Délután ​Apámmal 24 csillagozás

Nagy Gerzson: Délután Apámmal

Amikor ​először olvastam Nagy Gerzson prózáit az ÉS-ben, meglepődtem. Hogy lehet, hogy nem ismerem ennek a megvesztegethetetlen, minden érzelgősségtől mentes írónak a nevét? Mert, hogy kiváló stiliszta, bátor és következetes, egyike az önmagához és szereplőihez egyaránt könyörtelen íróknak, abban biztos voltam. Személyes találkozásunkkor megtudtam azt is, hogy ez az első regénye, 1975-ben született, vidéken nőtt föl, a Közgázon végzett és írói világát Ottlik, Mészöly, Salinger, Camus alakította. – Takács Zsuzsa

Ne olvassa el ezt a regényt, akit nem érdekel, milyen volt kamasznak lenni, egy magyar megyeszékhely kollégiumában élni, gimnáziumba járni az 1980-as évek végén (zene: Depeche Mode, a fiúk már boxeralsót hordanak), aki nem akarja érezni a 14-18 éves fiú- és lánytestek szagát, a töltött csirke, a házibor meg a kevert pálinka szagát, aki nem szeretné a bőrén érezni a lány- és fiútestek nyomakodását, nem akarja látni a fiatal tesitanárnő köldökében a piercinget! És az… (tovább)

>!
208 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634681496

Most olvassa 5

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 21

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

gesztenye63 P>!
Nagy Gerzson: Délután Apámmal

Valóban eltöltöttem egy tartalmas délutánt (ha nem is Apámmal, de) Nagy Gerzsonnal. És, de milyen jó is volt! Mert tényleg úgy van az, ahogy Zoltán Gábor a kedvcsinálóban írja. Ha valakinek ismerős, pláne ha még emlékezetes is egy nyolcvanas évek végi kamaszkor különös, szabadságféle érzésektől gerjedő hangulata, vagy egyszerűen csak be tudja fogadni azt, átengedi magán a korszak feszült vibrálását, az kifejezetten élvezni fogja ezt az írást.
Vidéki nagyváros, kollégiumi nagyélet és illatok kavalkádja. Általánosságban a változás lőporszaga, valamint a felnövő ifjúság szexuális vágyakat és a „permanens másnap” emlékét kipárolgó testszaga uralja a regényt. Ehhez társul még némi házias kajaszag, mikor a faluról bejárók visszatérnek a hétvégi családozásból.
Ami pedig a történetet illeti, az is csak amolyan „mi történetünk”. Nem veri ki a biztosítékot, nem vált meg világokat, nem csinál forradalmat és nem taszít le uralkodókat. Mégis… Azzal, hogy nem csak nekünk, de a szerző bőrébe bújva rólunk is szól, valami kéretlen bensőséges kapcsolatot hoz létre író és olvasó között. Feszes, sallangmentes mondatok, lényegre törő cselekményvezetés és a főbb szerepekben élettel (ha kell, akkor halállal) teli karakterek mozognak a színen. Dzsoni és némileg „identitászavaros” apja hektikus kapcsolatát meglehetősen közhelyesnek érzem ugyan, a kifejezésmód azonban hibátlan. Tökéletesen célba ér az üresség, az apa-fiú kapcsolat izzadságszagú, sehová sem tartó ívének plasztikus érzékeltetése. Columbo szerepében viszont kapunk egy igazi extrát a regényben, egy olyan alakot, akinek jellemén, viselt dolgain keresztül izgalmas betekintést nyerhetünk a hatalom anatómiájának árnyékos, szürke alfelébe. Számomra az ő karaktere a regény igazi nagy durranása.
Tetszett és kifejezetten megérintett az a mód is, ahogyan Dzsoni (leginkább védekező) képzeletében, fantáziája képeiben összemosódik a vágyott a rettegettel, és ahogy mindez gond nélkül át tud úszni a valóság végeláthatatlan óceánjába. Természetes, érzékletes, ha nem is mindig szép képek (de hát, az élet általában sem egy habostorta, kérem…).

Végezetül úgy vélem, hogy a Délután Apámmal akár generációs regényként is olvasható a maga módján, de ettől a skatulyától erősen visszatart egy Hartay regény alatt olvasható több értékelés. Nem szeretném ugyanis, ha Nagy Gerzson alkotása úgy lenne elkönyvelve, mint amit csak az érintett korosztály képviselői érthetnek meg/élhetnek át maradéktalanul, csak ők lehetnek a szerző kiválasztott népe, vagy a szerzőt esetleg kizárólag a nosztalgiafaktor hullámlovasának gondolná bárki is. Nem így van. Szerintem ez a regény egy kifejezetten letisztult, nyers, őszinte – és igenis aktuális – alkotás, amelyet minden irodalomrajongó bátran kézbe vehet. Örömmel konstatáltam azt is, hogy a szerző magától értetődő természetességgel emelt át egész mondatokat, fordulatokat, néha még mellékszereplői arcát is az ÉS-ben már megjelent írásaiból (melyeket ugyancsak jó szívvel ajánlok az érdeklődőknek).

Ottilia P>!
Nagy Gerzson: Délután Apámmal

Könnyen olvasható, humorral fűszerezett, nekem sokszor túl nyers, de őszinte és nosztalgikus történet egy tizenéves fiúról, majd az ő felnőtté válásról egy olyan erős személyiségű, környezetére jelentősen ható apa mellett, vagy inkább árnyékában, aki mindenben más, mint a fia.

Nagy Gerzson jó hangulatteremtő, szemléletesen, kiváló nyelvezettel, részletesen kidolgozva leírt története átélhető, sokak számára saját életükből ismerős lehet (mármint főleg a férfiaknak), és szerepel benne egy-két érdekes karakter is. Nem feledve, hogy ez a szerző első könyve, különösen figyelemreméltó írás.

giggs85 P>!
Nagy Gerzson: Délután Apámmal

A Kalligram legújabb megjelenései sok tekintetben roppant mód hasonlítanak egymáshoz. Gyakorlatilag sikerült gyors egymásutánban elolvasnom három kisprózákból felépülő kötetüket – a Kálmán Gábor személyes jellegű tárcanovelláit bemutató A világ legvidámabb emberét, a Kötter Tamás (az eddigi pályája fényében meglepő módon) világháborús frontnovelláit tartalmazó Férfiak fegyverbent, legutóbb pedig a jelen írás apropójául szolgáló vékonyka kötetet (Délután Apámmal), melyet az elsőkönyves Nagy Gerzson jegyez. Mindháromban közös (a kisprózákon kívül), hogy kimondottan magas színvonalon íródtak, plasztikus nyelvezettel rendelkeznek, és ezeket a pár oldalas egységeket egybeolvasva jóval többet adnak, mint várhatnánk.

Azt hiszem, a legtöbb író első könyve talán a legszemélyesebb mind közül, hisz aki ország-világ elé akar állni az alkotásaival, annak elsőként magával kell tisztában lennie. Nagy Gerzson érezhetően a saját tapasztalatairól ír, de úgy, hogy azok teljes mértékben általános érvényűekként hassanak. Hiába vagyok egy évtizeddel fiatalabb, mint a szerző, és hiába nem voltam kollégista a gimnáziumi éveim alatt, de ahogy papírra veti a történéseket, az tökéletesen visszaadja az én tinédzser éveimet is. Az első jó pont tehát meg is van. Aztán kiemelném azt is, hogy a szerző nemcsak jó atmoszférateremtő erővel és átélhetően, de kimondottan plasztikusan ír. A Délután Apámmal hiába első kötet, nyelvileg kimondottan egységes, remekül működik ez az eszköztelen, ám annál kimunkáltabb nyelvezet.

Maga az alig kétszáz oldalas kötet huszonkét rövid szövegből épül fel, melyek zöme az elbeszélőnk középiskolás éveibe repít vissza. Ezek egy része nevezhető kimondottan csak novellának, ezekben vannak a történetvégi csattanókra kihegyezett elbeszélések, míg mások inkább csak egy-egy pillanatot, emlékképet, érzést ragadnak meg, de akad olyan is, ami szinte egy kamera szenvtelenségével közvetíti a kollégiumban zajló történéseket.

Eleinte furcsa, hogy Nagy elveti az időrendiséget és látszólag összevissza következnek az események, ezért már olvasás közben arra készültem, hogy majd a recenziómban jól megmondom, mennyire értelmezhetetlen a „regény, közökkel” műfaji megjelölés (na, nem azért persze, mert annyira gonosz lennék, de egy elsőkönyves szerző ejtsen már komolyabb hibát is!), ám aztán a lapok fogytával egyre inkább kezdett összeállni az egész – igen, pont mint egy regény, közökkel – és körvonalazódtak a főbb erővonalak is.

A Délután Apámmal egyfelől olvasható egy hol vicces, hol inkább nosztalgikus tinédzsersztoriként; aztán egy klasszikus coming of age történetként, hisz az elbeszélőnk személyiségének és írói énjének érésének is tanúi vagyunk, mert pont ez az időszak az, amelyben a fiúnak folyton folyvást szembesülnie kell a tőle a lehető legtöbb dologban különböző, ám annál karizmatikusabb apával, és eldönteni, hogy ezentúl merre tovább; de ha akarom, akkor értelmezhetem ezt az egészet akár a késő Kádár-kor besúgástörténeteként is.

Azt hiszem, már ebből is látszik, hogy a most negyvenöt éves Nagy Gerzson első könyve kimondottan az erősebb debütáló kötetek közé tartozik, így joggal bízhatunk benne, a Délután Apámmal után még jó pár színvonalas történettel fog meglepni minket a szerző. Én drukkolok neki!

n P>!
Nagy Gerzson: Délután Apámmal

Jó. Első kötetnek kifejezetten jó. Szikár, lényegre törő, de nem tolakodó történetek a 80-90-es évek kamaszkoráról. Mindig érdekes dolog, amikor elkezdek egy „ fiú kamaszsztorik” könyvet (egyébként nem szoktam nagy kedvvel elkezdeni), hogy tud-e olyat mondani, amit még nem olvastam, nem tapasztaltam. Két felnőtt fiam van és kollégiumban voltam nevelőtanár. Ezek az egyezések, ezek miatt tartottam az olvasástól. Tudott. Az egyszerű, de nagyon pontos lényeglátása, a megélt események leírása, a megfigyelései, a nem túl érzelmes, hanem visszafogott, de érzékeny mondatai számomra hitelesek voltak. És talán ez a kulcsa, a hitelesség, hogy a kamaszévek beilleszkedési problémái, nőügyei, tanárkonfliktusai, apa-fiú harcai, az önmaga megszülésének küzdelmei úgy legyenek leírva, hogy ne csak intsünk rá, hogy de, ez mindenkivel így van, hanem érdekeljen, hogy vele hogy volt. Ez sikerült. A 4 csillag azért, mert olvastam, hogy az anyakép azért olyan halovány ebben a könyvben, mert talán lesz később egy róla szóló is. Az még jobb lesz.

balagesh IP>!
Nagy Gerzson: Délután Apámmal

„Írj le mindent, mondja apám. Amit látsz. Úgy írd le, hogy az, aki nem láthatja a képet, a leírásod alapján pontosan el tudja képzelni.” (A Doxa)
Talán ez Nagy Gerzson írói hitvallása. Vagy a kijelölt csapásirány. Akár a szándék, akár a képesség jelölte ki.
Kicsi, szinte lényegtelen részletek, apró, egymásra épülő mozdulatok – végül is csak a felszín látható, minek mögéokoskodni mindenfélét.
Viszont talán éppen emiatt én nem voltam olyan szerencsés az elvárásaimmal, mint @n, mert azt éreztem, hogy sem újat, sem újfélén nem tudott nekem mondani ez a könyv. És bár nagyon tiszteltem, hogy direkten nem nevezhető nosztalgikusnak, azért én Zoltán Gábor ajánlójából is inkább azt olvastam ki, hogy a nosztalgiafröccs elkerülhetetlenül beüt az agyban.
Nem felnőtteknek való könyv ez, mert azért a kamaszkor a saját jelenében meglehetősen közhelyes. De hangsúlyozom, itt az erény vált a szememben hátránnyá: nincs semmi felnőttes utótudás visszavetítve, beledolgozva. Éppen ezért inkább kamaszoknak nyomnám a kezükbe. Már amelyiknek a kezébe nyomható. Ja, egyébként nem, merthogy félnék attól, hogy valami fafejű gyámkodó kezébe kerül, aki prűd képmutatásától vezérelve még a végén lehetetlen helyzetbe hozna engem.

olvasóbarát P>!
Nagy Gerzson: Délután Apámmal

„És mi röppen minden korábbi évből?” (Tandori Dezső)

Két szálon kirajzolódó történet regény, közökkel – a szerző műfaji megfogalmazásában. Aparegény és fejlődésregény, amely a fiú középiskolás éveinek lenyomata, mindazzal, ami abban a korban történhetett vele, megtapasztalt, amit csak visszatekintve fog fel teljesen, az addig bekövetkezett találkozások, vélemények, történések hatására, hogy mi is volt, amit megélt.
A kötet ezt a korábban olvasott kötetet juttatta eszembe, de jobban tetszett, hogy a felnőttek, a család itt jobban bevonódott a történetbe. Az apa társadalomban betöltött helye és szerepe is sok dologra rávilágít.

2 hozzászólás
gályanapló P>!
Nagy Gerzson: Délután Apámmal

Első kötet. 'regény, közökkel', olvassuk műfaji öndefinícióként, közvetlen a cím alatt.

Két szál. Egyrészt egy kollégiumi világ a nyolcvanas évek végén, másrészt egy apa,
aki a rendszerváltás privatizációs sürgés-forgásával van elfoglalva, abban fulladozik.
22 rövid szöveg, ugyanaz a hang, talán novellaciklusnak mondanánk, ha az apa vonalnak nem lenne egy lezárt íve.

A szövegek jól íveltek, mindig jelen levő, de nem túl hangos csattanókkal. A kor (talán kissé közhelyes) motívumai (NBA (Detroit Pistons Isiah Thomas-szal), Nirvana, Lada Samara stb.) vagy a koleszos élet közhelyes kellékei és nagy sztorijai (legendás nevelőtanártól a konyhában baszásig) sincsenek túl előtérbe tolva, arról kapunk valami képet, hogy milyen volt akkor, ott létezni.

Két problémám volt a könyvvel:
1. az első a szokásos: nem zavaró, de azért érezhető néhol az irodalmi panelek használata (elröppen másfél óra, fehéren izzik a nap stb.). Nyugodtan ki lehetett volna dobni ezeket. (Ugyanitt: nagy erény, hogy nem próbálkozik valami béna szlenggel.)

2. a beszélő számomra kicsit 'sztori regisztrálógép' funkcióban tolja végig. Nem érezem azt a hangban, hogy történne valami komolyabb reflexió mindezen átélt 'történetek' miatt/ellenére. Esetleg több, minthogy 22×'van valami'.

robinson >!
Nagy Gerzson: Délután Apámmal

Plasztikus képek, harsány színek, látványos képi világ és sok szex… átélhető, ismerős történetek az életből. Mégis, bár a nyolcvanas években voltam kamasz, nem vert le lábról, talán mert sosem voltam koleszos, sem pattanásos.. Nem rossz, de a közelmúlt hazai novelláiból több jobban megtalált, akár még érzelmi alapon is.
https://gaboolvas.blogspot.com/2020/09/ugatas.html

ppeva P>!
Nagy Gerzson: Délután Apámmal

Fiúkönyv. Ezt gondoltam róla az eleje táján. De a vége felé mégiscsak kezdett hozzám közelebb kerülni. Szóval: fiúkönyv, nemcsak fiúknak.

gidabetti>!
Nagy Gerzson: Délután Apámmal

Sose voltam életvitelszerűen kollégista, ahogy gimis fiú és kosaras se, a regény (vagy novellafüzér, mindkét műfajban működik) cselekményének idejében pedig még meg sem születtem, de olvasás közben egy kicsit mégis sikerült kosaras kollégista fiúvá válnom. Éreztem az olcsó kínai tornacipő szagát, a vasárnapi ebédről maradt, gondosan becsomagolt, vonaton szállított rántott hús és töltött csirke illatát, láttam az apró szobában összezsúfolt nyolc ágyat, és éreztem a bőrömön, amikor a kolis zuhanyzó farkastörvényei miatt megint csak jéghideg víz jutott a fürdéshez. Együtt-éreztem mindent Dzsonival: a csajokat, a Doxát, a Suzukit, a kórházszagot, a bőrdzsekit, a szerelmeket, csalódásokat, barátságokat, balhékat, bunyókat és a nyolcvanas évek levegőjében az egyre növekvő szabadságot. Jó volt kétszáz oldal erejéig kollégista gimis fiúnak lenni.


Népszerű idézetek

Ottilia P>!

Adynál elszabadul a pokol. Róza néni engesztelhetetlenül, lázasan szerelmes a Bandiba, költőbe és emberbe egyaránt. Mert különválasztható-e költő és ember? Az író és a műve. Kipirult arccal magyaráz, profilja Léda arcára emlékeztet, az irodalom tankönyv százhamrmincnyolcadik oldaláról.
Ady a beteágyán fekszik, Csinszka dugdossa előle az alkoholt. Valahogy mégis megtalálja, mergiszik öt litert a borból. milyen bor az, amiből öt litert meg lehet inni? Milyen ember az, aki betegen öt litert megiszik bármilyen borból?…

Felszik Ady a magiszigeti Grand Hotelben is, fiatal nől osonnak be hozzá délelőtt, jól öltözöttek, illatosan suhog a ruhájuk. Bandinak sápadt az arca, dadog, a nők irulnak-pirulnak…

Osztálykirándulásra menet a busz poggyásztartójának hálójában magányos könyvet találok. Ady összes költeményei. Magamhoz szorítom, meg sem fordul a fejemben, hogy bárki másé is lehetne…

144-145. oldal

robinson >!

A vasárnapi vonaton kevesen utaznak, főleg a kollégisták, de általában összejön egy kártyaparti, zsír, hatvanhat, szerencsés esetben snapszer. Az ultit majd később tanulom meg, az egyetemen.

robinson >!

Ilyen előzmények után nyilván a széltől is óvtak. Legfőképp anyám. Idővel világossá vált annak a veszélye, hogy a személyiségem ebben a túlzottan védett környezetben zárkózottá, puhánnyá fejlődik, ezért megragadták a legelső kínálkozó alkalmat, hogy kirúgjanak a családi fészekből. Így kerültem be az első év elvégzését követően a gimnázium kollégiumába.

robinson >!

A hangjában van egy árnyalat, amiből tudom, innentől értelmetlenné válik minden további vita.

balagesh IP>!

Károly Róbert uralkodásának első nyolc évét a belső harcok kötötték le, a belső ellenséggel való leszámolás. Ezt követően tudott az ország gazdaságának megszilárdítására, a hadsereg megerősítésére, külső hódításokra koncentrálni.

146. oldal, Ady

gidabetti>!

Tesiórán focizunk. Ebben nemcsak, hogy konszenzus van, de egyhangú akarat. Ez történelem, alapvetés, axióma. Ez ellen nincs mit tenni, ez így van, és örökké így is marad.

180. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Szaszkó Gabriella: Vigyázz rám
Anne L. Green: Heather vonzásában
Szabó Magda: Tündér Lala
J. Goldenlane: Holdnak árnyéka
Sienna Cole: Reményszimfónia
Faludy György: Pokolbeli víg napjaim
On Sai: Lucy
Vida Gábor: Egy dadogás története
Réti László: Kaméleon
Hayden Moore: Csendkirály