Ahogy ​úgy ringatják a csípejüket, szemüket a földre szegezve 27 csillagozás

Kortárs dán novellák
Nádor Zsófia (szerk.): Ahogy úgy ringatják a csípejüket, szemüket a földre szegezve

Egy titokzatos bőrönd, melyet csak egyetlen nő tud felemelni, de ha kinyitják, üres…
Egy depressziós apáca, aki az után kutat, vajon szerelemben fogant-e…
Egy ismeretlen nő holtteste, melyre aratás közben bukkannak rá a szántóföldön…
Egy rejtélyes mocsár, ahova valamiért minden este ellátogatnak a környékbeli férfiak…

A Magyarországon is egyre ismertebbé és népszerűbbé váló skandináv irodalom egyik izgalmas, fantasztikusan sokszínű szeletébe, az elmúlt két évtized dán novellisztikájába nyújt betekintést a kötet. A 20 írásban 20 izgalmas világ tárul elénk olyan világhírű szerzők tolmácsolásában, mint például Janne Teller vagy Pia Juul.

A művek szerzői: Janne Teller, Pia Juul, Ida Jessen, Helle Helle, Peter Høeg, Trisse Gejl, Adda Djørup, Naja Marie Aidt

Tartalomjegyzék

>!
Scolar, Budapest, 2012
246 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632443478 · Fordította: Bogdán Ágnes, Miszoglád Gábor, Soós Anita, Szappanos Gábor, Szőke Zsolt, Varga Veronika, Weyer Szilvia

Enciklopédia 9


Most olvassa 2

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 19

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Bíró_Júlia>!
Nádor Zsófia (szerk.): Ahogy úgy ringatják a csípejüket, szemüket a földre szegezve

A tökéletes antológia – amennyiben hosszban, témában, színvonalban is olyan széles skálát ölel fel, hogy itt fogom a fejem, hogy úristen, hánycsillagos, kellenekem, pláneitthonra, dehátezmegazfantasztikus, fénymásolniislehet, nadeakkoris, amijóazjó. Legyen akkor jó. Vagy akár gyönyörű. Azzal, hogy van, ami meg vacak. Vagy akár unalmas, felesleges, meg az unokatestvéreitől már más antológiákban is húztam a szám. Viszont.
Először is le a kalappal a szerkesztő előtt, aki amellett, hogy valószínűleg igen kifinomult ízléssel rendelkezik, azzal is mindvégig tisztában volt, hogy nem (csak) magának válogat. Így nagyon kíváncsi volnék arra az emberre, aki nem talált a kötetben úgy két-három szöveget, ami pofánverős elementáris hatást gyakorolt rá, amit nem akart végtelenszer újraolvasni, mert nem hagyta békén a kognitív központjait – ugyanakkor nem talált további két-három „egész kellemes”-et, és ugyanannyi „na ezt meg minek kellett megírni” típusút.
Másfelől meg semmi szükség tételesen felsorolni, nekem melyik történet melyik kategóriába tartozott, mert igazából a másik kezemmel húzhatnám is elő az érveket arról, miért tetszhetnek ezek valaki másnak, aki nem pont azt szereti, amit én, és mástól kap kiütést, mint én. spoiler Olyan is van, amit regénnyé kibontva (is) élvezet lenne olvasni spoiler – nekem, vagy aminek a, mondjuk, regény-unokatestvérét az idén már leraktam azzal, hogy hagyjuk egymást békén spoiler, viszont az utóbbi értékelése alapján úgy hiszem, hogy egy sor ember viszont imádja/imádná. És valószínűleg ugyanaz áll az egy főre jutó közhely-feldolgozások számára is – az egész attól függ, ki az az egy fő.

A csillagok száma tehát inkább a szerkesztői munkának szól, mint az egyenletes tetszésindexemnek, ugyanakkor tényleg ajánlom nagyjából bárkinek, aki elmúlt tizenhat éves, és sokat-sokfélét szeretne hiányról, hatalomról, vonzásról, szabadságról, szerelemről, hitről, kapcsolatokról, vagy nagyjából bármi emberiről olvasni – felemelően, cinikusan, szúrósan, piszkálódva, parafrazeálva, vagy túlsokszabadidős szerzőtől félkézzel lepötyögve. Jó lesz.

Ui.: köszönöm @áfonyamálna – nak, hogy elolvashattam.

2 hozzászólás
AeS P>!
Nádor Zsófia (szerk.): Ahogy úgy ringatják a csípejüket, szemüket a földre szegezve

Nézem ezt a 76%-os könyvátlagot és most vagy nagyon faramuci ember vagyok, vagy dán. Nekem szinte fenntartások nélkül tetszett, mindegyik novella, és miért nem lehet a szerzőiktől többet olvasni magyarul, hé?!

nyerw>!
Nádor Zsófia (szerk.): Ahogy úgy ringatják a csípejüket, szemüket a földre szegezve

Nem szeretem az antológiákat, és novellákat is ritkán olvasok, mert hiányolom belőlük a kibontakozásra lehetőséget adó teret. Azonban szeretem Dániát és Koppenhágát, még akkor is, ha másoktól tudom, a dánoknál (külföldiként) élni nem csupa játék és mese; furcsa emberek furcsa társadalma, akik állítólag borzasztó rosszul viselik a kríziseket, mert nincsenek hozzászokva. Az idegenekkel kissé elutasítóak, imádják a giccses kis nyaralókat, lásd Nørrebro egyik bicikliútja mentén a mese-kulipintyókat, és az egyforma téglaházas utcácskákban a lakóközösségek rendszeresen összejárnak hygge-zni.

Ennek ellenére a dán kortárs irodalomról keveset tudok. A kötetben szereplő szerzők közük csak Janne Teller neve volt ismerős (az egyébként igen jó) Semmi miatt. A novellák közt van erősebb és gyengébb is. Nagy részük egy kényelmes, a polgári létezés látszatára sokat adó, a krízishelyzetekre értetlenül reagáló társadalmat rajzol ki. Persze némelyik sztori, mint például Az utca, amely a rossz szomszédok által tönkretett lakóközösség bomlását meséli el, kimondottan ironikus. A történetek nagy része E/1-es narrációval és minimalista nyelvi stílussal operál, de itt-ott felüti fejét a lírai, mint például A Felhőgyűjtőben.

A lelki-erkölcsi torzulásokat és tragédiákat is hűvös objektivitással ábrázoló novellák világa többnyire hideg, vonalai élesek, és mind valamiféle elégedetlenségről mesél, még akkor is, ha ez az adott történetben nem teljesen egyértelmű. Ez a nagyon sajátos világ és a jellegzetes elbeszélői attitűd azonban nem könnyen fúrja be magát az ember szívébe (igen, az az ember nem létezik, hanem mindig az, aki mondja), és a dánok megértésében sem feltétlenül segít, azonban (már amennyire meg tudom ítélni) olyan egységes ám tág perspektívát ad a kortárs dán irodalomra, amellyel érdemes mégis megismerkednie annak, akit érdekel az észak.

1 hozzászólás
TiszlaviczMarcsi IP>!
Nádor Zsófia (szerk.): Ahogy úgy ringatják a csípejüket, szemüket a földre szegezve

Nagyon érdekes volt, és nem mindegyik a jó értelemben. Leginkább az elvont kifejezés jutott az eszembe. Mindenesetre nem bántam meg, hogy elolvastam, mert elgondolkodtatott és olykor szórakoztatott is.

lilaköd P>!
Nádor Zsófia (szerk.): Ahogy úgy ringatják a csípejüket, szemüket a földre szegezve

Volt ami elgondolkodtatott, volt ami meglepett, de volt olyan novella is, amit nem értettem.
Egyes íróktól szívesen olvasnék mást is, többet is.
Hanne Marie Svendsen-től A Felhőgyűjtő különösen tetszett.

Blissenobiarella>!
Nádor Zsófia (szerk.): Ahogy úgy ringatják a csípejüket, szemüket a földre szegezve

Van egy skandináv varázsa. Szép gondolatok, képek, írások… de nekem valahogy egy kicsit túl „kortárs” volt. A borító és a cím örök szerelem marad.

morcosmosómedve>!
Nádor Zsófia (szerk.): Ahogy úgy ringatják a csípejüket, szemüket a földre szegezve

Először a címe fogott meg, nem tudtam mire vélni, de érdekesnek tűnt. Majd mikor megtudtam, hogy novellagyűjtemény, ráadásul dán, azonnal bele akartam olvasni. Megérte!
Nagyon tetszett némelyik novella realisztikusan ábrázolt abszurditása. A kifejezésmódhoz remekül illett a kicsit mindig ködös hangulat, amit most a skandináv írok egyik sajátosságának tekintek. A főszereplők átlag kispolgárok, akik mégis egy teljes generáció-, vagy társadalomkritikát érzékeltetnek, néhol igen ironikus stílusban.

Elyndelou>!
Nádor Zsófia (szerk.): Ahogy úgy ringatják a csípejüket, szemüket a földre szegezve

Ezt a könyvet nem lehet szavakkal leírni.
Abból, hogy egy antológia, következik, hogy amúgy sem lehetne egyszerűen összegezni. Voltak benne jobbak, rosszabbak; hosszabbak, rövidebbek; érthetőek és érthetetlenek; amik megérintettek, és amik nem; olyanok, amik tetszettek, és olyanok, amik nem.
Érdekesnek érdekes volt, nem bánom, hogy elolvastam. De nem biztos, hogy újra elolvasnám, legalábbis nem addig, míg a többivel nem végzek.


Népszerű idézetek

psvianne>!

Az európai történelemben két tükörfelfogás ismert: az igazság és az álom. Ovidius írja: Nemesis úgy intézte, hogy amikor Narcissus megpillantotta a víztükörben az árnyalakot, tévedésből valóságos embernek vélte.
A korinthosziakhoz írt első levélben a tükör töredékes, megosztott, tökéletlen képet mutatott.
A középkor emblematikus szótáraiban a tükör a vanitas jelképe volt, a hiúságé, amely a hét halálos bűn egyike.
H. C. Andersen és Lewis Caroll tükrei fenyegetőek, megbízhatatlanok. Offenbachnál Dappertutto úgy lopja el az emberek lelkét, hogy a tükörképüket lopja el.
Ezek a tükrök mind hazugok. Akárcsak azok, amiket mi is ismerünk. Tudjuk, hogy a tükörben sosem látjuk olyannak magunkat, amilyenek […] a valóságban vagyunk: sok-sok részigazság alkotta lénynek. Az emberek számára a tükör mindig egyfajta vászon, amelyre az egyensúly iránti vágyukat vetítik.
A másik tükör, amit a történelem ismer, az álom. A Hófehérkében szereplő vakmerő tükör. Shakespeare tükre Hamlet színészekhez intézett szavai mögött, hogy a játék „tartson tükröt a természetnek”. Ez az álom volt az, amely a középkort arra késztette, hogy számtalan szöveggyűjteményét speculumnak nevezze, így biztosítva mindenkit, hogy kimerítő és megbízható művekről van szó. Keleten a történelmi Buddha, Sákjamuni tükre ez, ahogyan a költő Asvaghósa a buddhizmus aranykorának kezdetén leírta:

Majd mikor elkövetkezett az éj második szakasza,
végtelen égi látást nyert igaz-látók legjobbika.
Feltárult e csodálatos, tisztult égi látás előtt
– mint folttalan tükör síkján – az egész világegyetem.

Ezek a tükörképek teljesen megbízhatóak, mert megvesztegethetetlenek. Mert nem hagyják magukat megérinteni attól, amit tükröznek.

92-93. oldal (Egy kiegyensúlyozott fiatalember tükörképe)

psvianne>!

Izlandon cápát tettek elém barnaszósszal és sült hagymával. Undorító volt. De csupán néhány asztallal távolabb ott ült Björk valami rugdalózószerűségben. Akkor landoltam, bementem az első és a legjobb étterembe, és ki más ült volna ott, mint Björk!

86. oldal (Állat)

Kapcsolódó szócikkek: Björk · cápa · Izland
Blissenobiarella>!

Pauli tizenegy és tizenkét éves fiainak a szobája az emeleten volt, úgy feküdtek ott, mint egy megroggyant kupac egymásba fonódott végtag, és olyan mohón durmoltak, ahogy csak két nagy gyerek képes, miközben minden egyes lélegzetvételükkel növekednek.

52. oldal, Ida Jessen - Holttest a mezőn

Blissenobiarella>!

Ahogyan járnak, úgy ringatják a csípejüket, szemüket a földre szegezve. Teljességgel elfogadhatatlan.

6. oldal, Janne Teller - Ahogy úgy ringatják a csípejüket, szemüket a földre szegezve

TiszlaviczMarcsi IP>!

Rájött, hogy nem szereti a hideg kávét, és rájött, hogy nem szereti a meleget sem. A kávé átkozottul keserű ital, mindent egybevéve nem embernek való. Mégsem hagyott egy cseppet sem a bögrében. Ebben a helyzetben szüksége volt egy adag bármilyen méregre.

147. oldal, Sven Holm: Az ég peremét

Szelén>!

A titokzatos embereket muszáj szeretni, ennek már csak így kell lennie.

19. oldal

psvianne>!

Az európai tudománytörténet nem tudott dönteni az Arisztotelész és Galénosz követői közt dúló ókori vitában. Abban a kérdésben, hogy aki lát, passzívan fogadja be a valóság optikai lenyomatát, vagy maga is alakítja a látványt. Ott értettem meg, a nő előtt a földön, hogy a párbeszéd mindig is értelmetlen volt, mert rosszul tették fel a kérdést. Azt feltételezték ugyanis, hogy van egy állandó valóság, amit meg lehet figyelni. Pedig nincs. Abban a pillanatban, hogy szemügyre vesszük a világot, elkezd változni. S mi magunk vele együtt. A valóságot látni nem azt jelenti, hogy megértünk egy szerkezetet. Hanem hogy tevőlegesen alávetjük magunkat egy beláthatatlan változásnak.

102-103. oldal (Egy kiegyensúlyozott fiatalember tükörképe)

Kapcsolódó szócikkek: Arisztotelész
morcosmosómedve>!

Mi magunk sokkal nemesebb elveket teremtünk, mint amit a durva valóság magától szült volna.


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Dorthe Nors: Karateütés
Tabák András (szerk.): Az erőd bevétele
Braun Róbert (szerk.): Nobel-díjas írók antológiája
Tamási Izabella (szerk.): Oltár, Kard, Legenda
Czinkos Éva – Ripp Gábor (szerk.): 100 mini történet
Tamási Izabella – Marcellus Mihály (szerk.): Sorsok és évszázadok
Karsza Andi – Molnár Nikolett (szerk.): Tetovált mementó
Raoul Renier: Setét álmok
Kornya Zsolt (szerk.): Kráni krónikák
Tharan-Trieb Marianne (szerk.): Szigetvirágok