Szállás ​egy éjszakára 1 csillagozás

Az est ezen a napon már valami végtelenül tiszta kis szellőt is hozott, és ez a szellő igen enyhe földszagot emelt a szárnyán, vagy talán csak ilyennek, és más tavaszi leveles-füves illatoknak az ígéretét … Ezen az estén sokan gondoltak a szerelemre, és boldogtalan emberek áldott balgasággal hitték, hogy minden nyugtalanságaik tengerének hullámait tükrözően csillogó szelídséggé csókolhatja még valamely hőn áhított ajak.

67. oldal

János most már eszéhez kapott, és szótlanul felmentek a kis szobába, ahol némi zavaron, a más lélek balga és ellenséges fordulásaitól való aggodalmaikon felül már mi sem állt útjukban, hogy egymás forró szeretésében hajoljanak össze.

74. oldal

Te hazudsz, te csalsz, te kapálsz, kaszálsz, szántasz, vetsz, aratsz, terhet cipelsz, csépelsz, bányászol, te zihálsz, izzadsz, sóhajtasz, kérsz, morogsz, elbújva káromkodsz, hajlongsz, kalapot emelsz, dicsőítesz, dicshimnuszokat és tavaszi dalokat énekelsz, te vicceket mondasz, röhögtetsz másokat, és te magad röhögsz, pénzért, maximum kettő ötvenért, te beteg vagy pénzért, egészséges vagy pénzért, meghalsz pénzért, egy kis jó, nyugodt, biztos szolgaságért, pár falatért, pár ütlegért, pár szidalomért, egy kis becstelen és bűnös életért.

234. oldal - Lecke (Kriterion, 1985)

Robogás, nyüzsgés, tülkölés, csengetés, reszkető fények, sok-sok szürke szín, izzó pontok, masszív tömbök, fenn óriási nyílás a szürke égre, valaki meglök, néhány értelmetlen szó zuhan a fülemnek, bárgyú kacagás: utca.

196. oldal -Disznóképű (Kriterion, 1985)

Tornászott a végtelenségig. A kabátját levetette, az ingét és a trikóját is; a lavorba hideg vizet öntött, párolgó karját, mellét megmosta, hűtötte, a teste rózsaszínben égett, újra tornászott, gyötrelmesen, arcán a pokol kínjának szenvedéseivel, rettegve; szívszakadásig, az élettől, Isten egész világától halálos félelemmel megriadva.

166. oldal - Tornázó diákok (Kriterion, 1985)

Künn egyenletes, friss szellő fújt, az égen megjelentek már a csillagok, és csupa varázs, csupa boldogság volt a tiszta nyári est … A düledező kis vályogház szobájában pedig, meg-megnyikorgó vackán ébren vergődött a fáradt lelkű öregasszony. Száradt keblében oly mély és végtelen nagy fájdalommal, mely csaknem szétroppantotta, és amely kitörve, megtölthette volna odakünn az egész csendesen, boldogan pihenő mindenséget. (Özvegy asszonyok)

30. oldal

Édes. jó szomjúságoltó volt a szőlő, csámcsogva, lassan, minden szemét kiélvezve ette. Így esznek a jó étvágyú és jó kedélyű emberek, akik még a friss, ruganyos kenyeret is tudják élvezni, akik soha nem tömték túl magukat gyönyörűséggel, s akiket a kegyes sors soha nem halmozott túl fájdalmakkal …(A vacsora)

34. oldal