Love*Com ​6. (Love★Com 6.) 95% 46 csillagozás

Hm….ez a rész nekem kicsit erőltetett volt.
Pedig nagyon szeretem ezt a sorozatot, de a szereplők idétlensége most túltoltnak éreztem.
Remélem következő jobb lesz…

Régen nagyon szerettem az animét és terveztem elolvasni a mangát is valamikor, főleg hogy magyarul is megjelent. off Nagyon tetszett ez a rész, imádom még mindig a defektduót. Maity karaktere nem nagyon volt szimpatikus az animében sem, de azért tetszik ahogy „varázsolva” igyekszik Ootanit ráébreszteni arra, ami mások számára nyilvánvaló. :))

Tovább folytatódnak Risa és Ootani megpróbáltatásai. Néha úgy tűnik, Risa szívesen visszaoldalazna a jó öreg barátság zónába, de az érzéseit nem tudja letagadni. És sajnos jelenleg Ootani még nem mutat hajlandóságot… Ebben a kötetben kaptuk meg az egyik legfontosabb jelenetet spoiler Megértettem persze Risa felháborodását, de azért ne túlozzunk ennyire. Ootani tényleg beteg volt, nem pont akkor kellett volna az érzéseivel zaklatni.
A másik fontos történés a kötetben egy új szereplő felbukkanása. spoiler Imádtam, ahogy mindig kirázta a hideg Ootanit meg Risa barátnőjét, amikor csak felbukkant! :D spoiler
Biztos mindenki volt már úgy vele, hogy nagyon szeretett valakit, de néha szívesen megütötte volna, esetleg utálta is. Aztán az a valaki tett valamit, egy apróságot, de az annyira édes volt és romantikus, hogy azonnal megbocsátottunk mindent. Na, Ootani is ilyen. A kötet nagy részében nemigen mutatott semmi hajlandóságot, a végére viszont bedobja a bombát! spoiler Hát meg kell zabálni.
Mivel már csaknem a teljes sorozat a polcomon van, így alig várom, hogy hamarosan folytathassam!

Bármennyire is élvezem most ezt a sorozatot, bármennyit is vigyorgok közben és már türelmetlenül várom, mikor jutunk el már végre odáig, azért végig bennem motoszkál egy rossz érzés, ami miatt nem tudom felhőtlenül élvezni ezt a történetet.

Megértem Risát, hogy reménykedik és kitart, mégis bennem van, hogy ezt így egy év után el kéne engedni… És tök jó volt, hogy végül benne is felmerült, hogy feladja, mert csak megy az ideje ezzel és szenved, és annyira rossz, hogy közben a barátnője meg ráerőszakolja azt a döntést, hogy ne adja fel, meg már korábban is a vallomást… Persze, jobb volt úgy, hiszen mégis előrébb van az ember, hogy tudja, mit (nem) érez a másik, de annyival jobb lett volna, ha a többiek hagyják, hogy minden menjen a maga útján, mert azt gondolom, azért Ootaninak is idő kell, ahogy Risának is kellett, hogy másképpen tudjon nézni a lányra… És ez így, hogy közben árgus szemekkel figyelik őket, hogy megy a napi szintű kérdezgetés, célozgatás és hasonlók, csak nehezíti ezeket a dolgokat. Biztos nem könnyű az sem, amikor látod két emberen, hogy teljesen megvan köztük az összhang, és odavannak egymásért, még ha ezt maguknak sem vallják be, mégsem történik semmi. (Haha, ahogy velem meg a párommal volt. Egy emberben biztos vagyok, hogy már idegesítette, hogy nem történik semmi. Legalábbis a „Végre!” reakcióból ítélve. :D)

Szóval egy kicsit rossz szájízzel olvasok. Ezt a kötetet olvasva fogalmazódott meg bennem, hogy miért is van ez, mi zavar engem… Kicsit már Risa felől is zavart, ahogy Ootani felé kommunikálja ezt a dolgot vagy nem is tudom, hogy mondjam, persze azért Ootani is sokszor gáz volt, úgy éreztem, nem veszi eléggé komolyan Risa érzéseit. Azzal viccelődni, hogy pl. „így beszélsz azzal a fiúval, akit szeretsz” meg hasonlók, nekem sok volt. Jó, vicces is, meg úgy az egész történet ilyen, hogy amúgy remekül elszórakozom rajta, meg drukkolok, meg átérzem, meg minden, de így némi tapasztalattal a hátam mögött problémásnak érzek néhány dolgot. Talán az a baj, hogy belelátom a magam tapasztalatait, és azok alapján már annyira máshogy látok egy ilyen helyzetet. Talán ha nem rohanna így az idő a mangában, hogy eltelik olyan másfél év ezzel a szenvedéssel és várakozással – eddig a kötetig –, akkor lehet, hogy kicsit másképp érezném, hiszen azért Ootaniban is ott vannak azok az érzések (látni a fejlődést), mert éveket így szenvedni nem érdemes.

A manga rajzolása nagyon tetszik, főleg mikor Risa vágja a pofákat.
És végre! Az első csók, ami csak egy véletlen baleset.. Ootani te idióta.
A Maitys része a mangának számomra zavaró, főleg az elvakult rajongás a tanár irányába.
Mindenesetre nekem ez a rész is tetszett. Bár már várom, hogy Ootani is lépjen valamit úgy igazából.

Hnnggggg…. ; ^ ;
Én nem sírtam, annál erősebb vagyok….. Vagy nem T ^ T
Ez a rész is kikészített, és a cuki befejezésén kívül utáltam, mert Otani egy hülye.
Na de! Végre Otani oldaláról is egy icipicit többet látunk… Az Otani-beteg-és-Risa-elmegy-hozzá részről valami rémlett, de ugyanúgy elfelejtettem a lényeget, ahogy Otani AHAHAH – neki kicsit kellemetlenebb volt, mint nekem.
Végre a fiúk is beszélnek vele, ami 5 köteten keresztül nem nagyon történt meg eddig egyszer se… De ha ennyien mondják, hogy bunkó vagy, akkor csak-csak el kéne gondolkozni, hogy valamit tényleg nem csinálhatsz frankón, nem?! Maity-sensei megjelenése azt hittem idegesítő és felesleges lesz, de nagyot tévedtem, sőt, ha ő nincs, nem is tudom mi más mentette volna meg Otaniék kapcsolatát :c Oda kéne figyelnie arra, amit és ahogy mondja… Risa tényleg olyan keményen próbálkozik, belead mindent… De az is igaz, hogy ha valami nem megy, akkor azt ne erőltetessük… Hmmm, összezavart ez a rész, a cuki vége, ahogy már írtam, az meg főleg (de az tetszett is).
Mégis 5 csillagot kap, mert ez a kötet ébresztett rá arra, mennyire szeretnék úgy igazán szerelmes lenni, és valóban harcolni is azért a szerelemért… Még akkor is, ha folyton sírás a vége… :(

Hát annyi biztos, hogy ez a Maity nagyon tud valamit… nekem is varázsolhatna! :D Csak vicceltem… :P
Úgy érzem, hogy az ifjú szívekben új szerelem lángja lobbant. Nem igaz? :D
Az egyik oldalon az iskolakezdéssel kapcsolatosan van egy képkocka a cseresznyevirágokról, jesszus, hogy az milyen gyönyörű +.+ (amúgy az alkotónő írásait olvasva úgy éreztem, hogy önértékelési problémái vannak, nagyon sok jó megoldása van: a cselekményvonal hű ábrázolása, a karakterek egyedisége, jó vagy Aya! Szeretjük a mangád!) :D.