Nagy Katalin (szerk.) · Fehérvári Győző (szerk.)

Dalom, ​dalom, hej! Regém, regém, haj! 2 csillagozás

Szöveggyűjtemény vers- és prózamondóknak a rokon népek irodalmából
Nagy Katalin – Fehérvári Győző (szerk.): Dalom, dalom, hej! Regém, regém, haj!

Antológiánkban az uráli nyelvcsaládhoz tartozó népek irodalmából olvashatnak igazi csemegéket az ősi medveénekektől kezdve a találós meséken át a modern novellákig; mintegy 260 lírai és 80 prózai művet.
A finn, az észt, a karjalai, a vepsze, a vót, a lív és a lapp szövegeket Fehérvári Győző (PPKE); a hanti, a manysi, a komi, az udmurt, a mari, a mordvin, a nyenyec, a szölkup és a kamassz szövegeket pedig Nagy Katalin (ELTE) válogatta és szerkesztette; mindketten ezen irodalmak kutatói, illetve fordítói. Az antológiát elsősorban azoknak az amatőr vers- és prózamondóknak szántuk, akik részt kívánnak venni a kétévente megrendezendő Rokon Népek Költészete Fesztiválon. De szívesen ajánljuk azoknak is, akik tanulmányaik során szeretnének közelebbről megismerkedni az uráli irodalmakkal; illetve mindazoknak, akik saját gyönyörűségükre szoktak olvasni akár nép-, akár műköltészeti alkotásokat.
Könyvünk a Magyar Versmondásért Alapítvány kezdeményezésére és gondozásában készült.

A művek szerzői: Maria Vagatova, Juvan Sesztalov, Szvetlana Gyiniszlamova, Gerd Kuzebaj, Aleksis Kivi, Eino Leino, Aaro Hellaakoski, Einari Vuorela, Lassi Nummi, Pentti Saarikoski, Paavo Haavikko, Eeva-Liisa Manner, Pentti Holappa, Jarkko Laine, Marie Under, Ellen Niit, Jaan Kross, Jaan Kaplinski, Nils-Aslak Valkeapää, Kirsti Paltto, Jeremej Ajpin, Alekszej Popov, Juhani Aho, Arvo Valton, Andrej Tarhanov, Anna Nyerkagi, Nikolai Abramov, Asalcsi Oki

Tartalomjegyzék


Enciklopédia 6


Kedvencelte 1

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

>!
Timár_Krisztina ISP
Nagy Katalin – Fehérvári Győző (szerk.): Dalom, dalom, hej! Regém, regém, haj!

Nagy Katalin – Fehérvári Győző (szerk.): Dalom, dalom, hej! Regém, regém, haj! Szöveggyűjtemény vers- és prózamondóknak a rokon népek irodalmából

Szeptember elseje óta napról napra, apránként olvasom ezt az antológiát,* és napról napra jobban örülök, hogy megvettem. Hiánypótló, értő kézzel válogatott, lelkiismeretesen szerkesztett,** irdatlan nagy kincset tartalmazó kötet ez, nagyon nagy kár érte, hogy nem olvassák többen. Majd most. :)

Vannak ebben népköltések, népmesék, mítoszok, mondák, novellák, regényrészletek, a legnagyobb részt pedig a műköltészet foglalja el. Reprezentatív válogatást nyújt a finnugor és szamojéd népek irodalmából – megmutatja, mennyire gazdag, sokszínű, fennmaradásra nagyon is érdemes kultúrák ezek. A nyelvtankönyv népnevei és statisztikai adatai életre kelnek, vers- és mesemondó közösségekké válnak.

Különösen a kisebbségben élő népek esetében fontos ez. A finnek, az észtek államalkotó nép, kultúrájuk régen polgárjogot nyert a „nagyok” között; az oroszországi, baltikumi, skandináviai kisebbségek helyzete jóval nehezebb, nem egynek a fennmaradásáért is küzdeni kell. Ez az antológia is hozzáteszi a magáét ahhoz a munkához, amely a kultúrák megismertetéséhez és végső soron fenntartásához szükséges.

Egyébként nem erre készült eredetileg, hanem vers- és prózamondóknak segítségül. Ez aztán látszik is rajta, de tíz kilométerről ám: a puha kötés, az egyszerűnél is egyszerűbb tipográfia és nyomtatási technika, a források nem éppen tudományos igényű (de azért a maga módján végül is megfelelő) megjelölése, no meg főleg a temérdek elütés avagy sajtóhiba messzire ordítja, hogy „a feléből ki kell neki jönni!” Az is látszik, hogy a válogatás első szempontja az volt, hogy a szövegek előadhatók legyenek.

De hál'Istennek alaposan túlnőtt ezen a vállalkozáson a kötet. Egy idő után már nagyon vigyáztak arra, hogy csak olyasmi maradjon ki, amit máshol megtalálhat az érdeklődő olvasó, mert az illető szerzőnek jelent már meg teljes kötete is magyarul. Akinek nem jelent meg, attól jóval több került bele a kötetbe, sőt a nehezen vagy éppen sehogyan sem hozzáférhető életművekből bizonyos szövegeket direkt az antológia kedvéért fordítottak magyarra. Figyeltek arra, hogy a nagyon keveset fordított kultúrákból is bekerüljön legalább három-négy szöveg, sőt még arra is – ami ritkaság –, hogy ahol csak lehet, férfi és női szerzők egyaránt helyet kapjanak.

Az a benyomásom, hogy munka közben mintha egyre fokozódott volna a készítők lelkesedése, míg a végén már azt is elfelejtették, hogy jóval kisebb volumenű vállalkozásnak akarták ezt indítani eredetileg, és főleg „a feléből ki kell neki jönni”. :) És jól is van ez így!!!!! :))) Hol olvashatna az ember másképp nganaszan mesét, nyenyec regényt (sajnos csak az elejét), klasszikus észt és kortárs számi verset, vagy éppen XIX. századi finn novellát, amelyik száztíz éve nem jelent meg magyarul?! Ki hívná fel a figyelmét a manysi hősénekekre, a többször is Nobel-díjra jelölt skandináv és balti írókra, költőkre, vagy éppen arra, hogy a pár ezres vepsze népnek is volt saját költője, és le is fordították a verseit magyarra?! Esélyem nem volna ezekről még tudni sem az ilyen antológiák nélkül. Így viszont már tudom, merre nyomozzak tovább azok után az életművek után, amelyek már rég érdekelnek, vagy éppen most kezdtek érdekelni. Már csak oroszul kéne megtanulni hozzá. De ez még mindig jobb, mint hogyha kamasszul meg lívül kéne. :)

Nem mondom, hogy minden tetszik, amit a kötetben találtam; úgy, ahogy van, az egész mégis kincs. Egzotikus, alig ismert kultúrákat hoz közel, és ismert kultúrák ismeretlen hangjait szólaltatja meg. Tisztelet a szerkesztőknek és a fordítóknak!

* Még bőven eltartott volna legalább ugyanannyi ideig, mint amennyi idáig eltelt, de túl sok minden(ki) iránt keltette fel az érdeklődésemet, úgyhogy a végén nagyon rákapcsoltam, hogy másik kötetbe kezdhessek.
** …bár nem olyan nagyon lelkiismeretesen „megcímzett” kötet… ;) „A rokon népek irodalmából”. Nem a népek rokonok, hanem a nyelvek, amelyeket beszélnek. Bár tény, hogy ezt nem lehetett volna ilyen frappánsan címbe foglalni – viszont korrekt volna. Morgás lezárva.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Timár_Krisztina ISP

Anyám jégbe pólyált engem,
hej, anyám jégbe pólyált engem:
Fázz és bírd! hej!
Apám lánggal táplált engem,
hej, apám lánggal táplált engem:
Égj és tűrj! hej!

Fordította: Weöres Sándor

79. oldal, Népköltészet - mari (cseremisz)

Nagy Katalin – Fehérvári Győző (szerk.): Dalom, dalom, hej! Regém, regém, haj! Szöveggyűjtemény vers- és prózamondóknak a rokon népek irodalmából

>!
Timár_Krisztina ISP

Falu szélin három út
három útnak ága.
Útnak egyik ága vezet
rézfésű erdőbe,
másik vezet ezüsttál mezőre,
a harmadik hideg sírverembe.

117. oldal, Apám, édesapám - mordvin népköltés

Nagy Katalin – Fehérvári Győző (szerk.): Dalom, dalom, hej! Regém, regém, haj! Szöveggyűjtemény vers- és prózamondóknak a rokon népek irodalmából

2 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina ISP

Kamassz sirám

Ahol vándoroltam,
fekete hegyeim
messze elmaradtak.
Taposott útaim
zöld fűtakarót
magukra takartak.
Fekete hegyeim
messze elmaradtak.
Fehérlő ormaim
mögöttem maradtak.
Erőink elhagytak.
Nagy nemzetségemből
egyedül maradtam.
Rokonaimtól
immár elszakadtam.
Ahol halásztam,
tavaim
mögöttem maradtak.
Nem látom már őket!
Fekvő sátorpóznáim
elkorhadtak.
Varrott sátorlapjaim
kiszáradtak.
Mind elmúltak…

(Fordította: Bede Anna)

130. oldal, Népköltészet - kamassz

Nagy Katalin – Fehérvári Győző (szerk.): Dalom, dalom, hej! Regém, regém, haj! Szöveggyűjtemény vers- és prózamondóknak a rokon népek irodalmából

2 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina ISP

A dalok lelőhelye

Ha én egyszer dalba kezdek,
Dalba kezdek, verset szerzek,
Ha hangos szavamat hallják:
A faluban figyel a nép,
Körém gyűl a messzi környék;
Falu a szántást félbehagyja,
Nem suhog sehol a kasza,
Gazdag fülel a fészerből,
Szegény a szauna-tetőről:
"Hol szedte a dalt ez a lány?
Lustálkodott, lófrált nyilván,
Bezzeg nem szőtt vég vásznakat,
Ez csak szavakat szőtt egybe,
Dalokat gombolyított le,
Bűvös szókkal bíbelődött!"
Én a szóra visszaszólok:
"Tudjátok meg, nem titok az,
Hogy hol szedtem a szavakat,
Dalt honnan gombolyítottam,
Bűvigéket hogy hol kaptam:

Erdőn lovat legeltetve,
Benn a berekben bogyót szedve,
Falu alatt szántogatva,
Barázdákat boronálva
Onnan szedtem a szavakat,
Gombolyítottam dalokat,
Böngésztem bűvös igéket!"

(Fordította: Képes Géza)

144. oldal, Népköltészet - észt

Nagy Katalin – Fehérvári Győző (szerk.): Dalom, dalom, hej! Regém, regém, haj! Szöveggyűjtemény vers- és prózamondóknak a rokon népek irodalmából

>!
Timár_Krisztina ISP

Serfőzők, serények vagytok!
Háromfélét főztök össze:
Először vesztek tiszta vizet,
Másodszor malátalevet,
Harmadszor keserű komlót.
(…)
Italt itt nem ihatsz ingyen,
Még méz-sört is pénzért mérnek,
Ára van az árpasörnek.

148. oldal, A serital dicsérete - észt népköltés

Nagy Katalin – Fehérvári Győző (szerk.): Dalom, dalom, hej! Regém, regém, haj! Szöveggyűjtemény vers- és prózamondóknak a rokon népek irodalmából

Kapcsolódó szócikkek: sör
5 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina ISP

Eino Leino: Az én utam

Az én utam: kereső ember útja.
Ki mellém szegődik, boldogtalan.
Rossz vezető vagyok. Soha sincs nyugton.
Én csak azt mondom: maradjon otthon,
akinek otthona van.
Az én otthonom ott van, hol csillagok égnek.

Az én utam: harcoló ember útja!
A katona élete: hómezőn hálni,
feje alja: paizs, mellette a kardja,
életét kioltja a sors, ha akarja –
De szent benne a szándék
és drága, talán még
drágább, mint örök istenek álma.

Nem kell nekem társ erre az útra.
De van, kiben ugyanaz a láng ég:
keresztezi egymást mindkettőnk útja
és íjat feszít meg mindkettőnk ujja
s az erdőben nyilak süvítnek, vagy barátok leszünk.

És elválunk újra.
Ki hozzám szegődik: boldogtalan.
Dalaim: sí-csapások, futnak keresztül-kasul –
Hol érnek véget? Messze túl?
Városban? Faluban?
Erdőben? A sí-út suhan
s hol pihenek meg, azt se tudom.

(Fordította: Képes Géza)

244-245. oldal, Műköltészet - finn

Nagy Katalin – Fehérvári Győző (szerk.): Dalom, dalom, hej! Regém, regém, haj! Szöveggyűjtemény vers- és prózamondóknak a rokon népek irodalmából

>!
Timár_Krisztina ISP

Szent Iván-éji tűz

Gyertek Szent Iván tüzéhez,
Örömtűz ég, őrizzétek!
Tűz a házra akar hágni,
Szikra a tetőre szállni,
Parázs a falut felfalni.
Tűz-őrizni aki nem jön,
Hadd egye a penész otthon,
Tűzhely előtt hadd poshadjon!
Nyírfa nőjön a nyakára,
Hársfa a csecse halmára,
Vadalmafa a vállára!

(Fordította: Képes Géza)

147. oldal, Népköltészet - észt

Nagy Katalin – Fehérvári Győző (szerk.): Dalom, dalom, hej! Regém, regém, haj! Szöveggyűjtemény vers- és prózamondóknak a rokon népek irodalmából

Kapcsolódó szócikkek: Szent Iván-éj
>!
Timár_Krisztina ISP

Álmában két, kacsacsőrből készült bábu jött a tűzhöz, amilyenekkel gyerekkorában játszani szokott.
– Szervusz, Gyökérlegény – üdvözölték a bábuk. – Finomat ettél?
– Finomat bizony – felelte Gyökérlegény.
– Mi bezzeg éhezünk – panaszkodott a két bábu. – Édesanyád, Manyszi Ne is enni szeretne. Megöregedett, senki sem segít neki.
– És hol van?
– Add nekünk a vadászzsákmányodat, és megmutatjuk neked az utat.
– Vegyétek, vigyétek! – örvendezett Gyökérlegény.
Ekkor a bábuk így szóltak:
– Taszajts egyet az üstön, amerre az gurul, arra indulj!
A fiú felébredt, sehol senki. A tűz kialudt. A kizsigerelt szarvasnak is nyoma veszett, csak a hús maradt az üstben. Meglökte az üstöt, s az gurulni kezdett. Gyökérlegény felkötötte sítalpát, és utána eredt.

339. oldal, A Gyökérlegény - hanti mese

Nagy Katalin – Fehérvári Győző (szerk.): Dalom, dalom, hej! Regém, regém, haj! Szöveggyűjtemény vers- és prózamondóknak a rokon népek irodalmából

>!
Timár_Krisztina ISP

Prokopij Szaltikov: Észak

Kék tavak, kék tavak,
határtalan kékség:
északi ég alatt
csönd-párájú csészék.
Fák verődnek riadt nyájba
kezesen,
hogyha szél iramlik át a
füzesen.

Észak, gazdag észak:
lehetsz koldusszegény,
boríthatsz haraggal,
vad hóviharokkal –
téged szeretlek én.
Te vagy pőre földű
Északom: sovány,
szigorú szemöldökű,
hallgatag apám.

(Fordította: Veress Miklós)

176. oldal, Műköltészet - hanti

Nagy Katalin – Fehérvári Győző (szerk.): Dalom, dalom, hej! Regém, regém, haj! Szöveggyűjtemény vers- és prózamondóknak a rokon népek irodalmából

3 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina ISP

Bogyószedés előtti imádság

Erdővédő, erdőanyó,
vadon erdőt járó,
ismersz mindenféle fát,
utolsó tuskóig bejárod az erdőt,
sötét erdő a szállásod,
ott van a lakásod.
Ha az erdőt járod,
hatalmas vagy, mint a fák,
ha az erdőből kilépsz,
pici leszel, mint a fű.
Nagy erdőt jártodban
fákhoz illik termeted,
nagy mezőt jártodban
nem ismernek meg a fűtől.
Ha az erdőben kiáltasz,
az erdőben széthallatszik,
ha a nagy mezőben kiáltasz,
a mezőben széthallatszik,
még a föld is megijed,
fél a nép is tőled.
Erdővédő, Erdőanyó,
fák, tuskók gondviselője,
áldj meg minket,
ha bemegyünk az erdőbe,
ha az erdőt járjuk,
ha a bogyót szedegetjük,
meg ne háborítsál,
eszemet ne bontsd meg,
üres kézzel eressz be,
teli kézzel küldj el.

(Fordította: Ágh István)

119-120. oldal, Népköltészet - mordvin (erza és moksa)

Nagy Katalin – Fehérvári Győző (szerk.): Dalom, dalom, hej! Regém, regém, haj! Szöveggyűjtemény vers- és prózamondóknak a rokon népek irodalmából


Hasonló könyvek címkék alapján

Nagy Katalin (szerk.): „Hét határon hallik húros daru hangja”
Katona Erzsébet (szerk.): Megyek élő testvéremhez
Pap Éva (szerk.): A medvefiú
Lothringer Miklós (szerk.): Örök megújulás
Domokos Péter (szerk.): Finnugor-szamojéd (uráli) regék és mondák I-II.
Erdődi József (szerk.): A Hold-szép leány meg a vízikirály
Nagy Katalin (szerk.): Repülés a mélybe
Képes Géza (szerk.): Napfél és éjfél
Mándoki László (szerk.): Ház tetején egy fél lepény
Guruljborsócska