Ezüstfonás 300 csillagozás

Naomi Novik: Ezüstfonás Naomi Novik: Ezüstfonás

Mirjem ​pénzkölcsönzők családjába született, de apja olyan nehézkesen szerzi vissza kölcsönadott pénzét, hogy az éhhalál szélére sodorja családját. Mirjem kénytelen kezébe venni a sorsukat. A megkeményedett szívű lány elindul begyűjteni a tartozásokat, és hamarosan elterjed a hír, hogy arannyá tudja változtatni az ezüstöt.

Amikor az erdőben meggondolatlanul henceg képességével, felkelti a fák között kísértő, zord, jégtestű lények, a sztarikok királyának figyelmét. A névtelen király lehetetlen feladatot tűz Mirjem elé, aki akaratlanul szövött cselszövésébe bevonja Vandát is, a parasztlányt, meg egy boldogtalan hercegnőt, akit a cár feleségének szánnak.

Csakhogy a cár, az ifjú Mirnácjusz sem az, akinek látszik. Gondosan őrzött titka az emberek és a sztarikok országát is fenyegeti. A rossz döntések között őrlődő Mirjem valószínűtlen szövetségeseivel indul felfedezőútjára, amely áldozatkészségét, erejét és szeretetre való képességét is próbára teszi.

A… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2018

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Gabo SFF könyvek GABO

>!
GABO, Budapest, 2018
456 oldal · ISBN: 9789634067535 · Fordította: Heinisch Mónika
>!
GABO, Budapest, 2018
454 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634067344 · Fordította: Heinisch Mónika

Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Mirjem Mandelsztam · Sztarikkirály · Irina · Mirnácjusz · Vanda Vitkusz · Erdiviliasz · Szergej Vitkusz · Sztyepon Vitkusz


Kedvencelte 63

Most olvassa 10

Várólistára tette 308

Kívánságlistára tette 235

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

gesztenye63 P>!
Naomi Novik: Ezüstfonás

”Az igazság feleannyira sem szép, mint ahogy feltüntetik”
Így kezdi Novik az ezüstöt fonni. S bár ez a mondás sok esetben a hétköznapi életünkben is megállná a helyét, különösen igaz azonban a mesék világában. De hát miért is lenne ez másképp? Talán pontosan ezért kortalan a mese… Talán pont emiatt szeret mesét olvasni, hallgatni az emberek többsége, apró totyogótól az élemedett, már újra csak totyogó aggastyánig.
Novik pedig valóban mesterien varázsolja a szláv hiedelemvilág, a szájról szájra járó népmesék, csodálatos mondák alakjainak sorsát saját elképzelt világába, a fantáziája által megteremtett „jóéjt”-történet lapjaira.

Novik olvasásával és értékelésével a Rengeteg óta könnyű dolgom van. Egyszerűen hátralépek kettőt és elfogadom, hogy a fantasy zsánere nagyrészt a mesék varázsos világában gyökerezik. Onnan érkeznek a tündérek, boszorkányok és démonok, de az álruhás királyfik és a hercegnővé, királylánnyá avanzsált szegény paraszt (muzsik) lánykák is. És igaz ez a valós és elképzelt világok békés (vagy igen sokszor békétlen) egymás mellett élésére, néha egymásba csúszására is. Noviknak pedig mindez a zsigereiben, ha szabad így fogalmaznom, akkor abban a jóféle szláv vérében van. Lubickol a sztarikkirály jéggé fagyott, vakítóan hófehér hideg országában éppúgy, mint a jómódú bojárok és cárjuk arannyal csilingelő meleg termeiben, vagy az agyafúrt, tinédzser zsidó gettótündér zárt világában.

Még a Rengeteg kapcsán írtam le a következőket: ”Tetszett, hogy a kezdeti mesemondó stílus a végkifejlet felé egyre inkább átvált a zsánerre talán jellemzőbb, feszesebb tempójú cselekményleírásra, melynek középpontjába az akciódús történések kerülnek.” Nos, ezt a kitételt nyugodt szívvel „kopipésztelhetem” ide is, ahogy az akkori értékelésem több más megállapítását is. Pontosan ennyi a regény és semmi több. Amit a szerző csinál a saját maga teremtette világban a történettel, a szereplőkkel, a mesékből folyton átsugárzó mögöttes tanulsággal és vadromantikával, azt bizony hiba nélkül, tökéletesen teszi. Csodaszép díszletek között fest megejtő hangulatú zsánerképet. De mintha az ezüsterdő fái mögött még mindig a Rengeteg sötét vadonjának árnyékát látnám feltünedezni. Talán pont emiatt nem válik első olvasatra kedvenccé nálam ez a regény, pedig tagadhatatlan, hogy felhőtlen kikapcsolódást nyújtott, jól szórakoztatott. Ajánlom is jó szívvel. Úgy hiszem, hogy főképp a széplelkű hölgytábor leli majd kedvét az olvasásában.

Ismételten minden elismerést megérdemel a könyv rendkívül színvonalas kivitele, az év egyik legszebb borítójával. Jó érzés kézbe venni, köszönöm az élményt.
Mindezek után kíváncsi vagyok, mit hoz majd a Nebula, a jelöléshez pedig gratulálok.

9 hozzászólás
vicomte P>!
Naomi Novik: Ezüstfonás

Egy ideje tudatosan is törekszem arra, hogy női szerzőkkel is bővítsem a fantasy olvasmányaim listáját, és többnyire sikerült is olyan írónőktől olvasnom, akiknek a műveiben megtaláltam azt, amit gyakran hiányolok férfi kollégáik műveiből: azt a fajta erős karakter centrikusságot, amitől olyan érzésem támad, hogy nem egy megkonstruált történetet olvasok, hanem egy hús-vér ember mesél nekem az életéről, minden nagyszerűségével és nyűgével egyetemben.
Novik előző regényében a Rengetegben már felsejlett, hogy tud ő így mesélni, s ebben a könyvben pedig – számomra legalábbis – beváltotta ezt az ígéretét.

A regénynek három fő nézőpont karaktere van: három fiatal lány, akik gyökeresen eltérő társadalmi háttérrel rendelkeznek, teljesen más személyes tapasztalataik vannak, s más a családban betöltött szerepük is, mégis, a lényeget tekintve hasonlóak: olyan fiatal lányok, akik a lelkük mélyén nem hajlandóak belenyugodni az elvárások által rájuk szabott sorsba és a saját kezükbe akarják venni a sorsuk fonalának szövését.

Mirjem egy zsidó pénzkölcsönző lánya, aki megkeményíti magát és az ellenséges és pökhendi falusiaktól könyörtelenül elkezdi behajtani a korábban az apja által nyújtott – és a falusiak által sohanapján visszafizetni tervezett – kölcsönöket. Benne megvan az a határozottság és következetesség, amivel a családja kiszolgáltatott helyzetét meg tudja fordítani. Ő csak sejti, de a szülei világosan tisztában vannak azzal, hogy az eddigi lefitymáló megvetés helyébe ezzel parázsló gyűlöletet ültet el.
Az ő révén ismerjük meg a következő szereplőt Vandát, egy nincstelen, rabiátus paraszt nagydarab lányát és az ő családját. Vanda és az öccsei életét az erőszakos, kötekedő és iszákos apjuk határozza meg, aki már rég elitta azt a cseppnyi emberségét is, ami valaha talán pislákolt benne.
Vandának szinte megváltás, amikor az apja egy régi adósságáért cserében be kell állnia Mirjamékhoz szolgálónak. Az, hogy végre emberszámba veszik, sőt törődnek vele, lassanként átformálja és egy idő után nem hajlandó szótlanul és tétlenül tűrni az apja elnyomását.
Aztán Mirjem egy meggondolatlan megjegyzésére felfigyel a sztárikoknak – ennek a furcsa, fagyos tündérnépnek – a királya, és furcsa, szinte mesebelien teljesíthetetlen feladatot ró rá: egyre nagyobb mennyiségű tündérezüstöt kell arannyá változtatnia. Mirjem felveszi a kesztyűt és a közeli nagyvárosba utazik, hogy teljesíthesse ezt a kívánságot. Ekkor kapcsolódik be a történetbe a helyi herceg leánya, Irina is.
Irina, ha másként is mint a másik két lány, ugyanúgy az ez a nők sorsa átkát nyögi. Ő ugyanúgy csupán alkualap lenne, akinek házassága révén az apja a saját pozícióját kívánja erősíteni, ám a hozzá került sztárikezüstből vert ékszerek felszínre hozzák a benne rejlő tündérvér mágiáját, és ezzel újabb bonyolult mintázat jelenik mindhárom, immár egybefonódott sorsú lány életének szövetében.

S ez még csak a regény felvezetése volt: későbbiekben a mágia hatása egyre markánsabban mutatkozik meg és szép lassanként kiderül, hogy a lányok egy örök harcba keveredtek, amely nem a jó és gonosz, sőt még csak nem is a káosz és a rend, spoiler között zajlik.

A regény egyik legnagyobb erénye a szememben a hitelesség volt. Nem csak a három főszereplő, hanem a szintén nézőpont karakterként feltűnő három másik szereplő is valódi egyéniséggel rendelkezett és karakteresen saját hangon szólalt meg. S ami még fontosabb: minden cselekedetük egyenes következménye volt a jellemüknek, személyiségüknek és azoknak a történéseknek, amelyeken keresztülmentek.

Szeretni viszont nem az erényei miatt szerettem ezt a regényt, hanem mert az összes szereplő folyamatosan küzd, nem csak a külső ellenfelekkel – sőt, elsősorban nem velük – hanem saját magukkal: hogy megmaradjanak embernek, hogy szeretetet, odafigyelést és törődést nyújthassanak.

S akkor érnek igazán célt, amikor rájönnek, hogy nem legyőzni kell az ellenfeleiket, hanem megérteni és meggyőzni.
S mikor ez megtörténik, akkor már nincs is miért ellenfélnek tekinteni őket.

1 hozzászólás
Mrs_Curran_Lennart P>!
Naomi Novik: Ezüstfonás

Igazi ötcsillagos letehetetlen könyv volt számomra. Az orosz népmesék viágát hozta el, de sokszor mégsem éreztem annak, mert pont elég realitás volt benne. ( A zsidók kirekesztése.)
Három erős női szereplő saját kezébe veszi a sorsát, mert apjukra nem számíthatnak.
Mirjam, a zsidó pénzkölcsönző lánya megkeményíti a szivét, hogy behajthassa az adósságokat. Vanda, a parasztlány, aki örömmel szegődik el dolgozni alkoholista apjától menekülve, és a csúnyácska Irina hercegnő. Irina új férje kicsit másképp képzeli el a nászéjszakát, mint ő, ezért kénytelen furfanggal kitérni előle.
És akkor még ott vannak a sztarikok, a tél népe, amolyan jégtündérek, persze nem az aranyos fajtából, végül is ez egy szláv mese, akiket minderért okolnak.
A három lány közül egyik sem volt szép, az eszükkel győzték le ellenfeleiket, és a kitartásukkal. Így megkaptuk a tanulságot is a mese végére.
Aki szerette a Medve és a Csalogányt, ezt is szeretni fogja, mert hasonló a hangulata.

Amadea >!
Naomi Novik: Ezüstfonás

Novik végre megcsinálta.
Tudom, hogy sokaknak óriási kedvenc a Rengeteg – nekem meg óriási csalódás volt. Úgy éreztem, az írónő hülyének néz, pontosabban feláldozott egy remek ötletet a kommersz ízlés oltárán. Rettenetesen dühös voltam rá és megérett bennem a döntés, hogy a többi könyvét nem fogom elolvasni, nem nekem ír, minek pazaroljam rá az időmet.

Az Ezüstfonás se érdekelt. Olvastam a Strahan-válogatásban megjelent novellát és húztam rá a szám, emlékeim szerint közepesnek ítéltem. Gondolatban úgy viselkedtem, mint egy szigorú tanerő a csalódást okozó diákkal (tekintsünk el attól, hogy Naomi Novik Nebula-, Locus- és Mythopoeic-díjas szerző. Az én kegyeimet nehéz elnyerni). Novik megint elb*szta, engem nem tud elvakítani, csak egy közepes tehetségű írócska, akinek nincs mersze tovább lépni a közízlés kiszolgálásánál.

A kedvest kevésbé rázta meg a Rengeteg-fiaskó és minden közhiedelem ellenére jóindulatúbb olvasó, mint én. Tudta, miféle mézesmadzagot kell előttem elhúzni:
– Milyen? – kérdeztem a laptop mögül egy borús szombat délelőtt.
– A szereplőknek nagyon rossz és egyre rosszabb lesz.

A szadista állat figyelmét felkeltette a könyv, még úgy is, hogy V. a könyv végével nem volt száz százalékosan megelégedve, amit az ítéletem újabb bizonyítékaként könyveltem el, de addigra felcsigáztak az egyik főszereplő gondosan vezetett főkönyvei meg a tengernyi szenvedés ígérete.

Ha ez a bejegyzés egy rövidfilm lenne, a következő snittben azt látnánk, hogy éjszaka tizenegykor sajgó szemhéjjal falom a sorokat.

Minden a helyén van. Nem tudom, mi történt Novikkal, végre a sarkára állt, kidobta a szerkesztőjét vagy csak nem engedte, hogy belepiszkáljanak a könyvébe, de ez a történet kerek egész, nincs furcsa fókuszváltás, mint a Rengetegnél, nincsenek erőltetett jelenetek, suta magyarázatok.

Az Ezüstfonás igazi girlpower. Imádom ezeket a csajokat; Mirjem, a tutyimutyi pénzkölcsönző lánya, megelégelve az éhezést és a nyomort, és látva adósaik jól fűtött házát, maga kezdi el űzni nagyapja és apja mesterségét. Lepereg róla a tengernyi sértés, a szúrós pillantások láttán nem inog meg, egyedül a számok igazságát ismeri el. Hamar felvirágoztatja az üzletet, ám egy óvatlan megjegyzéssel felkelti a tél népének, a sztarikoknak a figyelmét.
A hercegnő Irina, bár jóval védettebb életet él Mirjemnél, mégis boldogtalan; apja értéktelennek látja, mivel nem a klasszikus értelemben vett szépség, így alkalmatlan a nők által betöltendő szerepre: hogy előnyös üzletkötések záloga legyen (magyarán nem lehet vagyonos, befolyásos emberhez hozzáadni).
Vanda sorsa a legsanyarúbb, egyszerű parasztlány, aki öccseivel nyomorog erőszakos, alkoholista apjuk zsarnoksága alatt. Butának és alacsonyabb rendű lénynek látja magát, pedig állhatatossága és jó esze messze a többi ember felé emeli.

A három lány sorsa a sztarikok és a kegyetlen tél miatt összekapcsolódik; helyzetük folytán kénytelenek a leleményességükre, az eszükre és a vasakaratukra támaszkodni, hogy kiharcolják jogaikat, hogy ne tapossák el őket – hogy megmentsék az életüket. A könyvben szereplő férfiak, bár természet-és társadalomadta hatalmuk van, képtelenek azt a saját védelmükre fordítani – gőgjük miatt hamar kutyaszorítóban találják magukat. A nőket lenézik, a szemükben ugyanolyan nélkülözhető tartozékok, mint egy ló vagy egy mosólány, csak más szerepet látnak el. Az egyikük, Mirnácjusz (fantasztikus macskanév!) ráadásul ironikus módon klasszikus női helyzetben találja magát: kénytelen eltűrni egy nála erősebb szeszélyeit, teljesíteni a parancsait és tűrni, valamint mások előtt titkolni a fizikai bántalmazást.

Hogy ne fessek ilyen gyalázatos képet, kiemelném Mirjem nagyapját, aki nem ítélkezik és támogatja az unokáját, egyszersmind hagyja, hogy a maga útját járja. Azt hiszem, Mósel sokaknak lett-lesz a kedvence.

Habár erősen körbekontúroztam a lányok szerepét és cselekvő erejét, hiba lenne pusztán feminista könyvnek mondani az Ezüstfonást – inkább azt üzeni, amit már a Tűz és Jég Dala óta megtanultunk: soha ne becsüld alá a nőket.

Talán a legnagyobb üzenete a másság elfogadása; akár egy másik faj szokásairól, akár egy másik vallásról, a rangról, nemről van szó, nem a konfliktuskeresés és a gyűlöletkeltés viszi előre a világot.

Isten bizony, még a végét se bántam, annyira megvett magának. Egyedül Irina semmiből előtörő karakán volta volt egy kicsit furcsa, de ennyit hajlandó vagyok elnézni.

Leülhet, Novik, jeles.

6 hozzászólás
AniTiger P>!
Naomi Novik: Ezüstfonás

Bár a Rengeteg is egy 5 csillagos fantasy mese számomra, mégis azt kell mondanom, hogy ez a történet százszor jobban tetszett!

A három főszereplő lányt imádtam, ahogy a történetüket is. Izgalmas volt, hogy milyen úton-módon fonódik egybe hármójuk (és a családjaik) élete, és hogy mennyire apró dolgokon múlik az, hogy folytatódik az életük. Alapvetően nem egy humoros történet, de én nagyon bírtam a helyes fiatal cár tipródását amiatt, hogy mindenki szépségesnek látta az asszonyát, akiben ő nem fedezett fel semmi szépséget. A kedvenc részem mégis a spoiler Zseniális volt!

Kedvenc idézetem:
(…) és egy pillanatra úgy éreztem, a világ a béke és boldogság hálóján függ, mintha olyan teljesség született volna körülöttünk, amelyhez hasonlót még soha nem tapasztaltam. ♡♡♡

Bővebben (+kedvenc fan artok)
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2019/02/naomi-nov…

>!
GABO, Budapest, 2018
454 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634067344 · Fordította: Heinisch Mónika
Navi P>!
Naomi Novik: Ezüstfonás

Egyértelműen 5 csillag.
Imádom Naomi feldolgozásait. Gyönyörűen megírt, izgalmas, ugyanakkor néhol szívfájdítóan szomorú könyv, önfeláldozás, taktika, szeretet, démonok …
Megértem Mirejm és Irina tetteit is, bár nem lehet könnyű ezekkel együtt élni. De mégis sikerrel jártak. Amilyen kis szürke kisegérnek tűnt elsőre Irina, akkora taktika. Hatalmas, amit véghez vitt, ahogy a szavakat csűrte-csavarta, ahogy elintézte a nagyurakat .. Csak ámultam rajta. Vanda a kőszikla, ő ott van, segít, támasza mindenkinek. Az apjuk … Megérdemelte.
Elviseltem volna egy kicsivel több Sztarikkirályt és történelmet róluk, hogy-mint lettek, mit miért tesznek, de így is izgalmas volt.
Kíváncsian várom Naomi következő „szláv” könyvét :)

Lisie87 P>!
Naomi Novik: Ezüstfonás

Azzal indítanék, hogy az tetszett a legjobban a könyvben, hogy nagyon olvasmányos. A másik dolog, amit még meg akarok említeni, mielőtt elfelejteném, hogy nagyon jól jött ki, hogy télen olvastam, mert átjött ez a hideg, télies hangulat, hiszen most mi is ebben a hóesés didergéses időben leledzünk.
Nem ismerem az orosz népmeséket, de mostanában több olyan könyv is szembejött, ami hasonló elemekből építkezik ( A medve és a csalogány, Bűvölet). Mindegyik nagyon jól átadja a népi „orosz érzést”, ami számomra rideg és hideg, mint a tél, az élet kemény, és ennek következtében az emberek megerősödnek és ugyanolyan kemények és kitartóak lesznek, mint a tél. Mégis felbukkannak a lágyabb érzelmek is, szeretet, összetartás.
Három erős női karaktert és sorsot mutat be a regény, akik története összefonódik. Nem tudnék kedvencet választani, mindegyik részt kíváncsian olvastam és nagyon élveztem, vártam a végkifejletet, hogy hogyan tudják úgy megoldani a helyzetet, hogy mindenki jól járjon.
Tényleg csak dicsérni tudom a regényt, Noviknak van egy jó stílusa, ami magával ragadja az olvasót.

5 hozzászólás
abstractelf>!
Naomi Novik: Ezüstfonás

Naomi Novik anno még a Rengeteggel lopta meg magát a szívembe, s helyét a Temeraire sorozattal csak még inkább bebetonozta. Emiatt igen magas elvárásokkal álltam neki legújabb regényének, az Ezüstfonásnak.

Nem csalódtam, sőt! Olyan szívmelengető érzés volt olvasni ezt a történetet, amelyben minden megvan, amit szeretek: mondanivaló, orosz mitológia, kedvelhető szereplők, lebilincselő történet és egy csipet (sötét) mágia. Mindez Naomi Novik csodás írásmódjába csomagolva.
A novellaverzióért is rajongtam, ám nem tudtam elképzelni, hogy miként lesz abból a kb. 30 oldalból egy 456 oldalas történet. Az írónő azonban teremtett Mirjam mellé még két erős női főszereplőt, akik hárman nagyszerűek voltak! Mindegyikük motivációjával könnyen lehetett azonosulni, a döntéseik miatt pedig hamar szimpatizálni kezdtem velük. Kedvenc karakterem még így is Mirjam maradt, akit már a novella olvasásakor megkedveltem, s akinek a személyisége leginkább megfogott.
A történet viszonylag lassan haladt előre, de folyamatosan történt valami, amivel az írónő lekötötte a figyelmemet. Bevallom, bár ez ideális oldalszám volt ennek a kötetnek, én még olvastam volna tovább (annyira beleéltem magam).
Mindent összevetve Naomi Novik ismét elbűvölt, és vigyorogva tettem le ezt a regényét is. Nem tudom betelni az írónő írásaival, és nagyon remélem, hogy még ír a Rengeteghez és az Ezüstfonáshoz hasonló regényt a jövőben. Bár én bármit elolvasnék tőle most már.

1 hozzászólás
Lovas_Lajosné_Maráz_Margit P>!
Naomi Novik: Ezüstfonás

Ez a könyv valami fantasztikusan csodálatos volt, imádtam és egyértelműen kedvenc lett.
Még a szerző Rengeteg című könyvénél is jobb volt, pedig azt is nagyon szerettem.
Ez sokkal komolyabb volt, sokkal többet adott, szívszorítóan elgondolkodtató, emellett izgalmas, megható és különleges.
Remek színpompás helyszínekkel, csodálatos emberi karakterekkel örvendeztetett meg. Remekül ötvözte a halandó és természetfeletti világ ütközését és harcát a túlélésért.
Váltott szemszöges volt, de nem a hagyományos 1 férfi, 1 nő változatban. Ez sok szemszöges volt, sok szereplő szemszögei váltogatták egymást. Legjobban szerettem a halandó kisfiú, Sztyepon szemszögét, a kedves naivitását és a mérhetetlen testvéri szeretetét, a rácsodálkozását a számára érthetetlen világra.
De a többi szereplőé is nagyszerű volt, bár annak örültem volna, ha ezeket a váltásokat meg is jelölték volna a szereplő nevével, mert sokszor a szövegkörnyezetből kellett rájönnöm, hogy most éppen kinek a gondolataiban, érzéseiben és cselekedeteiben vagyok éppen benne. És ez nem feltétlenül az első mondatokban derült ki.
De természetesen ez semmit nem vont le a történet értékéből, csak néha vissza kellett olvasnom pár mondatot.
Az elején úgy tűnt, minden a fejétől bűzlik, a két világ önző, zsarnoki uralkodói miatt vannak a gondok, aztán zseniális meglepő fordulatokat tartogatott a könyv. Csak a vége felé váltak érthetővé a dolgok, ahogy annak lennie kell egy letehetetlen könyvnél.
Ha érdekel a sok titok, kaland és tanulság, olvasd el te is!


Népszerű idézetek

Narutofan98 P>!

Az igazság feleannyira sem szép, mint ahogy feltüntetik.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: igazság
Chöpp P>!

Végül is az élet nem áll másból, csak pillanatokból.

245. oldal

Jagika P>!

Én nem vagyok bolond, hogy szörnyektől fogadjak el jutalmat!

289. oldal

Kapcsolódó szócikkek: jutalom · szörny
Narutofan98 P>!

Nem sokat tudtam az anyákról, mivel az enyém egy fában élt, de azt tudtam, hogy az anya nagyon jó dolog, és ha az ember elveszíti, akkor mérges és szomorú lesz.

155. oldal

vicomte P>!

A történet ezen része igaznak bizonyult: csak könyörtelenül lehetünk jó pénzkölcsönzők. Készséggel gyakoroltam a könyörtelenséget a szomszédjaink felett, mert ők is könyörtelenek voltak az apámmal.

13. oldal

1 hozzászólás
manami P>!

Az igazság feleannyira sem szép, mint ahogy feltüntetik. A molnár aranyszőke hajú lánya szíve mélyén egy fejedelemre ácsingózik, esetleg valami herceget vagy gazdag fiút akar magának fogni, ezért felkeresi a pénzkölcsönzőt, hogy legyen miből gyűrűt és nyakláncot vennie az ünnepre. Szépségével felkelti a fejedelem, a herceg, vagy a gazdag fiú figyelmét. A legény táncol vele, mad a tánc végeztével felviszi egy csendes szénapadlásra. Csakhogy utána hazamegy, és a családja által kiszemelt gazdag lányt veszi el. A molnár cserben hagyott lánya bosszúból elhíreszteli, hog a pénzkölcsönző az ördög cimborája, mire a falubeliek elkergetik a szerencsétlent, talán meg is kövezik. Így a lány legalább az ékszereket megtarthatja, és a kovács feleségül veszi, mielőtt a gyanúsan korán megfogant első gyermek megszületik.

5. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Mirjem Mandelsztam
hkriszti>!

Végigsimította az állkapcsomat a hüvejkujjával, és közelebb hajolt. Érezni véltem rajta a varázslat illatát: a fahéj, a bors és a fenyőgyanta éles, szúrós szagát, alatta pedig mélyen a fa parazsát. Épp olyan elragadó és csábító volt, mint a többi vonása, én mégis úgy éreztem, megfulladok tőle. – Gyerünk, beszélj! – folytatta halkan, és szavai úgy melegítették az arcomat, mintha köddel lehelne tele egy hideg üvegtáblát.

122. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Irina · Mirnácjusz
2 hozzászólás
Narutofan98 P>!

De kinek volna ínyére olyan király mátkájának lenni, aki bármikor készséggel lecsapja a fejét, ha nem fon aranyat a szalmából?

97. oldal

AniTiger P>!

Felém nyújtotta a kezét, én pedig kétségbeesetten vágtam rá:
    – Még a nevedet sem tudom!
    Olyan felháborodással nézett rám, mintha azt követeltem volna, hogy vágja le a fejét. – A nevemet? A nevemet akarod megtudni? Legyen elég, hogy tiéd lehet a kezem és a koronám! Hogy merészelsz többet követelni tőlem?

118-119. oldal

Narutofan98 P>!

-Ezuttal három napot kapsz, mielőtt eljönnék a jussomért – közölte.
(…)
-És mit kapok cserébe?
A sztarik szeme elkerekedett, kifutott belőle minden szín. Üvöltött mögötte a vihar, hideg szél apró lándzsái döftek fedetlen arcomba, és ezernyi tűvel bizsergették a bőrömet. Már attól féltem, megüt, és úgy is nézett ki, mint aki megtenné, ám valamivel higadtabban felelt.
-Háromszor, halandó lány! – süvöltötte dalszerű ritmussal. – Háromszor valtoztatod arannyá az ezüstömet, különben magad is jéggé dermedsz.
Máris úgy éreztem, mintha félig jéggé dermedtem volna, és a kezem úgy kihűlt,hogy fájtak a csontjaim. A didergés viszont legalább leplezte a félelmemmel teli remegésemet. – És aztán? – kérdeztem rendületlen hangon.
Magas, szilaj nevetés tört fel torkából.
– Aztán, ha kiérdemled, a királynémmá teszlek.

77. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Sarah J. Maas: Heir of Fire – A tűz örököse
Katherine Arden: A medve és a csalogány
Jennifer Donnelly: Stepsister – Egy sötét mese
Holly Black: The Wicked King – A gonosz király
Edith Pattou: Északfi
V. E. Schwab: A Fényigéző
Elizabeth Lim: Fénytörések
Huszti Gergely: Mesteralvók hajnala
Sarah J. Maas: A Court of Thorns and Roses – Tüskék és rózsák udvara
Csóti Lili: Hetedvérig