A ​vastagbőrű mimóza 100 csillagozás

Írások melegekről, melegségről
Nádasdy Ádám: A vastagbőrű mimóza

„Nádasdy ​nagy szerelmi író. A tárgyban fájdalmasan sokat tud és fájdalmasan sokat nem tud. E kettő föltételezi egymást. "Olyan nincs, hogy döngicsélés van meg zümmögés, és az nem jelent semmit.”
Egyszer, már több, mint harminc éve, voltam Berlinben (Nyugat-Berlinben) egy meleg irodalmi fölolvasáson. Azt reméltem, érdekes lesz, de annyi történt csak, hogy a (közepes vagy dilettáns) szövegekben a sie helyett er állt, az ő helyett ő, s ezt önmagában érdektelennek gondoltam.
Ezek a magyar ő-k azonban kiélesítik a szövegeket. Mert kiélesítik az életünket. Nádasdy írásai nem egy részhalmazról szólnak, mondjuk, bátran, ez sem volna kevés, ez az emancipációs harc, de nem okvetlenül az irodalomra tartozó ügy (megjegyezvén, hogy nem tudom pontosan, és azt hiszem, nem is tudható, mi tartozik oda, mi nem), hanem rólunk, mindenkiről szólnak. És valóban bátran, de ez a bátorság nem az ő-kből következik, hanem részint a szerző nagyságából, részint a… hát azt hiszem, a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Magvető, Budapest, 2016
166 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631432510
>!
Magvető, Budapest, 2015
168 oldal · ISBN: 9789631428834
>!
Magvető, Budapest, 2015
168 oldal · ISBN: 9789631432510

Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

politikus · Arthur Rimbaud · Paul Verlaine


Kedvencelte 5

Most olvassa 3

Várólistára tette 61

Kívánságlistára tette 58

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
ppeva P
Nádasdy Ádám: A vastagbőrű mimóza

Nádasdy Ádám: A vastagbőrű mimóza Írások melegekről, melegségről

Kilépek a lakásajtón. A szemben lévő lakás küszöbén ott ül a szomszéd fiú (izmos, kigyúrt, kopasz), telefonál és cigarettázik. Köszönünk. Hallom, hogy a párjával (BKV egyenruhás, átlagos külsejű fiatal srác) beszél. „Mikor érsz haza? Jó, akkor felteszem a csülköt.” Mellette kinn az udvaron a ruhaszárítón vakító tiszta férfiruhákat lenget a szél. Egy idősebb szomszéd egyszer elismerően azt mondta: „Ezek a fiúk folyton sikálnak, mosnak, sütnek, főznek, ragyog náluk minden – olyanok, hogy három háziasszony elbújhat mögöttük!”
Felhívott pár éve a lányom, és boldogan mesélte, hogy a német barátnője (nevezzük Lisbethnek), aki évekig élt Budapesten, aki egy kicsit a családunk része lett, végre rátalált a párjára és szerelmes! Kérdezgettem, mi a fiú, mire a lányom: „Először is: Verenának hívják.” Aha, mondtam, az nem baj, fő, hogy végre boldog. Most már az az új hír, hogy Lisbeth és Verena örökbefogadásba kezdtek. És én biztos vagyok benne, hogy a gyerkőc jó helyen lesz náluk.
Az előző házban, ahol laktunk, a negyediken lakott két középkorú tanárnő. Aranyosak voltak, barátságosak, én meg nem töprengtem azon, vajon miért élnek együtt. Miért ne, ha nekik így jó vagy kényelmes vagy gazdaságos vagy bármi. Karonfogva sétáltak az utcán, és egy öreg Trabival jártak nyaralni. Az egyik lakó aztán „felvilágosított”, suttogással, szemforgatással és pofavágásokkal kísérve, milyenek is ezek. Én meg csak a vállamat rándítottam a „Nagy Titok”-ra, mert nem érdekelt, hogy két felnőtt ember mit csinál a hálószobában. Semmivel se találtam érdekesebbnek az ő vélt vagy valóságos nemi életüket, mint a többi szomszédét. Kedveltem őket, mert rendes emberek voltak.
A nyolcvanas években rendszeresen nyaralt nálunk egy-két hetet egy szlovák fiú, egy barátunk barátja. Aranyos volt, kedves, örültünk, ha jött. De valahogy másként viselkedett, mint a többi vendégünk. Esténként nem ült le velünk beszélgetni, hanem mindig elment otthonról, hajnalban járt haza, és mesélt arról, hogy találkozott a barátaival, és folyton új emberekkel ismerkedett össze. Kizárólag fiúkkal, férfiakkal. Tudtuk, hogy van otthon barátnője, de azt is, hogy mindenáron külföldre akar menni, de legálisan, pl. névházassággal. Azt hittük, azon szervezkedik. Napközben vásárolgatott is, mert imádott öltözködni, de azt azért furcsának találtam, milyen lelkesen mutogatja nekem, hogy milyen klassz alsógatyákat vett magának. (Nem felvéve persze, csak a dobozból kivéve és meglengetve…) Évekkel később derült ki, hogy a barátnő csak fedőszemély volt, és ő igazából mindig is a fiúk társaságát kereste, és ez sokkal egyszerűbb volt itt, egy idegen városban, mint otthon.
Évekig sejtettem, hogy a közvetlen családunkban az egyik fiú más. Ha óvatosan megpendítettem ezt, a család egyik fele megütközve nézett rám, hogy feltételezhetek ilyet. A másik fele meg bólogatott, hogy ő is úgy gondolja. Mikor végül teljesen egyértelműek lettek a kibocsátott jelek, leültem a fiú apjával, és elmondtam neki. Nem volt könnyű. Nehezen fogadta el, de szerencsére sikerült rávezetni, hogy akár elfogadja, akár nem, a tény ugyanaz marad. Legfeljebb abban választhat, hogy a jövőben lesz-e fia vagy nem lesz. Lett. És most már ugyanolyan örömmel mesél arról, hogy a fiú megtalálta a társát, mint ahogy a házas gyerekeiről mesél. De szigorúan csak a legszűkebb családon belül, ott, ahol már a fiú is elmondta. Mert máshol nem akar magyarázkodni, és tudja, hogy sok helyen szinte védekeznie kellene.
Szóval ha az ember körülnéz, akkor láthat akár a közvetlen környezetében is melegeket. Láthatja, hogy egyébként pont ugyanolyanok (és ugyanolyan különbözők), mint a többségi heterók. Ha belegondolunk, csupán az életüknek az a része másmilyen, amivel a többségi ismerőseink életében se foglalkozunk, de nincsenek is róla ismereteink. Legfeljebb nagyon elvétve, nagyon szoros családi-baráti kapcsolatban esik szó bizalmas ágybéli dolgokról. Ha nem próbáljuk a hetero húgunkat, öcsénket, szüleinket, barátainkat, rokonainkat, szomszédainkat elképzelni úgy a párjukkal, miért pont a melegeket kellene folyton elképzelnünk?! (És közben fújjolni, hogy fújj, disznók, mit csinálnak. Pedig nagyjából ugyanazt. A melegtechnikák jórészt bevonultak már a hetero hálószobákba is…) Semmivel se gondolok többet vagy kevesebbet a szembeszomszéd fiúk szexuális életére, mint a bárki máséra. Mondjuk a mellettünk élő hetero páréra, pedig őket halljuk is éjszakánként… De számomra ez is csak egy a szomszédzajok közül. Hát ez van, még a régi házakban is elég intim közelségben élünk, azt is hallom, mikor a szomszédok felettünk-mellettünk mosogatnak meg lehúzzák a WC-t vagy fütyörésznek a zuhany alatt. Vagy gyereket nevelnek.
Egyformák vagyunk mi emberek, olyan egyformán különbözők. És alapjában hosszú távon nagyjából mind ugyanarra vágyunk: megtalálni a társunkat, párunkat, akivel öröm együtt élni a mindennapokat. Örömmel olvastam NÁ könyvét, sok mindenben megerősített, sok olyan érvet olvastam tőle, amivel magam is a legmélyebben egyetértek, és tanultam is tőle. Mert a fent említett ismerőseim, barátaim, szeretteim legbelsőbb érzéseit a melegségükről azért nem ismerem, NÁ pedig ezt is megosztotta velem, velünk. Én máris ajánlottam vagy épp a kezébe nyomtam ezt a könyvet néhány közeli ismerősömnek.

16 hozzászólás
>!
Ross 
Nádasdy Ádám: A vastagbőrű mimóza

Nádasdy Ádám: A vastagbőrű mimóza Írások melegekről, melegségről

Az, hogy a melegek is emberek, egy nagyon kényelmetlen gondolat. Mert ha esetleg kisül, hogy mégsem genetikai selejtek, a normálisaktól gyökeresen különböző, álruhás gyíkemberek, akkor lehetséges, hogy az általuk érzett szerelem sem csak egymás ánuszrózsájának macerálásából áll, (ami fujj) hanem egy komplex érzelmi-érzéki konstrukció, amit nem lehet kényelmesen sommázni.
Kilépni a saját ismereteink köréből, a kvázi komfortzónából pedig roppant ijesztő és roppant kényelmetlen dolog.

Ami engem illet, rá kellett döbbennem, hogy még bennem is (aki elégedett vagyok a saját szexualitásommal, és egyébként azt vallom; mindenki azt csinál, amit akar) akad jó adag szorongás a melegség témakörét illetően. Amikor például tömött közlekedési eszközön olvastam, és a lap tetején jó nagy, messziről is kényelmesen olvasható betűkkel ez állt: „MELEGNEK LENNI ELSŐSORBAN TITOK”, akkor azért feszengtem kicsit. Főleg, amikor az is tudatosult bennem, ami otthon, a négy fal között egyáltalán nem: a borítón simán ott virít, és a szemben ülő telitotálban olvashatja: Írások melegekről, melegségről. Zavarba jöttem. Nem kicsit. Nagyon.
Számomra teljesen megszokott, hogy szőrös vagyok, majd' két méter és embert eszem reggelire. A hétköznapok során soha, egyetlen alkalommal sem kérdőjeleződik meg a férfiasságom. Hirtelenjében nem tudtam mit kezdeni azzal, hogy a negyvenes cicanacis nő átellenben furán méreget.
Szembe kellett néznem a kérdéssel: amúgy miért is akarom azonnal eldugni a táskámba a könyvet? Randomjóska a metrón meglátja a borítót, vagy belekukkant a vállam fölött a szövegbe és buzinak néz? Hátésaztán? Amúgy meg mi köze volna hozzá, ha valóban úgy lenne és férfiakkal tölteném kedvem? Beszól, meglök, mert ilyen-olyan következtetésre jut? Na azt próbálja meg!
Mikromorzsa lehetett ez abból a feszültségből, amit a melegek nap mint nap érezhetnek, mégis felborította a nyugalmamat.
Az első sokk után úgy felborzoltam magam, mint egy felidegelt kiskakas, és már csakazértis nem igyekeztem összehajtani a könyvet, nem érdekel, mit szúrnak ki belőle a körülöttem ülők. Azt olvasok, amit akarok, csezzeg!
Nem kezdtem hangosan felolvasni vagy mutogatni, nem abban az értelemben voltam büszke, de vállaltam a könyvet.
Azt hiszem, sikerült elcsípnem egyfajta homályos árnyát a pridenak.

Úgy tartottam, hogy a szexualitásból nem kellene identitást képezni, elvégre az, hogy ki kivel fekszik össze, nem kellene, hogy befolyásolja a személy emberi milyenségét. De ezt csak úgy általánosságban nyilatkoztam.
Ez a kötet egy kicsit bővítette a tudásomat. Mert az lehet, hogy a szexuális preferenciáknak a morálhoz nem sok köze van, annak viszont, hogy az ember önnön furcsaságának, különbözőségének, perifériára szorultságának konstans tudatában kénytelen élni, már nagyon is. Így természetes, hogy az egyén sokat foglalkozik a kérdéssel. Vannak élethelyzetek, problémák, frusztrációk, amelyekkel kapcsolatban, – alulreprezentáltságuk okán – nem fordulhat akkora szabadsággal megoldási lehetőségekért a művészetekhez, mint a többség. Ami valahol szomorú.

Uuuugyanakkor viszont Nádasdy nem teljesen úgy ábrázolja a melegséget, mintha minden meleg valami jogtalanul elnyomott, igazságtalanul meg nem értett társadalmi áldozat lenne. Beismeri (és be is mutatja) hogy ebben a világban azért bizony vannak sötétszobás szexbarlangok, gőzfürdőkben analizálgatók, vidéki vasútállomás vécéjében egymást lukon át ismeretlenül kielégítők, tangabugyis biztonsági őrök (what the actual fuckin fuck?) egyszóval akadnak csapodárok, szélsőségesek, és beteg perverzek is. Minden emberben máshogy mozog az ösztön, a vágy, az érzelem és a kötődés, vagyis a homók nem homogén csoport.
Jé, nahát, pont, mint a heterók!

Hát most az, hogy mindezen jelenségekhez én, vagy bárki a saját értékítélete alapján hogyan áll, (lehet hogy az értékeink amúgy nem is a sajátjaink, hanem adott csoportok normáit tettük a magunkévá) asszem mindegy is.
Ezek a dolgok is léteznek társadalmunkban. Lehessen ábrázolni, hogy aztán lehessen beszélni ezekről az emberi jelenségekről is.

8 hozzászólás
>!
Aigi P
Nádasdy Ádám: A vastagbőrű mimóza

Nádasdy Ádám: A vastagbőrű mimóza Írások melegekről, melegségről

Könyv a meleg férfiakról. És miért róluk? Egyrészt az író preferenciája okán, tehát erről tud a legőszintébben, legszemélyesebben értekezni, másrészt a leszbikus nőket a hetero férfiak is másként kezelik.
Van egy nagyon találó gondolat a könyvben (több is van), ha egy hetero pár lemegy a zöldségeshez, akkor az annyit jelent, hogy lementek a zöldségeshez, ha egy meleg férfi pár teszi ugyanezt, akkor az szexualitás. Ez pontosan így van. Vagyis nincs így, mert ostobaság, de sokan még mindig így látják. Ha eléjük kerül egy meleg pár, máris azon agyalnak, hogy ezeknek vajon már oviban is pénisz volt-e a jelük és ezzel együtt már ragasztják is rájuk az érzelmileg leárazva címkét.
De vajon tudjuk-e milyenek is ezek a melegek? Vajon, hogyan is szerethetnek? Biztos másképp, mert hát melegek, azok meg olyan mások. Főleg ha férfiak. Csók közben kidörzsölik egymást a borostájukkal, az meg fúj. Aztán kiderül, amit józan paraszti ésszel is tudni lehetne, legalábbis ha valaki nem a bigottság szemellenzőjén át vizsgálja a világot, hogy a meleg pontosan ugyanolyan, mint a hetero, csak vágyának iránya más. Egyébként is, ha a vágyakat összekeverjük az érzelmekkel, akkor a legtöbb férfi a takarójával élne, mert az a sok reggeli merevedés nem lehet véletlen.
Tovább lépve, az, hogy ki kit szeret, ahhoz senkinek semmi köze, állítja a hallgatólagos közmegállapodás. Kivéve a homofóbok, mert ők másban állapodtak meg és mindenáron beszeretnének lesni a melegek takarója alá, hogy aztán szörnyülködhessenek.
Nádasdy szerint és én is így gondolom, ami az ágyban (vagy a konyhapulton) történik, amíg az mások szemérmét nem sérti, és a kölcsönös örömszerzés vágya az alapja, senkinek semmi köze. De, az hogy ki kit szeret valahol mégis közügy. Mert pontosan tudjuk és figyeljük, hogy Gizi Gézát és Géza Gizit, de Géza néha Marit is. De a Géza már csak ilyen. Viszont Sanyi csak Jolánt, mert nem tud mást szeretni és őt óvná, ringatná a végtelenségig. És a könyv tanulsága, hogy a melegek ugyanolyanok, mint mi mindannyian. Van köztük érzékeny és van érzéketlen, van szelíd és van vad, van aki megállapodna eggyel és örökre, van aki már aktus közben is másra gondol. Semmi különbség.
Szóval az, hogy ki kit szeret, valami furcsa módon mégiscsak közügy, főleg azért mert egymás tapasztalataiból tanulhatunk meg szépen szeretni. És, hogy Nádasdy Ádám ezt éppen egy férfival teszi, na az pont nem számít semmit.
Talán egyszer tényleg elérünk abba a kívánatos világba, amikor ha meleg párt látunk nem keresztet ragadunk és ítélkezünk. Főleg nem Jézusra hivatkozva. Amikor a meleg kultúra nem valamiféle alternatív jelenségként, hanem a közös részeként jelenik meg. Amikor elfogadjuk, hogy bizony a lakosság x%-a meleg. Volt is, lesz is ilyen. És csak megértve lehet saját és mások boldogságát elősegíteni.
És végül, hogy kinek ajánlanám. Azoknak akik eddig is értették, mert ismerik az empátia szó jelentését, azoknak akik tojással dobálnak meleg felvonulókat, azoknak akik azt képzelik az Isten legfőbb szórakozása, hogy melegek takarója alá lesve csóválja fejét és közben a megfelelő büntetésen gondolkodjon. Azoknak, akik még soha nem próbálták meg más szemével is megnézni a világot, azoknak akik úgy gondolják egyedül ők tudják mi a szeretet és hogyan is kell azt jól csinálni, azoknak akik úgy gondolják velük ez sosem történhet meg, azoknak … Ki akarok becsapni. Olvassa el mindenki! Nádasdy verseit is.

3 hozzászólás
>!
DaTa P
Nádasdy Ádám: A vastagbőrű mimóza

Nádasdy Ádám: A vastagbőrű mimóza Írások melegekről, melegségről

Jaj de jókor jött ez most, jaj de jó volt olvasni ezt most. Cikkek melegekről, melegségről, rólam, rólunk, Nádasdy Ádám tollából. Őszinte írások ezek, megmutatják a meleg lét megannyi oldalát, szépségével, nehézségével, magasságaival, mélységeivel, nem álszenteskedve, nem szépítgetve olykor. Ahogy azt kell.

A filmkritikákat untam azért bennük (szerencsére nem sok volt), nem is értem, mit kerestek itt, azt kihagyhatták volna. Aztán volt olyan cikk, amit már ismertem, de jó volt újra találkozni vele. És a legjobb volt a „Melegnek lenni elsősorban titok” című írást olvasni. Újra. Sokadjára. Annyi év után is. Aki nem ismeri, itt is megtalálja: http://nol.hu/archivum/archiv-23124-12408

Nagyszerű könyv, öt csillag, mi más?

6 hozzászólás
>!
Kuszma P
Nádasdy Ádám: A vastagbőrű mimóza

Nádasdy Ádám: A vastagbőrű mimóza Írások melegekről, melegségről

Ma a magyar könyvkiadás még abban a stádiumban van, hogy egy meleg író meleg tárgyú írásaiból összeállított kötet bátorságszámba megy. Remélem, nincs messze az idő, amikor ez már nem lesz kuriózum, és olyan vállvonogatva forgatjuk majd a hasonló gyűjteményeket, mint ahogy akkor tennénk, ha a szőke haj vagy az átlagosnál nagyobb fülcimpa tárgykörében jelennének meg. Nádasdyra ilyen szempontból kifejezetten hálátlan feladat várt, mert egységesnek tűnő kötetet kellett produkálnia egy olyan téma mentén, ami valójában legkevésbé sem egységes. Gondoljunk csak bele, össze tudnánk-e állítani mondjuk Esterházytól koherens esszégyűjteményt, pusztán arra a rendező elvre támaszkodva, hogy azok heteroszexuális tárgyúak? Én nem. És itt sem igazán sikerült törésmentes ívre felfűzni a sokszínű irományokat. Például a kötet filmes tárgyú írásai nem okvetlenül kellettek ide – nem is túl mélyenszántóak, és nem is lehet velük mit kezdeni. (Azon túl, hogy megtudtam: a Túl a barátságon jó film. Ám ezt már eleve tudtam.) De gondolom, kellettek ahhoz, hogy egy viszonylag vállalható oldalszámra tudják kihúzni ezt a kis könyvecskét. Az, hogy mégis kellemes kötetet kapunk a pénzünkért, egyedül Nádasdynak köszönhető, aki a szokott érzékenységgel, közvetlenséggel és nyelvérzékkel bontja ki témáit. Szóval jó volt, még ha lehetett volna jobb is.

5 hozzászólás
>!
n P
Nádasdy Ádám: A vastagbőrű mimóza

Nádasdy Ádám: A vastagbőrű mimóza Írások melegekről, melegségről

Az jó, amikor értjük – megértjük, hogy miért írnak ebben a témában könyveket és az is jó, amikor azt is megértjük, megtaláljuk a sorok között, hogy miért olvas(s)unk ebben a témában könyveket. Nádasdy felajánl néhány kérdést: Kik ezek? Mit csinálnak? Hogyan élnek? Látszik rajtuk? Akik ezekre a kérdésekre keresik a választ, megkapják. Akiknek titkuk van, olyan, amiről mindenki tudja, hogy titok, azoknak segítség lehet. Volt olyan oldal, ahol sietve átlapoztam, volt olyan rész, amit kétszer is elolvastam. Az egész könyvet a ( bátor) őszinteségen kívül áthatja egy fontos mondat: nem a dologra ( a melegségünkre) vagyunk büszkék, hanem a vállalására, arra, hogy szembenézünk az előítéletekkel. Én jól tettem, hogy elolvastam.

>!
blueisthenewpink P
Nádasdy Ádám: A vastagbőrű mimóza

Nádasdy Ádám: A vastagbőrű mimóza Írások melegekről, melegségről

Nádasdy Ádámot eddig nyelvészként és műfordítóként ismertem. Fantasztikus előadó, és akkor éreztem a leginkább ismerősnek, amikor Shakespeare-ről írt ebben a válogatáskötetben. Kicsit kényelmetlen volt hirtelen ennyire az intim szférájába lépni, nem éreztem, hogy kiérdemeltem a bizalmát. A trágár Nádasdyt pedig szoknom kellett, nekem nagyon furcsa volt.

A kötet elején található filmkritikákat elég vérszegénynek éreztem, és sok későbbi írás is valahogy nagyon könnyűnek, felületesnek, csapongónak tűnt. Az pedig, hogy spoiler. Ezután viszont jöttek az egyre mélyebb, érzelmesebb írások, helyenként egészen meghatóak. Nekem jobban tetszett volna több ilyen, kevesebb töltelék. Értem, még így is nagyon karcsú a könyv. Talán lehetett volna még várni, hogy gyűljenek témába vágó írások, vagy kiegészíteni újabbakkal, nem tudom.

Szükség van rá, világos. Ma, amikor megismerek egy baromi vagány fiatal lányt, aki aztán hetekig kerüli, hogy kimondja a társa nevét vagy hogy „páromon” kívül másnak említse, mert nem tudhatja, hogy reagálnék. Nem miattam, nyilván sok rossz tapasztalata van. Aztán amikor óvatosan bedobja, hogy barátnőm és látja, hogy meg se rezdülök, felszabadul, és végre nyugodtan mesélhet róla, néven nevezve. Nem tudom, az utcán meg merik-e fogni egymás kezét, vagy pláne meg merik-e egymást csókolni. Nem tudom, egyformán bátrak-e, és az esetleges óvatosság bántja-e azt, aki bátran kiállna. Igen, büszkén, nem arra, hogy meleg, hanem arra, hogy vállalja. Ezt is nagyon jól megfogalmazta Nádasdy, és ezekért a gondolatokért mindenképpen érdemes az egészet elolvasni.

Remélem, hogy a következő generációknak könnyebb lesz. Hogy sokan megtanulják például Lori Durontól és családjától, hogyan legyenek támogató, szerető, biztonságot adó szülei, testvérei egy LMBTQ+ kisgyereknek. Hogy sokan olvassák a Lázadó lányokat, és nem lapozzák át Coy Mathis oldalát, hanem megbeszélik a gyerekekkel, hogy van olyan, aki fiú testbe születik, de lány lelke van. Hogy nincsenek csak fiúknak vagy csak lányoknak való színek és játékok. Hogy a világ nem fekete és fehér, hanem, hála az égnek, a szivárvány minden színében pompázik.

1 hozzászólás
>!
olvasóbarát P
Nádasdy Ádám: A vastagbőrű mimóza

Nádasdy Ádám: A vastagbőrű mimóza Írások melegekről, melegségről

Esterházy Péter szerint a szerző „ a lélek, a test, a nyelv mérnöke.” Egyetértek.
Hiánypótló, jól megírt, fontos könyv. Magamat toleránsnak gondoltam a témában eddig is, de sokat tanultam a szerzőtől. Az emberként látás, a másság elfogadása fontos tanulnivaló. Nádasdy azt vallja magáról, hogy konzervatív, meleg polgár. Tetszik a nézőpontja, a felkészültsége, a műveltsége, az őszintesége és a humora.
A színvonal nem egyenletes, de gyűjteményes köteteknél ez nem is nagyon szokott sikerülni.
@ppeva pedig minden mást olyan tökéletesen leírt, hogy ahhoz már nem tudok semmit hozzátenni. http://moly.hu/ertekelesek/1832225

3 hozzászólás
>!
Gyöngyi69
Nádasdy Ádám: A vastagbőrű mimóza

Nádasdy Ádám: A vastagbőrű mimóza Írások melegekről, melegségről

Először is: Nádasdy könyve olvasmányélménynek elsőrangú volt. Ha semmi más érdeme nem lenne, csak a könnyed hangvitel komoly témában, az elgondolkodtató történetek, a sorrendiség miatt egyfajta fejlődéstörténet a fejezetek között megbújva – akkor is öt csillagot adnék. De emellett még nagyon sok egyebet is kaptam a könyvtől: kendőzetlenül mutatta meg a társadalom 4 százaléknyi szeletkéjét, megy ugyan olyan része az egésznek, mint akármelyik másik. Vannak emberek, akik ha a szerettük súlyos betegségéről, vagy a közelgő halálukról van szó, nem tudják hogyan beszéljenek erről. Mások szemérmesen hallgatnak, ha családtagjuk, barátjuk vészesen kezd elhízni – nehogy megbántsák. Sorolhatnám még, de a lényeg: nem tudunk kommunikálni. Ráadásul tele vagyunk előítéletekkel: ha valaki másmilyen, vagy másképp viselkedik, mint azt a saját szűk látókörűségünk jónak tartja, akkor véleményünk van. Leginkább rossz véleményünk. Erre itt van ez a könyv, ami a képébe nyomja az embernek, hogy attól, hogy valaki az azonos neműekkel találja meg azt az érzést, amit a többiek az ellenkező neműekkel élnek át, még ugyan olyan jópofa, szeretni való, okos, érzésekkel teli, stb. ember, mint a „maradék” 96 százalék.
Ajánlom olvasásra, jó lehetőség gyakorolni az elfogadást, ráadásul Nádasdy kellemes stílusa élménnyé teszi ezt.

>!
ddani P
Nádasdy Ádám: A vastagbőrű mimóza

Nádasdy Ádám: A vastagbőrű mimóza Írások melegekről, melegségről

Ez egy gyűjtemény Nádasdy Ádám meleg témájú írásaiból, voltak köztük ismerős darabok (annak idején még olvastam nyomtatott sajtót) és sok, amit először látok, bár mind megjelent az évek során valahol. (Többnyire az ÉS-ben.) Nem ismeretterjesztő könyv tehát a Vastagbőrű mimóza, bár bőven akad mire rácsodálkozni, vicces vagy kevésbé vicces élethelyzetekre, emlékezetes gondolatfűzésekre (amikről évek után is rá lehet ismerni a szövegekre) és tartalmas kritikákra általam eddig nem látott filmekről. És mégis ami leginkább összetartja és közel hozza a szöveget, már a tematikán túl, az a szerző fogalmazásmódja, szemlélete, hangvétele, vagyis az, ahogy személyesek ezek az írások, még a filmkritikák is. És – bár se konzervatívnak, se polgárnak, se szigorúan véve melegnek nem mondhatom magam – nagyon szimpatikus ez az egész, úgy szakmailag mint emberileg.
Olvasmányos.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
fkt

Mármost ugye 25 fő a szokásos osztálylétszám, tehát minden középiskolai osztályra jut egy meleg vagy leszbikus diák. (Ezt a 4%-ot már gimnazista koromban olvastam valahol, utána érdeklődéssel néztem végig az osztálytársaimon, hogy na, vajon melyikük lehet – míg eszembe nem jutott, hogy kár nézelődnöm, én vagyok az.)

142. oldal

Nádasdy Ádám: A vastagbőrű mimóza Írások melegekről, melegségről

Kapcsolódó szócikkek: homoszexualitás
>!
fkt

Egy angol írónő, Jeannette Winterson regényben írja meg „előbújásának” (coming out-jának) történetét. Amikor otthon bejelentette, hogy elköltözik, mert beleszeretett egy nőbe és azzal akar élni, az anyja azt kérdezte: „Miért akarsz boldog lenni, ha normális is lehetnél?”

164. oldal

Nádasdy Ádám: A vastagbőrű mimóza Írások melegekről, melegségről

Kapcsolódó szócikkek: Coming out
1 hozzászólás
>!
DaTa P

Nemrég megismerkedtem egy értelmes asszonnyal, kérdezett a melegségről. elmondta, hogy a férje tanár, ő könyvtáros, és evidenciaként jelentette ki, hogy abbahagyhatnák a méltatlan támadásokat, hiszen a melegség magánügy, mindenki azt csinál otthon, amit akar. Elkezdtem kiabálni szegénnyel (na jó, csak fölemeltem a hangomat), hogy az ég áldja meg, ezen már rég túl vagyunk, éppen hogy nem magánügy, az talán magánügy, hogy maga férjnél van? Hát igen, mondta ijedten. No de most mondta el nekem – egy idegen embernek –, hogy férje van és annak mi a foglalkozása. Szokott ismeretleneket traktálni a magánügyeivel? A bankban például nem adta írásba, hogy ez a férfi a férje, fölvehet pénzt a maga számlájáról? Hogy lehet az magánügy, amiről pecsétes okiratot csinál saját akaratából? Én is ugyanezeket akarom csinálni (és csinálom is) a meleg élettársammal, tehát az se magánügy, hogy egy férfival élek együtt. Nem arról beszélek, hogy mit csinálunk az ágyban: maga se mondta el, hogy a férjével elölről szokták vagy hátulról – az tényleg magánügy, de hogy kivel él, az nem!

129-130. oldal

Nádasdy Ádám: A vastagbőrű mimóza Írások melegekről, melegségről

>!
eme P

A politikusoknak – ez már csak egy ilyen szakma – nem az a dolga, hogy igazat mondjanak, hanem az, hogy a szövegük hatásos legyen. Olyan legyen, ami első hallásra meggyőző, s csak agymunkával lehet rájönni, hogy nem igaz. Sőt, az ellenkezője igaz.

139. oldal

Nádasdy Ádám: A vastagbőrű mimóza Írások melegekről, melegségről

Kapcsolódó szócikkek: politika · politikus
>!
gofri

Nem az a titok, amit nem tud senki. A titok az, amit mindenki tud, de mindenki tudja róla, hogy titok.

Nádasdy Ádám: A vastagbőrű mimóza Írások melegekről, melegségről

1 hozzászólás
>!
dontpanic P

Pompás dolog a férfi!

Berlini útibeszámoló, 1997 c. fejezet

Nádasdy Ádám: A vastagbőrű mimóza Írások melegekről, melegségről

11 hozzászólás
>!
DaTa P

A melegséggel mostanában szembesülő nagyközönség sok tagja elmélkedik azon: mitől van a homoszexualitás. Én is gondolkoztam már ezen, utánaolvastam, de nincs igazi válasz. Minket, melegeket kevésbé érdekel, hogy mitől vagyunk: minket az érdekel, hogyan lehet ezzel élni, hogyan lehet megoldani, hogy a társadalom (sokszor ma is meglévő) nyomása ellenére tudjunk emberi kapcsolatokat, barátságot, szerelmet kialakítani. Fogalmam sincs, mi a célja a Jóistennek azzal, hogy minden generációban 4% körüli homoszexuális szaladgáljon, de – ahogy a papok szokták mondani (más összefüggésben, de nagyon szépen): – a legjobb, ha belenyugszunk az Ő akaratába. Vagyis hogy minden generációban, minden országban minden huszonötödik ember meleg.
Ami nem jelenti azt, hogy úgy is él. Nem könnyű melegnek lenni: pluszteher az, amit cipelni kell. Mintha a kiránduláson minden huszonötödik gyereknek jóval nehezebb volna a hátizsákja. De ha egyszer fölcipelte a hegytetőre, joggal lehet büszke magára. Ezért jó melegnek lenni. Teljesítmény. Tudom, ez furcsán hangzik, hiszen senki sem akar meleg lenni, a melegséget senki sem választja. Majd bolond lenne egy lenézett, kigúnyolt csoport tagja lenni, ha volna más választása. Az él meleg életet, aki kénytelen belátni: nincs más útja. Akinek az örömhöz, az őszinteséghez, a méltósághoz csak ez az út vezet.

91-92. oldal

Nádasdy Ádám: A vastagbőrű mimóza Írások melegekről, melegségről

3 hozzászólás
>!
fkt

Lám, nemcsak az a titok, amit nem tud senki. Olyan titok is van, amit mindenki tud, de mindenki tudja róla, hogy titok.

67. oldal

Nádasdy Ádám: A vastagbőrű mimóza Írások melegekről, melegségről

4 hozzászólás
>!
fkt

Sok ember undorodik a gondolattól, hogy két férfi egymáshoz nyúl. Szíve joga. Ám azért, mert valamitől undorodnak, az még nem lesz erkölcstelen. A franciák csigát esznek, a kínaiak pókot, a melegeknek meg összesercen a borostájuk, amikor csókolóznak. Az ő nemi életük sem tartalmaz olyasmit, amit mások ne csinálnának, még ha a hangsúlyok értelemszerűen máshová tevődnek is. Különben is: egy kapcsolat, egy nemi élet, egy élet megítélése ne azon múljon, mit hova tesz az illető, hanem hogy tud-e szeretni, hűséges-e, támasz-e a bajban. E téren a melegeket se kell más mércével mérni, mint a többi embert: van köztük ilyen is, olyan is.

70. oldal

Nádasdy Ádám: A vastagbőrű mimóza Írások melegekről, melegségről

>!
gofri

Meg kell szoknunk, hogy a nevünk a legrondább szitokszavak egyike, hogy a lényünk legbelsőbb, legérzékenyebb magja […] a külvilág száján undor és nevetség tárgya. Aki ezt tűrni kénytelen […] abban nagyon fölhalmozódik az érzékenység, hogy aztán meglepő helyeken törjön elő. Mint a tanár, akit megcsal a felesége, és ezért teljesen váratlanul ordítani kezd, hogy már kréta sincs ebben a rohadt iskolában, a gyerekek meg csak néznek, hogy mi baja.
Különösen egymásra vagyunk érzékenyek, ami érthető, mert egymás előtt mintegy levetkőzzük a vastag rinocéroszbőrt, és ott állunk lelkileg pucéron, kiszolgáltatva. […] Ilyenkor elég egy ügyetlen szó, egy gúnyos mozdulat, egy lekésett randevú, és máris húsunkba vág a fájdalom. Gyakran hallom ezt melegektől: hogy az a gazember becsapott, megcsalt, otthagyott, kiröhögött, meglopott, kiadott, egyszóval szarul viselkedett, én ezt nem vártam volna tőle, holott én mindent, és még annál is többet. Pedig az igazság valahol nyilván középen van. Csak mi hintázunk a szélsőségek között: ha nem vigyorgunk, akkor mindjárt zokogunk.

82-83. oldal

Nádasdy Ádám: A vastagbőrű mimóza Írások melegekről, melegségről


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Kevin Leman: Szexre hangolva
Jean Vanier: Férfinak és nőnek teremtette
Michel Leiris: A férfikor
Howard B. Schiffer: Hogyan szeress?
Nicole Legian: A tigris ökle
Marc Gafni: A szeretet és szerelem misztériuma
Bagdy Emőke – Belső Nóra – Popper Péter: Szeretet, szerelem, szexualitás
Patrick Ness: Soha nincs vége
Anna Gavalda: Billie