A ​hatalom 50 csillagozás

Naomi Alderman: A hatalom

A ​nők a világ minden táján felfedezik, hogy különös erővel rendelkeznek.

Ujjuk egyetlen érintésével képesek szörnyű fájdalmat okozni, sőt: gyilkolni is.

A férfiak pedig rájönnek, hogy kicsúszott a kezükből az irányítás…

Elérkezett a Lányok Napja, de vajon hogyan fog véget érni?

A hatalom az elmúlt évek legnagyobb könyvsikereinek egyike, megjelenése óta megtalálható a legfontosabb sikerlistákon, 15 héten át szerepelt a New York Times mérvadó listáján. Már több, mit két tucat nyelvre lefordították, rendkívüli aktualitásával, melyben egy új, nők irányította jövőt vizionál, jelentős visszhangot váltott ki az irodalmi életben, a közéletben, a sajtóban és a politikában. Sorra kapja a fontos elismeréseket, a New York Times az év tíz legjobb könyve közé választotta, ahogyan Barack Obama is ajánlotta, mint az év egyik legfontosabb könyvét.

„Provokatív, korszak-meghatározó thriller.” (Guardian)

„Az éhezők viadala és A szolgálólány meséje –… (tovább)

Eredeti mű: Naomi Alderman: The Power

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
XXI. Század, Budapest, 2018
384 oldal · ISBN: 9786155759093 · Fordította: Borbély Judit Bernadett
>!
XXI. Század, Budapest, 2018
384 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155759086 · Fordította: Borbély Judit Bernadett

Kedvencelte 9

Most olvassa 42

Várólistára tette 218

Kívánságlistára tette 261

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
Naomi Alderman: A hatalom

Lenyűgözött ez a női hatalommal felruházott világ, amit Naomi Alderman megteremtett, elgondolkodtatott, hogy a hatalom birtoklása és rossz felhasználása hová juttathat egy társadalmat és felkavart, hogy mivé tette az embereket, elsősorban a nőket a hatalom és az erő tudata, másodsorban pedig a férfiakat milyen tettekre és viselkedésekre kényszerítette az alárendeltség és a félelem.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2018/05/naomi-alderman-hat…

>!
Oriente P
Naomi Alderman: A hatalom

„Férfivédő törvényekre van szükség” – szögezi le a regény közepe táján UrbanDox, egy radikális szervezet vezetője. És itt még nem is sejtjük, hogy a kissé paranoid fröcsögések árja mögött tulajdonképpen józan előrelátás csordogál.

Szóval megint egy feminista regény? Egy trendi gender sci-fi?
Olvashatjuk annak is, de sokkal több annál: mert sokkal okosabb annál. Alderman szerintem nem nőkről akart írni a férfiakkal szemben, vagy férfiakról a nőkkel szemben, hanem arról, hogy mi történik, mi minden történhet meg, ha egy jól lehatárolható embercsoport jut egy tetszőleges, de vitathatóan önkényes előny birtokába. Lehettek volna ezek a zöldszeműek, a szeplősek, a fekete bőrűek, a 180 centinél magasabbak… de a nők lettek azok, és mi mással lehetne tökéletesebben bevonni az olvasót ebbe a gondolatkísérletbe, ha nem a nemi identitással és nemi különbözőséggel, hisz ebben a kétpólusú rendszerben mindenki érintett, és ez mindenkit érdekel – egyszerűen nem távolíthatod el magad.

Azért is okos könyv, mert – ahogy erre mások is rámutattak már előttem – folyamatában ábrázolja a változást, a következmények hullámait és lehetséges útjait, vagyis nem készen kapjuk a „disztópiát”. A nézőpontok sokfélesége, a lassú építkezés egészen hihetővé teszi a reakciókat és eseménysorokat, idővel el is feledkezünk arról a tényről, hogy maga a kiinduló jelenség milyen egy ad hoc, képtelen ötlet. A lényeg, hogy kialakult, hogy van, és hogy kezdeni kell vele valamit, akár nő az illető, akár férfi. spoiler A válasz pedig nem az lesz, hogy a nők jobbak, vagy rosszabbak a férfiaknál, ha fizikai előnyhöz jutnak, hanem hogy az emberek mind a való életben, mind ebben a fiktív történetben megtesznek dolgokat, nagyon durva dolgokat, sokszor egyszerűen azért, „mert megtehetik”. (Egyébként sokat mutathat szerintem a könyv a gyengeségről, az áldozatszerepbe simulásról is azoknak, akik nem értik a gyengéket, vagy – szerencséjükre – nem ismerik az elemi félelmet.)
Hogy mennyire nem a nemekhez, vagy akár egyéb, általános társadalmi értékrendek elfogadásához avagy megkerüléséhez köti a szerző az emberi alaptermészet mélyebb és lényegesebb vonásait, az számomra a négy főhős közül kifejezetten az egyikben spoiler kristályosodott ki, aki szerintem a legösszetettebb, a legérdekesebb karakter, egyszersmind pislákoló fény a sötétben, legalábbis az utolsó fejezetek elkerülhetetlen összeomlásában. Persze ahogy mondani szokás, egy fecske nem csinál nyarat.

Ínyenceknek is ajánlom a könyvet, mert kísérletező: nem-kanonikus elemek törik meg a narrációt (pl. látszólag szervetlenül beékelődő, de sokat sejtető ábrák), formák keverednek (pl. csetelés, újságcikkek, dokumentumok ékelődnek a főszövegbe), nem is beszélve a fiktív levélkeretről. Na igen, van a könyvnek egy vége, ami önmagában is kerek egész, és akkor jön az az utolsó pár oldal, a duplafedél, amiről itt már rég megfeledkeztünk. Gyanútlanul lapoztam tovább magam is, mintha valami utószóhoz érkeztem volna… és akkor becsap a villám, akarom mondani a katarzis. Én legalábbis itt dobtam el az agyam, ekkor értettem meg, mennyire merész és milyen nagyon messze ment el ez a gondolatkísérlet.

Végezetül egy tűnődés a regény címével kapcsolatban. Nem rossz a magyar cím, nem is tudnék jobbat kitalálni, de nem tudom nem észrevenni, hogy az eredeti The power jelen esetben mennyivel kifejezőbb. Az angol power szó egyszerre jelent fizikai erőt és nem feltétlenül fizikai természetű tekintélyt, befolyást, továbbá konkrétan utalhat az elektromos áramra. Nem lennék meglepve, ha eleve ennek a szónak a jelentésrétegei szülték volna az elektromos lányok ötletét. :)

1 hozzászólás
>!
Nita_Könyvgalaxis
Naomi Alderman: A hatalom

Tiéd az ország, a hatalom, a dicsőség
Mindörökké? Ámen?

Naomi Alderman engem teljesen megvett magának a regényével. És nem csak azért, mert egy nagyon aktuális problémát helyez a cselekmény középpontjába, hanem mert úgy érzem, nem csúszott el azon a banánhéjon, amin sokan elszoktak, ha a női-férfi egyensúlyról van szó.

Nekem nagyon tetszett, hogy itt nem egy kész világban találjuk magunkat, hanem a kezdetetektől végigkövethetjük a változások kialakulását és hogy ez hogy hat a szereplőink életére. Vannak itt fiatal kamaszlányok, idősebb nő egy férfi nézőpont is, hiszen nem mindegyikük ugyanúgy éli meg a napot, amikor a nők felfedezik, mire is képesek valójában.

De meggyőződésem, hogy a nemek közti egyensúly mellett a regény tényleg magát a hatalmat és a hatalom természetét kívánja feltárni. Hogy mit kezd vele az, akinek eddig nem volt, és hirtelen a nyakába szakad, és mihez kezd az, aki viszont elveszíti. Hogy mennyire meg tudja változtatni az embereket, legyenek akár nők vagy férfiak. Hogy mennyire könnyű túlkapásokat elkövetni a nevében és elveszíteni minden realitásérzéket.

Ha felteszem magamnak a kérdést, szeretnék-e olyan képességhez jutni, mint a könyvben szereplő nők, akkor a válaszom egyértelműen nem. Mondhatnám nektek, hogy azért, mert nem ezt tartom az egyensúlyhoz való közelítés megfelelő módjának, de ezek után a regény után inkább azt mondom, félek, vajon belőlem mit is hozna ki.

>!
Dominik_Blasir
Naomi Alderman: A hatalom

Sokáig halogattam ezt az értékelést, vártam, hogy valami kikristályosodjon bennem, valami, amit érdemes lehet megfogalmazni, legalább magam számára – mármint azon túl, hogy „zseniális! olvassa el mindenki!” –, és végül arra jutottam, hogy a nyilvánvalóakon túl két aspektusa miatt morfondíroztam sokat rajta.
Az egyik a műfaji kérdés. Gyengém a kategorizálás, szeretek mondvacsinált skatulyákba pakolgatni dolgokat (hiába, rendszerető ember vagyok), de A hatalom valahogy sehova sem akart illeszkedni. Ha úgy tetszik: fantasy kiindulópontú, szépirodalmi érzetű, sci-fiként elmesélt… nos, irodalom. Mindhárom és egyik sem, talán leginkább sci-fi, de pont ezen elemeivel vagyok a legkevésbé kibékülve (a világépítés volumene és jellege okán), ami miatt nehéz erre a részére koncentrálni. Karakterdráma (csak valahogy néha a karakterek mintha (ki)szolgálnának és nem élnének), társadalmi sci-fi (csak nem eléggé) és szatíra (csak komolyan), mégis leginkább csak mondanivaló- és elmélkedés-irodalom, jelentsen ezek bármit.
És itt jön be a másik aspektus, ami mentén morfondíroztam, ti. miért is élveztem ezt a könyvet ennyire. Mert persze az utolsó három oldal annyira hibátlan, hogy nekem felhúzta a korábban 4,5 körül álló csillagot, de addig nem mindig voltam tökéletesen megelégedve (ami talán az előző bekezdésben is benne van). Remek a kiindulása; imádtam, hogy a hatalomra általánosan koncentrált és nem a női hatalomra; ráadásul mindennek a kezdetén járunk, ami önmagában veszettül izgalmas. De mindez még kevés lenne, mert szerintem ami az egésznek megadja azt a plusz réteget, az a férfi nézőpont. Így utólag már könnyű észlelnem, hogy ez az, ami nekem nagyon hiányzott A szolgálólány meséjéből vagy a Lányok csöndjéből: hogy ezeket a tragédiákat, változásokat, borzalmakat miként éli meg a másik nem. Alderman elképesztően jól rátapint erre a pontra, és (inverz módon) Tunde (akit persze Tündének mondok magamban) férfiként tökéletesen betölti az egyensúly-arány szerepet, amit szántak neki.
Vagyis: zseniális könyv. Olvassa el mindenki!

3 hozzászólás
>!
Spaceman_Spiff P
Naomi Alderman: A hatalom

Képzeld el, hogy a nők ugyanazt megtehetik a férfiakkal, mint amit ők tettek velük. Mindazt, amit a történelem folyamán valaha elkövettek.

Csak ennyit kér Naomi Alderman. Semmi többet.

Azt gondolod, ez nem nagy szám? Szerintem gondold újra! Akkor is, ha férfi vagy, akkor is, ha nő.

Elsőre valóban nem tűnik többnek a könyv, mint a most felfutó női (feminista?) disztópiák újabb tagja. Szépen megírt próza, érzékletes jelenetekkel, néhány izgalmas központi figurával, de ennyi. Ja, még egy könyv, ami arról szól, hogy a nők mennyit szenvedtek és szenvednek ma is a férfiak uralta társadalomban. A szolgálólány meséje, csak pepitában?

Még mindig nem érted a lényeget.

Mert akár nő vagy, akár férfi, gondold el, mi történne, ha az eddig jobb esetben „csak” másodrendű emberi lények, akik mellesleg az emberiség fele, egyszer csak olyan hatalomra tennének szert, amit nem lehet se ellenőrizni, se elvenni, se legyőzni. Olyan erőre, amivel teljesen átalakíthatják a világot, azt, amiben férfiként privilégiumokat élvezel, nőként viszont hátrányokat. Azt a helyzetet, hogy a férfi uralkodik, a nő pedig alávetett neki. Néha-néha megremegteti kissé ezt a rendszert egy-egy női szabadságjogi mozgalom, a nők elnyomása elleni kampány, de alapvetően még mindig előre le vannak osztva a lapok mindenki számára, aki ebbe a világba születik. Képzeld el, hogy fordul a kocka.

Látom, kezded felfogni, miről is beszélek. Látom a szemedben a felismerést.

Ez a könyv nem azért brutális erejű, mert kegyetlenkedéseket mutat be. Van benne az is dögivel, de ne engedj a látszatnak. Ez a könyv arról szól, ami a címe: a hatalomról. Mert nem az a kérdés, mi a hatalom, hanem hogy mit lehet kezdeni vele. Mert amikor a Lányok Napján kiderül, hogy évezredek óta egy eddig rejtett szerv lapul minden nőben, amivel halálos áramütést okozhatnak bárkinek, hirtelen minden megváltozik. Akiknek eddig hatalmuk volt, azok kezdenek rájönni, hogy ez a hatalom lassan semmivé foszlik. Akiknek pedig eddig semmijük nem volt, mostantól a legnagyobb erővel rendelkeznek. Lépésről lépésre, napról napra válik egyre egyértelműbbé, hogy minden, de szó szerint minden megváltozik.

A regény lapjain férfiak és nők a legkülönbözőbb helyzetekben szembesülnek azzal, amit a hatalom jelent. Azzal, amit ennek az újfajta hatalomnak a megjelenése okoz a saját életükben és a világ folyásában. Lokális és globális események, személyes sorsok és a világot sarkaiból kifordító mozzanatok bukkannak fel a lapokon, közben azonban mégis megmarad az emberközeli nézőpont, ami nélkül nem lehet jól bemutatni egy ilyen óriási erejű változást. Csak személyes tragédiákon, áldozatokon, nyereségen és veszteségen, gondolatokon és tetteken keresztül lehet igazán, zsigerien megmutatni, milyen ereje is van az igazi hatalomnak. Mert a hatalomnak mindenkire hatása van, arra is, akinek van, és arra is, akinek nincs. Mindenkinek megváltozik az élete, senki nem vonhatja ki magát a hatása alól. Teljesen mindegy, hogy nő vagy férfi.

Alderman zseniális. Így, egyszerűen. A hatalom pedig egyike a XXI. század legfontosabb könyveinek, ezt biztosan ki merem jelenteni. Nem azért, mert a nők elnyomásáról van benne szó. Ha elolvasod ezt a könyvet, rájössz te is, hogy az írónő sokkal intelligensebb és realistább annál, mintsem hogy egyoldalúan alakítaná a történéseket: számba vesz minden eshetőséget, és a „legvalószínűbbnél” köt ki. Mély tudásról árulkodik, ahogyan végigvezet bennünket az átalakuló világon. Alderman tudja, amit legbelül te is tudsz: az ember gyarló, és az érzelmei vezérlik. Ezek pedig könnyen átcsaphatnak szélsőségekbe, erőszakba, haragba, de a legmélyebb szeretetbe, együttérzésbe is. Hogy a hatalom megrészegít, a hatalom megváltoztatja, hogyan gondolsz a világra, ahogy a hatalom elvesztése szintén ezt teszi. Hogy az elnyomás nem múlik el nyomtalanul, és hogy attól, hogy nem látod, még te is lehetsz elnyomott vagy éppen elnyomó.

Neked is lehet hatalmad. És te döntöd el, hogyan is élsz vele.

(Eredetileg megjelent az ekultura.hu oldalán spoiler)

1 hozzászólás
>!
theodora 
Naomi Alderman: A hatalom

Remek gondolatkísérlet ez a regény, amin érezhető a nagy disztópikus elődök nyoma (Merle: Védett férfiak, Atwood: A szolgálólány meséje), de újszerűen, a kemény téma ellenére szórakoztató formában megvalósítva. Érezhető a bejegyzésből is gondolom: nagyon tetszett, biztosan újra is fogom olvasni – izgalmas, merész és mélyen megérintett. Több jelenetnél úgy éreztem mindjárt az én kezemből is elektromosság fog kicsapni.
Bővebben a blogbejegyzésemben ;)

>!
BubuMaczkó P
Naomi Alderman: A hatalom

Érdekes metafóra ez, hiszen az elektromosság sok szempontból hasonlít a hatalomra: ráépítjük mindennapi életünknek nagy részét, természetesnek vesszük, pedig egy szempillantás alatt elveszíthetjük. Ha a biztosítékot kicsapja valami, ott állhatunk egyedül, védtelenül a sötétben. De ez az ébredő erő fényt gyújthat, vagy növelheti a sötétséget is, attól függően, mire használják.
Bővebben:
http://konyvkuczko.blog.hu/2018/04/30/naomi_alderman_a_hatalom

>!
Dóri_42 MP
Naomi Alderman: A hatalom

A regény témája nagyon közel áll hozzám, ennek ellenére az első felében megijedtem, mert nem igazán tetszett. Úgy éreztem, túl sok helyen vagyok jelen ahhoz, hogy igazán megszeressem a karaktereket. Többet szerettem volna tudni róluk, jobban megismerni őket. Szerencsére akadt néhány férfi karakter is, akik közül nem mind volt az ördögtől való. Közülük is leginkább egy központi karakter volt, aki mindig a dolgok sűrűjében kóricált, és egész szerethető karakter volt, ahogy megpróbálta kiaknázni az elé kerülő lehetőségeket, úgy, hogy közben nem fél kockára tenni testi épségét sem.

A második felére már megbarátkoztam a stílussal, a szereplőkkel, de ami igazán ütött, az a mondanivaló és a végkifejlet. Érdekes, hogy most néhány héttel a könyv olvasása után olyan gondolatok forognak a fejemben, amikről nem is gondoltam, hogy elindította őket. Mostanra értek be és bizony mindegyike súlyos, magam is megdöbbenek az intenzitásukon.

http://csakegypercre.blog.hu/2018/05/18/a_gyengebb_az_u…

>!
Könyveskuckó_reblog
Naomi Alderman: A hatalom

https://www.youtube.com/watch…

A disztópikus regények atyjának bár Orwellt tartjuk, aki 1984 c. regényével még ’49-ban megalapozta ezt a műfajt, a női hősök, vagy legalábbis a női szerepek erőre kapását kétség kívül Robert Merléhez köthetjük, aki eredeti nyelven ’74-ben adatta ki a Védett férfiak című regényét. Ez a feministának bélyegezhető könyv a nemi szerepek társadalmi helyzetére helyezi a hangsúlyt, illetve azzal a gondolattal játszik el amolyan sci-fis módra, mi lenne, ha a szerepek megcserélődnének. Személyes véleményem szerint ez a mű mondjuk, rendesen túl van hype-olva, azazhogy túlértékelik, mert bár az alapötlet nagyon érdekfeszítő – egy vírus leöli a férfiak nagy részét, s a nők kerülnek hatalomra – a kivitelezés már kevésbé vonzó, a szereplők hasonszőrűsége pedig rendkívül idegesítő. Kövezzetek meg, de férfi Robertünk tollából ez nem hangzott valami hitelesen, ráadásul Dr. Martinelli, a főhősünk egy megtestesült olasz félisten, akiért minden nő a bugyiját dobálja a földre… És nagyjából eköré épül fel a sztori – persze, engedtessék meg nekem egy kis irónia. Ezzel szemben elég nagy fény vetül most a Naomi Alderman: A hatalom c. könyvére – lévén, hogy Emma Watson, aki a női egyenjogúságot erősen támogatja, a kedvencei között jelölte meg –, ami hasonló témát boncolgat. A Times egyébként az év tíz legjobb könyve közé választotta, és Barack Obama is ajánlotta, mint az év egyik legfontosabb könyvét. Ez végre egy olyan olvasmány, amely nyelvezetében is könnyed, és együtt tudunk gondolkodni vele. Olyan, aminek elolvasása után csak órákig merengünk, s még közben is félre-félrerakjuk, hogy a könyvben leírtakat a jelenlegi társadalmi helyzetre vonatkoztassuk. Ebben a történetben ugyanis a nők különleges erőre tesznek szert. Mégpedig arra, hogy kezükkel képesek áramkibocsátásra, s így fizikailag jócskán erősebbek lesznek a férfiaknál – nyilván ebben a sztoriban is ők kerülnek hatalomra, de talán nem vadulnak el annyira, mint a Merle könyvben – vagy nem is tudom. Itt nincs idegesítő főszereplő, hanem több szemszögből tudhatjuk meg, hogyan alakulnak mintegy tíz éven át az események. És persze milyen államok jönnek létre a hamuból mindezek után: milyen a világ, ha a nők irányítják? Tényleg annyira más lenne, vagy minden ugyanolyan, csak fordított? Esetleg sokkal rosszabb? Ez a két könyv erre keresi a választ, s míg Merle esetében az egész inkább bicska nyitogatóan idegesítő és közel sem hiszem, hogy hiteles elképzelés, addig Emma Watson kedvenc könyvében nagyon is elhisszük, hogy ez simán megtörténhet így – adott esetben. Egy világ, amelyben a bizonyos országokban elnyomott nők háborút szítanak, hatalomra törnek, míg máshol viszonylag gond nélkül megy az átállás. Ahol a végén nem a nők félnek éjszaka az utcára menni, hanem a férfiak. Ahol nem a nőknek kell félnie az erőszaktól vagy a nemi erőszaktól. Vagy lehetséges, hogy mi empatikusabban és nyilván nem a tesztoszterontól fűtve irányítanánk?

Naomi Alderman könyvében nincs híja a pörgős cselekménynek, s a karakterek is komplex, kidolgozott személyiséggel és háttértörténettel rendelkeznek, könnyű megkülönböztetnünk őket, és ki-ki eldöntheti, kihez húz igazán a szíve. Szerethetőek, bár bírálhatóak, esendőek vagy épp isteni tehetséggel megáldottak.

És akkor felmerül a kérdés, hogy vajon mostantól ez lesz az új zsánerkönyv, most majd eköré épülnek vajon az új disztópiák? Az amazonos női főszereplők már átvették a hatalmat, és hát azt tudjuk, hogy a női olvasók vannak többségben, szóval, ki tudja…

Bátran ajánlom egyébként A hatalom című könyvet férfiaknak és nőknek egyaránt, azoknak pláne, akiknek Merle nem tetszett (de azoknak is, akiknek igen), hiszen ez egy kissé más, modernebb, érdekesebb, enyhén fantasy beütéssel bíró könyv, amelyből cseppet sem tartom kizártnak, hogy majd film is készül. A szolgálólány meséje könyv írója, Margaret Atwood úgy nyilatkozik róla: „Felvillanyoz, sokkol, bámulatba ejt! És mélyen elgondolkodtat.” (– Ha már itt tartunk, szerintem azt a könyvet és egyben filmsorozatot is vétek kihagynotok!)

De vajon mikor olvashatunk olyan könyvet, amelyben totális egyenlőség van, és egyik oldalra sem billen a mérleg?

3 hozzászólás
>!
rafaelo0824
Naomi Alderman: A hatalom

Nem tudom, pontosan mire számítottam, de nem erre. A könyv nagy része nyomasztott, ám ennek ellenére alig tudtam letenni, kíváncsi voltam, mi jöhet még, és azt kell mondjam, nem lepett meg, hiszen ilyenek vagyunk mi, emberek. Szeretem azt gondolni, hogy nem, a valóságban minden máshogy történne, de ez csak áltatás. Ami eléggé hiányzott az átlagos család életének bemutatása ezeken az éveken át, mondjuk ahol kölcsönösen tisztelte egymást apa és anya és mondjuk az ellenkező nemű gyerekeik se akarták rögtön bántani egymást csak mert megtehették. A vége a könyvnek nagyon ütős volt, és bár sejteni lehetett, mégis meglepett. Az biztos, hogy remek vitaszító lehet ez a könyv, szívesen elbeszélgetnék róla másokkal.


Népszerű idézetek

>!
Zsófi_és_Bea P

Ha szükséged van valamire, ami nemcsak úgy kell neked, hanem ami nélkül nem tudnál élni, meg fogod találni a módját, hogy megszerezd.

134. oldal

>!
BubuMaczkó P

Nem az számít, hogy nem teheti meg, sem az, hogy sosem tenne ilyet. A lényeg az, hogy ha úgy akarná, megtehetné. Az ártás hatalma kincs.

89. Oldal

>!
BubuMaczkó P

Egy veszélyben lévő gyerek kénytelen szeretetben élő társainál éberebben figyelni a felnőtteket.

59. Oldal

>!
BubuMaczkó P

Mindnyájunknak van egy olyan oldala, amely tartja magát az ősi igazsághoz: valaki vagy vadász, vagy préda. Tanuld meg, melyik vagy, és viselkedj annak megfelelően. Az életed múlik rajta.

305. Oldal

>!
BubuMaczkó P

Nincs mese. El kell fogadnunk a változást, és meg kell találnunk benne a saját helyünket.

234. Oldal

>!
Pandalány P

Voltak olyan reggelek, amikor hajnalhasadáskor ébredt, látta a reggeli napsütésben élesen kirajzolódó fákat és az ösvényt, érezte, ahogy a fény beragyogja a tüdejét, és örült, hogy ott lehet.

>!
Pandalány P

A Bibliából idézni mindig nyerő stratégia.

>!
BubuMaczkó P

A gyerekek oly kicsinek születnek. Mindegy, hogy fiúk-e, vagy lányok. A születésük pillanatában mindannyian gyöngék és tehetetetlenek.

361. Oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Madeline Miller: Akhilleusz dala
Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről
Chimamanda Ngozi Adichie: Az aranyló fél napkorong
Téa Obreht: A Tigris asszonya
Zadie Smith: A szépségről
Anne Michaels: Rejtőzködő töredékek
Andrea Levy: Parányi sziget
Robert Merle: Védett férfiak
Joan Slonczewski: Ajtó az óceánba
Marion Zimmer Bradley: Darkover