Drámák 20 csillagozás

Nádas Péter: Drámák

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Eredeti megjelenés éve: 1996

Tartalomjegyzék

>!
Jelenkor, Pécs, 2001
356 oldal · ISBN: 9789636760434

Enciklopédia 3


Kedvencelte 4

Most olvassa 2

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

Bla IP>!
Nádas Péter: Drámák

Némileg zavarba jöttem, amikor Nádas korai drámáit olvastam. Ezek ugyanis a hagyományos drámafelfogásban nemigen értékelhetők. Posztmodernek. Új drámafelfogást követelnek! Talán ezek az írásos színdarabok azért nehezen értelmezhetők számomra, mert majd csak a színházi előadásukban válnak igazi műalkotássá. Ahogy ez korábban, – és nélkülem – meg is történt, hisz a bemutatók után hasonló zavarodottság, ill. szélsőséges megnyilvánulások is előfordultak. Azt hiszem az olvasóknak és a színházakban a közönségnek még fel kell nőnie e posztmodern felfogáshoz. Engem csak egyes részletek fogtak meg, ehhez még fejlődnöm kell…

Dün P>!
Nádas Péter: Drámák

Tulajdonképpen hat dráma, hat igen különleges dráma.
A Protokoll mókás: a protokollra, tiszteletre, szabályokra való kínosan ügyelés és a tolmácsolás és az abból eredő félreértések ügyefogyottsága.
A Találkozás… A Találkozás egyszerűen drámai.
A Temetés… Hát abból csak azért nem idéztem, mert az egész drámát beidézném szívem szerint. Brutális. Brutálisan gyönyörű, őszinte, fájdalmas, megfagyasztja az ember szívét, aztán egy kalapáccsal ripityára zúzza.
(A maradék három dráma sem maradt hatástalan nálam, de azokról nem tudnék írni, talán mert inkább hangulatot hagytak maguk után.)

ja és tanultam egy új szót is: kekk, azaz neveletlen, tiszteletlen

1 hozzászólás
szöszmösz I>!
Nádas Péter: Drámák

Érdekes ez a Nádas. Kicsit ijesztő és komor világokat alkot, amitől most kicsit idegenkedtem. Azért egy-két drámát szívesen megnéznék színpadon is a kötetből, bár nem tudom mennyire érett már ehhez a magyar színjátszás és közönség…


Népszerű idézetek

n P>!

A zenekari árok ezúttal nyitva van. Derengő mélyében a zenészek még nem foglalták el helyüket. Három kottapult kis fénye világít.

A zenekari árokban dobogó vagy valamiféle magasítás biztosítja, hogy amikor a zenészek helyet foglalnak majd hangszerük mellett, fejük a rivalda vonala fölé emelkedjék, s így a játék ideje alatt látványként is állandóan jelen legyenek.

A három hangszer, a csembaló, a cselló és a lant együttese, éppen úgy, miként a korai barokk operában, a mondatok elején, tartalmilag fontos szövegrészek indításánál avagy valamilyen kiemelt jelentőségű szónál, felkiáltásnál vagy különös hangsúlynál egy akkordot fog megütni, és ezt a hármashangzatot bizonyos esetekben egészen a következő jelzésig, a következő váltásig tartja continuót játszik tehát.

Ám hangsúlyozottan fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy a continuo akkordjait nem kísérőzeneként, illetve nem zenei aláfestésként kívánom alkalmazni. Úgy képzelem, hogy a continuo akkordjai helyi értékük szerint kiegészíthetik, fokozhatják, cáfolhatják, folytathatják, megsemmisíthetik, ellenpontozhatják vagy elmélyíthetik az adott szövegrészben megnyilvánuló érzelmi tartalmakat, de ugyanakkor a szövegtől független önállósággal is rendelkezniük kell, nagyobb léptékű, egésszé alakuló, tehát egyenrangú zenei szerkezetet kell teremteniük, s így ennek a szerkezetnek mintegy drámai módon szembe is kell fordulnia a szövegből épülő szerkezettel.

Nagyon lassan, méltóságteljesen megy föl a függöny.

97. oldal Találkozás

3 hozzászólás
Dün P>!

JÓSKA
Még soha nem voltam szerelmes. Nem tudhattam, hogy lehetséges valami olyan, amit az ember nem érthet: mi az, amiért szerethetik? Olyannak képzelem a szerelmedet, hogy felfedezed bennem azt, amit én nem is ismerek, valami fontosat, s ez számomra olyan meglepetés és megrázkódtatás, hogy megadom magam, kezes leszek és szelíd, s azt adom magamból neked, ami csak a tiéd, mert nélküled nem is létezett. Így képzelem.

71. oldal (Takarítás)

mosolytó>!

MÁRIA »c Nem tudjuk, hogy mennyi időt kell együtt töltenünk,« de abban az esetben, ha mégis megéhezne, nem kell szégyenkeznie, meg tudom kínálni. Kekszet ugyanis tartok itthon. A vendéget azért kínáljuk, tanította megboldogult édesanyám, hogy valamivel kárpótolhassuk az időért, amiről értünk lemond. Megfigyelte? Ez ősidők óta így szokás. Én évek óta senkit nem kínáltam. Senki nem adta egyetlen percét se nekem. Egyedül vagyok, de emiatt semmi fájdalmat nem érzek. Cukorral issza?

Találkozás

Dün P>!

Vak a vágy, és süket a várakozás. A léleknek ezek a részei nem tudnak elválni egymástól, nem tudnak egymással elvegyülni, és nem tudnak egymással összefonódni. Ketten kétfelé húzzák az élő testét. A várakozás arra kér haladékot, amit siettet a vágy. […] A vágyakozás megállít, a vágy elragad. A majd hiába lesi a most szavát, a most nem láthatja a majd tekintetét. […]
De a várakozás sem rózsásabb ennél. Miként a vágy, ez is tárgyat keres magának. S ahogyan a vágynak a szomjúság, a várakozásnak a remény lesz az első és az utolsó szava. Megvárom, míg vége lesz, ez az egyetlen reményem, így beszél magához az ember. Ha azonban vége, akkor ezzel együtt a reménye is eltűnik. Ha pedig eltűnik, akkor a várakozásnak végtelenné és reménytelenné kell változnia ettől a tudástól.

Ünnepi színjátékok - Útvesztő

Kapcsolódó szócikkek: remény · vágy · várakozás
Dün P>!

„HEITERKEIT INS LEIDEN” – egyik délelőtt kitettem ezt a három Hölderlintől való szót a szobám falára, hogy ne fájjon annyira.
„DERŰT A SZENVEDÉSBE”

Egy próbanapló utolsó lapjai

neko>!

Szeretném, ha a testem, ez a sok szükséges hús, csont, szőr és bőr, minden, ami vagyok, egy egészen kicsi ideig a te szagod lehetne. A gyomrod szaga, a szád szaga, a hónaljad szaga, az ágyékod szaga, a lábszagod. Így szeretlek. Szeretném, ha csak egy egészen kicsit, nem sokáig, csak nagyon kicsit, a mozdulatod lehetnék, nem kívánok sokat, ha csak annyid lehetnék, ahogyan most a kezed a homlokodhoz kapod.

Temetés

madárka>!

SZÍNÉSZ
Megírt szöveget mondok, előírt mozdulatokat teszek. Azt játszom el, hogy nem létezem, miközben vagyok.
Megáll, tapogat, érzi, hogy elvétette az irányt.

SZÍNÉSZ
Azt játszom el, hogy ezt a mozdulatot én teszem, ebben a pillanatban. Azt játszom el, hogy ezt a mondatot én mondom, ebben a pillanatban. És nem én vagyok-e, ha kimondom, ha megteszem, amit mások képzeltek rólam el? Ezt a hamisságot játszom. És ez is egy gondolat.
Elindul, majd hirtelen visszafordul és megáll.

Temetés

madárka>!

SZÍNÉSZ
Az első kép, amit érdemes volt megőriznem a világról. Te vagy. Mintha attól születtem volna meg, hogy hívtál, s én mentem, s ott álltunk az előszobában a saját döntésünkre bízva, s megfoghattalak. Most a szó segít. Segít elmesélni. Érzem a kezemben a fejed, az ujjamon a hajad.

Temetés


Hasonló könyvek címkék alapján

Esterházy Péter: Rubens és a nemeuklideszi asszonyok
Esterházy Péter: Én vagyok a te
Esterházy Péter: Búcsúszimfónia
Parti Nagy Lajos: Molière-átiratok
Spiró György: Honderű
Szabó Magda: Az a szép, fényes nap
Spiró György: Koccanás
Závada Pál: Janka estéi
Spiró György: Drámák VI.
Hamvai Kornél: Hóhérok hava