Nagy Marci (szerk.) · Molnár Gábor (szerk.) · Szebeni Péter (szerk.)

Rémképmesék 13 csillagozás

Nagy Marci – Molnár Gábor – Szebeni Péter (szerk.): Rémképmesék

„S csak rémes árnyak bálja, melyet
A véres ablakokon át
Ma itt disszonáns zene mellett
Az utas kavarogni lát,
A sápadt ajtóból ma rémek
Folyója foly
Örökké, s hova azok érnek,
Van kacagás – de nincs mosoly.”
Edgar Allan Poe: A kísértetes palota (részlet)
Fordította: Babits Mihály

Idén Halloween alkalmából a 5Panels egy szörnyen jó meglepetéssel készült. Legújabb Rémképmesék című antológiánk ezúttal a horror világába tesz kirándulást. A 148 oldalas kötet Árva-Szabó Péter; Benczédi Anna Júlia; Czanik Georgina; Halmi Zsolt; Halter András; Kárpátvölgyi Roxána; Koska Zoltán; Molnár Gábor; Pádár Ádám; Papp Imre; Sirály Dóra; Varga Tamás és Vincze Nóra képregényeit tartalmazza.

A művek szerzői: Koska Zoltán, Benczédi Anna Júlia, Priem, Sirály Dóra, Kárpátvölgyi Roxána, Varga Tomi, Halmi Zsolt, Halter András, Pádár Ádám, Czanik Georgina, Molnár Gábor, Vincze Nóra

Tartalomjegyzék


Kedvencelte 2

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 19

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

KingucK P>!
Nagy Marci – Molnár Gábor – Szebeni Péter (szerk.): Rémképmesék

A tavalyi Hungarocomix egyik jelentős megjelenése volt az 5 Panels képregényantalógiája Rémképmesék, amely egy nagyszerű horror / rémtörténet / weird képregénygyűjtemény. Sajnos nem olvastam el hamarabb, és ezt a bejegyzést sem sikerült időben kitennem, hogy kedvet csináljak a tegnapi Képregényfesztiválra, de hátha a következő eseményre kedvet kaptok hozzá! :)

A Rémképmesék 11 képregényt tartalmaz, amelyek között van mitológia / mondavilág ihletésű (ami a kedvenceim között van), vagy irodalomra / művészetre reflektáló (amelyekkel szintén meg lehet venni), de a mai hétköznap élet rettegései is teret kapnak. Néhány alkotásnál azt éreztem, hogy szívesen olvasnám még, vagy a világában játszódó más történetet. De volt olyan is, amelyik önmagában kompakt teljes történet.

Ami még fokozta az antológia színvonalát és a hangulatát a frappáns és vicces átvezető képek és szövegek a képregények között. Nagyon jó ötlet volt és a megvalósítása is zseniális!

Szinte mindet nagyon szerettem, de a kedvenceim kezdő oldalaiból tettem be kedvcsinálót. Remélem a közeljövőben is jelenik mag hasonló a kiadónál. Ezt a példányt még biztos előveszem, ha más nem, akkor Halloween környékén.

Molymacska>!
Nagy Marci – Molnár Gábor – Szebeni Péter (szerk.): Rémképmesék

A Rémképmeséket még a Covennel együtt vettem, és arra gondoltam, hogyha már így sikerült, olvassuk el azt is. Alapvetően tetszett az ötlet, hogy horror, vagyis inkább misztikusabb-spookysabb vonalon olvassak képregényt, de sokszor azt éreztem, hogy akármennyire külsőségekben ez megvan (sötét színek, nagy és erős fantasy lények), vaglahogy érzésben nem mindegyik történet adja át a feszültséget vagy a félelmet (bár sokkal jobb arányokkal rendelkezik, mint a Coven).
Érdekes volt, hogy minden történet után volt egy oldalas átkötés, aminek a koncepcióját értem, de valahogy ez sem volt számomra olyan erős, főleg a recsegő rímek, és a humorosnak szánt megszólalások miatt (ellenben grafikailag jó, sőt, ha változatosabb lett volna, akkor azt mondom, még tetszetős is). Alapvetően nem volt gondom vele így sem, de lehetett volna egy picit jobb is.
Mielőtt még mindenki jönnek a kövekkel, kiemelném a kedvenc képregény-novelláimat, amik különösen tetszettek a kötetben. Koska Zoltán: A rajzoló ember című kötetében nagyon meglepett, hogy mennyire egyszerű sztoriban mennyi réteget tudok felfedezni, Halter András: Időkalandorok – Elkárhozott lelkek című alkotása teljesen megvett Bosch képeinek elemzésével, Molnár Gábor: Pesten nem él ilyen alkotása tökéletesen összerakott, és nagyon jó élmény követni az eseményeket, és megbarátkozni egy szerencsekígyóval, míg Vincze Nóra: Klikk klikk klikk alkotásában az egyszerűsége az, ami lehengerlő.

Ezek után pedig néhány szó egyenként a történetekről:

Koska Zoltán: A rajzoló ember
Vannak azok a történetek, amik amiatt félelmetesek, mert valami olyan dolog történik benne, ami felkavar, ami ocsmány, durva, és borzasztó. Koska viszont nem ebből indult ki, hanem a mindennapiság szörnyűségéből, és ahogy olvassa az ember, úgy megy lelkileg egyre mélyebbre, hiszen úgy hasonlít az egész történet a mindennapi életünkre is. A magja nem titkoltan a mindennapi mókuskerék, de közben mégis megvan benne, hogy van egy cél, egy kitörési pont, amit nem tud elérni, amit nem tud megcsinálni, és hogy így az élete tűnik el. Közben az egészet nagyon jól felnagyítja, jobban éreztet benne mindent, hosszabbak az időtávok, minden érzelem sokkal erősebben hat az emberrel.
Az is zseniális benne, hogyan reflektál a képregényre, a képregény fejlődésére,és magára a kép és szöveg összhangjára. Ez az aspektusa nem túl mély, de közben mégis nagyon jól segít azt a szorongató érzést fenntartani.
A rajzolás nagyon érdekes, valahogy már nagyon várom Koska nagyon furcsa stílusát, de ez teljesen más volt, és mégis nagyon jól működött. Nagyon tetszett a picit futurisztikus vonal benne, de jó volt ez egyszerű színek használata is, ami visszavitt egy régebbi képregényes időszakba is (így szerintem nagyon érdekes, hogy mutatja a múltat, a jelen problémájával, a jövőt pedig az egész felnagyítására használja).
Valószínűleg nem a fiatalok fogják igazán kedvelni ezt a történetet, hanem a kicsit idősebbek, akiknek az életük (egyes időszakai, vagy aspektusai), jobban hasonlítanak a képregény történére, mint szerette volna.

Benczédi Anna Júlia: Zsírevő
Ez a történet felvezetőnek nagyon jó volt. Az első néhány oldanak egy (anti)hőstörténetben, de valójában csak a szereplőt ismerjük meg, és éppen a konfliktus kifejtésénél hagyja abba a történetet a szerző. AZ, hopgy megszületik és elindul a szörny, szerintem kevés, mert akkor lássuk, mi történik vele azután is, mi a gyengepontja, esetleg ha nem tudják legyőzni mi történik vele.
Közben azt látni, hogy maga a rajzolás nagyon adja ezt a félelmetes stílust, nagyon jók a sötét színek, a lila, mint fő hangsúly, és az is, hogy egyfajta kisgömböc utánérzést lehet látni, ahogyan nem egy gömböc lesz, hanem egy folyadék beteríti az embereket. A rajzolása nagyon tetszetős, de inkább látványos, ami levon egy keveset az értékéből.

Priem: Tükör és füst
Jó gondolat volt egy Dr Jekyll – Mr. Hyde párhuzam, főleg egy olyan történetre, ahol nincs erendően jó megoldás, és ahol elvek szerint gondolkozhat az ember, de mégis érezhető, hogy bármit tesz, az valamilyen szempontból őt fogja súlytani. Nagyon tetszett benne, hogy ez az erkölcsi szürke-zóna az, amit kihasznált a karater hasadásában, és ami megmutatta a két utat.
Az is szuper volt benne, hogy itt tocsogunk a vérben, nagyon jól adja át ezt a rémísztő környezetet, ahol mindenféle „rossz” van, és ami nagyon illik egy ilyen antológiába. Ezt erősíti a rajzolással is, ami nagyon jó volt, ez a képregény már kezd elvontatkoztatni a spooky-vonaltól, és kicsit rátér a horrorosabb vonalra, de azért látványban még mindig nincs semmi igazán durva.

Sirály Dóra: Ház az óceán partján
Nagyon nehéz ez a képregény, mert egyrészről érthető, másrészről érthetetlen. Érthető, mert nagyon kevéssel (és itt inkább a szöveggel), jól el tudja mondani azt a trumát, ami éri a főszereplőt, és hogy ezen túl kellene lendülnie. Jó az is, hogy itt a szellem-motívum jelenik meg, ami átvitt és valós értelemben is megjelenik a történetben, és ez próbálja a sztorit mélyíteni.
Az viszont nagyon furcsa, hogy a képeken nem történik semmi. Próbál félelmetes lenni, amihez ez a minimalista stílus működik, és próbálja a mozgásokat mutatni (amiben néhány nagyon jól sikerülten mutatja a filmes beállítások képregényesített változatát). Emellett a felosztás is érdekes, nem megszokott, nagyon izgalmas így nézni az egészet. Mégis kicsit az az érzésem, hogy működik, szép (vagy legalábbis azt a hatást váltja ki, amire el lett tervezve) mégis felesleges, nem a kép mutatja meg a történetet, csak ad egy hangulati alapot, annak pedig számomra kevés.

Kárpátvölgyi Roxána: A lyuk
Ez is olyan történet számomra, amit elkezdett a szerző, de befejezni már nem akart, így kapunk egy fél történetet.
Alapvetően tetszett, hogy mindennapisághoz nyúlik vissza a szerző, és hogy a beköltözés, az új lakás a fő kérdéskör, és hogy ebben a lakásban van lyuk, amin keresztül figyelik a főszereplőt. Ha engem kérdezne valaki (mint ahogy senki se tette ezt) szerintem ezt a részt is érdemesebb lett volna elhúzni kicsit, hogy megteremtse a szerző a feszültséget, mert így konkrétan egy oldal a valódi konfliktus, ami ebben az esetben kevés.
Emellett viszont két jellegzetes probléma is van a történettel: az egyik, hogy autentikusan japán környeztben ilyet nem csinálna a főszereplő (sőt, talán még magyar se), mivel valószínűleg a bérlő az, aki a lyukakat használja, így konkrétan ellehetetlenül a bérlés, és utcára kerül emberünk. Ezt legalább mérlegelve próbálkozik a szereplő döntést hozni már jobb lett volna.
A másik, hogy egyszerűen túl gyorsan véget ér a történet. Nem tudjuk meg, mi lesz a valós következménye, sőt azt sem tudjuk, hogy a rengeteg lyuk milyen szándékkal van ott. Van több megfigyelő is? Csak egy? Ő változtatja a nézőpontot? Ezt a lány honnan tudja (hiszen „csak” a lyukakat látja)?
Az alapkoncepció szerintem nagyon jó, de kidolgozatlan, és valószerűtlen ahogy meg van alkotva.
A rajzolás nagyon tetszett, hogy megpróbálja a szerző a japán mangák képi világát hozni, és hogy ebben nagyon egyszerűen próbálja a karaktereken keresztül bemutatni annak félelmetesebb oldalait.

Varga Tomi – Steven Porras: Szirének éneke
Korrekt sziréntörténet. Valahogy itt is lehetett volna kicsit fejleszteni a történetet (kicsit több imformációt rakni főleg a végére), de alapvetően jó volt, olyan, amilyennek egy sziréntörténetnek lennie kell.
A rajzolás tetszett, nagyon izgalmas volt ez a realista, részletes ábrázolás, ami nagyon illett ehhez a korhoz, milliőhöz.

Halter András: Időkalandorok – Elkárhozott lelkek
Alapvetően az, hogy a művészetet és annak mozgalmas részleteit ilyen kalandos történetkben olvashatjuk, szerintem szuperizgalmas (én ezekkel a karakterekkel külön kötetet is szívesen olvasnék, pont azért, mert a művészet és a kaland is szuper, és így együtt még szuperebb). Ami ebben a részben kicsit furcsa volt, hogy a kalandozós rész kicsit hosszabbra nyúlt, és voltak szálak, amik egyértelműen majd a folytatásban fognak kibomlani, és szárnyra kapni.
Az is nagyon tetszett benne, hogy keveredik a rajzfilmes stílus, egy standerd képregényes, és maga Bosch munkássága, emiatt nagyon izgalmas olvasni az egészet.

Pádár Ádám: A sátán gitárosa
A történet egyszerű, de valahogy túl egyszerű, és emiatt alig látunk valamit mind a környezetből, mind a cselekményből. Egyértelműen az akció a fontos, de számomra nagyon elnagyolt volt, és kevéssé felépített, hogy számomra is izgalmas legyen (nekem kb a szétveri egymást két karakter, akiből az egyik bűnös, a másik is, csak máshogy. Számomra ez nem túl izgalmas dolog).
Ami tetszett benne, hogy láthatóan számítógépen lett megrajzolva, viszont ordítóan hiányzott ide még a színek, amivel lehet, hogy már több mindent is tudott volna mutatni a szerző. Talán az hiányzott nekem igazán az egész sztorihoz, hogy látványosnak tudjam mondani.

Czanik Georgina: Cserebere
Ebben a történetben nagyon tetszett a többféle karakter megmutatása. Kezdünk egy ártatlan lánnyal, akit szembeállítunk egy démonnal. Az is érdekes benne, hogy mit mutat a való világról, hogy mennyire tud segítséget kérni, mennyire tud bármit tenni egy kislány, hogy a céljait elérje. Talán itt ez az igazán félelmetes része, és nem is a démon, akivbel a cserét fogják folytatni.
Egyetlen problémám talán az, hogy egyes részei lehetnének picit kidolgozottabbak, és hogy ne csak átszaladjunk a történeten, hanem jobban megérthessük a motivációkat (és az egyéb karaktereket).
Látványra nagyon tetszett ez a picit realisztikusabb stílus, a vörös színek nagyon illettek ehhez a képregényhez. A szörny esetében talán túl sok volt a nagy „oldalas” rész, de ez sem vészes.

Molnár Gábor: Pesten nem él ilyen
Valahogy úgy érzem, erre a történetre igaz legjobban, hogy jól összerakott. Valahogy minden stimmel, minden pont elég. A történet tetszetős, hogy egy nő életét követhetjük, és az ő problémáit, és hogy emellé érkezik be a kígyó, ami szerencsét hoz. Nagyon tetszett a picit spooky része, majd pedig ahogy átkanyarodunk a folklórra, és végül ahogy picit vicces és fura háziállattá vedlik át.
Nagyon tetszett z a 4 paneles felosztás, ami (általában) azért önmagában is értelmezhető, de mégis nagyon szorosan kapcsolódik a többihez. A rajzolás szuper, a pasztellszínek nagyon bejöttek, főleg, mert így is el tudott érni egy picit rémísztőbb, feszültebb hangulatot.

Vincze Nóra: Klikk klikk klikk
Na jó, ez nagyon frappáns, a maga rövidségében is. Nagyon tetszik benne, hogy egy alapvető mítoszt (az ágy alatti szörnyet) variálja meg, és alakítja át úgy, hogy a szörny félelmetes, de emberi lesz mégis. Nagyon vicces a Rubik-kocka megjelenése, főleg, mert most olvastam ezzel kapcsolatban könyvet is. Remélem, a szerző elküldte Rubik Ernőnek, hogy van egy képregény a kockájáról.
A rajzolás meglepően jól működik, monumentális, de jól adja át az érzéseket és a történéseket is.

Ha szeretnél egy spooky képregényantológiát olvasni, akkor ajánlom neked. Nagyon vltozó a képregények minősége, de pont annyira változatos a témák tálalása, hogy mindenki talál magának kedves történetet.

MetalMurphy I>!
Nagy Marci – Molnár Gábor – Szebeni Péter (szerk.): Rémképmesék

A 2010-ben alakult kiadó a rendkívül színesre és szórakoztatóra sikerült boszorkányos antológiája után most a különféle rémségek és szörnyű entitások világát hozza el számunkra. A 5Panels ebben a horror műfaja felé kacsingató kiadványában átvezető spotok mellett tizenegy magyar alkotó különféle stílusban készített, szörnyekhez kapcsolódó többnyire humoros vagy drámaian életszagú történetét olvashatjuk. Legyen szó kísértetekről, szirénekről vagy éppen laboratóriumból szökött lényről, de rémálmokban születő entitások és ágy alatti rémségek is felbukkannak.
(…)
Bár terjedelmében (148 oldal) jóval vékonyabb, mint a Coven, viszont ahogy társa, ez is rendkívül igényes kialakítással bír, a kiadványba szerkesztett történetek pedig változatosak és sokszínűek. A művek többsége nekem csont nélkül bejött, viszont néhol sajnáltam, hogy túl hamar vagy csattanó nélkül záródtak. Aki tehát kedvet érez rémségekhez köthető képregények iránt, az ne habozzon, csapjon le rá, és legyen egy szörnyen jó estéje!

Bővebben:
http://www.cinegore.net/hu/2022/12/17/remkepmesek-2022/

Sorsa>!
Nagy Marci – Molnár Gábor – Szebeni Péter (szerk.): Rémképmesék

Ötletes történetek, szép rajzolások, csak a horrort hiányoltam belőlük. Egyéb iránt nagyon tetszettek.

2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Lockwood (szerk.) – H. P. Lovecraft: Lovecraft antológia 1.
Gaston Leroux – Varga Tomi: Az Operaház Fantomja
Képtelen történetek, másvilági mesék
Csepella Olivér: Nyugat + zombik
Garth Ennis: Prédikátor 3.
Brian K. Vaughan – Garth Ennis – Jamie Delano: Vertigo 1. – Constantine / Y, az utolsó férfi / Prédikátor
Varga Bálint Bánk – Tuli Krisztián: Az utolsó előtti huszár
Charles Burns: Fekete lyuk
Marguerite Bennett: Rémmesék
Szalma Gábor – Sebastiano Tuccitto: Az a különös vérvörös eső!