Párhuzamos ​történetek I-III. 116 csillagozás

Nádas Péter: Párhuzamos történetek I-III. Nádas Péter: Párhuzamos történetek I-III. Nádas Péter: Párhuzamos történetek I-III. Nádas Péter: Párhuzamos történetek I-III.

A ​Párhuzamos történetek talán legfeltűnőbb vonása, az életmű ismerői számára is meglepetést jelentő újdonsága az egymástól lényegében független történetek olyan elképesztő sokasága, amelyet semmiféle realista konstrukció nem lenne képes egyetlen elbeszélésben összefogni. E regény történetei szinte ugyanúgy megszámlálhatatlanok, mint ahogyan azt sem tudnánk összeszámolni, hány emberrel találkoztunk életünkben, mégis egyetlen elbeszéléssé olvadnak össze. A regény egyetlen, nagy elbeszélése azonban nem ezeket a történeteket beszéli el, hanem a testek egymásra hatásának, egymásra gyakorolt vonzásának, egymásra irányuló vágyakozásának és egymásról őrzött emlékezetének nagy történetét. Ebben a burjánzó elbeszélésben jönnek létre olyan csomópontok, amelyek különböző személyekkel azonos időben és azonos helyen (a másik test az érzetben), azonos időben különböző helyeken (a másik test a vágyban), azonos helyen különböző időkben (a lakás, a ház, a város emlékezete a testben), illetve… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2005

Tartalomjegyzék

>!
Jelenkor, Budapest, 2018
466 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636765613
>!
Jelenkor, Budapest, 2016
1644 oldal · ISBN: 9789636766016
>!
Jelenkor, Budapest, 2016
1644 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636765613

9 további kiadás


Enciklopédia 5


Kedvencelte 48

Most olvassa 79

Várólistára tette 197

Kívánságlistára tette 181

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

dacecc>!
Nádas Péter: Párhuzamos történetek I-III.

Az én értelmezésemben a cím inkább az univerzalitást jelenti, az átjárhatóságot korok, emlékek, életminőségek között. Az egész regényt végigkísérik az áttűnések, bár az is igaz, hogy vannak olyan történetelemek, amelyek külön novellaként is megállnák a helyüket. Nádas egy körképet ad a társadalomról, szeleteket különböző szintekről, amelyek, ha jobban figyelünk, láthatjuk, hogy nincsenek is annyira távol egymástól.

A tér különösen fontos eleme a regénynek, gyakori a hosszas térleírás, ezeket mindig kimért és hűvös hangnemben tárgyalja az író. A térben, a lakásokban, amikben végbemegy az embernek levés minden dimenziója, benne foglaltatik az egész történelem. A korábbi idők logikusan vagy nem annyira nagy mértéktartással kialakított terei mindig pontos leírást kapnak. Nádas nem sajnálja az időt a helyek történetének elmesélésére, van, hogy egyenesen komótosan beszél, de ez a mindenre kiterjedő pontosság csak emel a szövegen. Nem sietteti azt, amit meg kell tudni, van egy erőteljes méltóság a szövegben, ami a sok helyütt naturális elbeszélés befogadását is könnyebbé teszi.

Az idő is rendkívül hangsúlyos: mindenki valamilyen korábban átélt tapasztalat súlya alatt él, az idősíkok keresztezik egymást, az emlékek átveszik a kontrollt az egyén felett. Ebből a szempontból a taxis jelenet volt nekem a csúcs, ahogy mindenki a saját sorsába fordulva éli meg a történéseket, cikázunk a múlt és a jelen között. Rendkívül jó ütemben követik egymást a váltások, szándékosan tovább mentem három megállót a buszon, hogy ne kelljen abbahagynom az olvasását.

Elsőre talán a naturalitás a legszembetűnőbb oldala ennek a regénynek. Minden egyes interjúban, vagy cikkben, ami a könyvről szól, előkerül #azabizonyosötvenoldal, hangsúlyozva a leírás bátorságát, szókimondását. Gondnak tartom, hogy ez a sok helyen olvasott leegyszerűsítése a regénynek egy előzetes (és nagyon hamis) képet ad a könyvről, ami egy ideig komolyan befolyásolta a befogadói pozíciómat, alakította az olvasmányélményt. Nagy hiba, hogy ezt gyakran felemlegetik, mert ez a könyv nem kifejezetten a férfiszerelemről szól, bár azt elismerem, hogy fontos eleme, ahogyan az is igaz, hogy ennek tárgyalása közben erőteljesen provokál. Nádas szándékosan ráközelít azokra az eseményekre, amiknél máshol elfordulna a kamera. A (nem csak szexuális) folyamatok részletes és szókimondó leírásával azt mondja, hogy van egy testünk, ami csinál dolgokat, néha tőlünk függetlenül, és kijelenti, hogy ezzel semmi baj nincsen. Embernek lenni bizonyos kötöttségekkel jár, amiken nem tudunk változtatni. Vannak vágyaink, amiket nem vagyunk képesek kontrollálni, és egy testünk, ami sokszor akaratunk és méltóságunk ellenére funkcionál. A szókimondás is innen fakad, ez van és kész. Lerombolja a test mítoszát.

A nyelv, ahogyan a könyv megszólal, tökéletes, minden egyes szó a helyén van, nincsenek felesleges üresjáratok, egyben van az egész. A ponton és a vesszőn kívül nincsenek írásjelek, ami az élőbeszédre emlékeztetett engem, egyben játék a hangsúlyozással, az olvasónak jobban kell figyelnie.

Kiragadtam egy-két dolgot, ami épp eszembe jutott, de annyira sokrétű és jó szöveg, hogy újra kellene (újra is fogom) olvasni ahhoz, hogy értelmesebben írhassak, gondolkodhassam róla. Nem könnyű könyv, sokat vár el az olvasótól, de cserébe rengeteget ad, megéri ráfordítani az energiát.

14 hozzászólás
mbazsa P>!
Nádas Péter: Párhuzamos történetek I-III.

2020
Őrültség volt egy másfélezer oldalas regénymonstrumot újra elolvasni, de megérte. Mivel nagyjából ismertem a különböző sztorikat, ezért volt időm bőven elveszni a részletekben. Persze voltak részek, amikre rosszul emlékeztem, vagy elfelejtettem, így megint az újdonság erejével hatottak. Voltak fejezetek, amikről azt gondoltam, hogy nem fognak úgy ütni, aztán kellemesen csalódtam. Néha olyan érzésem volt, mintha jó pár évvel ezelőtt nem is ezt a könyvet olvastam volna. Szintén érdekes volt felfedezni, ahogyan Nádas előre és visszautal a különböző kötetekben. Néha előre spoiler-ezik, de olyan ügyesen csinálja, hogy első olvasásra észre sem lehet venni. off Nagy élmény volt újra elveszni a Nádas-univerzumban. Ha a közeljövőben nem is, de majd egy távoliban biztos megint nekiveselkedem ennek a szövegszörnyetegnek. Csak ajánlani tudom. Olvassatok Nádast.

2015
Ezután a regény után már nem lehet regényt írni. Ez természetesen túlzás. Mindenesetre a 21. század elejének egyik legmonumentálisabb alkotása a kortárs magyar irodalomban. Az egyik legjobb Nádas-regény az Emlékiratok és Családregény mellett, és egyben a leghosszabb is. A szerteágazó cselekményszál és az átláthatatlan kötetkompozíció, struktúra olvasás közben nagyon bonyolultnak, túlkomplikáltnak tűnik, és bizony könnyen el lehet veszni a részletekben. A lényeg azonban megmarad, az olvasás élménye, ami viszont úgy hömpölyög, és magával ragad, mint a regényben többször is visszatérő folyó motívuma. Ha az ember el tudja találni, kapni ezt a ritmust, akkor bizony meghálálja a regény. A durván ezerötszáz oldalas regénymonstrumhoz mindenképp időre és ráhangoltságra van szükség. Én is majdnem egy nyarat áldoztam rá, de megérte. A könyv interpretációjára nem is vállalkoznék, egyrészt mert csak felületesen tudnám értelmezni, másrészt pedig, nem is tudom, hogy ehhez mennyi betűre, szóra, mondatra, oldalra lenne szükség. A számtalan szereplő közül mindenki választhat magának szimpatikus figurákat, akikért szoríthat, izgulhat a kedves olvasó. A sok személyes sors közül akarva akaratlanul is a sajátunkra ismerhetünk. Mivel Nádas korábbi regényei is nagy hatással voltak rám, így a Párhuzamos történetektől is sokat vártam. Szerencsére nem csalódtam. Sőt. Ezért méltán jár a laudáció.

Biedermann_Izabella>!
Nádas Péter: Párhuzamos történetek I-III.

Regény az emberről. A regény középpontjában nem az események, hanem az összefüggések állnak. Relativitás á la Nádas Péter.

A regény szereplői a viszonyaik által meghatározott térben keresik a helyüket. Tudni akarják, létezhetnek-e önmagukban, lehetnek-e ők a világ teljessége, vagy ha nem, mert sosem, mert abba bele kell halni igazából, ezt tudjuk Ovidius óta, akkor mégis hol fogják ők megtalálni a kapcsolódást. A másik emberhez való kapcsolódást, azt, amit úgy hívunk szerelem, de persze ez nem az a szerelem kizárólagosan, amiről mi beszélni szoktunk. Most másról beszélünk. Arról beszélünk, a szerelem sokszor szeretet, de még többször gyűlölet is. Az emberről beszélünk.

Nem is tudom, mit mondjak, mitől fontos könyv ez. Talán a heroizmusát emelném ki. Azt a megfeszült törekvést, hogy a kimondhatatlant mondja ki egy olyan nyelven, amire az a nyelv gyakorlatilag alkalmatlan. És mégis. Nádas Péter zsenialitása abban áll, hogy még ebben is sikerrel jár.

Szerettem és gyűlöltem. Ez is egyike azoknak a regényeknek, amit minden felnőtt embernek el kell olvasnia egyszer.

4 hozzászólás
melis>!
Nádas Péter: Párhuzamos történetek I-III.

Zavarba ejt a távolság hiánya. Amikor nem találom a könyv határait.

Felfedezni helyét a világnak, a régről ismertnek, amelynek valódiságára és közeliségére mégsem számítok. Meglepetésként ér belátni egy önmagát kényszeresen ártatlannak és ártalmatlannak tettető kép mögé, ahol ugyan minden mozdulat vaskosnak, durvának, mi több, ocsmánynak mutatkozik, ám ezekkel a durva erőkkel egyelőre csak saját tettetéseimet szegezhetem szembe.
Érzékelni azt a vad és kiszámíthatatlan áramlást, amitől mégsem kell félni, mert mindig áramolni fog és mindenkiben.
Hosszú pillanatokig sétálni arcvonásokon, igazságosság és udvariasság kényes arányait rendezni.
Beleborzadni a láthatóvá lett realitások mögött rejtőzőbe.
Hangosan belenevetni a sötétbe, mint egy őrült.
Mint aki önmaga fölé nő, mint aki a környező világot egyre magasabbról látja be.
És mégis inkább a csönd.
Örökös homályban keresni a bizonyosságokat. A keresés végeérhetetlen műveletében kedvet lelni.
Zenei formát adni a sírásnak.
Ijedelemtől kővé meredni.
Féktelen örvényeivel és nagy áradásaival szemben közönyt színlelni.
Amikor a test félelmében kezdi Istent keresni.
Riadt kielégülés. Nem azt mondja, hogy jó, és nem mondja, hogy szép vagy rossz vagy csúnya, mert nincsen fogalmi nyelve.
A józan értelem ellenében elviselni, a neveltetés, a szépérzék, az illem, és a jó ízlés, az arányosság iránti vágy ellenében.
Valami, amiből ki akar törni az ember, holott az okoz kielégülést, hogy mégsem törhet ki.

Zavarba ejt. Ha egyszer e gazdag órák kegyelmi aktusok.

5 hozzászólás
János_testvér I>!
Nádas Péter: Párhuzamos történetek I-III.

Kb. 1500 oldalas igen nagy regény, szó szerint és átvitt értelemben is. Engem beszippantott. Mintha pszichoanalízis lenne, keverednek a gondolatok, a vágyak, a megtörtént, meg nem történt és a lehetséges dolgok, az emlékek. Sokszor az olvasónak kell kiválogatni, melyik mondat hangzott el, és melyik maradt csak gondolat. Noha olvasmányos, mégis komoly agymunkát igényel, gyakran nem lehet pl. tudni, hogy egy új fejezet kiről fog szólni, mert a főszereplőjére csak személyes névmással utalnak. Vannak olyan mondatok, amelyek több szereplőre is vonatkozhatnak – kíváncsi vagyok, hogy lehet lefordítani olyan nyelvekre, ahol a személyes névmás mutatja, hogy milyen nemű az illető.
A mű 18-as karikás. A kiválasztó- és a szaporító szervrendszerek működésének leírására bőven szán időt Nádas: van egész fejezetet kitöltő székletürítés, oldalakon át történő szeretkezés, vizelések.
Nem egyetlen történet, hanem csakugyan párhuzamos történetek – azaz egymás mellett futó, de igazán soha nem találkozó szálak. Vágyott kapcsolatok, melyektől ugyanakkor félnek és irtóznak is a szereplők. A szülőktől kapott feldolgozatlan, feldolgozhatatlan teher.
A könyv nálam Nobel-díjas. Rögtön utána nem lehet regényt olvasni.

vargarockzsolt>!
Nádas Péter: Párhuzamos történetek I-III.

a könyv koncepciója pontosan az, amit én gondolok a világról; a mondatai egy vers mondatai; egyszerre tisztelettel és utálattal veszem a kezembe, és annyira gazdag, hogy mindig vissza lehet térni hozzá

Rojik_Tamás I>!
Nádas Péter: Párhuzamos történetek I-III.

Zakatolt a szívem, összefolytak a betűk, a végén kényszerítettem magam az olvasására, az utolsó mondatot a tenyeremmel takartam el, nehogy előreszaladjak. Befejeztem.

Két hét híján két éve kezdtem el, azóta olvasom, persze szakaszosan, hosszabb-rövidebb szünetekkel.

Amit adott, azt nehéz lenne megfogalmazni. A nyelv egy teljesen új szempontú, váratlan megismerését, a humor kifinomult formáját, olyan drámai fordulatokat, amelyek nem hagynak aludni.

A szövegeim írásakor kényszerítenem kellett magam, kihúzni a mondatokat, hogy ne a silány utánzatai legyenek.

A szereplői ennyi idő után bennem élnek, történnek, fájnak. Nem tudom, mikor fogom őket elengedni.

Vagy egyáltalán, mit fogok olvasni ezután.

Hogyan tovább a Párhuzamos történetek nélkül?

pentagram>!
Nádas Péter: Párhuzamos történetek I-III.

Szívesen olvastam volna tovább, egyszer kellett csak újrakezdenem (úgy 3-4 nap után vettem ismét kézbe, „nem fogsz ki rajtam” felkiáltással), utána menthetetlenül kitöltötte az időmet. Talán túl gyorsan is haladtam vele, de majd' mindig utánaolvasva a történetben felbukkanó szavaknak, neveknek, eseményeknek. Sok-sok szál, élmény, kor és szereplő jelent meg, vagy villant fel – ismerős és ismeretlen helyek, cselekmények, sokszor fotó- vagy mozgóképszerű jelenetek, néha az „erről már olvastam korábban” érzés, máskor az írói fantázia ragyogó összefonódása a valósággal. Számomra letehetetlennek bizonyult, mozgatta-bizsergette az agyamat, cipeltem magammal mindenhová, bár annyit hamar megállapítottam, időt kell rá hagyni, egyszerre pár oldalért nem érdemes, nem szabad kinyitni.
Persze nekem is túl kellett lendülnöm az elsőre kétes hangulatú, a heteroszexuális gondolkodásomat erősen próbára tevő részek kezdő képein, de utána könnyen ment, elfogadtam, hogy mindez eszköz a szerző számára, sokkal messzebbre juttatva az olvasót a mondanivalójával. És nem zavart, hogy a kezdő fejezet rejtélye nem oldódik meg és más fejlemények sem kapnak rendes, amolyan klasszikus lezárást.
Meglehet, egy későbbi újraolvasás során rendesen rácsodálkozom, mennyi (új) réteg és (más) értelmezés foglal helyet a könyvben és talán választ kapok arra, van-e mégis befejezése.

Könyvszédelgő>!
Nádas Péter: Párhuzamos történetek I-III.

Csillagos ötös. Ennyi. Nem érdekelnek az oldalszámok, újra el akarom olvasni! Hiányérzetem van nélküle.

Horváth_Evelyn>!
Nádas Péter: Párhuzamos történetek I-III.

Összességében nagyon szerettem. Nádas nagyszerű szerző. Gyönyörűen kapcsolta össze és vegyítette a szálakat. Bár voltak részek, amiket untam, többnyire lekötöttek a narratívák és a lélektani (ön)reflexiók is. Az idősíkok polifóniája is megfogott. Nem tudom, mikor lesz időm újra elolvasni, de egy darabig még remélhetően a környezetemben tartom az egyetem miatt.


Népszerű idézetek

n P>!

Ha van néhány dolog, amiről az ember nem beszélhet, akkor önkéntelenül adódik száz más dolog, amiről szintén nem beszél.

I.kötet 137.old.

Carmilla >!

Mindig volt egy igazság, amelyről később kiderült, hogy hazugság.
Állandóan gyötört, hogy nem az vagyok, akinek képzelem magam, s az sem én vagyok, akinek mások tartanak. Valójában senki nem az, akinek mutatkozik, és nem csak én nem tudom, ki vagyok és kihez tartozom. Figyeltem mások gyötrődését, szerettem volna megérteni, miként döntik el, hogy mikor és mit kell hazudniuk, vagy mi legyen, amit egy ideig közösen igazságnak tartanak.

Kapcsolódó szócikkek: hazugság · igazság
2 hozzászólás
Frank_Waters I>!

A fiatalember az első pillanattól kezdve, amint meglátta, úgy gyűlölte ezt a nőt, mint a saját anyját.

I. kötet, 146. o

1 hozzászólás
ppeva P>!

Miért nem tud az ember megmaradni a pillanatban.
Miért kell elmennie.
Vagy miért nem tudja, hogy melyik pillanatban kéne megmaradnia, s onnan halálig nem tágítani.

I. kötet 242. oldal

ppeva P>!

Az az igazság, hogy volt két félbehagyott életem, mondta később önmagáról, az egyik kevésnek bizonyult, a másik túl soknak ígérkezett, s mindkettőben végtelenül idegennek éreztem önmagam.

II. kötet 19. oldal

csillagka>!

Ezen a napon Berlin felett ragyogóan és felhőtlenül kék volt az ég.

2 hozzászólás
Carmilla >!

Azt nevezi otthonosnak az ember, amit rajta kívül álló okokból megszokott.

Szabadság lélegzete

Frank_Waters I>!

Az volt az általános tapasztalata, hogy veszélyes dolgokról jobb azonnal hangosan beszélni.

I. kötet, 194. o

forElle>!

…az ember mindig másra készül, mint ami valójában bekövetkezik.

Sayuri>!

Ki tudná elhárítani, ki tudna elébe menni annak, ami a másik emberben történik.

146. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Vámos Miklós: Apák könyve
Békés Pál: Csikágó
Bereményi Géza: Magyar Copperfield
Kemény István: Kedves Ismeretlen
Závada Pál: Milota
Esterházy Péter: Harmonia Cælestis
Lontai Léna: Könnyező liliomok
Cserhalmi Dániel: Szibériai csapda
Bihary Péter: A falka
Fábián Janka: Emma évszázada