A Temeraire-sorozat negyedik része Afrikába repíti az olvasót. Laurence kapitány és hűséges sárkánya már éppen a biztonságot jelentő angol partokhoz közelednek, amikor francia sárkányok támadnak rájuk, és hiába oly közel a haza, Temeraire és reptetője felmentő sereg nélkül kénytelen elbánni velük. Mindenezek tetejébe rémes körülmények és mérhetetlen közöny fogadja a küldetésből hazatérőket, így a kapitány igen dühösen indul az Admiralitáshoz jelentést tenni.
Ám Edinburgh-ben dermesztő csönd honol, s fény derül a rettenetes magyarázatra is: szinte az összes sárkány halálos beteg. Laurencék tehát ismét útra kelnek, ezúttal Fokváros felé, hogy felleljék a feltételezett gyógyszert, mely egyszer már kigyógyította Temeraire-t ebből a veszedelmes kórból.
Elefántcsont birodalom (Temeraire 4.) 90 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2007
Enciklopédia 1
Kedvencelte 10
Most olvassa 4
Várólistára tette 52
Kívánságlistára tette 36
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Kegyetlen egy vég volt. Most összetört a szívem. Hogy lehet így befejezni? Kár, hogy nincs a többi is lefordítva magyarra, de majd folytatom angolul.
Istenem, Temeraire….akkora mázlist ez a Laurence, hogy Temeraire a társa. És Laurence se egy utolsó pasi. Bár nálam nem lett álomkönyves pasi, de ott van a határon, súrolja azt. Már dörömböl a falon, hogy ő bizony át akar menni. Majd a többi rész eldönti, hogy képes lesz e lebontani azt a határt.
A négy közül ez volt a legjobb. Itt nőttek igazán a szívemhez a hőseink.
Ó, mi lesz most veletek, drága hőseim!!!? :(
Azt hiszem, ez volt a legizgalmasabb rész többféle szempontból is, és bizony, az utolsó oldalakat könnyes szemmel olvastam. Hogyan tovább?
Tamareire, te egy csodálatos lény vagy, irigylem Laurence-t!
És Laurence, le a kalappal előtted! Én bizony hozzádmennék!
Egy rettemetes befejező párbeszéd után teljesen feleslegesnek éreztem a Tswana királyság történetéről szóló részleteket, oda sem figyelve olvastam azt a maradék 4 oldalt, miközben csak azon járt az eszem, mi lesz most. Igen kegyetlen félbehagyása egy sorozatnak. :(
De semmi esetre sem fogom így elengedni hőseimet.
Egyaránt dühítő és elszomorító, hogy ez a sorozat nem lett siker nálunk…"Kénytelen" leszek angolul folytatni!
„Az utazások során a szerző ugyanis számos népet mutat be, de egyúttal azt is, hogy ők hogyan kezelik a saját repülő társaikat. Rajtuk keresztül nem csak az életmódok, de a különböző társadalmi berendezkedéseket, szervezetrendszereket is felvázol, ha nem is mélységeiben, de gondolatkeltő módon. Lehet szó tiszteleten alapuló együttműködésről, pusztán a kényszerűségből való együttélésről, de akár dinasztikus kapcsolatokról is – könnyen megkérdőjeleződik az a mód, ahogy főhőseink élnek és gondolkodnak. Egyúttal alátámasztja azt is, miért kell világot járni, de legalábbis olvasni, hiszen az eltérő nézőpontok valós alternatívát is jelenthetnek akármelyik ország működésében. Ugyan a főhős kiáll egy életmód mellett, de a bemutatott élethelyzetek őt is elgondolkodtatják, formálják, ezáltal az ábrázoltak nem statikusak, a központi karakterek fejlődnek. […]
Az eltéréseket azonban már eléggé egyértelműnek éreztem az Elefántcsont birodalom olvasása során. A sárkányok betegsége miatt Afrikába hajózó hőseink ezúttal egy közösséget találnak a dzsungel mélyén, akiken keresztül a rabszolgáknak elhurcolt sokaságnak állít emléket a szerző, de egyúttal meg is bosszulja őket. Az emberek és sárkányok mitologikus rokonságon alapuló kapcsolata érdekes vonás az eddigi racionálisabb felfogás mellett, azonban az események mégsem kötötték le eléggé a figyelmem, sok az üresjárat, a terjengős leírás. Ugyanakkor a végkifejlet a folytatás után kiált.”
Bővebben: http://tubicacezar.blogspot.hu/2014/08/naomi-novik-teme…
Kicsit mérges vagyok erre a könyvre, mert az alapötletből sokkal jobb történetet is ki lehetett volna hozni. Persze ez a kötet jobban sikerült és jobban is tetszett, mint az előző rész, de még akkor is. Soknak és nem is igazán érdekesnek találtam a leírásokat, túlzott volt a modorosság a történetben, az igazán akciódús cselekményeket gyorsan lezavarta az írónő, nem bontotta ki kellőképpen a szálakat. Ragyogó ötletek maradtak kidolgozatlanul, helyette oldalakon keresztül részletezett leírásokat kaptunk. A sárkányokat még mindig imádom. Miattuk olvastam eddig is ezt a sorozatot és miattuk fogom folytatni is. Laurence döntéseivel egyetértek. Kíváncsi vagyok, hogy mi történik vele és a sárkányával a következő részben. Ebben a kötetben kedvencemmé Iskierka, a kis Kazilik sárkány lépett elő. Sárkányimádóknak ajánlani tudom.
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2012/06/naomi-novik-elef…
Nem lett sajnos sokkal jobb, mint az előző kötet. Még mindig az az érzésem, hogy jobb lett volna korábban pontot tenni a végére. Lankad a lendület is, elveszik a leírásokban is valahogy, belassul és már nem tűnik olyan izgalmasnak, mint az elején, kicsit erőltettnek éreztem már inkább ezeket a kalandokat. Tremeraire persze továbbra is szimpatikus és érdekes, és még Laurence-el sincs gondom. Egyszerűen csak az események zajlásával nem tudtam mit kezdeni, akad, amit nagyon is gyorsan lezavarunk, máshol meg számomra már túlságosan hosszú és részletes leírásokkal telnek az oldalak. Folytatásért kiált a vége. de én itt most szünetet tartok. Nem érzem sajnos a lelkesedést, hogy angolul akarjam elolvasni a maradék öt kötetet is még, már amennyiben egyáltalán beszerezni is sikerülne.
Én eddig ezt élveztem a legjobban. Nem tudom, az olvasók hogy vannak vele – amikor fordítottam, ami nyilván hosszabb idő, mint egy sima olvasás, olyan magától értetődőnek tűnt, hogy vannak sárkányok, és éppen ilyenek: országonként mások…
És Afrika alternatív történelme is izgat: mi lesz belőle? Vajon a sárkányokkal lehet-e fordítani a fekete kontinens mai, harmadik világi nyomorúságán? Remélem, ez a téma még visszatér a későbbi regényekben is!
Nehezen találok szavakat… a könyv zseniális volt. Izgalmas, fordulatos, ugyanúgy fenntartotta az érdeklődésemet végig, mint az előző három kötet. A szavakat azért nem találom, mert nincs több rész magyarra fordítva. Akkora űr van bennem, olyan félbevágottnak érzem az egészet… :(
Persze be fogom szerezni a folytatást angolul! :)
Mert egyszerűen nem lehet elbúcsúzni csak így Temeraire-től és Laurence-től.
Imádnivalóak! És az új szereplők is, például Iskierka azzal az önfejű és akaratos személyiségével.
Nem, még nem vagyok kész arra, hogy elváljak drága sárkány barátaimtól és reptetőiktől! :)
Ebben a részben természetesen, ott folytatjuk, ahol az előző kötet véget ért. Laurencék szerencsétlenségükre haza térve egy karantén területén szállnak le. Ugyanis míg távol voltak egy furcsa betegség ütötte fel fejét Angliában, ami egyelőre úgytűnik gyógyíthatatlan. A reptető rögtön el is kezd aggódni az éteriért, de kiderül feleslegesen, ő már túl esett rajta, így elugranak Afrikába a gyógyszerért
Az előző részeknél már elmondottak továbbra is állnak, hihetetlenül jól kidolgozott történet, izgalmas és fordulatos cselekménnyel, szerethető szereplőkkel és remekül bemutatott politikai és diplomáciai manőverekkel. Én nagyon sajnálom, hogy nem fordítják tovább a sorozatot, de remélem sikerül megszerezni angolul és akkor lesz még folytatása a dolognak :D
Népszerű idézetek
– Jane – szólalt meg Laurence. – Hozzám jön feleségül?
– Ugyan már, drága barátom – nézett fel Jane döbbenten a fotelból, ahol éppen csizmát húzott. – Ha engedelmességet fogadok magának, hogyan adnék ki parancsokat? Szüntelenül kényelmetlen helyzetbe kerülnék. De nagyon kedves, hogy felajánlotta – tette hozzá, majd felállt, és mielőtt a kabátját felhúzta volna, alaposan megcsókolta Laurence-t.
304. oldal
– Beszélnem kell ugyan a kereskedőkkel, de azt hiszem, ha takarékosan bánunk az anyaggal, és valamelyest csökkentjük a pavilon méretét, megengedhetem magamnak, hogy építsek neked egyet.
– Akkor – kezdte Temeraire határozott, bár kissé hősies hanglejtéssel – arra szeretnélek kérni, hogy inkább valamelyik karantén területén építsük meg. Nekem megfelel a doveri tisztás, de szeretném, ha Maximus és Lily kényelmesebben pihenhetne.
Laurence meglepődött. A sárkányokra nemigen volt jellemző a nagylelkűség, éppen ellenkezőleg: ha valamit saját tulajdonuknak vagy státusz szimbólumnak tekintettek, arra féltékenyen vigyáztak.
– Ha biztosan így akarod, kedvesem, akkor legyen. Nagyon nemes gondolat.
Temeraire egy darabig csak tologatta a csontot, végül elhatározásra jutott.
– Különben is – mondta –, ha megépítettük, talán az Admiralitás is belátja, milyen haszna származik belőle, és akkor kaphatok egy szebbet. Egyébként sem lenne túl kellemes egy kis, szegényes pavilonban lakni, ha a többieké sokkal szebb lesz.
75. oldal
Ekkor azonban az ajtó kopogás nélkül kivágódott, és Berkley dugta be a fejét a kabinba. […]
– A fedélzeten minden átkozott szót tisztán hallunk – felelte nyersen. – Temeraire mindjárt felszedi a deszkákat, és maga dugja ide az orrát. Az isten szerelmére, verjék meg egymást szép csendben, aztán elég legyen!
122. oldal
– Ha megígéred, hogy mindennap egy kicsivel többet eszel, én is megígérem, hogy szépen beköttetem neked, és akkor olyan lesz, mint az a könyv, amiből Laurence felolvas – hallgatta ki Laurence Catherine és Lily beszélgetését. – Rajta, harapj még ebből a tonhalból. – Ez az üzletelés sokkal sikeresebbnek bizonyult, mint a korábbi fenyegetések.
– Na jó, még pár harapást – felelte Lily hősiesen, majd hozzátette: – És aranysarkai is lesznek, mint annak?
136. oldal
– Nem értem, miért nekem kell utolsónak mennem – panaszkodott Maximus, miközben Temeraire és Lily legénysége felkészült. Dulcia és Nitidus már a levegőben voltak, Messoria és Immortalis pedig felszállásra készülődtek.
– Mert egy nagydarab, morgós fajankó vagy, és addig fel sem tudunk szerszámozni, amíg a többiek el nem mentek – felelte Berkley. – Maradj nyugton, annál hamarabb végeznek.
– Légy szíves, ne győzzetek le mindenkit, mire odaérek! – kiabálta utánuk Maximus […]
285. oldal
– Remekül vagyok – újságolta Temeraire. – Az itteni marhahús nagyon finom, és ha kérem, meg is főzik nekem. Ráadásul az itteni sárkányok szívesen megkóstolják a főtt húst is, és Validius – biccentett a Petit Chevalier felé, aki válaszul tüsszentett egyet – azt is kitalálta, hogy borban készítsék el nekünk. Azelőtt sosem értettem, mi a jó a borban, és miért isszátok folyton, de most már értem, nagyon kellemes íze van.
Laurence eltűnődött magában, vajon hány üveg bort kellett feláldozni ahhoz, hogy két nagy termetű sárkány étvágyát kielégítsék: talán egy rosszabb évjáratból hozattak a számukra; és csak remélni merte, hogy mindez nem vezet majd oda, hogy főzés nélkül is megkívánják az alkoholt.
335. oldal
– Én elhiszem, hogy mind kiemelkedően okosak, de ha folytatják ezeket a titkos tanácskozásokat, és nekünk továbbra sem mondanak semmit, belenyomom az orrukat az első szarkupacba.
152.-153. o.
Azt hiszi, nem fogják a nevét a levelek végére hamisítani? Tudja jól, hogy megteszik, egyébként is leginkább felolvassák az ilyen üzeneteket. Csak néhány szó kell, hogy jól érzi magát, és sokat gondol rá, reméli, hogy ő is engedelmeskedik, és ezáltal sokkal hatékonyabban börtönben tarthatják, mintha vasrácsok mögé zárták volna. És évekig vár majd, és kitart,éhezve, fázva és elhagyatottan, jóllehet magát már réges-régen levágták a bitóról. Talán ilyen életre akarja kárhoztatni?
347. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- George R. R. Martin: Kardok vihara 96% ·
Összehasonlítás - Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város 96% ·
Összehasonlítás - Katherine Arden: A boszorkány éjszakája 94% ·
Összehasonlítás - Patrick Rothfuss: A szél neve 93% ·
Összehasonlítás - S. A. Chakraborty: Aranybirodalom 93% ·
Összehasonlítás - Gail Carriger: Szívtelen 92% ·
Összehasonlítás - Rebecca Yarros: Fourth Wing – Negyedik szárny 94% ·
Összehasonlítás - George R. R. Martin: A Hét Királyság lovagja 90% ·
Összehasonlítás - Robin Hobb: Az orgyilkos küldetése 90% ·
Összehasonlítás - Margaret Weis – Tracy Hickman: A sötét égbolt sárkányai 89% ·
Összehasonlítás