Embertelen ​vidék 22 csillagozás

Nagy Sándor Ádám: Embertelen vidék

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​modern civilizáció elpusztult, áldozatául esett az emberiség agressziója miatt kitört háborúknak.

Tizenhét év telt el az utolsó világégés óta, a túlélők a Tar névre keresztelt terület foglyaiként tengetik napjaikat, a túlélésért való állandó küzdelem pedig lassan felőrli az emberségüket: banditák basáskodnak felettük, gépszörnyetegek terrorizálják őket, a börtönük falául szolgáló ködfal pedig elveszejt bárkit, aki bemerészkedik az ölelésébe…

Az emberiség haldoklik, a csontjain rohadó utolsó húsdarabokon pedig az új világ dögevői ülnek tort.

Kevesen küzdenek másért, mint a saját túlélésükért, ezalól pedig a mechanikus torzszülötteket irtó vakmerő harcosok sem képeznek kivételt. A többi ember szemében kegyetlen, önző számkivetettek, akik a mindössze egyetlen tehetséggel rendelkeznek, az pedig az élet kioltása. Többségük rá is szolgált erre az ítéletre. Vadászoknak nevezik őket, közéjük tartozik egy fiatal kardforgató, Varjú is, aki már több életre elég… (tovább)

>!
Twister Media, Budapest, 2019
592 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155631870 · Illusztrálta: Németh Gyula

Kedvencelte 2

Most olvassa 4

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 47

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Noro 
Nagy Sándor Ádám: Embertelen vidék

A Tolvaj Jamie és a Káoszszív mellett ez a könyv az utóbbi évek harmadik nagyon kellemes meglepetése az új magyar szerzők regényei közül. Jól felépített világ, erős atmoszféra, tetszetős szöveg. Én leginkább a gemmell-i heroikus fantasy hatását érzem rajta, de ha valaki Sapkowskit mond, azzal sem vitatkozom.

Az utolsó nagy háború után 17 évvel az ismert világ csak egy sziget a mérgező köd tengerében. Romvárosok, kiborgszörnyek, rabszolga-kereskedelem, általános hanyatlás. A növényi magvak többet érnek, mint a súlyuk acélban. A vadonba – ha nem számítjuk a rablóbandákat – csak kétféle ember merészkedik. A postások, akik megpróbálják összekötni a megmaradt közösségeket, és akiket afféle népi hősöknek tekintenek, valamint a vadászok, akik a háborúból megmaradt szörnyekkel végeznek, és akiket szinte mindenki megvet. A regény hőse is efféle vadász, aki már megszokta, hogy sehol sincs helye a világban, és azokat is inkább lerázná, akik mégis megpróbálnak barátkozni vele. De még ő sem tud megmaradni teljesen kívülállónak, így utazása az embertelen vidéken egyszersmind lelki utazássá is válik. Bár maga előtt sem ismeri el, mégis az emberiesség nyomait kutatja – leginkább önmagában.

A vidék ábrázolása nagyon hatásosan jelenik meg a történetben: az első jelenetben látott romoktól a megfeneklett tankhajó köré felhúzott Patkányvároson át egészen a háborús legendából valósággá váló Bástyáig minden helyszín nagyon érzékletes. Varjú, a főhős múltja is szépen rajzolódik ki a regényben elszórt flashback jelenetekből, és sokat ad hozzá a figura jelleméhez. Egyedül azokat az „elveszett éveket” hiányolom, ami a gyerekkatonát és a felnőtt vadászt elválasztja egymástól: elvileg ekkor szerzi meg különleges képességeit, amelyek hátterét érdemes lett volna alaposabban is kidolgozni. Jelzem, a könyv első felében még kifejezetten tetszett, hogy ez megmarad rejtélynek, de a későbbiekben illett volna ezt a rejtélyt fokozatosan felfedni és megmagyarázni. Ettől, és egy hangyányi (a zsánerbe végül is beleférő) színpadiasságtól eltekintve azonban ez egy nagyon erős bemutatkozó regény, inkább sci-fi világgal, de inkább fantasy történettel, ami visszaadta a hitemet abban, hogy vannak még magyar kalandregény-írók, akik számára egyformán fontos a világteremtés és a történetmesélés.

10 hozzászólás
>!
Vác_nembéli_István_fia_istván
Nagy Sándor Ádám: Embertelen vidék

A szerző @Nagy_Sándor_Ádám első nagy regénye közel 600 oldalon ez még egy rutinos írónak is nagy feladat lenne, nem egyszerű úgy megírni, hogy ne legyen benne egyetlen unalmas rész se, szerencsére itt ez nem állt fent minden oldal izgalmas volt
A fő sztori valamilyen poszt-apokaliptikus világban játszódik valahol Európában szerintem , ahol már kevés jó ember él és a jók sem az igazi jók. Ha életben akarsz maradni mindent meg kell tenned ennek érdekében. A mellék sztoriként megismerjük Varjú életét harcát hogyan nevelkedett és miért lett olyan amilyen.
Van egy nagyon jó mondta a könyv hátulján ami mindent elárul mire is lehet számítani : „Az emberiség haldoklik, a csontjain rohadó utolsó húsdarabokon pedig az új világ dögevői ülnek tort.”
Zseniális mondat már ezért megérte elolvasni.
Szóval Varjú vándorlását követjük nyomon aki abból él , hogy szörnyekre vadászik . Nem akart senkit maga mellett tudni egyedül akar lenni és a fajtáját a vadászokat sem akarja senki szívesen szomszédként látni gyorsan végezze el a munkáját aztán tűnjön el jó messzire .
De ennek ellenére mégis találkozik olyanokkal akiket megkedvel még akkor is ha nem szívesen vallja be saját magának és szépen lassan érző emberé válik vagy valami hasonlóvá .fontosak lesznek neki mások és kész harcolni értük ráadásul ingyen ami nagy szó nála .
Összességében mit is várhatunk a regénytől ?
Harcot sok harcot kemény rideg világot sok menetelést mert mindig úton vagyunk. , itt ott árulást de azért egy kis fényt is ha engeded, hogy barátaid legyenek.
Nagy örülök, hogy elolvastattam remélem halunk még a szerzőről a közel jövőben.

1 hozzászólás
>!
Alynne_Webb I
Nagy Sándor Ádám: Embertelen vidék

Az Embertelen vidék számomra hatalmas meglepetés volt, mivel a posztapokaliptikus regények általában nem állnak közel hozzám. Pörgős cselekményének, ügyes megoldásainak (pl.: imádtam a kibók ötletét) és jól kidolgozott szereplőinek hála, azonnal magával ragadott. Nagyon tetszett a felépítése, a sok novellaszerű történet, melyekben fokozatosan bontakozott ki Varjú személyes tragédiája, s váltak érthetővé motivációi, cselekedetei. Örültem, hogy a mágia is helyet kapott a regényben, mégpedig nagyon ügyesen használva, bár szívesen olvastam volna hosszabban arról, hogyan sajátította el Varjú a használatát. Összességében ebben az aprólékosan felépített, részletgazdag világban – bármennyire is embertelen – élvezet volt elmerülni. Köszönöm az élményt!

1 hozzászólás
>!
Bori_L MP
Nagy Sándor Ádám: Embertelen vidék

Nem is tudom, hol kezdjem. A háttérvilág maga tetszett, és alapvetően a kalandozós-hősködős fantasy sztorik ellen sincs kifogásom, de… hát pont az ilyenek miatt nem olvasok túl sok epic fantasy-t. Biztos lesznek egy csomóan, akik szeretni fogják, én a harmadától kezdve leginkább rettenetesen untam, a sztori úgy nyúlt, mint egy rétestészta, teli van elgépelésekkel és a magyartalan kifejezéseket se ártott volna kigyomlálni belőle, továbbá engem borzasztóan zavart a nem túl koherens világépítés is. Kár érte. Gyanítom, hogy az epic fantasy rajongók nem fognak ennyit fanyalogni, de mit szépítsem, én nem vagyok az.

2 hozzászólás
>!
BBetti86
Nagy Sándor Ádám: Embertelen vidék

Bár regény, sokkal inkább úgy olvastam, mint egy novellás kötetet. A végére elkezdenek összefüggeni a történetek, de addig egy-egy fejezet Varjú egy-egy megbízatása, útja. Változatos, sokféle kaland akad itt, jól komponált akció jelenetekkel. Kifejezetten tetszett ez a kardos – mágiás harcmodor, ami a hős sajátja. Izgalmas is végig, de nekem kissé nehéz volt egyik történetből a másikra váltani, így inkább hagytam köztük magamnak egy kis időt.
Megkedveltem a hőst, akinek fokozatosan ismerjük meg a múltját és vele a titkait. Mindig szomorúnak érzem, amikor valakinek a nagyszerűsége egy nagy tragédiában gyökerezik. Varjú is ilyen, és nem is tudtam eldönteni, hogy sajnáljam vagy nézzek fel rá a becsületkódexe miatt. Szívtelen gyilkosnak tűnik, de ez csak a látszat. Ha mindenki annyira törődne a másik emberrel, mint Varjú tette, a Tar nem lenne olyan zord hely.
Így különösen tragikusnak éltem meg a történet végét – aggyal felfogom, így súlyosabb és drámaiak az események, de nagyon sajnáltam azt a sok veszteséget, ami elkerülhető lett volna. Nem tudom lesz-e folytatás, ha igen, nagyon drukkolok, hogy Varjú megtalálja az elvesztett embersége maradékát, mert anélkül nem az a hős, aki korábban volt – anélkül csak simán kárhozott.
Posztapokaliptikus regénynek is működik, és nekem a vadnyugat jutott eszembe a Tarról, csak éppen egy atomkatasztrófa utáni vadnyugat. A technika maradványai, a társadalmi és emberi elkorcsosodások – nem a világépítés a lényeg – a hős és a kalandok igen – de erőteljes az a sötét, kegyetlen embernek ember a farkasa mentalitás, amiben a túlélést keresik. Embertelen vidék, találó a cím.
Ha alszom rá egyet, lehet még csillagra is többet szavazok: emlékezetesek a szereplői, sötét a világa, kalandos és izgalmas, csak most még nagyon fáj a vége.

1 hozzászólás
>!
Fiona_Jones
Nagy Sándor Ádám: Embertelen vidék

A férfi útja nem csak fizikai, hanem lelki síkon is végigkövethető. Az egyes szakaszok nem csak fordulópontok, hanem lelki állomások – mintha azt jeleznék, hol tart a főhős a saját megtisztulásában. De a végén nincs Nirvána, a világ ennél sokkal realistább hely, ilyen „embertelen vidék ez”. Hogy közben akad néhány szörny és ellenség, az első olvasatra talán fantasztikus töltelékelem, valójában pedig színtiszta realitás, könnyen fogyasztható, jelképes formába csomagolva.

1 hozzászólás
>!
Tadeshi
Nagy Sándor Ádám: Embertelen vidék

Ígértem a véleményem, és most itt is van.
Ha jól emlékszem, akkor épp itt Molyon láttam egy kis könyvajánló reklámocskát ennek a könyvnek a borítójával, és megragadott, úgyhogy rákattintottam, és mit ad isten, kiderült, hogy magyar szerző művéhez van szerencsém. A tartalmat elolvasva meg úgy voltam vele, hogy egyrészt régóta vágytam már egy férfi főszereplővel operáló olvasmányra, másrészt hiányzott az éppen akkor nem olyan régen kiolvasott Vaják-sorozat atmoszférája, ami a tartalom olvasásakor egy kicsit meglegyintett ebből a regényből, szóval úgy döntöttem, mindenképp megszerzem, és meg is tettem. Meg amúgy is, magyar posztapokaliptikus fantasy-t még nem olvastam, itt volt az ideje.
Aztán nagyon hamar világossá vált számomra, hogy a Vaják-életérzéssel nem lőttem nagyon mellé, és mivel Sapkowski műveit meg a CDPR játékait is nagyon-nagyon szeretem, és ahogy olvastam, a szerző is, ez már az elején adott egy pluszpontot az olvasmányélményhez. (Külön szeretném megjegyezni, hogy olyan még sose fordult elő velem, hogy a szerző jó olvasást kívánjon, amikor bejelölöm, hogy épp milyen könyvet olvasok – pedig azért elég sok kortárs magyar írót olvasok. :D)
Még a Vaják-atmoszférához visszatérve egy gondolat erejéig: borzasztóan örültem, hogy annak ellenére, hogy érződik a regényen a Vaják-könyvek hatása, nem lett belőle fénymásolat. Motívumok és szimbólumok jönnek át, meg úgy összességében az az érzés, ami engem például Sapkowski regényeinek olvasása közben kerített a hatalmába, és ami borzasztóan hiányzott nekem akkor, amikor elkezdtem olvasni az Embertelen vidéket. (Meg hát a szukafattya. Azt még egyszer köszönöm. :D)
Említettem, hogy megfogott a borító, de igazából összes illusztráció a fejezetek elején – nagyon hangulatossá teszik a regényt, és nagyon illik hozzá a stílusuk, plusz, imádtam, hogy van térkép! Nem kellett töprengenem, mi merre van, csak előrelapoztam a térképhez, megnéztem, és boldog voltam, hogy tudom.
De hogy végre a cselekményről és a főszereplőről is szót ejtsek, hát kell keresgélnem a szavakat, mert nem igazán találok kifejezést arra, amit ez a regény adott nekem olvasmányélmény szempontjából. Monumentális volt – majdnem 600 oldal…! – helyenként keserű, szarkasztikus humorral meghintve, de összességében kitartóan és tántoríthatatlanul meneteltünk a tragikus végkifejlet felé, aminél tragikusabbat elképzelni sem tudnék. Fájt. És fáj még mindig, és feltételezhetően fájni is fog még egy darabig. Az a gondolat jár a fejemben csak, hogy ha mindent feláldozol magadból másokért, egy eszméért, vagy bármiért, akkor nem marad belőled semmi. Az utolsó mondat ("Embertelen vidék ez.") ennek függvényében kegyetlen gyönyörűséggel cincálja apró cafatkákra a lelkem. Meg annak függvényében is, hogy Sayako szamurájnak nevezi Varjút, és a Bushido, a Szamuráj Útja arról szól, hogy a szamuráj egész életében várja a tökéletes alkalmat a halálra. Varjú pedig egész életében erre vár. Az ilyen és ehhez hasonló apró mementók azok, amik beleállnak a szívembe, mint egy összetört tükör szilánkjai. Szóval, összességében, megvolt a katarzis, és hálás vagyok érte.
Ezen felül, hogy ne ilyen komoran zárjam a véleményem, még pár dolgot szeretnék megemlíteni: egyrészt azt, hogy imádom a karakterek neveit, főleg az ilyeneket, hogy Vöri, Kukri, Mongol, Karom, Doki, Patkány, Szikla, Kukta…! Nomen est omen, gondolom én, és oda meg vissza vagyok érte.
Másrészről, tudom, hogy majd' 600 oldalon át olvashattam a történetet, de mégis hiányérzetem van: szeretném tudni, hogy kerül ebbe a világba a mágia. Mert a harmadik és negyedik világháború és a nanobotok által vezérelt kibók frenetikusak, csodálatosan meg vannak magyarázva, és baromira örültem neki, viszont a mágia jelenléte és létjogosultsága a világban nekem még hiányzik. Persze, le van írva, hogy a hegyekben Varjú eltöltött jópár évet mágusok társaságában, és tőlük tanult varázsolni – de kik ezek a mágusok és hogy kerültek oda? (Következő regényben esetleg? Na? Szabad? Légyszi!)
Ezen kívül azonban más negatívabb hozzáfűznivalóm nincs. Talán a typo-k. De az minden regényben megesik.
Összességében azért szerettem elmondhatatlanul ezt a regényt, mert érzem benne az alkotó szeretetét. Nem mindig szoktam, de vannak azok a szerzők, akiktől bármit olvasok, ugyanazt a törődést, odafigyelést és adni akarást érzem áramlani a soraiból. Érezni egy művön, legyen az regény, vers, novella, festmény, szobor, színielőadás, táncbemutató – bármi, ha azok az emberek, akik megalkotják, szeretettel gondolnak rá. Szóval remélem, nem ez volt az utolsó, amit olvashattam az írótól.

7 hozzászólás
>!
HUNCsV P
Nagy Sándor Ádám: Embertelen vidék

Előre szólok, hogy ez a posztapokaliptikus fantasy műfaj nem igazán állt eddig közel hozzám. Nem is sokat olvastam ez igaz. A Széthullott birodalom jól indított de végül úgy jártam vele mint mikor egy film bemutatójában ellövik az összes jó poént aztán a végére csak az értetlenség marad, hogy miért kellett erre időt pocsékolnom. Csak egy kihívás miatt fejeztem be a trilógiát ha jól emlékszem. A Setét toronnyal meg elakadtam az első kötettel egyelőre.
Hogy akkor miért kezdtem bele?
Erre a könyvre egy kihívás hívta fel a figyelmem. Magyar író, sok dícséret. Adjunk hát még egy esélyt a műfajnak.
Viszont kezdeném rögtön a legnagyobb hibájával! Bemutatkozó kötetnek ez így azért nem jó mert ezt a színvonalat továbbra is elvárja majd az ember! ;)
Komolyabb elemzésbe nem bocsátkoznék megtették már előttem. A világ, a karakterek, párbeszédek rendben. A sztori szépen halad. A befejezés is tetszett. Ami miatt leakartam vonni az öt csillagból az az, hogy a főhős egy bizonyos képességéről -ami a sztorira is komoly kihatással van- nem derült ki pontosan, hogy hogyan tett rá szert. De aztán valahol olvastam, hogy lesz folytatás. Így maradt az öt csillag.
Ajánlanám hát mindenkinek akinek megtetszett a fülszöveg. Nem fog csalódni.

1 hozzászólás
>!
GoneTom
Nagy Sándor Ádám: Embertelen vidék

Az abszolút kedvenc könyveim közé tartozik. Tavaly vettem meg és olvastam el az egyik egri könyvklub-os találkozóra. Nagyon jó választás volt. A főhős karaktere rokonszenves számomra és igen, egy emberi jellem tényleg ennyire meg tud változni az őt ért hatásoktól.
Biztos, hogy el fogom még olvasni máskor is ezt a könyvet.

1 hozzászólás
>!
Én_az_olvasó
Nagy Sándor Ádám: Embertelen vidék

Mindig élvezettel olvasom az olyan könyveket, ahol a jó megbünteti a rosszakat és megkapja érte a jutalmat, akár anyagit, akár erkölcsit. (Hiába no, idealista vagyok.) Itt a rosszak megkapták a büntetést, de a jó nem azt kapta, amit érdemelt. Vagy mégis? A történetben nem egyértelműek a jó és rossz szerepek és ez tetszik, érdekesebbé teszi a karaktereket.
Imádtam a sztorit, hogy folyamatosan, fejezetről fejezetre új helyszínek, új szereplők, új megoldandó feladatok adódtak. Szemléletesek a leírások, találóak a helység- és személynevek (személyes kedvencem a Patkány név ami egy csatorna karbantartóé, és a Hentes ami egy boncmesteré).
Amit én is picit hiányoltam, az egy kis magyarázat arról, hol és hogyan tett szert Vajú a mágikus képességeire, szerintem megért volna pár mondatot.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Dyta_Kostova IMP

Ez az elborult világ elbír még eggyel több őrültet a színén.

74. O.

>!
Dyta_Kostova IMP

Korábban sosem jutott eszébe mit is tesz, mindig a túlélésért, a holnapért vadászott vagy ölt, nem dühből vagy gyűlöletből, mint a legtöbb vadász vagy harcos, akit ismert. Kaszás más volt, nem érzett mást felőle, csak kötelességtudatot, hideg, szinte embertelen elhatározást.

334. oldal, 10. fejezet - Fagy

>!
Dyta_Kostova IMP

Szánalom, kapzsiság, megbánás, álnokság, gyűlölet, harag, félelem, szeretet, barátság, bajtársiasság… mindet hátrahagyta, az utolsó társa sírboltjára terítve, hiszen az élőnek nem szolgálja hasznát az ilyesmi errefelé.
Embertelen vidék ez.

586. oldal, 19. fejezet - A semmibe

>!
BBetti86

Úgy tűnt, ebben a világban egyedül az az ember maradhat talpon, akinek már nincs miért.

514. oldal

>!
Tigi

A világ nem fekete-fehér, inkább egy nagy szürke paca, amit időnként nagyszerű emberek színeznek meg neked. Azokért kell mindent megtenned…

242. oldal, 7. fejezet - Második esély

>!
Caledonia_Valley P

Fiatal, sötét hajú, tépett ruházatú férfi ült egy régen talán nagyobb város romjai között, törmelékből álló, rögtönzött trónusán.

(első mondat)

>!
BBetti86

De a bosszú semmit nem old meg, csak kevesebb leszel utána, mint előtte – magyarázta Varjú.

15. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Acsai Roland: Szívhajítók
David Gemmell: Az utolsó Őrző
N. K. Jemisin: Az obeliszkkapu
Mark Lawrence: Tövisek Hercege
James Kahn: Időfolyó
Eric Van Lustbader: Alkonyharcos
Andre Norton: A Csillagember fia
Gail Z. Martin: A jégben edzett férfi
Gianluigi Zuddas: Az utolsó istenek
Gabriella Eld: Remények Jordan számára