Évkönyv 36 csillagozás

Ezerkilencszáznyolcvanhét-ezerkilencszáznyolcvannyolc
Nádas Péter: Évkönyv Nádas Péter: Évkönyv Nádas Péter: Évkönyv Nádas Péter: Évkönyv

„Ami nem történik meg, bár elvileg megtörténhetne, nem föltétlenül úgy jelentkezik, mint valamilyen lehetséges történés hiánya, hiszen következményeiben épp olyan végleges, végzetes vagy erős lehet, mint mindaz, ami megtörténik. Ha nem így lenne, akkor nem foglalkoztatna ez a kérdés. Másfelől, ha valami nem történik meg velünk, akkor a történés hiánya történik meg. Vagy fordítva is gondolkodhatunk a dolog felől: amikor úgy érezzük, hogy most pedig valami egészen kivételes történik velünk, csak éppen nem értjük, hogy miért, miért éppen most, miért nem mással, miért éppen velem, akkor tán olyan történések hatása alatt állunk, amelynek se szereplőit, se az őket mozgató erőket nem ismerjük, holott ezek az idegen erők bennünk éreztetik hatásukat, tehát megtörténnek.”

Eredeti megjelenés éve: 1989

Tartalomjegyzék

>!
Jelenkor, Budapest, 2021
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636769413
>!
Jelenkor, Budapest, 2021
320 oldal · ISBN: 9789636769864
>!
Jelenkor, Pécs, 2012
344 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636765101

2 további kiadás


Enciklopédia 28

Szereplők népszerűség szerint

Nádas Péter · futó · Jean Genet · Légió

Helyszínek népszerűség szerint

Róma


Kedvencelte 7

Most olvassa 6

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 19


Kiemelt értékelések

Csabi>!
Nádas Péter: Évkönyv

Nádas Péter: Évkönyv Ezerkilencszáznyolcvanhét-ezerkilencszáznyolcvannyolc

A könyvet befejezve szokásom szerint keresgéltem a neten, kritikákat, recenziókat, hogy oda linkeljem a könyv adatlapjára, mégis csak okosabb dolgokat lehet ott olvasni, mint amiket én összehordok. Nem könnyű ez ilyen régen (értsd ante-internet) megjelent könyveknél, általában régi folyóiratok beszkennelt archívumaiban kell kutakodni, szinte érződik a por szaga a megsárgult lapokat pörgetve. De hopp, egy Youtube videó bukkan fel a találati listában, kattintok, és eláll a szavam. Vidám zene, és alul a felirat: Magyar nyelv és irodalom, 8. osztály, általános iskola. Mivan?, mondom, így egyben, ez biztos egy másik Nádas Péter lesz, egy névrokon, az Évkönyv meg amúgy is egy kutya közönséges cím, hát előfordul az ilyen. De nem, a fahangú, karótnyelt pedagóg kétségkívül erről a Nádas könyvről beszél. Mit beszél, makog. De mindegy, nem ez a lényeg (vagyis dehogy nem, azoknak a tanulóknak, akiknek ő próbálja átadni a magyar irodalom szeretetét, nagyon is ez a lényeg), hanem hogy 8. osztály, irodalom. Elképzelem 8. osztályos unokaöcsémet, amint a kezébe nyomnak ebből a könyvből akár csak egy részletet is… nem, inkább nem képzelem el, annyira abszurd. Nemrég pont Jókai kapcsán merengtem a kötelező olvasmányokról, de hát ez, ez abszolút átesés a ló túlsó oldalára, arccal bele a lócitromba. Mindkét véglet az irodalom megutáltatásához vezet (főleg abban az előadásban, ahogy fent említett pedagóg a kis slideshow-jában levezeti, hát még jó, hogy nem ezt láttam előbb, mert akkor én sem olvasom el a könyvet. Legrosszabb, már a feledés köde által jótékony homályba száműzött iskolai „élményeim” idéződtek fel).

Nádas könyve nem hogy nem gyerekeknek való, de a felnőttek közül is csak az irodalomban és a filozófiában jártasabbjának, így nem csoda, ha magam is legfeljebb közepesre vizsgáztam magam előtt, ami a könyv megértését illeti. Hogy mi is lenne ez a könyv, nos, a fenti videóban szellemi naplónak titulálják, ami feltételezi, hogy vannak szellemtelen naplók is, és valóban vannak, csak azokat nem adják ki könyv alakban. Szóval naplónak nem nevezném, főleg, mert a legkevesebbet foglalkozik benne az éppen vele történő dolgokkal (ilyen kivétel mondjuk, amikor a rendszeres futásairól beszél a környező dombokon, vagy a falusi szomszédjával beszélget), inkább esszék és elbeszélések sorozata ez, keresztmetszete annak, hogy mik fordulnak meg egy író fejében egy év alatt. Azt nem tudom, hogy előre eltervezett volt-e a kötet, vagy a végén jött a gondolat egy év termését kötetté rendezni, de mindegy is. Változatos témák merülnek fel, a fent említett futáson kívül pl. egy külföldi tartózkodása alatti különös találkozás, hosszasan ír egy gyerekkori szerelméről és barátjáról, akikkel különös szerelmi háromszöget alkottak, van egy hosszabb elbeszélés, ami a római korba visz vissza, és a végén a talán legmegrendítőbb írás, egy idős, beteg barátnőjének utolsó napjai. Mindez a lehető legegzaktabb nyelvi és szellemi szinten megfogalmazva. Sokszor olvastam vissza mondatokat, hogy a megértés csöböréből egy kicsit loccsintsak elmém szikkadt vályújába.

Visszatérve a mondandóm elejére, az irodalom nem arra való, hogy kiherélve, kilúgozva tananyaggá silányítsák erre hivatott szakemberek, hanem hogy olvassuk, mert hát mit ér tudni Petőfi születése napját, ha nem olvastuk örömmel egyetlen versét sem? Nádas ebben a könyvében meg aztán nem kínál olcsó megoldásokat, annál inkább egy olyan könyvet, amit érdemes bármikor újra olvasni, akár részleteiben is, a szellemi kaland kedvéért.

1 hozzászólás
Kuszma>!
Nádas Péter: Évkönyv

Nádas Péter: Évkönyv Ezerkilencszáznyolcvanhét-ezerkilencszáznyolcvannyolc

Amikor a futásról beszél, Nádas Péter azt a megállapítást teszi, miszerint ez a mozgás nem a láb, hanem a lélegzet dolga. Így fordulhat elő, hogy a kezdő futó örömmel fogadja a lejtőt, mert a test önsúlya meggyorsítja lépteit, és nem veszi észre a csapdát: hogy elveszíti közben az egyenletes légzés harmóniáját, ami később, a következő kaptatónál hátrányára válik. És ez az analógia az Évkönyv esetében is megállja a helyét. A Nádas-szöveg ugyanis nem szem, hanem lélegzet dolga. Itt is akad rész, ami könnyelműségre csábít: az ember legszívesebben rohanna át bizonyos mondatokon, mert hálás, hogy valamiféle történetszálra bukkant, de ez esetben úgy fog nekicsapódni a soron következő mélyanalízisnek, akár a falnak. Vannak Nádas-mondatok, amelyek a végleges igazságok álruháját öltik magukra. Olyanok, mint a kulcsok, amelyek egy gondolatot zárnak le. (http://moly.hu/idezetek/418449) De ha jobban megnézzük őket, rájöhetünk, inkább letérők, rejtett, vonzó ösvények, amik – maradjunk a futás analógiájánál – arra csábítanak, hogy elhagyjuk a fő csapást, és messzire kalandozzunk a sűrűben. Tehetünk így, de akkor a szöveg labirintussá válik, ahol eltévedünk – tegyük hozzá, egy ilyen labirintusban eltévedni is öröm. De a lélegzetre vigyázni kell.

Nádas Péter sokat kíván az olvasótól. Talán túl sokat. De cserébe olyat tud felajánlani, amit lehet, senki más: a mondatok pontos és mély gyönyörűségét. Vagy pontos és gyönyörű mélységét. Vagy mély és gyönyörű pontosságát. Kinek-kinek szája íze szerint.

7 hozzászólás
dacecc>!
Nádas Péter: Évkönyv

Nádas Péter: Évkönyv Ezerkilencszáznyolcvanhét-ezerkilencszáznyolcvannyolc

Nem tudom, hogy szerencsés döntés volt-e ilyen tematikába foglalni a szövegeket, az ember várna valamiféle keretet, nagyobb koncepciót, de Nádas – mint általában szokta – nem idomult a megszokott olvasói elvárásaimhoz. Amúgy kivétel nélkül remek szövegek, egyedül a December hagyott bennem kérdőjeleket, azt hiszem tudom, mit szeretett volna vele, de a többi esszé(?) között nem éreztem az erejét, ami persze csak Nádashoz mérten értékelhető kritikaként. Remek kötet, amit a Nádas téglák közti szünetekben érdemes beépíteni olvasmányaink közé.

tgorsy>!
Nádas Péter: Évkönyv

Nádas Péter: Évkönyv Ezerkilencszáznyolcvanhét-ezerkilencszáznyolcvannyolc

Egy év
Egy szerelem
Egy korszak
Egy élet

1 hozzászólás
Nyájas_Olvasó P>!
Nádas Péter: Évkönyv

Nádas Péter: Évkönyv Ezerkilencszáznyolcvanhét-ezerkilencszáznyolcvannyolc

Eléggé vegyes kép alakult ki bennem a könyvről: némely részeit imádtam, némelyeknél – valószínűleg saját hibámból – elveszítettem a fonalat, és nem, vagy nem abban a mélységben fogtam fel, amelyben kellett/lehetett volna. Ez nyilván az én rossz olvasási technikámnak tudható be, de akkor is többször előfordult, hogy olvasás közben „elváltam” a szerzőtől, és nem haladtam vele együtt úgy, ahogy arra szükség lett volna. Amikor viszont igen, akkor hatalmas élményt nyújtott a mű, és csak olyankor értettem meg igazán, mennyire jó lett volna az egészet ilyen mélységben megérteni. Helyenként azonban ehhez én sajnos kevésnek bizonyultam: többször előfordult, hogy egy-egy részt újra kellett olvasnom, mert egész egyszerűen nem értettem a szerző gondolatmenetét, kifejtetlennek, elnagyoltnak éreztem a gondolatok közötti váltásokat, a közöttük lévő kapcsolatokat nem mindig értettem meg teljesen. Miközben rájöttem, hogy ez kizárólag az én hiányosságom.

De ne erről beszéljünk, hanem azokról a részekről, amikor teljes volt az élmény, és szerencsére a regény legnagyobb részében azért ez így volt.

Nem is tudom, lehet-e ezt regénynek nevezni egyáltalán a szó hagyományos értelmében: nehéz eldönteni ugyanis, hogy elegendő-e a kohézió az egyes fejezetek között ahhoz, hogy egységként kezelhessük őket, és ha ezt szükséges feltételként fogadjuk el a „regény” minősítés odaítéléséhez, akkor bizony el kell gondolkodni rajta. Ez egyébként szerintem megítélés kérdése: ha valaki több kapcsolatot lát egyes részek között, annak inkább regényszerű a történet. Kétségtelenül van azonban összetartó szál a fejezetek között, még akkor is, ha nehezebb megfogalmazni, hogy pontosan mi is az. Például az egészen hihetetlen mélységekbe menő önreflexió az. Sokszor olyan a regény, mintha egyes pillanatokat kimerevítene, teljes egészében megállítaná az időt, és ekkor módszeresen, alaposan nekiállna annak minden vonatkozását kielemezni. Tipikusan ilyen például a taxis borravalóra várakozását leíró rész. Úgy tesz Nádas, mintha megállítaná, és mikroszkóp alá helyezné a helyzetet szereplőstől, lelkivilágostól, gondolatokkal, környezettel, előzményekkel, lehetséges következményekkel, kulturális meghatározottsággal együtt, és minden vonatkozásában a legalaposabban leírná azt. Mélyen emberi helyzetek ezek mind: és többségük tulajdonképpen az embert magát, és az ő működését mutatja be.

Különösen tetszettek a – nevezzük így – betéttörténetek (bár bizonyos értelemben minden fejezet az), mint például a futást leíró epizód. Ezek önmagukban is teljes, kerek egységek, melyek akár magukban is olvashatók lennének. Ezeknél szintén folyamatosan jelen van az önreflexió, a környezettel való kapcsolat tudatos és állandó analizálása, az ember gondolkodásmódjának, viselkedésének állandó okkeresése.

Végig azt éreztem a regény olvasása közben, hogy a szerző Gondolkodó Ember, aki nem tud, és nem is akar úgy élni, hogy közben ne értelmezze és elemezze állandóan önmagát és környezetét. Ez a képesség egyrészt áldás, másrészt kissé biztosan teher is, hiszen borzasztó energiákat kíván. Viszont ilyen műveket eredményez.

e_l_l_a>!
Nádas Péter: Évkönyv

Nádas Péter: Évkönyv Ezerkilencszáznyolcvanhét-ezerkilencszáznyolcvannyolc

Nádas Péter idén lesz 80 éves, így az ehhez kapcsolódó kihívásra olvastam el az évkönyvet, az itthon fellelhető kötetek közül, ez volt az egyedüli, amit nem olvastam még. Na, nem mintha annyira sok Nádas sorakozna itthon.
Féltem az Évkönyvtől, de igazából feleslegesen. Voltak részek, amelyek annyira nem kötöttek le, de ebből volt a kevesebb. Szívesen ott voltam Nádassal és a gondolataival az erdőben futás közben, a délutáni séták során, amikor mindig pont ugyanott és ugyanazzal a férfival találkozott az utcán többször egymás után, az ifjúkori furcsa szerelmi háromszögben, Gombosszegen a kertben a rotációs kapa használatának megtanulásakor és az idős és beteg barátja utolsó heteiben is. Vagy mindezek a történések és találkozások csak a képzeletének a szüleménye volt, amiket extra aprólékosan és kielemezve írt le. Zajlottak az események, illetve azok leírása és közben mindig, párhuzamosan, közbe-közbe természetesen betörve jöttek és mentek az elmélkedések, a cselekedetek, történések kielemzése is.
Természetesen csak ajánlani tudom, hogy merüljön el mindenki ezekben a történetekben, amelyek megírása egy évbe tellett (?!) 1987 februárjától 1988 januárjáig.

bartha_zoli P>!
Nádas Péter: Évkönyv

Nádas Péter: Évkönyv Ezerkilencszáznyolcvanhét-ezerkilencszáznyolcvannyolc

Néha szembejön egy-egy olyan könyv vagy szerző, amiről/akiről ugyan addig semmit sem tudtam, de a könyv a bolt polcán első ránézésre olyan bizalmat gerjeszt bennem, hogy gondolkodás és a fülszöveg olvasása nélkül viszem a pénztárhoz. Anno így kezdődött ismeretségem Nádas Péterrel is a Párhuzamos történetek kapcsán.

A fenti művel ellentétben itt több, önmagához képest rövidebb, azonban egymással mégis kapcsolatban lévő írás, naplószerű bejegyzés található, de a lényeg számomra nem változott. Mindig is lenyűgözött Nádas Péter azon képessége, ahogy az élet látszólag jelentéktelen, apró momentumaiból képes szívtépő, néha -derítő, lélekölő vagy -emelő történeteket alkotni, melyek sokáig velem maradnak. Félelmetes precízióval olvassa az emberi lelket és veti papírra, ami a történtek során lecsapódik benne.

Hasonlóan az eddigiekhez imádtam ezt a könyvét is, és már oda-oda tévedek a könyvespolchoz, hogy meglessem, melyik is lesz a következő tőle…

olvass_s>!
Nádas Péter: Évkönyv

Nádas Péter: Évkönyv Ezerkilencszáznyolcvanhét-ezerkilencszáznyolcvannyolc

Egy könyv azokból az időkből, amikor még őszinte és hiteles volt *****


Népszerű idézetek

Chöpp >!

Az út valamelyest megismerhető, én maradok kiismerhetetlen.

217. oldal

Nádas Péter: Évkönyv Ezerkilencszáznyolcvanhét-ezerkilencszáznyolcvannyolc

Kapcsolódó szócikkek: út
Chöpp >!

Nincs olyan nagyság, amely ne meghatározott számú kicsinységből állana.

246. oldal

Nádas Péter: Évkönyv Ezerkilencszáznyolcvanhét-ezerkilencszáznyolcvannyolc

5 hozzászólás
Chöpp >!

Az autó nem más, mint egy kínban és reményben fogant kényszeres szabadságeszme tárgyi képződménye, s valamennyien a foglyai vagyunk. Az autóban a természet foglyai közlekednek az igényeik szerint letarolt térben, és boldogan kormányozzák a magánzárkájukat.

33. oldal

Nádas Péter: Évkönyv Ezerkilencszáznyolcvanhét-ezerkilencszáznyolcvannyolc

Kapcsolódó szócikkek: autó
Chöpp >!

A fölfelé mindig a fejlődéshez, a lefelé mindig a változáshoz társul a lélekben.

219. oldal

Nádas Péter: Évkönyv Ezerkilencszáznyolcvanhét-ezerkilencszáznyolcvannyolc

Kapcsolódó szócikkek: fejlődés
1 hozzászólás
Chöpp >!

Ha futsz, akkor kölcsönösségi helyzetbe kerülsz az elemekkel, s azonossá leszel az úttal; civilizált elmének nincsen miről ítélnie.

230. oldal

Nádas Péter: Évkönyv Ezerkilencszáznyolcvanhét-ezerkilencszáznyolcvannyolc

Kapcsolódó szócikkek: futás
8 hozzászólás
Chöpp >!

Nem az a látó, aki nem vak.

255. oldal

Nádas Péter: Évkönyv Ezerkilencszáznyolcvanhét-ezerkilencszáznyolcvannyolc

Chöpp >!

A halál az élettől csupán annyiban különbözhet, amennyiben ugyanannak a dolognak a másik oldala.

9. oldal

Nádas Péter: Évkönyv Ezerkilencszáznyolcvanhét-ezerkilencszáznyolcvannyolc

Kapcsolódó szócikkek: halál
Csabi>!

Az édességek pultjánál dolgozott és a horizontig bánatos fiatalasszony volt.

212. oldal

Nádas Péter: Évkönyv Ezerkilencszáznyolcvanhét-ezerkilencszáznyolcvannyolc

Kapcsolódó szócikkek: hasonlat
tgorsy>!

A szabadságnak nincsenek fokozatai. Vagy szabad vagyok, vagy nem vagyok szabad.

31. oldal

Nádas Péter: Évkönyv Ezerkilencszáznyolcvanhét-ezerkilencszáznyolcvannyolc

Kapcsolódó szócikkek: szabadság
Chöpp >!

Semmi nem kezdődik elölről, mert semmi nincsen, ami ne valamiből folytatódna.

220. oldal

Nádas Péter: Évkönyv Ezerkilencszáznyolcvanhét-ezerkilencszáznyolcvannyolc


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló
Krasznahorkai László – Ornan Rotem: A Manhattan-terv
Faludy György – Eric Johnson: Jegyzetek az esőerdőből
Karinthy Ferenc: Napló I-III.
Radnóti Miklós: Ikrek hava
Esterházy Péter: A szavak csodálatos életéből
Krasznahorkai László: Seiobo járt odalent
Esterházy Péter: Az elefántcsonttoronyból
Krasznahorkai László: Az ellenállás melankóliája
Krasznahorkai László: Rombolás és bánat az Ég alatt