Milyen ​nyelv a magyar? 54 csillagozás

Nádasdy Ádám: Milyen nyelv a magyar?

„Miért ​finnugor nyelv a magyar? Nos, azért, mert a nyelvészek ezt állapították meg. Ez bizony ilyen egyszerű. A gombák nem növények. Miért nem? Mert a biológusok ezt állapították meg. A gombák ugyanis nem tudják a szenet a levegőből fölvenni, mint a növények – tehát nem növények. Egyébként én úgy ránézésre növénynek mondanám őket, hiszen a földből nőnek ki, és nem tudnak elszaladni, de úgy látszik, az én kritériumaim nem mérvadóak.”
Ez a kis könyv a magyar nyelv iránt érdeklődőknek szól. Igyekeztem érdekes dolgokat elmesélni erről a gyönyörű nyelvről (ezt mint magánember mondom; a nyelvészet nem ismeri a „gyönyörű” fogalmát!), de célom nem a kimerítő leírás volt. Se nem tankönyv ez, se nem kézikönyv – viszont remélem, sokak érdeklődését fel tudja kelteni, és előveszik a könyv végén felsorolt további olvasmányok valamelyikét. Néhol azért eléggé szakszerű leszek, mert muszáj megmutatni, hogyan dolgozik a nyelvész és milyen alapon teszi megállapításait – hogy mi az a „gyök”, mi… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2020

Tartalomjegyzék

>!
Corvina, Budapest, 2020
204 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631366433
>!
Corvina, Budapest, 2020
204 oldal · ISBN: 9789631366501

Enciklopédia 1


Most olvassa 21

Várólistára tette 101

Kívánságlistára tette 117

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Málnika P>!
Nádasdy Ádám: Milyen nyelv a magyar?

”Csak az tudja igazán a magyar nyelv szépségét értékelni, aki tud egy-két idegen nyelvet. Ahány nyelv, annyi ember!”

Nádasdy Ádám kiadványa nehezen kategorizálható, hiszen se nem tankönyv, se nem kézikönyv, ám a szórakoztató irodalomtól is távol áll. Az azonban biztosan állítható, hogy ennyire olvasmányos, mindenki által könnyen befogadható nyelvészeti írás még nem született.

A könyv a címében foglaltak szerint arra a komplex kérdésre keresi a választ, hogy milyen nyelv is a magyar; többek között szó van benne nyelvünk származásáról, nyelvemlékekről és szókincsünk változásáról is. Számos érdekességre rácsodálkozhatunk, mint például, hogy a nyelvtisztaság érvényesítése, a purizmus jegyében az e-mail szót villanypostára “magyarosították”, ám (szerencsére) ez végül nem terjedt el. Hétköznapi életünkből vett példák segítik a megértést, nagy kedvencem az a rész, amikor a nyelv változását az öltözködéséhez hasonlítja a szerző. Sokszor tapasztalom, hogy a nyelvhasználók többségét mennyire irritálja az életünkhöz illeszkedő változása a nyelvnek, beleérve az új kifejezések, szlengek használatát, Nádasdy pedig szerencsére erre is kitér, és lefekteti, hogy a nyelvromlás tudománytalan tévhit. A Milyen nyelv a magyar? mindenkinek bátran ajánlható, aki érdeklődik a jelenleg 13 millió beszélővel rendelkező csodás anyanyelvünk iránt, de kiváló kiegészítője lehet a száraz tankönyveknek is. Nem mellesleg egy igazán kézre álló, könnyen forgatható kiadvány, amelyet nemcsak tartalma, de kinézete miatt is öröm olvasgatni.

giggs85 P>!
Nádasdy Ádám: Milyen nyelv a magyar?

Ha egy nyári este, egy könnyed beszélgetés keretén belül feltesszük a kérdést, hogy milyen nyelv a magyar, minden bizonnyal mindenki mást és mást válaszolna: csodálatos, nehéz, nekem a legszebb, stb. De ha ugyanezt a kérdést egy nyelvésznek teszik fel, akkor a válasza minden bizonnyal bonyolultabb lesz, igaz? Hát igen is, meg nem is.

Ugyanis a lírikusként, fordítóként és most már prózaíróként is a legszűkebben vett elithez tartozó Nádasdy Ádám úgy írta meg ezt a kétszáz oldalas kötetet, úgy járta körbe ezt a témát, és úgy adott válaszokat, hogy abból az átlagember is megérthet és megtudhat rengeteg mindent, hála a kis ismeretterjesztő kötet könnyedségének és jó értelemben vett egyszerűségének. Nádasdy ugyan nyelvész (is), de most nem a szakmának, hanem mindenkinek írt, aki arra keresi a választ, hogy milyen nyelv a magyar.

A szerző világosan és jól követhetően építette fel a kötetet: megismertet minket nyelvünk szerkezetével, logikájával, felépítésével, törvényszerűségeivel, cáfol meg tévhiteket (mint hogy különösebben félnünk kellene anyanyelvünk kihalásától), és persze mindent pontosan elmagyaráz és példákkal támaszt alá.

Talán az egész könyv központi és leglényegesebb része a finnugor eredet bizonyítása, ami bizonyos körökben napjainkig vita tárgya. Bár nekem mint magyar szakosnak ez a rész nem is teljesen ismeretlen és nem is meglepő, de aki ezt elolvassa, egyszerűen nem kételkedhet egy cseppet sem nyelvünk eredetében (a hun / szkíta / sumér / szíriuszi hívők pedig nem valószínű, hogy valaha is kézbe fogják venni).

Röviden, Nádasdy képes volt bebizonyítani ezzel a kötettel, hogy a nyelvtudomány nem egy dögunalmas dolog, hanem lehet érdekes, vicces, vagy éppen elgondolkodtató is. A Milyen nyelv a magyar? megjelenése, azt hiszem, a legjobb dolog, ami a nyelvészettel történhetett. Aki nem hiszi, persze nyugodtan győződjön meg róla személyesen. Olvasásra fel!

1 hozzászólás
Csabi P>!
Nádasdy Ádám: Milyen nyelv a magyar?

Nádasdy korunk irodalmi rocksztárjává nőtte ki magát. Az utóbbi öt évben egy sikeres esszékötettel indított, majd jött két verseskötet, amelyikből a második elnyerte az Aegont, és legújabban a Merítés-díjat is, frissiben megjelent egy novelláskötete, valamint nyíltan vállalt, és okosan kezelt melegségével is sok szimpatizánst szerzett. Ezek után nem csoda, hogy bedobta a gyeplőt a lovak közé, és arcátlan módon megjelentetett egy nyelvtankönyvet. Hát ki olvas már nyelvtankönyvet – azokon kívül, akiket kényszerítenek erre? Na mondjuk én, meg még jó páran a Molyon, úgy tűnik.

Nehezen emlékszem már vissza, hogy én mennyire szerettem/utáltam a nyelvtant, igaz, olyan régen volt már, hogy akkor még bura volt a búra, és mammut a mamut. Arra már jobban emlékszem, hogy amikor fiam tanult nyelvtant a 2000 körüli években, akkor éppen akadémiai anyaggal tömték az általános iskolások fejét, örök életre megutáltatva velük még a nyelv fogalmát is. Nádasdy ezen a kártételen próbál valamit enyhíteni ezzel a zsebkönyvvel. Zsebkönyv, mert ekkora terjedelemben nem lehet minden témát érinteni, és az érintetteket sem lehet minden ízében kifejteni. De arra éppen elég, hogy feltárja a nyelvvel kapcsolatos legfontosabb tudást, az eredettől kezdve a szerkezet fontosságáig. És, mint minden jó tanár, ezt szórakoztató módon tudja előadni, azt is elérve, hogy egy-egy fejezet végén bosszankodjon az ember, hogy ebből nincs több.

De mégsem ez a legfontosabb erénye ennek a könyvnek. Inkább az, hogy tudományos gondolkodásra nevel. A nyelv is egy tudomány, méghozzá az a fajta, ahol szabályok alapján lehet bizonyítani tényeket, így könnyű a kóklerek orrára koppintani, amikor előállnak a sumér rokonsággal, meg hasonló badarságokkal.
De rávilágít arra is, hogy a nyelvek rokonságában nem a szókészlet hasonlósága a perdöntő, hanem a nyelv szerkezeti felépítése. Sőt, ad absurdum, olyan kijelentéseket is megenged magának, hogy a magyar nyelv semmivel sem különlegesebb, mint más nyelvek, nem szebb, és nem is a világ legnehezebb nyelve, szóval akik erre építették eddig fészbúkon edzett nemzeti büszkeségüket, azok, sajnos, más irányba kell kutakodjanak (jajj, csak ne a gasztronómia!). És még csak nem is vagyunk kis nyelv, úgy a 40. hely környékén mozgunk a világ beszélt nyelvei között, attól függően, hogy éppen hogy áll a kormány népesedéspolitikája.
Szóval, ha tudni akarsz valami érdemlegeset a nyelvről, amit mindennap használsz, ez a te könyved.

9 hozzászólás
sebzek>!
Nádasdy Ádám: Milyen nyelv a magyar?

Egy önérzetes magyar ember életében eljön az a pillanat, amikor – akár a fecske a fészkét – megalkotja saját magyarságtudatát. Ennek a magyarságtudatnak – számos egyéb összetevőjén kívül (a honfoglalás valódi menete, a magyarok ősi vallása, mondái, és egyebek)- egyik sarokpontja a nyelvkérdés, amiről az internet sötét bugyraiban vadabbnál vadabb elméletekre bukkanhat az arrafelé kapirgáló fecske. Az elméletek fő ereje abban rejlik, hogy a főállású paprikanemesítők bármikor képesek összefogni a finnugor gyalázat ellen, és körbe állva rugdosni fórumaikon.

Szóval remek ötletnek tartom ennek a könyvnek a megjelentetését, mert így pl. én –, mint a témában egyeltalán nem járatos laikus- ellenőrzött építőelemeket kotorászhatok magamnak. Az írótól pedig olvastam már mindenfélét off, amiknek minősége és igényessége hatására rögtön beszereztem Nádasdy munkásságának harmadik dimenzióját. Az ő nevét amúgy is sokan ismerik, ha másért nem, azért mert termékenyen publikáló professzor volt, vagy mert meleg, vagy mert mindkettő. A nyelvészek pedig szerintem külön köszönetet mondanak Shakespeare-nek (vagy a bulvárnak), ha emiatt akár egyvalaki végigolvassa, milyen nyelv a magyar.

Ez egy nyelvészeti könyv, és mielőtt valaki belevágna, a következő mantrát ajánlom: „A nyelvészet menő!”. Esküszöm, valóra válik! Legfőképp akkor érdekes, ha más nyelveket beszélsz, így mindig van egy viszonyítási alap, tudod, hogy kb. ott mi történik, meg az anyanyelvednél. Ha nem, akkor is érdekes bekukkantani a nyelv szerkezetébe, mert ezt tényleg minden nap használjuk. Tetszik, hogy ki van egyensúlyozva a figyelem. Az első fejezet kiváló ráfutás a nyelvtani körmenetre. Felkelti az érdeklődést, és átlök az információkkal zsúfoltabb részeken a finnugor elmélet bizonyításáig.

Miért fontos a nyelvészek által megállapított finnugor eredet? Mert az őstörténeti kutatásokban a régészekre nem támaszkodhatunk. Ha mondjuk találnak egy magyar tárgyat a kínai félszigeten, akkor az azt jelenti, járt ott egy magyar ember, esetleg valaki, aki találkozott egy magyar emberrel, vagy különböző kapcsolódásokon keresztül odavitte valaki a magyar tárgyat. Tehát igazából semmit sem jelent.

Ilyen tekintetben az őstörténet kutatók rá vannak szorulva a nyelvészekre, és itt a finnugor elmélet tényleg jól van bizonyítva, viszont az elmélet megértéséhez az egész könyv olvasása szükséges. Ha részleteket emelünk ki belőle, az akármilyen jónak tűnik, felszínes lesz. Tényleg! Higgyetek nekem, én megpróbáltam kiragadni a finnugor részt, aztán az elejétől kezdtem, és így sokkal teljesebb a kép.
Végül nem lehet elmenni amellett, hogy a könyv fizikai formájában is menő. Mind a borító, mind a csupasz könyvtest telitalálat. Élvezet volt kézbe venni.

P.S.
A kötetnek egy hibája van. A nagymamámat nem bírtam vele meggyőzni, mert hiába érthető a dolog, de az MTA akkor is egy liberális játszóház.

6 hozzászólás
Baráth_Zsuzsanna P>!
Nádasdy Ádám: Milyen nyelv a magyar?

Finnugor. Miért? Mert a nyelvészek azt állapították meg. Egészen konkrétan Budenz József német-magyar tudós 1880 körül bebizonyította, hogy a magyar finnugor nyelv. Ebben semmi újdonság sincs, így tanultuk az iskolában, de azért nem árt az ismétlés, főleg, ha olyan kiváló tanár segít felfrissíteni a nyelvtani emlékeinket, mint Nádasdy Ádám. Ő ugyanis nemcsak költő és fordító, hanem nyelvész is, aki az ELTE Angol Nyelvészeti Tanszékén tanított, szakterülete a hangtan és az írás. Őszintén szólva ezt nem tudtam róla – mentségemre szóljon, hogy közgazdász vagyok és nem bölcsész – , ezért sikerült jól meglepődnöm azon, hogy milyen érdekfeszítően és közérthetően tud írni olyan témákról, mint a magyar nyelv eredete vagy a három finnugor hangtörvény. Nagyon örülök, hogy elolvastam ezt a könyvet, mert végre sikerült megértenem, hogyan vezethető le tudományosan a magyar nyelv finnugor eredete, és miért nem hasonlít egyetlen másik környékbeli országéra sem. Történelemrajongóként döbbenten figyeltem, hogyan vezetik vissza a nyelvészek 3000 év távlatából a magyarok vándorlását (hiszen a nyelvükön nyomot hagyott minden olyan nép, amellyel kapcsolatba kerültünk), és miként változott a történelem viharaiban, és maradt úgy egyedi, hogy nagyon sok más nyelvi hatást is magába szívott. Az is különleges élmény, amikor „némi” szakértő segítséggel rájön az olvasó, hogy ha figyelembe vesz néhány nyelvi szabályt, akkor megérti a Halotti beszéd archaikus sorait.Arra is rájön, hogy nem a szókincs teszi a nyelvet, hanem a szerkezet, sőt egy idő után azon kapja magát, hogy teljes érdeklődéssel veti bele magát olyan szakmai levezetésekbe, mint pl. a magyar szív szó eredete. Tanulság: csak egy jó tanár kell, és máris kiderül, mennyire izgalmas tud lenni a nyelvészet tudománya.
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2020/05/29/konyvkritika_…

3 hozzászólás
Sapadtribizli P>!
Nádasdy Ádám: Milyen nyelv a magyar?

Nagyon jólesett ezt a könyvet olvasnom!
A nyelv iszonyúan fontos számomra, meghatározza mindennapjaimat: egyrészt szeretem az irodalmat; másrészt Romániában a magyar kisebbségi nyelv off; harmadrészt pedig a férjem bár tanul magyarul, vele még angolul beszélek, off szóval van itt mindenféle, mint a karácsonyfán :) És bár bizonyos részeit tanultam a könyvben említetteknek, jólesett újra átgondolni őket, tisztább és érthetőbb képet kapni arról, hogy hogyani is beszélünk, miért beszélünk így (vagy miért nem :P) és egyáltalán, hogy mennyire csodálatra méltó az emberi beszéd – a Nyelv: a magyar, a román, az angol, a holland és az összes-összes többi! off
Mindezek mellett pedig a könyv világnézetével is teljesen azonosulni tudok.

kaporszakall>!
Nádasdy Ádám: Milyen nyelv a magyar?

Kifejezetten könnyed hangvételű, játékosan oktató nyelvészeti-nyelvtani bevezető könyvecske. Inkább cikkgyűjtemény, mint szisztematikus vezérfonallal felszerelt tankönyv; sőt, tankönyvként szerintem nehezen is lenne használható. Kedvcsinálónak a nyelvészet sokak által száraznak hitt tudományához, és homálytizedelésre viszont annál alkalmasabb!

Egyik fő témája, melyhez újra és újra visszatér, a magyar nyelv finnugor jellege. Nagyon világosan magyarázza el, hogy egy nyelv karakterét, hovatartozását a mondattani, nyelvtani, strukturális jellemzői, nem pedig a szókincse határozza meg. Tehát hiába a rengeteg ótörök, szláv, német, (és napjainkban egyre több angol) jövevényszó a nyelvünkben – amíg a nyelv szerkezete, logikája a finnugor nyelvekéhez hasonlít, addig a nyelvünk finnugor, nem pedig türk, vagy indoeurópai.

Ehhez hadd mondjak egy apró egyéni példát: Nagybátyám (56-os emigráns az USA-ban) felesége, aki HTB lévén nem gyakorolta be magát nagyon az angolba, viszont magyarul meg sokat felejtett, imígyen szokott beszélni: „Ha eljönnétek velem shoppingolni, azt nagyon eprisiétolnám.” S ez – az angol vendégszavak dacára – egyértelműen magyarul van. Ha viszont így csűrné a szót: „I would highly értékel, if you came with me vásárolni.” az meg angolul lenne, akkor is, ha a szomszédasszonya csak pislogna a hallatán (egyébként meg nem pislogna, ő is amerikás magyar).

Szóval – e kis könyv tanúsága szerint – le kell mondanunk arról a dicsőségről, hogy nyelvünk a sumér, a hun, az ótörök, esetleg az etruszk rokona (a neandervölgyi ősnyelvről most ne is beszéljünk). Cserébe megtudunk egy csomó dolgot a nyelv fejlődéséről, és arról, hogy egy-egy feladatot hogy old meg a magyar, és hogyan más nyelvek. Kis kontrasztív magyar és nemzetközi nyelvtan.

Számomra az egyik legérdekesebb rész a 6.5 fejezet, mely az írás szerepével, illetve az írott nyelv önállósodásával, és a beszélt nyelvre gyakorolt visszahatásával foglalkozik. Tanulságos, és erről szívesen olvastam volna bővebben is. Ám egyszercsak nyissz… itt a vége, fuss el véle: a következő oldalakon már a köszönetnyivánítás, meg a jegyzetek jönnek.

Kár – mondom én – pedig most kezdtem belejönni…

tgorsy>!
Nádasdy Ádám: Milyen nyelv a magyar?

A KlubRádióban szoktam hallgatni Nádasdy Ádámot és Kálmán Lászlót a Szószátyár című műsorban. Ezt a könyvet Nádasdy hangján olvastam.
Nagyon szeretem a türelmét, az alapos de érthető, világos magyarázatait. Kicsi könyv, de alapos.

Teetee>!
Nádasdy Ádám: Milyen nyelv a magyar?

A nyelvtan annyira jó! És főleg jó, ha Nádasdy tanár úr beszél róla. Letehetetlenül izgalmas és szórakoztató olvasmány, és ezzel, azt hiszem, mindent elmondtam róla.
Külön tetszik, hogy pl. egyhelyütt tárgyalja azt a változást, hogy az „aki” névmást most már nem csak emberekre, hanem intézményekre is használjuk elvont értelemben (pl. „A bank, aki emeli a kamatokat”, de sose mondjuk azt, hogy „A bank, aki előtt a baleset történt"), aztán néhány oldallal később maga is azt írja, hogy "A Magyar Tudományos Akadémia, aki…” Az ilyen kikacsintások miatt is imádom Nádasdy tanár urat.
Mondjuk azon meglepődtem, hogy a „művelt városi köznyelvben” a koszorú, keserű szavak kiejtése [koszoru] és [keserü], rövid magánhangzóval a végén, mert én még soha nem mondtam, és nem is hallottam így, de ha egyszer ő mondja, elhiszem neki. Mi itt Szlovákiában még mindig a hatvanas évek szlengjét használjuk, szóval a művelt városi köznyelv is biztos később jut el hozzánk.
A könyv egyetlen aprócska hibája, hogy a néhol felhozott szlovák és cseh példák nem százszázalékosan pontosak, de a lényegen ez nem változtat. A nyelvtan annyira jó, főleg Nádasdy tanár úr előadásában.

1 hozzászólás
pufirizs >!
Nádasdy Ádám: Milyen nyelv a magyar?

többen kérdezték tőlem, amikor látták, hogy olvasom a könyvet, hogy milyen? erre mindig csak visszakérdeztem, hogy a gimis nyelvtanórákon volt-e olyan, hogy ott rohadjon meg ez az egész, minek kell ezt a szart tudnom? megszólalással nyugtázta a tananyagot – mert ha igen, akkor jó eséllyel felesleges beszélnünk róla. kell ehhez a könyvhöz minimális affinitás, érdeklődés a nyelvészet iránt, hiába Nádasdy könnyed stílusa.
voltak kevésbé lebilincselő részek (nekem például a többséggel ellentétben ilyenek voltak a nyelvtörténettel, eredettel foglakozó fejezetek), meg nagyon izgik (tessék, egy agresszívan csonkoló kicsinyítő képzővel ellátott szó, ezt is most tanultam) is, és az elnyomó többség szerencsére ilyen volt. informatív, de egy percig sem száraz. tipikusan olyan könyv, aminek az elolvasása után sokkal tájékozattabbnak érzi magát az ember, mégsem kellett megszenvednie a tudásért, mert szórakozva szerezte.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Málnika P>!

A teljes szókincsnek egyetlen beszélő sincs birtokában, a beszédközösség tud összesen ennyit. A legműveltebbek kb. 30.000 szót ismernek, a legműveletlenebbek 6000-et.

89. oldal (Corvina, 2020)

4 hozzászólás
Málnika P>!

Csak az tudja igazán a magyar nyelv szépségét értékelni, aki tud egy-két idegen nyelvet. Ahány nyelv, annyi ember!

42. oldal (Corvina, 2020)

Málnika P>!

Szokatlan a magyar nyelv sorsa, helyzete is. A mai magyar beszélők 20%-a, tehát minden ötödik, Magyarországon kívül él – ez Európában példátlan.

11. oldal (Corvina, 2020)

Málnika P>!

A művelt, írástudó emberek már az ókorban is úgy érezték – ahogy ma is sokan érzik, főleg az idősebbek –, hogy a nyelv változása valamiféle romlás, hiszen a nyelv eltávolodik attól a formájától, amit ők megszoktak, amelyen kiváló irodalmi művek vagy szent könyvek születtek. Olyan ez, mintha valaki az öltözködésben bekövetkezett változásokat – például hogy ma már nők is járnak nadrágban – az öltözködés romlásának nevezné, mert a nagyanyja máshogy öltözött, és az mennyivel szebb volt, akkor még megadták a módját. A nyelvészet ehhez a romlásérzéshez nem tud hozzászólni, mert ez szubjektív; azt azonban le kell szögezni, hogy a nyelvromlás tudománytalan tévhit. Romlás az lenne, ha a nyelv kevésbé alkalmassá válna arra, amire való: kommunikációra, de ilyet a nyelvi változásoknál nem látunk.

101-102. oldal (Corvina, 2020)

Málnika P>!

Az internetes rövidítések, pongyolaságok olyanok, mint régen a távirati stílus: naponta táviratok tucatjait írták (a helyesírási és nyelvtani szabályok mellőzésével), mégsem ment tönkre a nyelv.

41. oldal (Corvina, 2020)

Málnika P>!

Az igekötőrendszer gazdagodása ma is zajlik: átbeszéljük a teendőket, kihangsúlyozta a szerepét, letanítom az anyagot, ledominálsz mindenkit. (Jegyezzük meg, hogy mint általában az újítások, ez is olykor zavarja, bosszantja a konzervatív érzelműeket – de ez pszichológiai és nem nyelvészeti probléma.) Napjainkban főleg a be- igekötő terjedését látjuk: belelkesült, befoglaltam a jegyet, bealudtam, bepróbálkozott, ezt sajnos benéztem (régebben: elnéztem).

105. oldal (Corvina, 2020)

Rea P>!

Csak az tudja igazán a magyar nyelv szépségét értékelni, aki tud egy-két idegen nyelvet.

42. oldal

Málnika P>!

Ugyancsak alaptalan a “fölöslegesség” fogalma: ilyen sincs a nyelvekben. Egy televíziós mesélte büszkén, hogy műsorával a “fölösleges igekötők” (pl. ledegradál) használatáról próbálja leszoktatni a nézőket. Ám tegye, ha a nézőknek ettől jobb jegyük lesz az iskolában, ha nyelvhasználatuk pozitívabb társadalmi megítélés alá fog esni. Nyelvészetileg azonban a “fölöslegesség” értelmetlen, hiszen az igekötő-használat a magyar egyik sajátos vonása, ez a nyelv tele van igekötőkkel, miért volna az egyik fölösleges, a másik nem?

103. oldal (Corvina, 2020)

Lexen P>!

Egyesek – mivel tanultak latinul, vagy hallottak róla – úgy vélik, hogy a ledegradál-ban a le- azért fölösleges, mert a latinban eleve benne van: de-gradál = 'le-fokoz'. Ám ez téves okoskodás (úgy hívjuk: az eredet csapdája), mert az idegenből átvett szavak szerkezetét az átvevő nyelv nem „látja”. Ezen az alapon a beinjekcióz is kifogásolható, hiszen a latin in azt jelenti: 'be'; továbbá nőre nem mondhatnám, hogy pedagógus, hiszen a latin -us végződés hímnemű; meg hibás volna ez is Kérsz egy kekszet?, hiszen a keksz az angol cakes 'sütemények' átvétele, amely többes szám, tehát nem lehetne egy keksz. Csakhogy a szóátvétel nem így működik, az átvevő nyelv nem kell, hogy tudomásul vegye, mit vesz át. A franciában a kisablak neve le vasistas (ejtsd [vazisztasz]), ami a német Was ist das? 'Mi az? Mi van ott?' átvétele (ezt mondták a németek, amikor kikukucskáltak), de ettől még ez a franciában egy hímnemű főnév, nem egy kérdő mondat.

103-104. oldal

sirszalhasogato>!

Egy nemzetközi könyvvásáron a jónevű írónő beszélt beszélt a magyar nyelv szépségéről. Magyarul beszélt, tolmács fordította angolra. „Nyelvünk roppant gazdag,” mondta az írónő, „mert magyarul nem csak menni lehet, hanem bandukolni, cammogni, andalogni, haladni, totyogni és még sorolhatnám.” A tolmács egy percre meghökkent, majd vállat vont és engedelmesen lefordította mindezt angolra: „…you can not only walk, but you can amble, stagger, stroll, pace, toddle, and I could continue.”

78-79. oldal, Nyelv és gondolkodás (Corvina, 2020)


Hasonló könyvek címkék alapján

Pusztay János: Az „ugor-török háború” után
Erdélyi István: Sumér rokonság?
Róna-Tas András: A nyelvrokonság
O. Nagy Gábor: Mi fán terem?
Honti László: Anyanyelvünk atyafiságáról és a nyelvrokonság ismérveiről
Honti László: Magyar nyelvtörténeti tanulmányok
Pusztay János: Gyökereink
Szabó T. Attila: Nyelv és múlt
Bereczki Gábor: A magyar nyelv finnugor alapjai
Bakró-Nagy Marianne (szerk.): Okok és okozat