A ​szabadság zaga 27 csillagozás

Nádasdy Borbála: A szabadság zaga

"Nádasdy történetei apró kis semmiségek, vagy éppen a mihozzánk bekopogtató világ általunk is „ismert” nagyságainak emberi vonásai – vagyis minden-minden, amiről egyszerre álmodozik a kamaszfiú és -leány, s a kádári borzalomba beleiszonyodó, itthon maradó magyar.
Nádasdynak megadatott mindaz, amiről mi csak álmodoztunk – és ő mégsem bolondult bele. Egy az örök magyar emigrációból – s egy a kevesekből, aki több lett mindettől, miközben megőrizte önmagát."

>!
Méry Ratio, Budapest, 2009
216 oldal · ISBN: 9788089286218

Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

Galambdúc>!
Nádasdy Borbála: A szabadság zaga

Borbálát olvasni öröm. Akinek ilyen gazdag élete volt, akinek közelébe ilyen sok különböző sorsot sodort az élet, az tegye is közzé, hogy a hozzám hasonló ízlésű olvasók lubickolhassanak benne.
Tényleg édes kicsi semmiségnek tűnő dolgok sorjáznak Nádasdy könyveinek lapjain, és nem tudom elmondani, miért vonzódom én az effajta történelmi olvasókönyvekhez annyira, de le se tudom tenni, ha belekezdek. Szerelmek, tévedések, élni akarás és néha kissé túlzó naivitás, ami vonz. És képek, képek. Borbála különösen gyönyörű volt és az még ma is.

rekavirag>!
Nádasdy Borbála: A szabadság zaga

Nagyon beszippantot a második kötet is, a fél csillag levonás a korrektúra miatt jár na, ha lenne…

morzsi>!
Nádasdy Borbála: A szabadság zaga

Elég rég olvastam a sorozat első kötetét, és úgy emlékszem, hogy az tetszett, és amúgy is érthetetlen módon érdekel az arisztokrácia minden megnyilvánulása, úgyhogy mikor a könyvtárban megláttam A szabadság zaga-t, nem volt kérdés, hogy jön velem haza.
Eleinte elég vontatottan haladtam vele, a főhősnő rögtön az elején leírta magát nálam a folytonos siránkozásával, de aztán ahogy beindult a karrierje, úgy lett egyre érdekesebb a történet. A siránkozás kritizálásával nem a fájdalmát vagy a nehéz sorsát akarom elítélni, mert mélységesen együtt érzek vele, és minden hasonló sorsú kortársával, hanem a panaszkodás módja zavart, mert szerintem egy könyvben ennek így nincs helye.
Ettől eltekintve érdekes korrajz a könyv, és – számomra – Borbála élete is irigylésre méltóan alakult a sok nehézség ellenére. Viszont rengeteg nyomdai hiba volt a könyvben, és az is zavaró volt olvasás közben, hogy az írónő – sokszor egy fejezeten belül is – rendszeresen ugrált jelen és múlt idő között.

Joeymano>!
Nádasdy Borbála: A szabadság zaga

Helyesírási hibák javítva, mégsem nagy irodalmi élmény. Sokalltam az emberek bemutatását, részletes életrajzzal. Keveselltem az érzelmeket. De Borcsikának azért ebben a korszakban sem volt könnyű. Irigylem bátorságát, ami átsegítette őt mindezen.

Aemitta>!
Nádasdy Borbála: A szabadság zaga

Másabb kort ismerhetünk meg, az első kötethez képest. No meg egy más ország kultúráját, világnézetét. Jó volt olvasni a „Zagolni zabad?” folytatását, alig tudtam letenni a könyvet. Kalandos és izgalmas élettörténet rajzolódik elénk a ’60-as évek Párizsából.

Manawydan>!
Nádasdy Borbála: A szabadság zaga

Nagyon jó volt, nagyon tetszett. Valami szerencsecsillag biztos kísérte Borbálát, hihetetlen életútat tudhat maga mögött, fantasztikus családfával. Most már csak az első rész hiányzik a könyvespolcomról, de az nagyon. Mire észbe kaptam, hogy létezik Nádasdy-trilógia, már csak a 3. részt lehetett kapni. Utána olvastam el csak a másodikat. De még így retrográd módon is nagyon érdekelne a legelső rész. Minden segítséget szívesen veszek:)))


Népszerű idézetek

TiaRengia I>!

Valahonnan előkerült Tata unokaöccse is, egy pattanásos arcú kamasz, aki folyton engem bámult. Egy kicsit ugrattam is ezért, bár Mitya azt mondta, nem szabad, mert „gátlásos” lesz. Ezt a későbbi években is sokszor hallottam.
A nyugati embernek, ha valamit rosszul csinált, vagy nem tudott, általában azért kellett megbocsátani, mert „gátlásos” valami miatt. Vagy a gyermekkora, vagy a papok, vagy az elvált szülei, vagy tudom is én, mi miatt.
A végén már azt mondtam: Sztálinnak is meg kell bocsátani, mert biztosan gátlásos volt?

97. oldal

Haller>!

Az európai közösségekben tudatosan és kicsinyenként tették tönkre ezt a rendet, ami – és ezt bizton mondhatom – a „nagy francia forradalom” szüleménye volt. Az arisztokráciát is és a földművest is kiirtották, melyek helyébe azonban nem a művelt középosztály, hanem az irigy hatalmaskodó kispolgár lépett. Persze, mindez fokozatosan játszódott le. És odáig fajult, hogy a huszadik században már szégyen volt parasztnak lenni. Sőt, most már iparosnak is. Az egyes családokban a fiatal nemzedékek már a „kitörés” iránt mutatnak nagy ambíciót, hogy feljebb jussanak a társadalmi ranglétrán, s fölé emelkedjenek osztályuknak.

gróf Nádasdy Borbála: A szabadság zaga. Méry Ratio, 2009. 42. oldal.

Manawydan>!

Akkoriban az apák még a folyosóra sem jöhettek be. Ezzel kapcsolatban nekem az a személyes véleményem, hogy jobb volt így. A férfi legyen felelős apa. Vegye körül a feleségét szeretettel, gyengédséggel, vigyázzon rá. A szülés maradjon a nő örök titka és erőssége, hiszen életet ad.

150. oldal

Manawydan>!

Minden városban, faluban gyönyörű gótikus templomok fogadtak. Ennyi jó állapotban lévő régi épületet! Nem győztem eleget csodálkozni….Párizson is látszott, hogy nem a szovjetek szabadították fel….Megdöbbentett az ott hallott tájékoztatás is, miszerint Franciaország lakosságának csak 5%-a gyakorolja a vallását. Ott állnak az ősibbnél ősibb és színpompásabbnál színpompásabb templomok, lélek nélkül.

94. oldal

Manawydan>!

A földre borulásukból, abból, ahogy magukra sűrűn vetik a keresztet, a gyönyörű, ám rendkívül szomorú, tragikus hangulatú énekeikből – az ember mindenből azt érzi ki, hogy ők az Istentől folyton büntetést várnak, ők szenvedni akarnak, sőt szeretnek, mert az orosz lélek ilyen… Szerettem ezeket a templomokat a szertartások és az énekek miatt. Illetve inkább ámulatba ejtettek, és mindig féltem bennük egy kicsit, hogy valamelyik sarokból véres holttest zuhan ki. … Én azonban személy szerint soha nem tudtam itt Istenhez közel kerülni.

135. oldal

Haller>!

A proletárdiktatúra utórezgései külföldön is mindvégig százezrek életére és lelkiállapotára voltak hatással. Sőt kihatással vannak a mai napon unokáink gyökértelen, kapkodó és boldogtalan, valamit kereső, de nem találó életére is. Pedig büszkén hirdetik, hogy világpolgárok, de a lelkük mélyén ők is érzik, hogy nem azok. Ez a gyökértelenség is arra vezet aztán, hogy szegények azt hiszik, pénzzel mindent meg lehet oldani, és a boldogság, az elveszett kultúra anyagiakon múlik.

gróf Nádasdy Borbála: A szabadság zaga. Méry Ratio, 2009. 176. oldal.

Manawydan>!

Miért volt mindez? Mert ezt szabta rám a sors, és jól van ez így. Így lettem „hasznos” ebben a nagy, forrongó katlanban, amelynek neve: emberiség. Magyarnak lenni és maradni számomra mindig nagy kaland volt. Otthon is, itt is.

216. oldal

Aemitta>!

Amikor az ember még fiatal, talán jót is tesznek neki a szerelmi csalódások, a szenvedések. Bölcsebb lesz, s azért bizakodó, hogy nem mindenki ilyen, és van igazi, tiszta szerelem is. S majd eljön az is.

Aemitta>!

Furcsa, hogy a vágóhíd két bejártai oszlopát megtartották a két bronz marhával. Be kellett volna őket tenni a tízemeletes ház előcsarnokába, jelezve, hogy itt egész csorda lakik az emeleteken.

Manawydan>!

Az arisztokráciát is és a földművest is kiirtották, melyek helyébe azonban nem a művelt középosztály, hanem az irigy, hatalmaskodó kispolgár lépett.

42. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Edith Eva Eger: A döntés
Odéscalchi Eugénie: Egy hercegnő emlékezik
Georg Klein: Haza helyett
Pfeiffer Gábor: Emigráns Blues
Györffy Miklós: Egy emigráns vallomásai
Ádám Veronika: Távolból őrzöm
Agota Kristof: Az analfabéta
Erba Odescalchi Sándor: Testamentum I-II.
Tamás Aladár: Látomástól a valóságig
Szemere Bertalan: Utazás keleten a világosi napok után