Barangolásaim ​varázslatos tájban 1 csillagozás

Nagy Olga: Barangolásaim varázslatos tájban

Barangolásaim varázslatos tájban című könyvemben azokról a barangolásaimról szeretnék beszámolni, melyekről bízvást elmondhatom: elvarázsolt tájban történtek, egy olyan világban, amelyben a fantáziát még nem béklyózta le az a ráció, amely napjainkban már-már mitikus fényben ragyog. A cigányok között szerzett élmények alakították ki bennem azt a kételyt, amely már nem hihet abban, hogy a „homo technicus" önmagában boldoggá teszi a világot. És végül, de nem utolsó sorban éppen a legutóbbi időkben végbement pogromok késztettek e könyv megírására. Úgy éreztem, meg kell szólalnom, el kell mondanom saját élményemet, tudásomat, őszinte barátságomat, mely e népcsoportokhoz fűz. Kérem az Olvasót, hogy így olvassa élménybeszámolómat, mely – bátran állíthatom – szöges ellentétben van mindazzal, amit erről a sokat szenvedett, évtizedeken át lenézett, végig diszkriminációt szenvedett népcsoportról tud.

>!
Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely, 1994
136 oldal · puhatáblás · ISBN: 973958814X

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
kalypso
Nagy Olga: Barangolásaim varázslatos tájban

Több oka is van annak, hogy nehéz olvasmánynak bizonyult Nagy Olga kötete, sőt, talán az eddigiek közül a legnehezebbnek, s a Kriterium kiadóra jellemző (igaz, ez most Erdélyi Gondolat) kivitelezés – a lapok olyan vékonyak, hogy átlátszanak, így elég nehezen követhető a szöveg, valamint néha belém bújt a kisördög, javítgatni kezdtem a millió elgépelést – sem könnyítette meg a dolgom. Sebaj, ez sem rontotta el a kedvem, vagy tántorított el a könyv olvasásától. No de tekintsünk el ezektől a kis semmiségektől, térjünk át a kötetre.
A cím alapján tényleg varázslatos erdélyi barangolásra számítottam, ehelyett egy elég nehéz kérdést próbált az írónő letuszkolni a torkomon, mégpedig a cigányok mai megítélését, mondván, hogy ő nem akar „cinkos” lenni a „vétkesek között”. Nos, ez a téma engem normális esetben abszolút hidegen hagyna, de ez mégiscsak egy Nagy Olga kötet, ajánlották, el kell olvasni. Nem is okozott csalódást. Nagy Olga azt teszi, amihez ért: a folklóron, a meséken – vagy még inkább mesemondási technikákon – keresztül mutatja be a kitaszított, esetenként rezervátumban élő cigány nép életét, s valami hihetetlen könnyedséggel, a szövegből is kiolvasható bizalommal, csillogó szemekkel teszi ezt… Ezen túlmenően még áradozhatnék, hogy miért tetszett, miért olyan „nagy szám” ez a kötet, de nem teszem, akinek szerencséje lesz hozzá, majd megérti, akinek meg nem – ennyivel kevesebb lesz. Így. Borzasztóan sajnálom, hogy nem ismerhettem a szerzőt, és ha lehetne három kívánságom – olcsó mesei allúzióval élve –, háromból kétszer azt kívánnám, hogy hallgathassam, ahogyan mesél, mert imádom olvasni, mert kicsit magamra találtam benne, és mert talán olyanná szeretnék válni, amilyennek a szövegein keresztül látom őt.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
kalypso

A mesét nem lehet megölni, a géniuszok újra és újra napfényre hozzák – irodalmunk tanúság erre. A folklór a népi világkép, az antik legegyetemesebb arca. Addig él, amíg ember jár a földön. (Féja Géza)

39. oldal

>!
kalypso

    Mondjam azt, hogy gyönyörűséggel hallgattam a szenvedélyes vitát? Hogy van valami valóban irigylésre méltó abban, hogy nem a nyomorúságról beszéltek, és nem arról vitatkoztak, hanem a táltos lovak lábairól, illetve szíveiről? Így belefelejtkezni az időtlenségbe! Így hagyni a fantáziát szárnyalni egy olyan világban, ahol már azt sem hiszik, ami megtörtént: az új csodákat, például az űrrepülést?

51. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Ráduly János: Szép Magdolna
Burus János Botond (szerk.): Mért nem tudnak a fák járni?
Benedek Elek: Székely Tündérország
Kovács Ágnes: Kalotaszegi népmesék
Josef Haltrich: A csodát termő fa
Benedek Elek: Firtos és Tartod
Kriza János: Székely népköltési gyűjtemény
Burus János Botond (szerk.): Csihán királyúrfi
Székely népmesék
Burus János Botond (szerk.): Királylány a lángpalotában