Zarah ​álma (Zarah 3.) 89% 247 csillagozás

Sosem gondoltam volna, hogy több, mint 2200 oldalnyi történet le tud kötni, tud újat mutatni … pedig igen, 1 hónapig éltem Zarah-val és családjával, s imádtam minden percét. A korábbi kötetek értékelésénél is írtam, hogy emelem kalapom Náray írói tevékenysége előtt, de ez a 3. kötet csak megerősítette ezt bennem. Fantasztikus történet volt a maga borzalmaival, mélységeivel és magasságaival, ezer és ezer szereplőjével, cselekményszálával, drámáival. Minden létező érzelmet közvetített az írás, én pedig átéltem egytől-egyig az összeset. Végig gondolva a 3 kötet eseményeit, fantasztikusan építette fel a szerző a mondanivalóját, aprólékos, pontos leírásai, választott karakterei tökéletesen illettek a történetbe … senki nem volt tökéletes, nem egy rózsaszínfelhős mese, hanem a kor, az élet valósága. Végig izgalomban tartott, hol boldog eufóriában, hol veszett aggodalomban, mindig jött valami nem várt fordulat. S hogy még az utolsó oldalakon is csavart egyet az események alakulásán, hát na :-) A befejezésről, a végső akadály legyőzése utánról olvastam volna kicsit bővebben, részletesebben, nemcsak az epilógus soraiból. Számomra biztosan az év meghatározó olvasmánya, gyarapítva kedvenc íróim, regényeim sorát!

A sorozat befejező kötete is lebilincselő olvasmány volt . Nagyon elvarázsolt a történek , szinte az összes földrészen kalandos cselekmények és szívszorító tragédiák játszódak . Nem lehet megunni a szép jellemzéseket , a leírásokat . Meglátszik , hogy az író a divatszakma egyik kimagasló egyénisége .A végét kétszer is átolvasatm , mer olyen nehezen jutott el az tudatomig a gyilkos kiléte.

Ezzel a kötettel letudtam Zarah Winter-Totti és családjának tökéletes és csak látszólag változatos sorsát. A kötetek színvonala szerintem ezzel érte el a mélypontját sajnos, a fő sztori elem ugyanis a Rosalinda és a Dallas spoiler eseménysorával vetekedett. Ismét rengeteget olvastunk több soron át kígyózó – és többször ismétlődő – életbölcsességekről, tökéletes, gazdag családokról akikkel természetesen azért történnek rossz dolgok is. De, érezzük is magunkat rosszul ezen véleményünk miatt a könyvről, mert a jelen kötet egyébként magyar származású főgonoszának ugyanez a baja velük, hogy irigy rájuk. Megyek is elszégyellni magam.
Egyébként távol áll tőlem a „nagy magyar nemzethy mindenki felett állok csak folyton ver engem az Isten életérzés”, ugyanakkor a rövid Budapesten játszódó jelenet szerintem túlzottan negatív képfestés volt. A másik sztori elem ami szerintem értelmetlen volt, a spoiler anekdota. Üdvözlöm az írót a való világban, erre nem kellett volna egy egész fejezetet szánni, mert minden felnőtt ember találkozott már vele.
Összességében az volt a benyomásom, hogy Náraynak mindenképp kellett egy ugyanakkora kötetet írni, mint a korábbi kettő, ellenben ehhez alapanyag már nem igazán volt. Ennek ellenére minden szálat mégsem sikerült elvarrni – például spoiler megjelent a semmiből, motivációk és magyarázat nélkül, hogy aztán azonnal újra el is tűnjön.

Az elején a sok szereplő miatt nehezen rázódtam bele, csak kapkodtam a fejem ki kicsoda.
Szép, megható és igazán izgalmas, fordulatos történet volt.
Megmondom viszont őszintén, hogy az abszolút kedvencem az első rész maradt, habár ez a rész sem maradt sokkal el tőle.

Csak befejeztem a trilógiát és bár olvasmányos volt, megdolgoztam érte :D Ennél a harmadik résznél sem változott a véleményem a gyermetegre, vagy életidegenre sikeredett párbeszédekkel és a szappanoperás cselekményszálakkal kapcsolatban. Szeretek elmerülni a termetes regényekben, de ebből a 2000+ oldalból igazán elhagyhatta volna az író a hosszadalmas és ismétlődő életbölcseleti fejtegetéseit, meg az érdektelen részletek kibontását, amiken megint csak átlósan futottam át.
Ez az egész történetfolyam kb. 1500 oldalon, no meg feszesebb stílusban sokkal élvezetesebb lett volna. Ennek ellenére nem bántam meg a rászánt időt, mert több szereplő is a szívemhez nőtt és a sorozat hangulata is megfogott… Egyszer elolvasni pont jó volt ezen a szabadságos hetemen, amikor úgyis a szobában bujkáltam napközben a 35 fokos hőség elől :)

Bajban vagyok a csillagozással. A regény továbbra is távol áll a klasszikus értelembe vett családregénytől, és a történelmi szál helyett jó kis „krimi” bontakozott ki belőle ismét. Viszont utóbbi izgalmat és fordulatot vitt a történetbe, s ez tompította a csalódottságomat, amiért szappanoperát olvasok ahelyett, amit vártam.
A frász kerülgetett, amikor újabb és újabb szereplők bukkantak fel. A regény első kötetének kezdetén elkezdtem családfát rajzolni, hogy könnyebben kövessem ki kicsoda, milyen rokoni kapcsolatok vannak a szereplők között. Szerintem ilyen bonyodalmas, szerteágazó, ill. több tőről összefonódó családfa nem létezhet a valóságban. Vagy igen?
A történetben továbbra is sok volt a véletlen, és a veszteség. Szerencsére pozitív események is akadtak, és számos életre tanító gondolat, bölcsesség. Egyik-másik majdnem unalomig ismételve, ha mindhárom kötetet számításba vesszük de sebaj! Kedvelem ezeket az elgondolkodtató mondatokat. Ellenben továbbra sem értem a töltelék szövegrészeket: pl. Kim munkásokkal való küzdelmének több oldalon való ecsetelését. Azt hittem ennek lesz valami jelentősége a későbbi eseményeket tekintve, de nem. Akkor minek volt rá szükség?
Összességében mit mondanék Náray Zarah trilógiájáról? Amit minden kötetnél megemlítettem: szappanopera jellegű szórakoztató olvasmánynak egész jó volt. Csak én nem ezt vártam! Történelemmel átszőtt, szépirodalmi családregényt szerettem volna kapni általa!
Saját példány, de nem gondolom, hogy évek múlva kedvet kapnék ismét elolvasni.

A három kötetes regényfolyamból ez, az utolsó kötet tetszett a legkevésbé. De az is lehet, hogy mire ideáig elértem, már túl sok lett a rokonokból, túl szerteágazó lett a kapcsolatrendszer, és felbukkant jónéhány szereplő, akik szerintem teljesen feleslegesek voltak, mert szerepük igazán nem volt, nem lett. A történet is már kicsit túl lett írva erre a részre, és jónéhány eseményre nem is kaptam kielégítő választ, szinte csak egy félmondattal lett lezárva, hogy megoldódott. spoiler Szóval erre a kötetre már én is azt tudom mondani, hogy a kevesebb talán több lett volna, de azért voltak ebben a kötetben is izgalmak és kalandok bőven.

Nem ez a könyv volt, ami kihozott volna az olvasási válságomból….
Régen olvastam a második kötetet, így eleinte csak kapkodtam a fejem, hogy ki kicsoda és hogyan kapcsolódik Zarahhoz. Utána azon törhettem a fejem, hogy az egyes történések a két fő cselekményszál közül melyikhez is kapcsolódnak. Megjegyezném spoiler egyikhez sem. Ellenben megtöltöttek tíz oldalt értelmetlenül.
Ha három kötetet veszem ez a második legjobb, de nem volt élmény az olvasása. A stílus viszont továbbra is öt csillag, élvezet olvasni.

A sorozatok harmadik részéhez érve általában telítődök egy történettel, így a harmadik kötetbe mindig nehezebben fogok bele. Így voltam a Zarah trilógiával is, aminek az első két részét faltam, a 3. résznek azonban hagytam időt.
Alapvetően szerettem ezt a trilógiát, bár nekem a befejező rész már kicsit sok volt és talán aránytalan.
Az elején kapkodtam a fejem, ki-kicsoda, de a sok visszaemlékezésnek köszönhetően hamar visszatért az első két rész tartalma off és a sok szereplő megint ismerős lett. A leírasok ebben a részben is tetszettek, a párbeszédek viszont helyenként, különösen a könyv vége felé már kevéssé kidolgozottnak tűntek.
A sok fordulatnak köszönhetően izgalmas volt a történet, bár az utolsó oldalak izgalmai nekem már nem hiányoztak, a lezárást pedig az epilógussal furcsának, kapkodósnak éreztem.
A rengeteg csavar helyett szívesen olvastam volna még a műkincsvédelemről és a szereplők további sorsáról.
Ezzel együtt szerettem a Zarah trilógia világát, a szerző stílusát, széles látókörét, a sok érdekes témát, amit felvet a sorozatban és a szereplőket is.
Folytatni fogom a Náray könyveket.

A Zarah trilógia befejező könyve sem okozott csalódást. Nagyon szeretem Náray stílusát, elképesztően olvastatja magát a könyv. Kíváncsian vártam mi lesz a történet vége és nem kellett csalódnom. Ugyanolyan izgalmas és fordulatos volt a cselekmény, mint az előző két könyvnél. Sajnálom, hogy nincs folytatás. Vagy mégis? :)