Erdélyi ​boszorkányperek 8 csillagozás

Nagy László: Erdélyi boszorkányperek

Erdélyt ​nem azért nevezték a kortársak Tündérországnak, mert tündérien szép, hanem politikai állhatatlansága, belvillongásai miatt. Ezek után nem csodálható, hogy Bethlen Gábornak a Báthory-rokonság három „villó tündére” ellen indított boszorkánypere feltehetően fiskális per volt, céljuk pedig a nagy fejedelem birtokszerzési vágya, szinte bizonyosan államérdekből. S a három „boszorkány”? Dengeleghyné Török Kata, Imreffiné Iffju Kata és a bűbájos (tehát boszorkányos) Báthory Anna? Valóban vétkesek lettek volna vérfertőző paráznaságban és egyéb iszonyú bűnökben? S ha igen, miként menekülhettek meg a máglyahaláltól? Nagy László könyvének egyik nagy értéke, hogy szembesíti a történelmi tényeket Móricz Zsigmond és más regényírók adataival, egyúttal pedig felvázolja, milyen lehetett a két Gábor, Bethlen és az ifjú Gábris vitéz kapcsolata „az magyar romlásnak századában”. Magyar- és Erdélyország története a háttér, amíg az előtérben egy-egy szemvillanásnyira elibénk libben a förtelmes… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Szivárvány Kossuth

>!
Kossuth, Budapest, 1988
236 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630932059

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Báthory Anna


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

Farkas_Szonja>!
Nagy László: Erdélyi boszorkányperek

Nagy László másfajta, de számomra roppant érdekes megközelítésben vizsgálja a két Gábor – Bethlen és Báthory – viszonyát, korabeli dokumentumokra, utalásokra, levelezésekre, illetve irodalmi művekre – leginkább Móricz Erdély-trilógiájára és Makkai Ördögszekerére – hivatkozva foglalkozik a két regényhőssé vált történelmi alak korabeli és későbbi megítélésével. Nem ért teljesen egyet a Bethlent övező mítosszal, és bizonyítékokat tár fel arra vonatkozóan, miszerint Erdély egyik leghíresebb fejedelme szisztematikusan munkálkodott Báthory megbuktatásán, azaz elárulta jót tött urát. A kötet elején azt boncolgatja hogyan vált Báthory hívéből annak ellenségévé.
A Gáborok megítélése és viszonya taglalása után rátérhet a címben is jelzett témára, a Báthory-rokonság – Török Kata, Iffju Kata és a 17. századi magyar történelem legvarázsosabb nőalakjának titulált, bűbájos Báthory Anna – ellen folytatott boszorkányperekre, érdekes gondolatmenetet követve.
Gábris vitéz meggyilkolása után, a török támogatással fejedelemmé váló Bethlen szűkös anyagi körülmények közt élt és kormányzott uralkodása kezdetén, ugyanakkor testőrcsapatainak, illetve a végvári hadinépek zsoldigényét kénytelen volt kielégíteni. Talán ezzel magyarázható, hogy az egyébként felvilágosult elme hírében álló fejedelem boszorkánynak nevezve őket, koncepciós pert indított a gazdag nemes asszonyok ellen. Báthory Annát ráadásul háromszor – 1614-ben, 1618-ban és 1621-ben – is meghurcoltatta.
Bethlen elmulasztotta a vádlottak szabályszerű megidézését és meghallgatását – ami akkoriban meglehetősen szokatlan volt ilyen magas rangú vádlottak esetében –, de a tanúvallomások sem támasztották alá egyértelműen a vádakat, ezért Nagy László szerint törvénysértő ítélet született. A periratok is hiányoznak, ezek híján levélmozaikokból próbálja összeállítani a birtokszerző per előzményeit és azok politikai, társadalmi és gazdasági hátterét.
Elgondolkodtató az is, hogy az 1618-as per után a fejedelmi pár megtartotta az Annától elkobzott ékszereket, arany- és ezüsttálakat, értékesebb ruhaneműket, így nem hihettek az asszony boszorkányságában, ellenkezőleg nem nyúltak volna a tisztátalan holmijához.
A szerző álláspontja szerint nem vitás, hogy a vagyona és származása miatt meghurcolt, hányatott sorsú Báthory Anna és a többiek ellen folytatott perek nem az igazság keresésére irányultak, hanem birtokszerzésre, a családi vagyon növelésére. Ha ugyanis az asszonyok valóban elkövették volna a vádban és ítéletben ellenük felróttakat, akkor nem lehetett volna őket csupán birtokelkobzással büntetni. Ha viszont nem bizonyosodott rájuk egyértelműen sem a vérfertőző paráználkodás, sem a boszorkánykodás – Anna esetében a gyerekgyilkosság – akkor a birtokelkobzás is megalapozatlan, törvénysértő büntetés volt.

2 hozzászólás
Röfipingvin P>!
Nagy László: Erdélyi boszorkányperek

Nem volt olyan izgalmas, mint amilyenre számítottam. Sokkal inkább történelemkönyv (ami persze nem baj).
Viszont sok érdekes információval, ténnyel és feltételezéssel szolgált Bethlen Gáborról és a három boszorkányperről.
Nagyon tetszettek az illusztrációk ill. a Móricz Erdély-trilógiájából vett idézetek.


Népszerű idézetek

Cneajna P>!

Talán ezen az alapon tartotta meg a fejedelmi pár* azokat a Báthory Annától elkobzott – többségében ecsedi Báthory Istvántól örökölt – családi ékszereket, arany- és ezüsttálakat, de még Anna értékesebb ruhaneműit is. Ezzel viszont egyértelműen bizonyságot tettek róla, hogy ez alkalommal egyikük sem tekintette Báthory Annát bűvölő-bájoló boszorkánynak, mert akkor „tisztátalan” holmijait nem engedték volna be a fejedelmi palotába. Sőt, tartózkodtak volna még ezek érintésétől is. S ez egyúttal közvetett bizonyíték arra nézve is, hogy Károlyi Zsuzsanna nem volt féltékeny Báthory Annára, nem követelte boszorkányként való elítéltetését, mert ellenkező esetben ugyancsak tartózkodott volna attól, hogy magára öltse az asszony elkobzott ruháit.

*Bethlen Gábor és felesége

164. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Báthory Anna
1 hozzászólás
Cneajna P>!

A Magyarországi boszorkányperek oklevéltárát kiadó Komáromy András szerint a magyar és a külföldi eljárás között az volt a leglényegesebb különbség, hogy pereink túlnyomó többségében nem tekintették a halálos ítélet szükséges kellékének a vádlott beismerő vallomását, ezért az esetek többségében nem is alkalmazták a tortúrát végletes kegyetlenséggel. Nálunk inkább a kimondott ítélet után, a büntetés súlyosbítására alkalmazták a kínzást. S az is elmondható, hogy Magyarországon a boszorkányüldözés sohasem öltött olyan méreteket, mint tőlünk nyugatra.

24. oldal

Cneajna P>!

Tudjuk, hogy a regényalak Török Kata asszonyban* Csinszka, Ady Endre felesége ismert magára és megsértődött az ábrázolás miatt. Maga a regényíró csak nevetett a pletykálkodásokat sem nélkülöző „modellkeresésen”, mondván: a Tündérkert nem kulcsregény! Még kevésbé állapítható meg, hogy a regénybeli ábrázolás vajon mennyiben híven formázta az igazi Török Kata asszonyt.

*Dengeleghy Mihályné, Móricz Zsigmond: Erdély trilógia.

65. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Csinszka
Cneajna P>!

Az egykorú* rajzok, festmények tanúsága szerint a mai szépségideánál jóval vaskosabb női testet tekintették vonzónak. Egy magyar kortárs, a politikai gyilkosság áldozatává lett Káthay Mihály fejedelmi kancellár szerint az ideális nő legyen jó tulajdonságaiban Minerva, gazdagságban Juno, szépségre Venus.

*XVI. század

76. oldal

Piper>!

A magyar nyelv értelmező szótára „tündér” szavunk többrendbeli jelentésén túl foglalkozik a tündérország szó jelentésével is. E szavunk első értelmezése olyan csodás szépségű, mesebeli boldog ország, amelyekben tündérek élnek. Ám használják a szót természeti kincsekben gazdag tájra, vagy ritkábban valamely személy életének boldog korszakára is.

96. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Bányai D. Ilona: Erdély lángjai
Németh Dezső: Táltosének
Bauer Barbara: Kétszáz éves szerelem
Tóth G. Péter: Szegedi boszorkányperek 1726–1744
Pelle János: Bosszú és kegyetlenség
Wass Albert: A funtineli boszorkány
Leda D'Rasi: Új nemzedék
Szemán Zoltán: Az átok
Szendrey Ákos: A magyar néphit boszorkánya
Fritsi Péter: A székkészítő