Angst 49 csillagozás

A városi harcos kézikönyve
Nagy Gergely: Angst

Az ANGST helyszíne ismerős: Budapesten vagyunk. Hőse szemlélődő figura, aki próbálja megérteni és megfogalmazni, hol él, és egy képregénybe sűríti mindazt, amit a városról tud. Körülötte három nő és két barát, de kapcsolatai szétfoszlanak, míg a munka, meg a város felzabálja…

Az ANGST tündöklés és bukás regénye, amely kultikus erővel rajzolja meg a város tereit, a szenvtelen irodaházakba beépült munkatársakat, a nappal zaklatott és az éjszaka felpuhult figuráit, miközben hőse egyre csak bolyong az aluljárókban és felhőkarcolókban, kiutat, vagy bejáratot keresve a képregénybe, ami az élete.

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2007
382 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639752108

Enciklopédia 1


Kedvencelte 12

Most olvassa 5

Várólistára tette 42

Kívánságlistára tette 12

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
vargarockzsolt P
Nagy Gergely: Angst

Nagy Gergely: Angst A városi harcos kézikönyve

Panel egy. Jó könyv. Nem tökéletes, de „A tökéletesség kizárólagosságra tör, a kizárólagosság meg hatalomra… A tökéletesség kétségbe ejt, mert a befejezettség érzetét kelti… Van egy jobb ajánlatom a tökéletesség helyett. A kockázatos, de azonnali cselekvés, a gyors reakció, elgondolni és felszínre hozni egy ötletet, megteremteni azt az atmoszférát, amelyben megtörténhetnek a dolgok, amelyben elindulhat egy gondolat, kézről kézre adják, kikerül az ellenőrzésünk alól és kinőheti magát.”
Panel kettő, megosztva. Egy képregényíró regényes élete képek nélkül, illetve a képek hiányoznak ugyan, de le vannak írva, Budapest a helyszín, egyszerre a múltban és a jövőben, és ha a képregényíró beszáll egy taxiba és elhúz innen, akkor ez a város továbbra is itt marad nekünk, mert itt is volt, a kollektív tudatalattinkban félelemként beleírva.
Angst – félelem, gyökértelenség, üresség, nihil, valaminek a hiánya; magány, semmi, az értelmetlen élet kivetítődése, a kiüresedett kapcsolatok közötti vergődés manifesztuma, cyberpunk agresszió és depresszió, és lehullanak az ékezetek: „Itt vagyok a jovoben. Poszt-bubble-cityben. Tokyo, Roppongi, netcafe, nem tudok aludni. Egy picike helyen ulok egy feluljaro alatt, amelyet Tarkovszkij hasznalt a Solaris forgatasakor. Kicsit remeg, ha folottem elhuznak a buszok. Probaltal mar aludni kapszulaszalloban? Ne tudd meg. Kriptaerzes. Az elozo napokban egesz jol ment mar, de most nyomasztani kezdett, ugyhogy felkeltem es jaroma varost. Nagyon kemeny.”
Nem, annyira nem kemény, elszökhetsz Tokioba, vagy megőrülsz, vagy családot alapítasz, vagy elfelejted az emlékeidet és kávéháztulajdonos leszel a semmi küszöbén – azért vannak alternatívák, vannak lehetőségeid a választásra, te választod azt a szart, amiben vagy, te vagy az oka.
Panel három. A városi gerillák a periférián mozognak, a látásod perifériáján, és a hálózat perifériáján, tudsz róluk, de nem vagy azonos velük, először magaddal kéne azonosnak lenned, hogy aztán valaki mással is azonosulhass…
Panel négy. Die Angst. Egyetlen hosszú utazás.
Panel öt. A városi harcosok kézikönyve útmutató egy taxi rendeltetésszerű használatához.
Panel hat. Nem, ez csak egy könyv, hogy kurva jó zenéket hallgass.
(„Egész délelőtt néhány sor járt a fejemben. Egy rapzenekar nyomta tegnap éjjel az FM 999-en, a Sensei Records műsorában teljes terjedelmében, élő egyenesben közvetítették egy koncertjüket valamelyik klubból. Elszántak voltak és hangosak. Határozott fellépés, rajtaütésszerű, éles akció. Belém ragadt az a pár sor, ahogy a lemezjátszó tűje megakad és mindig ugyanoda ugrik vissza. Ez a probléma még a CD-korszakban sem szűnt meg, egyszer egy Keiko Soho nevű japán énekesnő műsorát néztük egy diszkotékában, aki sírva omlott össze a go-go táncosoknak megépített dobogón, mert megakadt a CD, a loop csak nem akart véget érni, és tönkretette a műsort. Egy pillanatig még tátogott rá, aztán sírógörcsöt kapott, leroskadt a csillogó fémrúd mentén, majd mégis összeszedte magát és suhogós, ezüst ruhában, sárga moon bootsban levágtatott az öltözőbe, s állítólag odabent megkísérelte felvágni a hasát. A másnapi lapokban azt olvastam, hogy meg is tette, az alkatrészeit a menedzserek tuszkolták vissza belé. A fejemben éppen így ismétlődött a rövid részlet, bekattant úgy, mintha valami mechanikus hiba büntetné a gépet. Először szórakoztat, aztán lassan őrjítővé válik. Aztán az egész átalakul az agyban. Belegondolsz a jelentésbe, egészen belegondolsz, alaposan, a fonémák szintjéig, lemész a mélyéig, minden egyes szót, szótagot szétszedsz, ízlelgetsz külön-külön, felfedezed, örülsz neki. Ha valamit szó szerint akként értelmezel, ami, a megőrülés veszélye fenyeget. Ismételgeted a sort, aztán hiába unod meg, a ritmus már dolgozik benned, olyanná válik, mint a mantrázás, elfoglalta az agyban kihasználatlanul hagyott helyeket, már belülről mozgat.”)
Panel hat.
Panel hat.

11 hozzászólás
>!
entropic P
Nagy Gergely: Angst

Nagy Gergely: Angst A városi harcos kézikönyve

Budapest nekem rejtély. Sosem laktam ott, sosem akartam eddig ott lakni. Mióta magam választok lakóhelyeket, mindig második-legnagyobb városokban laktam (bár nem tudom, hogy két második-legnagyobb városban lakni, az már tendencia-e, talán még nem). De mindegy, a lényeg, hogy Nagy Gergely egy olyan Budapestről ír, amelyet én sosem ismertem közelről, amely ugyanakkor legalább annyira ismerős, mint mondjuk New York a New York trilógiából (amit N.G. is bizonyára olvasott – lenyűgözve.)

Mondom, ez a Budapest ismerős, és a regény rögtön levesz a lábamról azzal, hogy a főszerereplője milyen bizalmas viszonyt ápol a várossal. Valahogy úgy, mint ahogy az a különös bennfentesség is lenyűgöz, ahogy embereket hallok a városról beszélni, benne élni. Hogy azt mondja például valaki: „találkozzunk a Kálvinon”. Hát, jó – azt én is tudom, hogy hol van a Kálvin, azt viszont nem tudom, mi ott a szokásos találkozási pont. Azt hiszem, ez az a fajta ösztönös tudás, amit úgy szed fel valaki, hogy egy városban él, és megtanulja a város nyelvét, a ki nem mondott, de beleértett (és mellesleg változékony) jelentéseket.

N.G. tökéletesen beszéli ezt a Budapest-nyelvet, és olyan sötétnek, szexinek, izgalmasnak ábrázolja a várost, hogy legszívesebben most rögtön mennék oda magányosan bolyongani az éjszakába(n).

Mert bármi más is ez a regény – és még más is persze, amiről majd mindjárt –, nekem elsősorban Budapest-írás: sötét szerelmeslevél a városról, a városhoz – arról, hogy milyen és milyen nem. Mese arról az arcáról, amely csak ritkán, vagy csak rejtett, nem mindenki számára elérhető zugokból látható. És egy csomó csudás kép és város-újraírás van ebben a könyvben. Olyanokra gondolok, mint pl. hogy az egyik szereplő nap nap után lefényképezi, hogy hogyan épül fel, majd le a Gödör. Vagy az este 7:15-kor az irodaház lapostetejéről három percig megfigyelhető fényjátékra gondolok, amelyet leírni és lefotózni is giccs lenne – átélni viszont ámulatos.

Na de az a Garpból tudható, hogy egy történetben történetnek is kell lennie (http://moly.hu/idezetek/543945), és akkor rá is térek arra, hogy mi történik itt.

A regény névtelen, Budapest-szerelmes főszereplője képregényszövegeket ír, és kitalálja az Angst c. képregényt, ami egy kicsit-jövőbeli Budapesten játszódó sötét, apokaliptikus történet. A képregény sikeres, ám a rajzoló kilép/lelép, a névtelen hős pedig egyszerre a multicégek fogságában és egy városi anarchista szerveződés közepében (vagy inkább szélén) találja magát.

Ami következik – széthullás; a valóság, az álmok és rémálmok határvidékén bolyongás. A történet vége felé haladva a képregényjelleg egyre erősödik, és a valóság lassan épp olyan lesz, mint az Angst világa, a főszereplő pedig lassan pont olyan életet kezd élni, mint Kreuz, az Angst főszereplője (aki önmaga keresztje): kezdi elveszíteni a kapcsolatát a valósággal, folyton valahol az alvilág szélén mozog, és nagyjából minden este más vonzó nővel bújik ágyba vagy folytat erotikus-filozofikus beszélgetéseket.

Azt hiszem, egy ilyen történethez nagyváros kell. Pont akkora, pont annyi emberrel, hogy kicsit meglepő legyen, hogy mindenhol ugyanazok az arcok bukkannak fel. Ezek a városi találkozások és ismeretségek aztán persze könnyen keltik a bizalmas ismerősség, vagy egyáltalán: az ismerés illúzióját. N.G. csodaszépen és borzasztó szívfájdítóan ábrázolja ezeket az ismeretségeket – amikor mondjuk hónapokig vagy évekig haverkodsz a törzskocsmád tulajával, vagy azonnali barátságot kötsz a taxissal, aki hasonló zenét hallgat, mint te – ám hirtelen kiderül, hogy igazából mit sem tudsz ezekről az emberekről.

A regény ennek az ismeretlenné-válási folyamatnak, és az ezzel járó széthullásnak a története is.

Mert hiszen olyan könnyű a más emberekről szőtt fantáziák köré felépíteni a valóságot, az én-t. Én vagyok az, aki ugyanazt a csapatot szereti, mint a törzshelyem tulajdonosa – gondolhatjuk – és ez ad valami keretet, valamit, ami által meghatározhatom magam. Én vagyok az, aki jóban van ezzel és azzal – s ebből kifolyólag én otthon vagyok az éjszakában, otthon vagyok a városban, otthon vagyok – valahol. A regény főszereplője ezeket a biztosnak tűnő kereteket veszíti el, s ahogy ráébred arra, hogy a másik ember mind ismeretlen, úgy válik önmaga számára is ismeretlenné.

N.G. rém ijesztően és pontosan ír erről az elidegenedésről, és – szerintem a helyszín miatt is – extra-átélhető és szívbemarkoló az egész. És bár mindenféle amerikai hatások is érezhetők itt (Paul Auster és Jay McInerney és Bret Easton Ellis, minimum), az egész mégis nagyon ismerős, nagyon az enyém – még úgy is, hogy Budapest sosem volt az enyém.

7 hozzászólás
>!
regulat
Nagy Gergely: Angst

Nagy Gergely: Angst A városi harcos kézikönyve

Mondanám, hogy a hely mindegy, de mert Budapest, így a könyv zenél a fejemben. Most kéne elsütni, hogy szól benne egy kis ez, meg egy kis az, de főként a KimNowák – elvégre ott Nagy Gergely basszusozik – de van ebben minden, ami számomra undergrundnak nevezett pop zene, az URH-tól a Kispálig…
Kiolvastam. Letettem.
Újraolvastam.
Nem lett erősebb, de nem is múlt el.
Fekete-fehér képek villognak az agyamban.
Látom és hallom a könyvet. Látom és hallom a félelmeimet.

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2007
382 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639752108
>!
Sketchy
Nagy Gergely: Angst

Nagy Gergely: Angst A városi harcos kézikönyve

Régóta szemeztem ezzel a könyvvel egy antikvárium (beugrós munkahelyem) polcán. Tetszett a borítója, az egzisztencialista trip, és sűrített Budapest-fíling, amit a fülszövege ígért.
Nagyjából be is váltotta az ígéreteit. A hangulata nagyon ott van, még akkor is, ha az én Budapestem egy kicsit más, mint a regénybeli város. Imádtam, ahogy a zenékről ír, utoljára MItchell Szellemírók.-ját olvasva éreztem hasonlót.
A hangulat elviszi az egészet a hátán, beleférnek a kitérők, elvágatlan szálak, a valóságot és a lehetségest összekeverő lázálom is. Ennek a merengő, mindent túlracionalizáló, tudatáram-szerű narrátori hangnak a hatására még a sovány sztori sem zavart. Hogy lehetne kerek és biztos, ha egyszer minden egész eltörött?
Tetszettek a szimbólumok, a sok réteg. A Papírtigris név, pl. Aztán a képregény figurái, a város helyei. Mind többrétegű dolog, amin szívesen agyaltam akkor is, ha épp nem volt a kezemben a könyv.
Ami nem tetszett, hogy annyira kiborul a főhős attól, hogy nem szabadúszó többé. Szíven ütött az a hozzáállás, hogy aki alkalmazott, az csak robot lehet. Miért ciki alkalmazottként dolgozni? Egy médiacégnél, vagy akár a Pizza Hutban?
Apróság, de a film elutasítása is fura volt: szerintem egy képregény igenis több érzéket birtokba vehet, és ezer szállal kötődik a filmhez.
A mérleg: Jó könyv. Konklúziónak egy Junkies-dalszöveg jut eszembe: „Miért legyek más / Ha nincs megoldás”

>!
Graf
Nagy Gergely: Angst

Nagy Gergely: Angst A városi harcos kézikönyve

Akkor olvastam először, amikor Pestre költöztem. Engem nagyon megfogott.
Egy történet ami nem tart sehová, csak hömpölyög, sodródik, mint az ember a Pesti éjszakában. Szerintem sikerült megfogni azt az érzést, amit az érez, aki Budapesten, Budapesttel ÉL.

>!
Papusz SP
Nagy Gergely: Angst

Nagy Gergely: Angst A városi harcos kézikönyve

Nem egészen erre számítottam, de nagyon bejött a stílusa, és majdnem ötöt adtam rá, aztán valahogy mégsem. Kicsit széthullik a történet, és értem én, hogy az egész éppen a széthullásról-széthullottságról szól, de egy kicsit talán mégis lehetne kerekebb. De csak egy kicsit, mert a befejezés megintcsak nagyon király.

>!
spinakker
Nagy Gergely: Angst

Nagy Gergely: Angst A városi harcos kézikönyve

érdekes és izgalmas „kult könyv”, de az ilyen (E. Államokbeli) kult szerintem a magyar valóságtól, Budapest pedig tőlem idegen

4 hozzászólás
>!
Juci P
Nagy Gergely: Angst

Nagy Gergely: Angst A városi harcos kézikönyve

Érdekes könyv. Néhol nagyon tetszett, néhol nagyon trendiskedőnek éreztem. Összességében érdemes elolvasni.
A szerző a Kimnowak együttes basszusgitárosa, ha jól tudom.

>!
Széni
Nagy Gergely: Angst

Nagy Gergely: Angst A városi harcos kézikönyve

„Őszinte leszek. Nem tudom, mit esznek a népek az Angston. Fogalmam sincs. De valamit megéreztem. Elég homályos és elég beteg ahhoz, hogy bejöjjön. Na. Erről van szó."

szóval, ja. konkrétan halvány lila gőzöm sincsen, mi az isten volt ez a könyv, de hatalmas alkotás. törzsgyökeres budapestieknek szerintem kötelezővé kéne tenni.

>!
nandras
Nagy Gergely: Angst

Nagy Gergely: Angst A városi harcos kézikönyve

Az eleje nagyon tetszett és később is volt néhány rész amit élveztem, de akadtak unalmasabb oldalak. A sok sok sok felsorolásba viszont belefáradtam és annyira lassan haladtam vele, hogy félúton feladtam. Nem volt rossz regény és ha nálam nem hetekig tartana 1-1 könyv akkor tovább is olvastam volna, de állandóan a polcon várakozó többi könyv járt a fejemben amik sokkal jobban érdekelnek ezért ez most csak eddig jutott.


Népszerű idézetek

>!
egyszerű_teremtés

Az emlékezés lehetetlenné teszi az életet. Az amnézia a továbbélés kelléke.

i. i.

Nagy Gergely: Angst A városi harcos kézikönyve

>!
Frank_Spielmann I

…kelleti magát, mint valami rossz rajzfilmben a rózsaszín masnis cica.

i. viii.

Nagy Gergely: Angst A városi harcos kézikönyve

15 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

A régi kérdéshez jutunk vissza: jó-e, ha ilyen hamar megtörténik minden? Persze minden nem történik meg, de a párok elég hamar végigzongorázzák az alap-repertoárt. Még alig ismered a másikat, amikor már megismered, a teste rejtélyeivel előbb leszel tisztában, mint hogy tudnád, ki is ő valójában.

i. vii.

Nagy Gergely: Angst A városi harcos kézikönyve

>!
entropic P

Úgy látszik, kivesztek azok a foglalkozások, amelyeket egy mondatban le lehetne írni. A fiú pár perce már csak azt magyarázza, mit is csinál a cégnél, ahol van. Részterületek kiegészítő szolgáltatásainak részterületei. Különböző igényeket összekötő közvetítők közé ékelődő kiszolgálók.

57. oldal

Nagy Gergely: Angst A városi harcos kézikönyve

>!
Frank_Spielmann I

Szindbádi helyzet, ahogy itt ülök ezzel a nővel szemben. Evés és ágy.

iii. ii.

Nagy Gergely: Angst A városi harcos kézikönyve

>!
Frank_Spielmann I

Elered az eső. Ki tudja, honnan, de ilyenkor azonnal megjelennek az esernyőárusok az aluljárók lépcsőinél.

i. x.

Nagy Gergely: Angst A városi harcos kézikönyve

1 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Fülemre a füles, zsebemben CD-lejátszóm, talán csak én használok már ilyet, elavult szerkezet, kiválasztok egy régi Björk-albumot. Ssss! – tapasztja a szája elé mutatóujját az északi énekesnő csitítólag. Hollywoodi stílusú filmzene az alap. Aztán hisztérikus sikoly: This is it! Ez volt az a szám, amihez azt az esernyős videoklipet forgatták.

ii. viii.

Nagy Gergely: Angst A városi harcos kézikönyve

3 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

A választásokon négyévenként kinyilváníthatom, melyik pasit akarom magam fölé. Egy zsebdiktátort, egy gyomorbeteg hivatalnokot, vagy egy bankárkék inges szélhámost. Ha lehet, egyiket se.

iii. ii.

Nagy Gergely: Angst A városi harcos kézikönyve

1 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Ha elhagy, nem hagyom el, ha nem hagy el, elhagyom?

iii. iii.

Nagy Gergely: Angst A városi harcos kézikönyve

1 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

"Még három perc van hátra
kettőnk életéből –
az hatmillió pillanat!"

Neurotic

305. oldal

Nagy Gergely: Angst A városi harcos kézikönyve

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Békés Pál: Csikágó
Róbert Katalin: Szívből, színből, igazán
Lylia Bloom: Ellopott életek
Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest!
On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?
Leiner Laura: Hullócsillag
Szalóczi Dániel: Mosakodj, Petike, addig nem nézlek indiánnak
Hernád Péter: Hollóember