Használati ​utasítás börtönhöz 5 csillagozás

Nagy Viktor: Használati utasítás börtönhöz

„Úgy emlékszem, jól indultam. Készültem valamire, ám az éjszaka és a gazdagság végül börtönbe fulladt. A menyasszonyom is bekerült. Sajnos. …Mikor kijöttünk, én immár lecsúszva megvártam míg otthagy, aztán a folytatástól tartva inkább nyúlcipőbe bújtam. Spanyolországban kezdtem újra, előbb nehezen, majd mesésen. Voltak testvéreim. De leestem a hetedikről. Sajnos. Közben végig írtam. Előtte is, most is. Lett belőle egy könyv. Ugyanaz, mesék, kérdések és álmok, versek, jegyzetek és egyéb szilánkok. Elolvasva követhető. Nincs benne fölösleg, remélem. Van eleje meg vége. Úgy írtam, hogy olvasható legyen. Minden szava igaz. Nemcsak rólam szól.”

>!
188 oldal · ISBN: 9632100891

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
bagie P
Nagy Viktor: Használati utasítás börtönhöz

„léptékre lobbanegy agyvelőben sétáló öntudatlan fémgolyó”

Sokkal kevésbe hatott most rám, mint korábbi olvasásaimkor: talán most rend és béke van bennem… Ez a könyv a megjelenése óta rendszeres olvasmányom, 2-3 évente biztosan előkerült, és egy idő után hiányzik is, hogy kézbe vegyem.
Nagy hatással volt rám valamiért Nagy Viktor élete… sajnálom, hogy 2013. májusa óta Ő már nincs közöttünk.

Régebbi emlékeim szerint a hosszabb írások voltak rám nagyobb hatással, most azonban a versek ütöttek jobban. (És külön tetszett, hogy a mostani, kortárs(abb) költészet rímtelenségei helyett ezek a versek dallamosak, rímelnek.
Biztos helye van ennek a könyvnek a polcomon, és még sokszor fogom újraolvasni!

2 hozzászólás
>!
iniesta P
Nagy Viktor: Használati utasítás börtönhöz

Inkább ennyire eredeti és érdekes műfajkollekció (mondókától ugye versen át, egészen a novelláig), mintsem ennyire jó összességében. Valami megmagyarázhatatlan, kimondhatatlan okból bizonyos értelemben mégis alapmű, nemcsak szubkulturális érdeklődés esetén…

>!
Coffee IP
Nagy Viktor: Használati utasítás börtönhöz

Nagy Viktor jól ír. Imádtam a könyvét. Néha megsajnáltam, néha vele együtt szenvedtem, de egyetlen művét sem tudtam úgy végigolvasni, hogy semmit sem éreztem volna…

Amúgy is van egy furcsa kötődésem a börtönökhöz, szeretek mindent, ami róluk szól. Na és a verseket is szeretem, így Viktor könyve dupla öröm volt számomra.

Ha Viktor megmarkolta a rácsot, én is vele tettem. Ha beleszívott a cigijébe, én is annak a ciginek az ízét éreztem, és a könnyei az én arcomat is égették.

Blogbejegyzésem a könyvről, és úgy általában a börtönökről:
http://amasikvilag.blogspot.com/2011/07/borton.html

>!
Széni
Nagy Viktor: Használati utasítás börtönhöz

képtelen vagyok megindokolni, de végső soron tetszett. a hosszabb írásokkal sokszor nem tudtam mit kezdeni, volt, amit egyáltalán nem értettem, a versek viszont elvittek valami különleges világba, és különleges érzések közé. végig rajtam volt az a furcsa hangulat, hogy Nagy Viktor már nem él, hogy miért nem él, és mi történt vele. vasárnap a gesztenyefák alatt sétálgatva random gesztenyéket gyűjtögetve is erről beszéltem, abszolút nem alkalomhoz illően.
ha életemben egy könyvet se olvastam volna, és ez lenne az első, biztos öt csillaggal értékelném, de erre már nincs lehetőség.
azt hiszem, bármennyire is rossz embernek kellene (vagy tartjuk is) tartanunk Nagy Viktort, azért mégis van benne valami érték. úgy az egész létezésében. remélem, egyszer rájövök, pontosan mire is gondolok.


Népszerű idézetek

>!
Széni

távolodom betakarnak a fák még fénnyel csábít az ösvény
az éjjeli lepkék elringatnak az erdő fáradt testén
sziklafotelben megpihenek kurjog a hajnali ének
(…)

az eső gyakran véget ér
a tejút vár míg meghalok
hisz eltemetné egy napon
mint együtt érző jó barát
könnyeimre könnyű gyászba
öltözött hold könny-tavába
végtelen sok csillagát

57. oldal

>!
Széni

(…)
Itt minden perc egy élet, s én percenként öregszem
és széthullok mert mindez még hátravan,
s pokrócként a hűvös falakból perzselő
szerelmeddel takargatom magam.

65. oldal

>!
Széni

Eltűnik és szagolod a lepedőbe gyűrt leheletét, berakod a muzsikát, megiszod a kávét. Felöltözöl de nem akarsz felébredni, arra gondolsz látod-e még, jobb is ha nem, amúgy is ijesztő lehet mikor egy ilyen zuhanni kezd. De azt már úgyse' látod. Így marad az agyban. Álom és sansz – így is lehet élni. Nem baj, hogy nem érted. Ettől marad szép. Ettől lett úgy, hogy most már nem felejted el. Mindig is jelen lesz. Benned él tovább és a másik névtelen, szintén nem értő és szagoló ezerben.

8. oldal

>!
Széni

(…)
bőröd a legfőbb stimuláns
(…)
lépted az állandó könnyű vigasz
két tenyered két gyógyító tapasz
(…)
rab leszel pedig s csak esténként szabad
ha percenként ismétled régi önmagad
(…)

12. oldal

>!
Széni

Tépkedni kezdtelek s kíváncsi lettem
kik bújtak el a szirmaid alatt?

17. oldal

>!
Széni

lábad előtt szunyókál egy elképzelt világ
s én riadtan pózolok hogy észrevégy
némán osonok a lelkedre vadászva
míg a köd befonja otthonod
bár uralkodhatnék más üres világon
gyötörhetnék mást mégis neked szánom
mindazt mi én vagyok nem tartva számon
ha ellopod
(…)
hogy féljél egyedül és kapaszkodj belém
(…)
és megpróbálhatnánk a magasból lenézve
értelmet csempészni a mindenségbe

21. oldal

>!
Széni

(…)
Teletöltöm nyomaidat becézgetéssel majd
homlokomra tűzlek és lebontom a házad.
Fürdőt veszek szelíd felfuvalkodásban,
birtokollak, eléd omlok, összetörlek lágyan
és megpróbálok nem ígérni önmagamnál többet
mert romlott vagyok és hazug.

Levetek egy bábot, a testedből kiszállok,
magamat kutatnám de téged sem talállak,
összekötik bőreinket hangokból szőtt szálak
– ennyire ennyire ennyire kívánlak!
(…)

(…) otthonra találtam, mert drágább
nekem ketten lenni a világban
(…)

26. oldal

>!
Széni

(…) hiába adok kulcsot mert csak kívülről nyílik én meg belül lakom (…)

31. oldal

>!
Széni

Megkóstoltalak. Égeted a nyelvem.
Nedveddel enyhítem. Izzik a szám.
Kóborló testem szomjas karaván.
Bőrödben oázist talált a lelkem.

115. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Tamáska Péter: Márianosztrai panoptikum
Arthur Koestler: Sötétség délben
Francis W. Scott: Hóhér
Kuncz Aladár: Fekete kolostor
Fiáth Titanilla: Börtönkönyv
Fliegauf Gergely – Ránki Sára: Fogva tartott gondolatok
Visky Ferenc: Fogoly vagyok
Eörsi István: Emlékezés a régi szép időkre
Moldova György: Szabadíts meg a gonosztól!
Regös István: Bűn