A ​magyar történelem vitatott személyiségei 2 csillagozás

Nagy Mézes Rita (szerk.): A magyar történelem vitatott személyiségei Nagy Mézes Rita (szerk.): A magyar történelem vitatott személyiségei

A Magyar Tudományos Akadémia 2001–2002-ben nagy érdeklődéssel kísért előadás-sorozatot rendezett a magyar történelem vitatott személyiségeiről. A téma legjobb szakértői mondták el gondolataikat – többek között – Géza és István királyokról, Vitéz Jánosról, Thököly Imréről, Görgei Artúrról, Ferenc Józsefről, Károlyi Mihályról, Gömbös Gyuláról, Teleki Pálról, Rákosi Mátyásról, Kádár Jánosról.

Tartalomjegyzék

>!
Kossuth, Budapest, 2015
424 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630957649
>!
Kossuth, Budapest, 2008
424 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630957649

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

I. Ferenc József


Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

Nahar>!
Nagy Mézes Rita (szerk.): A magyar történelem vitatott személyiségei

Összességében nagyon jó kötet neves, a tárgyalt korszakok szakértőinek számító történészektől. A legtöbb tárgyalt politikus vagy uralkodó kifejtése részletes (pl. Hunyadi Mátyás) és ez sok esetben segít egyes tévképzetek eloszlatásában (pl. károlyi Mihály estében). A mű viszonylag hosszú, ennek ellenére a végére bizonyos hiányérzetem marad egyes neves és vitatott történelmi vezéregyéniségünk távolmaradása miatt (pl. Kosssuth Lajos)

nacse>!
Nagy Mézes Rita (szerk.): A magyar történelem vitatott személyiségei

Bevallom, nekem nem igazán tetszett. Talán keveset is tudok ahhoz, hogy igazán értsem az egyes előadásokat. De stílusa is elég unalmas.


Népszerű idézetek

Amapola P>!

[…] a kelet-magyarországi törzsi hatalmasságok közül már csak Ajtony maradt meg István ellenfelének. Róla Gellért püspök legendájából tudjuk, hogy Marosvárott (a későbbi Csanádon) tartotta székhelyét, nagyon hatalmas úr volt, a bulgáriai Vidin városában a görög rítus szerint vette fel a keresztséget. Igencsak nagyra volt tulajdon erejével és hatalmával. Hét feleséget is tartott, merthogy a keresztény hitben nem volt éppen tökéletes.

29. oldal, Kristó Gyula:Géza és István

Amapola P>!

A történelem, mint a múlt szakszerű helyreállítása, bemutatása, tehát mint szakma, nemcsak a kutatási ágak egyike, hanem olyan társadalmi funkció is, amelyre igény él az emberekben. A szakemberek dolga, hogy ezt az igényt segítsék kellő színvonalon kielégíteni.
Ha ez, mint a letűnt sztálinista rendszerben akadályokba ütközik, mert a hatalom előírja, hogy a múltról éppen mit kell mondani, az adott közösség képe nemcsak az előzményekről lesz irreális, hanem a jelenről és a várható jövőről is.

5. oldal, Előszó (Kosáry Domokos)

2 hozzászólás
Amapola P>!

[…] mindenekelőtt kéttéle szemlélet hatott e krónikások tevékenységére: az egyik a legitimitás, a másik az idoneitás volt.
A legitimista elv szerint a szokásos formák között megkoronázott király a törvényes uralkodó, tőle éppen ezért jogtalanság elvenni koronáját és országát. Az idoneista felfogás viszont azt vallotta, hogy a kiváló testi, szellemi, erkölcsi és vallási tulajdonságokkal rendelkező személy alkalmas az uralkodásra, ezért – mint egy isteni ítélet (iudicium Dei) folytán – ő jogosan veheti el a hatat mat a bűnös, gonosz és rossz királytól, s ily módon az ő uralma teljes mértékben jogszerűnek minősül.

44. oldal, Makk Ferenc: Salamon és a hercegek

3 hozzászólás
Amapola P>!

Horthy csapatainak a tanácsköztársaság leverésében semmiféle szerepe nem volt, hiszen akkor mozdultak ki Szegedről, amikor Budapest több napja román kézen volt, és sem a kormányzótanács, sem pedig a szociáldemokrata „szakszervezeti” kormány nem létezett már.

145. oldal, Sipos Péter: Arcképvázlat Horthy Miklósról

Amapola P>!

Ezzel szemben Géza – kezdetben mint választott király (rex electus), később mint felkent, koronás király (rex consecratus) – önmagát minősítette az ország legitim uralkodójának (mindkét pénzveretének REX felirata is ezt tanúsítja), míg Salamont csak trónbitorlónak tartotta. Géza koronát és királyi címet a bizánci császártól, a basileustól kapott, s 1075 elején a görög koronával (a mai Szent Korona alsó részét képező, ún. Dukas-féle diadémmal) koronázták meg.

53. oldal, Makk Ferenc: Salamon és a hercegek

Amapola P>!

Annak, aki maga is a feudális világkép és magatartás híve volt, emberileg is imponált Ferenc József. A magyar politikusok közül gróf Khuen-Héderváry Károly – a 80-as évektől horvát bán, majd 1903-ban miniszterelnök, illetve 1904–1905-ben a király személye körüli miniszter – találta személyében is vonzónak királyát. Khuen azonban a hazai politikában mint a korlátolt tekintélyelvűség képviselője jelent meg; saját pártjában is osztatlan népszerűtlenségnek örvendett. Nem véletlenül kapta meg a „granicsár” címkéjét. Khuen mást is kapott aranygyapjas rendet és Szent Istvánrendet is. Meg is érdemelte, hiszen állhatatosan védte uralkodója érdekeit az önálló nemzeti bankot és magyar vezényleti nyelvet akaró honfitársaival szemben.

Az egyik képviselőházi ülésen Rigó Ferenc odaküldte a miniszterelnököt, ahonnan csecsemőként jött. A lapok csak annyit írtak: közölhetetlen a honatya közbeszólása. Ferenc József hű emberétől rákérdezett: tulajdonképpen mi hangzott el? Khuen ötölt-hatolt, de azért sejtetni engedte a megjegyzés tartalmát. Ferenc József rendkívül komolyan csak ennyit válaszolt: Na, most látja! A magyarok mindig valami lehetetlenséget követelnek!

72. oldal, Gerő András: Ferenc József és a magyarok

Amapola P>!

1900. június 28-án a Burgban Ferenc Ferdinánd ünnepi szertartás keretében, az uralkodó, a bécsi és az esztergomi érsek, miniszterek, főhercegek jelenlétében esküvel elismerte, hogy házassága „morganatikus” lesz, és leendő gyermekei trónöröklésre nem jogosultak. Ezt azután mindkét ország parlamentje törvénybe iktatta.
Július 1-jén csendben, az udvar tüntető távollétében tartották meg az esküvőt a csehországi Reichstadtban. Az asszony helyzete végig kínos maradt. Többszöri rangemelése ellenére hátrányosan megkülönböztették minden udvari ceremóniánál. Így a budai palotában sem lakhatott; ha férjét idekísérte, szállodát kellett keresnie.

84. oldal, Szász Zoltán: Ferenc Ferdinánd

Amapola P>!

Horthy követelte a fővezéri és a miniszterelnöki hatalom egyesítését, a nyílt katonai diktatúra bevezetését. Mind a környezetében lévő civil politikusok, így gróf Bethlen István és gróf Teleki Pál, mind a hatalmi viszonyok formálódásában vezető szerepet játszó angol diplomaták határozottan ellenezték a nyílt diktatúra tervét és szorgalmazták a terrorcselekmények beszüntetését. A fővezér – mivel felismerte, hogy ez a feltétele annak, hogy a román haderő távozása után bevonulhasson az ország fővárosába – engedett a többoldalú figyelmeztetésnek és kötelezettséget vállalt a jogrend helyreállítására. Az igazi fordulópontot a kormányzói tisztségbe való megválasztása jelentette 1920. március 1-jén.

Horthy mind fővezéri, mind kormányzói tisztében ígéretet tett arra, hogy teljesíti az antant támogatásának másik feltételét, a békeszerződés aláírását és ratifikálását. 1920–1921-ben bel- és külpolitikai téren egyaránt alkalmazkodott a realitásokhoz, félretette politikai pályafutása kezdeti hónapjaiban hangoztatott szélsőséges és militáns nézeteit.

145. oldal, Sipos Péter: Arcképvázlat Horthy Miklósról

Amapola P>!

Valóságos és vélt ellenségek kerültek együvé, ráadásul mint minden rögeszmés tépelődő, a trónörökös is egytényezős magyarázatot keresett és talált. A magyarságot tartotta a sátán Duna-völgyi reinkarnációjának.

Sohasem tudott megbarátkozni a dualizmussal, mert azt a magyar önállósodás melegágyának, a birodalom számára a vég kezdetének érezte. Nem akarta megérteni az 1848 utáni fejlődés lényegét, amit pedig az öreg császár megtanult, hogy Magyarországon a Monarchiát tartósan elfogadtatni lakáj-kormánnyal nem lehet, csupán otthon is bázissal, tekintéllyel bíró, önálló politikusok útján.
Haragudott a magyar vezetőrétegre; a Monarchia olyan őszinte szolgálóját is, mint Tisza Istvánt, már 1903-ban „szabadalmazott felségárulónak” nevezte, mert egyszer nyilvánosan ellentmondott az osztrák miniszterelnöknek. Az önálló politikát, liberalizmust, elvhűséget és a forradalmat önkényesen összekeverte, s ezt a nehezen megfogható valamit gyűlölte. Ellenszenvét rávetítette a számára megtanulhatatlan magyar nyelvre és az egész magyar népre. „Minden magyar, akár miniszter, akár herceg, akár bíboros, polgár, paraszt, zsellér vagy háziszolga, mind forradalmár, mind csőcselék” – írta 1904-ben –, bár vallásosságától indíttatva kis korrekciót tett: „a bíboros nem csőcselék, de azért republikánus az is.”

85. oldal, Szász Zoltán: Ferenc Ferdinánd

Amapola P>!

Tisza István 1861. április 22-én született Pesten. Ekkor ülésezett az országgyűlés, amelynek apja, Tisza Kálmán jelentős személyisége, hiszen a Határozati Párt egyik vezetője volt. Tisza István anyja a német származású Dégenfeld Ilona grófnő. Az uralkodó azonban csak 1897-ben ruházta rá és fiútestvéreire nagybátyja, Tisza Lajos grófi rangját. (Tisza Lajos ezt az árvíz sújtotta Szeged város újjáépítéséért szerzett érdemeiért kapta.)

Alap és középfokú tanulmányait magántanulóként és osztályösszevonásokkal végezte. Érettségi vizsgáját a debreceni református kollégiumban 1875-ben, 14 éves korában tette le. Ezután megkezdte jogi tanulmányait Budapesten, majd Berlinben és Heidelbergben folytatta.

100. oldal, Pölöskei Ferenc: Tisza István


Hasonló könyvek címkék alapján

B. Szabó János: A tatárjárás
Szécsi Noémi – Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete
Romsics Ignác: Magyarország története
Anne Applebaum: Vasfüggöny
Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 2.
Aczél Endre: Acélsodrony – A nyolcvanas évek
Glatz Ferenc (szerk.): A magyarok krónikája
Nagy György: Magyarország apróbetűs története
Kiss Péter – Molnár István Géza – Tóth László (szerk.): Képeslapok és fotók a 20. századi Egerről
Bertók Krisztina – Bódi-Schubert Anikó – Iványiné Mészáros Krisztina – Tóth Csaba (szerk.): 75 éves a forint