A múlt sok nagy mesélője a jövőt próbálta láttatni, arról fantáziálva, mivé lehet a világ, mi minden születhet az előttünk álló sok száz vagy ezer esztendő során. A jelent már ismerjük. Mi abban a korban élünk, amiről az elmúlt századok írói és tudósai még csupán álmodozhattak. Részesei és résztvevői lettünk a múlt század fantasztikus irodalma által megálmodott világnak, sőt, mi, ma élő emberek formáljuk olyanná a világunkat, amilyenné ők álmodták. Mi is előre akarunk kukkantani, megfejtve a jövő titkait, és közben kíváncsi énünk a régmúltban is kutatgat. Azt kérdezzük: vajon van-e még annyi esztendeje a Földnek, amennyi mögötte van? Nem tudhatjuk, de félő, hogy újabb százmillió évek már nem adatnak meg a mi kék bolygónknak, életünk űrben bolyongó óriásgömbjének. Elképzelni sem tudjuk az 570 millió évvel ezelőtti történéseket, azt az időszakot, amikor az akkor még nevet sem kapott Föld száraznak mondható területein nyoma sem volt még az életnek, bár az óceánméretű vizekben… (tovább)
Dinoszauruszok 12 csillagozás
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
Várólistára tette 2
Kívánságlistára tette 3
Kiemelt értékelések
Jó dolog is kisülhetett volna belőle, csak a célközönség életkorában kérdés, hogy mennyi az annyi?
A „történet” eleje jó bevezetőként ráhangolt a korszakra – de hamar el is felejtődött a mesélős stílus, és azt felváltotta a „katalógus”.
Ez a könyv egy versbe szedett dinó-és társai gyűjtemény – megjegyzem, talán ez is lehetett a fő cél – minél több dinófélét összeszedni, és vmiről beazonosíthatni, hogy esetleg később is felismerje az, aki irántuk érdeklődik. A szándék szerintem jó és hasznos, és innen vetődik a kérdés fel, hogy kinek elég ez? Nyilván, azoknak a gyerekeknek, akiket ez nem érdekel, még ez is sok és tömény felsorolás, azoknak meg, akik amúgy is nyitottak a témához, szerintem kevés, vagy összecsapott, vagy kidolgozatlan. Ha versben marad, minden dino esetében 2-4-6 sorral meg lehetett volna ezeket a versikéket toldani, (már betűméret választással megoldható, hogy négy állat megmaradjon két oldalon, amit jó elgondolásnak és elrendezésnek tartok) és egyéb, adott típusra, fajra jellemzőbb infókat belerakni. Akkor már még engem is érdekelni kezdett volna (merthogy némelyik állatnál felcsaptam a wikipédiát), és talán jobban sikerültebb lett volna a végtermék.
Így tanácstalan vagyok, kinek is ajánlhatnám? Arra a következtetésre jutottam, hogy NEM a témában már jártasaknak, kizárólag kezdő dinókutató gyerekeknek – az ő szemüket ez a fajta felsorolás rányitja a faj/nem sokféleségére, gazdagságára, és továbbdiifferenciálhatja az érdeklődésüket.
Hát ez jutott eszembe most, egyetértek @Juci-val, inkább ismeretterjesztő vonal lehetne erősebb, mert az irodalmi vonal nem az: a versek gyengikék.
Zavart továbbá, hogy nem írta ki a dinók teljes nevét, hanem Pinako, Sauro, Pleuro, Psirtaco stb. néven szerepelteti a dinoszauruszféléket, de mivel tudom, hogy Nagy Bandónak unokája van, és ő inspirálhatja gyerekversek írására, gyanítom, hogy ez kettejüknek egy további játéka lehet…
A rajzok olyanok amilyenek, néhányat, amit a wikiben megnéztem, hasonlítottak.
Amatőr rajzok, de sokszor ez bejön a gyerekeknek… (van egy könyvünk, amit rég ki kellett volna dobni, a kisfiam nem engedi, pont az ilyen kisgyerek-közeli amatőr rajzok miatt…)
Ó, ezt most találtam, még hozzátenném: https://www.facebook.com/349146728442040/videos/1081845…
0:13-ig… :-D
@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.
Jobbra számítottam a bevezető és a könyvötlet alapján:
„Ez a verses mese az élet születésétől, a földtörténet harmadidőszakának kezdetéig követi az élővilág kialakulását, és mutatja be az ízeltlábúakat, a víz mélyén megjelenő élőlényeket, a rovarokat, a kétéltűeket, a hüllőket, a növényeket, legfőképpen pedig a földtörténeti középkor aprótermetű, gyorslábú, növényevő és ragadozó, hatalmas és rettegett dinoszauruszait.” (Bevezető)
Ilyen felsorolás láttán bármely, óvodáskorában paleontológusnak készülő, dinórajongó gyereknek biztosan tátva maradna a szája. Az ötletnek azonban szerintem pont a sava-borsa veszik el a döcögős, néhol erőltetett rímeken és a hófehér papírlapon, háttér nélkül árválkodó egyszerű illusztrációkon. Pedig jópofa és érdekes, de a kivitelezés mégis kissé összecsapottnak tűnik.
Ismeretterjesztő mivolta miatt viszont jár a pluszpont. Például egy apró elejtett megjegyzésnek köszönhetően sikerült utánajárnom, hogy a plezioszauruszok, a mezozoikum idején élt tengeri hüllők egyes leleteinek gyomrában gasztrolitokat, azaz „gyomorköveket” vagy „zúzóköveket” találtak, amelyekről nem tudni pontosan, hogy az emésztést, vagy a hüllők függőleges mozgását segítették. Lásd:
Plezio is mélyre merül,
amit elkap, nem menekül.
Követ nyel, hogy súlyosodjon,
s teste gyorsan mélyre hulljon.
Először nagyon ígéretesnek tűnt, de a végére eluntam. A gyerekek most épp nem a dínós korszakukat élik (az tavaly volt), így nem tudom az ő véleményüket kikérni. A cím picit „átverés”, egyrészt mert nem csak a dinoszauruszokról szól, hanem a teljes őslény evolúcióról, másrészt szerintem attól, hogy az első és az utolsó rész ad egy időbeli keretet, attól még ezek sima négysorosok az ősállatokról és nem verses mese.
A rajzok: a tengeri élőlények és a földtörténet még úgy ahogy, de a dínók nem.
Az eleje tetszett, de aztán belefáradtam. Bandó Bandi bácsi is kicsit szerintem. Vagy inkább erőlködött. Általában kedvelem a stílusát de itt a végére elég izzadságszagú volt a dolog. Unokának fejmesélve biztosan beválik és odáig lehet a kölök, hogy nagypapa milyen vicceseket mond és még rajzolni is tud hozzá (tőlem biztosan jobban). Mezei olvasóként viszont nem vonódtam be a világukba.
A Jézuska hozta a majd' 4 éves kisfiamnak, akit most elért a dínóláz (az egyik idősebb ovis barátnak köszönhetően) :) Igyekszünk a könyvtárból is informálódni, de persze itthonra is kell róluk könyv.
Nagyon szereti a nézegetős-beszélgetős ismeretterjesztő könyveket, és együtt sok dínó nevét megtanultuk már (közben meg az oviban a hasonló korúk közül van, aki beszélni is alig tud, illetve az állatokat sem ismeri fel mindig…). De mesekönyv a dínókról nem nagyon van, egyet olvastunk, az nekem nem tetszett, olyan butuska (rajzfilmen az Őslények országát sikerült megszereznem neki, azt szerettem én is).
Na most már tényleg a könyvről. Tetszett azért mindenkinek, de részemről és a gyerek részéről is volt csalódás. Én nem erre gondoltam a verses mese megfogalmazás alatt. Ez ugyanis egy verseskönyv a dínókról. Van egy kerete, egy bevezető és lezáró rész, közben pedig egy csomó négy soros versike az őslényekről. A gyerek pedig alig győzte kivárni, hogy vége legyen az egyéb őslényekről szóló verseknek és kezdődjenek már a dínók.
Az illusztrációkra pedig apa jegyezte meg – nem rosszallóan, csak csodálkozva-, hogy olyan, mintha gyerek színezte volna őket. De egyébként nincs velük semmi baj.
Összességében jó könyv, dínó rajongó kisgyerekeknek ajánlom. De aki mesére vágyik, ne ezt válassza, mert nem egy konkrét történet szereplőkkel, hanem ismeretterjesztő jellegű könyv, csak a dínókról versek vannak.
Népszerű idézetek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Varga Katalin: Gőgös Gúnár Gedeon 88% ·
Összehasonlítás - Varga Katalin: Mosó Masa mosodája 90% ·
Összehasonlítás - Benjámin László: Vidám ABC ·
Összehasonlítás - Móra Ferenc: Zengő ABC 93% ·
Összehasonlítás - Tandori Dezső: Afrika, India: vadállatok őshona 91% ·
Összehasonlítás - Tasnádi Kubacska András: Hangyácska ·
Összehasonlítás - Petres Csaba (szerk.): Tücsök koma, gyere ki ·
Összehasonlítás - Dala László – Fazekas László – T. Aszódi Éva (szerk.): Kincskeresők 1974 ·
Összehasonlítás - Berg Judit: Két kis dínó és a honfoglalás 87% ·
Összehasonlítás - Zubály Sándor: Képes dinoszaurusz-kalauz ·
Összehasonlítás