Rengeteg 903 csillagozás

Naomi Novik: Rengeteg

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Agnyeska szereti csendes faluját a völgyben, az erdőket és a csillogó folyót. Kis világának peremén túl azonban a gonosz varázslattól sötétlő Rengeteg burjánzik, melynek árnyéka a lány életére is rávetül.

Népét egy szigorú varázsló oltalmazza a Rengeteg hatalmától, a Sárkányként ismert mágus azonban szörnyű árat követel a segítségéért: tízévente egy hajadont. Ahogy közeleg a kiválasztás ideje, Agnyeska félelme egyre nő, mert tudja, hogy legjobb barátnőjére, a szépséges és bátor Kasjára fog esni a Sárkány választása, és senki sem mentheti meg a rá váró rettenetes sorstól.

Amikor azonban a Sárkány eljön, nem Kasja lesz az, akit elragad.

„A Rengetegben minden megvan, amit Novik írásaiban szeretek, és ráadásnak némi óvilági mágia és a sötét tündérmesék zamata.” Patrick Rothfuss, A szél neve szerzője

„Vad, pezsdítő és mélyen, sötéten mágikus. Azonnal a klasszikusok közt a helye.” Lev Grossman, A varázslók szerzője

Naomi Novik: Uprooted

Eredeti mű

Eredeti megjelenés éve: 2015

Tagok ajánlása: 15 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Gabo SFF könyvek GABO

>!
GABO, Budapest, 2020
488 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634069874 · Fordította: Heinisch Mónika
>!
GABO, Budapest, 2016
488 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634062233 · Fordította: Heinisch Mónika
>!
GABO, Budapest, 2016
488 oldal · ISBN: 9789634062790 · Fordította: Heinisch Mónika

Enciklopédia 23

Szereplők népszerűség szerint

Sárkány (Szarkan) · Agnyeska · Kasja · Alosa · Ballo · Marek herceg

Helyszínek népszerűség szerint

Rengeteg


Kedvencelte 199

Most olvassa 27

Várólistára tette 515

Kívánságlistára tette 481

Kölcsönkérné 12


Kiemelt értékelések

reccs P>!
Naomi Novik: Rengeteg

A mesék az emberi lélek legalapvetőbb félelmeiből, vágyaiból építkeznek. A gyerekeknek azért meséljük, hogy a leggyengébb is legyőzheti a sárkányt, hogy ő is meg merje vívni a harcait saját problémáival. És bizony néha a felnőttek lelkének sem árt a segítség. Ez a történet átránt a valóságból egy olyan világba, ahol a leggyengébb, legjelentéktelenebb szereplő is képes lehet legyőzni a világát fenyegető sötét erőket, bátorsággal és kitartással bármilyen ellenséggel felveheti a küzdelmet. A világát átszövi a mágia, titokzatos erők irányítják, melyet csak kevesek látnak át, és még kevesebben értenek. A szláv mitológia elemeiből építkezik, azokból nagyszerűen épít fel két királyságot, Polniát és Rosziát off, és a benne élő, különböző életmódokba született embereket.
A szereplők nagyon jól tükrözik a mesei archetípusokat. Pontosan úgy viselkednek, ahogy a hasonló karaktereknek kell, hogy a mese a maga rendje szerint haladjon. Agnyeska, aki akarata ellenére lesz az események részese, más, mint a toronyba korábban elhurcolt lányok. Rendetlen, ügyetlen és bosszantó. Ám éppen az esetlen jelleme teszi olyanná, akinek szurkolhatunk végig. Tetteit nem hatalomvágy vagy kapzsiság, hanem önzetlenség, szeretet, hűség, megértés irányítják. Nem szándékosan gabalyodik bele világmegváltó eseményekbe, csak egyszerűen azt teszi, amit az ösztönei és az érzelmei diktálnak. Különös társa ebben a Sárkány, aki szinte minden téren az ellentéte. Elhatárolta magát az érzelmektől, a másokhoz való kötödéstől. Szigorú rend és következetesség szerint él, és egyáltalán nem vágyik egy megzabolázhatatlan lány társaságára. Dühíti és megdöbbenti, ahogy újra meg újra felborítja megszokott életmódját.
A mágia nagyon összetett és kidolgozott ebben a történetben. Elképesztő alapossággal bemutatja a működésének bonyolultságát. Az egész történet legjobb szála, ahogy szembe állítja Agnyeska és a Sárkány mágiáját. A merev férfias varázslatok versengenek az érzelemvezérelt női megfelelőikkel, amelyek külön-külön is célhoz vezetnek, de nem meglepő, hogy az összefonódásuk hoz létre valami igazán erőset. Nagyon különleges benne maga a Rengeteg is. Egyszerre helyszín, szereplő és egy nagy mindent átszövő varázslat. Igazán misztikussá és bonyolulttá teszi a történetet.
Nagyon különleges történet nőtt ki a Rengetegből, amely izgalmas olvasmány lehet bárki számára, aki képes megérezni, miben rejlik a tündérmesék ereje, és hagyni tudja, hogy a mese magával ragadja, elrepítse egy varázslattal teli világba.

7 hozzászólás
AniTiger P>!
Naomi Novik: Rengeteg

Képtelen vagyok azt mondani rá, hogy nem volt jó, hiszen 6 vagy 7 óra alatt befaltam mind a 480 oldalnyi regényt. Nehezen indult, túl sok dolgot akart leszuszakolni a torkomon, Agnyeska se volt eleinte szimpatikus, de aztán annyira magával ragadott a történet, hogy képtelen voltam lerakni… És ébredés után az volt az első gondolatom – a „Hol a kávém?” után –, hogy ezt a 20 oldalt még legyűröm munkába indulás előtt!

Nem ezt vártam, de igazából tetszett, amit kaptam. Látom a hibáit, érzem, hogy hiányzik valami belőle, de szerettem ezt a bolond, piszkos lányt és a szabálykövető mágusát!

(ENYHE OFF: Csak azt nem értem, hogy mi a szöszért lett Sarkan neve magyarítva Szarkanra. Akkorát vihogtam, amikor először így nevezték a könyvben, hogy megijedtem, hogy felébred a család…)

Bővebben a problémákról és a kedvelt dolgokról:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2017/07/naomi-novi…

>!
GABO, Budapest, 2016
488 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634062233 · Fordította: Heinisch Mónika
28 hozzászólás
Infierno>!
Naomi Novik: Rengeteg

Nehéz róla véleményt alkotni, mivel az eleje csak úgy pörgött, szinte észrevétlenül fogytak az oldalak, a közepe felé meg már annyira szenvedtem vele, hogy közben hosszú napok teltek el. Szóval ilyen volt ez, egyszer le se tudtam tenni, máskor meg fel se bírtam venni.

A négy csillag természeten jár, mert élveztem, jól kikapcsolt. És természetesen Szarkan miatt is. Az ő karakterét nagyon szerettem benne, makrancosság ide vagy oda. spoiler Agnyeska az elején nagyon idegesített a maga esetlenségével, de a végére sikerült összeszednie magát.

A végét nem igazán értettem. spoiler Valami nagyon hiányzott nekem az egész történetből. Hiányoltam a párbeszédeket, hosszú, kifejtős részekkel volt tele az egész történet. Ha volt is párbeszéd, csak egy-két szavas. A másik dolog az érzelmek. Szerintem azok mindig fontosak, színesebbé teszik a történetet.

Kár, hogy nincs folytatás, ennyire váratlanul nem érhet véget. Márpedig pont egy olyan helyen ért véget, ahol azt gondoltam, hogy egy nagy dolog fog történni, de semmi.

4 hozzászólás
vicomte P>!
Naomi Novik: Rengeteg

A modern köntösbe öltöztetett, a mesékben gyökeredző fantasy történetek másodvirágzásukat élik. A Rengeteg is erre az újfent termékeny talajra hulló magból sarjadt, hogy Szívfáinak illatos gyümölcseivel csábítsa magához és bódítsa el az olvasókat.

A kedvenc történeteim közül nem egy a mesékben gyökeredzik, mert, ahogy Gaiman is mondta, ezeknek a történeteknek ereje van. Olyan – néha tudatalatti, mégis elemi – félelmeket fogalmaznak meg, amelyek nem csak a gyerekeket, de a felnőtteket is nyugtalansággal töltik el. Gaiman, Pratchett, Beagle, McKillip vagy épp Valente nagyon mélyen merítenek a mesék tengeréből, és amit onnan felhoznak az drámai, rémisztő és gyakran költői is egyben, miközben olyan húrokat pendít meg az olvasóban, amelyek hosszan rezonálnak még a regény befejezését követően is.

McKilliphez spoiler és Valentéhez spoiler hasonlóan Novik is a szláv – származása miatt elsősorban a lengyel – folklór elemeit dolgozta fel, és írt egy számunkra számtalan meséből ismerős környezetben játszódó fantasy regényt, amit csordultig tölt a mágia.
Mivel közvetlenül a Vastanács spoiler után olvastam, és tekintve, hogy annak sűrű szövege, és a cselekményének visszásságai eléggé kimerítettek, ezért kimondottan élveztem ennek a regénynek a lineáris történetszövését és sallangmentes stílusának gördülékenységét. A Rengeteg utolsó száz oldalában ütötte csak fel bennem a fejét a kritikus, és kezdtem nehezményezni, hogy túlságosan is felhasználóbarát ez a szöveg. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy – egy-két apróságtól eltekintve – spoiler túl kiszámítható lett volna a cselekmény, de igazán lehetett volna benne több valódi meglepetés is. Arról nem is beszélve, hogy hiába is értékelem nagyra azt a vitathatatlan szakmai hozzáértést, amivel ez a történet megíródott, de kissé bosszant, hogy Novik megannyi drámai csúcspont lehetősége mellett siklott el elegánsan és kecsesen. Néha ugyan felvillantotta, hogy a Rengeteg (és a lélek) tüskés folyondárral borított úttalan útjait milyen keserves kínokkal lehetne csak bejárni, de valahogy mindig talált egy könnyen járható ösvényt, amin főhősnő azért annyit nem szenvedett…

Külön bekezdést érdemel még a regény mágikus háttere, amely számtalan, akár magyar népmesékből is ismerős motívum mellett az európai mágikus hagyományokra épít.
A varázserő ebben a világban veleszületett tehetség, amit azonban pallérozni kell, és ritka, hogy két varázsló hasonló képességekkel és varázslatokkal rendelkezzen. Agnyeska és mentora, a Sárkány spoiler is igen változatos módon varázsolnak. A hűvös, kimért és világtól már magát tudatosan elszakító Sárkány varázslatai, úgy működnek akár egy jól összerakott óramű, és nyilván pontosan ezért lett ő a varázsitalok alkímiájának mestere is. Az ösztönös, hebrencs és az érzelmeit még mélyen megélő Agnyeska vele szemben szinte paraszti ráolvasásokat alkalmaz, sőt, még a Sárkány elegáns finomságú mágikus formuláit is leegyszerűsíti, mert csak így tudja őket könnyen és hatékonyan alkalmazni. Az egyéb bűbájosságok között is ösztönösen válogat, és legnagyobb segítője Baba Jaga spoiler varázskönyvére, amelynek varázsigéinek lényegére ő azonnal ráérez. A tudatos és ösztönös varázslás ellentétje és egymásra utaltsága a keleti filozófiákat idézi. A könyvben feltűnő többi varázsló is hasonlóan egyedi: akad, akinek az érzékelés, vagy a harc az erőssége, míg mások a gyógyításban vagy a varázstárgyak készítésében remekelnek.
A varázslókon kívül a Rengeteg a könyv másik mágikus sarokköve. A burjánzó, elátkozott ősvadon nem lankadó rosszindulattal támad az emberekre. Az általa terjesztett rontás a gyűlölet, fájdalom, harag, féltékenység, bosszúvágy és szégyen mindenkiben meglévő magvaiból növeszt olyan árnyakat, amelyek rémisztő módon emésztik el a fertőzötteket. A sűrű sötét erdő idegensége és megszállott rosszindulata, a fertőzöttek horrorisztikus megváltozása és az értük való küzdelem a könyv egyik legerősebb része. Az pedig, hogy hogyan mitől vált romlottá az erdő és hogy hol és hogyan lehet megfékezni a Rengeteg által terjesztett rontást, az már nem mese, sokkal inkább egy homályba boruló, sötét ballada.

A Rengeteg egy olyan rendkívül olvasmányos, remekül fordított, pergő cselekményű fantasy kalandregény, amely nem csupán számos fontos kérdést feszeget, de érzékeny, hiteles válaszokat is ad, melyek, ha nem is ásnak le mindig a lélek legsötétebb mélységéig, de nem is sekélyesek. A könyvet nyugodt szívvel tudom ajánlani azoknak, akiknek nosztalgiája támadt egy a sűrű, sötét erdőben játszódó, kicsit szomorkás, de boldog befejezésű mese iránt – ők nem fognak csalódni.

Gaura_Ágnes IP>!
Naomi Novik: Rengeteg

Angolul olvastam, mert éreztem, hogy az én szolid, bakancsosan nőies lelkem nem bírná elviselni egy olyan könyv olvasását, melyben a főszereplő (és egyúttal nyilvánvalóan love interest) pasi mágikus neve a szar és a kan szavak összekovácsolásából jön létre. (Igen, Sarkanból Szarkan lett, mert hát a Dragonból meg Sárkány.) Bíztam benne, hogy ez a kan nem lesz annyira szar. És igaz, hogy spoiler de azért nem ájultam el karakterének mélységétől – mint ahogy Agnyeskáétól sem. Sajnálattal állapítom meg, hogy öregszem, és már nem nézem el a rút kiskacsából seperc alatt szép hattyúvá avanzsálást. Agnyeska egyik pillanatban még csupán csetlik botlik, mint egy Bella Swan, a másikban meg úgy kihomorít, hogy csak lesünk spoiler mintha őt is megharapták volna spoiler. Nem éreztem a sok veszteség súlyát, mert túl gyorsan hulltak az emberek, Martin is büszke lenne a tempóra. A megoldással, a Rengeteg eredettörténetével sem vagyok igazán kibékülve – és az elégedetlenségem oka szerintem úgy 80%-ban az információadagolásra és a (regény második felében) vázlatosra sikeredett történetvezetésre vezethető vissza.
Na, ennyit sirámaimról, mert azért nagyon sok mindent szerettem a regényben, és ezért adtam rá négy csillagot, így beszéljünk inkább az erényekről.
Visszatérve a kezdő gondolathoz: igazából a cím láttán döntöttem el, hogy ezt angolul kell olvasni, hiszen a Rengeteg annyira nem hozza az uprooted szóban rejlő lehetőségeket, hogy sejteni lehetett, nem egy egyszerűen fordítható szövegről van szó. Jó döntés volt, mert amit igazán szerettem benne, az a megfogalmazásokból adódó áthallások, asszociációk kibontakozása: ahogy a rengetegről való értekezés összefonódik a gyökértelenség és a kulturális gyökerek, az otthon témájával – mindez megtámogatva a szerző kulturális gyökereit jelentő szláv mitológia elemeivel. (Én az ilyesmire mindig vevő vagyok.)
A másik dolog, ami megfogott, és szintén a mágikusan eltalált megfogalmazásnak köszönhető: a közös varázslás megjelenítése. Nyilván jól működött a varázsláshoz kötődő erotika, de ami igazán elvarázsolt, az a mágia interpretáció, ami tulajdonképpen egyfajta ars poetica-nak tűnt Novik részéről. A kétféle karakter különbözőképpen áll hozzá a mágiához, de mindkét módszer legitim és célra vezető. Jellemzően a férfi a szabálykövető, és a nő az intuitív szabályhajlító – és akkor legerősebb a mágia, ha mindkét irányelv érvényesül a közös összefogásban, csakúgy, mint amikor ír az ember. Kellenek a szabályok, a mesterség alapjai, de aztán, ha új világot akarunk építeni, akkor túl kell tudni lépni a merev szabályokon, és megérezni, milyen irányban tudunk még hatalomra szert tenni.
Végül egy vallomás: spoiler

12 hozzászólás
szadrienn P>!
Naomi Novik: Rengeteg

Tündérmese egy kicsit másféleképpen. Vajon mi történik, ha a Sárkány ezúttal nem a világszép lányt rabolja el, hanem a slampost és rendetlent, az ügyetlenkét? Lesz-e a rút kiskacsából végül hattyú – kissé ragacsos és kétes fehérségű tollazattal?
Naomi Novik regénye megosztó olvasmány, szélsőséges értékelésekkel. A kellemes olvasat titka talán abban rejlik, ha meseként tekintünk rá, és nem rójuk fel neki a mesék biztonságot nyújtó kiszámíthatóságát, és semmiképpen sem várjuk el a Marija Morevna és a Halhatatlan mélységét, sötét erejét és nyelvi gazdagságát. Aki az orosz mítoszokra épülő igazán fajsúlyos fantasyt szeretne olvasni, az forduljon bizalommal Catherynne M. Valentéhez, ha viszont a felhőtlen szórakozás és a varázslattal átitatott szláv életérzés megtapasztalása a cél, akkor merészkedjünk csak be bátran a Rengetegbe.
Polnia nagyhatalmú mágusa nem is sejti, hogy miféle bonyodalmakat zúdít magára, amikor elkezdi a mágia használatára tanítani a szertelen parasztlányt, Agnyeskát. A szilárd elveken és racionalitáson alapuló férfias világképet kétségbeejtő módon újra meg újra megcáfolják a spontán, ösztönös impulzusokból fakadó női tettek és választások, amikre sajnos nincs ésszerű magyarázat. A varázslat intuitív alapon is működik, a szereplők kezei közül sűrű, illatos mézként csurog a mágia, halk dúdolásban duruzsol, körülöttük morajlik, és éppúgy igazgat hadsereget, mint nehéz bársony szoknyákat. Leginkább azonban védelmi célokra szolgál a rettegett ellenség, a Rengeteg ellen, ami rontással fenyegeti a völgy kis falvainak népét, feltartóztathatatlanul burjánzik és pusztít, céljai, gyilkos hajlamú lakói kiszámíthatatlanok, a legnagyobb félelmet pedig mindig az a veszély kelti, ami arctalan és kiismerhetetlen.
Számomra a legkedvesebb a regény egyszerű meseszövésű első része volt, a hangulatos szláv vidékkel, a mágialeckékkel a lakótoronyban és a félelmetes Rengetegben játszódó jelenetekkel. Aztán ahogy haladtam előre a történetben, az a gonosz Erdőség csak elrabolta egy csillagomat az udvari intrikák, politikai, katonai és szerelmi csatározások közepette.

1 hozzászólás
KönyvParfé P>!
Naomi Novik: Rengeteg

Ó, nagyon nagy bajban vagyok.
A borító szerelem első látásra. Már megjelenés előtt éreztem, hogy ez nekem való lesz, köszönhetően a fülszövegnek. Könyvtárból kölcsönöztem ki a múlthéten, és egy szuszra elolvastam a felét. Gyakorlatilag faltam a lapokat. Aztán lelassultam, egyre nehezebben vett be a történet és nem tudott visszacsalogatni az írónő a Rengetegbe.
Agnyeskát egyáltalán nem sikerült megszeretnem, néha nem is értettem, hogy mit miért csinált. spoiler
Az egyetlen karakter, aki tényleg a helyén volt, az a Sárkány. spoiler Róla olvastam volna még sokkal többet is, sajnálom, hogy maradtak homályos foltok körülötte. Legalábbis nekem.
Ez van… nem nyűgözött el annyira, mint szerettem volna. Nagyon jó indulattal 4 csillagot kap tőlem, mert a 3 és felet keveselltem (de ezt meg egy picit sokallom). Végül győzött a jóindulat. :)
Azért ha Noviknak újabb könyve jelenik meg és hasonló tetszetős borítót kap, akkor mindenképpen próbálkozni fogok vele.
spoiler

MissFortune>!
Naomi Novik: Rengeteg

Nehezen lehet ezt a könyvet értékelni. Az eleje fenomenális volt, faltam a lapokat, de sajnos ez nem tartott túl sokáig. A negyedénél körülbelül úgy éreztem, hogy ellaposodik. Onnan voltak jobb- rosszabb pillanatok, de már nem bírta hozni azt az érzést, amit az elején. A vége felé meg iszonyatosan szenvedős.. inkább kotlottam rajta pár napot.
A szereplőket nem kedveltem meg, magam sem tudom miért. Olyan rideg itt mindenki… Szarkannak pedig őszintén nem értem, hogy gondolták ezt a magyarosított nevet…:'D
Kedvenc idézetet sikerült legalább avatnom:

„A siker minden kockázatot feledtet…”

Nálam ez a könyv egyszer olvasós kategóriába esik. Nem rossz, de nem lenne az a pénz, amiért újra végig szenvedném.

3 hozzászólás
Wiggin77 P>!
Naomi Novik: Rengeteg

Micsoda jó kis mese volt ez! Felnőtteknek szóló mese, de kell ilyen is. Bizony, nem bántam volna, ha még nem köp a TV maci és tart még a történet, de ugyanúgy, mint gyerekkorom meséinél, lefekvés után tovább élnek bennem a képek. Jó volt a Rengetegben kóborolni.

A litván és lengyel felmenőkkel bíró írónő a lengyel és orosz népmesékből és a szláv mitológiából merítettt inspirációt. Szláv hangzása van a neveknek is benne, Polnia pedig
Lengyelországnak, Roszia meg Oroszországnak felel meg. Egy interjúban olvastam, hogy a regénybeli fővárost Krakkóról mintázta.

A történet már az első pár oldal után magával ragadott, Novik gördülékeny mondataival nagyon gyorsan elrepít egy világba, ami a régi mesékből ismerős, de azért mégis más. Más, mert a Rengeteg által kiváltott állandó fenyegetettség egyfajta sötét, baljós hangulatot ad. (Rémlik, mintha lett volna egy film pár éve, amiben hasonló volt a szituáció, ott is egy fenyegető erdő vett körül egy völgyet. Nem jut eszembe a címe.)
Bár nem ember, mégis maga a Rengeteg a legemlékezetesebb szereplő számomra.
Pedig a többi főhős is jól felépített karakter. Agnyeska, az egyszerű falusi lány nehéz helyzetbe kerül, amikor a Sárkány őt viszi magával. A kezdeti bizonytalankodások után azonban kiderül, hogy egy rendkívűl talpraesett, sőt tűzrőlpattant menyecske, nem afféle picsogó hisztis liba. Visszanézve talán spoiler de még ezen sem akadtam fenn. A történet a maga fordulataival, igzalmaival, időnként már-már horrorisztikus jeleneteivel úgy sodort magával, hogy nem is gondolkodtam ezen.
A Sárkány pedig a nyers, gúnyoros modorával az egyik legeltaláltabb varázsló, akiről volt szerencsém olvasni.

Nagyon tetszett a mágia kétpólusú ábrázolása, amikor a Sárkány kissé merev, precíz, kigondolt varázslása találkozott Agnyeska improvizáló, „érző” megközelítésével.
A főszereplők viszonya abszolút hihetően alakul, szerencsére minden nyálas szirupot nélkülözve.

Elégedett vagyok a végső megoldással is. Nagyon szívesen olvastam volna még, de úgy jó, ahogy van, így lett kerek a történet. Csudajó mese!

6 hozzászólás
gesztenye63>!
Naomi Novik: Rengeteg

Kezdem azzal, hogy szeretem a kihívásokat. A szó szoros (azaz molyos) és átvitt értelmében egyaránt. Beleolvasva a Közösség tagjainak értékeléseibe, nem volt akadémikus feladvány kitalálni, hogy ugyancsak megosztó olvasmányt vettem a kezembe. És így, az olvasást követően is igencsak embert (laikus olvasót) próbáló feladat egyértelmű véleményt formálni róla.
Először is a könyv, mint termék. Csodálatos, egyszerűségében nagyszerű borítóterv, igényes kivitel, csak kézbe kell venni és elkezd hatni a mágia. Na és a tartalom: Naomi Novik elbeszélőkéje hibátlan, gördülékeny, a mondatok és a mondanivaló szinte észrevétlenül, hétköznapi egyszerűséggel úsznak át az olvasó fejébe és formálódnak gondolatokká. Véleményem szerint ez nagyban köszönhető Heinisch Mónika rendkívül színvonalas fordítói munkájának is, amivel a szláv mese- és mondavilág köré szőtt cselekményt emészthetővé, otthonossá teszi a magyar olvasó számára (teszem hozzá, benne még soha nem csalódtam!).
A történet pedig: számomra az ellentétek, néhol szinte feloldhatatlan ellentmondások története. Már a regény szerkezete is így épül fel. A könyv harmadában-felében kapunk egy varázslatosan sötét, misztikus lényekkel telipakolt, rettenetes bűverővel rendelkező helyszínt, a polák-rusz határvilág áthatolhatatlan, mesebeli erdőségét, a Rengeteget. Majd, ahogy felépül a történet, egyszerre a hard fantasyk világából jól ismert középkori királyi udvarban találjuk magunkat, ahonnan egyenes út vezet egy mocskos, véres küzdelemhez, ami ugyancsak jól ismert kelléke a zsánernek.
A történet vezérlő szálát a férfi és női szerepek értelmezése adja. Az írónő interpretálásában Sárkány, a mágus (a férfi) még a hétköznapi ember által megmagyarázhatatlan varázslatok terén is az írott, vagy íratlan szabályokat követi, a járt útról egy lépéssel sem tér le, szemben az egyszerű parasztlánykából boszorkánnyá avanzsált Agnyeskával (a nő), aki ösztönlény, felrúg minden szabályt, minden helyzetben szabad folyást enged intuícióinak, a női megérzésnek. Sajátos a kettejük együttműködésének ábrázolása is, amelyben Novik finoman igaz, de azért csak-csak az olvasó fejébe veri, hogy egyik pólus sem létezhet a másik nélkül.
A mágia rendkívül plasztikus, részletekbe menő ábrázolása ugyancsak kétpólusú. Egyrészt megismerhetjük a pozitív erők irányította építő, helyreállító, gyógyító és számtalan más varázslat – bizonyos varázserővel bíró igékre alapozott – megjelenítéseit, szemben a háborús, pusztító, sötét oldalt szolgáló mágiával, úgymint a tűzvarázslat, vagy a mágikus erővel felvértezett fegyverek alkalmazása. A mágusok szerepeltetése engem nagyban emlékeztetett Tolkien klasszikusaira, de a koppintás nem volt bántó, nem vont le az olvasmányélményből. A kétféle mágia (a jó és a rossz szolgálói) összecsapása szintén erősíti az ellentétes pólusok érzékletes bemutatását.
Ugyancsak az ellentétek szembe állítását láttam abban, ahogy az egyszerű ember gyermeki kötődéseiből, szocializációjából fakadó, óvatos „röghöz kötöttséget”, az új tudás, új világok megismerésének vágyával, a megszokott, biztonságos környezetből való kiszakadás, más élmények megtapasztalásának óhajával párhuzamba állítva ábrázolja az írónő.
A világ kidolgozottsága, a karakterek – és nem csak a főszereplőké – felépítése, jellemük árnyaltsága számomra minden igényt kielégített. Sőt, még az általam olyannyira kényesen kezelt, szinte minden hasonló sztorit átszövő szerelmi szál is ízlésesre sikeredett – kivéve egyetlen, a műben szerintem „testidegen” (bár a meghatározás talán kicsit paradox!) jelenetet. Aki már olvasta, tudja melyikre gondolok. :)
Tetszett, hogy a kezdeti mesemondó stílus a végkifejlet felé egyre inkább átvált a zsánerre talán jellemzőbb, feszesebb tempójú cselekményleírásra, melynek középpontjába az akciódús történések kerülnek. Az elbeszélés zárására azonban újra visszatérünk a mesék egyszerű – hófehér és szénfekete – világába és felcsillan a remény is (talán valaki kicsit nyálasnak is értékelheti ezt!) a boldog végkifejletre. Ettől válik azonban számomra komfortosan keretes szerkezetűvé a regény.
Összességében a könyv végső mondanivalója – persze hangsúlyozottan az én értelmezésemben – az, hogy az eredendő gonosz mindig az emberben (bennünk) rejlik. Minden megnyilvánulása, a képzeletünk által életre hívott, fantáziánk szülte szörnyek saját félelmeinkből, érzéseinkből, indulatainkból táplálkoznak és rajtunk múlik, hogy ezeket gonoszsággá hízlajuk-e, vagy megpróbálunk küzdeni ellenük és kerekebbé,
egésszé tesszük-e az életünket. A döntés a miénk.

Izgalmas, megosztó történet. Nekem tetszett és elgondolkodtatott. Ajánlom mindenkinek, egy próbát megér! :)

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Szyszyyy I>!

Tíz percig magából kikelve ordítozott velem, aztán amíg nagy nehezen eloltotta az ádáz mágikus tüzet, többször is megjegyezte, hogy közönséges disznópásztorok birkaeszű fattya vagyok – amikor meg tiltakozva kijelentettem, hogy az apám favágó, azt vicsorogta, hogy fejszelóbáló tahók vagyunk.

62. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Sárkány (Szarkan)
2 hozzászólás
abstractelf>!

A mi sárkányunk nem falja fel az elrabolt lányokat, akármit is mondjanak róla a völgyön kívül.

(első mondat)

Szyszyyy I>!

– Nem… ugye nem…?
– Ha nem akarsz embert ölni, ne vágd fejbe sokszor egymás után egy nehéz tárggyal! – csattant fel a Sárkány.

53. oldal

Belle_Maundrell>!

Az igazság semmit sem jelent, ha nincs kivel megosztani, az ember egész életében szünet nélkül kiabálhat az ég felé, semmi haszna nincs, ha senki sem jön oda meghallgatni.

353. oldal

Kapcsolódó szócikkek: igazság
2 hozzászólás
Belle_Maundrell >!

– Egy könyvnek nem kell mágikusnak lennie ahhoz, hogy értéket képviseljen.

303. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv
Niah>!

– Szerintem az egész abból ered – folytattam tűnődve, csak úgy magam elé –, hogy túl sok időt töltöttél idebent, és elfelejtetted, hogy az élő dolgok nem maradnak mindig ott, ahová az ember rakta őket.

106. oldal

Szyszyyy I>!

– Nem akarok több józan észt! – fakadtam ki hangosan a terem döbbent csendjében. – Ha a józan ész azt jelent, hogy többé senkit sem fogok szeretni. Az embereken kívül mihez van értelme ragaszkodni?

311. oldal

Sylveris>!

– Ha nem akarsz embert ölni, ne vàgd fejbe sokszor egymàs utàn egy nehéz tàrggyal!

2 hozzászólás
TaviRo>!

Olyan íze volt a bűbájnevének, mint a tűznek és a szárnyaknak, a tekergő füstnek, a kifinomultságnak, az erőnek és az egymáshoz dörzsölődő pikkelyeknek.

254. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Sárkány (Szarkan)
Zsazsóó>!

Tíz percig magából kikelve ordított velem, aztán amíg nagy nehezen eloltotta az ádáz mágikus tüzet, többször is megjegyezte, hogy közönséges disznópásztorok birkaeszű fattya vagyok – amikor meg tiltakozva kijelentettem, hogy az apám favágó, azt vicsorogta, hogy fejszelóbáló tahók vagyunk. A félelmem viszont végleg elpárolgott. A Sárkány is belefáradt a fröcsögésbe, és elküldött. Nem bántam, hogy így kikelt magából, mert már tudtam, hogy csak ugat, de nem harap.

Kapcsolódó szócikkek: Agnyeska · Sárkány (Szarkan)

Hasonló könyvek címkék alapján

Sarah J. Maas: Queen of Shadows – Árnyak királynője
Soman Chainani: Jótett helyébe
Christopher Paolini: Elsőszülött
Sara Wolf: Szívet szívért
Munkácsi Gabriella: A sziget vadásza
Shelby Mahurin: Kígyó & Galamb
Morgan Rhodes: Fagyos hullámok
Emily J. Taylor: Hotel Magnifique
Victoria Aveyard: Vörös királynő
Szakács Eszter: A Szelek Tornya