Külcsín: tökéletes. Egyszerű és harmonikus. A kötet könnyen lapozgató, rendesen, rugalmasan hajlik (üde kivétel a GABO kiadványok közt), csodás térképpel a borító belső felén.
A sorozatnév alapján ez elvileg az az erdélyi feketemágus iskola, ahol Drakula is tanult. Ahol az Ördög fekete mágiát oktat tíz diáknak, de egy ott marad örökre, maga mellé veszi jobb kezeként „és sokkal sötétebb varázslatokat tanul, mint a többiek.”
Aztán kiderült, hogy mégsem ilyen. Mert ez egy Harry Potter-szerű YA-fantasy, csak magukra hagyott nebulókkal, akik 16 évesen kezdik a varázslósulit, de amilyen éretlen viselkedéssel, érzelmi csapongásokkal szerepeltek, sokkal fiatalabbnak tűntek. link (A főhőst a Gyűrűk Ura leghíresebb tündéje ihlette, mert Galadriel a neve, de röviden csak El. link Félig walesi, félig indiai, lány, erősnek mutatott karakter – szóval megfelel a mai diverzitási trendeknek.)
Aztán kiderült, hogy mégsem ilyen. Mert jó, ha a diákok egynegyede megéri a végzős kort (4. év), véres halált halnak, hullanak a gyerkőcök a lélekfaló szörnyek (malefikáriák, avagy becenevükön: malik – mert érzelmileg 8-évesek szintjén lévő kissrácok laknak a suliban, szóval mindent becéznek off ) áldozataiként, mert a tapasztaltabbak sem tudnak mit tenni a lények ellen. Tehát legyőzhetetlen szörnyek, tiszta lutri a túlélés. Kivéve persze Galadrielnek (link).
Az E/1. nézőpontból szóló elbeszélés meglehetősen pörgős, mégsem szemléletes. Nem jön át, hogy mi milyen, legfeljebb belegondolhatjuk, beleképzelhetjük, de elmaszatolja a leírásokat, a jellemábrázolást. Néha ilyen Szörny Rt. stílusú színességre és plüsscukimuki lénykavalkádra emlékeztetett a mókás becenevekkel, gyerekes szófordulatokkal. Máskor meg ilyen spoiler anime-brutalitásba vált. A jeleneteknek így egyre kevésbé éreztem a súlyát. Hol groteszk, hol dedós hangvétellel csak jöttek egymás után. Annyit láttatott belőlük, amennyit El elgondolt. El pedig nem túl szociális – így a szereplők közötti kapcsolatoknak is megvan egy sajátos nézőpontja. Viszont kemény lány, sötét erőknek parancsoló hősnő.
Olyannak éreztem az egészet, mintha egy kisgyerek mesélt volna el egy történetet gyerekeknek ijesztgetésként. Pedig érződik, hogy több van benne. Több lehet belőle. Talán a következő kötetekben.
A kiadvány (külső) szépségét és hajlékonyságát dicséri a négy csillag. (Sajnos jó pár elgépelés, tévesztés akad benne: link) A történet legfeljebb 3. Egyelőre. Vagy 4, ha nem veszem komolyan, és a YA / varázslóiskolás téma fricskájaként tekintem.