másVilág 0 csillagozás

Nagy Erika: másVilág

A tollforgatóként és irodalomszervezőként is megbecsültségnek örvendő szerző, Nagy Erika új kötete két olyan történetet tár az olvasó elé, amelyeket maga az élet írt, s alighanem éppen ezért felülmúlják a regényírói képzelet számos alkotását. Drámai, megrendítő sorsok bontakoznak ki a kötet lapjain: a főszereplők az emberi lét határhelyzeteiben küzdenek a megmaradásért, méltóságuk és arcuk megőrzéséért. A rendkívül erős érzelmi töltéssel megírt, letehetetlenül izgalmas könyv megrendítő tanúságtétel az elmúlás árnyaival vívott harcról, a reménytelenséggel is dacoló helytállásról. A mű Ernest Hemingway legendás öreg halászának, Santiagónak az igazát bizonyítja: „Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni.”

>!
Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2011
120 oldal · ISBN: 9788080624408

Kiemelt értékelések

>!
Amethyst
Nagy Erika: másVilág

Ismét egy kötet, melyet teljesen véletlenszerűen vettem a kezembe. A sors furcsa fintora, hogy a történet fő témáját most nem tudom teljesen objektíven kezelni. Rák. Alig pár napja, hogy a mi családunkra lecsapott, noha egy egészen távoli rokonról van szó, nem estünk nagy gyászba, mégis megrendített minket, mert az illető csupán a negyvenes éveit taposta…
Gondolom, az alkotó is hasonló okból ragadott tollat, hogy felelevenítse, milyen véletlenszerűen, válogatás nélkül képes lecsapni ez az átkozott kór. Már a fülszöveg is felkészített rá, hogy a leírtak valós élményeken alapulnak. Efelől nem volt semmi kétségem. Az író ezzel a könyvvel írta ki magából az elszenvedett veszteségeket, a fájdalmat. És ezzel nincs is semmi baj. Mert bár távol áll tőle a magasröptű irodalmi nyelvezet, s inkább a leegyszerűsített közlésmód jellemzi, mégsem tudom ezt a kötetet teljes mértékben irodalmi alkotásként kezelni. Annyira egy síkon mozog a önéletrajzokkal, hogy nem lenne szívem valaha élt emberek szenvedéseit pontozni.
S mit is nyújt nekünk a kötet? Vélhetően egyazon főszereplő szemszögéből tapasztalhatjuk meg két rokonának súlyos betegségét, a kegyetlen tudat feldolgozásának vagy éppen kitombolásának menetét, szóval a szó szoros értelmében végigkövethetjük ember és lelkek elsorvadását. Megrendítő olvasmány tud lenni, ha kellően beleéli magát az ember.
Viszont nem nevezném hibátlannak. A közlésmód szánt szándékkal történő leegyszerűsítése nekem néhol már túlzónak tűnt, mintha a fióknak íródott szösszeneteket akarná reprodukálni. A hasonlatok gyakran banálisak voltak. Az az egy, sejtető álmot leíró fejezetet teljesen feleslegesnek éreztem, túlságosan kilógott a könyv alapfelállásából. Mondjuk az tetszett, hogy bár e rövid alkotás témája csakis a halálos betegséget járja körül, a sorok között becsempésztek egy kis szlovák-magyar konfliktust is, teljesen hihető (és sajnos megtapasztalt) helyzeten keresztül. Ugyanez igaz némely orvos vagy ápoló viselkedésére is. (kinek nem inge, ne vegye magára, tényleg minden tiszteletem azon embereké, akik becsületesen és lelkiismereten látják el a betegeket, de a történet által felhozott példák mellett nem lehet elmenni, sajnos nagyon is reálisak. Jómagam nem is egy hozzátartozómat veszítettem már el orvosi gondatlanság miatt, sőt, egy igencsak vérlázító párbeszédnek is fültanúja voltam, mely két községbeli ember között hangzott el, akik közül az ápoló ekképp vélekedett: most komolyan egy pár filléres kávéval szúrta ki a szememet? Azt hiszi egy vacak kávéval megvesz kilóra, és majd körül fogom ugrálni? Igen, tényleg arról volt szó, hogy egy idős özvegyasszony csekély nyugdíja lévén nem engedhette meg magának a tekintélyes összegű hálapénzt.) Picit hosszúra sikeredett az off, csupán érzékeltetni szerettem volna, hogy a két nagyfejezetre osztható történet igenis reális problémákat vázol fel, melyekkel bárki találkozhat élete során – bár adja az ég, hogy elkerüljön minket.
Olvasásra mindenképpen tudom ajánlani, bár jobb, ha akkor ül neki az ember, mikor a magánélete a helyén van, különben félő, hogy képes felerősíteni a csírázásnak indult depressziót az ember lelkében. Csillagozni nem fogom, de remélem sikerült az írásos értékeléssel átadni a könyvvel kapcsolatos gondolataimat. Olvassátok, emésszétek, és vigyázzatok magatokra!


Népszerű idézetek

>!
Amethyst 

Azok után, hogy azt írta a zárójelentésbe, hogy a beteg nem működött együtt hiányos szlovák nyelvtudása miatt? Mi van? Ezért járattam a gyereket szlovák gimnáziumba, majd főiskolára? Ezt írják Kingámról, róla, aki nagyon is jól beszélte a szlovák nyelvet? Sőt tökéletesebben, mint a legtöbb hazafi.

107. oldal

>!
Amethyst 

– Kérem, üljön le és várjon, amíg a doktor úr végez a vizsgálattal.
– Nem tudok leülni, hiszen maga is hallja, hogy kiabál az orvos a lányommal!
– Egész éjjel szolgálatban volt, azért ingerült.
– Az nem ok az ordításra, vagy igen?

106. oldal

>!
Amethyst 

Soha nem szabad egy szülőnek arra gondolnia, tényként kezelnie, hogy ő mindent megtett a gyermekéért.

62. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Patrick Ness – Siobhan Dowd: Szólít a szörny
John Green: Csillagainkban a hiba
Amy Harmon: Arctalan szerelem
Eric-Emmanuel Schmitt: Oszkár és Rózsa mami
Szilasi László: Luther kutyái
John Green: Alaska nyomában
L. Erik Roland: Határok Nélkül
Bleeding Bride: Fekete fivérek
Leiner Laura: Maradj velem
Paul Griffin: Ahol a barátom, ott az otthonom