Milyen ​nyelv a magyar? 23 csillagozás

Nádasdy Ádám: Milyen nyelv a magyar?

„Miért ​finnugor nyelv a magyar? Nos, azért, mert a nyelvészek ezt állapították meg. Ez bizony ilyen egyszerű. A gombák nem növények. Miért nem? Mert a biológusok ezt állapították meg. A gombák ugyanis nem tudják a szenet a levegőből fölvenni, mint a növények – tehát nem növények. Egyébként én úgy ránézésre növénynek mondanám őket, hiszen a földből nőnek ki, és nem tudnak elszaladni, de úgy látszik, az én kritériumaim nem mérvadóak.”
Ez a kis könyv a magyar nyelv iránt érdeklődőknek szól. Igyekeztem érdekes dolgokat elmesélni erről a gyönyörű nyelvről (ezt mint magánember mondom; a nyelvészet nem ismeri a „gyönyörű” fogalmát!), de célom nem a kimerítő leírás volt. Se nem tankönyv ez, se nem kézikönyv – viszont remélem, sokak érdeklődését fel tudja kelteni, és előveszik a könyv végén felsorolt további olvasmányok valamelyikét. Néhol azért eléggé szakszerű leszek, mert muszáj megmutatni, hogyan dolgozik a nyelvész és milyen alapon teszi megállapításait – hogy mi az a „gyök”, mi… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2020

Tartalomjegyzék

>!
Corvina, Budapest, 2020
204 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631366433
>!
Corvina, Budapest, 2020
204 oldal · ISBN: 9789631366501

Most olvassa 16

Várólistára tette 74

Kívánságlistára tette 83

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
sebzek
Nádasdy Ádám: Milyen nyelv a magyar?

Egy önérzetes magyar ember életében eljön az a pillanat, amikor – akár a fecske a fészkét – megalkotja saját magyarságtudatát. Ennek a magyarságtudatnak – számos egyéb összetevőjén kívül (a honfoglalás valódi menete, a magyarok ősi vallása, mondái, és egyebek)- egyik sarokpontja a nyelvkérdés, amiről az internet sötét bugyraiban vadabbnál vadabb elméletekre bukkanhat az arrafelé kapirgáló fecske. Az elméletek fő ereje abban rejlik, hogy a főállású paprikanemesítők bármikor képesek összefogni a finnugor gyalázat ellen, és körbe állva rugdosni fórumaikon.

Szóval remek ötletnek tartom ennek a könyvnek a megjelentetését, mert így pl. én –, mint a témában egyeltalán nem járatos laikus- ellenőrzött építőelemeket kotorászhatok magamnak. Az írótól pedig olvastam már mindenfélét off, amiknek minősége és igényessége hatására rögtön beszereztem Nádasdy munkásságának harmadik dimenzióját. Az ő nevét amúgy is sokan ismerik, ha másért nem, azért mert termékenyen publikáló professzor volt, vagy mert meleg, vagy mert mindkettő. A nyelvészek pedig szerintem külön köszönetet mondanak Shakespeare-nek (vagy a bulvárnak), ha emiatt akár egyvalaki végigolvassa, milyen nyelv a magyar.

Ez egy nyelvészeti könyv, és mielőtt valaki belevágna, a következő mantrát ajánlom: „A nyelvészet menő!”. Esküszöm, valóra válik! Legfőképp akkor érdekes, ha más nyelveket beszélsz, így mindig van egy viszonyítási alap, tudod, hogy kb. ott mi történik, meg az anyanyelvednél. Ha nem, akkor is érdekes bekukkantani a nyelv szerkezetébe, mert ezt tényleg minden nap használjuk. Tetszik, hogy ki van egyensúlyozva a figyelem. Az első fejezet kiváló ráfutás a nyelvtani körmenetre. Felkelti az érdeklődést, és átlök az információkkal zsúfoltabb részeken a finnugor elmélet bizonyításáig.

Miért fontos a nyelvészek által megállapított finnugor eredet? Mert az őstörténeti kutatásokban a régészekre nem támaszkodhatunk. Ha mondjuk találnak egy magyar tárgyat a kínai félszigeten, akkor az azt jelenti, járt ott egy magyar ember, esetleg valaki, aki találkozott egy magyar emberrel, vagy különböző kapcsolódásokon keresztül odavitte valaki a magyar tárgyat. Tehát igazából semmit sem jelent.

Ilyen tekintetben az őstörténet kutatók rá vannak szorulva a nyelvészekre, és itt a finnugor elmélet tényleg jól van bizonyítva, viszont az elmélet megértéséhez az egész könyv olvasása szükséges. Ha részleteket emelünk ki belőle, az akármilyen jónak tűnik, felszínes lesz. Tényleg! Higgyetek nekem, én megpróbáltam kiragadni a finnugor részt, aztán az elejétől kezdtem, és így sokkal teljesebb a kép.
Végül nem lehet elmenni amellett, hogy a könyv fizikai formájában is menő. Mind a borító, mind a csupasz könyvtest telitalálat. Élvezet volt kézbe venni.

P.S.
A kötetnek egy hibája van. A nagymamámat nem bírtam vele meggyőzni, mert hiába érthető a dolog, de az MTA akkor is egy liberális játszóház.

4 hozzászólás
>!
Baráth_Zsuzsanna P
Nádasdy Ádám: Milyen nyelv a magyar?

Finnugor. Miért? Mert a nyelvészek azt állapították meg. Egészen konkrétan Budenz József német-magyar tudós 1880 körül bebizonyította, hogy a magyar finnugor nyelv. Ebben semmi újdonság sincs, így tanultuk az iskolában, de azért nem árt az ismétlés, főleg, ha olyan kiváló tanár segít felfrissíteni a nyelvtani emlékeinket, mint Nádasdy Ádám. Ő ugyanis nemcsak költő és fordító, hanem nyelvész is, aki az ELTE Angol Nyelvészeti Tanszékén tanított, szakterülete a hangtan és az írás. Őszintén szólva ezt nem tudtam róla – mentségemre szóljon, hogy közgazdász vagyok és nem bölcsész – , ezért sikerült jól meglepődnöm azon, hogy milyen érdekfeszítően és közérthetően tud írni olyan témákról, mint a magyar nyelv eredete vagy a három finnugor hangtörvény. Nagyon örülök, hogy elolvastam ezt a könyvet, mert végre sikerült megértenem, hogyan vezethető le tudományosan a magyar nyelv finnugor eredete, és miért nem hasonlít egyetlen másik környékbeli országéra sem. Történelemrajongóként döbbenten figyeltem, hogyan vezetik vissza a nyelvészek 3000 év távlatából a magyarok vándorlását (hiszen a nyelvükön nyomot hagyott minden olyan nép, amellyel kapcsolatba kerültünk), és miként változott a történelem viharaiban, és maradt úgy egyedi, hogy nagyon sok más nyelvi hatást is magába szívott. Az is különleges élmény, amikor „némi” szakértő segítséggel rájön az olvasó, hogy ha figyelembe vesz néhány nyelvi szabályt, akkor megérti a Halotti beszéd archaikus sorait.Arra is rájön, hogy nem a szókincs teszi a nyelvet, hanem a szerkezet, sőt egy idő után azon kapja magát, hogy teljes érdeklődéssel veti bele magát olyan szakmai levezetésekbe, mint pl. a magyar szív szó eredete. Tanulság: csak egy jó tanár kell, és máris kiderül, mennyire izgalmas tud lenni a nyelvészet tudománya.
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2020/05/29/konyvkritika_…

2 hozzászólás
>!
kaporszakall
Nádasdy Ádám: Milyen nyelv a magyar?

Kifejezetten könnyed hangvételű, játékosan oktató nyelvészeti-nyelvtani bevezető könyvecske. Inkább cikkgyűjtemény, mint szisztematikus vezérfonallal felszerelt tankönyv; sőt, tankönyvként szerintem nehezen is lenne használható. Kedvcsinálónak a nyelvészet sokak által száraznak hitt tudományához, és homálytizedelésre viszont annál alkalmasabb!

Egyik fő témája, melyhez újra és újra visszatér, a magyar nyelv finnugor jellege. Nagyon világosan magyarázza el, hogy egy nyelv karakterét, hovatartozását a mondattani, nyelvtani, strukturális jellemzői, nem pedig a szókincse határozza meg. Tehát hiába a rengeteg ótörök, szláv, német, (és napjainkban egyre több angol) jövevényszó a nyelvünkben – amíg a nyelv szerkezete, logikája a finnugor nyelvekéhez hasonlít, addig a nyelvünk finnugor, nem pedig türk, vagy indoeurópai.

Ehhez hadd mondjak egy apró egyéni példát: Nagybátyám (56-os emigráns az USA-ban) felesége, aki HTB lévén nem gyakorolta be magát nagyon az angolba, viszont magyarul meg sokat felejtett, imígyen szokott beszélni: „Ha eljönnétek velem shoppingolni, azt nagyon eprisiétolnám.” S ez – az angol vendégszavak dacára – egyértelműen magyarul van. Ha viszont így csűrné a szót: „I would highly értékel, if you came with me vásárolni.” az meg angolul lenne, akkor is, ha a szomszédasszonya csak pislogna a hallatán (egyébként meg nem pislogna, ő is amerikás magyar).

Szóval – e kis könyv tanúsága szerint – le kell mondanunk arról a dicsőségről, hogy nyelvünk a sumér, a hun, az ótörök, esetleg az etruszk rokona (a neandervölgyi ősnyelvről most ne is beszéljünk). Cserébe megtudunk egy csomó dolgot a nyelv fejlődéséről, és arról, hogy egy-egy feladatot hogy old meg a magyar, és hogyan más nyelvek. Kis kontrasztív magyar és nemzetközi nyelvtan.

Számomra az egyik legérdekesebb rész a 6.5 fejezet, mely az írás szerepével, illetve az írott nyelv önállósodásával, és a beszélt nyelvre gyakorolt visszahatásával foglalkozik. Tanulságos, és erről szívesen olvastam volna bővebben is. Ám egyszercsak nyissz… itt a vége, fuss el véle: a következő oldalakon már a köszönetnyivánítás, meg a jegyzetek jönnek.

Kár – mondom én – pedig most kezdtem belejönni…

>!
tgorsy
Nádasdy Ádám: Milyen nyelv a magyar?

A KlubRádióban szoktam hallgatni Nádasdy Ádámot és Kálmán Lászlót a Szószátyár című műsorban. Ezt a könyvet Nádasdy hangján olvastam.
Nagyon szeretem a türelmét, az alapos de érthető, világos magyarázatait. Kicsi könyv, de alapos.

>!
Teetee
Nádasdy Ádám: Milyen nyelv a magyar?

A nyelvtan annyira jó! És főleg jó, ha Nádasdy tanár úr beszél róla. Letehetetlenül izgalmas és szórakoztató olvasmány, és ezzel, azt hiszem, mindent elmondtam róla.
Külön tetszik, hogy pl. egyhelyütt tárgyalja azt a változást, hogy az „aki” névmást most már nem csak emberekre, hanem intézményekre is használjuk elvont értelemben (pl. „A bank, aki emeli a kamatokat”, de sose mondjuk azt, hogy „A bank, aki előtt a baleset történt"), aztán néhány oldallal később maga is azt írja, hogy "A Magyar Tudományos Akadémia, aki…” Az ilyen kikacsintások miatt is imádom Nádasdy tanár urat.
Mondjuk azon meglepődtem, hogy a „művelt városi köznyelvben” a koszorú, keserű szavak kiejtése [koszoru] és [keserü], rövid magánhangzóval a végén, mert én még soha nem mondtam, és nem is hallottam így, de ha egyszer ő mondja, elhiszem neki. Mi itt Szlovákiában még mindig a hatvanas évek szlengjét használjuk, szóval a művelt városi köznyelv is biztos később jut el hozzánk.
A könyv egyetlen aprócska hibája, hogy a néhol felhozott szlovák és cseh példák nem százszázalékosan pontosak, de a lényegen ez nem változtat. A nyelvtan annyira jó, főleg Nádasdy tanár úr előadásában.

>!
sirszalhasogato P
Nádasdy Ádám: Milyen nyelv a magyar?

Az első Nádasdy-élményem, és hatalmas felüdülés volt az előző, kicsit hasonló tematikájú – de sokkal szárazabb – mű után.
Viszont végig az a fura kettős érzésem volt, hogy „hogy lehet ennyi fontos dolgot elmondani a nyelvről ilyen rövid könyvben?”, és „ez nagyon szuper, és már majdnem mindent tudunk, de ez a fejezet is lehetett volna négyszer ilyen hosszú és részletes”. Szóval, azt hiszem, sikerült belőni a tartalmat azonos tematikával, de jóval az általános és középiskolai tankönyvek fölé, de még sajnos az egyetemiek alá. Ami tökéletes az egyszeri érdeklődő számára, és ehhez az olvasmányos stílus és az ügyesen megválasztott példák is bőven hozzájárulnak. Ha lehetne, és ha egy szűk rétegen túl is mutatkozna érdeklődés a nyelvek belső működése iránt, én ezt könyvet tenném kötelezővé a gimnázium végén off.
Egyedül az utolsó, az írásról szóló fejezetben éreztem megbicsaklást, mintha addigra elfogyott volna a lelkesedés, vagy lehet csak én fulladtam ki, és itt találtam egy-két megállapítást, mikkel nem feltétlenül értek egyet, de ennyi még bőven belefér.
Az általános „mindenkin” túl ajánlanám a könyvet preskriptivistáknak, nyelvtannáciknak, nyelvi hiperromanticistáknak és anti-finnugristáknak is, de vannak kétségeim afelől, hogy ezek az embertípusok megtéríthetők. Mindenesetre Nádasdynak erre az átlagnál nagyobb esélye lehet. Nekem ilyen látványosan és meggyőzően még senki nem vezette le a szabályos hangváltozásokat. Az pedig valahol nagyon mókás volt, ahogy a szerző nekiáll 'megjavítani' a gyökelméletet, aztán mikor rájön, hogy nem fog menni a dolog, áttolja a szomszéd íróasztalra, mondván, „ez legyen akkor inkább költészet”. off

>!
KarmazsinPlatina P
Nádasdy Ádám: Milyen nyelv a magyar?

Egy egy méretében is meglepően kicsi könyv. Azoknak ajánlom, akik érdeklődnek a nyelvünk iránt, és szeretnének közérthető, de tudományos alapokon nyugvó magyarázatokat és érdekességeket olvasni. Nyelvész végzettségűeknek sok minden ismerős lesz belőle, de a tudás rendezésében számukra is hasznos. Nem ad teljes képet a nyelvészet vizsgált területeiről (például a kognitív nyelvészetet, nagy bánatomra, mint olyasmit említi, aminek alaptézisével kevéssé ért egyet), inkább arról szól ez a kis könyv, ami a hétköznapi olvasót érdekelheti. Azt egyébként mostanában több ismeretterjesztő könyvben furcsállom, hogy egyszer csak véget ér. Semmi lezárás, semmi befejezés. Furcsa. A könyv – szerintem – legnagyobb érdeme, hogy felszólal a nyelvi babonák ellen, és érthetően, de tudományosan (és laikusok számára is emészthető mennyiségben) ír a finnugor nyelvrokonságról rengetegféle, széles ismeretekre valló példával. Ha valaki legközelebb kétségbe vonja, ennek a könyvnek a vonatkozó fejezetét fogom neki olvasásra ajánlani.

>!
Akiba2
Nádasdy Ádám: Milyen nyelv a magyar?

A cím félrevezető. A könyv általában a nyelvészetről szól, a magyar nyelvet szinte csak példának használva. Bár számos, a nyelvészek számára bizonyára triviális érdekességet mutat meg, pont ilyenekből reméltem még többet, amikor olvasni kezdtem. A tudományfilozófiai fejtegetéseket élveztem. A témák megválasztása, aránya esetlegesnek (koncepciótlannak) tűnt, mintha a meglévő publicisztikák, írástöredékek újrahasznosítása lenne a cél. Kifejezetten zavart, hogy a szerző könyvet egyszer csak abbahagyja, ahelyett, hogy befejezné: igazán megerőltethette volna magát, hogy pár lezáró bekezdést írjon.

Összességében élvezetes kis olvasmány ez nyelvi kérdések iránt érdeklődő laikusoknak.


Népszerű idézetek

>!
Rea P

Csak az tudja igazán a magyar nyelv szépségét értékelni, aki tud egy-két idegen nyelvet.

42. oldal

>!
KarmazsinPlatina P

Egyesek – mivel tanultak latinul, vagy hallottak róla – úgy vélik, hogy a ledegradál-ban a le- azért fölösleges, mert a latinban eleve benne van: de-gradál = 'le-fokoz'. Ám ez téves okoskodás (úgy hívjuk: az eredet csapdája), mert az idegenből átvett szavak szerkezetét az átvevő nyelv nem „látja”. Ezen az alapon a beinjekcióz is kifogásolható, hiszen a latin in azt jelenti: 'be'; továbbá nőre nem mondhatnám, hogy pedagógus, hiszen a latin -us végződés hímnemű; meg hibás volna ez is Kérsz egy kekszet?, hiszen a keksz az angol cakes 'sütemények' átvétele, amely többes szám, tehát nem lehetne egy keksz. Csakhogy a szóátvétel nem így működik, az átvevő nyelv nem kell, hogy tudomásul vegye, mit vesz át. A franciában a kisablak neve le vasistas (ejtsd [vazisztasz]), ami a német Was ist das? 'Mi az? Mi van ott?' átvétele (ezt mondták a németek, amikor kikukucskáltak), de ettől még ez a franciában egy hímnemű főnév, nem egy kérdő mondat.

103-104. oldal

>!
sirszalhasogato P

Egy nemzetközi könyvvásáron a jónevű írónő beszélt beszélt a magyar nyelv szépségéről. Magyarul beszélt, tolmács fordította angolra. „Nyelvünk roppant gazdag,” mondta az írónő, „mert magyarul nem csak menni lehet, hanem bandukolni, cammogni, andalogni, haladni, totyogni és még sorolhatnám.” A tolmács egy percre meghökkent, majd vállat vont és engedelmesen lefordította mindezt angolra: „…you can not only walk, but you can amble, stagger, stroll, pace, toddle, and I could continue.”

78-79. oldal, Nyelv és gondolkodás (Corvina, 2020)

>!
KarmazsinPlatina P

Miért finnugor nyelv a magyar? Nos, azért, mert a nyelvészek ezt állapították meg. Ez bizony ilyen egyszerű. A gombák nem növények. Miért nem? Mert a biológusok ezt állapították meg. A gombák ugyanis nem tudják a szenet a levegőből fölvenni, mint a növények – tehát nem növények. Egyébként én úgy ránézésre növénynek mondanám őket, hiszen a földből nőnek ki, és nem tudnak elszaladni, de úgy látszik, az én kritériumaim nem mérvadóak.
Így van ez a nyelvrokonsággal is: a nem-szakember észrevételei, kritériumai nem mérvadóak. A nem-szakember elősősorban a szókincset látja, hogy a szakáll törökül sakal, az alma törökül elma, és azt képzeli, hogy a magyar meg a török egymással rokonságban állnak. Pedig nem. A szókincs cserélődése, importja az életmóddal, vallással függ össze – ezek nyelven kívüli tényezők. A kereszténység felvétével minden nyelvben megjelennek ennek a vallásnak a kifejezései, a latin templum --> magyar templom. A hozzá nem értőt ez a fajta változás érdekli, a nyelvésznek viszont kötelessége szembeállítani a nyelvészet eredményeit a magyar történeti tudattal, nemzeti hagyománnyal – ahogy Sándor Klára nyelvész szépen fogalmaz: a rénszarvast a csodaszarvassal.

126-127. oldal

>!
borbolya3

A nyelvészek mosolyogva veszik tudomásul, hogy az egyes nyelvek beszélői úgy érzik: az ő nyelvük szép.

32. oldal (Corvina, 2020)

>!
KarmazsinPlatina P

De bizonyos alakokat tudományos indok nélkül helytelennek vagy csökkent értékűnek tekinteni nem lehet.

46. oldal

>!
KarmazsinPlatina P

A rákérdezés-próba általában a leggyengébb elemzési eszköz, mert inkább elfedi, mint kimutatja a különbségeket. Sajnos az iskolai tanításban ennél tovább nem szoktak menni az elemzésben.

52. oldal

>!
KarmazsinPlatina P

… a nyelvekben – legalábbis az elmúlt hatezer évben, amióta adataink vannak – nincs fejlődés vagy hanyatlás, nincs nyelvromlás vagy nyelvjavulás.

126. oldal

>!
pali

Hogy mi a nyelv és mi a dialektus, az nem nyelvészeti, hanem politikai-kulturális kérdés. (Azt szokás mondani: a nyelv olyan dialektus, mely mögött hadsereg is áll.)

35. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Montágh Imre: Tiszta beszéd
O. Nagy Gábor: Mi fán terem?
Grétsy László: Anyanyelvünk játékai
Juhani Nagy János: Gondoltad volna?
Balázs Géza: A pesti nyelv
Erdélyi István: Sumér rokonság?
Lőrincze Lajos: Nyelvőrségen
Szende Aladár – Szabolcs Árpád: Helyesírás lépésről lépésre
Szabó Zoltán: Kis magyar stílustörténet
Halász Gyula: Tudd, hogy mit beszélsz!