Milyen ​nyelv a magyar? 95% 191 csillagozás

Nádasdy korunk irodalmi rocksztárjává nőtte ki magát. Az utóbbi öt évben egy sikeres esszékötettel indított, majd jött két verseskötet, amelyikből a második elnyerte az Aegont, és legújabban a Merítés-díjat is, frissiben megjelent egy novelláskötete, valamint nyíltan vállalt, és okosan kezelt melegségével is sok szimpatizánst szerzett. Ezek után nem csoda, hogy bedobta a gyeplőt a lovak közé, és arcátlan módon megjelentetett egy nyelvtankönyvet. Hát ki olvas már nyelvtankönyvet – azokon kívül, akiket kényszerítenek erre? Na mondjuk én, meg még jó páran a Molyon, úgy tűnik.

Nehezen emlékszem már vissza, hogy én mennyire szerettem/utáltam a nyelvtant, igaz, olyan régen volt már, hogy akkor még bura volt a búra, és mammut a mamut. Arra már jobban emlékszem, hogy amikor fiam tanult nyelvtant a 2000 körüli években, akkor éppen akadémiai anyaggal tömték az általános iskolások fejét, örök életre megutáltatva velük még a nyelv fogalmát is. Nádasdy ezen a kártételen próbál valamit enyhíteni ezzel a zsebkönyvvel. Zsebkönyv, mert ekkora terjedelemben nem lehet minden témát érinteni, és az érintetteket sem lehet minden ízében kifejteni. De arra éppen elég, hogy feltárja a nyelvvel kapcsolatos legfontosabb tudást, az eredettől kezdve a szerkezet fontosságáig. És, mint minden jó tanár, ezt szórakoztató módon tudja előadni, azt is elérve, hogy egy-egy fejezet végén bosszankodjon az ember, hogy ebből nincs több.

De mégsem ez a legfontosabb erénye ennek a könyvnek. Inkább az, hogy tudományos gondolkodásra nevel. A nyelv is egy tudomány, méghozzá az a fajta, ahol szabályok alapján lehet bizonyítani tényeket, így könnyű a kóklerek orrára koppintani, amikor előállnak a sumér rokonsággal, meg hasonló badarságokkal.
De rávilágít arra is, hogy a nyelvek rokonságában nem a szókészlet hasonlósága a perdöntő, hanem a nyelv szerkezeti felépítése. Sőt, ad absurdum, olyan kijelentéseket is megenged magának, hogy a magyar nyelv semmivel sem különlegesebb, mint más nyelvek, nem szebb, és nem is a világ legnehezebb nyelve, szóval akik erre építették eddig fészbúkon edzett nemzeti büszkeségüket, azok, sajnos, más irányba kell kutakodjanak (jajj, csak ne a gasztronómia!). És még csak nem is vagyunk kis nyelv, úgy a 40. hely környékén mozgunk a világ beszélt nyelvei között, attól függően, hogy éppen hogy áll a kormány népesedéspolitikája.
Szóval, ha tudni akarsz valami érdemlegeset a nyelvről, amit mindennap használsz, ez a te könyved.

Ha egy nyári este, egy könnyed beszélgetés keretén belül feltesszük a kérdést, hogy milyen nyelv a magyar, minden bizonnyal mindenki mást és mást válaszolna: csodálatos, nehéz, nekem a legszebb, stb. De ha ugyanezt a kérdést egy nyelvésznek teszik fel, akkor a válasza minden bizonnyal bonyolultabb lesz, igaz? Hát igen is, meg nem is.

Ugyanis a lírikusként, fordítóként és most már prózaíróként is a legszűkebben vett elithez tartozó Nádasdy Ádám úgy írta meg ezt a kétszáz oldalas kötetet, úgy járta körbe ezt a témát, és úgy adott válaszokat, hogy abból az átlagember is megérthet és megtudhat rengeteg mindent, hála a kis ismeretterjesztő kötet könnyedségének és jó értelemben vett egyszerűségének. Nádasdy ugyan nyelvész (is), de most nem a szakmának, hanem mindenkinek írt, aki arra keresi a választ, hogy milyen nyelv a magyar.

A szerző világosan és jól követhetően építette fel a kötetet: megismertet minket nyelvünk szerkezetével, logikájával, felépítésével, törvényszerűségeivel, cáfol meg tévhiteket (mint hogy különösebben félnünk kellene anyanyelvünk kihalásától), és persze mindent pontosan elmagyaráz és példákkal támaszt alá.

Talán az egész könyv központi és leglényegesebb része a finnugor eredet bizonyítása, ami bizonyos körökben napjainkig vita tárgya. Bár nekem mint magyar szakosnak ez a rész nem is teljesen ismeretlen és nem is meglepő, de aki ezt elolvassa, egyszerűen nem kételkedhet egy cseppet sem nyelvünk eredetében (a hun / szkíta / sumér / szíriuszi hívők pedig nem valószínű, hogy valaha is kézbe fogják venni).

Röviden, Nádasdy képes volt bebizonyítani ezzel a kötettel, hogy a nyelvtudomány nem egy dögunalmas dolog, hanem lehet érdekes, vicces, vagy éppen elgondolkodtató is. A Milyen nyelv a magyar? megjelenése, azt hiszem, a legjobb dolog, ami a nyelvészettel történhetett. Aki nem hiszi, persze nyugodtan győződjön meg róla személyesen. Olvasásra fel!

Már régebb óta a polcomon csücsült, de halogattam, hogy elolvassam a könyvet, aztán most, a sok zh között, a vizsgaidőszak kezdetén egy végig tanult, szóelemzéses, nyelvtanos éjszaka, mikor 11-ig fent voltam és pörögtem a kávétól, lecsuktam a gépem, ránéztem a polcomra és leemeltem Nádasdy könyvét.
Mivel elég picike a mérete és amúgy sem hosszú, gyorsan át tudtam magam rágni rajta.
Nem éreztem száraznak, sőt sokszor humoros volt és nagyon érdekes, mindemellett jól összefoglalta a magyar nyelvet.
Vicces, mikor azt mondják, nemhogy idegen nyelven, de a sajátjukon sem tudnak beszélni, valóban a világ egyik legnehezebb nyelve a magyar, melyet anyanyelvi beszélője is évekig tanul. Ez a könyv pár fogalmat helyre tett bennem, jobban átlátom most a saját nyelvem. Azt mondom, talán nem árt, ha ezekkel a dolgokkal a tisztában vagyunk – mégis csak magyarul beszélünk, nem baj az, ha tudjuk egyáltalán, hogy milyen nyelv a magyar.
Én élveztem, muszáj 5 csillagot adnom rá, csak ajánlani tudom nektek!

”Csak az tudja igazán a magyar nyelv szépségét értékelni, aki tud egy-két idegen nyelvet. Ahány nyelv, annyi ember!”

Nádasdy Ádám kiadványa nehezen kategorizálható, hiszen se nem tankönyv, se nem kézikönyv, ám a szórakoztató irodalomtól is távol áll. Az azonban biztosan állítható, hogy ennyire olvasmányos, mindenki által könnyen befogadható nyelvészeti írás még nem született.

A könyv a címében foglaltak szerint arra a komplex kérdésre keresi a választ, hogy milyen nyelv is a magyar; többek között szó van benne nyelvünk származásáról, nyelvemlékekről és szókincsünk változásáról is. Számos érdekességre rácsodálkozhatunk, mint például, hogy a nyelvtisztaság érvényesítése, a purizmus jegyében az e-mail szót villanypostára “magyarosították”, ám (szerencsére) ez végül nem terjedt el. Hétköznapi életünkből vett példák segítik a megértést, nagy kedvencem az a rész, amikor a nyelv változását az öltözködéséhez hasonlítja a szerző. Sokszor tapasztalom, hogy a nyelvhasználók többségét mennyire irritálja az életünkhöz illeszkedő változása a nyelvnek, beleérve az új kifejezések, szlengek használatát, Nádasdy pedig szerencsére erre is kitér, és lefekteti, hogy a nyelvromlás tudománytalan tévhit. A Milyen nyelv a magyar? mindenkinek bátran ajánlható, aki érdeklődik a jelenleg 13 millió beszélővel rendelkező csodás anyanyelvünk iránt, de kiváló kiegészítője lehet a száraz tankönyveknek is. Nem mellesleg egy igazán kézre álló, könnyen forgatható kiadvány, amelyet nemcsak tartalma, de kinézete miatt is öröm olvasgatni.

Mint laikusoknak szóló ismeretterjesztő mű, a kiadvány betölti a szerepét. Rövid, kényelmesen kezelhető (szó szerint zsebben elfér), meg sem próbálja kimeríteni tárgyát, de az egyszerűsítést sem viszi túlzásba. Alkalmazza a nyelvészeti terminológiát, gondosan megmagyarázva minden szakszót, akár többször is, mindig a maga helyén, de nem magyaráz túl semmit. Számít arra, hogy a korábban megismert információkra az olvasó emlékezhet, ugyanakkor nem várja el tőle, hogy egy olvasás után fejből tudja a teljes szöveget, hanem szükség esetén lehetővé teszi az ismétlést. Hétköznapi párhuzamokkal vagy természettudományos metaforákkal él, így válik érthetővé bárki számára, aki általános műveltséggel rendelkezik, a helyenkénti nehézségeken pedig szelíd humorral segít át.

Itt olvasható tovább a kritikám a BárkaOnline-on:
http://www.barkaonline.hu/kritika/7682-nyelvrokonsag--n…

Egy önérzetes magyar ember életében eljön az a pillanat, amikor – akár a fecske a fészkét – megalkotja saját magyarságtudatát. Ennek a magyarságtudatnak – számos egyéb összetevőjén kívül (a honfoglalás valódi menete, a magyarok ősi vallása, mondái, és egyebek)- egyik sarokpontja a nyelvkérdés, amiről az internet sötét bugyraiban vadabbnál vadabb elméletekre bukkanhat az arrafelé kapirgáló fecske. Az elméletek fő ereje abban rejlik, hogy a főállású paprikanemesítők bármikor képesek összefogni a finnugor gyalázat ellen, és körbe állva rugdosni fórumaikon.

Szóval remek ötletnek tartom ennek a könyvnek a megjelentetését, mert így pl. én –, mint a témában egyeltalán nem járatos laikus- ellenőrzött építőelemeket kotorászhatok magamnak. Az írótól pedig olvastam már mindenfélét off, amiknek minősége és igényessége hatására rögtön beszereztem Nádasdy munkásságának harmadik dimenzióját. Az ő nevét amúgy is sokan ismerik, ha másért nem, azért mert termékenyen publikáló professzor volt, vagy mert meleg, vagy mert mindkettő. A nyelvészek pedig szerintem külön köszönetet mondanak Shakespeare-nek (vagy a bulvárnak), ha emiatt akár egyvalaki végigolvassa, milyen nyelv a magyar.

Ez egy nyelvészeti könyv, és mielőtt valaki belevágna, a következő mantrát ajánlom: „A nyelvészet menő!”. Esküszöm, valóra válik! Legfőképp akkor érdekes, ha más nyelveket beszélsz, így mindig van egy viszonyítási alap, tudod, hogy kb. ott mi történik, meg az anyanyelvednél. Ha nem, akkor is érdekes bekukkantani a nyelv szerkezetébe, mert ezt tényleg minden nap használjuk. Tetszik, hogy ki van egyensúlyozva a figyelem. Az első fejezet kiváló ráfutás a nyelvtani körmenetre. Felkelti az érdeklődést, és átlök az információkkal zsúfoltabb részeken a finnugor elmélet bizonyításáig.

Miért fontos a nyelvészek által megállapított finnugor eredet? Mert az őstörténeti kutatásokban a régészekre nem támaszkodhatunk. Ha mondjuk találnak egy magyar tárgyat a kínai félszigeten, akkor az azt jelenti, járt ott egy magyar ember, esetleg valaki, aki találkozott egy magyar emberrel, vagy különböző kapcsolódásokon keresztül odavitte valaki a magyar tárgyat. Tehát igazából semmit sem jelent.

Ilyen tekintetben az őstörténet kutatók rá vannak szorulva a nyelvészekre, és itt a finnugor elmélet tényleg jól van bizonyítva, viszont az elmélet megértéséhez az egész könyv olvasása szükséges. Ha részleteket emelünk ki belőle, az akármilyen jónak tűnik, felszínes lesz. Tényleg! Higgyetek nekem, én megpróbáltam kiragadni a finnugor részt, aztán az elejétől kezdtem, és így sokkal teljesebb a kép.
Végül nem lehet elmenni amellett, hogy a könyv fizikai formájában is menő. Mind a borító, mind a csupasz könyvtest telitalálat. Élvezet volt kézbe venni.

P.S.
A kötetnek egy hibája van. A nagymamámat nem bírtam vele meggyőzni, mert hiába érthető a dolog, de az MTA akkor is egy liberális játszóház.

Nagyon lenyűgözött ez a könyv, nem csak Nádasdy személye miatt. Engem egyébként is érdekel a nyelvészet, úgyhogy mindenképp el akartam olvasni. Több mindent megértettem, ami eddig nem volt tiszta (megnyugodtam, hogy jól gondoltam néhány dolgot, amiben nem voltam biztos), világosan és érthetően ír le mindent.

Finnugor. Miért? Mert a nyelvészek azt állapították meg. Egészen konkrétan Budenz József német-magyar tudós 1880 körül bebizonyította, hogy a magyar finnugor nyelv. Ebben semmi újdonság sincs, így tanultuk az iskolában, de azért nem árt az ismétlés, főleg, ha olyan kiváló tanár segít felfrissíteni a nyelvtani emlékeinket, mint Nádasdy Ádám. Ő ugyanis nemcsak költő és fordító, hanem nyelvész is, aki az ELTE Angol Nyelvészeti Tanszékén tanított, szakterülete a hangtan és az írás. Őszintén szólva ezt nem tudtam róla – mentségemre szóljon, hogy közgazdász vagyok és nem bölcsész – , ezért sikerült jól meglepődnöm azon, hogy milyen érdekfeszítően és közérthetően tud írni olyan témákról, mint a magyar nyelv eredete vagy a három finnugor hangtörvény. Nagyon örülök, hogy elolvastam ezt a könyvet, mert végre sikerült megértenem, hogyan vezethető le tudományosan a magyar nyelv finnugor eredete, és miért nem hasonlít egyetlen másik környékbeli országéra sem. Történelemrajongóként döbbenten figyeltem, hogyan vezetik vissza a nyelvészek 3000 év távlatából a magyarok vándorlását (hiszen a nyelvükön nyomot hagyott minden olyan nép, amellyel kapcsolatba kerültünk), és miként változott a történelem viharaiban, és maradt úgy egyedi, hogy nagyon sok más nyelvi hatást is magába szívott. Az is különleges élmény, amikor „némi” szakértő segítséggel rájön az olvasó, hogy ha figyelembe vesz néhány nyelvi szabályt, akkor megérti a Halotti beszéd archaikus sorait.Arra is rájön, hogy nem a szókincs teszi a nyelvet, hanem a szerkezet, sőt egy idő után azon kapja magát, hogy teljes érdeklődéssel veti bele magát olyan szakmai levezetésekbe, mint pl. a magyar szív szó eredete. Tanulság: csak egy jó tanár kell, és máris kiderül, mennyire izgalmas tud lenni a nyelvészet tudománya.
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2020/05/29/konyvkritika_…

Erre a könyvre a szerző miatt lettem figyelmes, és picit a téma miatt is. Mit mondhat nekünk egy szerző a nyelvről, amit nem tudtunk eddig is. Mi az, amit összefoglalhat egy ilyen rövid könyvben? Erre gondoltam, mikor megrendeltem magamnak.
Alapvetően a könyv nem feltétlen újat szeretne mutatni. Nagyrészét szerintem érettségi előtt mindenki megtanulta, ha nem is ilyen alaposan. Nagyon új dologokat emiatt nem is mond a szerző, legfejebb a példák szintjén láthatunk számunkra újdonságokat, márpedig példák azok vannak, nagyon sok, és nagyon szemléletes (számomra külön tetszett egyes helyeken a táblázatos módszer, mely így átláthatóbbá tette a szerző állítását a nyelvről).
Másik fele pedig a nyelv eredetéről, alakulásáról, formájáról szól, az összesonlító nyelvészet tudomány szempontjából. Nagyon érdekes volt, ahogyan bemutatja a mindennapjainkban aktuálisan feljövő kérdéseket, reakciókat, és erre a tudomány szemszögéből adott választ. Izgalmas volt, hogy teljesen objektív véleményt mond, és nem foglalkozik a szubjektivitással (hiszen az nem tudományos), inkább csak megérteni, és megmutatni akarja, miért is ennyire szubjektív a nyelvet elemzők egy csoportja. Nagyon tetszett, hogy külön foglalkozik cáfolatokkal is, és tudományos igényességgel mondja el az olvasónak, hogy miért nem tudományos egyes elmélet.
Számomra sok újat nem mondott a kötet, inkább összeszedte a gondolataimat a témában. Én alapvetően emelt magyar érettségi előtt mindenképpen ajánlanám, nagyon jól mutatja meg azt, amivel a nyelvtan órákon szenvedünk a tanárral. Másrészről a nyelvvel kapcsolatban érdeklődőknek, akik olvasnának a magyar nyelvről, de nem tudják, hogy kezdjék. Mindenképpen itt, mert a szerző kellemesen érthető, néhol humorosan is mondható, a szöveg pedig könnyedén átlátható.

Nagyon jólesett ezt a könyvet olvasnom!
A nyelv iszonyúan fontos számomra, meghatározza mindennapjaimat: egyrészt szeretem az irodalmat; másrészt Romániában a magyar kisebbségi nyelv off; harmadrészt pedig a férjem bár tanul magyarul, vele még angolul beszélek, off szóval van itt mindenféle, mint a karácsonyfán :) És bár bizonyos részeit tanultam a könyvben említetteknek, jólesett újra átgondolni őket, tisztább és érthetőbb képet kapni arról, hogy hogyani is beszélünk, miért beszélünk így (vagy miért nem :P) és egyáltalán, hogy mennyire csodálatra méltó az emberi beszéd – a Nyelv: a magyar, a román, az angol, a holland és az összes-összes többi! off
Mindezek mellett pedig a könyv világnézetével is teljesen azonosulni tudok.