Rengeteg 371 csillagozás

Naomi Novik: Rengeteg

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Agnyeska szereti csendes faluját a völgyben, az erdőket és a csillogó folyót. Kis világának peremén túl azonban a gonosz varázslattól sötétlő Rengeteg burjánzik, melynek árnyéka a lány életére is rávetül.

Népét egy szigorú varázsló oltalmazza a Rengeteg hatalmától, a Sárkányként ismert mágus azonban szörnyű árat követel a segítségéért: tízévente egy hajadont. Ahogy közeleg a kiválasztás ideje, Agnyeska félelme egyre nő, mert tudja, hogy legjobb barátnőjére, a szépséges és bátor Kasjára fog esni a Sárkány választása, és senki sem mentheti meg a rá váró rettenetes sorstól.

Amikor azonban a Sárkány eljön, nem Kasja lesz az, akit elragad.

„A Rengetegben minden megvan, amit Novik írásaiban szeretek, és ráadásnak némi óvilági mágia és a sötét tündérmesék zamata.” Patrick Rothfuss, A szél neve szerzője

„Vad, pezsdítő és mélyen, sötéten mágikus. Azonnal a klasszikusok közt a helye.” Lev Grossman, A varázslók szerzője

Eredeti mű: Naomi Novik: Uprooted

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
GABO, Budapest, 2016
488 oldal · ISBN: 9789634062790 · Fordította: Heinisch Mónika
>!
GABO, Budapest, 2016
488 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634062233 · Fordította: Heinisch Mónika

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Sárkány (Szarkan) · Agnyeska · Kasja · Alosa


Kedvencelte 93

Most olvassa 22

Várólistára tette 311

Kívánságlistára tette 288

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
Infierno
Naomi Novik: Rengeteg

Nehéz róla véleményt alkotni, mivel az eleje csak úgy pörgött, szinte észrevétlenül fogytak az oldalak, a közepe felé meg már annyira szenvedtem vele, hogy közben hosszú napok teltek el. Szóval ilyen volt ez, egyszer le se tudtam tenni, máskor meg fel se bírtam venni.

A négy csillag természeten jár, mert élveztem, jól kikapcsolt. És természetesen Szarkan miatt is. Az ő karakterét nagyon szerettem benne, makrancosság ide vagy oda. spoiler Agnyeska az elején nagyon idegesített a maga esetlenségével, de a végére sikerült összeszednie magát.

A végét nem igazán értettem. spoiler Valami nagyon hiányzott nekem az egész történetből. Hiányoltam a párbeszédeket, hosszú, kifejtős részekkel volt tele az egész történet. Ha volt is párbeszéd, csak egy-két szavas. A másik dolog az érzelmek. Szerintem azok mindig fontosak, színesebbé teszik a történetet.

Kár, hogy nincs folytatás, ennyire váratlanul nem érhet véget. Márpedig pont egy olyan helyen ért véget, ahol azt gondoltam, hogy egy nagy dolog fog történni, de semmi.

4 hozzászólás
>!
vicomte MP
Naomi Novik: Rengeteg

A modern köntösbe öltöztetett, a mesékben gyökeredző fantasy történetek másodvirágzásukat élik. A Rengeteg is erre az újfent termékeny talajra hulló magból sarjadt, hogy Szívfáinak illatos gyümölcseivel csábítsa magához és bódítsa el az olvasókat.

A kedvenc történeteim közül nem egy a mesékben gyökeredzik, mert, ahogy Gaiman is mondta, ezeknek a történeteknek ereje van. Olyan – néha tudatalatti, mégis elemi – félelmeket fogalmaznak meg, amelyek nem csak a gyerekeket, de a felnőtteket is nyugtalansággal töltik el. Gaiman, Pratchett, Beagle, McKillip vagy épp Valente nagyon mélyen merítenek a mesék tengeréből, és amit onnan felhoznak az drámai, rémisztő és gyakran költői is egyben, miközben olyan húrokat pendít meg az olvasóban, amelyek hosszan rezonálnak még a regény befejezését követően is.

McKilliphez spoiler és Valentéhez spoiler hasonlóan Novik is a szláv – származása miatt elsősorban a lengyel – folklór elemeit dolgozta fel, és írt egy számunkra számtalan meséből ismerős környezetben játszódó fantasy regényt, amit csordultig tölt a mágia.
Mivel közvetlenül a Vastanács spoiler után olvastam, és tekintve, hogy annak sűrű szövege, és a cselekményének visszásságai eléggé kimerítettek, ezért kimondottan élveztem ennek a regénynek a lineáris történetszövését és sallangmentes stílusának gördülékenységét. A Rengeteg utolsó száz oldalában ütötte csak fel bennem a fejét a kritikus, és kezdtem nehezményezni, hogy túlságosan is felhasználóbarát ez a szöveg. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy – egy-két apróságtól eltekintve – spoiler túl kiszámítható lett volna a cselekmény, de igazán lehetett volna benne több valódi meglepetés is. Arról nem is beszélve, hogy hiába is értékelem nagyra azt a vitathatatlan szakmai hozzáértést, amivel ez a történet megíródott, de kissé bosszant, hogy Novik megannyi drámai csúcspont lehetősége mellett siklott el elegánsan és kecsesen. Néha ugyan felvillantotta, hogy a Rengeteg (és a lélek) tüskés folyondárral borított úttalan útjait milyen keserves kínokkal lehetne csak bejárni, de valahogy mindig talált egy könnyen járható ösvényt, amin főhősnő azért annyit nem szenvedett…

Külön bekezdést érdemel még a regény mágikus háttere, amely számtalan, akár magyar népmesékből is ismerős motívum mellett az európai mágikus hagyományokra épít.
A varázserő ebben a világban veleszületett tehetség, amit azonban pallérozni kell, és ritka, hogy két varázsló hasonló képességekkel és varázslatokkal rendelkezzen. Agnyeska és mentora, a Sárkány spoiler is igen változatos módon varázsolnak. A hűvös, kimért és világtól már magát tudatosan elszakító Sárkány varázslatai, úgy működnek akár egy jól összerakott óramű, és nyilván pontosan ezért lett ő a varázsitalok alkímiájának mestere is. Az ösztönös, hebrencs és az érzelmeit még mélyen megélő Agnyeska vele szemben szinte paraszti ráolvasásokat alkalmaz, sőt, még a Sárkány elegáns finomságú mágikus formuláit is leegyszerűsíti, mert csak így tudja őket könnyen és hatékonyan alkalmazni. Az egyéb bűbájosságok között is ösztönösen válogat, és legnagyobb segítője Baba Jaga spoiler varázskönyvére, amelynek varázsigéinek lényegére ő azonnal ráérez. A tudatos és ösztönös varázslás ellentétje és egymásra utaltsága a keleti filozófiákat idézi. A könyvben feltűnő többi varázsló is hasonlóan egyedi: akad, akinek az érzékelés, vagy a harc az erőssége, míg mások a gyógyításban vagy a varázstárgyak készítésében remekelnek.
A varázslókon kívül a Rengeteg a könyv másik mágikus sarokköve. A burjánzó, elátkozott ősvadon nem lankadó rosszindulattal támad az emberekre. Az általa terjesztett rontás a gyűlölet, fájdalom, harag, féltékenység, bosszúvágy és szégyen mindenkiben meglévő magvaiból növeszt olyan árnyakat, amelyek rémisztő módon emésztik el a fertőzötteket. A sűrű sötét erdő idegensége és megszállott rosszindulata, a fertőzöttek horrorisztikus megváltozása és az értük való küzdelem a könyv egyik legerősebb része. Az pedig, hogy hogyan mitől vált romlottá az erdő és hogy hol és hogyan lehet megfékezni a Rengeteg által terjesztett rontást, az már nem mese, sokkal inkább egy homályba boruló, sötét ballada.

A Rengeteg egy olyan rendkívül olvasmányos, remekül fordított, pergő cselekményű fantasy kalandregény, amely nem csupán számos fontos kérdést feszeget, de érzékeny, hiteles válaszokat is ad, melyek, ha nem is ásnak le mindig a lélek legsötétebb mélységéig, de nem is sekélyesek. A könyvet nyugodt szívvel tudom ajánlani azoknak, akiknek nosztalgiája támadt egy a sűrű, sötét erdőben játszódó, kicsit szomorkás, de boldog befejezésű mese iránt – ők nem fognak csalódni.

>!
AniTiger MP
Naomi Novik: Rengeteg

Képtelen vagyok azt mondani rá, hogy nem volt jó, hiszen 6 vagy 7 óra alatt befaltam mind a 480 oldalnyi regényt. Nehezen indult, túl sok dolgot akart leszuszakolni a torkomon, Agnyeska se volt eleinte szimpatikus, de aztán annyira magával ragadott a történet, hogy képtelen voltam lerakni… És ébredés után az volt az első gondolatom – a „Hol a kávém?” után –, hogy ezt a 20 oldalt még legyűröm munkába indulás előtt!

Nem ezt vártam, de igazából tetszett, amit kaptam. Látom a hibáit, érzem, hogy hiányzik valami belőle, de szerettem ezt a bolond, piszkos lányt és a szabálykövető mágusát!

(ENYHE OFF: Csak azt nem értem, hogy mi a szöszért lett Sarkan neve magyarítva Szarkanra. Akkorát vihogtam, amikor először így nevezték a könyvben, hogy megijedtem, hogy felébred a család…)

Bővebben a problémákról és a kedvelt dolgokról:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2017/07/naomi-novi…

>!
GABO, Budapest, 2016
488 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634062233 · Fordította: Heinisch Mónika
26 hozzászólás
>!
Gaura_Ágnes I
Naomi Novik: Rengeteg

Angolul olvastam, mert éreztem, hogy az én szolid, bakancsosan nőies lelkem nem bírná elviselni egy olyan könyv olvasását, melyben a főszereplő (és egyúttal nyilvánvalóan love interest) pasi mágikus neve a szar és a kan szavak összekovácsolásából jön létre. (Igen, Sarkanból Szarkan lett, mert hát a Dragonból meg Sárkány.) Bíztam benne, hogy ez a kan nem lesz annyira szar. És igaz, hogy spoiler de azért nem ájultam el karakterének mélységétől – mint ahogy Agnyeskáétól sem. Sajnálattal állapítom meg, hogy öregszem, és már nem nézem el a rút kiskacsából seperc alatt szép hattyúvá avanzsálást. Agnyeska egyik pillanatban még csupán csetlik botlik, mint egy Bella Swan, a másikban meg úgy kihomorít, hogy csak lesünk spoiler mintha őt is megharapták volna spoiler. Nem éreztem a sok veszteség súlyát, mert túl gyorsan hulltak az emberek, Martin is büszke lenne a tempóra. A megoldással, a Rengeteg eredettörténetével sem vagyok igazán kibékülve – és az elégedetlenségem oka szerintem úgy 80%-ban az információadagolásra és a (regény második felében) vázlatosra sikeredett történetvezetésre vezethető vissza.
Na, ennyit sirámaimról, mert azért nagyon sok mindent szerettem a regényben, és ezért adtam rá négy csillagot, így beszéljünk inkább az erényekről.
Visszatérve a kezdő gondolathoz: igazából a cím láttán döntöttem el, hogy ezt angolul kell olvasni, hiszen a Rengeteg annyira nem hozza az uprooted szóban rejlő lehetőségeket, hogy sejteni lehetett, nem egy egyszerűen fordítható szövegről van szó. Jó döntés volt, mert amit igazán szerettem benne, az a megfogalmazásokból adódó áthallások, asszociációk kibontakozása: ahogy a rengetegről való értekezés összefonódik a gyökértelenség és a kulturális gyökerek, az otthon témájával – mindez megtámogatva a szerző kulturális gyökereit jelentő szláv mitológia elemeivel. (Én az ilyesmire mindig vevő vagyok.)
A másik dolog, ami megfogott, és szintén a mágikusan eltalált megfogalmazásnak köszönhető: a közös varázslás megjelenítése. Nyilván jól működött a varázsláshoz kötődő erotika, de ami igazán elvarázsolt, az a mágia interpretáció, ami tulajdonképpen egyfajta ars poetica-nak tűnt Novik részéről. A kétféle karakter különbözőképpen áll hozzá a mágiához, de mindkét módszer legitim és célra vezető. Jellemzően a férfi a szabálykövető, és a nő az intuitív szabályhajlító – és akkor legerősebb a mágia, ha mindkét irányelv érvényesül a közös összefogásban, csakúgy, mint amikor ír az ember. Kellenek a szabályok, a mesterség alapjai, de aztán, ha új világot akarunk építeni, akkor túl kell tudni lépni a merev szabályokon, és megérezni, milyen irányban tudunk még hatalomra szert tenni.
Végül egy vallomás: spoiler

11 hozzászólás
>!
KönyvParfé P
Naomi Novik: Rengeteg

Ó, nagyon nagy bajban vagyok.
A borító szerelem első látásra. Már megjelenés előtt éreztem, hogy ez nekem való lesz, köszönhetően a fülszövegnek. Könyvtárból kölcsönöztem ki a múlthéten, és egy szuszra elolvastam a felét. Gyakorlatilag faltam a lapokat. Aztán lelassultam, egyre nehezebben vett be a történet és nem tudott visszacsalogatni az írónő a Rengetegbe.
Agnyeskát egyáltalán nem sikerült megszeretnem, néha nem is értettem, hogy mit miért csinált. spoiler
Az egyetlen karakter, aki tényleg a helyén volt, az a Sárkány. spoiler Róla olvastam volna még sokkal többet is, sajnálom, hogy maradtak homályos foltok körülötte. Legalábbis nekem.
Ez van… nem nyűgözött el annyira, mint szerettem volna. Nagyon jó indulattal 4 csillagot kap tőlem, mert a 3 és felet keveselltem (de ezt meg egy picit sokallom). Végül győzött a jóindulat. :)
Azért ha Noviknak újabb könyve jelenik meg és hasonló tetszetős borítót kap, akkor mindenképpen próbálkozni fogok vele.
spoiler

>!
Wiggin77
Naomi Novik: Rengeteg

Micsoda jó kis mese volt ez! Felnőtteknek szóló mese, de kell ilyen is. Bizony, nem bántam volna, ha még nem köp a TV maci és tart még a történet, de ugyanúgy, mint gyerekkorom meséinél, lefekvés után tovább élnek bennem a képek. Jó volt a Rengetegben kóborolni.

A litván és lengyel felmenőkkel bíró írónő a lengyel és orosz népmesékből és a szláv mitológiából merítettt inspirációt. Szláv hangzása van a neveknek is benne, Polnia pedig
Lengyelországnak, Roszia meg Oroszországnak felel meg. Egy interjúban olvastam, hogy a regénybeli fővárost Krakkóról mintázta.

A történet már az első pár oldal után magával ragadott, Novik gördülékeny mondataival nagyon gyorsan elrepít egy világba, ami a régi mesékből ismerős, de azért mégis más. Más, mert a Rengeteg által kiváltott állandó fenyegetettség egyfajta sötét, baljós hangulatot ad. (Rémlik, mintha lett volna egy film pár éve, amiben hasonló volt a szituáció, ott is egy fenyegető erdő vett körül egy völgyet. Nem jut eszembe a címe.)
Bár nem ember, mégis maga a Rengeteg a legemlékezetesebb szereplő számomra.
Pedig a többi főhős is jól felépített karakter. Agnyeska, az egyszerű falusi lány nehéz helyzetbe kerül, amikor a Sárkány őt viszi magával. A kezdeti bizonytalankodások után azonban kiderül, hogy egy rendkívűl talpraesett, sőt tűzrőlpattant menyecske, nem afféle picsogó hisztis liba. Visszanézve talán spoiler de még ezen sem akadtam fenn. A történet a maga fordulataival, igzalmaival, időnként már-már horrorisztikus jeleneteivel úgy sodort magával, hogy nem is gondolkodtam ezen.
A Sárkány pedig a nyers, gúnyoros modorával az egyik legeltaláltabb varázsló, akiről volt szerencsém olvasni.

Nagyon tetszett a mágia kétpólusú ábrázolása, amikor a Sárkány kissé merev, precíz, kigondolt varázslása találkozott Agnyeska improvizáló, „érző” megközelítésével.
A főszereplők viszonya abszolút hihetően alakul, szerencsére minden nyálas szirupot nélkülözve.

Elégedett vagyok a végső megoldással is. Nagyon szívesen olvastam volna még, de úgy jó, ahogy van, így lett kerek a történet. Csudajó mese!

6 hozzászólás
>!
gesztenye63 P
Naomi Novik: Rengeteg

Kezdem azzal, hogy szeretem a kihívásokat. A szó szoros (azaz molyos) és átvitt értelmében egyaránt. Beleolvasva a Közösség tagjainak értékeléseibe, nem volt akadémikus feladvány kitalálni, hogy ugyancsak megosztó olvasmányt vettem a kezembe. És így, az olvasást követően is igencsak embert (laikus olvasót) próbáló feladat egyértelmű véleményt formálni róla.
Először is a könyv, mint termék. Csodálatos, egyszerűségében nagyszerű borítóterv, igényes kivitel, csak kézbe kell venni és elkezd hatni a mágia. Na és a tartalom: Naomi Novik elbeszélőkéje hibátlan, gördülékeny, a mondatok és a mondanivaló szinte észrevétlenül, hétköznapi egyszerűséggel úsznak át az olvasó fejébe és formálódnak gondolatokká. Véleményem szerint ez nagyban köszönhető Heinisch Mónika rendkívül színvonalas fordítói munkájának is, amivel a szláv mese- és mondavilág köré szőtt cselekményt emészthetővé, otthonossá teszi a magyar olvasó számára (teszem hozzá, benne még soha nem csalódtam!).
A történet pedig: számomra az ellentétek, néhol szinte feloldhatatlan ellentmondások története. Már a regény szerkezete is így épül fel. A könyv harmadában-felében kapunk egy varázslatosan sötét, misztikus lényekkel telipakolt, rettenetes bűverővel rendelkező helyszínt, a polák-rusz határvilág áthatolhatatlan, mesebeli erdőségét, a Rengeteget. Majd, ahogy felépül a történet, egyszerre a hard fantasyk világából jól ismert középkori királyi udvarban találjuk magunkat, ahonnan egyenes út vezet egy mocskos, véres küzdelemhez, ami ugyancsak jól ismert kelléke a zsánernek.
A történet vezérlő szálát a férfi és női szerepek értelmezése adja. Az írónő interpretálásában Sárkány, a mágus (a férfi) még a hétköznapi ember által megmagyarázhatatlan varázslatok terén is az írott, vagy íratlan szabályokat követi, a járt útról egy lépéssel sem tér le, szemben az egyszerű parasztlánykából boszorkánnyá avanzsált Agnyeskával (a nő), aki ösztönlény, felrúg minden szabályt, minden helyzetben szabad folyást enged intuícióinak, a női megérzésnek. Sajátos a kettejük együttműködésének ábrázolása is, amelyben Novik finoman igaz, de azért csak-csak az olvasó fejébe veri, hogy egyik pólus sem létezhet a másik nélkül.
A mágia rendkívül plasztikus, részletekbe menő ábrázolása ugyancsak kétpólusú. Egyrészt megismerhetjük a pozitív erők irányította építő, helyreállító, gyógyító és számtalan más varázslat – bizonyos varázserővel bíró igékre alapozott – megjelenítéseit, szemben a háborús, pusztító, sötét oldalt szolgáló mágiával, úgymint a tűzvarázslat, vagy a mágikus erővel felvértezett fegyverek alkalmazása. A mágusok szerepeltetése engem nagyban emlékeztetett Tolkien klasszikusaira, de a koppintás nem volt bántó, nem vont le az olvasmányélményből. A kétféle mágia (a jó és a rossz szolgálói) összecsapása szintén erősíti az ellentétes pólusok érzékletes bemutatását.
Ugyancsak az ellentétek szembe állítását láttam abban, ahogy az egyszerű ember gyermeki kötődéseiből, szocializációjából fakadó, óvatos „röghöz kötöttséget”, az új tudás, új világok megismerésének vágyával, a megszokott, biztonságos környezetből való kiszakadás, más élmények megtapasztalásának óhajával párhuzamba állítva ábrázolja az írónő.
A világ kidolgozottsága, a karakterek – és nem csak a főszereplőké – felépítése, jellemük árnyaltsága számomra minden igényt kielégített. Sőt, még az általam olyannyira kényesen kezelt, szinte minden hasonló sztorit átszövő szerelmi szál is ízlésesre sikeredett – kivéve egyetlen, a műben szerintem „testidegen” (bár a meghatározás talán kicsit paradox!) jelenetet. Aki már olvasta, tudja melyikre gondolok. :)
Tetszett, hogy a kezdeti mesemondó stílus a végkifejlet felé egyre inkább átvált a zsánerre talán jellemzőbb, feszesebb tempójú cselekményleírásra, melynek középpontjába az akciódús történések kerülnek. Az elbeszélés zárására azonban újra visszatérünk a mesék egyszerű – hófehér és szénfekete – világába és felcsillan a remény is (talán valaki kicsit nyálasnak is értékelheti ezt!) a boldog végkifejletre. Ettől válik azonban számomra komfortosan keretes szerkezetűvé a regény.
Összességében a könyv végső mondanivalója – persze hangsúlyozottan az én értelmezésemben – az, hogy az eredendő gonosz mindig az emberben (bennünk) rejlik. Minden megnyilvánulása, a képzeletünk által életre hívott, fantáziánk szülte szörnyek saját félelmeinkből, érzéseinkből, indulatainkból táplálkoznak és rajtunk múlik, hogy ezeket gonoszsággá hízlajuk-e, vagy megpróbálunk küzdeni ellenük és kerekebbé,
egésszé tesszük-e az életünket. A döntés a miénk.

Izgalmas, megosztó történet. Nekem tetszett és elgondolkodtatott. Ajánlom mindenkinek, egy próbát megér! :)

2 hozzászólás
>!
Lisie87 P
Naomi Novik: Rengeteg

Szeretem a felnőtteknek íródott meséket. Letisztultak és sok rejtett mondanivalót tartalmaznak. :)
Reméltem, hogy ez a történet is ilyen lesz, és nagy szerencsémre úgy alakult.
A könyv elején picit szoknom kellett a stílust, még nem olvastam Noviktól, de utána már magába szippantott a történet, és együtt éltem át a kalandokat Agnyeskával. Novik nagyon szépen mesél, és gördülékeny a stílusa, az olvasó nem tud unatkozni, mert mindig valamivel fenntartja az érdeklődésünket. Új helyszíneket kaptunk – a Torony, a Völgy, a Rengeteg és a főváros –, új szereplőket, – persze jöhetek itt az archetípusokkal, de így belegondolva tényleg megjelennek, ahogy a régi jó népmesék elengedhetetlen karakterei (Sárkány, a varázsló-"bölcs", a Hős herceg, stb.) – , Agnyeskán keresztül megismerhetjük a mágiát ebben a világban, ami eléggé képlékeny. Nem csak olyan rendszerezett és törvényszerű, ahogy Sárkány használja, hanem sokrétű, ahogy Agnyeska megtalálja az újabb utakat benne.
Kaptunk még egy csipetnyi szerelmet, háborút, barátságot és sötétséget, gonoszságot. Tetszett, hogy utóbbi köré is kaptunk egy történetet, amiben megmagyarázza, hogy miért lett a Rengeteg romlott és elátkozott. Mindennek volt oka, és következménye. Az pedig különösen szimpatikus volt a végén, hogy spoiler
Nagyon ajánlom figyeltjeimnek! :D @Riszperidon @Madama_Butterfly Igazán különleges olvasmány-élmény! :)

8 hozzászólás
>!
Briggan
Naomi Novik: Rengeteg

A Rengeteg bekerült 2016-os évem legjobb könyvélményei közé.
Élveztem minden sort, elvesztem a varázslatos erdőben, igazán közel kerültek hozzám a szereplők, és magával sodort a cselekmény.
Agnyeska jelleme az elején kicsit furcsa volt, de nem idegesített, később pedig nagyon megszerettem a kitartásáért, az eltökéltségéért. Érdekes volt az, ahogyan egyre jobban ismerte meg önmagát, úgy fejlődött egyre magasabb szintre a mágiahasználatban.
A Sárkány viselkedése néha kiváltott belőlem egy-két keresetlen szót, de Agnyeska Alosa-val folytatott beszélgetése után átértékeltem a karaktert, még nedves is lett a szemem egy kicsit. A végére nagyon megszerettem.
A két főszereplő közti ellentét nagyon szórakoztató, ugyanakkor elgondolkodtató volt. Néha fel is kacagtam kettőjük különbözőségén, a „női mágia” és a „férfi mágia” szembeállításán. Egyetlenegy dolog rontott egy picikét az összképen: spoiler
A Rengeteg eredete igazán érdekes volt, bár talán egy kicsit erőltetettre sikerült a mondanivalója.
Összességében nagyon sokrétű, nagyon szórakoztató és izgalmas könyv a Rengeteg, ajánlom mindenkinek!

>!
ggizi P
Naomi Novik: Rengeteg

Ez a könyv rögtön felkeltette a figyelmemet, ahogy szembejött velem. Épp ezért (kicsit tartva a csalódástól) nem is ugrottam rá rögtön, amint megszereztem. És most annyira örülök, hogy alaptalan volt a félelmem. Már olvastam az írónő sárkányos sorozatát, amit szintén szerettem, de már nem emlékeztem rá, hogy ennyire magával ragadó a stílusa. Azonnal elvarázsolt a népmesék ihlette történet kissé nyomasztó és komor hangulata. A hatalmas, veszélyekkel és titkokkal teli Rengeteg, amitől csak félni lehet, hiszen könnyen megfertőzhet és uralhat bárkit. Nagyon érdekes és különleges volt a saját, különbejáratú meséje. A karakterek is nagyon kedvelhetők voltak. Agnyeska, aki kedves könnyedségével és folyton piszkos külsejével tökéletes ellentettje volt a merev, rideg és távolságtartó Sárkánynak. Ez a kontraszt a mágia terén is jellemző volt rájuk. Az különösen tetszett, hogy mennyire érzékletesen és részletesen voltak leírva a varázslatok és a végbemenő változások, hogy az olvasó se maradjon le egyetlen folyamatról sem. A befejezés pedig kimondottan gyönyörű lett.

Elfogult vagyok? Minden bizonnyal. Gyerekkoromban volt egy orosz népmeséket tartalmazó kis könyvem, amiben hasonlóan hosszú folyamú történetek szerepeltek rengeteg kalanddal és ármánnyal tele, és pontosan ugyanazt a hangulatot kaptam vissza most, mint akkor. Szinte semmire nem emlékszem abból a könyvből, de a régmúlt idők mesés hangulata örökre megmaradt.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
abstractelf

A mi sárkányunk nem falja fel az elrabolt lányokat, akármit is mondjanak róla a völgyön kívül.

(első mondat)

>!
Szyszyyy

– Nem… ugye nem…?
– Ha nem akarsz embert ölni, ne vágd fejbe sokszor egymás után egy nehéz tárggyal! – csattant fel a Sárkány.

53. oldal

>!
Szyszyyy

Tíz percig magából kikelve ordítozott velem, aztán amíg nagy nehezen eloltotta az ádáz mágikus tüzet, többször is megjegyezte, hogy közönséges disznópásztorok birkaeszű fattya vagyok – amikor meg tiltakozva kijelentettem, hogy az apám favágó, azt vicsorogta, hogy fejszelóbáló tahók vagyunk.

62. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Sárkány (Szarkan)
>!
Belle_Maundrell 

– Egy könyvnek nem kell mágikusnak lennie ahhoz, hogy értéket képviseljen.

303. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv
>!
Belle_Maundrell

Az igazság semmit sem jelent, ha nincs kivel megosztani, az ember egész életében szünet nélkül kiabálhat az ég felé, semmi haszna nincs, ha senki sem jön oda meghallgatni.

353. oldal

Kapcsolódó szócikkek: igazság
>!
Szyszyyy

– Nem akarok több józan észt! – fakadtam ki hangosan a terem döbbent csendjében. – Ha a józan ész azt jelent, hogy többé senkit sem fogok szeretni. Az embereken kívül mihez van értelme ragaszkodni?

311. oldal

>!
VNoémi P

Csakhogy semmilyen gát nem tarthat örökké.

436. oldal - 29. fejezet (Gabo, 2016)

>!
VNoémi P

Bizonyára minden történet ugyan úgy ért véget: az utolsó kimerült harcos hazafelé baktat a halált lélegző mezőkről, de ezt a részt már senki sem énekelte el.

434. oldal - 29. fejezet (Gabo, 2016)

>!
Zsazsóó 

Tíz percig magából kikelve ordított velem, aztán amíg nagy nehezen eloltotta az ádáz mágikus tüzet, többször is megjegyezte, hogy közönséges disznópásztorok birkaeszű fattya vagyok – amikor meg tiltakozva kijelentettem, hogy az apám favágó, azt vicsorogta, hogy fejszelóbáló tahók vagyunk. A félelmem viszont végleg elpárolgott. A Sárkány is belefáradt a fröcsögésbe, és elküldött. Nem bántam, hogy így kikelt magából, mert már tudtam, hogy csak ugat, de nem harap.

Kapcsolódó szócikkek: Agnyeska · Sárkány (Szarkan)
>!
Chöpp P

Olyan lehettem, mint egy kis falevél, amely egy pedánsan rendezett kertbe hullott. Nem illettem a környezetbe.

294. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Sarah J. Maas: Queen of Shadows – Árnyak királynője
Indira Myles: Shajaran – Sorsvető
Soren Ward: Feketepart
Lois McMaster Bujold: Lelkek lovagja
Brian McClellan: Vérrel írt ígéretek
Patrick Rothfuss: A szél neve
Colleen Houck: A tigris küldetése
Greg Keyes: Hangakirály
Sarah J. Maas: A Court of Thorns and Roses – Tüskék és rózsák udvara
Maria V. Snyder: Poison Study – Méregtan