My ​Lesbian Experience with Loneliness (My Lesbian Experience with Loneliness 1.) 83% 32 csillagozás

Hú, ez egy nagyon komoly kötet. Nem egészen erre számítottam, de részletekbe menően tárgyalta a mentális betegségek hatását az életére, a felnőtt lét alapvető problémáit, amiről fiatalkorunkban valahogy elfelejtenek szólni. A rajzolása nekem nem elég kidolgozott, de erre nagyon hisztis vagyok, nem feltétlenül a könyv hibája a dolog.
Szintén egyéni vélemény, de nekem kicsit elhúzott volt. Ezen túl viszont érdekes és elgondolkodtató.

Nincs egy napja, hogy @Ross-nál láttam az értékelését, és azonnal tudtam, hogy ezt a mangát nekem írták. Hűdeméghogy.

Először a címre reflektálva: ez a mű kiemelkedően őszintén kezeli a LGBT-témát, az írónő próbálja meghatározni magát, miközben nincs meg a megfelelő szókincse hozzá, miközben reflektál arra, hogy mennyire káros yaoiból, tágabb környezetben pornóból megtanulni a szexuális kommunikációt, és ez még csak a jéghegy csúcsa. A könyv komoly témái (depresszió, szorongás, önkínzás) az életrajzi jelleg és a személyes hangvétel miatt annyira igaziak…

A könyv szexhez való hozzáállása miatt annyira tökéletes lenne szexuális felvilágosító alapanyagnak, csak a másik fő téma (ami azt taglalja, hogy felnőtt korod ellenére nem érzed magad annak) nem biztos, hogy egy tinédzsernél is megfelelően le tudna csapódni.

Nyers és nagyon őszinte. Sokunknak szüksége is van (lenne) erre. Emelem kalapom Nagata Kabi előtt!

„Some people take rejection from one thing as being rejected from everything.”

„In the journal I was keeping at the time, I wrote: Maybe I'll be able to look harder at the past by getting some experience in the present.”

Amennyit hallottam előzetesen erről a mangáról, tudtam, hogy kendőzetlenül őszinte lesz, de ahhoz képest, amit kaptam én valamelyest másra számítottam. spoiler Hogy ez mennyire „jó” a gyógyulás szempontjából és a sztori befogadását tekintve, az már egy más kérdés.

Nagyon mélyre megy önmagában, de ez külső szemmel nekem néhol borzasztóan egy helyben toporgósnak tűnt, máshol viszont hihetetlenül elsietettnek. Tudom, hogy a depresszió komplett emlékeket tud törölni, másokat pedig jelentősen megmásít, és amit belül a világ problémájának érzünk ilyenkor, az lehet, hogy egy egészséges pszichének csak egy homokszem a sivatagban (vagy fordítva) – és pont ezek miatt volt olyan nehéz teljesen kiegyensúlyozott állapotban olvasni a szenvedésről. No, nem mintha jobb lett volna még mélyebbre rúgni magam vele akkor, amikor én is rosszul vagyok, szóval érdekes kérdés, mikor is érdemes elolvasni ezt.

Ezenkívül nekem nagyon szembeötlőek voltak a kulturális különbségek is. Habár a szülőket is csak a tipikus túlgondoló elme szemszögéből ismerjük meg, azért ott voltak a tipikus asian parent sztereotípiák, amik miatt a lány elvárásokról és egészséges ragaszkodásról alkotott képe még az állapotához mérten is elég kifacsart volt. Nehezen tudtam megemészteni egy-két dolgot. spoiler

Ami viszont tetszett, az az, ahogyan a generációs és családi problémák feltárása után azt is felismerte, hogy bizonyos dolgokban ő is hibás és ő maga is tud rajtuk változtatni. off És nekem a rajzolás is bejött, tetszett ez a légies vázlatszerűség és a cuki rózsaszín árnyalatok, amik nemcsak esztétikusak voltak, de helyenként az érzelemábrázolást is felerősítették.

Egy már-már könyörtelenül őszinte történet arról, ahogy valaki éveken át küzd a mentális egészségéért. Érdekes és szórakoztató olvasmány, de nehéz volt haladnom vele. Fejezetenként szünetet tartottam, hogy leülepedjen a sztori. Remélem azóta még jobban van a mangaka.

Kicsit másra számítottam, minden esetre nagyon érdekes volt olvasni az író életéről, érzéseiről, küzdelméről az élettel. Az biztos, hogy az élet nem egyszerű dolog, bármivel is küzd vagy nem küzd az ember.

A manga első része volt számomra igazán erős és mondhatni fájdalmas. Sosem éltem át ezeket, a szorongást, a megfelelni vágyást. Annyira jól vannak ábrázolva és leírva ezek az érzelmek hogy tényleg szinte átéreztem.
Ez volt körülbelül az első 2-3 fejezet, ergó a kötetnek a fele. Ezért kapja meg a magas pontszámot, mert megmutatja hogy mennyire nehéz kimászni ezekből a helyzetekből. Azonban a maradék fejezet, ami azt hittem az egésznek a lényege lesz. Engem valahogy nem fogott meg. Mármint nekem kicsit leegyszerűsítettnek tűnik az egész, csak azért mert valaki felbérel egy prostituáltat attól még nem oldódik meg hirtelen minden. Csak egy kicsit segít, legalábbis ebben az esetben.
Nem az a megszokott, tipikus manga, amit általában látunk a boltokban. Tegyünk mondjuk hozzá hogy először nem is nyomtatásban jelent meg, hanem Pixiv-en, ami körülbelül a japán Deviantartnak tekinthető. Érdekes hogy ez később kikerült nyomtatásba, mivel tényleg nagyon más. Sokkal jobban hasonlít egy drámai nyugati képregényhez.