Ezüstfonás 56 csillagozás

Naomi Novik: Ezüstfonás

Mirjem ​pénzkölcsönzők családjába született, de apja olyan nehézkesen szerzi vissza kölcsönadott pénzét, hogy az éhhalál szélére sodorja családját. Mirjem kénytelen kezébe venni a sorsukat. A megkeményedett szívű lány elindul begyűjteni a tartozásokat, és hamarosan elterjed a hír, hogy arannyá tudja változtatni az ezüstöt.

Amikor az erdőben meggondolatlanul henceg képességével, felkelti a fák között kísértő, zord, jégtestű lények, a sztarikok királyának figyelmét. A névtelen király lehetetlen feladatot tűz Mirjem elé, aki akaratlanul szövött cselszövésébe bevonja Vandát is, a parasztlányt, meg egy boldogtalan hercegnőt, akit a cár feleségének szánnak.

Csakhogy a cár, az ifjú Mirnácjusz sem az, akinek látszik. Gondosan őrzött titka az emberek és a sztarikok országát is fenyegeti. A rossz döntések között őrlődő Mirjem valószínűtlen szövetségeseivel indul felfedezőútjára, amely áldozatkészségét, erejét és szeretetre való képességét is próbára teszi.

A… (tovább)

Eredeti mű: Naomi Novik: Spinning Silver

Eredeti megjelenés éve: 2018

>!
GABO, Budapest, 2018
456 oldal · ISBN: 9789634067535 · Fordította: Heinisch Mónika
>!
GABO, Budapest, 2018
454 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634067344 · Fordította: Heinisch Mónika

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Irina · Mirjem Mandelsztam · Mirnácjusz · Sztarikkirály · Erdiviliasz · Szergej Vitkusz · Sztyepon Vitkusz · Vanda Vitkusz


Kedvencelte 14

Most olvassa 20

Várólistára tette 189

Kívánságlistára tette 242

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

>!
AniTiger MP
Naomi Novik: Ezüstfonás

Bár a Rengeteg is egy 5 csillagos fantasy mese számomra, mégis azt kell mondanom, hogy ez a történet százszor jobban tetszett!

A három főszereplő lányt imádtam, ahogy a történetüket is. Izgalmas volt, hogy milyen úton-módon fonódik egybe hármójuk (és a családjaik) élete, és hogy mennyire apró dolgokon múlik az, hogy folytatódik az életük. Alapvetően nem egy humoros történet, de én nagyon bírtam a helyes fiatal cár tipródását amiatt, hogy mindenki szépségesnek látta az asszonyát, akiben ő nem fedezett fel semmi szépséget. A kedvenc részem mégis a spoiler Zseniális volt!

Kedvenc idézetem:
(…) és egy pillanatra úgy éreztem, a világ a béke és boldogság hálóján függ, mintha olyan teljesség született volna körülöttünk, amelyhez hasonlót még soha nem tapasztaltam. ♡♡♡

Bővebben (+kedvenc fan artok)
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2019/02/naomi-nov…

>!
GABO, Budapest, 2018
454 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634067344 · Fordította: Heinisch Mónika
>!
Lisie87 P
Naomi Novik: Ezüstfonás

Azzal indítanék, hogy az tetszett a legjobban a könyvben, hogy nagyon olvasmányos. A másik dolog, amit még meg akarok említeni, mielőtt elfelejteném, hogy nagyon jól jött ki, hogy télen olvastam, mert átjött ez a hideg, télies hangulat, hiszen most mi is ebben a hóesés didergéses időben leledzünk.
Nem ismerem az orosz népmeséket, de mostanában több olyan könyv is szembejött, ami hasonló elemekből építkezik ( A medve és a csalogány, Bűvölet). Mindegyik nagyon jól átadja a népi „orosz érzést”, ami számomra rideg és hideg, mint a tél, az élet kemény, és ennek következtében az emberek megerősödnek és ugyanolyan kemények és kitartóak lesznek, mint a tél. Mégis felbukkannak a lágyabb érzelmek is, szeretet, összetartás.
Három erős női karaktert és sorsot mutat be a regény, akik története összefonódik. Nem tudnék kedvencet választani, mindegyik részt kíváncsian olvastam és nagyon élveztem, vártam a végkifejletet, hogy hogyan tudják úgy megoldani a helyzetet, hogy mindenki jól járjon.
Tényleg csak dicsérni tudom a regényt, Noviknak van egy jó stílusa, ami magával ragadja az olvasót.

5 hozzászólás
>!
abstractelf
Naomi Novik: Ezüstfonás

Naomi Novik anno még a Rengeteggel lopta meg magát a szívembe, s helyét a Temeraire sorozattal csak még inkább bebetonozta. Emiatt igen magas elvárásokkal álltam neki legújabb regényének, az Ezüstfonásnak.

Nem csalódtam, sőt! Olyan szívmelengető érzés volt olvasni ezt a történetet, amelyben minden megvan, amit szeretek: mondanivaló, orosz mitológia, kedvelhető szereplők, lebilincselő történet és egy csipet (sötét) mágia. Mindez Naomi Novik csodás írásmódjába csomagolva.
A novellaverzióért is rajongtam, ám nem tudtam elképzelni, hogy miként lesz abból a kb. 30 oldalból egy 456 oldalas történet. Az írónő azonban teremtett Mirjam mellé még két erős női főszereplőt, akik hárman nagyszerűek voltak! Mindegyikük motivációjával könnyen lehetett azonosulni, a döntéseik miatt pedig hamar szimpatizálni kezdtem velük. Kedvenc karakterem még így is Mirjam maradt, akit már a novella olvasásakor megkedveltem, s akinek a személyisége leginkább megfogott.
A történet viszonylag lassan haladt előre, de folyamatosan történt valami, amivel az írónő lekötötte a figyelmemet. Bevallom, bár ez ideális oldalszám volt ennek a kötetnek, én még olvastam volna tovább (annyira beleéltem magam).
Mindent összevetve Naomi Novik ismét elbűvölt, és vigyorogva tettem le ezt a regényét is. Nem tudom betelni az írónő írásaival, és nagyon remélem, hogy még ír a Rengeteghez és az Ezüstfonáshoz hasonló regényt a jövőben. Bár én bármit elolvasnék tőle most már.

1 hozzászólás
>!
NewL P
Naomi Novik: Ezüstfonás

Mit is mondjak erről a történetről? Ez egy népmesei elemekből építkező történet (amit ha valaki nem ismeri az orosz népmeséket valamennyire, nem mindig fog érteni, de az ismeretük nem kell ahhoz, hogy követni lehessen az eseményeket), ami igen erősen épít emellett történelmi elemekre is (Oroszország és a zsidók), ami szépen ki van fejtve (mindennek a zsidók az okai, elzárt városrészek,…) .
A történet nagyon lassan bontakozik ki (ezért vontam le a fél csillagot), és sajnos nem minden szereplő lett teljesen kidolgozva, de a három lényeges szereplő cselekedeteit elég jól alátámasztotta az író, így a történetük nem lett összecsapott. Érdemes elolvasni.

>!
Bori_L P
Naomi Novik: Ezüstfonás

Szeretem a komolyan vehető mesefeldolgozásokat. Szeretem az olyan könyveket, amik valamilyen varázslatos módon kapcsolódnak a bennem végbemenő folyamatokhoz, az engem éppen foglalkoztató gondolatokhoz. Szeretem az olyan történeteket, amik magukhoz láncolnak egy láthatatlanul vékony kis lánccal, és amikor kinyitom a könyvet, egy kicsit én is a szereplők közt érezhetem magam.
Szeretem az olyan történeteket, amik a fájdalomról és a felelősségről szólnak.
Ennek a könyvnek azt hiszem örök helye lesz a polcomon és a szívemben, bármilyen giccesen hangzik is ez.

Karácsonyra (vagyis névnapomra) kaptam ezt a könyvet, és elképzelni sem tudok így utólag jobb ajándékot.* A Rengeteggel nem voltam teljesen kibékülve olvasás közben, senkivel nem tudtam igazán azonosulni, és szinte az összes szereplő bosszantott. Ettől még nem volt rossz olvasmányélmény, de igen messze áll attól, amit az Ezüstfonás közben éltem át, ahol mind a három „főszereplővel” tudtam azonosulni valamilyen szinten (bár Irinára azért a végén kicsit megharagudtam). Adott ugyanis három makacs és céltudatos lány (lelki társaim!), akik egymás után lépnek be a történetbe.

A három közül a hozzám legközelebb álló Mirjem (aki körül a történet forog), a (zsidó) pénzkölcsönző lánya, aki egy nap megelégeli, hogy az apja jószívűsége miatt ők éheznek, az anyja pedig egy fűtetlen kunyhóban kénytelen vacogni a tél közepén, és elindul beszedni az adósságokat. A falusiak rosszallása és mogorvasága ellenére lelkiismeretesen és precízen végzi azt a munkát, amit az apjának kellene csinálnia, és Mirjem kezében arannyá válik minden, amihez nyúl. Emiatt a különleges képessége miatt egy idő után felfigyelnek rá a sztarikok, akik köztudomásúlag csak az aranyra ácsingóznak.
A másik két fő nézpont karakterrel (mert feltűntek időnként még mások is), Vandával (egy részeges naplopó legidősebb gyermekével) és Irinával (a város hercegének első lányával) egy kicsit kevésbé tudtam azonosulni, de Novik az ő helyzetüket is gyönyörűen mutatja be, az ő fejükbe is sikerült bevarázsolnia engem. Összességében nagyon is tetszett, hogy a három erős női karakter köré épült a történet, és lényegében ők irányították mindig az eseményeket, még ha ez nem is látszott elsőre.

Szintén nagyon tetszett ahogy Novik a világban fellelhető mágiát kezelte, ahogy szép lassan vezetett be a világ működésébe. Ahogy egyre újabb részletek derültek ki a faluról, Mirjem családjáról, a cárról, egyre inkább bele tudtam helyezkedni ebbe a nagyra nőtt mesébe. Nem igazán került a történet központjába (csak közvetetten, hiszen végeredményben innen indult ki az egész eseménysorozat), de nagyon érdekesnek találtam Mirjem eszmefuttatását a zsidók helyzetéről, már csak azért is, mert eddig nem sok mesés irománnyal találkoztam, ami akár csak érintette is volna a témát… De itt, itt és most, nem csak a mi világunkkal kötötte össze ezt a mesét, hanem az én háttérben pörgő gondolataimmal is.

Egy darabig aggódtam, hogy nem lesz elég mesés az elvárásaimnak, de kiderült, hogy feleslegesen izgultam (ezt amúgy el tudom képzelni, hogy mások negatívumként élik majd meg, de nem érdekel, nekem így volt tökéletes ez a történet). Hangulatos volt, ugyanakkor izgalmas és gördülékeny, magasra tette a lécet Novik következő könyveivel kapcsolatban, amiket szintén biztosan olvasni fogok!

*a nagymamám tavaly decemberben igazán kitett magáért <3 (https://moly.hu/karcok/1209658)

>!
wzsuzsanna P
Naomi Novik: Ezüstfonás

Az én nézőpontom talán kicsit rendhagyó olyan értelemben, hogy ez volt az első olvasásom Naomi Noviktól. Ugyan a Rengeteg is ott csücsül a polcomon már jó ideje, valamiért mindig halogattam, pedig sokan dicsérték azok közül, akiknek adok a véleményére. Az Ezüstfonás megjelenése után viszont úgy éreztem, nincs több kifogás, muszáj végre megismerkednem az írónő munkásságával, és mivel ez is egy önálló kötet, éppen olyan jó választásnak tűnt, mint bármi más. Nos, abban már most teljesen biztos vagyok, hogy ezek után a Rengeteg sem várathat sokat magára, ugyanis teljesen elvarázsolt az az egyedi történetszövés és sötét mesevilág, ami a lapok közül elém tárult. (…)
A fantasztikum először abban a formában kúszik be a történetbe, amikor megtudjuk, hogy az emberi világ mellett/azzal párhuzamosan élnek a különös, kegyetlen tündérszerű lények, a sztarikok, akik egyre gyakrabban háborgatják az emberek birodalmát, hogy aranyat szerezzenek tőlük. Amikor Mirjem egyszer óvatlanul azzal kérkedik, hogy arannyá tudja változtatni az ezüstöt, a sztarikok fejedelme meglátogatja és próba elé állítja: háromszor kell az ezüstöt arannyá változtatnia, és ha sikerül, magával viszi a birodalmába a lányt…Hamar világossá válik, hogy ezek a tündérek nem gyermekmeséink szépséges és elbűvölő alakjai (mármint ha a cenzúrázott, fogyasztóbarát mesékre gondolunk), hanem rettenetes, kegyelmet nem ismerő teremtmények, akik számára egy emberi élet semmit nem jelent, és akik egyre inkább azzal fenyegetnek, hogy az örök tél birodalmává változtatják az ismert világot. Mirjem felelőtlen kijelentésének köszönhetően olyan események láncolatát indítja el, amire egyáltalán nem számított, és akaratán kívül sorsfordító módon összekapcsolja emberek és tündérek sorsát.
Ha nem lenne elég egy erős női karakter, Novik mindjárt mutat nekünk még kettőt. Vanda, a Mirjemék családjánál is szegényebb parasztlány régóta szenved erőszakos édesapja miatt, azonban egy alkunak köszönhetően elkezd Mirjem családjánál dolgozni, ahol szép lassan megismeri, milyen is a valódi szeretet és törődés. A korábban sebezhető és tehetetlen lány egyre erősebbé válik, és később ő maga is nagyszabású tettek végrehajtására lesz hivatott. A harmadik karakter Irina, a csúnyácska hercegnő, akit apja szintén eléggé semmibe vette egész életében, és egyetlen hasznát abban látja, ha hozzáadja feleségül a cárhoz, Mirnácjuszhoz. A három nő sorsa szép fokozatosan kapcsolódik össze a regény során, ráadásul egészen bravúros, ahogyan mindhárman komoly személyiségfejlődésen esnek át. Ki-ki a maga feladatának és szerepének megfelelően kerül olyan helyzetekbe, ahol tanúbizonyságot kell tennie bátorságról, bölcsességről vagy önfeláldozásról- mindezt úgy, hogy az érdekeik nem mindig esnek ugyanarra az oldalra.
Az egész regényt áthatják a csodás (döntően népmesei) elemek, ezeket sajnos azért nem tudtam mélyebben boncolgatni, mert nem igazán ismerem a szláv mese- és mondavilágot. Ettől függetlenül sok, univerzális elem felbukkan különböző mesés lények, fordulatok és próbatételek formájában. Ebben a mesében ugyanakkor semmi sem fekete vagy fehér, és a történet bőven tartogat számunkra meglepetést abból a szempontból is, hogy ki az igazi gonosz, vagy kitől kell valójában rettegnie az embereknek. Mindezt gyönyörű, szépirodalmi minőségű szövegbe ágyazva olvashatjuk, ahol még a lassabb, leíró részek is élvezetesek, a váltott szemszögnek köszönhetően pedig nem unjuk el egyik történetszálat sem. Novik tényleg nagyon érzékletesen ír, komolyan mondom, szerintem még soha életemben nem fáztam ennyire olvasás közben, függetlenül attól, hogy most egyébként is tél van. Nagyon sajátos az egész regény hangulata, egyszerre szép és kegyetlen, akárcsak a sztarikok birodalma. (…)
bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2019/02/ezustfonas-erte…

>!
chibizso
Naomi Novik: Ezüstfonás

A Rengeteghez hasonlóan Novik az Ezüstfonásban is egy közismert meséhez nyúl. Az új regény alapjait látszólag a Rumpelstiltskin (Tűzmanócska vagy Zörgőfürge) német népmeséből kölcsönzi az író, de már az alapszituációból is kitűnik, hogy nem egy egyszerű újramesélést tartogat számunkra a regény. Helyette Novik inkább csak a mese egyes elemeit emeli be a történetbe, hogy aztán azok segítségével építse fel sajátját. Így marad meg Rumpelstiltskinből csak az arannyá változtatás motívuma, annyi érdekes kiegészítéssel, hogy az aranyszövő lány ezúttal zsidó családból érkezik (ugye a zsidó sztereotípia része, hogy kereskedelemmel foglalkoznak és jól forgatják a pénzt). Novik tudatosan, rengeteg népmesei motívumot emel át a cselekménybe. Ilyen például a Szépség és a szörnyeteg toposza, ami a sztarik király és Mirjem kapcsolatában érhető utol, a hármas szám örök, mítikus jelenléte (pl. Mirjemnek három szobányi ezüstöt kell arannyá változtatni; Irina, a későbbi cárné háromszor kap ékszereket), és hogy egy személy valódi nevével uralkodhatunk az illetőn. Ezek mellett megjelennek a szláv mesékből ismerős alakok, a fantasy körítést pedig szintén egy a szláv királyságot idéző birodalom adja.

A jól ismert mesekellékek kreatív felhasználásánál azonban sokkal izgalmasabb az, hogy a szerző hogyan gondolja újra ezeket, sőt, változtat meg klasszikus szimbólumokat és bevett történetelemeket. Ezen célját már a legelső mondat jelzi, ami akár a regény tételmondata is lehetne:

Az igazság feleannyira sem szép, mint ahogy feltüntetik.

Novik megfosztja történetét a mesékre jellemző romantikától. Ez két, igen látványos dologban is megmutatkozik: a társadalmi rétegek bemutatásában és a női szereplőkben.

Bővebben: https://roboraptor.24.hu/2018/12/20/a-zsido-lany-es-a-c…

Az Ezüstfonás a mesei hagyomány tiszteletével és megcsavarásval válik igazán izgalmas könyvvé, ami biztosan ünnepi hangulatba öltözteti lelkünket, és visszavisz kicsit a Grimm-mesék világába. Meserajongóknak tökéletes karácsonyi ajándék.

11 hozzászólás
>!
Manamis_Life P
Naomi Novik: Ezüstfonás

Imádtam a Rengeteget, és emiatt az Ezüstfonás volt a legjobban várt könyvem, az egész évben – a csillagokat látva pedig egész egyértelmű lehet; nem csalódtam.

Az év egyik, ha nem a legjobb könyve lett.

Ebben tökéletesen egyet kell értenem Patrick Rothfuss mesterrel.

Ez egy „tipikus” Novik írás, így én csak azoknak ajánlanám jó szívvel, akik szerették – hogy ebben a kategóriában említsek történeteket –, az előző regényét is, és el tudják fogadni a történetet olyannak, amilyen; mesének. (Persze olvassa bárki bátran, én nem lebeszélni akarok senkit, semmiről. :) ) Hiszen aki egy jobbára logikus, „megszokottan szerkesztett” cselekményt vár, az könnyen csalódhat – az írónő ugyanis még a mesék történetvezetési technikáját is magáévá teszi.

Mert itt ismét (ahogy a Rengeteg esetében is) el szeretném mondani, hogy szerintem ez nem egy szimpla kaland / fantasy regény, ez egy mesefeldolgozás, így nem hiszem, hogy érdemes volna az említett kategóriák mércéjével értékelni ezt a történetet. Nézzük inkább annak, ami: egy (lényegében több) mese, új köntösben való bemutatásának!

Úgy vélem, az írónőnk csodás munkát végzett, ebből a szempontból kicsit jobbat is, mint a Rengeteg esetében. A legszebb az egész könyvben az volt, ahogy a mágiát és a mágikus világok kezelte. A történet szereplői épp úgy viszonyultak ezekhez, ahogy mi tettük gyerekként – ezért is lehet annyira nagyon nosztalgikus, és könnyen „elfogadható” számunkra is a világ felépítése –, ott volt nekünk a való világ, de mellette hittünk a varázslatban, hisz miért ne létezhetett volna? Mi is bármikor beléphettünk volna az esti mesék világába, és talán csak túl későn jöttünk volna rá, hogy a mesék kegyetlenül igazak tudnak lenni, és élőben sokkal félelmetesebb, ha a boszorkány beterel a sütőbe.

Konkrétan egy nap alatt végeztem a könyvvel – tegnap pusztán 50 oldalt tudtam olvasni, egyéb teendők miatt, ami azt kell jelentse, hogy a kötet ma a kezemhez ragasztózta magát, a megmaradt 405 oldalával. Így is igaz; elragadó volt, iszonyatosan hangulatos, megdöbbentett, megnevettetett, és megríkatott, mindezt egymás után többször.

Több értékelésben láttam, hogy sokakat zavart az események lassúsága, amit őszintén nem tudok hová tenni, részemről minden a megfelelő időben történt, semmit sem éreztem vontatottnak (és elég furcsa, hogy a Rengeteg pont a „gyorsasága” miatt kapott sok negatív kritikát). Már a negyvenedik oldanon bekúszott a bőröm alá a borzongató hideg, mikor is spoiler.

A másik, amit sokan fájlaltak, a „rengeteg” szemszög. Én szerettem minden karaktert, főleg a három főszereplőt – mindegyikük története megkapó volt, még ha csak kettőé volt is ténylegesen meghatározó a cselekmény alakulását illetőleg – de a lényeg az, hogy mindenkinek része volt az egészben, mindenki megtette azt, amit meg kellett tenni…

Imádtam Mirjemet, teljességgel tökéletes főszereplőnek gondolom, még ha hibái akadtak is bőven. Ennek ellenére, ahelyett, amit egy-két másik történetben láttam, mikor szorult helyzetbe került, nem ment fejjel a falnak, belátta, hogy veszített (még ha csak ideiglenesen is), és ahelyett, hogy ostobábbnál ostobább döntéseket hozott volna, igyekezett megbékélni a helyzetével, és a legtöbbet kihozni belőle.

Szerettem Irinát, ki nagyon hasonlónak tűnhet karakterileg, és mégis szörnyen más volt. Eltökélt ő is, okos és ravasz, még az olvasót is meglepve vele… Imádtam, ahogy az ő meséje szépen beleolvadt az alaptörténetbe, alig vártam mi sül ki belőle.

Ebben a két esetben az írónő elérte, hogy teljes mértékben megértsem a döntéseiket – és a helyükbe képzelve magam tudjam, én is épp úgy cselekednék, mint ők – és mégis teljes szívből akarjam, hogy ne tegyék meg őket…

Itt volt még nekünk Vanda is. Szerettem, teljes szívemből. Őt és a testvéreit, ó hogy őszinte legyek, az ő történetük fakasztott könnyekre, 3 helyen is. Csak úgy random, tényleg, mert törődtem velük (valóban a gyerekkori meséim főszereplői voltak!). Mikor pedig Szytepon spoiler hát a szívem szakadt meg. Fontolgathatta egy jó ideig, hogy spoiler.

Szerettem a szereplők fejlődését – de mindegyikét –, és itt olyan dolgot ért el az írónő, amit sokszor csak egy egész trilógián keresztül lát az ember. Volt itt nekünk egy (ugyan érthető hátterű) lány, aki aranycsináló kezével egyengeti göröngyössé sorsát, egy másik, ki retteg a vágyott pillanattól, mikor nemet kell mondania, és a harmadik, ki úgy tűnik, beletörődő nyugalomba fagyott az apja padlásán. Hogy milyenné válnak? Az maradjon a könyv titka! :)

Teljesen érthető karakterek, világos motivációval – hosszú út előtt, melyen vagy haladnak, vagy elbuknak, más-más helyszínen, téren és (egyszer) időben, mégis összetartoznak mind, egy nagy történetet alkotva. De maga a cselekmény is világos. Nem unalmas, mert okoz meglepetést bőven, de remekül megszerkesztett, még ha mindig egy oldallal később is eszméltem rá, hogy mennyire nem szentelem elég figyelmet az apró részleteknek.

Az egyetlen dolog ami nem tetszett, hogy spoiler. Oké, spoiler na de, mi történ utána? Én sokkal logikusabbnak láttam volna, ha spoiler, de nem csak ezt nem kaptam meg (és ezzel még nem is lett volna baj), de egyszerűen mintha szimplán elvágták volna a történetnek azon szálát, és kész. Pedig még annyival is megelégedtem volna, ha az utolsó „fejezetben” érintőlegesen megemlítik, hogy: „boldogan éltek, míg meg nem haltak”. Így az ő meséjük sajnos elég befejezetlen tűnik. Emiatt 4,5 és 5 csillag között ingadoztam, de az 5 mellett döntöttem, mert az élmény amit a könyv adott, nos, csodás volt. Na meg, ez a dolog tényleg csak a legvége a történetnek. spoiler

De ettől eltekintve sem csalódtam, nekem nagyon tetszett, iszonyatosan szórakoztató volt, és élvezettel olvastam, minden egyes sorát. Itt is sokszor felmerült; mi is a jó, meddig lehet elmenni a jó érdekében, és akkor kik is a gonoszok, s mitől azok.

Kedvenc.

Ó, és a borító egyszerűen gyönyörű! Tökéletesen illik a Rengeteg „aranyához” a maga ezüstjével. Csodálatos!

Valamint a fordításért is hálás vagyok, nekem még ezen keresztül – pedig ez nagyon nehéz – is átjött minden érzés, aminek át kellett.

De, mindez természetesen, és kizárólag az én véleményem. Nem mindenkinek fog tetszeni, de nem vagyunk egyformák, és ez épp így jó. :)

8 hozzászólás
>!
Virág_Blogger P
Naomi Novik: Ezüstfonás

„A mágiára fog számítani, arra a varázserőre, amely kizárólag akkor jelentkezik, ha az ember szavakkal és tettekkel önmaga fölé kerekedik, vállalja az ígéretét, aztán valahogy akkorára nő, hogy végül képes teljesíteni.”

Akkor vezessük ezt le: iszonyú nehezen vettem rá magam az olvasásra, tudatában annak, hogy számomra a fantasy-k ideje már lejárt. De 450 oldallal később még ennél is nehezebb vettem rá magam, hogy letegyem ezt a csodával telített féltéglát, ugyanis számtalan alkalommal bizonyította, hogy tévedtem korábbi bizonyosságomban. Ha eddig nem éreztem magaménak a műfajt… nos, valószínűleg csak nem volt szerencsém efféle kifogástalanul minőségi képviselőjéhez. Persze megszenvedtem ezért a felismerésért: nehezen rázódtam bele ebbe az elvont világba, küszköve vettem fel a varázslat fonalát, végül mégis értelmet nyert mindez: egy sokrétegű, aprólékosan kidolgozott világ és történet bontakozott ki a szemem előtt, igazi, háromdimenziós karakterekkel, mesteri és nem várt fordulatokkal, érzelmekkel és csodás tájakkal. Bár nem az apróságok számítanak a könyv célközönségének, körém mégis a gyerekkori mesék melengető burkát vonta az Ezüstfonás az elvarázsolt tájaival, a szörnyeivel, mesés lényeivel és bús hercegnőjével – ha ezt várhatom az alapul szolgáló klasszik orosz népmeséktől is, akkor egy szót se többet, ide nekem azokat is! Meg persze a Rengeteget – ezek után nem is kérdéses.

Teljes értékelésem a könyvről a blogomon olvasható: https://neverletmegobyviranna.blogspot.com/2019/02/naom…

1 hozzászólás
>!
LRn
Naomi Novik: Ezüstfonás

Az Ezüstfonás jobban tetszett, mint a Rengeteg – ugyanaz az érzéki, szép írásmód jellemzi, ugyanúgy az ismert, közös mesekincsből merít és értelmez újra, de úgy érzem, Novik itt már sokkal ügyesebben kezeli a történetet. Itt sem kapkod, szépen, lassan bomlanak ki az események, ráérősen barangolunk ebben a hideg világban, de arányosabb, koherensebb a szöveg, biztosabb kézzel vezet minket az írónő, és a karakterábrázolás is sikeresebb.

Az aranyfonás meséje vándormese: a német Rumpelstiltskin-történetből lehet főleg ismerős, de több nép mesekincsébe is beszivárgott, így a magyar népmesék között is megtalálhatjuk a megfelelőjét. Mirjem kicsit könnyebb helyzetben van, hiszen nem csepűt, hanem ezüstöt kell arannyá változtatnia: tetszett, hogy eleinte csak a reális, kereskedelmi megvalósulását láthatjuk a dolognak, és csak a tél birodalmában jön létre a mágikus tevékenység. Az aranyfonás mellett még sok mesei elemet felismerhetünk a történetben, az egyik legfontosabb a szómágia, névmágia: ha ismerjük valakinek az igazi nevét, akkor hatalmunk lesz fölötte. Ez a gondolat is számos kultúrában visszaköszön, még napjainkban is megvannak a nyomai a nyelvünkben és babonáinkban.

De nem merültem bele túlságosan a bogarászásba. A könyv legnagyobb erénye az volt, hogy elejétől a végéig élveztem. Tetszett a stílusa, érdekesek voltak a szereplők, okosan épült bele a történetbe a zsidók ábrázolása, nem volt didaktikus a mondanivalója, és számomra a lassú tempó is működött. Érdekes volt figyelni a kapcsolatrendszerek alakulását – az elrendezett házasságok melankolikus magányosságát, a különböző anyai szerepeket, a családok szétbomlását és újraalakulását, s egyáltalán azt a folyamatos fejlődést, ami ezekben a kapcsolatokban végbemegy. A főszereplők nem nyugszanak bele a sors által rájuk mért szerepekbe, hanem döntéseket hoznak és cselekszenek – ezzel pedig minden megváltozik.

Ajánlom mindenkinek, aki szereti a meséket. Novik remek munkát végzett ezzel a könyvvel, a mesei logika, a gyönyörű nyelvezet, a kulturális örökség iránti tisztelet és a kompetens női karakterek maradandó élménnyé teszik a szöveget.


Népszerű idézetek

>!
vgabi SP

Az igazság feleannyira sem szép, mint ahogy feltüntetik.

(első mondat)

>!
Manamis_Life P

Az igazság feleannyira sem szép, mint ahogy feltüntetik. A molnár aranyszőke hajú lánya szíve mélyén egy fejedelemre ácsingózik, esetleg valami herceget vagy gazdag fiút akar magának fogni, ezért felkeresi a pénzkölcsönzőt, hogy legyen miből gyűrűt és nyakláncot vennie az ünnepre. Szépségével felkelti a fejedelem, a herceg, vagy a gazdag fiú figyelmét. A legény táncol vele, mad a tánc végeztével felviszi egy csendes szénapadlásra. Csakhogy utána hazamegy, és a családja által kiszemelt gazdag lányt veszi el. A molnár cserben hagyott lánya bosszúból elhíreszteli, hog a pénzkölcsönző az ördög cimborája, mire a falubeliek elkergetik a szerencsétlent, talán meg is kövezik. Így a lány legalább az ékszereket megtarthatja, és a kovács feleségül veszi, mielőtt a gyanúsan korán megfogant első gyermek megszületik.

5. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Mirjem Mandelsztam
>!
hkriszti83

Végigsimította az állkapcsomat a hüvejkujjával, és közelebb hajolt. Érezni véltem rajta a varázslat illatát: a fahéj, a bors és a fenyőgyanta éles, szúrós szagát, alatta pedig mélyen a fa parazsát. Épp olyan elragadó és csábító volt, mint a többi vonása, én mégis úgy éreztem, megfulladok tőle. – Gyerünk, beszélj! – folytatta halkan, és szavai úgy melegítették az arcomat, mintha köddel lehelne tele egy hideg üvegtáblát.

122. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Irina · Mirnácjusz
2 hozzászólás
>!
Zsuzsanna_Botond

Nem sokat tudtam az anyákról, mivel az enyém egy fában élt, de azt tudtam, hogy az anya nagyon jó dolog, és ha az ember elveszíti, akkor mérges és szomorú lesz.

155. oldal

>!
Zsuzsanna_Botond

De kinek volna ínyére olyan király mátkájának lenni, aki bármikor készséggel lecsapja a fejét, ha nem fon aranyat a szalmából?

97. oldal

>!
AniTiger MP

Felém nyújtotta a kezét, én pedig kétségbeesetten vágtam rá:
    – Még a nevedet sem tudom!
    Olyan felháborodással nézett rám, mintha azt követeltem volna, hogy vágja le a fejét. – A nevemet? A nevemet akarod megtudni? Legyen elég, hogy tiéd lehet a kezem és a koronám! Hogy merészelsz többet követelni tőlem?

118-119. oldal

>!
Manamis_Life P

Egész életemben szörnyetegek cibáltak jobbra-balra a saját szeszélyük szerint, ennek köszönhettem azt az érzékemet, amellyel előre megéreztem a soron következő ökölcsapást.

279. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Mirnácjusz
>!
hkriszti83

Hirtelen feléjük nyújtottam a kezem. Egyik oldalon Szergejt érintettem meg, a másikon Sztyepont, és ők is rám tették a kezüket, meg egymásra, és mindhárman szorosan összekapaszkodtunk. Kört alkottunk, a testvéreim és én, az étel körül, amit kaptunk, és a farkasnak nem volt helye a szobában.

302. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Szergej Vitkusz · Sztyepon Vitkusz · Vanda Vitkusz
>!
AniTiger MP

(…) és egy pillanatra úgy éreztem, a világ a béke és boldogság hálóján függ, mintha olyan teljesség született volna körülöttünk, amelyhez hasonlót még soha nem tapasztaltam.

76. oldal

>!
Lomax

-Ezuttal három napot kapsz, mielőtt eljönnék a jussomért – közölte.
(…)
-És mit kapok cserébe?
A sztarik szeme elkerekedett, kifutott belőle minden szín. Üvöltött mögötte a vihar, hideg szél apró lándzsái döftek fedetlen arcomba, és ezernyi tűvel bizsergették a bőrömet. Már attól féltem, megüt, és úgy is nézett ki, mint aki megtenné, ám valamivel higadtabban felelt.
-Háromszor, halandó lány! – süvöltötte dalszerű ritmussal. – Háromszor valtoztatod arannyá az ezüstömet, különben magad is jéggé dermedsz.
Máris úgy éreztem, mintha félig jéggé dermedtem volna, és a kezem úgy kihűlt,hogy fájtak a csontjaim. A didergés viszont legalább leplezte a félelmemmel teli remegésemet. – És aztán? – kérdeztem rendületlen hangon.
Magas, szilaj nevetés tört fel torkából.
– Aztán, ha kiérdemled, a királynémmá teszlek.

77. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Gail Carson Levine: Elátkozott Ella
Marissa Meyer: Scarlet
Katherine Arden: A medve és a csalogány
Eowyn Ivey: A hóleány
Edith Pattou: Északfi
Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan
Alex Flinn: A Kiss in Time – Csók, pont jókor
Kleinheincz Csilla: Üveghegy
Chris Colfer: A Kívánságvarázslat
Lily Blake: Hófehér és a Vadász