A ​hatalom 115 csillagozás

Naomi Alderman: A hatalom

A ​nők a világ minden táján felfedezik, hogy különös erővel rendelkeznek.

Ujjuk egyetlen érintésével képesek szörnyű fájdalmat okozni, sőt: gyilkolni is.

A férfiak pedig rájönnek, hogy kicsúszott a kezükből az irányítás…

Elérkezett a Lányok Napja, de vajon hogyan fog véget érni?

A hatalom az elmúlt évek legnagyobb könyvsikereinek egyike, megjelenése óta megtalálható a legfontosabb sikerlistákon, 15 héten át szerepelt a New York Times mérvadó listáján. Már több, mit két tucat nyelvre lefordították, rendkívüli aktualitásával, melyben egy új, nők irányította jövőt vizionál, jelentős visszhangot váltott ki az irodalmi életben, a közéletben, a sajtóban és a politikában. Sorra kapja a fontos elismeréseket, a New York Times az év tíz legjobb könyve közé választotta, ahogyan Barack Obama is ajánlotta, mint az év egyik legfontosabb könyvét.

„Provokatív, korszak-meghatározó thriller.” (Guardian)

„Az éhezők viadala és A szolgálólány meséje –… (tovább)

Eredeti mű: Naomi Alderman: The Power

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
XXI. Század, Budapest, 2018
384 oldal · ISBN: 9786155759093 · Fordította: Borbély Judit Bernadett
>!
XXI. Század, Budapest, 2018
384 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155759086 · Fordította: Borbély Judit Bernadett

Enciklopédia 1


Kedvencelte 15

Most olvassa 52

Várólistára tette 266

Kívánságlistára tette 280

Kölcsönkérné 8


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
Naomi Alderman: A hatalom

Lenyűgözött ez a női hatalommal felruházott világ, amit Naomi Alderman megteremtett, elgondolkodtatott, hogy a hatalom birtoklása és rossz felhasználása hová juttathat egy társadalmat és felkavart, hogy mivé tette az embereket, elsősorban a nőket a hatalom és az erő tudata, másodsorban pedig a férfiakat milyen tettekre és viselkedésekre kényszerítette az alárendeltség és a félelem.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2018/05/naomi-alderman-hat…

>!
Nita_Könyvgalaxis
Naomi Alderman: A hatalom

Tiéd az ország, a hatalom, a dicsőség
Mindörökké? Ámen?

Naomi Alderman engem teljesen megvett magának a regényével. És nem csak azért, mert egy nagyon aktuális problémát helyez a cselekmény középpontjába, hanem mert úgy érzem, nem csúszott el azon a banánhéjon, amin sokan elszoktak, ha a női-férfi egyensúlyról van szó.

Nekem nagyon tetszett, hogy itt nem egy kész világban találjuk magunkat, hanem a kezdetetektől végigkövethetjük a változások kialakulását és hogy ez hogy hat a szereplőink életére. Vannak itt fiatal kamaszlányok, idősebb nő egy férfi nézőpont is, hiszen nem mindegyikük ugyanúgy éli meg a napot, amikor a nők felfedezik, mire is képesek valójában.

De meggyőződésem, hogy a nemek közti egyensúly mellett a regény tényleg magát a hatalmat és a hatalom természetét kívánja feltárni. Hogy mit kezd vele az, akinek eddig nem volt, és hirtelen a nyakába szakad, és mihez kezd az, aki viszont elveszíti. Hogy mennyire meg tudja változtatni az embereket, legyenek akár nők vagy férfiak. Hogy mennyire könnyű túlkapásokat elkövetni a nevében és elveszíteni minden realitásérzéket.

Ha felteszem magamnak a kérdést, szeretnék-e olyan képességhez jutni, mint a könyvben szereplő nők, akkor a válaszom egyértelműen nem. Mondhatnám nektek, hogy azért, mert nem ezt tartom az egyensúlyhoz való közelítés megfelelő módjának, de ezek után a regény után inkább azt mondom, félek, vajon belőlem mit is hozna ki.

>!
Oriente P
Naomi Alderman: A hatalom

„Férfivédő törvényekre van szükség” – szögezi le a regény közepe táján UrbanDox, egy radikális szervezet vezetője. És itt még nem is sejtjük, hogy a kissé paranoid fröcsögések árja mögött tulajdonképpen józan előrelátás csordogál.

Szóval megint egy feminista regény? Egy trendi gender sci-fi?
Olvashatjuk annak is, de sokkal több annál: mert sokkal okosabb annál. Alderman szerintem nem nőkről akart írni a férfiakkal szemben, vagy férfiakról a nőkkel szemben, hanem arról, hogy mi történik, mi minden történhet meg, ha egy jól lehatárolható embercsoport jut egy tetszőleges, de vitathatóan önkényes előny birtokába. Lehettek volna ezek a zöldszeműek, a szeplősek, a fekete bőrűek, a 180 centinél magasabbak… de a nők lettek azok, és mi mással lehetne tökéletesebben bevonni az olvasót ebbe a gondolatkísérletbe, ha nem a nemi identitással és nemi különbözőséggel, hisz ebben a kétpólusú rendszerben mindenki érintett, és ez mindenkit érdekel – egyszerűen nem távolíthatod el magad.

Azért is okos könyv, mert – ahogy erre mások is rámutattak már előttem – folyamatában ábrázolja a változást, a következmények hullámait és lehetséges útjait, vagyis nem készen kapjuk a „disztópiát”. A nézőpontok sokfélesége, a lassú építkezés egészen hihetővé teszi a reakciókat és eseménysorokat, idővel el is feledkezünk arról a tényről, hogy maga a kiinduló jelenség milyen egy ad hoc, képtelen ötlet. A lényeg, hogy kialakult, hogy van, és hogy kezdeni kell vele valamit, akár nő az illető, akár férfi. spoiler A válasz pedig nem az lesz, hogy a nők jobbak, vagy rosszabbak a férfiaknál, ha fizikai előnyhöz jutnak, hanem hogy az emberek mind a való életben, mind ebben a fiktív történetben megtesznek dolgokat, nagyon durva dolgokat, sokszor egyszerűen azért, „mert megtehetik”. (Egyébként sokat mutathat szerintem a könyv a gyengeségről, az áldozatszerepbe simulásról is azoknak, akik nem értik a gyengéket, vagy – szerencséjükre – nem ismerik az elemi félelmet.)
Hogy mennyire nem a nemekhez, vagy akár egyéb, általános társadalmi értékrendek elfogadásához avagy megkerüléséhez köti a szerző az emberi alaptermészet mélyebb és lényegesebb vonásait, az számomra a négy főhős közül kifejezetten az egyikben spoiler kristályosodott ki, aki szerintem a legösszetettebb, a legérdekesebb karakter, egyszersmind pislákoló fény a sötétben, legalábbis az utolsó fejezetek elkerülhetetlen összeomlásában. Persze ahogy mondani szokás, egy fecske nem csinál nyarat.

Ínyenceknek is ajánlom a könyvet, mert kísérletező: nem-kanonikus elemek törik meg a narrációt (pl. látszólag szervetlenül beékelődő, de sokat sejtető ábrák), formák keverednek (pl. csetelés, újságcikkek, dokumentumok ékelődnek a főszövegbe), nem is beszélve a fiktív levélkeretről. Na igen, van a könyvnek egy vége, ami önmagában is kerek egész, és akkor jön az az utolsó pár oldal, a duplafedél, amiről itt már rég megfeledkeztünk. Gyanútlanul lapoztam tovább magam is, mintha valami utószóhoz érkeztem volna… és akkor becsap a villám, akarom mondani a katarzis. Én legalábbis itt dobtam el az agyam, ekkor értettem meg, mennyire merész és milyen nagyon messze ment el ez a gondolatkísérlet.

Végezetül egy tűnődés a regény címével kapcsolatban. Nem rossz a magyar cím, nem is tudnék jobbat kitalálni, de nem tudom nem észrevenni, hogy az eredeti The power jelen esetben mennyivel kifejezőbb. Az angol power szó egyszerre jelent fizikai erőt és nem feltétlenül fizikai természetű tekintélyt, befolyást, továbbá konkrétan utalhat az elektromos áramra. Nem lennék meglepve, ha eleve ennek a szónak a jelentésrétegei szülték volna az elektromos lányok ötletét. :)

1 hozzászólás
>!
Spaceman_Spiff IP
Naomi Alderman: A hatalom

Képzeld el, hogy a nők ugyanazt megtehetik a férfiakkal, mint amit ők tettek velük. Mindazt, amit a történelem folyamán valaha elkövettek.

Csak ennyit kér Naomi Alderman. Semmi többet.

Azt gondolod, ez nem nagy szám? Szerintem gondold újra! Akkor is, ha férfi vagy, akkor is, ha nő.

Elsőre valóban nem tűnik többnek a könyv, mint a most felfutó női (feminista?) disztópiák újabb tagja. Szépen megírt próza, érzékletes jelenetekkel, néhány izgalmas központi figurával, de ennyi. Ja, még egy könyv, ami arról szól, hogy a nők mennyit szenvedtek és szenvednek ma is a férfiak uralta társadalomban. A szolgálólány meséje, csak pepitában?

Még mindig nem érted a lényeget.

Mert akár nő vagy, akár férfi, gondold el, mi történne, ha az eddig jobb esetben „csak” másodrendű emberi lények, akik mellesleg az emberiség fele, egyszer csak olyan hatalomra tennének szert, amit nem lehet se ellenőrizni, se elvenni, se legyőzni. Olyan erőre, amivel teljesen átalakíthatják a világot, azt, amiben férfiként privilégiumokat élvezel, nőként viszont hátrányokat. Azt a helyzetet, hogy a férfi uralkodik, a nő pedig alávetett neki. Néha-néha megremegteti kissé ezt a rendszert egy-egy női szabadságjogi mozgalom, a nők elnyomása elleni kampány, de alapvetően még mindig előre le vannak osztva a lapok mindenki számára, aki ebbe a világba születik. Képzeld el, hogy fordul a kocka.

Látom, kezded felfogni, miről is beszélek. Látom a szemedben a felismerést.

Ez a könyv nem azért brutális erejű, mert kegyetlenkedéseket mutat be. Van benne az is dögivel, de ne engedj a látszatnak. Ez a könyv arról szól, ami a címe: a hatalomról. Mert nem az a kérdés, mi a hatalom, hanem hogy mit lehet kezdeni vele. Mert amikor a Lányok Napján kiderül, hogy évezredek óta egy eddig rejtett szerv lapul minden nőben, amivel halálos áramütést okozhatnak bárkinek, hirtelen minden megváltozik. Akiknek eddig hatalmuk volt, azok kezdenek rájönni, hogy ez a hatalom lassan semmivé foszlik. Akiknek pedig eddig semmijük nem volt, mostantól a legnagyobb erővel rendelkeznek. Lépésről lépésre, napról napra válik egyre egyértelműbbé, hogy minden, de szó szerint minden megváltozik.

A regény lapjain férfiak és nők a legkülönbözőbb helyzetekben szembesülnek azzal, amit a hatalom jelent. Azzal, amit ennek az újfajta hatalomnak a megjelenése okoz a saját életükben és a világ folyásában. Lokális és globális események, személyes sorsok és a világot sarkaiból kifordító mozzanatok bukkannak fel a lapokon, közben azonban mégis megmarad az emberközeli nézőpont, ami nélkül nem lehet jól bemutatni egy ilyen óriási erejű változást. Csak személyes tragédiákon, áldozatokon, nyereségen és veszteségen, gondolatokon és tetteken keresztül lehet igazán, zsigerien megmutatni, milyen ereje is van az igazi hatalomnak. Mert a hatalomnak mindenkire hatása van, arra is, akinek van, és arra is, akinek nincs. Mindenkinek megváltozik az élete, senki nem vonhatja ki magát a hatása alól. Teljesen mindegy, hogy nő vagy férfi.

Alderman zseniális. Így, egyszerűen. A hatalom pedig egyike a XXI. század legfontosabb könyveinek, ezt biztosan ki merem jelenteni. Nem azért, mert a nők elnyomásáról van benne szó. Ha elolvasod ezt a könyvet, rájössz te is, hogy az írónő sokkal intelligensebb és realistább annál, mintsem hogy egyoldalúan alakítaná a történéseket: számba vesz minden eshetőséget, és a „legvalószínűbbnél” köt ki. Mély tudásról árulkodik, ahogyan végigvezet bennünket az átalakuló világon. Alderman tudja, amit legbelül te is tudsz: az ember gyarló, és az érzelmei vezérlik. Ezek pedig könnyen átcsaphatnak szélsőségekbe, erőszakba, haragba, de a legmélyebb szeretetbe, együttérzésbe is. Hogy a hatalom megrészegít, a hatalom megváltoztatja, hogyan gondolsz a világra, ahogy a hatalom elvesztése szintén ezt teszi. Hogy az elnyomás nem múlik el nyomtalanul, és hogy attól, hogy nem látod, még te is lehetsz elnyomott vagy éppen elnyomó.

Neked is lehet hatalmad. És te döntöd el, hogyan is élsz vele.

(Eredetileg megjelent az ekultura.hu oldalán spoiler)

1 hozzászólás
>!
Dominik_Blasir
Naomi Alderman: A hatalom

Sokáig halogattam ezt az értékelést, vártam, hogy valami kikristályosodjon bennem, valami, amit érdemes lehet megfogalmazni, legalább magam számára – mármint azon túl, hogy „zseniális! olvassa el mindenki!” –, és végül arra jutottam, hogy a nyilvánvalóakon túl két aspektusa miatt morfondíroztam sokat rajta.
Az egyik a műfaji kérdés. Gyengém a kategorizálás, szeretek mondvacsinált skatulyákba pakolgatni dolgokat (hiába, rendszerető ember vagyok), de A hatalom valahogy sehova sem akart illeszkedni. Ha úgy tetszik: fantasy kiindulópontú, szépirodalmi érzetű, sci-fiként elmesélt… nos, irodalom. Mindhárom és egyik sem, talán leginkább sci-fi, de pont ezen elemeivel vagyok a legkevésbé kibékülve (a világépítés volumene és jellege okán), ami miatt nehéz erre a részére koncentrálni. Karakterdráma (csak valahogy néha a karakterek mintha (ki)szolgálnának és nem élnének), társadalmi sci-fi (csak nem eléggé) és szatíra (csak komolyan), mégis leginkább csak mondanivaló- és elmélkedés-irodalom, jelentsen ezek bármit.
És itt jön be a másik aspektus, ami mentén morfondíroztam, ti. miért is élveztem ezt a könyvet ennyire. Mert persze az utolsó három oldal annyira hibátlan, hogy nekem felhúzta a korábban 4,5 körül álló csillagot, de addig nem mindig voltam tökéletesen megelégedve (ami talán az előző bekezdésben is benne van). Remek a kiindulása; imádtam, hogy a hatalomra általánosan koncentrált és nem a női hatalomra; ráadásul mindennek a kezdetén járunk, ami önmagában veszettül izgalmas. De mindez még kevés lenne, mert szerintem ami az egésznek megadja azt a plusz réteget, az a férfi nézőpont. Így utólag már könnyű észlelnem, hogy ez az, ami nekem nagyon hiányzott A szolgálólány meséjéből vagy a Lányok csöndjéből: hogy ezeket a tragédiákat, változásokat, borzalmakat miként éli meg a másik nem. Alderman elképesztően jól rátapint erre a pontra, és (inverz módon) Tunde (akit persze Tündének mondok magamban) férfiként tökéletesen betölti az egyensúly-arány szerepet, amit szántak neki.
Vagyis: zseniális könyv. Olvassa el mindenki!

3 hozzászólás
>!
Gaura_Ágnes IP
Naomi Alderman: A hatalom

Amikor elkezdtem olvasni, akkor ott suttogott a fejemben egy hang, hogy Alderman vette Atwood klasszikusát, A szolgálólány meséjét, leporolta, és megnézte, hogy néz ki ugyanaz a történet a másik oldalról (is). Aztán amikor az utolsó oldalakat olvastam, a hang elkezdett kiabálni, hogy nohát, a lezáró szerkezetben egy az egyben Atwood megoldása köszön vissza, az utólagos „komment”, amely nélkül csak fele olyan jó volna a regény, mint amilyen ténylegesen lett így. Végül, amikor szokásomhoz híven nekiálltam a köszönetnyilvánításnak is, naná, hogy az első név Atwoodé volt.
Nos, a legjobbaktól nem szégyen inspirálódni, tanulni, és Alderman igen jó tanítványnak bizonyult. Ezt a regényt lehet / kell feminista kiáltványként olvasni, de mondjuk a feminizmus harmadik hullámának szellemiségében, amely az általános egyenlőség kérdését helyezi a középpontba. A hatalom nem a nők vagy a férfiak hatalmát taglalja, hanem a hatalom természetét, amely simán lehet a nemek közötti háború mozgatórugója, de a birtokló nemétől függetlenül tudja romlásba dönteni egy komplett civilizációt – és akkor meg már oly mindegy, hogy „ki kezdte”, nem igaz?
Erőteljes és fontos könyv, talán a #metoo éra egyik alapszövege lesz, és nagyon drukkolok, hogy akik olvassák, azoknak leessen, hogy ez egy nem a gyűlölet és bosszú vágyálomkönyve, hanem a párbeszéd és a kölcsönös megértés igényének a könyve. Én ebben látom a könyv erejét, és ezért örülök, hogy a váltott nézőpontoknak köszönhetően egyértelműen kirajzolódik, hogy az egyenlőtlenség és a másik fél nem tisztelése hosszú távon csak szenvedéstörténetet szül.

>!
Málnika
Naomi Alderman: A hatalom

Hihetetlenül magával ragadó, merész és elgondolkodtató gender-disztópia. Négy igen karakteres szereplő: a brit alvilágból származó Roxy, a vallási reformer Éva Anya azaz Allie, a politikai babérokra törő Margot és a férfi újságíró, Tunde szemszögéből lehetünk tanúi a nők forradalmának, kibontakozásától fogva 10 éven át. Tunde az egyetlen férfi főszereplő, mégis igen fontos szerepet kap, hiszen ő tudósít az eseményekről az egész világnak. Számomra az első rész volt igazán érdekes, ahogy a nők felfedezik különleges képességünket, és mindenki saját eszközeivel vonódik be a vallási és társadalmi forradalomba. Ám, ami az elején nagyszerű eszmének tűnik, és egy, a férfiak uralma után, helyreálló társadalom képével kecsegtet, azt teljesen kifordítja a megszerzett hatalom. A hatalom pedig csak akkor létezik, ha gyakorolják. Vajon igazán nyertesek-e azok, akik hatalmat kaptak? Hova vezet az egyre szélsőségesebb eszmék terjedése? Ezt boncolgatja a könyv utolsó része. Közben pedig egy igen olvasmányos regényt kapunk, amely nagyon mai a You Tube-os feltöltésekkel, a fórumos kommentekkel és a mindenben üzletet látó marketinggel.

>!
pat P
Naomi Alderman: A hatalom

Ha azt gondoltad, hogy A szolgálólány meséje durva; ha szerinted a Horgonyhely megmondja a tutit a nők sötét oldaláról; ha megingott a bizalmad Zimbardo börtönkísérletének eredményeiben… feltétlenül olvasd el ezt a könyvet!
Gondoltam én, úgy a könyv első harmadáig, nagyon lelkesen.

Aztán rájöttem, hogy nem pont azt kaptam, amit előzetes ismereteim alapján vártam.
Mert persze, szól ez a könyv a nők elnyomásáról: ellentétbe fordít, sarkít, elviszi a szélsőségekig, rádöbbent – lényeges feminista alapmű (gondolom).
De nekem valahogy nem ez lett a könyv veleje.
Hanem inkább az, hogy bármilyen alapon osztódik az emberiség (valamely része) két táborra (nem, bőrszín, vallás, lakóhely, végzettség, testmagasság, hajszín, bármi), ha az egyik csoport előnyösebb pozícióba kerül valahogy, a másik tutira megszívja. Pláne, ha akad néhány gonosz nehéz sorsú, traumatizált, diszharmonikus személyiségű illető, aki vállaira veszi a hatalom gyakorlásának terhét…
És minden ideológia, ami bármilyen, természetes vagy mesterséges dichotómiát megerősít vagy létrehoz, az nagyon rossz.

Nézzétek csak meg a világtörténelmet.
És olvassátok el a Watchmen képregényt is. :)

2 hozzászólás
>!
kvzs P
Naomi Alderman: A hatalom

Nagyon régen volt már, hogy egy könyv ennyire beszippantson mint ez. Annyi aktuális -valójában mindig aktuális- és fontos témáról ír, hogy fel sem tudom őket sorolni.

Először is ott van a legegyértelműbb, a nemi szerepek. Folyamatosan azt halljuk, hogy megfordultak a nemi szerepek, és a nők manapság már elnyomják a férfiakat. Az ilyen szólamokat szajkózóknak a kezébe nyomnám ezt a könyvet, hogy „nesze b+, olvasd el, és utána beszélgessünk”. Mert amíg kislányokat ölnek, vagy csonkítanak meg a nemük miatt, amíg mindennapos a nemi erőszak, a becsületgyilkosság, amíg bizonyos országokban a nők nem mozoghatnak szabadon, nem vezethetnek autót vagy nem végezhetik azt a munkát amit akarnak, amíg a fejlett országok nagy részében a nők kimutathatóan kevesebbet keresnek és kevesebbet érnek a munkaerőpiacon, amíg mindennapos a közbeszédben a szexizmus, amíg a házimunka, a gyerekápolás vagy az idősek gondozása nagyrészt a nőkre hárul, addig nem beszélhetünk még egyenlőségről sem, nemhogy elnyomásról.

Másrészt ott van a vallási fanatikusok témája. A társadalmi szűklátókörűség, a kirekesztés, a „másság” megbélyegzése, a befolyásolhatóság, a valahová tartozás vágya folyamatosan kitermeli azt, hogy néhány messiás tudattal rendelkező, karizmatikus személy tömegeket tudjon megmozgatni. A cél pedig szinte sosem békés, vagy építő, hanem a vezető saját ideológiájának terjesztése akár erőszakos módszerekkel is.

Harmadrészt ott van a hatalom mint olyan. Nagyon könnyen kerülhet rossz kezekbe, és onnantól nincs, aki kontrollálja. Sokan félünk felelősséget vállalni, és boldogan átadjuk a döntési jogot akár a saját életünk fölött is, vagy csak az egyszerűbb utat választjuk, így állandóan kitermeljük azokat, akik vágynak a hatalomra, használni viszont már nem tudják jól.

Negyedrészt ott van a saját önzőségünk. Nem a faj, a közösség, vagy a nemzet boldogulását és túlélését helyezzük előtérbe, hanem a saját kicsinyes, rövid távú vágyainkat. Úgy élünk, mintha nem lenne holnap, mintha nem létezne rajtunk kívül senki, mintha mi lennénk az egyedüliek, akik megérdemlik…

Emellett számos egyéb fontos kérdés is felmerül a könyvben -családon belüli erőszak, a média befolyása, bűnszövetkezetek, bosszú-, amik külön-külön is megérdemlik, hogy gondolkodjon rajtuk az olvasó.

A fontos kérdések azonban önmagukban nem lennének elegek, ha a könyv nem lenne jól megírva. A nézőpontkarakterek szemén keresztül a történet minden aspektusát megismerjük, a betoldott szövegrészek és illusztrációk folyamatosan felrázzák az olvasót, a történet kerete pedig még nagyobb súlyt ad a mondanivalónak.
Ritkán írok ilyet, de ez egy nagyon fontos könyv, amit mindenkinek a kezébe nyomnék.

>!
Pandalány P
Naomi Alderman: A hatalom

Nagyon vártam ezt a regényt, mióta az év elején felbukkant és kiderült, hogy a Könyvfeszten megjelenik nálunk is. Viszont mostanában ekkorát nem lőttem mellé könyvek terén. Sajnos csalódnom kellett. Maga a történet, az alapötlet nagyon jó, bizonyos jelenetek elgondolkodtattak, kiírtam idézeteket belőle, azonban a várt hatás, a „hűha” sajnos elmaradt nálam. Valahogy a három különálló történetszál a végére is így maradt és nem éreztem azt, hogy egy kerek történetté állt volna össze.
Nagyon szerettem volna szeretni, hiszen a témája egyedi és különleges, a kivitelezése mesés (megbabonázott a borító). Mégsem érzem azt, hogy én ezt újra el szeretném olvasni (azt nem mondom, hogy soha). Időhiány miatt elhúztam az egész olvasást, de szerintem nem ez az oka, hogy nem rántott magával a történet.
Az, hogy a nők erősebbek lettek a férfiaknál, akik elkezdtek tőlük félni, zseniális ötlet. Mármint persze a valóságtól rendesen elrugaszkodott, mégis jó kiindulópont egy szuper regényhez. A megvalósítás azonban nem úgy sikerült, mint reméltem. Mint ahogy Margaret Atwood A szolgálólány meséje esetében, ahol faltam a sorokat és kíváncsian vártam, mi lesz a befejezés.
A három főszál közül Roxyé tetszett a legjobban, simán elég lett volna csak vele foglalkozni, és lehetett volna csak ő a főszereplő.
Nem akarom senki kedvét elvenni tőle, meg egyáltalán nem olvashatatlan regény vagy ilyesmi (akkor nem is adtam volna rá egy csillagnál többet), csak épp nem kaptam meg azt a katarzist, amiben reménykedtem.


Népszerű idézetek

>!
Zsófi_és_Bea P

Ha szükséged van valamire, ami nemcsak úgy kell neked, hanem ami nélkül nem tudnál élni, meg fogod találni a módját, hogy megszerezd.

134. oldal

>!
Könyvkuczkó P

Nem az számít, hogy nem teheti meg, sem az, hogy sosem tenne ilyet. A lényeg az, hogy ha úgy akarná, megtehetné. Az ártás hatalma kincs.

89. Oldal

>!
Könyvkuczkó P

Mindnyájunknak van egy olyan oldala, amely tartja magát az ősi igazsághoz: valaki vagy vadász, vagy préda. Tanuld meg, melyik vagy, és viselkedj annak megfelelően. Az életed múlik rajta.

305. Oldal

1 hozzászólás
>!
Könyvkuczkó P

Nincs mese. El kell fogadnunk a változást, és meg kell találnunk benne a saját helyünket.

234. Oldal

>!
D_ori

Senki sem kíváncsi a valós történésekre. Az igazság mindig is összetettebb volt annál, hogysem könnyen eladható árucikk legyen belőle.

283. oldal

>!
Könyvkuczkó P

Egy veszélyben lévő gyerek kénytelen szeretetben élő társainál éberebben figyelni a felnőtteket.

59. Oldal

>!
Masni_the_blogger

– Amikor a sokaságnak egy a hangja, az nem más, mint erő és hatalom.

369. oldal

>!
Könyvkuczkó P

Kétféle útja van annak, hogy az emberi hatalom természete és felhasználása megváltozzék. Az egyik esetben a palotából indul ki egy parancsolat, ami kész tények elé állítja a népeket. Ám a másik, a szükségszerűbb eset az, hogy az ezer és ezer fénypontocskának mind egy-egy új üzenetet kell útjára indítania. Ha a nép változik, meginognak a palota falai.

16. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Madeline Miller: Akhilleusz dala
Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről
Chimamanda Ngozi Adichie: Az aranyló fél napkorong
Téa Obreht: A Tigris asszonya
Zadie Smith: A szépségről
Anne Michaels: Rejtőzködő töredékek
Andrea Levy: Parányi sziget
Ann Patchett: Életszonáta
Margaret Atwood: A szolgálólány meséje
George Orwell: 1984