120 ​haiku 85% 51 csillagozás

Bővebb értékelés a blogomon:
https://konyvelvono.blogspot.com/2021/06/nacume-szoszek…

„Ketten reppennek
s egyként táncolnak tova –
pillangórománc”

Nagyon érdekes, hogy nem is olyan régen ugyanezzel a címmel és fordítóval olvastam egy hasonló kötetet, ami akkor nagy kedvencem lett és azóta is többször elővettem. Bevallom tudatlanul sikerült így választanom, de ha már így alakult, nagy örömmel álltam neki ennek a kötetnek a felfedezéséhez is. De mielőtt ebbe részletesen belemennék, szeretném megköszönni a Napkút Kiadónak, hogy ismételten távoli tájakon járhattam általatok és újra felfedezhettem azt a sok csodát, amit az életünk vagy a természet tartogat a szemfüles figyelőknek. Köszönöm.

A mostani kötet ismételten csepp mind terjedelmileg, mind külsőleg. A borító nagyon megtetszett, hiszen jó ránézni és valahogy nyugtatóan hatott rám, erre pedig most nagy szükségem volt úgy érzem.

Mint fent már említettem Czifra Adrienn fordítói munkájának köszönhetjük ezt a csodálatos kis könyvet. Mivel nem először találkozom a hölgy munkásságával, így nagy elvárásokkal kezdtem neki az olvasásnak.

Nacume Szószeki, japán író alkotásait olvashatjuk a könyvben. Az alkotó eredetileg Nacume Kinnoszuke néven látta meg a napvilágot 1867.február 9.-én. A legtöbb forrás szerint a Meidzsi-korszak egyik legelső regényírója és munkásságának köszönhetően, a modern realista regény megalapítója is egyben. Főbb művei, hogy csak párat említsek, a Macska vagyok és a Kokoro. Bár elsődlegesen regényeket írt, de számos haikut is köszönhet neki az utókor.

Ebben a kötetben 120 válogatott alkotása olvasható, mely 5 fő részre osztható.

Az első rögtön Újév címmel vezeti be olvasóját a különleges sorok világába. Hoztam is egy példát számotokra:

„Engedtessék meg:
új év első reggelét
ágyamban töltsem”

A következő fő állomásunk természetesen a Tavasz. A megújulás és az élet kezdetét jelképező időszak számos ihlet forrása és egyben egy különleges és szeszélyes állapotot okoz. Innen is szeretnék néhány kiemelkedő alkotást megmutatni. Nézzétek csak!

„Alkonyi órán
halvány pír az ablakon:
hegytetőtűz gyúl”

Nacume Szószeki inkább prózájáról híres, én először azt olvastam, de emlékszem, hogy olvastam több haiku válogatást, amiben volt pár verse, így nem teljesen tudatlanul fogtam meg ezt a könyvecskét.
A kötet külseje roppant igényes, a borítóját imádom. Belül az újévre és a négy évszakra van osztva, és a szerző kalligráfiáját is megcsodálhatjuk egy-egy haikuhoz. Az előszót érdemes volt elolvasni, mert érdekes személyes adatokat tudtam meg, pl. hogy jó barátja volt Maszaoka Sikinek, és több haikuja a levelezésük miatt maradt fenn.
A haikukban sok a természeti kép, vannak visszatérő képek, mint a datolyaszilva, krizantém. Talán nem annyira elgondolkoztató, de kellemes első verses kötet volt az évben.

A könyvtárból hoztam el a gyönyörű kis kötetet – a haikukat néhány éve olvasok, elsősorban Fodor Ákosnak köszönhetően. Most üdítő volt egy japán szerző, 'eredeti' műveit olvasni. A természet sokkal erősebb, azokhoz a haikukhoz képest, amiket eddig olvastam, de ezeken átszűrődnek az írója, Nacume Szószeki érzelmei (magány, szomorúság).

Ez egy tipikus együltőhelyben olvasós kötet, de vannak sorok, amiket magával vihet az olvasó. Tetszett az évszakos bontás, a sok természeti kép, és kifejezetten értékeltem a szerző rövid életrajzát – ez utóbbi sokat segített egyes sorok megértésében. Kíváncsi lettem a kiadó többi haiku kötetére is.

Párnám peremén
búcsúznak a csillagok -
hajnalhasadás

Egy-két vers nem fogott meg, valami bibi lehetett bennük (vagy bennem).
Mindenesetre nagyon tetszett a kötet, nagyon szép képek, más kultúra, nyugalom – ezekkel tudnám jellemezni.
Az elején a bevezető szöveg pedig sokat segített az értelmezésben és hogy tudjam hova tenni.

Nem egyszerű értékelni ezt a könyvet. Több nagyon szép és ötletes alkotás is helyet kapott benne, ugyanakkor többször éreztem azt, hogy -mint a japán kultúrában kevésbé járatos ember- nehezen tudom befogadni az egyes versek mondanivalóját. Hiába, a magyar és a japán kultúra világfelfogása elég különböző és bár maga a haiku versformája nálunk is egyre népszerűbb (magam is próbálkozom ilyesmivel), de itthon alapvetően az egyes alkotók a saját költészetükhöz, saját stílusukhoz igazítják azt.

Ennek ellenére örömmel forgattam ezt a könyvet, igényes kiadás, és örömmel tapasztaltam, hogy műfordítások mellett eredeti nyelven, illetve fonetikus átírásokkal is szerepelnek az egyes költemények, így a könyv jó bevezető a műfaj megismeréséhez. Nacume Szószeki haikuin jól átjönnek a szerző érzelmei, mint magány, gyász, szomorúság, de kifejezetten tetszettek azon alkotásai, melyek kissé szatirikusak illetve humorosak voltak. Ha egy kedvencet kéne megneveznem, valószínűleg a szerző portréja mellett is szereplő alkotást választanám, ezt nagyon szépnek találtam:

Párnám peremén
búcsúznak a csillagok –
hajnalhasadás

Ugyan nem túl gyakran olvasgatok verseket, haikukat pedig még annál is ritkábban, de ezek tetszettek, legalábbis a többségük. Külön tetszik, hogy a haikuk kanjival és romajival is le vannak írva; ennek köszönhetően láthatjuk, milyen is a haikuk eredeti hangzása + értelme, mivel a versek fordítása eléggé szabad jellegű. Ez persze érthető, hisz a haikunál vannak bizonyos szabályok, és hogy meglegyen minden versszakban a kellő mennyiségű szótag, így a fordítónak variálnia kellett. Összességében viszont a hangulatot minden haiku átadta, ami lényegében az eredeti céljuk is.

Sokkal közelebb éreztem magamhoz ezeket a haikukat, mint a Josza Buszon kötetben. Talán azért, mert valamivel mélyebb érzelmeket mutat (magány, elmúlás, szomorúság) és ebben a könyvben több haikunak is megértettem a mögöttes jelentését.

Elmém gyötrődik
mint holdsugár a ködben
akad ilyen éj…

Párnám peremén
búcsúznak a csillagok –
hajnalhasadás

Szomorú lettem a versek olvasása közben. Miért érzem úgy, hogy a költőt az elmúlás, az öregedés gondolata foglalkoztatta, midőn ezeket a verseket írta? Ahogy közelítünk a tél felé, mi is hajlott hátú emberekké válunk, akiknek macska ül az ölében…

Az évszakok szerinti tagoltságot és a természetről írt haikukat nagyon szeretem.
„ Homokos dűnén
japán díszfű tengere
széltől hullámzik.”