Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Őfelsége sárkánya (Temeraire 1.) 273 csillagozás

A napóleoni háborúk már önmagukban is izgalmasak, ám ha belegondolunk, hogy a csata nemcsak a földön, hanem a levegőben is dúl, méghozzá sárkányok hathatós segítségével, akkor egészen újfajta izgalmak várnak ránk.
Amikor Őfelsége Hajója, a Kevély elfog egy francia fregattot és megszerzi a fedélzeten található legnagyobb kincset, egy kínai sárkánytojást, a tengeri ütközetek veterán angol tisztjének, John Laurence kapitánynak beteljesedik a végzete, életét pedig feldúlja a bizonytalan jövő – és a váratlan barátság a legfurcsább lénnyel, akit valaha látott.
Temeraire, a sárkány hátán Laurence kapitány kitapasztalja a légi hadviselés csínját-bínját. Hogy megtörjék Bonaparte arcátlan támadását a brit föld ellen, és megakadályozzák a franciákat saját sárkányaik bevetésében, Laurence-nek és Temeraire-nek eddig ismeretlen veszélyekkel és kihívásokkal kell szembenézniük, amelyeken a Brit Birodalom jövője áll vagy bukik.
„Úgy keltek életre lelki szemeim előtt a könyvek,… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 2006
Enciklopédia 4
Szereplők népszerűség szerint
Temeraire · William Laurence · szárnysegéd / adjutáns
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 38
Most olvassa 3
Várólistára tette 225
Kívánságlistára tette 170
Kölcsönkérné 8

Kiemelt értékelések


Imádom a sárkányokat, imádom a sárkányokat, imádom a sárkányokat!
Végig sodort magával a történet, együtt utaztam a hajón Laurenc kapitánnyal és egyik ámulatból a másikba estem. Annyira bájos és megható volt, ahogy lassanként kinyílt a kapitány szíve Temeraire felé. És Temeraire gondolatai, ahogy a szeretetét, ragaszkodását kimutatta Laurennek…hjajjj, beleszerelmesedtem a sárkányba.
Külön tetszett, hogy az írónő részletesen leírta és megismertette velünk nem csak a világot, de a szereplőket.
És most kérnék szépen egy sárkányt vagy egy útmutatást, hogy hol találhatok egyet :D


Sárkány. Sok sárkány. Beszélő, értelmes, igényesen megalkotott sárkányok. Jó író tolmácsolásában. Ennyi. Engem ezzel már félig le is vett a lábamról, sárkányfantikus mivoltom miatt. Túlságosan is elfogultan rajongok értük. Ez az én betegségem.
A hadászati alkalmazásuk se ostobaság, de ez az egyetlen dolog ami miatt nem válhat be nálam száz százalékig az ilyesmi. (De itt nem zavart.)
Nem tartom egetrengető újdonságnak, hisz más fantasykben ez bevett módszer, és itt csak annyi a különbség, hogy a mi világunkba helyezték őket.
De így sokkal érdekesebbnek tűnik már minden. Tetszett hogy különbőző fajták vannak, így sokszínűbb.
Temeraire-t természetesen egy kis misztikusság veszi körbe. Mert hogy ő is főszereplő, kijár a különlegesség mivolta. Laurence-el szerintem meg nagyon jól működő, érdekes párost alkotnak. Megkedveltem egy örökre őket. Bár fura volt az, édesem, aranyom megszólítás. Majdhogynem szerelmetes, de inkább nagyon erős kötelék. Amit totál megértek, én is ennyire ragaszkodnék a saját sárkányomhoz.
Mindenképp érdekel a folytatás. Kíváncsi vagyok meddig képes kihozni ez a rajongást belőlem.


Hangulatát tekintve ez olyan kutyás regény. Néha meg „énkicsipónim”.
Tömören összefoglalva aranyos, könnyed olvasmány, az értelmezésébe senkinek se fog beletörni a bicskája.
Egynek jó volt, dehogy kilencnek is jó-e (tudniillik ennyi részből áll a teljes sorozat), az erősen kérdéses.
Mondjuk teljesen nonszensznek tartom, hogyha bazi nagy sárkányok lennének (ez a regény egyetlen fantasy aspektusa), akkor nagyjából ugyanott tartana a történelem. Sőt szerintem történelem se lenne, meg elefántok, meg zsiráfok, meg bölények se, mert mindet levadásznák azok a több tonnás repülő pónik. Úgy tűnik, ebbe egy pillanatra maga a szerző is belegondolt, legalábbis ezt szűrtem le, hogy háziasítatlan sárkányok csak 8-10 tonnásak, szemben a 10-50 tonnás domesztikált fajtákkal, akiket rendszeres és tervezett fehérjedús táplálásban részesítenek.
A történet fonala elég szabványosnak tűnt: sorsfordító esemény, berzenkedés és megbékélés, kiképzés és beilleszkedés, alapozó bevetés, árulás és sorsdöntő csata.
Sokat elárul a könyv legfőbb csáberejéről, hogy azokat a részeket olvastam leglelkesebben, amelyek a különféle sárkányok fajtáit, elterjedését, képességeit, színét stb. taglalják. Azzal az érzéssel, ahogy az ember a világ kutyafajtái fotókkal illusztrált példányát forgatja.


Tudom, hogy nem először – és valószínűleg nem is utoljára… – kérdezem magamtól, de
miért nem olvastam én ezt eddig??????????!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
:))
Annyira imádtam minden pillanatot onnantól, hogy Temeraire „megjelent a színen”!! :D Zabálnivaló!
Sodort magával a történet, nagyon élveztem a hajón lenni Laurence kapitány mellett, és csak estem egyik ámulatból a másikba. Imádtam, ahogyan egymásra találtak, ahogyan Laurence felvállalta a sorsát, és ahogyan megnyílt a szíve ez iránt a csodálatos teremtmény iránt. Olyan édes, megható volt időnként Temeraire a kérdéseivel, a gondolataival, ahogy megfogamazta a szeretetét, ahogy rábízta magát a kapitányra! Ez a kötelék varázslatos. :)
És most nagyon-nagyon szeretnék egy sárkányt. Most. Egy igazi sárkányt. PLS? :)))


Ha mindig is akartál egy sárkányt, ez után a könyv után Temeraire-t fogod akarni. A véletlenül gondozóvá váló tengerésztiszt és a cseperedő kölyöksárkány sztoriját szerettem olvasni, bár még jobban szerettem volna, ha spoiler. Miközben próbálják kitapasztalni a sárkány származását és képességeit, háborúban találják magukat.
Tetszett a Laurence és Temeraire között kialakuló kapcsolat, a történelem alternatív verziója, és főleg a sárkányok ábrázolása. Még egy részt el tudok olvasni magyarul, aztán meglátjuk, hogy be tudom-e szerezni a további két részt magyarul, vagy próbáljam meg angolul olvasni.


Íme egy újabb ok, amiért szeretnék sárkányt.
Viccet félretéve, Naomi Novik fantasztikus írónő, és nagyon örülök, hogy a Rengeteg után a sárkányos sorozata is hasonlóan nagyszerű élmény volt.
Imádtam az alternatív történelmi aspektust, a történetet, de legfőképp a sárkányokat! Mindegyiküket úgy megszerettem (legfőképp Temerairet és Levitast), annyira hűséges, értelmes és különleges lények voltak. A reptetőikkel való kapcsolatuk mondjuk kicsit furcsa volt helyenként, de annyira őszinte szeretet kötötte őket össze.


Régóta fentem a fogam egy jó kis sárkányos fantasyra, erre a könyvre aztán teljesen véletlenül bukkantam rá. Az ötlet nagyon tetszett (és vicces volt, hogy a végére szemelvényeket tettek a sárkányokkal foglalkozó "szakirodalomból"), érdekes volt elképzelni, hogy milyen lenne a világ, ha teljesen természetes lenne, hogy intelligens, beszélő sárkányok járják a földet. Egy dolgot tudnék kiemelni: a párbeszédek olvasásakor a fejem tudtam volna a falba verni, így ember sem sárkány nem beszél… „Édes iciripiciri 12 tonnás cukorborsóm legyél már olyan kedves és egy kicsit arrébb tépd le a tehén fejét, mert összekeni a vére az egyenruhám.” A csatajeleneteket kicsit untam, de a többi rész ellensúlyozta ezt. Összességében tetszett, a többi részt is szeretném majd elolvasni :)


Teljesen beszippantott a történet.
Érdekes volt követni a jellemfejlődését mindkét főszereplőnek (Laurence és Temereire). Pompásan megírt csatajelenetek, hosszú, mégsem unalmas beszélgetős részek, amikből jobban megismerjük a szereplőket.
Ez egy remekül megírt történet csatákkal, érdekesen kifordított világgal és sárkányokkal. Mi kellhet még? :)
Örömmel fogom folytatni a sorozatot.
Népszerű idézetek




– Te sokkal értékesebb vagy számomra, mint az arany, akármilyen kényelmes is lenne azon feküdni – felelte a sárkány. – Nekem jó a fedélzet is.




– Ne aggódjon! – A sárga hajú ifjú is odament bemutatkozni, és úgy érezte, meg kell vigasztalnia a láthatóan feldúlt Laurence-t. – Nem vagyunk annyira ostobák, hogy háborgassunk egy alvó sárkányt. Csak megnézik. Habár a kadétokkal esetleg meggyűlhet a baja. Van vagy két tucat itt a hegyen, és szinte küldetésüknek tekintik, hogy a többieket bosszantsák. Ezekiah Martin szárnysegéd, és ha lesz olyan kedves, most nyomban el is felejti a keresztnevemet.
114. oldal




– […] De Laurence… hogy sikerült megtanítania úszni?
A reptető riadtan fordult a part felé, és elkerekedett a szeme. Távollétében Temeraire bement a vízbe, és most élvezettel lebegett a hullámok között.
– Magasságos ég, nem, én még soha nem láttam vízben! Hogy lehet, hogy nem süllyed el? Temeraire! Gyere ki a vízből! – kiáltott rá a sárkányra kissé nyugtalanul.
60. oldal




A repülés egy-kettőre lecsillapította Laurence felborzolódott kedélyeit. Képtelen lett volna bárkire is haragudni, amikor Madeira egész szigete színpompás, kiterített térképként hevert alatta, a szél fésülgette a haját, és Temeraire szüntelenül új érdekességekre hívta fel a figyelmét: állatokra, házakra, szekerekre, fákra, sziklákra, és minden másra, ami csak felkeltette az érdeklődését.
3. fejezet




A sárkány arcbőre alatt megfeszültek az izmok, és lassan kelet felé fordult. Innentől fogva az eső már nem verdeste Laurence arcát. A szél hátán nyargaltak, felfoghatatlan iramban. Miközben a férfi elkeseredetten kapkodott levegőért, a szél könnyeket préselt ki a szeméből, ezért inkább behunyta.
A sorozat következő kötete
![]() | Temeraire sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- George R. R. Martin: Kardok vihara 96% ·
Összehasonlítás - Katherine Arden: A boszorkány éjszakája 94% ·
Összehasonlítás - George R. R. Martin: Tűz & Vér 84% ·
Összehasonlítás - Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete 83% ·
Összehasonlítás - Sarah J. Maas: Föld és vér háza 95% ·
Összehasonlítás - Michael J. Sullivan: Legendák kora 98% ·
Összehasonlítás - S. A. Chakraborty: Aranybirodalom 93% ·
Összehasonlítás - Gail Carriger: Szívtelen 92% ·
Összehasonlítás - V. E. Schwab: A Fényigéző 92% ·
Összehasonlítás - R. F. Kuang: Bábel, avagy az erőszak szükségszerűsége 89% ·
Összehasonlítás