A ​Biblia és más régi történetek 21 csillagozás

Nádas Péter: A Biblia és más régi történetek

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A Biblia és más régi történetek a szerző két korai kötetének írásaiból közöl válogatást. Félelemről, gyűlöletről, agresszióról szólnak történetei, a védekezés sajátos torz mechanizmusáról, az ártatlanság minimumra redukált lehetőségeiről egy megbolydult, eltorzult, hamissá vált világban. Az elbeszélések hősei gyakran gyerekek; de a gyermeklélek Nádas írásaiban korántsem a paradicsomi ártatlanság színtere. A Biblia főszereplője egy kisfiú, aki egy morált vesztett közegben, annak részeseként döbben rá, hogy milyen átláthatatlanul szövevényes, hamis közegben él, hogy milyen könnyen mocskolják be itt, ami tiszta, jó, és egyszerű; s irtózatos erőfeszítéssel próbálja szétvágni maga körül a hazugság szálait. – A város szeméttelepére épült és arra szinte ráragadt, ócska házai között játszódik egyik legszebb, Bárány című írása. A történet egy sérthetetlenné nemesedett, tiszta, erős jellemű öregember tragédiája köré fonódik.

Eredeti megjelenés éve: 1988

Tartalomjegyzék

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1988
314 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631538028

Enciklopédia 2


Most olvassa 2

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

Csabi>!
Nádas Péter: A Biblia és más régi történetek

Csak sajnálni tudom, hogy ilyen későn került a kezembe ez az elbeszélés kötet. Egyrészt jól megalapoz a Nádas-mitológiának, ami elég nagy segítség a későbbieket olvasva, másrészt úgy éreztem, hogy ezek az írások valamiféle összekötő kapcsot képeznek a háború előtti próza, és a modern novellisztika között. Ja, hát harmadrészt meg remek elbeszélések. És hát döbbenet, hogy A Bibliát húsz évesen írta, de még a legkésőbbi darabot (Klára asszony háza) is huszonöt évesen. Ilyen érett hangon megszólalni ilyen fiatalon, ez kivételes tehetséget ígért már akkor.
Ami még újdonság volt ezekben a régi írásokban, hogy itt megcsillan Nádas humora, főleg a Bárány és a Klára asszony háza című elbeszélésekben. A Bárány kimondottan szatirikus, ahogy a szocializmus visszásságait ábrázolja, de egyben tragikus is, ahogy az idős zsidó férfi tragédiáját mutatja be. Úgy tűnik, Nádas sosem csak egy hangszeren játszik egy rövid elbeszélésen belül sem. A Biblia nagy része az „úri” házban játszódik, a kommunista elit önmagában is ellentmondó környezetében, de amikor kilépünk innen, és elmegyünk Szidike után, akkor pillanatok alatt megteremtődik a legmélyebb nyomor képe, hogy szinte fojtogatja az embert. Külön érdeme az írásnak, hogy az író nem csábul el, nem akar igazságot szolgáltatni, nem „nyomozza ki”, hogy ki volt a tolvaj, egyértelműen máshová helyezi a hangsúlyt, így a végére már az olvasót sem érdekli ez a fajta krimi olvasat.
Ha valakinek van kedve szöszölni a PIM oldalán, ingyen is elolvashatja ezeket az írásokat, megéri.

Kek P>!
Nádas Péter: A Biblia és más régi történetek

Az első mű miatt vettem kézbe e könyvet, amit nemrég újra kiadtak önállóan mint kisregényt, de elolvastam a többit is, ha már a könyvtárnak e régi példány volt meg. Nos, a többi se rövidebb, nekem ezek novellának túl hosszúak, vontatottak, túlírtak. Hiányzik belőlük a lényegre törés. A hangulat, az 50-es, 60-as évek hangulata talán átjön, megteremtődik, de ez egyben el is szomorít, hogy pusztán ennyi. A félelem, az elfojtás, a bezárkózás, a hirtelen és értelmetlen agresszió, az irigység, az egymást gáncsolás. Bevallom: nekem a Bárány tetszett…, a többi nem. Majdnem azt írtam, hogy felejthető, de ez sem igaz, vagyis mégis. Mert még most is motoszkál bennem, szinte megemésztetlenül, de már nem tudom felidézni, hogy miért is volt mindez ennyire visszataszító és unalmas és vontatott és nyomasztó. És akkor csak annyi marad: nem kaptam tőle semmi pozitívumot. Akkor meg minek? Aztán elkezdtem kiírni a bejelölt idézeteket, az „esszenciát”. És rájöttem: ennyiből felidéződik az egész. Nos… akkor mégiscsak van bennük valami. És akkor már megint az első, A Biblia: nem tetszett, mert anyám kedvenc tini irodalmát idézte fel többszörösen is, ahol a kamasz lány pénzkereset végett elszegődik dolgozni cselédként valami úri családhoz és elveszik az asszonyka (vagy a lánya?) aranygyűrűje… És naná, hogy a cselédet gyanúsítják meg lopással. Anyámnak ez a semmi kis mű volt tartalma miatt az erkölcsi etalon – felnőtt fejjel mondom: igen, mert a nyomorból jött és takarítással kezdte… És hát itt, e műben is ez a cselédlány vádja, hogy lopott… És még egy hihetetlen véletlen Nádas művével kapcsolatban, hogy még Jójárt nevezetűek is vannak benne! Hja – ennyi a személyességhez, sajnos nekem ezek miatt ez a mű sosem lesz szeretetté. Nem rossz, csak hát lerágott csont. A Bárány zsidó remetéje, aki egyben a telep kitaszítottja is sokkal inkább szívemhez közeli. Pedig hát brutálisabb a maga végével. Ki és mi okozza tulajdonképp a halálát, kimondatlanul is kitapintható és nyugtalanító. Igazi Bárány, aki áldozattá lesz Húsvétkor és megtöri a gyűlölet láncolatát. Bár Nádas könyvét hamarább olvastam, mint Janne Teller Semmi-jét, úgy adódott, hogy az értékelések megírása összecsúszott, s ezért tűnt fel a téma hasonlósága. Azt mondom: e novella ezerszer jobb annál, noha mind a kettő arra keres választ, hogy mi az élet értelme. A kötet többi 4 írásában számomra több a nem, mint az igen – így aztán ezt inkább nem részletezem.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Kek P>!

Kialakították bennem azt a meggyőződést, hogy megalázni csak olyan embert lehet, aki maga is megaláz másokat. S hogy a világ megalázottakból áll, akikben minden sérelem után olthatatlan vágy ébred arra, hogy megalázzanak másokat, de e világméretű, hatalmas törekvés Róth bácsin megakadt. S átcsapott valami egészen furcsa érzésbe, amikor a megalázó rádöbben, hogy törekvéseivel elsősorban önmagát alázza meg.

180. oldal, Bárány

Kek P>!

…nem tudtuk még, hogy félelmetesnek lenni legalább olyan szörnyű, mint félni.

158. oldal, Bárány

Kek P>!

Anyám ajtót nyitott. Apám belépett. Szoktatta szemét a sötéthez, aztán lehajolt anyám szájához.
– Szervusz, pici… – mondta.
– Szervusz.
Elment mellettem.
– Mi van, kisöreg? – kérdezte. – Mi volt az iskolában?
– Semmi, kisöreg – feleltem.
Összehúzta a szemöldökét, és visszanézett. Félúton megállt kezében a táska. Nem tette le.

68. oldal, A Biblia

Kek P>!

Emberekre vágytam, arra, hogy elmondhassak mindent valakinek. Dobolt a csend a fülemben.

41. oldal, A Biblia

Kek P>!

De mit számít a jellem annak, akinek fogalma sincs a jellem különösségének értékéről? Mit számít annak, aki a jellemet istencsapásként fogja fel, mert saját jellemét sem ismerve, önmaga akadályoztatását látja másokban? Mit számít annak, akinek jelleme kis jellemtelenségekből épül jellegtelenséggé?

157. oldal, Bárány

Kek P>!

Míg gyerekek voltunk, félelmeink tárgya egyben tiszteletre méltó is volt szemünkben, mert (miközben elutasítottuk) ösztönösen szerettünk volna hasonlatossá válni félelmeink tárgyához, mert nem tudtuk még, hogy félelmeink tárgyai között is különbség van, mert nem tudtuk még, hogy félelmetesnek lenni legalább olyan szörnyű, mint félni.

158. oldal, Bárány

Kek P>!

Róth Rezsőt én nem ismertem. Szótlanságának okairól tehát csak annyit tudhatok, amennyit saját szótlanságomról, bár nem kétséges, hogy a jelenségek színvonalán kettőnk között óriási különbségek vannak. Mégis róla szeretnék írni (bár tudom, hogy közben magamról írok), mert úgy érzem, hogy ő volt az egyetlen olyan ember az életemben – bármennyire nem vettem ezt akkor észre –, aki éppen észrevétlensége folytán mély hatást gyakorolt rám. Léte és sorsának tanulsága megfertőzött. Megfertőzött – talán azzal a tudattal (nagyon nehéz pontosan szavakba öntenem), hogy az ember bármennyire is szeretné az ellenkezőjét bebizonyítani magáról, és főleg másokról, s bármennyire is zavarja ez, titokzatos lény. Maga a titok.

162-163. oldal, Bárány

Kapcsolódó szócikkek: Róth Rezső
1 hozzászólás
Kek P>!

A tőlünk idegen életformára méretezett hat szoba avittnak tűnt, városi lakásunk után, és álmélkodásra késztetett a márványborítású előszoba és a kékcsempés, teremnek beillő fürdőszoba. Bútoraink elvesztek az óriási falak között, fűteni nem lehetett a hat szobát, így a csodálkozással vegyes örömből lassanként bosszúság maradt. Anyámék végül felajánlottak két szobát leválasztásra.
     Fiatal házaspár költözött mellénk. Hónapszámra nem láttuk őket. Nagy volt a kert.

7. oldal, A Biblia

Kek P>!

     Hozta a következő fogást. Zsíros krumplit és rántott kelkáposztát (hús helyett).
Anyám nyújtotta a levesestányérokat.
– Majd megnézem a városban, van-e hús – mondta.
– Hozzál vagy három kilót – kérte nagyanyám –, lesütöm, úgy eláll. – Kivonult a tányérokkal.
– Mama! – szólt utána anyám. – Üljön le csak egy kicsit, akarok valamit mondani magának. – Nagyanyám szélsebesen visszalépett, és lerakta a tányérokat az asztalra.
– Gézával beszéltük, hogy felveszünk valakit. Magának már sok ez a lakás.
– Á, nem kell. Megcsinálom én – mentegetőzött nagyanyám, és ebben a mentegetőzésben benne volt az öröm, hogy gondolnak rá, a féltékenység, hogy valaki jön a lakásba, a félelem, hogy nem lesz miről panaszkodni, a büszkeség, hogy ő azért még mindent meg tud csinálni, és a nagyvonalúság, hogy nem kell a pénzt szórni, hiszen itt van ő is.

17. oldal, A Biblia

Kek P>!

Nem tudtak róla semmit. Pedig őslakó volt a telepen.
Voltak a telepen őslakók, későbbiek és betolakodottak. A három réteg élesen elkülönült egymástól. És Róth Rezsőt azzal vádolták, hogy a betolakodókkal vállal közösséget.

155-156. oldal, Bárány

Kapcsolódó szócikkek: Róth Rezső

Hasonló könyvek címkék alapján

Esterházy Péter: Fancsikó és Pinta
Böszörményi Gyula: Kucó és más életszilánkok
Cselenyák Imre: Pandemónium
Háy János: Napra jutni
Nógrádi Gábor: Galambnagymama
Gyurkovics Tibor: Üveggolyó
Mikszáth Kálmán: A vén gazember
Holden Rose: Nita, Gil és én
Krasznahorkai László: Megy a világ
Bächer Iván: Hatlábú