A ​szakállas Neptun 362 csillagozás

Nádasdy Ádám: A szakállas Neptun

Nádasdy Ádám novelláiból megtudhatjuk, milyenek a melegek: éppen olyanok, mint bárki más.
Mindeközben mégis olyan kalandokba keverednek, amelyekbe mások nem. Például mit tehet egy magyar fiú, ha Angliában melegbárt keresve éppen egy rendőr akarja útba igazítani? Egy baráti társaság vidéki kirándulásán meddig lehet eltitkolnia egy homoszexuális párnak, hogy nem csak haverok? És mit keres hajnalban négy pucér férfi Rómában a Trevi-kútban?
Nádasdy Ádám első szépprózai könyvében szerelmes történeteket olvashatunk arról, hogyan lehet felvállalni az érzéseinket, hogyan lehet úrrá lenni testi és lelki vágyainkon, vagy éppen hogyan uralkodnak azok mirajtunk.

Eredeti megjelenés éve: 2020

Tartalomjegyzék

>!
Magvető, Budapest, 2021
192 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631440195
>!
Magvető, Budapest, 2020
192 oldal · ISBN: 9789631440348
>!
Magvető, Budapest, 2020
192 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631440195

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Rosencrantz és Guildenstern


Kedvencelte 33

Most olvassa 20

Várólistára tette 175

Kívánságlistára tette 210

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Málnika>!
Nádasdy Ádám: A szakállas Neptun

”Hogy aki melegként nő föl, páncélt kell növesszen maga köré: az védi, mint a teknősbékát, de be is zárja, visszatartja a könnyelmű feltárulkozástól.”

Nádasdy Ádám egy igazán bátor, igényes és olvasmányos novelláskötettel jelentkezett, amely nemcsak az LMBTQ közösség tagjainak nyújt nagyszerű olvasmányélményt. A szépirodalmi kiadvány 12 novellát tartalmaz, amelynek hősei kivétel nélkül hétköznapi férfiak, akik mind szerelemre vágynak, azonban az azonos neműek iránt érdeklődnek. Említhetnénk a “Love is Love” szlogent, azonban az írásokból is egyértelműen kiderül, hogy mindez egyáltalán nem ilyen egyszerű, hiszen egy hetero párnak például nincs szüksége arra, hogy átvetett kabát alatt fogják meg egymás kezét, egyes számban számoljanak be ismerőseiknek élményeikről a többes helyett, vagy épp nem okoznak fennakadást avval egy kiránduláson, hogy előre nem közölték szexuális orientációjukat. Nádasdy szereplőinek ugyanis ilyen és ehhez hasonló helyzeteket kell megtapasztalnia, miközben szeretnek, vágynak, remélnek és néha bizony megcsalatnak. A novellák közül a kezdő Angolkeringő, illetve a Nagyhideghegy tette rám a legnagyobb hatást, és volt olyan is, ami egyáltalán nem került hozzám, ám a kötet egyben nagyon kerek, őszinte és hiteles hangú, amelyből árad az élet, a szeretet és az esendőség.

12 hozzászólás
szadrienn P>!
Nádasdy Ádám: A szakállas Neptun

A páncél, az a rohadt páncél, gondolta keserűen. Amit Patsynek magyarázott. Hogy aki melegként nő föl, páncélt kell növesszen maga köré: az védi, mint a teknősbékát, de be is zárja, visszatartja a könnyelmű feltárulkozástól. Azt már nem mondta Patsynek, hogy ha egy szúrás betalál a páncél alá, a teknősbékának vége. Hát most betalált. Feltárulkozott.

A feltárulkozás irodalma. A megmutatkozásé, ahol a lényeg a láttatás, a láthatóvá válás, az azonos nemű emberek szerelmének, sokszínű párkapcsolatainak látótérbe hozása.
Bátor, tiszteletreméltó szándék, amit Nádasdy Ádám szelíd derűvel, humorral, könnyed iróniával, megkapó őszinteséggel valósít meg.
Versesköteteinek személyessége után ebben a tizenkét novellában kicsit távolabb lép a reflektorfénytől, másokról ír, de mint a jó rendező, mindig ott bujkál valahol a mellékszerepekben. Rövid írásai hosszú évtizedeket ölelnek fel, a hatvanas évektől egészen napjainkig, a társadalom változik, lassan kezd elfogadóbbá válni a másság iránt, de a szerző célja inkább a belső, lelki gátak ábrázolása.
A novellákban sokféle életkorú és hátterű férfi küzd nemi identitása felvállalásáért vagy éppen titokban tartásáért, mindig rejtőzködve, fedezékben, tekintetükkel a gyanakvó külvilágot pásztázva élnek, állandó készenlétben. A szerző pörgő, életteli párbeszédekkel jellemzi szereplőit, nem idealizál, reális képet fest erről a világról, megmutatja a sebeket és a plusz terheket, a mély kötődést és a futó kalandokat, és ugyanazokat a problémákat is, amit a nagy korkülönbség vagy az eltérő anyagi háttér okozhat bármely párkapcsolatban.
Nagyon érdekes a meleg férfiak nőkhöz való sokféle kapcsolódása is, akik jelenthetik a vihogó iskolai művészi torna csoportot, a kevés lelkesedéssel bevállalt ideiglenes barátnőt, a megértő idősebb rokont vagy akár a megbecsült szellemi társat.
A kötet nagyon intenzív, tömény esszenciáját adja ugyanannak a tematikának, számomra néha jól esett volna dramaturgiailag néhány semleges tárgyú írás beiktatása, így viszont sokkal erőteljesebb és sokkolóbb a coming out.
Új nézőpontokat nyitó, elgondolkodtató, fontos és értékes kötet.

4 hozzászólás
Ottilia P>!
Nádasdy Ádám: A szakállas Neptun

Ez a novelláskötet lírai hatásokkal bíró, magas színvonalú irodalom. Ízlésesen, igényesen és szeretettel megírt, sok párbeszéddel tarkított nagyszerű történetek sora. Olcsó hatáskeltés és durva tréfák nélkül készteti mosolygásra az olvasót, az egészet valamiféle könnyed derű hatja át.

A novellák férfiakról szólnak, meleg férfiakról, jellemzően fiatalokról, az 1960-80-as évekből. Az író bölcsen láttatja olvasójával, hogy ezek a kapcsolatok éppoly természetesek és éppoly kuszák, mint a nő-férfi kapcsolatok, de többségében átszövi azokat a szorongás, a lelki gátak sora, és környezetük berögződéseinek hatásai.

Érzékenyítő és/vagy terápiás könyvnek is mondhatnánk, persze sokkal több annál, segíthet az elfogadásban, és segíthet az érintetteknek önmagunk felvállalásában.

Személyes kedvencem lett a „Ha egyszer kibillen” című elbeszélés.

Minden elismerésem Nádasdy Ádámé! Bátor témaválasztás, tiszteletreméltó szándék, őszinteség és nem utolsó sorban remek stílus. Bízzunk benne, hogy még megörvendeztet bennünket további novellákkal vagy akár egy regénnyel!

1 hozzászólás
giggs85>!
Nádasdy Ádám: A szakállas Neptun

Nagyon úgy tűnik, hogy a 2020-as év Nádasdy Ádámé lehet, hisz legutóbbi verseskötete, a Jól láthatóan lógok itt nemrég elnyerte az Aegon-díjat, aztán pár hete megjelent egy nagysikerű nyelvészeti munkája (Milyen nyelv a magyar?), majd szintén a közelmúltban az első novelláskötete, A szakállas Neptun is, amivel bebizonyította, hogy prózában épp olyan jó, mint lírában. Sőt!

Persze ez a tizenkét novella nem feltétlenül ismeretlen mindenkinek, ugyanis mind megjelent már korábban különböző folyóiratokban az elmúlt évtizedek során (nekem azonban egyikhez sem volt szerencsém), de összességében elmondható, hogy mindegyikből süt az, ami Nádasdy verseiből is: az empátia, a nyíltság, a humor, sőt az irónia és az elegancia. Mert hiába erősen tematikus kötet A szakállas Neptun, nekem egyáltalán nem az volt a fontos, hogy minden írás melegekről szól, hanem az a finomság, amivel az alkotó életre keltette alakjait, legyenek azok diákok, rendőrök, tanárok vagy éppen fogorvosok.

Úgyhogy már jó előre megnyugtatok mindenkit, aki idegenkedik ettől a témától, vágjon bele nyugodtan, hisz ez a vékonyka kötet kimondottan mély és tartalmas. Hogy mást ne mondjak, talán az (ön)identitás, magunk elfogadása vagy éppen el nem fogadása, az egyén és környezet viszonya épp olyan fontos téma itt, akárcsak a homoszexualitás mindennapi megélése és az ezzel kapcsolatos hol vicces, hol szomorú problémák ábrázolása.

Ebből a tucatnyi novellából roppant nehéz kedvenc(ek)et választani, mert elmondható, hogy mindegyik kimondottan magas színvonalon íródott, és egyik sem lóg ki a könyvből lefelé, oly sok más gyűjteményes kötettel ellentétben. Nekem mindenesetre a „Vár a századosom”, a címadó „Szakállas Neptun” és a „Ha egyszer kibillen” tetszettek a legjobban.

Az első története mindössze annyi, hogy egy magyar fiatalember az egyre szűkösebbé váló hazájából kiszakadva Londonba vetődik, hogy szembesüljön azzal, a homoszexualitáshoz másként is hozzá lehet állni, mint otthon, és egy feledhetetlen délutánt tölt egy meleg rendőrrel és annak barátaival egy Hyde Park-i kiskocsmában. A címadó írás egy rosszul induló nap (a levelezés útján megismert olasz szerelemről kiderül, hogy nős, három gyerekkel) éjszakáján hősünk egy spanyol, egy japán és egy amerikai társával fürdőzik a Trevi-kútban a felkelő nap sugarai, na meg pár arra vetődő rendőr értetlen szemei előtt. A harmadik általam említett történet már inkább a megélt és felvállalt identitásról, na meg az ezzel járó kellemes és kellemetlen dolgokról szól egy fogorvos és egy tanár románca során.

Nádasdy írásai kimondottan hosszú időt ölelnek fel mind megírásuk, mind a bennük ábrázolt korszakok szerint (a ’70-es évektől közel napjainkig), és mint ilyenek, alkalmasak arra is, hogy bemutassák miként változott az emberek szemléletmódja és hozzáállása a mássághoz, illetve ezt hogyan élték meg maguk az érintettek. Minden itt szereplő történet élő, humoros, önironikus, kendőzetlen, és a szerző meg sem próbál idealizálni, sem elítélni semmit és senkit, csak annyit akar elmondani: kérem, ilyenek a melegek, kisebb-nagyobb hibákkal, előnyökkel és hátrányokkal, pont, mint bárki más. A szakállas Neptun az utóbbi idők egyik legjobb kisprózakötete, és mint ilyen, nem lepne meg, ha a közönségsiker mellett ismét egy rangos díjjal lenne gazdagabb.

gesztenye63 P>!
Nádasdy Ádám: A szakállas Neptun

Nem versek ezek most…
Novellák. Mégis valahogyan át- meg átszövi őket valami gyengéd, lírai báj. Úgy hiszem, a szeretet hangja ez, ami költői szépségként szüremlik be a kötet leginkább prózai írásába is.
Nádasdy Ádám írja, mondja, nyilatkozza, hogy a kötet elbeszélései nem direkt önéletrajzi kapcsolódásúak. Mégis tudjuk, érezzük, hogy a közösség, amelyről ír, a saját mikroklímája, a magyarországi meleg férfiak évtizedekre nyúló mindennapjai, identitásválsága, útkeresése, kényszerpályái egyben az ő sorsa is.
A novellák azokat a kanyargós íveket, néha járhatatlannak tűnő ösvényeket barangolják be, amelyeket ezeknek a férfiaknak önmaguk elfogadásával viaskodva és a nagy közösségbe való befogadtatásukért harcolva kell(ett) megélniük. Hiába azonban a harc és a küszködés, mégsem érződik az írásokból verejték, erőlködés, de még dacos-durcás különállás, vagy egykedvű malícia sem. Ami átjön, az valami végtelen egyszerűséggel megrajzolt derűs természetesség. Az a magától értetődő, sziklaszilárd bizonyosság, hogy másság nem is létezik, hiszen ha embernek születtem, családba, vagy csupán a nagy büdös társadalomba, mint humán közösségbe érkeztem, akkor nem lehetek más, csakis egy közülük, része a nagy egésznek. Miért is kéne elfogadtatnom magam, ha tudom és érzem, hogy az egész nem lenne teljes nélkülem?
Számomra ezek az elbeszélések ezt üzenik, valami ilyesmiről szólnak.

Rendkívül szimpatikus az a bölcs rátekintés, az a könnyed derű, amivel Nádasdy írásaiban még a legmélyebb, sorsfordító történéseket, érzelmeket is könnyeden képes láttatni, érzékeltetni. Megkapó az a már-már nagypapás gondoskodással megrajzolt és a sorok közül mindenhonnan átszüremlő sorsközösség, ami a szerzőt a közös ügyhöz köti. Az pedig szinte szót sem érdemel, hogy Nádasdy hogy tud írni. Nagyon.

Felületesen ismerem csak Nádasdy Ádám alkotásait és a téma is igen szőrmentén volt csak jelen eddigi olvasmányaimban. Tartottam is tőle, de végül a szerző teljesen megnyugtatott. A szakállas Neptunt olvasva elhittem neki hogy, nincs ebben az egészben semmi, ami tabu lenne, semmi olyan, amit titkolni, szőnyeg alá söpörni kéne. Viszont van benne rengeteg egyszerű hétköznapi öröm, meg bánat, meg fájdalom, meg boldogság… Csupa olyan élmény meg emóciók, amit az emberek nap, mint nap át- és megélnek. Merthogy ezek a novellák emberekről szólnak, emberekről, mint akinek mi is valljuk magunkat.
Tessék ezért így olvasni! Legalább olyan nyitottsággal, befogadásra készen és őszintén, előítéletek nélkül, mint amilyen szeretettel és tisztán ezek az írások megszülettek.

Katalin_V_Tóth P>!
Nádasdy Ádám: A szakállas Neptun

Kincs ez a kötet. Szerettem a novellákat, szerettem Nádasdy Ádám írásmódját, a történeteket hangulatát. Őszinte, néhol humoros, olykor kissé ironikus írások a kapcsolatokról, a meleg férfiakról, érzelmekről, vágyakról, életről.

balagesh I>!
Nádasdy Ádám: A szakállas Neptun

„Mindent rosszkor mondasz. Egyszer tanulnád meg befogni a szádat, minden másképp lenne.” (176.o., Júliusi délután)
Teljesen elkeseredtem. Itt van ez a jó sorsra érdemes és eléggé széles körben méltányolt kis kötet, én meg nem bírom élvezni. Mit élvezni? Teljesen kiakaszt. Bosszant. Pedig a szerzőt is bírom. Irigylem. Amikor nyilatkozik, vagy mozog, az a jó légkör veszi körbe, hogy ő jól megvan magával, sőt még a világgal is, még ha arról ugyanez egyáltalán nem mondható el. Olyan jó lenne lelkendezni! Erre az egész olyan negédesen indul. Minden mesterkélt, finomkodó. Erőltetett. A Vár a századosom volt a mélypont, ahol tényleg a sarokba akartam vágni. Itt van ez a jó ember a jó sztorikkal, és akkor jönnek ezek a klisék, hogy „dobogó szívvel vágott át”, „leült egy tavacska partján”. Aztán ez is jó lesz, kezdene vinni magával, de mindig jön, hogy valaki felsóhajt. Egyszerűen van ez az elbűvölő társasági csevegős modor, ami elviszi a szerzőt is. Ahelyett, hogy néha befogná. Néha ugrana. Tisztában van a gyengeségeivel, ez a legrosszabb. Elszórva előjön, hogy a különleges szavak vonzzák. Meg ilyet is ír: „minden mondat után hozzátettünk valami szerzői kommentárt, mint a rossz regényekben. Ha az egyik fiú azt mondta: »Ott jön a villamos!«, akkor valaki hozzátette: »rikkantott a vidám siheder«. Ha az egyik lány azt mondta: »Kéne egy fagyi!«, akkor rutinszerűen rávágtuk: »lihegte vágytól fűtötten a nő«.” (65) Egyszerűen ilyen. Kommentál, csapong, pózol és élvezkedik a szavakkal. Ezzel persze sokakat elbűvölhet, de engem… egyszerűen most már fullasztó a saját sznobságom.
Egyébként éppen a túlírásos idézetet tartalmazó szövegtől kezdtem jónak találni. Mert az egy napló (Haladási), és ott evidensebb volt, hogy el kell néha hallgatnia. De amúgy tényleg állandóan eszébe jut valami, meg egy kis bajusztól már megint eltérül. Bosszantott, na. Mindenkinek szembe kell néznie magával. Nekem ez van.

9 hozzászólás
Linszyy P>!
Nádasdy Ádám: A szakállas Neptun

Az van, hogy csak akkor értitek meg, miért ilyen zseniális Nádasdy Ádám, ha olvastok tőle.
Ez a novelláskötet minden egyes novellájával ad valamit a meleg férfiak helyzetéről, megítéléséről, életéről, nehézségeikről.
Szerintem ebben a témában ez egy alapmű. Nagyon érzékenyen mutatja be ezeket a történeteket, több kedvenceim is volt, az Angolkeringő, a Családban marad és a Nagyhideghegy az, amit mindenképp kiemelnék.
Nagyon ajánlom, ha érdekel a téma és ha eddig hullámzó volt a kapcsolatod a novelláskötetekkel. Ebben a színvonal változatlan. :)
https://youtu.be/oSuy_XTpgS8

2 hozzászólás
Csabi >!
Nádasdy Ádám: A szakállas Neptun

Több évtizedre visszatekintő válogatásról van szó. Ehhez képest nagyon egységes a novellák stílusa, nyelvezete. Mintha Nádasdy teljes fegyverzetben pattant volna ki, mint Pallasz Athéné Zeusz fejéből. Vagy utólag átdolgozta ezeket az írásokat, persze ez utóbbival sem lenne semmi gond. Azzal van egy kis gondom, hogy a kiadó úgy gondolta, nem kell jeleznie a novellák eredeti megjelenési idejét, legalább a tartalomjegyzékben. Örültem volna, ha olvasás közben egy kis embernek, valahol az agyam egy távoli zugában nem azzal kellett volna párhuzamosan foglalkoznia, hogy kitalálja, kb. mikor is vagyunk időben. Már csak a téma miatt sem mindegy, hiszen annak megítélése jelentősen változott az elmúlt fél évszázadban.

Homoszexuális férfiak szerelmeiről szólnak ezek a novellák, és be kell valljam, az elején mindig összerándult valami bennem, amikor két szőrös férfitest egymásnak feszüléséről olvastam, de úgy a közepe tájától ez megszűnt, elfogadtam, hogy itt a szerelemről van szó.
Ami leginkább meglepett, az ezeknek az írásoknak a hétköznapisága. Filmben, irodalomban ahhoz szoktam, hogy ha a szerelemnek nem katoliko-konzervatív fajtájával találkozom, akkor ott a tragédia előbb-utóbb fenéken billenti a szereplőket. Nem mondom, hogy itt ne lettek volna konfliktusok, de csak annyi, amennyi hetero párkapcsolatoknál is szokványos. Senkit nem vernek meg, nem aláznak porba, nem küldenek átnevelő táborba, talán még a Nagyhideghegyben a legélesebb a konfliktus, amikor egy szűk társaságban derül ki, hogy a két főszereplő nem úgy barát, és van, aki kevés megértéssel reagál erre.
Okos megoldás ez Nádasdytól, a véres végkifejletek ugyan drámaiságukban figyelemfelkeltőbbek, de egyben azt is sugallják, hogy itt valami nemnormális helyzetet reagáltak le a szereplők ilyen drasztikusan. Viszont, ha nincs drasztikusság, akkor … nincs itt semmi látnivaló, kérem, haladjanak tovább.
Emellett az író stílusa is nagyon könnyed, olvastatja magát, de ez a könnyedség valami nagy pontosságból ered, ami lefaragja a felesleges félmondatokat, és az író tudja, hogy mit akar írni, nem csak írni akar. Na és sok író a fél karját adná azért, ha ilyen élő párbeszédeket tudna írni.
Ami kevésbé tetszett, hogy némelyik novella nincs befejezve, csak félbe van hagyva. Oké, hogy hagyjunk teret az olvasói képzeletnek is, de szerintem az író dolgozzon meg a jó lezárásért is.

Timár_Krisztina I>!
Nádasdy Ádám: A szakállas Neptun

Ha csak egyetlen szót mondhatnék arról, milyen ez a vékony kis kötet, azt mondanám: „sokféle”. Tizenkét rövid írás, tizenkettőnél sokszorta több különböző embertípussal és emberi kapcsolattal. Tizenkét novella kevésnek tűnhet ahhoz, hogy egy egész írói életművet képviseljen – csakhogy ennek a kevésnek súlya van és sűrűsége. Kicsiben is mutatja a nagyot.
A legelső lapon olvasható „használati utasítás” azonnal eltávolítja a novellák figuráit a szerzőtől. Ha ez nem történne meg, akkor sem tűnnének személyesnek – azt mondhatnám, ha létezik tárgyias próza (ahogyan létezik tárgyias líra), hát ez az.

Itt olvasható tovább a recenzióm a BárkaOnline-on:
http://www.barkaonline.hu/kritika/7644-sokfeleseg-es--o…

>!
Magvető, Budapest, 2020
192 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631440195

Népszerű idézetek

giggs85>!

Most éppen kihagyják, ismerte be, ahogy leült, de az ember nem szereti, ha elküldik, még onnan se, ahonnan elvágyódik.

75. oldal

szadrienn P>!

Ez állandóan alszik. Nem lehet, hogy vérszegény? Kiskoromban az egyik bátyámnak volt vérszegénysége, és azt mondták, hogy vasat kell szednie. Én nagyon szorongtam, azt hittem, hogy a nagypapa szerszámosládájából adnak majd neki szöget, csavart, vagy olyan fényes pici háromszögeket, […]

62. oldal, Haladási napló

Kapcsolódó szócikkek: csavar · szög · vas · vérszegénység
2 hozzászólás
robinson P>!

Nagyon remélte, hogy nem látszik rajta a szocializmus. Most járt először Londonban, izgatta, hogy milyen lesz a határtalan szabadság.

Annamarie P>!

Nem a kor számít, hanem a nevetés, a testszag, a beszéd.

68. oldal Haladási napló

Kapcsolódó szócikkek: nevetés · testszag
robinson P>!

Bella néni csúnya volt és öreg, de jópofa nő volt, és volt stílusa. Mély, kidohányzott hangon beszélt, nagyokat nevetett.

V_Szilvió IP>!

Két jóbarát így nem hallgat. Így csak egy pár hallgat.

123. oldal

robinson P>!

Halkan, magának azt mondta, hogy egyenesbe jött az élete.

robinson P>!

Géza nagy levegőt vett. – Az igazság az…
– Jaj, ne! Az igazság mindig szomorúbb. Ne mondd.

robinson P>!

– Hát te hülye vagy. Ez nem ilyen egyszerű. Mit tudod te tizennyolc éves korodban, hogy mi lesz belőled.


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Cassandra Clare: Igaz szerelem (és egy első randi)
Ronnie W. A. (szerk.): Csillagtalan
Szilágyi Sándorné (szerk.): Kedves
Vágyom rád
Gaby Roney: Sailing Land
Anne L. Green: Csábító vallomások
Karády Anna: Cigányélet grófi módra
Schäffer Erzsébet: Hol vagy?
Anne L. Green: Elfojtott indulatok (novella)
Ruby Saw: Lovestruck