Macska ​vagyok 39 csillagozás

Nacume Szószeki: Macska vagyok Nacume Szószeki: Macska vagyok Nacume Szószeki: Macska vagyok

Egy ​kóbor kismacska 1905 januárjában ennivalót és meleget keresve beveszi magát egy gyomorbajos tokiói tanárember házába. Mivel érti az emberek nyelvét, kíváncsian hallgat minden szóváltást, sőt még a gondolatokban is tud olvasni. Ahogy felcseperedik, elhatározza, hogy a század eleji japán intelligencia életéről, hóbortos viselkedéséről, bogarasságáról tudósítja – az olvasót.
A lusta és hétalvó Kusami tanár úr házában pedig bőven nyílik alkalom a megfigyelésre. Bejáratos ide Meitei, a semmittevő tréfamester és műítész, Kangecu, az ifjú és kissé zavaros fejű fizikus, Tófu, a még ifjabb és sznob költő, Szuzuki, a szolgalelkű és törtető hivatalnok, Bakiszaki, a „megvilágosodott” s ezért nem is kissé kótyagos Zen-hivő – de Kaneda, a kíméletlen nagyiparos, az új típusú pénzember és megvetésre méltó családja is feltűnik a színen. A névtelen és szószátyár macskának bőven van mit kritizálnia. Jóvoltából megismerkedhetünk a hagyományos japán ház és kert felépítésével csakúgy, mint a… (tovább)

Eredeti mű: 夏目漱石: 吾輩は猫である (Wagahai wa neko de aru)

Eredeti megjelenés éve: 1905

>!
Európa, Budapest, 1988
538 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630745062 · Fordította: Erdős György

Enciklopédia 6


Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 83

Kívánságlistára tette 52

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
fióka P
Nacume Szószeki: Macska vagyok

Az ember lánya-fia meg sem mondaná így hirtelen, hogy ez a 11 fejezet száz évvel ezelőtt jött a világra, némelyek könnyebben, némelyek kicsit keményebb vajúdást éreztetve. Élvezetes olvasmány volt lökött, filozofikus hajlamú macska és ugyanolyan lökött családja nem kevésbé őrült barátainak előadásában. A novellafüzéren látszik, hogy rendelésre készült, azaz pontosítok, a történet kissé leül a hetedik fejezet környékén, néha élvezhetetlenül didaktikussá válik, írjunk valamit, de te jóisten, mit is, így hát jön egy kis világkultúra meg elmélkedések pár fejezetben, a párbeszédek elvesztik kezdeti, lendületes adok-kapokját, humorát, merthogyugyanis igen jókat lehet derülni az egész társaságon, csúfondárosságukon, társadalom- és önkritikájukon, szóval ez reménytelenül a hangosan fel-felröhögök-könyv. Hála az égnek. Ám az utolsó fejezetre magához tér, bár itt megint kritikával élnék: a névtelen matska spicces átszédelgése a másvilágra kissé ízetlen volt, talán még Névtelenünkhöz sem egészen méltó.
Macskánk menthetetlen peripatetikussága sikeresen közelebb hozott nyávogó, individualista, szőrgyár rokonaihoz, már-már azon kaptam magam, hogy mégiscsak hajlamos lennék elviselni egyet közülük hosszú távon is – ami már nagy sikernek mondható. Kár, hogy a macskákkal általában nem lehet hosszabb elmélkedéseket folytatni cigaretta s kávé-tea-bármi mellett. De ezt betudhatom saját hibámnak is. Nos, névtelenünk öntudata rendíthetetlen, übermacskasága megkérdőjelezhetetlen, az emberi nem hülyeségének szintje mit sem változott, egyszóval a regény-novellafüzér pontosan annyira élvezetes társadalomszatíra, akárha most íródott volna. Aki esetleg visszarettenne ettől a száz évtől, ne tegye.
Ami zavart, az a lábjegyzeteletlen japán használati tárgyak tömkelege, bár valószínűleg az még jobban zavart volna, ha vannak, úgysem tudtam volna megjegyezni őket. A másik pedig Szószeki sovinizmusa, de ezt később kinőtte, úgyhogy eltekintek a hosszabb ostorozástól, inkább belenyugszom abba, hogy ez megfelelt(?) az akkori társadalmi tendenciáknak. Természetesen macska-maga sem bírt önmegtartóztatást gyakorolni, itt kis híján agyonütöttem. Önéletrajzi elemeket bőven tartalmaz, szimpatikus női karaktereket egyáltalán, ám ettől még szívesen olvasok majd tőle. Azt az egy szem regényt, ami még megjelent magyarul – ha jól tudom.

8 hozzászólás
>!
Dana
Nacume Szószeki: Macska vagyok

Frappáns, pökhendi és sokszor gonosz.
Pont mint egy kandúr, aki ki-be jár a házunkban, majd lehunyt szemmel elterpeszkedik az értékes terítőnkön, és pikírt megjegyzéseket fröcsköl a környezetébe egy ideges faroksuhintással.
Tetszett, hogy a névtelen japán macsek mancsot nyújtott Hoffmann Murr kandúrjának mielőtt a csúfos vég elérte volna.

>!
marcipáncica P
Nacume Szószeki: Macska vagyok

Kandúrkás, kocsmafilozofálgatós könyvecske (bár annyira nem „-ke” a terjedelmet tekintve), a tökéletes élményhez kéne egy kis szake meg mocsi (bár konkrétan egyiket sem szeretem, de ez mellékes), azért így sem rossz, bár ebben a mértékben kissé tömény volt. Lehetett volna több macsek, és kevesebb (japán) ember, kicsit sok volt már az ő beszólogatós mindenki hülye, csak én vagyok helikopter meglátásaikból, bár tény, hogy a legtöbb történet szórakoztatóra sikeredett. Szerencsére a fejezetek önálló kis novellákként is megállják a helyüket, csak a helyek, szereplők kötik össze őket laza szálon, így a könyv bármikor félretehető, és egy újabb kupica (képzeletbeli) szake mellett elővehető, hogy egy kicsit (el)macskáskodhassunk.

>!
tgorsy
Nacume Szószeki: Macska vagyok

Egy sztoikus, bölcs, türelmes macska megfigyelései a japán emberről. Mit mondjak! Időnként felettébb idegesítő a (japán) ember.

>!
Kkatja P
Nacume Szószeki: Macska vagyok

Haha, pikírt volt és jólodamondogatós, a felén jókat nevettem, a másik felét baromira untam. Édes volt a macska humora, és megtanított rá, hogy óvakodjunk előttük komoly dolgokról beszélni, mert őkelme aztán figyel mindenre és nem rest megjegyezni, majd később visszamondogatni avatatlan füleknek legmélyebb titkainkat vagy épp kínos melléfogásainkat sem.
Konklúzió: Sose bízz egy macskában, pláne ha ostoba tanár/gazdi vagy. :)

Egyébként tankönyvnek is elmegy, rengeteg apró történelmi és tudományos részlet tarkítja a történetet Newtontól a hegedűoktatás finomságáig, filozófiától az ostoba lélek pszichológiáján keresztül a mocsi ragadósságáig, ami viszont mind vicces helyzetekbe keverhet egy mit sem sejtő, ártatlan macskát.
Kicsit hosszú volt, de sikerült leküzdeni! :)

7 hozzászólás
>!
encus625 P
Nacume Szószeki: Macska vagyok

Régóta el szeretném már olvasni ezt a könyvet, de amikor nagysokára sikerült beszereznem, akkor megelégedtem csak a birtoklásával és halogattam az olvasását. Talán valahol tudat alatt sejtettem én, hogy nem lesz ez egy könnyű olvasás. Tulajdonképpen két hét kellett az 540 oldalhoz, ami közelít nálam a negatív csúcshoz. Lassan tudtam csak olvasni a könyvet, mert nekem annyira tömény volt.
A könyv főszereplője egy macska, és mivel a gazdái nem adnak nevet neki az egész könyv alatt, így Macska-ként (nagybetűvel) fogok rá hivatkozni a továbbiakban. Szóval Macska kölyökkorában szemtelenkedik be egy tanárember lakásába, és hiába penderíti ki a cseléd minden egyes besurranásakor, ő újra visszamegy. Aztán a gazdája, Kusami úgy dönt, hogy akkor maradjon. Macska lesz a könyv narrátora, minden eseményt ő mesél el nekünk. Véleményt mond a gazdáiról, teljes elfogulatlansággal, de ugyanakkor hűséges is hozzá, hiszen még a szomszédba is átmegy hallgatózni, ha az ügy ezt kívánja. Macska minden emberi beszédet ért, csak sajnos megszólalni nem tud embernyelven, pedig érdekes lett volna, ha időnként közbeszólhatna. Tulajdonképpen Macska okosabb, mint a könyv szereplőinek a többsége (ja és ezt tudja is magáról), éppen ezért az általa megfogalmazott kritikák jogosak. Egy-két szereplő nem nyerte be magát a szívembe, mert vég nélküli monológokat tud pl. Meitei a szomszédasszony orráról szavalni. Ezeket a részeket untam. Voltak benne viccesebb részek is, de nem azok a hangosan felnevetős poénokra kell gondolni. A történelmi háttér, a japán kultúra miatt azonban érdekes volt elolvasni.

>!
Európa, Budapest, 1988
538 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630745062 · Fordította: Erdős György
>!
tizenhetedik
Nacume Szószeki: Macska vagyok

Saját magam csaptam be, amikor azt hittem, hogy ez valami állatos cukiság lesz. Ehelyett olyan eszmefuttatásokat olvastam filozófiáról, művészetről és tudományról, mint amiket én folytatok a kocsmában az ötödik sör után. Olyankor én sem lehetek túl szórakoztató.

>!
Tíci
Nacume Szószeki: Macska vagyok

Az egyik legjobb japán irodalommal kapcsolatos könyvélményem. Már vagy 2 hete ülök az értékelésen, hogy összefoglaljam jól, mi mindent szerettem benne, de szerintem azóta már kihullott minden a fejemből, amiről beszélni akartam.
Megrémültem a majdnem 600 oldaltól, azt hittem, nehéz lesz átrágni magam rajta, de tévedtem, ahhoz képest egészen gyorsan boldogultam vele. Persze voltak kissé unalmasabb részek, de javarészt élveztem. Leginkább azt hiszem, hogy az egész hangulata tetszett! Meg persze a bepillantás a társadalomba, de szerencsére könnyed módon, bárki számára érthetően.
Szerettem a főszereplő nevenincs macskát, aki a mai Alfi őse – és valóban, aki szereti a modern kor mocskos szájú Alfiját, szerintem szeretni fogja Nacume cicáját is, bár egy kissé lájtosabb verzióra kell számítani (lévén más kultúra, meg közel száz év különbség ugye).
Japánnal való ismerkedéshez is remek, mert hiába vaskos, szerintem jóval könnyebben emészthető, mint pár másik fele, vagy harmad ekkora japán regény.

>!
Véda MP
Nacume Szószeki: Macska vagyok

Már nem emlékszem mikor olvastam és csak a hangulata maradt meg a könyvnek, meg az, hogy az egyetlen olyan távol-keleti olvasott irodalom volt, amit szerettem és több, mint el tudtam viselni.

>!
Sheeana P
Nacume Szószeki: Macska vagyok

Néhol vicces volt, de nem annyira, mint amilyen hosszú.


Népszerű idézetek

>!
encus625 P

Én, kérem, macska vagyok. Nevem még nincsen. Sejtelmem sincs, hol jöttem a világra. Csupáncsak valami sötét, csatakos helyen felhangzó nyávogásra, a tulajdon nyávogásomra emlékszem. Ekkor láttam meg az emberi lényt. Mi több- mint később megtudtam-, abból is a legkomiszabb fajtát: a kosztos diákot. Ezek- mondják- olykor elkapnak, megfőznek és megesznek bennünket, macskákat. Akkoriban azonban egyáltalán nem gondolkoztam még, ezért különösebb félelmet sem éreztem, Csak valami lágy ringatózás kelt bennem, mikor a tenyerére emelt. Ennek csillapodtán megpillantottam az arcát. Nos, szemügyre vehettem hát ezt az úgynevezett embert. Az egykori kínos benyomás máig megmaradt bennem.

(első mondat)

6 hozzászólás
>!
sünmalac

A napokban megtudtam, hogy Japán és Oroszország háborúban áll egymással. Mivel japán macska vagyok, a japánok oldalán a helyem. Már arra is gondoltam, hogy macska-dandárt szervezek és megkarmolásszuk az orosz hordát. Olyan energiát érzek magamban, hogy a puszta akaratommal képes lennék egy.., nem két patkányt is megfogni, csak így fektemben.

ötödik fejezet

>!
Chrissie

– Igen… mi is volt a rangja eredetileg?
– Hát ő a tizenharmadik sógun özvegyének a magántitkárának a húgának a férjének az édesanyjának az unokaöccsének a lánya.
– Mi? Hogy?
– A tizenharmadik sógun özvegyének a magántitkárának a húgának a…
– Lassabban! Várjon… A tizenharmadik sógun özvegyének a húgának a magántitkárának…
– Á, dehogy! A tizenharmadik sógun özvegyének a magántitkárának a húgának a…
– Jól van, jól. Szóval a tizenharmadik sógun özvegyének – ugye?
– Igen.
– Magántitkárának, ugye?
– Úgy van.
– A férjének a…
– Nem! A húgának a férjének a!
– Igen, persze. Tévedtem. A húgának a férjének a…
– … édesanyjának az unokaöccsének a lánya!
– Mii? Az édesanyja unokaöccsének a lánya?
– Úgy van. Megértette már?
– Nem. Valahogy nem világos, hogy mi a lényeg.

45-46. oldal

>!
Kkatja P

Macska létemre is megsejtettem ebben a pillanatban egy igazságot: „A soha vissza nem térő alkalom minden lényt rávesz olyasmire is, amire pedig nem kívánkozik.”

39. oldal

>!
szigiri P

Én, kérem, macska vagyok. Nevem még nincsen. Sejtelmem sincs, hol jöttem a világra. Csupáncsak valami sötét, csatakos helyen felhangzó nyávogásra, a tulajdon nyávogásomra emlékszem.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: macska
>!
fióka P

– A civilizáció felzaklatta az embereket, s most repkednek szanaszét a népek, mint a konfetti – nyilatkozta Meitei.

Tizenegyedik fejezet

>!
fióka P

Elméletem szerint kezdetben volt a nagy üres ég, s hogy legyen a rengeteg dolgot hová letenni, lett a föld. Még a szőrszálhasogató elméletek hívei között sincs senki, aki ezt cáfolná. A hatalmas ég és föld megteremtésében mennyit fáradozott az emberi nem, kérdem én. Semennyit. És nincs törvény, mely birtokunkká tenné azt, amit nem magunk csináltunk. A földkerekséget fortélyosan bekerítgetni, cölöpöket állítgatva kiírni, hogy, hogy ez ennek és ennek a tulajdona, olyan, mintha az ég végtelen kékségét zsinórokkal elkerítenénk, hogy ez itt az én egem, amaz meg a tiéd.

Negyedik fejezet

>!
Chrissie

Az ember mind önnön fölénye tudatában pöffeszkedik. Mennyire felfuvalkodik, ha előbb-utóbb nem születik nála is erősebb lény a földre, csak a jó ég tudja!

13. oldal

>!
hajnalihold

Mert a macska olyan ám, mintha a lába sem érné a földet. Óvatlan zajt nem üt, ahol jár, lebeg a légben, mint a felleg. Hangot nem ád, olyan, akár a vízbe süllyedt kőharang, vagy a pince mélyén őrzött kínai hárfa.

137. oldal

Kapcsolódó szócikkek: macska
>!
sünmalac

Füstölőm illata magasra fellebeg,
Merengek alatta mélázón, csüggeteg,
E világ keserve engemet eltemet,
Kérem a csókodat lelkemet mentse meg…

6.fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Murakami Haruki: Kafka a tengerparton
Brunella Gasperini: Én és ők
Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
Akif Pirinçci: Bársonytalpon oson a halál
James Bowen: Bob, az utcamacska
Nick Bruel: Rossz Cica fürdik
Nalini Singh: Borzongás
Erin Hunter: Harcosok törzse 1. – Hív a vadon
Holly Webb: Pille új otthonra lel
David Michie: A dorombolás művészete