Ablak ​az Ontario-tóra 53 csillagozás

Nagy Gerzson: Ablak az Ontario-tóra

Nem szeretem a túl egyértelmű történeteket, amelyekben az író nem hagy lehetőséget a gondolkodásra. Nem szeretem, ha a képembe tolják a megoldást. Azt szeretem, ha az író nyitva tart néhány kiskaput, ha megajándékozza olvasóját a szabad értelmezés nyújtotta kihívás izgalmával. Nagy Gerzson ilyen író. Második regényében több ilyen kaput, vagy inkább ablakot fel lehet fedezni. Az értelmezés ablakai, mondhatjuk. A történet akár egyszerű is lehetne, ha nem lennének ezek az ablakok, amelyek újra és újra elbizonytalanítják és gondolkodásra késztetik az olvasót, és valamiféle álomszerű atmoszférát kölcsönöznek a szövegnek. De közben az életről, a megtapasztalható valóságról olvasunk. Ez az igazán zseniális Nagy Gerzson regényében, hogy úgy írja meg a valóságunkat, ahogyan azt tapasztaljuk: kompromisszumok és nagy igazságok nélkül, álomszerűen, kissé homályosan, mintha egy párás, sosem mosott ablakon át néznénk. (Böszörményi Márton)

Eredeti megjelenés éve: 2022

>!
Kalligram, Budapest, 2022
272 oldal · ISBN: 9789634683087
>!
272 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634682899

Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

Esterházy Péter · Szép Ernő · Marcel Proust

Helyszínek népszerűség szerint

Szeged


Kedvencelte 5

Most olvassa 3

Várólistára tette 40

Kívánságlistára tette 32


Kiemelt értékelések

szadrienn P>!
Nagy Gerzson: Ablak az Ontario-tóra

A lakás egyetlen ablaka az Ontario-tóra néz. Igaz, a tóból csak egy vékony csíkot lát, ha lábujjhegyre áll, a többit eltakarják a felhőkarcolók. Reggelente fekete, este narancsszínű a csík az ég alatt.
Huszonhetedik emelet. Egy szinttel lejjebb már a csík sem látszana.

Ontario-tó. Kanada. Őrjítő távolság, hűvös idegenség, új élet a tengerentúlon.
És az ifjúság, az egyetem, a kollégiumi lét fészek melege.
Két idősíkon, két különböző helyszínen játszódik Nagy Gerzson regénye, és a Kanada-tengely mindig ellenpontja, szembeállított tükre tud lenni a jóval ismerősebb bulizós, lazulós, szerelmi próbálkozásokban gazdag budapesti élményeknek.
De vajon valódi ellenpontot jelentenek-e azok a kulturális és nyelvi korlátok, az emlékeknek és a múltnak az a fájó megoszthatatlansága, amit a felnőtt főhős külföldön megtapasztal?
Egy idő után lassan változni kezd a kép, és az idegenség, az állandó, leküzdhetetlen távolság az elbeszélő párkapcsolataiban is ugyanígy kirajzolódni látszik.
Nem véletlen, hogy Kanadában indul el a múlttal való szembenézés, az emlékezés feltartóztathatatlan áradása, és talán a gyógyulásé is egy hosszú évek óta sajgó, beteljesületlen érzelemből.
A két idősík érdekes játékba kezd, szinte rímelnek egymásra, a lélek mélyén átélt és a külvilágban megtapasztalt hatások nagyon jó ritmusban váltakoznak.
Az ifjúkori sérelmek, szerelmi csalódások feldolgozásának regényét az idegenbe szakadt magány egy újabb olvasattal, értelmezési lehetőséggel gazdagítja, és ezzel egyedivé teszi és ki tudja emelni a kötetet az önéletrajzi jellegű visszaemlékezések hosszú sorából.

2 hozzászólás
gesztenye63 P>!
Nagy Gerzson: Ablak az Ontario-tóra

Ez egy roppant izgalmas szerkezetű, nagyon friss, lendületes regény rendszerváltás kori fiatal életekről, ízléssel formált háttérfestéssel, gusztusos, életszerű szerelmi-érzelmi szállal. Mindez pedig minden didakciótól mentesen, olvasó által könnyen meg- és átélhetően.
A történet(ek) két szálon gördül(nek), E/1-ben az emlékezés terében és kissé hátralépve, ismeretlen narrátor által neutralizálva a jelent, E/3-ban a tíz évvel későbbi, torontoi történések terében. Természetesen a kanadai idősík szükségszerűen reflektál egyes emléktöredékekre, ezzel is szerves egésszé olvasztva az egyébként önálló fragmentumokként, életperiódusokként láttatott történetelemeket.
Nagyon frappáns és tetszetős, ahogy a szerző a redukció, vagy kihagyás, esetleg elhallgatás eszközével él a történetmondás során. Ezzel is gondolkodásra készteti, koncepciók gyártására serkenti az olvasót, miérteket-hogyanokat kreáltat vele, ami már magában is magasabb minőségi dimenzióba emeli az írást. Ezt Mészáros Sándor is kiemeli a szerzővel folytatott beszélgetésben. link

Ritkán emlegetem fel a címbeli jelentéstartalmakat, többértelműséget. Itt azonban úgy érzem, hogy ez kifejezetten kiemelésre érdemes. Ugyanis az ablak (bár materiálisan csupán a háttérben húzódik meg) kifejezetten kulcskérdéssé válik. A főszereplő életteréből, mozgásából, kapcsolatrendszeréből számos ablak nyílik (vagy éppen záródik). Több különböző helyzetű kitekintésre, vagy éppen bekukkantásra adódik alkalmunk, ahol mindig rendkívül fontos, hogy a szereplők, a karakterek személyes élete, mikroklímája, kapcsolatrendszere áll a fókuszban, miközben a háttérfestés nem nyomul be az olvasó arcába, csupán megemlít „első szabad választásokat”, „Senna tragikus halálát”, „kiprivatizált háztáji kiskocsmát” stb, ezekkel pedig mintegy csupán megágyaz a dolgok megfelelő idősíkban és helyén kezelésének.

Nagyon tetszik, hogy minden karakter él, nincsenek pálcikaemberek. Ez különösen nehéz feladat lehetett a (valószínűleg) szándékosan eltávolított kanadai vonal esetén, valahogy mégis összejött.
Visszaemlékezve, tetszett nekem Nagy Gerzson első kötete is, de az Ablakkal úgy gondolom, szintet lépett. Ajánlom, olvassátok.

Nikolett_Kapocsi P>!
Nagy Gerzson: Ablak az Ontario-tóra

Egy sajátos emlékezéstörténet, emléktöredékek, álom- és vágyképek kis kaleidoszkópja, amely minden olvasó számára más képet mutat majd, attól függően, hogy éppen ki, hol és milyen helyzetben tartja majd a kezében.

Nem olvastam Nagy Gerzson első regényét, így mindenféle előzetes elvárás nélkül kezdhettem bele a kötetbe, hogy főhősével együtt elmerüljek a nosztalgikus és megbízhatatlan emlékek áradatában.

A két szálon futó események látszólag időben, térben és a narrációban is jól elkülönülnek egymástól, azonban a 90-es évek budapesti fiataljainak mindennapjai és a távoli, megfejthetetlennek tűnő, steril kanadai multik világa úton-útfélen keresztezik egymást. Hol összeérnek, hol egy kissé eltávolodnak, de mégis ugyanazok a fő motívumok járják át.

András az egyetemi évei alatt ugyanolyan tétován botladozik a szerelmi kapcsolatok kusza útvesztőiben, mint harmincas férfiként az idegen nyelvi és kulturális közegben. A gangos bérház kiszobájának ablakából a lichthofra kinézve ugyanazok a kétségek gyötrik, mint a felhőkarcoló huszonhetedik emeleti lakásából az eget, vagy az Ontario-tavat fürkészve. Úgy tűnik, főhősünk bárhol is jár a világban, az általa szeretett nőhöz már csak második helyre ér oda. Ildikó, Veronika és Kim mellett is van már valaki más, bár lehet, hogy csak volt valaki más?

Nagy Gerzson regényét nem lehet passzívan olvasni, ebben a könyvben az emlékek és az álmok, a vágyak és a remények olyan tökéletes egységet alkotnak, melyek fejezetről fejezetre aktív gondolkodásra, játékra hívják az olvasót. Valóban megtörtént-e mindaz, amit Kanadában, tíz év és több ezer kilométer távlatából a narrátorunk elmesél nekünk, vagy csak álmodta, netán a saját memóriája tréfájának áldozata? És ha egyszer, kétszer, sokszor máshogy döntött volna, számítana az ma egyáltalán? Talán mindegy is, talán fontosabb az, hogy most merre, hogyan és kivel tovább.

Nemcsak az ismerős budapesti helyszíneken megjelenő jellegzetes egyetemista figurák, de a teljesen lecsupaszított, szinte neutrális kanadai elbeszélések szereplői is jól megrajzolt és hiteles karakterek, így szívesen bolyongtam az íróval és velük együtt András lelkének labirintusában.

Kifejezetten ajánlom mindazoknak, akik kedvelik az olyan történeteket, ahol bőven marad homályba vesző, elvarratlan, elgondolkodtató szál.

2 hozzászólás
giggs85>!
Nagy Gerzson: Ablak az Ontario-tóra

http://ekultura.hu/2022/05/16/nagy-gerzson-ablak-az-ont…

Amit két évvel ezelőtt az első regénye megjelenésekor már megelőlegeztem Nagy Gerzsonnak – miszerint kimagaslóan nagy írói potenciál van a debreceni születésű szerzőben –, a második regénye elolvasása után számomra már kész bizonyosság, hiszen nem csak az új hőse lépett a felnőtt korba, de írói értelemben Nagy is. Az Ablak az Ontario-tóra eddig nálam az év legjobb magyar könyve.

Azt már a Délután apámmal olvasása közben is pontosan lehetett érezni, hogy az a mű sokkal több, mint szimpla nosztalgikus múltidézés (igaz, így értelmezve is tökéletesen működött), de az Ablakot olvasva még határozottabban kiviláglik, hogy a ’90-es évek budapesti egyetemista világának plasztikus megidézése ide vagy oda, de az előzőhöz hasonlóan az új regény is leginkább az egyéni emlékezetről, az emlékezet működéséről és személyiségünkre gyakorolt hatásáról szól.

Nagy története két, egymástól évtizednyi távolságra lévő és egymást gyors egymásutánban váltó szálon játszódik. Az egyik a ’90-es évek közepe táján kezdődik, ebben a vidékről frissen felkerült András út- és szabadságkereséséről, szerelmeiről, egyetemista életéről mesél nekünk egyes szám első személyben, míg a másik a 2000-es évek közepén, Kanadában veszi kezdetét, mikor már András ugyan még fiatal, ám már tökéletesen illúziómentes felnőttként egy multinacionális cég pénzügyi részlegén dolgozik, és a számára sokszor nehezen értelmezhető idegenbe vetődve végül eljut egy olyan pontra, amikor már nem halogathatja tovább, és kénytelen lesz szembe nézni saját feldolgozatlan múltjával, elsősorban élete szerelme elvesztésével.

Világéletemben azokat az írókat tudtam leginkább tisztelni, akik valódi partnerként, gondolkodó lényekként kezelték az olvasóikat, és szerencsére elmondható, hogy Nagy Gerzson is egy ilyen író. Bár maga a cselekmény nem túl bonyolult, de a szerző mindvégig kerüli az egyszerű utakat, a könnyen jövő megoldásokat és olcsó katarzisokat. Már az első oldalaktól kezdve elengedi az olvasói kezét, és hagyja, hogy úgy rakjuk össze és úgy értelmezzük a szöveget, ahogy tudjuk, ahogy akarjuk, ahogy sikerül. Semmit sem kapunk készen, ezen az alig 270 oldalon mi is együtt küszködünk Andrással, hogy a két cselekményszint párhuzamait, ellentéteit, rímeit vagy ellentétpárjait felfejtve és értelmezve eljussunk a magunk Ontario-tavának partjára.

Bár mint már említettem, talán nem is elsősorban a történet a leginkább lényeges ebben a regényben, de ezzel együtt is azt kell mondanom, rég olvastam ennyire hihető, életszagú és magával ragadó cselekménnyel rendelkező magyar művet, mint Nagy alkotása, amelyben megvan minden, a már jól megszokott, szikár, eszköztelen, ám végtelenül plasztikus nyelv; a gördülékeny és a sodró erejű párbeszédek; az igazán komolyan vehető, hús-vér szereplők; a realista mód nem regényszerű fordulatok, és az olvasót megdolgoztató kihagyások, amelyek már önmagában nagyszerű alkotássá tennék az Ablakot, azonban engem talán az a stílus és az a hangulat fogott meg, amely segítségével a szerző úgy tudja életre kelteni és úgy tudja karnyújtásnyi közelbe hozni a múltat, úgy tudja elénk vetíteni ezeket az emlékezetbe toluló képeket, hogy közben azt is érzékelteti, amit itt olvasunk, soha többé nem jön, nem jöhet vissza már. Ráadásul úgy tud mindeközben ízig-vérig realista lenni, hogy mindvégig megmarad szövegének ködös, lebegő, álomszerű hangulata.

Nem ragozom tovább, azt hiszem, Nagy Gerzson realista, az emlékezet működését, egy fiatalember útkeresését és a ’90-es évek magyar valóságát tökéletesen bemutató műve vitathatatlanul meggyőző belépő szerzőjének a legjobb kortárs íróink közé. Gerzson, üdv a klubban!

Chöpp >!
Nagy Gerzson: Ablak az Ontario-tóra

Borzasztó nagy bajban vagyok én veletek, fiúk! Se Márton Moesko Péter: Őszi hó, se András Nagy Gerzson: Ablak az Ontario-tóra regényében nem tetszett. Mintha félkész tinédzser lelküket nem bírná vonszolni felnőtt testük. Meglepően idegen – vagy inkább elidegenedett – világról írnak Moesko Péter és Nagy Gerzson, pedig nagyjából ugyanabban az időben és térben zajlanak az események, mint az én életemé, mégis vadidegen élmények, tapasztalatok, koleszos és albérleti emlékek, meg rengeteg alkohol. Fáradt, nyomasztó és elhibázott az egész úgy ahogy van. Nagyon nehéz volt velük a kapcsolatom. Én és ezek a könyvek nem voltunk barátok – írom, mert szépen és nőiesen szeretnék fogalmazni.

mbazsa P>!
Nagy Gerzson: Ablak az Ontario-tóra

Az első könyvekkel nincsenek elvárásaink. Az a jó az elsőkkel (legalábbis a jó első könyvekkel), hogy van bennük egy fajta nyers, elemi, vad erő, szenvedély, ami átüt a lapokon, ami ugyan a későbbi művekben is benne van, de ott már a szakmai tudásnak és jártasságnak köszönhetően jobban le vannak tisztázva a szövegek, és jobban ki vannak fejtve, ki vannak bontva azok a gondolatok, stílusjegyek, motívumok stb., amelyek az első könyvekben a maga naturális valójában jelen vannak. Én szeretem az első könyveknek eme szabálytalan, tökéletlen természetességét. Mondhatnám úgy is, hogy az első könyvek, amolyan csiszolatlan gyémántok. Csiszolatlanok, de gyémántok. Nagy Gerzson első regénye/novellafüzére (Délután apámmal) is egy ilyen gyémánt, hogy csiszolatlan, vagy csiszolt, ez döntse el ki-ki maga.

Először Nagy Gerzson második gyémántszemét, akarom mondani/írni, könyvét (Ablak az Ontario-tóra) olvastam, és csak azután az elsőt (Délután apámmal). Szerencsére nem éreztem semmi hátrányt abból, hogy fordított sorrendben olvastam el a két művet. (Meg különben is, az olvasó szabad, azt olvas és olyan sorrendben, ahogyan a saját önkénye, kedve diktálja.) Mindkét szövegben éreztem azt a szenvedélyes, megzabolázhatatlan ősi erőt, amely az első könyvekre jellemző. Feszesek, sallangmentesek, feszültséggel teli szövegek. A kihagyott üres helyek kellő játékot biztosítanak az olvasónak. Nagy Gerzson követi mestereinek iskoláját: Camust, Salingert, Ottlikot, Mészölyt, de úgy, hogy nem válik egyikük epigonjává sem. Sőt, itt-ott még rájuk is játszik. Mindkét regény struktúrájának más a szervező elve, a formája, a témája, a nyelvezete, elbeszélője, egyszóval mindene. Az első regény egy 10-en éves középiskolás kamaszfiú, a második egy 20-on éves egyetemista, majd egy 30-as felnőtt férfi világába kalauzol el. A két regény főszereplője hasonlít ugyan egymásra, talán egy kicsit az írójukra is, de mégsem ugyanazok. Az ismétlődő motívumok valamiféle láthatatlan átjárást biztosítanak a két szöveg között.

Nagy Gerzson köteteiről külön szerettem volna írna, azonban az idő és az energia hiánya, de sokkal inkább a különböző kifogások, amelyekkel a lustaságomat szerettem volna palástolni, végül mégis csak arra kényszerítettek, hogy egy értékelésben foglaljam össze mondandómat. Mindkét könyv nagyon jóra sikeredett. Csak ajánlani tudom mindkettőt. Hogy melyik a jobb, ezt nem tudom eldönteni, de nem is akarom. A csiszolt gyémántok mind hasonlók egymáshoz, minden csiszolatlan gyémánt a maga módján az. Ezután izgatottan várom a következő gyémántot Nagy Gerzson bányájából.

maya75>!
Nagy Gerzson: Ablak az Ontario-tóra

De szerettem ezt a könyvet! Jó volt kicsit újra a ’90-es években élni, megint huszonévesnek lenni. Köszönöm! ♥

Moesko_ I>!
Nagy Gerzson: Ablak az Ontario-tóra

Különleges hibrid: egyszerre szenvtelen és nagyon érzelmes szöveg. Civilizált kallódás egyetemistaként a rendszerváltás után, tétova tengerentúli karrier a 2000-es években, mindez váltakozó fejezetekben; fura, mégis ismerős figurákkal, megannyi elvarratlan szállal, de következetes (és számomra nagyon élvezetes) hétköznapisággal tálalva.

Nagy Gerzson Délután apámmal című bemutatkozó kötetének méltó és mondhatni szerves folytatása, az ideges-kapkodós fiatal felnőtt évekről szóló regény, de kellő távolságból, egyfajta érett józansággal mesélve.

Ablak az Ontario-tóra: már maga a cím is nagyon szép, hát még a borító (Szüts Miklós festményéből), és egyáltalán maga a könyvtest. Érzékeny, mégis nagyon életszagú történet – hollywoodi csattanók és álbölcsességek nélkül.

adrienn_szucs>!
Nagy Gerzson: Ablak az Ontario-tóra

A két idősíkon és korban játszódó történet már az első oldalaktól beszippantott.
Nagyon szeretem a rendszerváltás környékén íródott műveket, hiszen kisgyerekként halvány emlékeim vannak, persze érteni utólag értettem meg sok mindent.
A két idősík két különböző élet, a bohém, budapesti egyetemi élet botladozásai, szerelmei, csapongó bulizásai és a komolyabb, otthonától elszakadt, közel harmincas, immár Kanadában élő és beilleszkedni próbáló férfi két „énjét” láthatjuk.
Izgalmas, hogy az író sokszor sejtet, sugall, de nem kerül pont a különböző történetek végére, ránk, olvasókra bízza, mit vonunk le a szövegből, hogyan szeretnénk elképzelni a befejezést. Az írói stílus modern, gördülékeny, könnyed, azonban szavainak súlya van.
Engem nagyon megfogott, megint csak elmondhatom ,hogy nagy örömömre kiváló magyar kortárs művet olvastam Nagy Gerzson tolmácsolásában.

1 hozzászólás
mezei P>!
Nagy Gerzson: Ablak az Ontario-tóra

Hogy rövid legyek: Nekem Kismécses története jobban tetszett. *

Kicsit hosszabban. Alapjában véve kedveltem, bár mindkét könyv első harmadánál volt egy kis elbizonytalanodásom, hogy végig kell-e/ tudom-e olvasni a regényeket. Aztán szerencsére hamar túljutottam ezen a mélyrepülésen. Nagy Gerzson könyve számomra igazi időutázás volt, visszarepített a nyolcvanas, kilencvenes évekbe, és bár nem Magyarországon kóstoltam bele az egyetemi évekbe, van, ami sosem fog változni.** És annak ellenére, hogy egy számomra nagyon szép időszakot elevenített fel, nekem ez a könyv teljesen a levegőben lógott. Rengeteg kérdésre nem kaptam választ. Valójában semmire sem. Gondolok itt az Ildikó szálra, Veronikára, Géza bácsira. És igen, olvastam a Könyves Magazin riportját *** Nagy Gerzsonnal, miszerint – „Nem szeretem a túl egyértelmű történeteket, amelyekben az író nem hagy lehetőséget a gondolkodásra. Nem szeretem, ha a képembe tolják a megoldást. Azt szeretem, ha az író nyitva tart néhány kiskaput, ha megajándékozza olvasóját a szabad értelmezés nyújtotta kihívás izgalmával.” – itt én csak nyitott kapukat találtam, mintha mindent, az egész történetet nekem kellett volna kitalálnom. Ez nekem így nagyon kevés volt. És visszatérve az összehasonlításhoz: míg itt egy nagyon nyitott, random véget kapunk, addig Moeskó Péter a végére még be tud húzni egy gyomrost, nekem történetesen a szívem szakadt.


* Mindenki összehasonlítgatja ezt a két könyvet, ezért is vettem én is a bátorságot.

** Nemrég volt szerencsém részt venni a Miskolci Egyetem Bányász Gyűrű- és Kupaavató szakestélyén, ahol mindenki arról próbálta meggyőzni a jelenlévő családtagokat, hogy a selmeci hagyományok nem csak az alkoholfogyasztásról szólnak. Engem nem igazán tudtak meggyőzni. :)

*** link


Népszerű idézetek

szadrienn P>!

Nem vagyok lefogyva, anya. Ne izgulj már miattam.
De mit lehet ott enni. Kínai kaját?
Azt is, meg minden mást. Libanonit, oroszt, mexikóit, franciát.
A francia konyhát ismerem, szól közbe az apja. Nagy tányér közepén babszem és két fűszál keresztben.

(timhorton) 77. oldal

szadrienn P>!

A lakás egyetlen ablaka az Ontario-tóra néz. Igaz, a tóból csak egy vékony csíkot lát, ha lábujjhegyre áll, a többit eltakarják a felhőkarcolók. Reggelente fekete, este narancsszínű a csík az ég alatt.
Huszonhetedik emelet. Egy szinttel lejjebb már a csík sem látszana.

(ablak) 9. oldal

Nikolett_Kapocsi P>!

Minden előzmény nélkül tör rám a honvágy, ma reggel is, nem nagyon erősen, de olyan kitartóan, hogy nem bírok szabadulni tőle. Képek jönnek, egy-egy pillanat, ami örökre bevésődött az emlékezetembe. Nem tudnám felsorolni, végiglapozni. Csak ott létezik, egyszer, abban a pillanatban. Olyan, mint amikor már érezni a levegőben a tél illatát. Ehhez az illathoz vonattal kell utazz, estefelé. Ez a falu illata. Az eső szele, mielőtt kitör a vihar. Fára mászás után a kezemre tapadt fakéreg. A lehorzsolódott bőr.

254. oldal

Kapcsolódó szócikkek: honvágy
Nikolett_Kapocsi P>!

Most kellene élned. A te korodban nekem négy-öt csajom volt egyszerre. Itt, a faluban, kérdezem. Nevet. Ügyesen csináltam. Aztán megismertem anyádat.

155. oldal

Nikolett_Kapocsi P>!

Nem tudom, irigyeljem-e őket. Milyen lehet annak, aki minden reggel duzzadó életkedvvel ébred. Annak vajon könnyű az élet? Ha könnyű, van értelme? Apám reggel hatkor már a számlákat ellenőrzi a konyhaasztalnál. Soha nem hallottam a munkáról panaszkodni. Botondot se, semmiről. Lehetséges ez, ilyen magabiztossággal viselni az életet?

74. oldal

Nikolett_Kapocsi P>!

Elhatározom, ha ennek vége lesz, ennek az egésznek, a vizsgáknak, az egyetemnek, a faleveleket fogom figyelni. Napról napra, ahogy nőnek, változtatják a színüket, a formájukat. Kiülök ide reggel, választok a platánfán egy levelet, lefotózom. Le se kell fotóznom, elég, ha nézem.

97. oldal

robinson>!

Apu azt mondta, ilyen az élet, ilyen kegyetlenek az emberek. És hülyék. Ezen képtelenség változtatni.

2 hozzászólás
robinson>!

Észrevetted már, hogy sokszor csak hajszálon múlnak a dolgok? Apró kis véletleneken.

Ottilia P>!

Megkérdezi az iránit, melyik településről származik.
Jelenleg nincs a térképen, lebombázták a háborúban.

32. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Péntek Orsolya: Az Andalúz lányai
Kiss Judit Ágnes: Kórház az osztályteremben
Sándor Iván: Szakadékjátszma
Megyeri Judit: Holttest az Ambróziában
J. K. Smith: Szerelem hirdetésre
Guillaume Musso: Most!
Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz
Pataki Éva: Tűzföld
Rácz-Stefán Tibor: Nincs hozzád hasonló
D. Tóth Kriszta: Húszezer éjszaka