Ácsék ​tábort vernek 1 csillagozás

Az egyik ködös, korán sötétedő decemberi délutánon Ács Terike, az ebédlőasztaluk fölé görnyedve, ábécéskönyvében szavakká olvasta össze az értelmetlenül szétálló betűket. Minden egyes összeálló szó után hevesebben vert a szíve. Végül leugrott a magas székről, s könyvét kelkapva kiszaladt a konyhába anyukájához, aki nemrégen jött haza a munkából, és a mosogatással bajlódott. – Anyu, nézze meg maga is – kiáltotta ujjonva –, igazán az van ide nyomtatva, hogy apuka a gyárban dolgozik? Édesanyja felgyújtatta Terikével a villanyt, s belépillantott a könyvébe. Elmosolyodva bólintott: – Lám, lám, tudsz már olvasni. – Az újságból is tudnék, Anyu? Az anyukája igenlésére hitetlenkedve szaladt vissza a szobába, s nekiesett a sarokba gyűlő újságcsomónak, majd a képeskönyveknek, sorra vette a szeme elé kerülő sorokat, s a könyvekkel anyuhoz rohangálva kérdezgette meg, hogy úgy van-e, a hogy ő kiolvassa.