Nadányi Zoltán kivételes tehetség volt, vagyis olyan, amilyen csak ritkán adatik – emlékezett rá Füst Milán. – Ez végső véleményem róla – Puskin és Mozart jutott róla mindenkor eszembe, most is! Oly könnyű kéz és könnyű szív, amellett oly bensőséges és gyengés s oly játszi és habkönnyű módja van, hogy nagy fájdalmat is kifejezzen vele, úgy ringat bűvölőn, és annyi báj van benne…
Körmenet 3 csillagozás
Kedvencelte 1
Várólistára tette 2
Kiemelt értékelések
Nadányi költészetéről, életfilozófiájáról a következő a benyomásom.
1. A természet, állatok idillt, „kedvességet” képviselnek, olykor ellentétben az emberrel: Első hó, Szabadban élek
2. Ugyanakkor emberek kapcsán tőrforgatóan objektív megfigyelés, az emberi gyarlóságon sírva nevetés (Nénike) jellemzi.
3. Homokszem az ember, nincs egyediség, sztereotípiákban vergődünk (A temetés, Piripócs versek).
4. De azért vannak példaértékű, méltóságteljes életet élő emberek ( A testőr).
5. Száműzöttség, lopni pár idilli pillanatot, mert a Körhinta mindjárt lejár.
5. A boldogság tünékenysége feletti fájdalom, ami a jelen szépségét is megkeseríti (Lábak).
6. Mi értelme hangoskodni ( A szájas ember), minek komolyan venni a zengzetes célokat, a társadalmi szerepvállalást, hiszen „Kár minden percért, mit el nem fecsérlünk mert elzuhan a test, ha lép, ha áll…”? (Játék)
7. Ebben az őrületben csak az anyatermészet, a szépség, az udvarlás, a szerelem (a menekülésből kifolyólag óhatatlanul kissé idealizált), a testiség lehet menedék.
+1 Ennek megfelelően aztán Nadányi annyi árnyalatát volt képes kidolgozni a szerelemnek, hogy el kell higgyem, valóban a szerelem átélése, a Nő és saját érzéseinek megfigyelése és versbeöntése volt élete mozgatórugója (hódítónak/meghódítottnak lenni, menekülés a boldogságtól, szakítás örömmel, szakítás kínnal stb. stb.)
Vannak nyálas, unalmas, sztereotíp megoldásai, de az érett költészetében kevésbé. Ő maga szégyelte a korai verseit. De ez szerintem megbocsájtható, a Petőfi összesben se minden Talpra magyar.
Népszerű idézetek
Emlékszel?
Emlékszel? a nap tavaszdéli csókja
fényessé tette az ablakruhát,
a kezeink mint kis kölyökkutyák
hancúroztak együtt, összekulcsolódva.
Szorongó ujjak, halk győzelmi próba,
ujjból az agyba villanyár fut át,
szemünk dárdát tör s az édes tusát
ajkaink csókkal szentelik, halódva.
Beszélni kezdtél. Ezüsthúrú hárfa.
Aranycsengők. De ajkadat lezárta
egy csók. Félig te adtad, félig én.
Engedtem, szóljál. Ujjam közt az ujjad,
és cseng a szó és újra csókba fullad.
Kacaj. Méz. Tört szók. Hull reánk a fény.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Radnóti Miklós: Bori notesz 98% ·
Összehasonlítás - Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai 97% ·
Összehasonlítás - Pilinszky János: Pilinszky János összes versei 97% ·
Összehasonlítás - Romhányi József: Nagy szamárfül 96% ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Addig is 96% ·
Összehasonlítás - Radnóti Miklós: Radnóti Miklós válogatott versei 97% ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Buddha Weimarban 97% ·
Összehasonlítás - Radnóti Miklós: Eclogák 97% ·
Összehasonlítás - Radnóti Miklós: Erőltetett menet 96% ·
Összehasonlítás - Radnóti Miklós: Válogatott versek / Ikrek hava 97% ·
Összehasonlítás