Jól ​láthatóan lógok itt 50 csillagozás

Nádasdy Ádám: Jól láthatóan lógok itt

Nádasdy Ádám versei úgy szólnak hozzánk, ahogy a barátainkkal beszélgetünk: amikor váratlanul elmondanak valami bizalmasat, és mi tudjuk, hogy most a legtöbb, amit tehetünk, ha meghallgatjuk őket. Csakhogy Nádasdy verseinek olvasásával nem is a szövegekkel, de magunkkal vagyunk figyelmesek: ha odafigyelünk rájuk, magunkról tudhatunk meg valami bizalmasat. A Jól láthatóan lógok itt egy megkapóan eleven verseskönyv a villanófényként felragyogó felismerésekről.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Időmérték

>!
Magvető, Budapest, 2019
64 oldal · ISBN: 9789631438604
>!
Magvető, Budapest, 2019
64 oldal · ISBN: 9789631439380

Enciklopédia 2


Kedvencelte 3

Most olvassa 6

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 44


Kiemelt értékelések

>!
szadrienn
Nádasdy Ádám: Jól láthatóan lógok itt

"háttal állni mindig, diszkrét félhomályban,
ezt tanultam tőled. Mégis fénybe álltam.
Most, árva énekem, mi vagy te? A szégyen,
önző önarcképem, szellőzés-igényem.
Ruhámat lehúztam, lenyúztam a bőröm."

A szégyentől való félelem és folytonos vágy a teljes kitárulkozásra. Ez a kettősség tette számomra széppé és izgalmassá ezeket a verseket.
Hiszen állandóan megjelenik a szándék, hogy el kellene bújni – asztalfiókba, szekrény mélyére, a padló közelébe – kicsire összehúzódni, szinte láthatatlanná válni. És a szerző mégis a világ elé tárja kincseit, legrejtettebb érzéseit.
"(…) alig van szebb szó szerintem,
mint az őszinteség." – írja Nádasdy Ádám, és őszinteségből továbbra is példát mutat.

4 hozzászólás
>!
giggs85 P
Nádasdy Ádám: Jól láthatóan lógok itt

Bár nem mondom, hogy Nádasdy kimondottan kedvenc költőm, de mindig is szerettem a verseit.
Ez a rövidke, ám javarészt létösszegző verseket tartalmazó kötet az egyik legjobb idén, amit líra kategóriában olvastam

>!
Annamarie P
Nádasdy Ádám: Jól láthatóan lógok itt

Kedves Á!
Írnék most egy verset, neked, rólam-rólad, te bennem, meg ilyenek, de nem érdemes ilyenekkel próbálkoznom, mert csak én érteném, meg értelme se volna.
Az biztos, hogy személyes lenne, nagyon is, mint a „Jól láthatóan lógok itt”, amit mi, vagy inkább én, nem tudok felfogni. Sorokat, sorpárokat viszek magammal, de egyben az egészet most inkább hagynám aludni. De átjön azért valami, már hogyne jönne, ezért vagy ebben mester, de ami jön, az szomorú, az melankolikus, azt most nehezen tudom megemelni. Az beborít, ólmos felhő, víz alá nyom, és nekem nem a lábamra tekeredik a hínár, mint neked, hanem gyomromat szorítja, fojt. Sok lesz ez az év már így is, neked is, nekem is.
Tanítom imádkozni léptem, érted koppanjon cipőm sarka, minden nyelet téged erősítsen, s te taníts elengednem azt a két felhőt!

1 hozzászólás
>!
shadowhunter1975 P
Nádasdy Ádám: Jól láthatóan lógok itt

Nem mindegyik versét értem, de talán ez nem is baj. Rengeteg érzés, a költőé, a sajátom, vagy amit én elképzeltem Róla… Nagyon szerettem.

2 hozzászólás
>!
Biedermann_Izabella P
Nádasdy Ádám: Jól láthatóan lógok itt

Amikor jó egy vers, az gyakran létösszegző. Mindegy, öreg vagy fiatal írja, reggel vagy este, a szerelem elején vagy végén, valahogyan mindig szumma. Még ha gyakran nem is cum laude, mert a lét ugyebár nem minden pillanatában dicséretes.
Nem nekem jutott eszembe a létösszegzés, de kölcsönvettem, mint gondolatot, hiszen a versek is gyakran ilyen kölcsönkönyvtárként működnek, az ember kölcsönvesz belőlük ezt-azt, olykor csak egy írásjelet, egy vesszőt vagy egy pontot, de azért azt is lehet tudni, hogy az honnan kölcsönpont. Én, azt hiszem, ebből a kötetből több írásjelet is kölcsönveszek majd néha: egy pontot A reggeliből, egy vesszőt az Otthagyodból, egy kettőspontot az Édes gondok ölénből.
Az jutott még eszembe, hogy milyen jó, hogy a költőnek mindig ott van a szumma, ahol éppen tart, mert így lehetnek mindig újabb kötetek.

2 hozzászólás
>!
csucsorka P
Nádasdy Ádám: Jól láthatóan lógok itt

Verseskötet ritkán letehetetlen, ez az.
Folyton azt éreztem, hogy ezt nem így kéne, inkább bonbon-mód haladni, meg-megállni néhány falat közt, másoknak is adni belőle… De mire észbe kaptam, olyan jó volt, mind elfogyott. Vegyetek magatoknak!

>!
Bi_bi_bi
Nádasdy Ádám: Jól láthatóan lógok itt

Néha nem is értem, hogy bizonyos költők, írók, miért olyan későn jutnak el hozzám…
Mindenképpen örülök a találkozásnak! Minden sora egy csoda.

Befészkeli magát, ez az igazság,
akárhová. Tollászkodik, körülnéz,
majd alkalmazkodik. Vagy idomítja,
magához alkalmazza azt, ahol
úgy dönt, hogy célja van. Még ha nem is
akarta ezt a fészket, sőt nem is
magától érkezett, hanem kötélen,
bilincsbe verve vonszolták ide
az érzelmei. Szégyen. De ha már
ide jutott, fölényesen körülnéz,
keres valami céljához valót.

>!
tündérróka
Nádasdy Ádám: Jól láthatóan lógok itt

"(…) alig van szebb szó szerintem,
mint az őszinteség."

Nádasdy egy jelenség. Nádasdy egy adomány ennek az országnak. Úgy fognak majd róla tanulni, mint Arany Jánosról. Pontosan ugyanúgy: a szerény, szorgalmas tanár. Arany azonban soha nem tárulkozott fel ennyire, mint Nádasdy ebben a kis kötetében. Nem kellenek majd edzett irodalomtörténészek, elemzők, hogy felfejtsék, mi nyomta a lelkét. Majd csak azt kell felfejteni, miért nyomja ennek a jóembernek a lelkét ennyi minden.

Csodálatos verseskötet volt, pedig nem bravúros. Nem próbál többnek tűnni annál, ami: vallomások klasszikus formákban. Halad is a korral, meg nem is. Fittyet hány a divatokra. Mégis éles, erős, őszinte. És ez a legfontosabb: őszinte.

>!
deaxx MP
Nádasdy Ádám: Jól láthatóan lógok itt

Szimpatikus számotvetések önmagunkkal. Hogy milyenek vagyunk, és hogy viszonyulunk, és milyennek kellett volna lennünk, vagy milyennek nem kellett volna lennünk, meg hogy mi is történt, és az mit is jelent visszanézve – ilyesmiket mondott nekem ez a kötet.

Néha nagyon távolinak érzem, máskor egészen közelinek. Fifty-fifty, de mégis inkább feljebb, mert van szonett (!), és vannak irodalmi párhuzamok, és mert jó kis önismereti és költőismereti andalgás volt.

>!
Magvető, Budapest, 2019
64 oldal · ISBN: 9789631439380

Népszerű idézetek

>!
robinson P

Mit tanultam tőled? Főleg a nyugalmat,
aki sokat ugrál, nekimegy a falnak.

11. oldal

>!
shadowhunter1975 P

Mellé

Mellétárcsáztam, nem is vettem észre,
csak dőlt a szó belőlem, úgy leírtam,
olyan tűpontosan a nyavalyást,
olyan kegyetlenül, hogy Krisztián,
akit véletlenül tárcsáztam, égő
fülekkel hallgatta, aztán rövid
szünet után kibökte: "Nem tudom.
Senki se hibátlan. Én se. De mondd,
biztosan engem hívtál? Énvelem
akartál leszámolni?" A füle
égését nem láttam, azt csak a hangja
tette gyanússá. "Jesszusom, te vagy?!
Én mást hívtam – mondtam –, ezer bocsánat."
„Nem baj – felelte –, rám fért a szidás.”
Letettem. Tényleg. Ha úgy vesszük, ő is.
Igen, egyformák a barátaim.

16. oldal, Mellé (Magvető, 2019)

1 hozzászólás
>!
shadowhunter1975 P

Önismereti sláger

Lenn a pokol mélyén sülve, nagy üstökben körben ülve
fecsegnek a kárhozottak, ahogy kárhozottak szoktak:
melyiküknek mi a bűne, mi miatt lett ideküldve.
Tele szájjal megy a licit, néha rá is dobnak picit,
ki hányat ölt, mennyit lopott, adót csalni ki hogy szokott.
Ám az egyik mélyen hallgat, nem az a bratyizós alkat.
"Hát te, haver, minek kussolsz? Itt már semmit el nem
{ tussolsz:
sok bűnöd van? Rútak nagyon? Mondjad, hányat vertél
{ agyon?"
Szól a csöndes: "Égbe szálltam, a kapuban sorban álltam,
kérdezi a Péter, a Szent: »Volt-e bűnöd, fiam, ott lent?«
Tőlem, aki annyit gyóntam, erényes és tiszta voltam!
»Nem voltam se irigy, se rest; torkos, buja nem volt e test;
sose mérges, sose fösvény – életem egy példaösvény:
nézzen végig rajtam, papa, ilyen nincs, csak én meg
{ maga!«
Erre vörös lett a feje, azt hörögte: »Mars lefele!«
Mért vagyok itt, én nem értem, vizsgálatot kéne kérnem.
Mért rotyogok itt az üstben, kurvák között, ronda füstben,
ha nem tettem semmi rosszat? Higgyétek el, szörnyen
{ bosszant."
Hümmögtek a kárhozottak:" Mit nem tettél, elsoroltad.
De tán azért várt a mélység, mert kimaradt a kevélység."

25. oldal, Önismereti sláger (Magvető, 2019)

Kapcsolódó szócikkek: kevélység
>!
shadowhunter1975 P

Jól láthatóan lógok itt

Két felhő között ím lógva maradtam,
a lábam kalimpál a semmibe.
Nincs biztos föld, szilárd talaj alattam,
de legalább ellátok messzire.

Fiatalon mindig a múltba néztem,
hogy hol siklott ki az egész dolog.
Kerestem: kinek hajtsam meg a térdem,
most meg ha kell, ha nem kell, lerogyok.

A felhők közt hideg van és világos,
én is jól láthatóan lógok itt.
Kíváncsi gúnnyal vizsgálgat a város,
és hallom a kérdést, a szónokit:

nem kéne-e a jövő felé csúszni,
a nappal szemben siklani akár?
Kell-e a mások igazába bújni,
mint használt fészket használó madár?

5. oldal (Magvető, 2019)

>!
szadrienn

Sajnos gyanakszom. Túl jó az egész.
Egy nap megnyílik egy sötét torok,
s a talált csoki alján a penész
teljes pompájában rám vigyorog.

Egy gyanús hang azt mondogatja: kész.
Nem tudom – kész még biztos nem vagyok,
csiszol és formál egy keserű kéz,
fröccsen a hűtővíz, a kés forog.

Munkaterület

>!
Gregöria_Hill

A reggeli

A reggeli a legnagyobb különbség:
ott dől el, hányat fogunk reggelizni,
s hogy fogunk-e. Mert reggel nehezebb
a kompromisszum: céltudatosan
alkalmazkodni este még lehet,
reggel soha. Többféle müzli van,
de van szalonna is, sőt melegétel,
fényévnyi távolság van reggeli
és reggeli közt, csípős paprika,
vagy mézes-vajas kifli, ezeken
átvergődni szinte reménytelen.
És még a mennyiség meg az idő:
ülve gatyában (sőt meztelenül),
vagy cipőhúzás közben beszaladni
egy falatért és bevinni a kávét
vécébe, fürdőbe, tükör elé.
Ezen csak a szerelem segít.

29. oldal (A reggeli)

>!
giggs85 P

A TESTEMET HATÁROZOTTAN ELVESZI

Én nem akarom Istent provokálni,
és kínos is, hogy erről kell beszélnem,
de szerintem a halálom után
Ő nem lesz már. Vagyis nem lesz nekem.
Vagyis én megszűnök, Ő él tovább.
Elenged, mint gyermek a PET-palackot,
vagy gondosan dob ki, mint tudatos
turista a szelektív szemetet,
a testemet határozottan elveszi,
mint gondos anya gyermeke kezéből
az elnyalt fagylalt tölcsérét, s berakja
egy dobozba, ahonnan nem csorog ki
a maradék. No mindegy is a módja:
én nem hiszem, hogy Isten s énközöttem
a kapcsolat aztán is fennmarad

>!
Bi_bi_bi

A félelemig nem merészkedett soha,
bár álmodott olyat, hogy nincs rajta ruha,
ez félelmetes volt, de szerencsére álom.
Kinézett messzire, túl az egész családon,
homályosan akarta, hogy érte jöjjenek,
hogy felnőtt legyen úgy, hogy maradjon gyerek,
jöjjön valaki kintről, föntről, messziről,
akinek ő majd önként, sőt dalolva bedől,
és mindenből kilép. De közben ezer szállal
kötözte magát egybe a renddel, a családdal,
övvel jó szűkre húzta a mozgásterét,
a súlyos tartalmaknak csak a külsejét
akarta nézegetni, dörzsölni, rágni, fogni.
Rájött, hogy félni fél. Nagyon. Meg tudta szokni.

Önként és dalolva

>!
GldGbr

Padlizsán

Miért is lenne érdekes? Ki ez?
Számít vajon, hogy kis, fehér, uborka
alakú sebhely van a koponyáján
(sőt pontosan: padlizsán alakú)?
Ott nem nő haj. Gyerekkorában
beverte nyilván. Ez csak most derült ki,
(nem mintha számítana), most, mikor
fölnyíratta egészen a haját,
ettől lett emberi, a padlizsán
formájú foltban megnyilvánuló
tökéletlenségtől, a koponyától,
így már talán biztatni is lehet,
a jó szót is hümmögve elfogadja
(nem mintha érdekelné). Csak kitartás,
lesz itt még, öcskös, eufória.

9. oldal

Kapcsolódó szócikkek: padlizsán
>!
GldGbr

háttal állni mindig, diszkrét félhomályban,
ezt tanultam tőled. Mégis fénybe álltam.

11. oldal (Ijedt zavarban felkapott lepel)


Hasonló könyvek címkék alapján

Fodor Ákos: Addig is
Petri György: Összegyűjtött versek
Csukás István: Sün Balázs
Romhányi József: Nagy szamárfül
Kányádi Sándor: Zümmögő
Fodor Ákos: Buddha Weimarban
Fodor Ákos: Gyöngyök, göröngyök
Fodor Ákos: Kis téli-zene
Fodor Ákos: Szó-Tár
Röhrig Géza: Angyalvakond