„Előlem nem zárták el a halált, a véget, a pusztulást, s ezért pontosan fordítva kezdtem el élni az életem. A másik ember testével való szerelmes egyesülés úgy érintett, miként másokat a legkedvesebb lény váratlan elveszítése. Nem életre keltett, hanem életre pusztított. Egy új nyelven kellett volna megtanulnom beszélni, de a halál volt az anyanyelvem” – írja többek között annak az évtizednek a történetétől, amely az Emlékiratok Könyvé-nek megírását megelőzte. Valóban: egyetlen esszéje sem szakad el a haláltól, a halálfélelemtől. Szól esszéiben a szenvedés, a szeretet, a boldogság összeforrottságáról. Hogy e három fogalomban nincs alárendeltség, hogy a boldogság nem a szenvedés hiánya, hanem a szeretet beteljesedése. S keresi az öröm helyét is.
Azokat az érzéseket-élményeket kerítik be Nádas Péter esszéi, amelyek élni, amelyek írni küldik vagy egyszerűen engedik. Olykor megállítják, olykor mintha vezetnék a tollát. Ezeknek az érzéseknek centrumában pedig egy hiány áll,… (tovább)
Játéktér 20 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1988
Kedvencelte 1
Most olvassa 1
Várólistára tette 10
Kívánságlistára tette 10
Kiemelt értékelések
Őszinte, önfeltáró, szép és gyötrelmes filozofálgatás, egy élmény, ahogy a betűk lassan szavakká, mondatokká, végül gondolatokká álltak össze a fejemben. Jó, hogy kicsit küzdeni kellett, nem csak úgy siklott a szemem a papíron. Ha így tudnék írni, gondolom, akkor boldog ember lennék, aztán eszembe jut a Hazatérés, hogy talán mégsem. Mind elgondolkodtató írás, de a kedvencem a fent említett kitárulkozás volt.
Igazi agytorna. Izzadságszagúra olvastam magam, de ez nem a szöveget minősíti. Azzal semmi baj nincs, többszöri nekifutásra eljutok a majdnem értem állapotába is. Nekem kell ehhez feltornáznom magam valamiképpen. Ezt éreztem a Mese a tűzről és a tudásról, az Isteni rész, emberi rész című esszék olvasásakor.
Két írás nagyon tetszett. Szerkezete, gondolatisága, mélysége, de főként különlegessége, eredetisége miatt kiváló olvasmány volt a Mélabú. És a Hazatérésből sokat tanultam. Ennyire őszinte szakmai önéletrajzot nem olvastam még. A hiteles írói hang megtalálásához eljutás, a megvívott belső csaták leírása, azoknak az értékeknek a megfogalmazása, amelyeket majd későbbi műveiben csodálhatunk – igazi bepillantás volt. (Ha újra kézbe veszem, ez utóbbi miatt teszem.)
Ez volt az első találkozásom Nádas Péter esszéivel. Nem csalódtam.
Különösen tetszett a Hazatérés című írása. Az őszintesége, a kitárulkozása. Nem is találkoztam még ilyen őszinte vallomással. Köszönöm az élményt, Péter.
Népszerű idézetek
Képzeletem nekilendült. Figurák, arcok, testek, gesztusok, ruhák áradtak rám összes szavukkal és szagukkal. Úgy éreztem, elszállok boldogságomban vagy belefulladok bőségükbe. Valami csodálatos, néma jegyzőre lenne szükségem, aki hallaná, hogy mit gondolok, és látná a látottaimat, aki mindezt papírra vetné. Végtelenül gazdag lettem, dúskáltam földi javaimban. Feküdtem az ágyon, és meg se kíséreltem többé a tiszta papír elé leülni. Éreztem, hogy játékomnak van valami rejtélyes, szép szabálya. Hagyni kell, képzeletem tombolja ki magát, hiszen ha már ilyen bőségben vagyunk, akkor nyugodtan hagyhatom, hogy hulljon a férgese. Még csak jegyzeteket se készítettem. A leírt szó megköt, nem akartam megkötni magam. S a képzeletem egy idő után tényleg szelektálni kezdett, rendezett, átcsoportosított, s az állandóan újraalakított rend szerint képzett újabb részleteket és íveket.
Hazatérés
Megtanultam, hogy a mondatoknak ilyeténképpen ritmusa, a szöveg egészének sajátos lélegzetvétele van. Ami az olvasó szempontjából azt jelenti, hogy nem csak a szemével, hanem a lélegzetének ritmusával, s ebből következőn a vérnyomásával is olvas. Az interpunkció közvetlen kapcsolatban áll a fiziológiával.
15. oldal (Hazatérés)
A formás és a formátlan, a közvetett és a közvetlen szépen szembe nézne egymással, s egy olyan szerkezetet nyernék vele, ami egyrészt a megszólalásig hasonlítana a klasszikus regény szerkezetére, másrészt különbözne tőle, hiszen a különböző stilisztikai értékű fejezeteknek nem csupán önálló jelentésük lenne, hanem hídként kötnék össze a bennem olyannyira ellentmondót és különbözőt. Egy olyan megnyugtatón átlátható szerkezet alakulna ki így, amelyben a különböző, ellentétes tartalmú elemeket és motívumokat az önmagamnak való ellentmondás minden látszata nélkül egymásba tudhatnám játszatni.
Hazatérés
Az élet természetes menete szerint az ember nagyon sokáig totálisan süket marad a halálra; fölfogja ugyan, ám nem válik közeli élménnyé benne, rítusokat rendez köré, élcelődik, óvastosan közelítgeti, de már jóval túl az önnön testéből előhívható kéj, majd a másik ember testében meglelt szépsség élményének korszakán, s jóval túl a saját kéj és az idegen szépség egyesíthetőségének szerelmes élményein, csak sokadszori csalódásainak, vereségeinek túloldalán, felnőttkorának sivatagába érve kezd igazán foglalkozni vele, hogy aztán időre fölnőhessen hozzá, ha egyáltaán sikerül felnőnie.
Kiderült továbbá, hogy egy papíron létrehozható szöveg valósága nem tévesztendő össze az emlékeinkből előhívható élet valóságával.
28. oldal, Hazatérés
Hasonló könyvek címkék alapján
- Esterházy Péter: A szavak csodálatos életéből 93% ·
Összehasonlítás - Esterházy Péter: Az elefántcsonttoronyból 93% ·
Összehasonlítás - Esterházy Péter: A halacska csodálatos élete 88% ·
Összehasonlítás - Esterházy Péter: A szabadság nehéz mámora 88% ·
Összehasonlítás - Esterházy Péter: A kitömött hattyú 88% ·
Összehasonlítás - Faludy György: Jegyzetek a kor margójára 98% ·
Összehasonlítás - Gárdonyi Géza: Mai csodák 96% ·
Összehasonlítás - Szerb Antal: A varázsló eltöri pálcáját 94% ·
Összehasonlítás - Szerb Antal: Hétköznapok és csodák 98% ·
Összehasonlítás - Krasznahorkai László: Seiobo járt odalent 93% ·
Összehasonlítás