Archangel's ​Shadows (Guild Hunter 7.) 88% 122 csillagozás

Már annyira vártam Ash és Janvier könyvét. A korábbi részekben, minden alkalommal, amikor csak ők feltűntek, a közöttük lévő kémiától, lángra gyúltak a lapok, felforrósodott az olvasó. Imádtam, ahogyan mellékszereplőkként egymással flörtöltek. Ez az erős vonzalom most is érezhető volt, de hiányoltam tőlük a macska-egér, vadász és üldözött játékot, mert az volt az igazi.
Ashwini nagyon belevaló, erős nő, de nem csodálom, hogy a szexi Cajun elcsavarta a fejét, de az a titok, olyan gyenge lábakon állt. Annak viszont örültem, hogy nem voltak felesleges drámázások. Ez nem is jellemző Nalini-re. Ezért is szeretem őt annyira.
Csak azt sajnáltam, spoiler
A nyomozós rész és a rejtély megoldása annál jobban tetszett.
Nem kérdés: Illium az örök Numba’1, de szereztem egy újabb háremtagot egy dögönyözni való, édes „cicus" személyében. Alig várom, hogy végre az ő könyvét olvashassam.

Ash és Janvier könyvét már nagyon vártam, így mikor kiderült, hogy magyarul már nem folytatódik a sorozat, eldöntöttem, hogy végre belevávok angolul. Örülök, hogy így tettem, mert nagyon hiányzott már a sok angyal, vadász és vámpír ^-^
A könyv annyira jól indított, egyszerűen csak belecsöppentem a harc közepébe, mindjárt ott volt a dinamikus Ash és J páros, szóval imádtam.
Később viszont már úgy éreztem, hogy kezd kicsit kiégni a történet, ami a szerelmi szálat illeti. De lehet, az volt a baj, hogy nekem kicsit más elképzeléseim voltak. Az az aranyos kötekedés, kátszadozás a páros között eltűnt, átment (egy kissé) latymatag szerelembe.
Aminek nagyon örültem azok a Raphael+Elena szálak♡ Nekem ők a number1 párosom. Aztán majd ha jön Illium, meglátjuk :D
A nyomozási szál még az elején lekötött, később már a sok név annyira összezavart, hogy azt se tudtam ki kicsoda.
Naasir ezek után pedig határozottan érdekel. Istenem, én is úgy megsimizném a buksiját :D *-*

Sajnos itt is vegyesek az érzéseim, annak ellenére, hogy tagadhatatlanul magával ragadott ez a rész is.
Ash és Janvier már régóta macska-egér játékot játszik egymással és jó volt végre jobban belelátnunk kapcsolatukba (tudom, már volt egy rövidke novellájuk, de az azért nem ugyanaz :D ). Ők is igazán szerethető páros, de miattuk nem tudtam teljesen szeretni ezt a részt. Átéreztem vonzódásukat, valóságos volt minden jelenet, de úgy éreztem, maradtak kiaknázatlan lehetőségek, vagy csak túl hamar oldották meg a dolgokat. Bár lehet az is volt a gondom, hogy sokat szerepeltek a többiek is és így nem tudott teljes mértékben érvényesülni ez a páros, úgy mint a többi könyvben
Ha más szemszögből nézem nagyon is örülök, hogy ilyen sokat szerepeltek a többiek, mert mindenkit imádok és szeretem látni mi történik velük. Nem tudom, hova lehet még fokozni a dolgokat, de Illium-ot részről részre egyre jobban szeretem. Nem tudom meddig kínoz még minket az Írónő (és ő maga), mert nagyon olvasni akarom már az ő történetét. Bááár most egyelőre szerintem be fogom érni Naasír-ral is. :P
A cselekmény most is ugyanolyan izgalmas, mint mindig. Végre kicsit háttérbe került Lijuan így teljesen koncentrálhattunk az aktuális nyomozásra. Tehát azért most picit visszaesett a színvonal, de jó könyv ez is, jó volt olvasni és jó volt újra az angyalok világába belecsöppenni. :)

Imádtam! Ez a sorozat részről részre egyre jobb és egyre jobban rabul ejt!
Imádtam Ash és Janvier párosát, ahogy flörtöltek egymással és ahogy Ash végre megnyílt. Azért meg kell említenem Naasir-t, már az előző részben felkeltette a kíváncsiságon, de most egyenesen faltam azokat a részeket ahol ez a különleges tigrisszerű lény megjelent :)) Nem is említve Illium-ot és Aodhan-t ♥ Azt már csöndesen teszem hozzá, mintegy mellékesen mennyire megszerettem Elena és Raphael párosát♥

Jóval visszafogottabb, de nem kevésbé erős románc. Sok nyomozás. Tetszett, hogy sokat kaptunk a többiekből is.

Az ő párosuk az egyetlen, akiknek a külön története nem fogott meg annyira. Nem azt mondom, hogy nem szerettem őket, de valahogy nem tudtam azonosulni velük.
Ennek ellenére jó volt olvasni ezt a könyvet is, hogy végre az ő huza-vonájukat is megértjük, és, hogy kiderül Ash-ről is, hogy miért olyan különleges. Janvier nekem túl nyálas figura, nem tudom máshogy megfogalmazni. Az viszont igaz, hogy nagyon jól kiegészítik egymást, örülök hogy ez a páros is egymásra talált a végén.

Alapvetően nem volt problémám a könyvvel. Tetszett Ash és Janvier kapcsolata, jó volt, hogy nem az ismerkedéstől indultunk most.
Az ő történetük korábban kezdődött, édes és kissé gyermeteg, Csintalan macska-Egér harcot vívtak részről részre.
Itt egy kissé megnyugodtak és érezhetően egy kijelölt úton haladt a kapcsolatuk már az elejétől kezdve. Jó ismerősökként jelentek meg, akik között ott a szikra.
Talán egy kicsit hiányzott a kezdeti tűz és kacer játszadozás, de valahogy mégis jó volt ez a bensőségesebb kapcsolat, ahol már ismerik egymást valamelyest.
Jó part alkotnak, dinamikusak, harcosak, kemények.
Asht meg tudom érteni. Én sem szívesen élnék halhatatlanként, ha ilyen kiszámíthatatlan következményei lennének a tehetségemnek. De… én engedtem volna. Hamarabb. Aztán ha baj van… még mindig meg lehet ölni, nem? :D
No de sebaj. Asht egész életében meghatározta ez a tehetsége, persze, hogy félt m, persze hogy ennyire engedte elhatalmasodni a félelmét.
Janvier eg kedves, harcias és hűséges férfiként jelent meg, de valahogy úgy érzem nem sikerült eléggé jól megismerni. Valami hiányzott vele kapcsolatban.
A történet bonyodalma igazából pont jó volt egy ilyen epikus előző rész után. Túl feltűnő lett volna, ha Lijuan és követői csak úgy csendben eltűnnek.
Nem volt olyan hű de nagy csavar és izgalom, de eléggé sok gyomorforgató és már-már undorító jelenetet tartalmazott.
Szóval a cselekmény pont eléggé lekötött, de inkább Ash és Janvier kapcsolatáról szerettem volna többet olvasni, pedig ez a sorozat híres a jó és izgalmas jeleneteiről.
Naasirt jelenleg nem tusom hova tenni. Kissé együgyűnek tűnik nekem, nem is tudom, hogy hogy kezeljem.
Jelenleg az együgyűségét és temperamentumát azzal magyarázom, Hog az állat énje sokkal inkább a felszínen van, mint azt mi sejtjük, és ez erősen befolyásolja az embert is.
Aztán meglátom igazam lesz-e. :)

Annyira vártam már a novellájuk óta, hogy Ash és a Cajun kerüljenek sorra. Régi, hosszú, ízzó tánc volt az övék és most nagyon élveztem a folytatását. Janvier már az első perctől, amint megjelent levett a lábamról és Ash méltó párja volt, de azért valami mellbevágobb, jobb titkot vártam volna, amiért ennyi ideig ellenállt a fickónak. Ezzel együtt a kapcsolatuk is más lett, nyugodtabbra fordult, az élcelődés köztük megkopott, de ezt könnyűszerrel kompenzálta az, hogy mindenki más is jelen volt és aktívan kivették a részüket a történetből. A Hetek tagjai, Elena & Raphael és egy jó adag nyomozás, no meg rejtély. Mindig volt valami/valaki, ami csábított, vitte előre a sztorit, vagy egy teljesen hétköznapi, mégis olyannyira megkapó jelenet, ami feldobta könyvet spoiler. Belátom, azért kicsit megpihent a sorozat ezzel a résszel, visszavett a lendülétéből, de a világ még mindig megunhatatlan és még mindig könnyedén fogva tart.:)

Imádtam! Bár a véres részletek továbbra is kicsit túl véresek és részletesek az ízlésemnek, a történések tényleg csak körítésként szolgálnak a szerelmi szálak mellett nekem. Ilyen szempontból pedig remek volt a könyv, Ash és Janvier kapcsolata szerintem gyönyörűen volt megírva. Nem voltak kellemetlen meglepetések, elmérgesedő titkok vagy félreértések. Mindketten tudták mit akar a másik, csak rá kellett jönniük mindkettőjüknek, hogy ez hogyan sikerülhet. Nem éreztem úgy, hogy „mit szenvednek már ezek folyamatosan” pedig tényleg évekig kerülgették egymást. Bár gondolom az is segíthetett, hogy ezeknek az éveknek most csak a legvégéről olvastunk. Imádtam őket! A többi szereplőt is szeretem, szóval azt sem bántam, hogy néha szemszöget váltottunk. Nagyon várom Naasir könyvét, mert az egyik kedvenc szereplőm lett a sorozatból ebben a részben! Nem is értem eddig, hogy nem figyeltem fel rá. Ebben a részben kicsit ellopta a showt és ahogy olvasom a molyos idézetekben is. Az „I didn't know I was a person before.” egyszerre volt értelmetlen és törte össze-melengette meg a szívem. Minden más szokás szerint, szórakoztató, könnyen olvasható, bla, bla, bla. Nem lehetetlen, hogy megadom majd neki azt az utolsó fél csillagot, az elmúlt pár részek legjobbika szerintem.

Mikor megtudtam, hogy ez a könyv Ash és Janvier története lesz egyszerre vártam is meg nem is. A Hetek valamelyik tagjának vagy, akár Elena és Raphael egy újabb könyvének jobban örültem volna. Végül megbarátkoztam a dologgal. Azonban ez a könyv nem teljesen olyan volt, mint ahogy ezt elképzeltem.
Korábban ugye már volt olyan könyvünk, ahol nem az arkangyal és párja voltak a főszereplők, és ezekben az esetekbe kizárólagosan az adott párra koncentráltunk. Ebben a történetben ez nem így volt. Kb. a könyv 50-60% volt, az ami Ash és Janvier sztorijáról szólt, a fenn maradó részekben volt Elena és Dmitri POV és rengetek Naasir. Tulajdonképpen ezek a részek miatt érdemli meg a könyv a 4,5 csillagot, ugyanis a fő párosunk sztorija kissé vérszegényre sikerült.
Ash-nak van egy különleges képessége, ami már régen kiderült és hát nem is nagyon okozott meglepést, sőt nem is nagyon fejtegettük ezt a részt. Gondolom a korábbi novella miatt. Megismerhetjük a családját és őt magát is jobban. Valamint megtudhatjuk az okot is, ami a fő konfliktust generálja, vagyis, hogy miért nem lehet ő együtt a Cajun-nal. Hát, hogy is mondjam… ez elég gagyi volt. Főleg annak tudatában, hogy a korábbi 6 részben már unalomig veséztük, hogy a vámpírrá válás mivel is jár mind egészségügyi, mind mentális szempontból…
Janvier nem rossz szereplő, de ebben a részben, mintha Nalini kissé kasztrálta volna. Voltak játékos szócsatáik Ash-se, de nem elég és kissé áteveztünk az unalom tengerére.
Amennyiben a nyomozós részt nézzük, az kifejezettem érdekes volt, bár nem kellett agysebésznek lenni, hogy kitaláljuk miből is készülhetett a titokzatos drog. Főleg, hogy már az első feltűnésekor a színéből lehetett sejteni. Ehhez képest szereplőink álltak egy tál felett és hosszasan töprengtek, hogy akkor ez, hogy lehet? Nah, hát ez béna volt.
A könyv azon része, ami nem Ash és Janvier sztorija volt, főleg Elenára, a csata után a város helyrerázódására, Naasir-ra és igazából a korábban kialakult helyzet rendezésére koncentrált. Ezek a részek nagyon jók voltak. Két olyan jelenet is volt, amit nagyon szerettem, az egyik a sakk-est, a másik a vacsora Elenáéknál.
Összességében nem volt egy rossz könyv, de ha nem Nalini írta volna, nem érdemelt volna 4 csillagnál többet. Azt hiszem kicsit szentimentális vagyok és nem szeretek neki bizonyos értéknél rosszabbat adni. Remélem a következő részben visszatérünk a megszokott dolgokhoz, és bár csak sejtés, de úgy gondolom a néhány elhintet infóból, hogy annak a történetnek a főszereplője Naasir lesz. Aminek nagyon drukkolok, mert a kedvencem lett.