Embertelen ​vidék 33 csillagozás

Nagy Sándor Ádám: Embertelen vidék

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​modern civilizáció elpusztult, áldozatául esett az emberiség agressziója miatt kitört háborúknak.

Tizenhét év telt el az utolsó világégés óta, a túlélők a Tar névre keresztelt terület foglyaiként tengetik napjaikat, a túlélésért való állandó küzdelem pedig lassan felőrli az emberségüket: banditák basáskodnak felettük, gépszörnyetegek terrorizálják őket, a börtönük falául szolgáló ködfal pedig elveszejt bárkit, aki bemerészkedik az ölelésébe…

Az emberiség haldoklik, a csontjain rohadó utolsó húsdarabokon pedig az új világ dögevői ülnek tort.

Kevesen küzdenek másért, mint a saját túlélésükért, ezalól pedig a mechanikus torzszülötteket irtó vakmerő harcosok sem képeznek kivételt. A többi ember szemében kegyetlen, önző számkivetettek, akik a mindössze egyetlen tehetséggel rendelkeznek, az pedig az élet kioltása. Többségük rá is szolgált erre az ítéletre. Vadászoknak nevezik őket, közéjük tartozik egy fiatal kardforgató, Varjú is, aki már több életre elég… (tovább)

>!
Twister Media, Budapest, 2019
586 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155631870 · Illusztrálta: Németh Gyula

Kedvencelte 3

Most olvassa 2

Várólistára tette 42

Kívánságlistára tette 59

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

klara_matravolgyi>!
Nagy Sándor Ádám: Embertelen vidék

Megszületett a Vaják és az Útvesztő trilógia szerelemgyereke. Egy zseniális fantasy-t olvashattam egy érdekes poszt-apokaliptikus világgal, izgalmas cselekménnyel és lehengerlő stílussal.

1 hozzászólás
Amál P>!
Nagy Sándor Ádám: Embertelen vidék

Már nem emlékszem, hogy hol olvastam először erről a könyvről, de mindjárt felkeltette a figyelmemet a fülszöveg alapján. Aztán kihoztam a könyvtárból és csak tologattam, mert kicsit elrémített a vastagsága. De muszáj volt elkezdenem olvasni, mert lassan vége felé közeledett a kölcsönzési idő. És ekkor jött a meglepetés, mert pár oldal után beszippantott ez a posztapokaliptikus világ. Szabályosan beleszerettem Varjúba, a regény antihősébe, annyira zseniálisan alkotta meg a főszereplőt Nagy Sándor Ádám. Végig izgultam a kalandjait, vele örültem és vele szomorkodtam. A regényben váltakozik a múlt és a jelen elmesélése, szerintem pont megfelelő arányban. Nagyon sok dolgot tudunk meg Varjú múltjáról, ami elvezetett ahhoz, hogy milyen ember lett belőle. Nem egy vidám, happy enddel záródó műről van szó, számomra mégis kedvenc lett. Megérintette a szívemet, a lelkemet és a végén egy kicsit én is kiégtem, kicsit meghaltam Varjúval együtt. Természetesen azóta már szereztem egy saját példányt is belőle, mert biztos, hogy párszor még újra fogom olvasni. A regény további szereplői is mély benyomást tettek rám. Szinte az összes szereplő negatív karakter, de a szívük mélyén mégis emberségesek ebben az embertelen világban.

4 hozzászólás
Noro>!
Nagy Sándor Ádám: Embertelen vidék

A Tolvaj Jamie és a Káoszszív mellett ez a könyv az utóbbi évek harmadik kellemes meglepetése az új magyar szerzők regényei közül. Jól felépített világ, erős atmoszféra, tetszetős szöveg. Én leginkább a gemmell-i heroikus fantasy hatását érzem rajta, de ha valaki Sapkowskit mond, azzal sem vitatkozom.

Az utolsó nagy háború után 17 évvel az ismert világ csak egy sziget a mérgező köd tengerében. Romvárosok, kiborgszörnyek, rabszolga-kereskedelem, általános hanyatlás. A növényi magvak többet érnek, mint a súlyuk acélban. A vadonba – ha nem számítjuk a rablóbandákat – csak kétféle ember merészkedik. A postások, akik megpróbálják összekötni a megmaradt közösségeket, és akiket afféle népi hősöknek tekintenek, valamint a vadászok, akik a háborúból megmaradt szörnyekkel végeznek, és akiket szinte mindenki megvet. A regény hőse is efféle vadász, aki már megszokta, hogy sehol sincs helye a világban, és azokat is inkább lerázná, akik mégis megpróbálnak barátkozni vele. De még ő sem tud megmaradni teljesen kívülállónak, így utazása az embertelen vidéken egyszersmind lelki utazássá is válik. Bár maga előtt sem ismeri el, mégis az emberiesség nyomait kutatja – leginkább önmagában.

A vidék ábrázolása nagyon hatásosan jelenik meg a történetben: az első jelenetben látott romoktól a megfeneklett tankhajó köré felhúzott Patkányvároson át egészen a háborús legendából valósággá váló Bástyáig minden helyszín nagyon érzékletes. Varjú, a főhős múltja is szépen rajzolódik ki a regényben elszórt flashback jelenetekből, és sokat ad hozzá a figura jelleméhez. Egyedül azokat az „elveszett éveket” hiányolom, ami a gyerekkatonát és a felnőtt vadászt elválasztja egymástól: elvileg ekkor szerzi meg különleges képességeit, amelyek hátterét érdemes lett volna alaposabban is kidolgozni. Jelzem, a könyv első felében még kifejezetten tetszett, hogy ez megmarad rejtélynek, de a későbbiekben illett volna ezt a rejtélyt fokozatosan felfedni és megmagyarázni. Ettől, és egy hangyányi (a zsánerbe végül is beleférő) színpadiasságtól eltekintve azonban ez egy nagyon erős bemutatkozó regény, inkább sci-fi világgal, de inkább fantasy történettel, ami visszaadta a hitemet abban, hogy vannak még magyar kalandregény-írók, akik számára egyformán fontos a világteremtés és a történetmesélés.

10 hozzászólás
Criala P>!
Nagy Sándor Ádám: Embertelen vidék

Remek kezdeményezés a Twister Média-tól ez a [bekezdés] pályázat! Ez már a második olyan regényem volt, ami ennek a pályázatnak a nyertese keze alól került ki – érdemes ám odafigyelni rájuk!! ❤

Annyira jólesett a lelkemnek végre egy igazi, vérbeli, minden romantikát mellőző fantasy-t olvasni!! ❤❤
Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam normálisan időt szánni a könyvre és jóval kevesebb megszakítással kiolvasni, mert egyrészt nem ezt érdemelte, másrészt pedig szinte fájt, hogy el kellett szakadnom tőle! Egy fantasztikus és súlyos regényt tarthattam a kezemben, de a közel 600oldal egy pillanatra sem untatott, sőt! A főszereplőnket már elsőre megkedveltem és a többi jelentősebb szereplő is nagyon szimpatikus volt – vagy nem, a jellemüktől függően, mindenesetre jól sikerültek a karakter alkotások. :D
A könyv hangulata a Witcher-t juttatta eszembe off, némileg keveredve az Alita című filmmel, off – és mindezt abszolút nem negatívumként mondom!!
A világ egy igazi posztapokaliptikus szemétdomb, ahová még a legjobb, legmázlisabb napomon sem kívánkoznék! Ragyogó az elképzelés és a megvalósítás, ahogy az író elénk tárta.
Nagyon tetszettek a beszélő nevek, ötletes volt és nem megszokott, teljesen jól beleillettek a világba is, a harc jelenetek pedig olyan precizitással lettek felvázolva, hogy a küzdő felek szinte megelevenedtek a könyv lapjain.
Remekül lett összeállítva a történetvezetés, ahogy a jelenben haladtunk, de közben folyamatosan megismerhettük Varjú múltját, így kapva meg a teljes képet. Reméltem, hogy kiderül, honnan kapta Nora a nevét, mert biztos voltam benne, hogy jelentőséget hordoz magában. Nos, valami hasonlóra is számítottam, csak kicsit enyhébbre, mint amit kaptam. :D

Ez egy igazán remek és izgalmas könyv volt, amit végig élveztem, és amit a végén összefacsarodott szívvel csuktam be…

Köszönöm @Nagy_Sándor_Ádám, hogy egy ilyen remek regényt alkottál, és remélem, hogy több műved is napvilágot lát majd!! Sok sikert kívánok! :))

2 hozzászólás
Vác_nembéli_István_fia_istván>!
Nagy Sándor Ádám: Embertelen vidék

A szerző @Nagy_Sándor_Ádám első nagy regénye közel 600 oldalon ez még egy rutinos írónak is nagy feladat lenne, nem egyszerű úgy megírni, hogy ne legyen benne egyetlen unalmas rész se, szerencsére itt ez nem állt fent minden oldal izgalmas volt
A fő sztori valamilyen poszt-apokaliptikus világban játszódik valahol Európában szerintem , ahol már kevés jó ember él és a jók sem az igazi jók. Ha életben akarsz maradni mindent meg kell tenned ennek érdekében. A mellék sztoriként megismerjük Varjú életét harcát hogyan nevelkedett és miért lett olyan amilyen.
Van egy nagyon jó mondta a könyv hátulján ami mindent elárul mire is lehet számítani : „Az emberiség haldoklik, a csontjain rohadó utolsó húsdarabokon pedig az új világ dögevői ülnek tort.”
Zseniális mondat már ezért megérte elolvasni.
Szóval Varjú vándorlását követjük nyomon aki abból él , hogy szörnyekre vadászik . Nem akart senkit maga mellett tudni egyedül akar lenni és a fajtáját a vadászokat sem akarja senki szívesen szomszédként látni gyorsan végezze el a munkáját aztán tűnjön el jó messzire .
De ennek ellenére mégis találkozik olyanokkal akiket megkedvel még akkor is ha nem szívesen vallja be saját magának és szépen lassan érző emberé válik vagy valami hasonlóvá .fontosak lesznek neki mások és kész harcolni értük ráadásul ingyen ami nagy szó nála .
Összességében mit is várhatunk a regénytől ?
Harcot sok harcot kemény rideg világot sok menetelést mert mindig úton vagyunk. , itt ott árulást de azért egy kis fényt is ha engeded, hogy barátaid legyenek.
Nagy örülök, hogy elolvastattam remélem halunk még a szerzőről a közel jövőben.

1 hozzászólás
Alynne_Webb I>!
Nagy Sándor Ádám: Embertelen vidék

Az Embertelen vidék számomra hatalmas meglepetés volt, mivel a posztapokaliptikus regények általában nem állnak közel hozzám. Pörgős cselekményének, ügyes megoldásainak (pl.: imádtam a kibók ötletét) és jól kidolgozott szereplőinek hála, azonnal magával ragadott. Nagyon tetszett a felépítése, a sok novellaszerű történet, melyekben fokozatosan bontakozott ki Varjú személyes tragédiája, s váltak érthetővé motivációi, cselekedetei. Örültem, hogy a mágia is helyet kapott a regényben, mégpedig nagyon ügyesen használva, bár szívesen olvastam volna hosszabban arról, hogyan sajátította el Varjú a használatát. Összességében ebben az aprólékosan felépített, részletgazdag világban – bármennyire is embertelen – élvezet volt elmerülni. Köszönöm az élményt!

1 hozzászólás
Bori_L P>!
Nagy Sándor Ádám: Embertelen vidék

Nem is tudom, hol kezdjem. A háttérvilág maga tetszett, és alapvetően a kalandozós-hősködős fantasy sztorik ellen sincs kifogásom, de… hát pont az ilyenek miatt nem olvasok túl sok epic fantasy-t. Biztos lesznek egy csomóan, akik szeretni fogják, én a harmadától kezdve leginkább rettenetesen untam, a sztori úgy nyúlt, mint egy rétestészta, teli van elgépelésekkel és a magyartalan kifejezéseket se ártott volna kigyomlálni belőle, továbbá engem borzasztóan zavart a nem túl koherens világépítés is. Kár érte. Gyanítom, hogy az epic fantasy rajongók nem fognak ennyit fanyalogni, de mit szépítsem, én nem vagyok az.

2 hozzászólás
BBetti86>!
Nagy Sándor Ádám: Embertelen vidék

Bár regény, sokkal inkább úgy olvastam, mint egy novellás kötetet. A végére elkezdenek összefüggeni a történetek, de addig egy-egy fejezet Varjú egy-egy megbízatása, útja. Változatos, sokféle kaland akad itt, jól komponált akció jelenetekkel. Kifejezetten tetszett ez a kardos – mágiás harcmodor, ami a hős sajátja. Izgalmas is végig, de nekem kissé nehéz volt egyik történetből a másikra váltani, így inkább hagytam köztük magamnak egy kis időt.
Megkedveltem a hőst, akinek fokozatosan ismerjük meg a múltját és vele a titkait. Mindig szomorúnak érzem, amikor valakinek a nagyszerűsége egy nagy tragédiában gyökerezik. Varjú is ilyen, és nem is tudtam eldönteni, hogy sajnáljam vagy nézzek fel rá a becsületkódexe miatt. Szívtelen gyilkosnak tűnik, de ez csak a látszat. Ha mindenki annyira törődne a másik emberrel, mint Varjú tette, a Tar nem lenne olyan zord hely.
Így különösen tragikusnak éltem meg a történet végét – aggyal felfogom, így súlyosabb és drámaiak az események, de nagyon sajnáltam azt a sok veszteséget, ami elkerülhető lett volna. Nem tudom lesz-e folytatás, ha igen, nagyon drukkolok, hogy Varjú megtalálja az elvesztett embersége maradékát, mert anélkül nem az a hős, aki korábban volt – anélkül csak simán kárhozott.
Posztapokaliptikus regénynek is működik, és nekem a vadnyugat jutott eszembe a Tarról, csak éppen egy atomkatasztrófa utáni vadnyugat. A technika maradványai, a társadalmi és emberi elkorcsosodások – nem a világépítés a lényeg – a hős és a kalandok igen – de erőteljes az a sötét, kegyetlen embernek ember a farkasa mentalitás, amiben a túlélést keresik. Embertelen vidék, találó a cím.
Ha alszom rá egyet, lehet még csillagra is többet szavazok: emlékezetesek a szereplői, sötét a világa, kalandos és izgalmas, csak most még nagyon fáj a vége.

1 hozzászólás
Fiona_Jones>!
Nagy Sándor Ádám: Embertelen vidék

A férfi útja nem csak fizikai, hanem lelki síkon is végigkövethető. Az egyes szakaszok nem csak fordulópontok, hanem lelki állomások – mintha azt jeleznék, hol tart a főhős a saját megtisztulásában. De a végén nincs Nirvána, a világ ennél sokkal realistább hely, ilyen „embertelen vidék ez”. Hogy közben akad néhány szörny és ellenség, az első olvasatra talán fantasztikus töltelékelem, valójában pedig színtiszta realitás, könnyen fogyasztható, jelképes formába csomagolva.

1 hozzászólás
Tadeshi>!
Nagy Sándor Ádám: Embertelen vidék

Ígértem a véleményem, és most itt is van.
Ha jól emlékszem, akkor épp itt Molyon láttam egy kis könyvajánló reklámocskát ennek a könyvnek a borítójával, és megragadott, úgyhogy rákattintottam, és mit ad isten, kiderült, hogy magyar szerző művéhez van szerencsém. A tartalmat elolvasva meg úgy voltam vele, hogy egyrészt régóta vágytam már egy férfi főszereplővel operáló olvasmányra, másrészt hiányzott az éppen akkor nem olyan régen kiolvasott Vaják-sorozat atmoszférája, ami a tartalom olvasásakor egy kicsit meglegyintett ebből a regényből, szóval úgy döntöttem, mindenképp megszerzem, és meg is tettem. Meg amúgy is, magyar posztapokaliptikus fantasy-t még nem olvastam, itt volt az ideje.
Aztán nagyon hamar világossá vált számomra, hogy a Vaják-életérzéssel nem lőttem nagyon mellé, és mivel Sapkowski műveit meg a CDPR játékait is nagyon-nagyon szeretem, és ahogy olvastam, a szerző is, ez már az elején adott egy pluszpontot az olvasmányélményhez. (Külön szeretném megjegyezni, hogy olyan még sose fordult elő velem, hogy a szerző jó olvasást kívánjon, amikor bejelölöm, hogy épp milyen könyvet olvasok – pedig azért elég sok kortárs magyar írót olvasok. :D)
Még a Vaják-atmoszférához visszatérve egy gondolat erejéig: borzasztóan örültem, hogy annak ellenére, hogy érződik a regényen a Vaják-könyvek hatása, nem lett belőle fénymásolat. Motívumok és szimbólumok jönnek át, meg úgy összességében az az érzés, ami engem például Sapkowski regényeinek olvasása közben kerített a hatalmába, és ami borzasztóan hiányzott nekem akkor, amikor elkezdtem olvasni az Embertelen vidéket. (Meg hát a szukafattya. Azt még egyszer köszönöm. :D)
Említettem, hogy megfogott a borító, de igazából összes illusztráció a fejezetek elején – nagyon hangulatossá teszik a regényt, és nagyon illik hozzá a stílusuk, plusz, imádtam, hogy van térkép! Nem kellett töprengenem, mi merre van, csak előrelapoztam a térképhez, megnéztem, és boldog voltam, hogy tudom.
De hogy végre a cselekményről és a főszereplőről is szót ejtsek, hát kell keresgélnem a szavakat, mert nem igazán találok kifejezést arra, amit ez a regény adott nekem olvasmányélmény szempontjából. Monumentális volt – majdnem 600 oldal…! – helyenként keserű, szarkasztikus humorral meghintve, de összességében kitartóan és tántoríthatatlanul meneteltünk a tragikus végkifejlet felé, aminél tragikusabbat elképzelni sem tudnék. Fájt. És fáj még mindig, és feltételezhetően fájni is fog még egy darabig. Az a gondolat jár a fejemben csak, hogy ha mindent feláldozol magadból másokért, egy eszméért, vagy bármiért, akkor nem marad belőled semmi. Az utolsó mondat ("Embertelen vidék ez.") ennek függvényében kegyetlen gyönyörűséggel cincálja apró cafatkákra a lelkem. Meg annak függvényében is, hogy Sayako szamurájnak nevezi Varjút, és a Bushido, a Szamuráj Útja arról szól, hogy a szamuráj egész életében várja a tökéletes alkalmat a halálra. Varjú pedig egész életében erre vár. Az ilyen és ehhez hasonló apró mementók azok, amik beleállnak a szívembe, mint egy összetört tükör szilánkjai. Szóval, összességében, megvolt a katarzis, és hálás vagyok érte.
Ezen felül, hogy ne ilyen komoran zárjam a véleményem, még pár dolgot szeretnék megemlíteni: egyrészt azt, hogy imádom a karakterek neveit, főleg az ilyeneket, hogy Vöri, Kukri, Mongol, Karom, Doki, Patkány, Szikla, Kukta…! Nomen est omen, gondolom én, és oda meg vissza vagyok érte.
Másrészről, tudom, hogy majd' 600 oldalon át olvashattam a történetet, de mégis hiányérzetem van: szeretném tudni, hogy kerül ebbe a világba a mágia. Mert a harmadik és negyedik világháború és a nanobotok által vezérelt kibók frenetikusak, csodálatosan meg vannak magyarázva, és baromira örültem neki, viszont a mágia jelenléte és létjogosultsága a világban nekem még hiányzik. Persze, le van írva, hogy a hegyekben Varjú eltöltött jópár évet mágusok társaságában, és tőlük tanult varázsolni – de kik ezek a mágusok és hogy kerültek oda? (Következő regényben esetleg? Na? Szabad? Légyszi!)
Ezen kívül azonban más negatívabb hozzáfűznivalóm nincs. Talán a typo-k. De az minden regényben megesik.
Összességében azért szerettem elmondhatatlanul ezt a regényt, mert érzem benne az alkotó szeretetét. Nem mindig szoktam, de vannak azok a szerzők, akiktől bármit olvasok, ugyanazt a törődést, odafigyelést és adni akarást érzem áramlani a soraiból. Érezni egy művön, legyen az regény, vers, novella, festmény, szobor, színielőadás, táncbemutató – bármi, ha azok az emberek, akik megalkotják, szeretettel gondolnak rá. Szóval remélem, nem ez volt az utolsó, amit olvashattam az írótól.

7 hozzászólás

Népszerű idézetek

Amál P>!

Nem vagyok hős, kényelmi eszköz vagyok az emberek számára, vásárra viszem a bőröm, hogy nekik ne kelljen, ez pedig az életembe kerülhet. Nem dolgozom ingyen – magyarázta Varjú, néha megállva a nyakába szúró fájdalom miatt.

78. oldal

Amál P>!

– Szóval mégis kincs – nyugtázta Varjú, és haloványan elmosolyodott.
– A jó kezekben azzá válik majd. Hiszek benne, hogy a tudás hatalom, ezek a könyvek pedig tudást juttatnak el ahhoz, aki tudja használni. Ki tudja…talán javul a helyzet ezen a nyomorult helyen attól, amit ma tettünk.

140. oldal

Amál P>!

Amikor társai rálelnek, nem fogják megtudni: az eső, mint azokban a régi romantikus történetekben, mindent elrejt majd, de nem úgy, ahogy régen hitte volna. A vihar ugyanis ezúttal nem egy harcos titokban hullatott könnyeit takarta… hanem a tényt, hogy a gyilkos már akkor sem képes sírni, amikor végezni kényszerül az egyetlen emberrel, akit őszintén szeretett.

564. oldal

Amál P>!

– Ezért kell őket motiválni valamivel. Ma talán terrorista vagyok, holnap viszont lehet, hogy még több ember jön a sivatagba, aki így gondolkodik, mint én. Ha meghalok, talán ők továbbviszik, amit elkezdtem. Érdemes jót tenni, csak azért, hogy megtegyük.
– Tévedsz – tagadott Varjú, de már csak a büszkesége kedvéért.
-Talán. De attól még, hogy a világ borzalmas, nem kell nekünk is azzá válnunk.

483. oldal

Dyta_Kostova IP>!

Szánalom, kapzsiság, megbánás, álnokság, gyűlölet, harag, félelem, szeretet, barátság, bajtársiasság… mindet hátrahagyta, az utolsó társa sírboltjára terítve, hiszen az élőnek nem szolgálja hasznát az ilyesmi errefelé.
Embertelen vidék ez.

586. oldal, 19. fejezet - A semmibe

Dyta_Kostova IP>!

Ez az elborult világ elbír még eggyel több őrültet a színén.

74. oldal

Tigi>!

A világ nem fekete-fehér, inkább egy nagy szürke paca, amit időnként nagyszerű emberek színeznek meg neked. Azokért kell mindent megtenned…

242. oldal, 7. fejezet - Második esély

Dyta_Kostova IP>!

Korábban sosem jutott eszébe mit is tesz, mindig a túlélésért, a holnapért vadászott vagy ölt, nem dühből vagy gyűlöletből, mint a legtöbb vadász vagy harcos, akit ismert. Kaszás más volt, nem érzett mást felőle, csak kötelességtudatot, hideg, szinte embertelen elhatározást.

334. oldal, 10. fejezet - Fagy

Criala P>!

Az utolsó marconának sikerült szétcsapnia az egyik poharat a fején, a szilánkok pedig belemartak az arcába – ahogy a pohár alkoholos tartalma is a vágásokba. Miközben megtántorodva a pultba kapaszkodva tartotta talpon magát, arra gondolt, hogy legalább a sebeket fertőtlenítette a lőre.

33. oldal, 2. fejezet

BBetti86>!

De a bosszú semmit nem old meg, csak kevesebb leszel utána, mint előtte – magyarázta Varjú.

15. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Gabriella Eld: Remények Jordan számára
Tarja Kauppinen: A nép igazsága
Basa Katalin: A névtelen királynő
Martin Kay: Titkok útvesztője
Mark Lawrence: Tövisek Hercege
Richard Morgan: Az acél emléke
Leigh Bardugo: Crooked Kingdom – Bűnös birodalom
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
Michael J. Sullivan: A rózsa és tövise
George R. R. Martin: Királyok csatája