A ​kilencedik újjászületés 2 csillagozás

A beleírtak szerint elsős gimnazistaként kaptam év végi jutalomkönyvként, s bő 30 évet várt türelmesen a polcon, hogy elolvassam, de így legalább egyben érdekes kordokumentum is lett: amint az elején olvasom: A Vörös-tér – jelkép. Ne is változzék! Amikor a szerző leírta moszkvai városnézését útban Mongólia felé, egy az egyben előjöttek a gimnáziumi oroszórák emlékei. Kifejezetten érdekes volt olvasni, milyen volt Mongólia a 80-as években, amikor már 60 éve építették a szocializmust. Különös világ elevenedik meg Nagy Károly úti beszámolójának lapjain, amit a csatolt, saját forrásból származó képi anyag is ragyogóan aláhúzott.
Ami miatt mégsem lett az a tökéletes olvasmányélmény, annak a viszonylag sok gazdaságföldrajzi adat (amit már gimnazistaként is a hátam közepére kívántam) hosszadalmas felsorolása az elsődleges oka, ami néha sajnos elnyomta az engem jobban érdeklő – a mongol emberekről és a mongol vidékről, tájról szóló – részeket.
A szerző elég sok helyet szentelt a buddhizmus bemutatásának, hiszen az még a szocialista Mongóliának is szerves – még ha szégyellni való* – része is maradt. E részekről erősen érződik a szocialista értékítélet (még ha maga a szerző le is írja az elején, hogy egy európai templomban egy órát el tudott tölteni a színes üvegablakokon beáramló fény keltette tér csodálatával), vagyis nem biztos, hogy ez a legjobb forrás, ha valaki a buddhizmussal szeretne megismerkedni. Mindenesetre a múlt számos emlékét is megtekintette a szerző, s mindenképpen érdekes képet kapunk a közel 40 évvel korábbi Mongóliáról.

*Legalábbis a szerző idegenvezetői mindig szabadkoztak, ha a fejlett szocialista országból érkező vendég imádkozó asszonyokat, vagy más vallásgyakorló mongolokat látott.

Remek útleírás a 80-as évek szocialista Mongóliájáról magyar szemszögből. Kalandok az Altaj- hegységben, a Góbiban és még magyar geofizikusok kolóniájához is eljuthatunk, sőt Darhanban is hallhatunk magyar szót. Bár nagyon eltér a mongolok lelki világa, azèrt az arhi és a kumisz mindig közös nevező.