The ​Reason I Jump 6 csillagozás

The Inner Voice of a Thirteen-Year-Old Boy with Autism
Naoki Higashida: The Reason I Jump Naoki Higashida: The Reason I Jump

A ​story never before told and a memoir to help change our understanding of the world around us, 13-year-old Naoki Higashida's astonishing, empathetic book takes us into the mind of a boy with severe autism. With an introduction by David Mitchell, author of the global phenomenon, Cloud Atlas, and translated by his wife, KA Yoshida.

Naoki Higashida was only a middle-schooler when he began to write The Reason I Jump. Autistic and with very low verbal fluency, Naoki used an alphabet grid to painstakingly spell out his answers to the questions he imagines others most often wonder about him: why do you talk so loud? Is it true you hate being touched? Would you like to be normal? The result is an inspiring, attitude-transforming book that will be embraced by anyone interested in understanding their fellow human beings, and by parents, caregivers, teachers, and friends of autistic children. Naoki examines issues as diverse and complex as self-harm, perceptions of time and beauty,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2007

>!
Sceptre, London, 2014
178 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781444776775 · Fordította: KA Yoshida, David Mitchell
>!
Random House, 2013
176 oldal · ISBN: 9780812994865

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Lahara IP>!
Naoki Higashida: The Reason I Jump

Naoki Higashida: The Reason I Jump The Inner Voice of a Thirteen-Year-Old Boy with Autism

Se fülszöveget, se alcímet nem néztem, csak annyit, hogy az író japán. Szóval igazából nem író, csak egy tizenhárom éves fiú, ellenben maga a könyv vagy inkább írás nagyon hasznos volt, és lehet, hogy évekkel korábban kellett volna olvasnom.

metahari P>!
Naoki Higashida: The Reason I Jump

Naoki Higashida: The Reason I Jump The Inner Voice of a Thirteen-Year-Old Boy with Autism

Autistakkal toltom majdnem minden munkanapomat, nemcsak a fiatal felnottekkel, akiknek a mindennapjait tamogatjuk, hanem kollegakkal is, akik szinten erintettek. Az elmult evben sokat beszeltunk arrol, hogy vajon milyen lenne a jo tamogatas azoknak a fiatalembereknek, akikkel dolgozunk. Az altalanos eloirasok es elvarasok nagyon messze allnak a kivanatos egyeni tamogatastol, ahol figyelembe kell(ene) vennunk az egyeni kulonbsegeket.
Olyan kollegaim is vannak, akik soha elotte nem lattak meg autistat, csak annyit tudtak, hogyan kell megfurdetni par mozgaskorlatozott embert.
Amikor elokerult ez a konyv es a belole keszitett film, paran mondtak, hogy kivancsiak lennenek mindegyikre, mondvan hatha jobban megertjuk azokat, akikkel dolgozunk. Annyit tudok mondani, hogy Naoki konyvei remek kiindulopontok ahhoz, hogy el tudjuk kepzelni, vajon mi zajlik a fejukben. Mi figyeljuk a viselkedesuket es probaljuk visszafejteni, hogy vajon miert csinalnak egyes dolgokat. En probalom a kollegaimat felkesziteni arra is, hogy a sajat viselkedesunk es szavaink is kepesek nagyon befolyasolni oket, amire ok valaszkeppen „valahogy” viselkednek. Es itt jon a kepbe Naoki, aki egy darab autista es ot most mar ismerjuk a konyvebol. Melle lehet tenni a tankonyvek es diagnosztikai utmutatok leirasait, illetve treningek temait, aztan mondhatjuk, hogy kicsivel tobb tudasunk van mar az altalanosithato autizmus-jellemzoirol. Tapasztalataim szerint az altalanositas az elejen segit abban, hogy nagy vonalakban megertsuk, mennyire lehet mas az o fejuk belulrol, de aztan amikor az elmelet a praktikumra valt, es a szemely szerint kedves-aranyos-es-elbuvoloen faraszto emberekkel dolgozunk, na ott tenyleg jo tudni, hogy annak az embernek vajon mi is a jo tamogatas. Itt jon Naoki megint, jo par viselkedest a segitsegevel meg tudtunk fejteni.
Most mar a kollegaim is egymasnak ajanlgatjak a konyvet, az uj kollegaknak kotelezove tettem az elolvasasat a kezdeti treningjuk alatt. Aki birja, maradhat a csapatban :)
Olvastam par ertekelest, ahol elojott, hogy 13 eves letere hogy tud igy leirni belso allapotokat… hat amit eddig lehet tudni roluk (es a diagnozisban is megjelenik, mint jellemzo viselkedes) az az, hogy van egy terulet, ami nagyon-nagyon erosen erdekli oket es akkor arrol a teruletrol mindent tudni akarnak (es beszelni is persze rola mindig). Igy mar annyira nem is nehez ralatni, hogy ez a specialis erdeklodesi kor mekkora elony is lehet egyes esetekben. Ahogy latom, egy autista soha nem gyenge vagy szuperzseni, hanem egy kicsit mindegyik. Gyenge mondjuk beszedben, de nagyon jo mondjuk terlatasban vagy tajekozodasban. Es arra is gondolnunk kell, hogy nemelyik erzekszervuk akar jobban is mukodhet, mint a mienk. Mondjuk sokkal nagyobb terjedelemben halljak a hangokat. Vagy tobb apro reszletet latnak egy kepben. Vagy barmi :) Szoval azt gondolni, hogy ok a masfele agyberendezesuk miatt gyengebbek… nem mindig segit. Inkabb gondoljuk azt, hogy hogyan tudnank a mi vilagunkat ugy alakitani, hogy ok is beleferjenek kenyelmesen. Akkor nem lenne tobbe szukseg a mi-ok viszonylatra es Naoki tulajdonkeppen pont errol beszel.

weakup>!
Naoki Higashida: The Reason I Jump

Naoki Higashida: The Reason I Jump The Inner Voice of a Thirteen-Year-Old Boy with Autism

Egy nem beszélő autista 13 éves srác könyve ez amolyan kérdezz-felelek formában megírva. Érdekes volt az ő szemszögükön keresztül látni, hogy mit miért tesznek, vagy hogy éreznek. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy az autizmus spektrum nagyon széles, és a könyv írója kicsit általánosít, nyilván ezeket a dolgokat nem lehet minden autistára ráhúzni. A novella amit ő írt a könyv végén kifejezetten tetszett és sokat dobott az értékelésen. Meglepő, milyen érett gondolatai voltak már 13 évesen.
Nem tudtam, hogy a könyv fordítójának, Mitchellnek is van egy autista fia és ezáltal ő is érintett, nem véletlen az ő és felesége közreműködése sem. A könyvben érdekes, természettel kapcsolatos illusztrációk is találhatóak, és így összességében egy elég egyedi és hiánypótló könyvet vehetünk a kezünkbe. Gyógypedagógusoknak, pedagógusoknak és akinek van autista az ismeretségi körében vagy családjában – azoknak szerintem kötelező.

Dia9117>!
Naoki Higashida: The Reason I Jump

Naoki Higashida: The Reason I Jump The Inner Voice of a Thirteen-Year-Old Boy with Autism

Kincsek Naoki művei, nézzük akárhogy. Az egyetlen, ami nem igazán tetszett, hogy helyenként túl általánosít. De ezt egy tizenhárom évestől még hajlandó vagyok elnézni


Népszerű idézetek

kratas P>!

But now, even if somebody developed a medicine to cure autism, I might well choose to stay as I am. Why have I come round to thinking this way?
To give the short version, I've learnt that every human being, with or without disabilities, needs to strive to do their best, and by striving for happiness you will arrive at happiness. For us, you see, having autism is normal – so we can't know for sure what your 'normal' is even like. But so long as we can learn to love ourselves, I'm not sure how much it matters whether we're normal or autistic.

72-73. oldal

Naoki Higashida: The Reason I Jump The Inner Voice of a Thirteen-Year-Old Boy with Autism

metahari P>!

INTRODUCTION

The thirteen-year-old author of this book invites you, his reader, to imagine a daily life in which your faculty of speech is taken away. Explaining that you're hungry, or tired, or in pain, is now as beyond your powers as a chat with a friend. I'd like to push the thought-experiment a little further. Now imagine that after you lose your ability to communicate, the editor-in-residence who orders your thoughts walks out without notice. The chances are that you never knew this mind-editor existed but, now that he or she has gone, you realize to late how they allowed your mind to function for all these years. A dam-burst of ideas, memories, impulses and thoughts is cascading over you, unstoppably. Your editor controlled this flow, diverting the vast majority away, and recommending just a tiny number for your conscious consideration. But now you're on your own.

(első mondat)

Naoki Higashida: The Reason I Jump The Inner Voice of a Thirteen-Year-Old Boy with Autism


Hasonló könyvek címkék alapján

Ishmael Beah: A Long Way Gone
Viktor E. Frankl: Man's Search for Meaning
Cheryl Strayed: Wild
Kazuo Tamayama – John Nunneley: Tales By Japanese Soldiers
Shigeru Mizuki: Showa 1926–1939
Noriko Morishita: The Wisdom of Tea
Edith Sheffer: Asperger's Children
Kayano Shigeru: Our Land Was a Forest
Oliver Sacks: The Man Who Mistook His Wife for a Hat
David Attenborough: A Life on Our Planet