Napraforgó-lány 53 csillagozás

Nagy Katalin: Napraforgó-lány

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Mindig a Nap felé. De az ember számára nem mindegy, hogy mi vagy ki a Nap. Borinak, a regény hősnőjének eleinte a tanítóképző tisztelendő főnökasszonya a Nap. 1943-at írunk, a küszöbön a második világháború végkifejlete. S ahogy ez a vég közeledik, úgy fordul alá és érvénytelenül az a naprendszer, amely a könnyen befolyásolható Borit mozgatja, s kel fel egy másik, amely igazi emberségével életre segíti az ő igazabb emberségét. A világháború utolsó évének ellentmondásos és megrázó eseményeibe mélyen bevilágító, érdekes regényt Fekete Mária illusztrációi díszítik.

Eredeti megjelenés éve: 1979

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Csíkos könyvek

>!
Móra, Budapest, 1979
286 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631116883 · Illusztrálta: Fekete Mária

Enciklopédia 16

Szereplők népszerűség szerint

Horváth Hilda · Kalmár Magdi · Menyhárt Bori · Misi · Radics Milán


Kedvencelte 8

Most olvassa 1

Várólistára tette 43

Kívánságlistára tette 20


Kiemelt értékelések

meseanyu P>!
Nagy Katalin: Napraforgó-lány

Nagyon szép történet szerelemről, háborúról, Istenről, vallásról egy kamaszlány szemszögéből. Számomra mindig érdekes és egyben szívszorító látni, hogy hogyan próbálják élni az egyszerű emberek a mindennapjaikat a történelem viharos napjaiban. Rendkívül életszerűnek éreztem azt, ahogy a történet egy-egy jelenettel, bizonyos szereplők sorsán keresztül mutatja meg a különböző problémákat, a főszereplőben felmerülő kérdéseket, az információhoz jutás, a jó és rossz közötti eligazodás nehézségét. Igazi szép fejlődésregény, ahogy a főszereplő egyre okosabb, bölcsebb lesz, felnő a történet során. Több ilyet kellene olvasnia szerintem minden korosztálynak, és akkor talán nem látnánk annyira feketén a mi jelenlegi „háborúnkat” járvánnyal, korlátozásokkal, online oktatással. Erre gondoltam, amikor egy jó vacsora után, meleg szobában olvastam a könyv szereplőinek viszontagságait.

3 hozzászólás
Annamarie P>!
Nagy Katalin: Napraforgó-lány

Kicsit a nyári, gondtalan szabadság illúziójára szerettem volna ráerősíteni, amikor most leemeltem a polcról a kötetet.
1943-ban járunk, Budapesten az angolkisasszonyok tanítóképző lánynevelő intézetében. Főszereplőnk Menyhárt Bori, 16 éves, aki maga a Napraforgó-lány.
„-Szóval olyan vagy, mint a napraforgó. Fordulsz a fény felé – ez rendben is van! De másféle fény is van az életben, amit te még nem ismersz!”
De hát melyik ifjú lélek ne keresné a fényt, ami felé fordulhat? S mi minden lehet ez a fény, ami táplál, növeszt, magot érlel az emberben, a nőben?

https://annamarie-irkal.blogspot.com/2020/07/nagy-katal…

16 hozzászólás
Csoszi >!
Nagy Katalin: Napraforgó-lány

Azt hiszem, hetedikes vagy nyolcadikos lehettem, amikor először olvastam ezt a könyvet. Aztán még sokszor, mert annyira tetszett. Emiatt picit félve vettem a kezembe most, felnőtt fejjel, tartva attól, hogy csalódni fogok. Szerencsére a történet varázsa sok-sok év után sem kopott meg, ismét magával ragadott. Újraéltem az eseményeket Borival a zárdában, a pincében a légitámadások idején, majd a Délvidéken. Kicsit meg is könnyeztem egy-két szereplő sorsát. Ezt a könyvet jó szívvel ajánlom minden korosztálynak. Megéri rászánni azt a pár órácskát.

Jagika P>!
Nagy Katalin: Napraforgó-lány

Mindig nagy érdeklődéssel és nagy tisztelettel olvasom a második világháborús témájú könyveket. Ezt a könyvet is ilyen érzésekkel kezdtem olvasni. Még hitelesnek is éreztem, de amikor Magyarország német megszállását 1943-ra datálta az írónő 1944 helyett, kissé elbizonytalanított – már ami a könyvhöz való viszonyomat illeti. Ezt nem számítva érdekes a történet, Borit különösen megkedveltem.

AeS P>!
Nagy Katalin: Napraforgó-lány

Ez egy tökéletes könyv, nem is tudom, hogy azt írjam-e róla, hogy „Bevezetés az Abigélbe”, vagy „Abigél+ azoknak, akik az előbbit már kívülről tudják”, vagy hagyjam abba a hülye összehasonlítgatásokat, és imádjam rendületlenül Nagy Katalint – inkább utóbbi.
Kölcsönadom majd a nagymamámnak, mert ő is az angolkisasszonyokhoz járt a tanítóképzőbe, csak ő a vidám 50-es években, nem a II. világháború alatt, de szerintem azért sok hasonlóságot* fedez majd fel.

* Egy példa a transzgenerációs öröklés szörnyűségeire: olvasom a könyvben, hogy Mária Placida (vagy melyik) nővér folyton visszafejteti a hímzést, ha a visszája nem tökéletes függőleges sorokból áll. Na, ezt nekem a nagymamám mondta kb. 7 éves koromban, hogy velük bizony az apácák visszabontatták, az eltelt 20 évben pedig persze kényszeresen visszabontom minden hímzésemet, ha a visszája csekkolásánál problémákba ütközöm, és mindig mindenkiét leellenőrzöm, és ciccegek, ha nem jó.

2 hozzászólás
Amrita IP>!
Nagy Katalin: Napraforgó-lány

Kiskamaszként volt a kedvencem, akkor többször is olvastam de azóta nem vettem elő. Idén egy antikváriumban került a kezembe, ki is találtuk, hogy ezt vesszük @dr_watson nagymamájának karácsonyra. És ha már ajándék, ne adjam oda friss olvasmányélmény nélkül… Úgyhogy ellenőrzésképp újraolvastam, hogy tényleg jó-e. Hát… a gyerekkori emlékből azt hiszem gyököt vonhatok. Amit akkor nem vettem észre: sajnos ez könyv se kerülte el, hogy magán viselje a kor nyomát amiben íródott. Van ebben némi szocilaista nevelési szándék, na. Ámde: nagyon aranyos humora van, a zárdaiskola növendékei a diákcsínyeikkel nagyon helyesek, szerettem a főszereplőt is. Nem olvastam túl sok olyan ifjúsági könyvet, ami a háború előtt-alatt játszódott volna, és nem utána. Ez külön izgalmas volt, mert nem csak az úttörősdiről olvashattam sokadjára, mint a hasonló korú lányregényekben. Közelebb hozta a történelemnek egy olyan részét, (Horthy korszak, világháború előtti és alatti időszak), ami gimiben mindig hidegen hagyott. (Ezt különben @Mesemondó nál figyeltem, meg, az ő regényeiben is egy kisember mindennapi élete teszi élővé és izgalmassá a történelmi korokat). Valaki írta előttem, hogy töritanításban lehetne használni ezt és hasonló könyveket, szerintem a szocialista nevelési célzat ellenére is alkalmas lenne rá (legfeljebb plusz egy beszélgetés téma lenne az a kor is, amiben írták). Szóval már nem mondanám kedvencemnek, de tényleg szórakoztató darab és meg is kapja karácsonyra a nagymama. :)

10 hozzászólás
KBCsilla P>!
Nagy Katalin: Napraforgó-lány

Amikor a kezembe került, erősen gyanús volt, hogy én ezt a könyvet valamikor, kamaszkoromban már olvastam, de mivel biztos nem voltam benne, és érdekelt is, belekezdtem.
Többen írták az értékelésekben, hogy az Abigél ikertestvére, utánzata, és hasonlókat.
Igen, sok a hasonlatosság, de abból a korból, abból a környezetből kamaszlányokról, kamaszszerelmekről ugyan mi más fajtát is lehetne írni, ami hűen tükrözi a valóságot, az életet, a vallást, a háborút, a szegénységet, a kilátástalanságot, amiből kamasz szemmel talán csak a szerelem a kiút?
Olvasás közben már emlékeztem foszlányokban a történetre, de semmi baj, alig tudtam letenni.
Már emlékszem, hogy annak idején én is szerelmes voltam Radics Milánba, de az is lehet, hogy inkább magába az akkor még ismeretlen, de vágyott szerelembe.
Egy mondat – a könyvtől függetlenül is – évtizedek óta visszacseng a fülembe, sokszor kérdeztem ismerőseimtől, hogy nekik mond-e az a bizonyos mondat valamit, de senki nem tudta, hogy miről beszélek.
Most már tudom, és soha nem fogom elfeledni honnan volt ismerős: „Órákig lőtték a vizet.”

Anó>!
Nagy Katalin: Napraforgó-lány

A zárda hangulata néhol emlékeztet az Abigél légkörére, de persze AZT számomra semmi nem írhatja felül. Sem Zsuzsannát, Kőniget, sem Ginát, mint jellemeket!
De persze szurkoltam Borinak. Az írónő jellemábrázoló képessége nem mindennapi. Tetszettek az árnyaltan ábrázolt figurák:megjelent előttem pl. a locsifecsi, füllentős Sepere, a nagymenő, tetszeni vágyó Hilda, Bori veszekedős, de egymást szerető szülei,nagy Lea, a színésznő.. Angelikának és öccsének tragikus története kigyógyította Borit a zárda és a főnöknő kritikátlan imádatából.
És persze ott volt Milán, akibe én is beleszerettem volna és Bori, akik kezdetben csak egy ájtatos kis zárdanövendék volt, de fokozatosan rányílt a szeme a világra, a háború és a szerelem asszonnyá érlelték. A végén hiányérzetem volt, de ez a vég ugyanakkor szép is – a jövő ígéretét hordozza.
Ez volt a csíkos kihívásom utolsó könyve, idén nem biztos, hogy megcsinálom újra.

Újraolvasás: 2020. június 5-én befejezve. Most, ha lehet, még jobban tetszett, mint először. Még az igazi happy end hiányával együtt is.
Jó, hogy nekünk nem kellett értelmetlen háborúban élnünk. S remélem, a gyerekeinknek, unokáinknak sem kell soha.

worsi P>!
Nagy Katalin: Napraforgó-lány

Ez most nagyon jól esett! Olvasmányos, érdekes, szerethető, és itt játszódik Budapesten. És nem értem, hogy miért nem adtak a kezünkbe egy listát ilyen történelmi vonatkozású regényekről, sokkal könnyebben meg lehetne tanulni a megfelelő korszakot, ha lenne mihez kötni.
(Hogyan és miért maradt ki eddig nekem Nagy Katalin?)

7 hozzászólás
keyprice P>!
Nagy Katalin: Napraforgó-lány

Ez a könyv a hónap legnagyobb meglepetése volt – nagyon tetszett! Menyhárt Bori a budapesti tanítóképző intézet egyik tanulója 1943-ban, amikor a második világháború szörnyűségei egyre jobban elérik a fővárost is. Eleinte még a cserfes 16 évesek viháncolásait olvashatjuk, de a főszereplővel együtt folyamatosan felnövünk és kinyílik a szemünk. Szerintem Bori nagyon szimpatikus lány, szorgalmas és intelligens, mindenkivel jóságos és kedves.
Sokkal jobban szerettem, mint Ginát, az Abigélből. Az Abigél rajongóinak különösen, de igazából mindenkinek jó szívvel ajánlom.


Népszerű idézetek

Annamarie P>!

– Vetett ágyra ráülni bűnnek számít ugyanis. Bocsánatos bűnnek. Ha az ember a lábát is fölteszi, akkor már el is kárhozik.

161. oldal

4 hozzászólás
Annamarie P>!

(…)ostorral kell szétcsapni abban a világban, ahol sírnak az öregek.

282. oldal

1 hozzászólás
Annamarie P>!

Miért nincs emberismeret-tantárgy az iskolában – bár ő abból biztos megbukna.

174. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tantárgy
vgabi >!

– Hogy érzi magát? – ismételte meg a kérdést Misi, mintha mi sem történt volna. Persze, nem is történt semmi, így igaz.
– Mint Mikes Kelemen. Egyedül hallgatom…
– Nocsak? Humora van?
– Az nincs. Csak jelesem irodalomból.

101-102. oldal - 7. Csipkerózsika (Móra, 1979)

>!

– Maga szerelmes valakibe. Éppenhogy nem belém! Azért ez a tartózkodó magatartás.
– Nem vagyok én szerelmes senkibe! – nézett félre Bori, s megállt.
– Elpirult! Nyomon vagyok!
– Én meg itthon vagyok! Viszontlátásra!

194. oldal - 15. A csalánba becsapott a ménkű (Móra, 1979)

Kapcsolódó szócikkek: Menyhárt Bori · Misi
Jagika P>!

Olyan vagy te, kiskomám, mint a napraforgó…

119. oldal

Kapcsolódó szócikkek: napraforgó
Jagika P>!

Henriket szereti az osztály, a lelkére kötötték, meg ne tanuljon rendesen magyarul, mert akkor nem lesz min vihogniuk. Henrik szófogadó, nemcsak a nyelvet, más leckét se tanul egyáltalán.

41. oldal

>!

– Azt hiszem, mégis magába szeretek – morogta a zongorista. Jól begyakorolt pillantással nézett Bori szemébe. Zavaros volt a tekintete, úgy súgta felé:
– Mari! Mari! Édes Marim!
Ez szép szerelmi vallomás! – gondolta Bori. – Különösen az a megható, hogy így megjegyezte a nevét.

102. oldal - 7. Csipkerózsika (Móra, 1979)

worsi P>!

A lányok többsége – köztük Bori is – hajlamos volt arra, hogy boldog vagy boldogtalan legyen aszerint, hogy megfelelő-e a külseje. Kalmár fütyült rá. Claudia azt mondta egyszer, hogy példát vehetnek Kalmár Magdáról, milyen alázatosan viseli, amit Isten rámért. Kalmár utált példakép lenni, és azt se szerette, ha más teszi szóvá a csúnyaságát. Mindjárt el is szavalta a Cyrano-monológ egy idevágó sorát:

         Mert magamat kigúnyolom, ha kell,
         de hogy más mondja, azt nem tűröm el!

Claudia kicsit csodálkozott Kalmár műveltségén, de mégse adott volna neki egy jelest irodalomból; zsugori! Kalmár azt mondta, jobb is, mert ő egyáltalán nem ismeri ezt a verses drámát, csak ezt a két sort tanulta meg, hogy elkápráztassa az emberiséget. Továbbá: szimpatizál a főszereplő Cyranoval, mindkettejüknek nagy az orra.

160. oldal (13. A hóember emléke)

Kapcsolódó szócikkek: Cyrano de Bergerac · Kalmár Magdi
Szelén>!

Mindig Szűz Mária szeretett volna lenni, de mindig a kedves kis parasztlànyka szerepét osztották Borira.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Menyhárt Bori

Hasonló könyvek címkék alapján

Fehér Klára: Bezzeg az én időmben
Varga Katalin: Kislányom, édesem
Ákosfalvi Helén: Judit rendet csinál
Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
Beczássy Judit: Egyszer vagyok fiatal
Nagy Méda: A Szalánczy-lányok szerencséje
Kertész Erzsébet: Gyönyörű nyár
Z. Tábori Piroska: Új utak
Altay Margit: Az ötösfogat
Dánielné Lengyel Laura: A tulsó parton