiától, szinte természetes, hogy fehér pávakakas őrzi a nemesi család utolsó sarját, és az elhunyt házastárs esténként makacsul elfoglalja a verandát. A falu életét áthatja a csodavárás, a legnagyobb ígéretet hordozó varázslat pedig akkor következik be, amikor már csak tizenhárom öregasszony meg nyolc öregember marad, hogy megünnepelje.
A szépséges nyelvezettel megalkotott kötet egy bűbájos kisregényt és néhány személyes hangvételű novellát foglal magában, legszebb vonásuk pedig talán az ősökkel, az elvesztett, szeretett családtagokkal való folytonos, eltéphetetlen kapcsolat, és az az éltető remény, ami nem ismer legyőzhetetlen akadályt, nem ismer lehetetlent.

10 hozzászólás
>!
Ezüst P
Narine Abgarjan: Égből hullott három alma

Sejtelmem sincs, miféle varázspor lengi körül a kaukázusiak bölcsőjét, hogy felnővén ilyen csodálatos mesélőkké lesznek, de úgy tudnak történetet szőni, hogy az bőséggel kimeríti a fantasztikus fogalmát. Nem lóg ki a sorból az örmény származású orosz írónő, Narine Abgarjan sem – Égből hullott három alma című regényétől a szívem úgy olvadt darabjaira, mint vaj a krumpli alatt, miközben azt éreztem, magam is kész vagyok kitárt karral fogadni a boldogságot.

Menstruációról olvasni még sosem volt ilyen izgalmas, mondhatnám az elejéről szólva – a regény ugyanis egy váratlan, illetve a kor okán indokolatlan és aggodalomra okot adó menstruáció történetével indít, és legyen bármennyire furcsa, már itt olyan lenyűgözően kezd szövődni a meskete, hogy az ember csak akkor lenne hajlandó letenni a kötetet, ha tőből levágnák a könyvet tartó kezét. Abgarjan regénye igazi ajándék az olvasónak. Ajándék, akárcsak Anatolijának Vaszilij. Szép (a maga tiszta szépségével számomra olyan, mintha nagy kedvencem, a Fehér zászlók húgocskája lenne), bájos és végtelenül szeretetreméltó, de soha nem érezzük ostobán ábrándosnak, holmi rózsaszín és édes pirulának, amit valóság helyett próbálnak lenyomni a torkunkon. A valóság itt is csak valóság, fájdalommal, veszteségekkel, halállal. Ám nincs benne sem gúny, sem harag, sem kételkedés. És meglehet, ettől lesz annyira gyönyörű ez a mese. Igazi menedék a léleknek, mert nem röhögi ki a reményeket. Épp ellenkezőleg, kincsként óvja, majd beteljesíti őket. Hasra voltam esve minden egyes betűjétől, ahogy az összes szereplőtől, értelemszerűen még a kutyától is.

Az Égből hullott három alma elképesztően jó regény (a kötet végén szereplő néhány novella pedig csak korona a koronára), erősen bízom benne tehát, hogy fényes kezdet kapujában állunk, és hamarosan Narine Abgarjan további alkotásait is élvezhetjük majd magyar fordításban.

4 hozzászólás
>!
ppeva P
Narine Abgarjan: Égből hullott három alma

Szerelem első olvasásra. :)
Szemeztem vele már a könyvesbolt kirakata előtt is, nagyon tetszett a borítója. De azt hittem, mese, és a név alapján valamiért arab szerzőre gondoltam. Aztán mikor váratlanul ajándékba kaptam, és közelről is szemügyre vehettem, egyből tisztázódtak a félreértések. A szerző oroszul író örmény írónő, akinek az édesanyja a Hegyi-Karabahból származik, a történet meg nem mese, hanem annál sokkal, sokkal csodálatosabb.
Nem volt kérdés, hogy beelőzi a kilométeres várólistámat, és sürgősen nekilátok elolvasni.
Azt mondtam, csodálatos a történet? A történet maga végtelenül szomorú, bár reményteli a kicsengése. A nyelvezet az, ami csodálatos, egyszerűen nem lehet betelni vele. Meg a látásmód, a tragédiákból, halálokból, szerencsétlenségekből, természeti és egyéb katasztrófákból való új és új felemelkedés. A nehéz mindennapok csendes, szívós kitartása. Az új élet reménye, a nem várt, nem kért, váratlan szerelem. A túlélés, a remény. És mi más a remény, mi más a jövő, mint a gyermek. Ez a világvégi, félig-meddig kihalt, öregek lakta falu is csak azért maradhat fenn az idő krónikájában, mert vannak gyerekek, akik megörökítik, továbbviszik szüleik, nagyszüleik, népük történetét.
Nem találok rá szavakat, milyen nagy hatással volt rám ez a könyv. Egyértelműen kedvenc.
Remélem, hamarosan elérhetőek lesznek további kötetek is az írónőtől.

>!
mate55 
Narine Abgarjan: Égből hullott három alma

Amikor a torok összeszorul és a szem nedvessé válik. Várakozás egy csodára. És jön. A világ tetején. Amikor a lakosok a külső eseményeket inkább visszhangként érzékelik. Valahol háború van. Melyik? Első vagy második? Vagy néhány a „modernek” közül? Nem számít. Nem fontos. Fontos az, hogy éhínség kövesse, és az angyalok a kék oszlopokra leszállva, lelkeket vegyenek el. A titok nyitja meglepően egyszerű. Az olvasás valódi ünneppé válik. Miért? Mert belőlünk, saját vágyainkból, félelmeinkből, szeretetünkből, tiszteletünkből – emberségünkből táplálkozik. Nem kerestem benne mély értelmet és globális ötletet, nem! Csak pihentem, és közben szívből szórakoztam, „álmodtam”, nevettem. Csodálatosan kellemes érzés ilyen kevéssé ismert gyöngyszemekre akadni. Az ilyen könyvek mindig bearanyozzák a napomat (éjszakámat), és gyakran a következő néhányat is, mert az érzés, amit maguk után hagynak, kóboráramként ott szaladgálnak bennem és váratlanul fel-felbukkanva melengetik lelkemet. Ilyenkor mindig azon tűnődöm, hogy miért nem ismerik, pedig egészen biztos vagyok abban, hogy a legtöbben hasonlóan vélekednének róla, mint én. Hiába na, a világ másképp működik, de szerencsére bőven akadnak benne ilyen történetek, csak mázli kell hozzájuk, hogy rájuk akadjunk, és persze olyan Kedves Moly-ismerősök, mint spoiler. Kedves álmom van – kicsinek látni magam. Például ötévesnek.

8 hozzászólás
>!
Annamarie P
Narine Abgarjan: Égből hullott három alma

Életemben nem hallottam a Jasznaja Poljana irodalmi díjról, melyet Narine Abgarjan 2016-ban elnyert, de az biztos, hogy ez a könyv minden díjat bezsebelhetne, az én személyes kitüntetésemet meg is kapja!
Az örmény szerző saját felmenőinek világába meríti bele olvasóját. De ez nem egy egyszerű vízzel leöntéses keresztelés, hanem a tűz és lélek beavatása. Az eszköze pedig nem más, mint a szavak hatalma, de azt a legszélesebb és legmélyebb mértékig kihasználja. A legkeserűbb realitásba beleszőtt mágia tündérfonalának segítségével kiemeli az emberi létezést, annak csupasz földi valóságából, és isteni magaslatokba emeli. De miért is ne tenné, hiszen az írónő létezése már maga a csoda, az isteni elrendelés oka.
Az ötvennyolc éves Anatolija halni készül.
"Pénteken, nem sokkal dél után, amikor a nap átbukott a zeniten, és méltóságteljesen a völgy nyugati széle felé gördült, Szevojanc Anatolija lefeküdt meghalni.”
Szépen kikészíti a halotti ruháját, elrendezi a környezetét, felfekszik ravatalos ágyára, de a halál csak nem jön. Helyette azonban jön más. A hatvanhét éves Vaszilij személyében élete legszebb és legvarázslatosabb élménye, egy szerelem. A pár kapcsolatának tükrében megismerjük múltjukat, s az ő múltjuk az örmény nép múltja. Háború és éhínség, kihalás szélére sodródó közösség, és ebbe a pusztulatba beleszülető remény magja, maga az élet. A hegyvidéki, köd lepte falu életét átlengi a mágia, és Abgarjan prózája ettől nem csupán a marani nép történelme, hanem ontológiai magyarázata. Hogyan is képes létezni, létben maradni ilyen megpróbáltatások közepette ez a nép?

A kötet első nagyobb egysége Anatolija és Vaszilij története, mely után kisebb írások találhatóak. Bár itt egy másik időszakba lépünk, kicsit nyersebb és zordabb körülmények uralkodnak, mégis ugyanannak az éremnek egy másik felét láthatjuk. Itt kevesebb hangsúly pihen a misztikumon, és nagyobb teret kapnak a természeti képek, az illatozó fűszerek, a dús levű gyümölcsök, a napszag és esőillat.
Varázslatos ez a könyv, maga a csoda. Mert nem elég, hogy lélegzetelállító a szövege, de ezen felül saját életünk nagy kérdéseire is válaszol; van-e még nyitva ajtó, kapunk-e még lehetőséget, van-e értelme annak, hogy vagyunk, miért csap olykor arcul az élet. A remény könyve!
Kedvenc lett! Őszintén ajánlom mindenkinek, aki hajlandó elvarázsolódni!

8 hozzászólás
>!
robinson P
Narine Abgarjan: Égből hullott három alma

Abgarjan izgalmasan ír, miközben az élet és a halál közötti reményről és a továbblépésről mesél. Léleksimogató gyöngyszem ez a kisregény.
https://gaboolvas.blogspot.com/2019/09/egbol-hullott-ha…

2 hozzászólás
>!
Uzsonna
Narine Abgarjan: Égből hullott három alma

Vano, mivel értelmesen gondolkodó ember lévén minden megmagyarázhatatlan dologhoz szkeptikusan viszonyult, azonnal megpróbált az eseményeknek valamely racionális értelmezést adni, ám miután ez sehogyan sem sikerült neki, csak legyintett egyet, megadta magát, és megbékélt azzal, hogy vannak dolgok, melyeket szokványos szavakkal lehetetlen megmagyarázni, melyeket emberi ésszel lehetetlen felérni.

Egy ilyen történet gyönyörű szavai után nekem már nincs mit írnom.
ÉLET árad minden sorából, hiába a háború, éhínség, öregedés és kihaló falvak. A REMÉNY árad belőle és bízhatunk, hogy a pusztító események névtelen áldozatainak története megmarad. Csupa EMBERSÉG ez a történet, amiből nekünk csak tanulni lehet.
Egy égből hullott alma lapul a tenyeremben és nagyon vigyázok rá!

>!
Sapadtribizli P
Narine Abgarjan: Égből hullott három alma

A címadó történet szép mese volt. Kicsit nehezen indult és elég üresnek éreztem, hogy megtudok mindent a legősibb ősökről is, de aztán belejöttem a történet hangulatába és meg tudtam szeretni a kis falut lakóival.
Aztán jöttek az elbeszélések, amik ugyanúgy az ősök vagy teljes életek meséléséből álltak, de mivel rövidek voltak, megmaradtak annál az állapotnál, hogy de miért is kell ez most? Miért kell nagy vázlatokban felfesteni egy életet, hogy aztán egy új vázlatot kapjunk. Ezek az elbeszélések nem nyerték el a tetszésemet, kicsit semmitmondóknak éreztem őket. Ami sajnálatos, mert a főbb regényt már éppen megszerettem. Megtetszett, hogy három fő részből áll, a múltból, a jelenből és a jövőből; tetszett a lassúsága és a világ elfogadása, ugyanakkor tetszett, hogy az ilyen megkövesedett helyeken is mindig vannak kivételek, lázadók, akik vagy a halállal harcolnak, vagy az öregséggel, a magánnyal, vagy csak a természeti elemekkel.
Az Égből hullott három almá -ra jó szívvel fogok emlékezni. Mert emlékezni kell: a múlt, jelen, jövő ebben forr össze.

>!
Belle_Maundrell
Narine Abgarjan: Égből hullott három alma

Ez is egy „belezúgtam a csodás borítóba és a címbe”-típusú vásárlás volt. Szóval néha mégiscsak számít a borító.
Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre, nem csak a csinos külleme miatt, hanem azért is, mert még soha nem olvastam semmit örmény szerzőtől. Kiállta a próbát, ugyanis teljesen beleszerelmesedtem az írónő stílusába és ebbe a ködös, varázslatos hangulatba. Nem tudom, hogy ez egyedül Narine Abgarjan fantasztikus mesélőkéjének az érdeme-e, vagy pedig van valami Örményország hegyeiben, ami kihozza az emberből ezt a szépséges szóvirágzást, de ha utóbbi, akkor sürgősen mélyebbre kell merülnöm az irodalmukban. Elsősorban nem is maga a történet vagy a szereplők fogtak meg, hanem ahogy az egész el van mondva, az valami csodaszép. A kis lelkem kéjesen hentergett a szebbnél szebb szavak között, igazi kényeztetés volt.
Pedig néha azért meggyűlt vele a bajom, főleg a szereplőkkel. Az még hagyján, hogy néha összekevertem őket, mert sokan voltak, de az is előfordult, hogy valakiről azt sem tudtam, hogy nő vagy férfi. Kifogtak rajtam ezek az örmény nevek. És ha már örmény; nekem nagyon tetszett, hogy mindenféle (megmagyarázott) szó feltünedezett a szövegben, érdekes volt megismerni a helyi sajátosságokat. A kedvencem a gogol-mogol nevű édesség, én ezt még sosem hallottam, de imádom mondogatni. :D
A történet lassan csordogál, olyan, mint a faluban folyó élet. A falu, ahol mintha megállt volna az idő, hogy sokáig azt sem tudtam, hogy merre járunk időben, bár időnként azért beszivárogtak olyan dolgok, amik a 20. század végére engedtek következtetni. Érdekes volt ez az elszigeteltség, egy ideig zavart is, hogy miért nem vagyok jobban kiművelve az örmény történelmet illetően, hogy legalább azt tudnám, mikor milyen háború miatt van éhínség (azért nagyjából kikövetkeztettem), aztán rájöttem, hogy nem is igazán ez a fontos. Inkább az emberekre gyakorolt hatása, hogy meglássuk, hogyan befolyásolták ezek a szomorú események a hegyi falu és lakóinak életét. Az elmaradottsága ellenére is elkápráztatott ez a hely, gyönyörűen ábrázolta az írónő. Főleg az maradt meg bennem, ahogy az évszakok változásáról és a hatásukról írt, olyan érzékletes volt a sok illattal meg szellőcskével.
A mágikus realizmus része is nagyon tetszett, jók voltak ezek a kis furcsaságok. spoiler
Nekem tetszettek a novellák is a végén, főleg, hogy valamelyiknél konkrétan látszott a személyes tapasztalat, és hogy az írónő valamennyire a saját élményeiből inspirálódott. Egy kicsit elütnek a regény hangulatától, de ettől még nem vitatom, hogy itt van-e a helyük. Még az is megfordult a fejemben, hogy talán az egész jobb lett volna egy novellafüzérként, hogy megússzuk az üresjáratokat, de rájöttem hogy akkor nem maradt volna ennyi idő atmoszférateremtésre, és gyorsan le is állítottam ezt a gondolatmenetet.
A szereplők káosza és a belőle fakadó, néha fellépő zavart unalom(?) – inkább káosz – miatt elgondolkodtam rajta, hogy szigorú némber leszek és csak 3,5 csillagot adtam rá, de egyrészt azt azért kevésnek érzem, másrészt meg hogy adhatnék 4 csillagnál kevesebbet egy olyan író művére, aki még az Utószóban is ilyen gyönyörűségesen ír? Imádom ezt a nőszemélyt, remélem, más műveit is ki fogják adni, mert nagyon szívesen elmerülnék még egyszer a szóvirágai tengerében.

Ui. Gogol-mogolt mindenkinek! :D

>!
chibizso
Narine Abgarjan: Égből hullott három alma

"Abgarjan a szerteágazó történetekből lassan építi fel a Maran völgy atmoszféráját. Azt a kis univerzumot, ahol egy hetekig tartó vérzésbe nem lehet belehalni, egy idős asszony teherbe esik, egy kisfiú látja a mennybe szálló lelkeket, és egy páva különös lelki kapcsolatba kerül egy későn született fiúval. Babonás falusiak, megmagyarázhatatlan kapcsolatok és események teszik teljesen meseszerűvé a kis örmény falu világát.

A hétköznapi varázslatok mellett a nyers valóság is beköszön Maranba. A különböző életutak és az azokban olvasható tragédiák egy nemzet tragédiáját rajzolják ki. Viszont ha az olvasó nem jártas az örmény történelemben, ez regény ezen olvasata kicsit elveszik. Abgarjan meséi azonban önmagukban vannak olyan univerzálisak, hogy „örmény kultúra szűzként” ne zavarjon ez. A szerző nem bonyolódik bele bonyolult történelmi adatokba, sem összefüggések részletes magyarázatába, csakis az emberi szemszögre koncentrál. Családon belüli erőszak, árvaság vagy özvegyi sors – mind olyan élethelyzetek, amelyekkel hellyel-közzel mindenki találkozik, és ezek mentén könnyen tud kapcsolódni a könyv szereplőihez. Szociológiai szinten sem érződik teljesen idegennek az örmény problémák. A falu olyan eseményei, mint a fiatalok elvándorlása, a külvilággal való korlátozott kapcsolat, vagy a külvilág vívmányai iránt érzett gyanakvás, olyan élmények, amelyekkel magyarként is tudunk azonosulni, hiszen hasonló történeteket mi is könnyedén felidézünk felmenőink életéből."

Bővebben: http://ekultura.hu/2019/09/23/narine-abgarjan-egbol-hul…


Népszerű idézetek

>!
szadrienn P

Az éjszakai eső áztatta kert ilyenkor ködlepelbe burkolózik – a köd rátelepszik a fák hegyére, vattacsomóként ül a ciprusok mohás ágain, átsejlik a hatalmas birsalmafa ágai közül –, a sárga színű, érdes héjú termések élesen kiütköző zárványként hatnak a tejfehér takarón.

Macsucsa

>!
Ezüst P

Tata azt mondta: az éghez az öregek meg a gyerekek vannak a legközelebb. Az öregek azért, mert hamarosan elmennek, a gyerekek meg azért, mert nemrég érkeztek. Az előbbiek már sejtik, az utóbbiak pedig még nem felejtették el, milyen illata van az égnek.

273. oldal (Berd)

1 hozzászólás
>!
szadrienn P

Aztán felszáll a köd, és a juharfák arany és vörös színétől tarkállanak a dombok, a környék sűrű naspolya- és csipkebogyóillatot áraszt, fenyő és harmatos földiszeder aromája terjeng – az ősz múlásával gyümölcse émelyítően édes és hatalmas, háromnál több bele sem fér az ember tenyerébe.

Macsucsa

>!
robinson P

– Milyen nap van ma?
– Csütörtök.
– A csütörtök jó nap.

>!
Ezüst P

Csöndben, békésen ebédeltek. Keveset beszéltek, kerülve a témát, viszont annyi közvetlenség és hétköznapiság volt a kanálcsörgésben, a kérésben, hogy adják közelebb a sót, vagy vágjanak egy darab sajtot, a házi kenyér száraz végében és egy-egy korty vízben, hogy Anatolija először érezte úgy, hogy az élet nem adottság, hanem ajándék.

104. oldal

2 hozzászólás
>!
robinson P

… – jaj, kislányom, mennyire hasonlítasz mindkét szülődre, mintha csak benned egyesülne az a két boldogtalan lélek.

>!
Ezüst P

Ha egyszer boldogsággal ajándékoztak meg, fogadd el hálával. Ne sértsd meg az ég jóakaratát, légy méltó az ajándékhoz, amellyel kitüntettek téged.

204. oldal

>!
mate55 

Minden ember életének megvan a maga értelme, minden ember életének megvan a maga háborúja.

132. oldal

>!
Annamarie P

November
Az elmélkedések hónapja kökény – és fűszerillatú hónap. Gránátalma, dió és a vágás mentén gyorsan sötétedő birsalma illatú.

4 hozzászólás
>!
robinson P

TATA AZT MONDTA: AZ ÉGHEZ AZ ÖREGEK MEG A GYEREKEK VANNAK A LEGKÖZELEBB. AZ ÖREGEK AZÉRT, mert hamarosan elmennek, a gyerekek meg azért, mert nemrég érkeztek.


Hasonló könyvek címkék alapján

Antonia Arslan: Pacsirtavár
Karen Szimonjan: Visszavárunk, Natanael!
Isabel Allende: Kísértetház
Bodor Ádám: Sinistra körzet
Ljudmila Ulickaja: Szonyecska
Viktor Pelevin: A rovarok élete
Mariam Petroszjan: Abban a Házban
André Brink: Homokba írt történet
Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl
Ljudmila Ulickaja: Odaadó hívetek, Surik