Nyírj ​a hajamba 43 csillagozás

Nádasdy Ádám: Nyírj a hajamba

Nádasdy Ádám a megszemélyesítés költője. Minden fontos dolog – a magány, a szerelem, a küzdelem – hirtelen személlyé változik verseiben, és minden személyből fogalom lesz. Jelképek erdeje helyett most párás trópusi őserdőkön, árapály-mosta partokon át vezet a versek útja. Olyan idegen tájakon, amiket csak hasonlatokkal tehetünk otthonossá.

Nádasdy Ádám hét éve jelentkezett legutóbb verseskötettel. A Magvető Kiadó a legújabb verseket tartalmazó Nyírj a hajamba című könyvvel a hetvenéves szerzőt köszönti.

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Magvető, Budapest, 2017
60 oldal · ISBN: 9789631435481
>!
Magvető, Budapest, 2017
54 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631435054

Kedvencelte 1

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 15

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Aigi P
Nádasdy Ádám: Nyírj a hajamba

Nádasdyval két malomban őrlünk. Amikor ő szerelemről ír, férfira gondol, amikor olvasom, én nőre, nőkre. Amikor a magányról, elmúlásról már rég tudom, hogy az ember élményei közösek, ugyanazt éljük meg kicsit másképp, kicsit máskor. Ugyanúgy szeretünk, ugyanúgy félünk, ugyanúgy vágyunk. De csak kevesen tudjuk olyan szépen megfogalmazni mint Nádasdy Ádám.

>!
robinson P
Nádasdy Ádám: Nyírj a hajamba

A testet öltő magány és a szerelem mellett a hazafiúi hűség is megjelenik a sorokban. A szerelem és
a marcipán közti hasonlat rögtön megfogott. Sajátos stílusa szerethető.

http://gaboolvas.blogspot.hu/2017/05/nyirj-hajamba.html

2 hozzászólás
>!
szadrienn P
Nádasdy Ádám: Nyírj a hajamba

„A múlt falán a rések átengedik a fényt.
Hadd hajtsam le az arcom: ugráló lándzsaként
egyre döfköd szemembe a keserves sugár.”

Az első verseskötet a molyos olvasmánylistámon. Szinte alighogy bátortalanul kívánságlistára tettem, már a kezemben is tarthattam, köszönet érte @Annamarie-nak.
És mennyire szerettem! Hetven év kikristályosodott élettapasztalata tökéletesen letisztult formában.

2 hozzászólás
>!
giggs85 P
Nádasdy Ádám: Nyírj a hajamba

Nagyon kevés kortárs költő van, akinek odafigyelek legújabb megjelenéseire, de az biztos, hogy Nádasdy Ádám köztük van. Legutóbbi kötete óta (Verejték van a szobrokon) nem kevesebb, mint hét év telt el (eközben a szerző monumentális Dante fordításán dolgozott), és a Nyírj a hajamba elolvasása után azt kell mondanom, hogy ha nem is az életmű csúcsa, de megérte kivárni.

Ez a vékonyka könyv érezhetően tipikus öregkori kötet, egy idősödő embert érintő és érdeklő témákkal, de ehhez képest meglepően pozitív szemléletű és szép (például Oravecz Imre Távozó fájával összevetve biztosan). Érzi, hogy közel az elmúlás, de nem bánt meg semmit az életéből, és elfogadja magát és helyzetét olyannak, amilyen. Mindenféle pátoszt és tragédiát mellőzve.

A MÚLT FALÁN RÉSEK (részlet)

Most is riaszt a nagyság. Mégiscsak gyáva voltam,

De persze érthetően, okosan, indokoltan.

Ezért dolgom az őrzés, mondom halkan magamnak.

A hősök, ők előre, a jövőbe rohannak,

Míg én csak hátra nézek, a múlt réseibe,

Pedig már nem remélek váltótársat ide.

Nádasdy hetven fölött is érdekli a szerelem, hisz vágyai, érzései mit sem változtak. És bár teste már nem fiatal, de szelleme a régi maradt.

ÉTVÁGY

Idős egér vagyok. Egy lyukban élek,

Szép nagy lakásban, ahol sok a sajt.

A kandúr, akitől tisztára félek,

Nem járt itt régen. Ez jelzi a bajt:

Lehet, hogy itt kushad a lyuk előtt,

Némán, puhán, lélegzet-visszafojtva.

Nem mérlegel, kivárja az időt,

Hogy szívemet a két mancsába fogja.

A spejzig ha csak át tudnék szaladni,

Már följebb sorolhatnám magamat.

Egy kirándulás, egy sajtízű randi.

Mert az étvágyam a régi maradt.

Ebben az átpolitizált világban gyanús, sőt sokszor káros, ha aktuálpolitikai történések szivárognak be a versekbe, de Nádasdy szemlélete tesz róla, hogy még a Nemzeti Színház pár évvel ezelőtti vezetőváltása körüli hisztéria is szép, pártsemleges és megnyugtató módon váljon poémává.

GONDOLATOK A SZÍNHÁZBAN (részlet)

De ilyen színház csak a mesébe’ van,

ahol a kurta farkú malac túr.

Tessék fölébredni! Álmodni tetszett,

hogy Kulka volt a Lear, s Blaskó az Úr,

hogy János vitéz színét és fonákját

előadták egyazon színpadon,

vízbe ugráltak Bánk címén a srácok,

s meleg angyal jött puha szárnyakon…

Aki marad, majd más szépet csinál,

kíváncsiság övezze s ne harag;

az elmenők szaga itt marad úgyis,

mint menzán szívós kelkáposzta-szag.

És bár kesergünk kárról, veszteségről,

ha el is tűnik, ami itt honolt,

egy régi kollégám üzeni nektek:

ez jó mulatság, férfimunka volt!

A Nyírj a hajamba nem tartalmaz hihetetlen újításokat, merész és újszerű formai megoldásokat, a régi lírában is jól megszokott témákat járja körül (élet és halál, szerelem és elmúlás, hazafiság és művészet), de szinte végig hozza azt kimagasló szintet, ami Nádasdy Ádámot évtizedek óta a kortárs magyar költészet élvonalában tartja, és pont ezért ezt a kötetet minden verset kedvelő embernek ajánlanám – még azoknak is, akik egyébként ódzkodnak a kortárs költészettől.

2 hozzászólás
>!
dacecc P
Nádasdy Ádám: Nyírj a hajamba

Kb. fél éve elmentettem az első verset a mobilom jegyzetei közé, amire most rátalálva rögtön kedvet is kaptam az egész kötethez. Egy kicsit mást kaptam, mint amire az alapján számítottam, ám így is maradandó élménynek bizonyult, kedves szemlélődő versek ezek, amik tudatos, a mindennapok során is élénk figyelemmel figyelő ember képét mutatják. Nádasdyval egyszer volt alkalmam egy rövid interjú erejéig leülni beszélgetni, és az ott szerzett tapasztalataim alátámasztják számomra, hogy nem csak a verselő, hanem a mindennapi Nádasdy is ilyen ember lehet.

>!
Annamarie P
Nádasdy Ádám: Nyírj a hajamba

"Idős egér vagyok. Egy lyukban élek,
szép nagy lakásban, ahol sok a sajt.
A kandúr, akitől tisztára félek,
nem járt itt régen. Ez jelzi a bajt:
lehet, hogy itt kushad a lyuk előtt,
némán, puhán, lélegzet-visszafojtva. " *

Nekem ezek a sorok foglalják össze leginkább ennek a kötetnek a hozzám intézett mondanivalóját. Egy olyan ember szavai ezek, aki már megélt sokféle szerelmet, sokféle vágyat, és érzi, hogy

" Rám fér a tisztaság. Amennyi mocskot én
fantáziáltam már, amennyi árulást,
sunyi simóniát, máskor a tartalékok
sehogy sem indokolható visszafogását-
rám fér a takarítás."**

Ugyanakkor

"Visszatértem
az eredeti állapotba, csendbe…"***

Mindenképp a magány, az egyedüllét és az élettől való puha eltávolodást érzem ki a sorok között, de nem is egyenként, hanem az egész válogatás lenyomataként. Ez mégsem a lemondás verseskötete, s ezt a címadó mű kiemelése okán mondom.
Azt, aki azt írja, hogy:

"Kérlek, gyere vissza. Tenyerelj
a napomba, szükség, hogy igazodjam….
nyírj a hajamba, ha visszajöttél,
átlósan széles sávot, hogy ne tudjak
feltűnés nélkül újra elvegyülni."****

az még nem búcsúzik, az még hagyja, hogy hassanak rá, épp csak megválogatja, ki az, aki hathat rá.
Nem szeretek verseskötetet értékelni, nem is akarok értékelni, épp csak azt jegyezném meg, hogy nekem jól esett.
Köszönöm!

*Étvágy
**Koplalni készülök
***Megfizettem
****Nyírj a hajamba

3 hozzászólás
>!
csgabi MP
Nádasdy Ádám: Nyírj a hajamba

Új kedvenc szerzőt avattam, főleg, miután elolvastam Nádasdy Ádám: Az az íz kötetét is. Köszönet a könyvért a @Magvető kiadónak, nélkülük később ismerkedtem volna meg Nádasdyval. Több olyan verset is találtam a kötetben, ami közel állt hozzám – megérintettek a szerző gondolatai.
Még összeszedem a gondolataimat, és írok a blogra is róla.

>!
Ciccnyog ISMP
Nádasdy Ádám: Nyírj a hajamba

Profi, számomra már túlságosan is. Valahogy hiányzott a lélek, ami lehet, hogy ott volt, de nekem rejtve maradt mindvégig. Nem használ bonyolult nyelvezetet, mégis mindent el tud vele mondani. Ritka kincs. Pontos, jól összerakott, szakmailag nem lehet belekötni. Csak attól az érzéstől tudnék szabadulni, hogy tudatosan megkomponált versek ezek, ahol önmagában a szöveg fontosabb, mint az, hogy érezni lehessen benne az alkotót is. Így számomra csak majdnem kerek egész.

>!
Bíró_Júlia
Nádasdy Ádám: Nyírj a hajamba

Ez most nem igazán.
Még akkor sem, ha szeretem Nádasdyt, a tisztánlátását, az öncsúfoló humorát. Akkor sem, ha egy-egy sorára akkor is felkaptam a fejem, ha maga a vers nem érintett meg. Ismétlés: sokszor.
Elfogyasztottam, ez a helyes kifejezés.

>!
lzoltán P
Nádasdy Ádám: Nyírj a hajamba

nem készültem fodrászhoz magam nyírom még valamelyest meglévő rőzsém kb heti alkalommal ez már amolyan heti rutinná vált az életemben … és azon gondolkodom közben ehhez nincs is kedvem csinálhatná helyettem más persze titokban a nevem alatt

>!
Magvető, Budapest, 2017
54 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631435054
14 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
sophie P

Gondolatok a színházban

                             Nemzeti Színház, 2013. június 30.

Nehéz volt megszokni a csúnya házat,
a pláza-szerű, felfújt hólyagot,
de lám: a korcs kutyában megtaláltuk
a hűséges és okos állatot.

Nehéz volt megszokni a faluvéget,
szűk megállót, nyomasztó parkolót,
hogy színház után nincs, ahol bekapjunk
egy borjúlábat vagy egy habrolót,

és szokni kellett az akusztikát,
vagy mondjam inkább úgy: beletörődni,
hogy fürkésszük a többi néző arcát,
hogy tudjuk, mikor kell nevetni, bőgni.

Szóval semmi se stimmelt – csak a színház;
az pörgött, zakatolt és működött,
nem tolt nagy eszméket maga előtt,
se szentelt vizeket, se mű-ködöt,

fölment a függöny, bejött a színész,
és esténként megtörtént valami,
hol jó, hol nem jó, s mi drukkolni kezdtünk,
mint műjégen toporgó nagymami:

aggódva lestük: buknak? Nem nagyot?
Jöttünk ki, ide, a halál nyakára,
a jelenet művészi erejétől
megtisztulni, mint bűnbánó garázda,

hogy a két szót, mely ősi és dicső
– bár tartalom ma már alig fedi –,
örömmel ízlelgessük (persze halkan);
ez a két szó: „magyar”, és „nemzeti”.

Tán nem is baj, hogy csúnya ez a színház:
maga a nemzet se valami szép.
Így jó, köszönjük: retusálni bűn;
ha sértő is, legyen valós a kép.

De ilyen színház csak mesébe’ van,
ahol a kurtafarkú malac túr.
Tessék fölébredni! Álmodni tetszett,
hogy Kulka volt a Lear, s Blaskó az Úr,

hogy János vitéz színét és fonákját
előadták egyazon színpadon,
vízbe ugráltak Bánk címén a srácok,
s meleg angyal jött puha szárnyakon…

Aki marad, majd más szépet csinál,
kíváncsiság övezze s ne harag;
az elmenők szaga itt marad úgyis,
mint menzán szívós kelkáposzta-szag.

És bár kesergünk kárról, veszteségről,
ha el is tűnik, ami itt honolt,
egy régi kollégám üzeni nektek:
ez jó mulatság, férfimunka volt!

23. oldal

1 hozzászólás
>!
robinson P

Hány percig lehet bírni egyedül?
Hová kísér ki megint a magány?

54. oldal

>!
robinson P

Étvágy

Idős egér vagyok. Egy lyukban élek,
szép nagy lakásban, ahol sok a sajt.
A kandúr, akitől tisztára félek,
nem járt itt régen. Ez jelzi a bajt:
lehet, hogy itt kushad a lyuk előtt,
némán, puhán, lélegzet-visszafojtva.
Nem mérlegel, kivárja az időt,
hogy szívemet két mancsába fogja.
A spejzig ha csak át tudnék szaladni,
már följebb sorolhatnám magamat.
Egy kirándulás, egy sajt ízű randi.
Mert az étvágyam a régi maradt.

15. oldal

2 hozzászólás
>!
giggs85 P

A tetők nem bírják a sok mohát,
és túlcsordulnak már az ereszek,
ijesztő lesz, ó, ijesztő század,
és nem jó ez, hogy sokat nevetek.

>!
szadrienn 

Az emlékek

Hogy pontosan hogy volt, azt nem tudom.
Az emlékek gazdája én vagyok.
Én veszek nekik sminket és ruhát.
Nem tudom, meztelenül milyenek.
Az emlékek szabadon kóborolnak,
még az se biztos, hogy mind visszajött.
Vagy változott a hajviseletük,
és bosszant, hogyha rájuk ismerek.
Néha óvatlanul megrúgom őket,
ülök rajtuk, szárazra koptatom.
Az emlékek gazdája én vagyok,
csak én tudom, mi volt a címlapon.

19. oldal

>!
Sasa IP

Milyen kertem lesz?

Én nem hiszem, hogy halálom után
majd nézem valahonnan mások életét –
de akkor mit csinálok?
Hol lesz időm elgondolkodni mélyen,
hogy hogyan éltem, s mért volt érdekes
épp ez a néhány év, pár évtized?
Mikor tudok majd szembenézni azzal,
hogy nem nézek már szembe semmivel?
Hogyan fogom élvezni azt a létet,
amikor nem kell naptár, és a hold
kedvéért éjjel lemegyek a kertbe –
egyáltalán, miféle kertem lesz,
és mit növesztek benne? Fügefát,
hogy eltakarjam magam, amikor
majd jön és azt kérdezi: hol vagyok?

48. oldal

>!
robinson P

Kérlek, gyere vissza. Tenyerelj
a napomba, szükség, hogy igazodjak.

53. oldal

>!
szadrienn 

Majd csak nagyon sokára

Géher István emlékére

Az élvezet, az lassú és finom,
az mérlegelés, szájban forgatás,
az hagyomány és vallás és Buda,
az vaddisznósült és áfonyaszósz.

A türelem, az forró és erős,
hegyeket megmozgató csoszogás.
A türelemnél hajlékony zsilett van,
és vág, ha kell. Vagy formáz. Mást szeret.

A szemérem, az mint a katapult,
kilő magasra, a jelen fölé,
nehogy meglátsszanak a részletek.
Ott aztán megmutatja mindenét.

Az élet legyen lassú és finom.
Ugyanott mindig, mindig ugyanazt.
Zátony. Utolsó pillér egy folyóban.
Majd csak nagyon sokára süllyed el.

9. oldal

>!
robinson P

Az emlékek szabadon kóborolnak,
még az se biztos, hogy mind visszajött.

19. oldal

>!
sophie P

NEM SZÖVŐDÖTT ÖSSZE

A fal felé fordulva, csukott szemmel
hessegetem a borzalmas időt,
a látomásokat: hogy kinevettem
egy angyalt, hogy kétségbe vontam
egy ördögöt, pedig nagyon figyeltek,
nagyon mondták, hogy jaj, mit ne tegyek.

Az ágyban hasra fekve, nyitott szemmel
nézek a lepedőbe, fut, mozog
két-három ember, egymáshoz nincs közük:
nem szövődött össze az életem,
nincsenek keresztszálai, csak hosszú,
hosszanti párhuzamosok.

Fölhúzott térddel ülve, a fejem
lehajtom öreg combjaim közé.

47. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Fodor Ákos: Buddha Weimarban
Fodor Ákos: Addig is
Fodor Ákos: Gyöngyök, göröngyök
Fodor Ákos: Dél után
Fodor Ákos: Képtelenkönyv
Fodor Ákos: Gonghangok
Petri György: Petri György munkái I. – Összegyűjtött versek
Varró Dániel: Mi lett hova?
Fodor Ákos: Lehet
Fodor Ákos: Szó-Tár