Fragmenta ​Christiana 1 csillagozás

Teológiai patchwork
Nacsinák Gergely András: Fragmenta Christiana

„- ​Mi a világ? Erre a kérdésre a régiek válasza az volt, hogy Isten szava. Az Isten valóban szólt a teremtés kezdetén, a szavával teremtett, csakhogy az a szó egy kérdés volt. A világ Isten kérdése, a tér alanyával és az idő állítmányával, mely a kezdet kezdetén hangzott el. Most csend van, aggasztó csend – a válaszra vár. Tudós emberek azt mondják, a világ felfoghatatlanul hatalmas, teli van csillagokkal, a csillagokon emberekkel, akik bizonyára ugyanígy töprengenek: de én mit kezdjek ezzel? Nem tudhatom, mások megadták-e már a választ, vagy módjukban áll-e válaszolni egyáltalán; de néha azt hiszem, hogy nekünk, embereknek, módunkban áll. Csakhogy a válasz, ha megszületik – akárhányszor szülessék is meg –, mint a kérdés, bizonyára épp oly észrevétlen marad.” (Részlet egy teljesen másik könyvből)

Teológia – itt: a (többnyire keresztény) istenség mibenlétéről való (többnyire kiúttalan) elmélkedések gyűjtőfogalma.

Patchwork: textilfoltvarrás. A… (tovább)

>!
L'Harmattan, 2009
78 oldal · ISBN: 9789632361598

Enciklopédia 4


Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

bratan P>!
Nacsinák Gergely András: Fragmenta Christiana

Nacsinák Gergely András atya egyike azoknak a személyeknek, akiket megítélésem szerint klónozni kellene. Bár személyesen nem ismerem (ha ide nem vesszük azt, hogy félközszereplőként megismerem a metrón és voltam már olyan liturgián, ahol ő is szolgált), ebből a könyvből olyasfajta lelkiség árad, amit nemcsak felvállalhatónak: elterjesztendőnek tartok.

A könyv szerkezete szerint tényleg fragmentumok. Esszéisztikus gondolattöredékek és „barakk-szimfóniák” – ez utóbbiak célja talán az, hogy a szerzetesi valóságot is megláthassuk a maga nyersességében.

Csak azt sajnálom egy picit, hogy a könyvet nemigen reklámozza senki. Bár alapból vadászom az ortodox irodalmat, én is csak teljesen véletlen futottam bele. (Ejnye-bejnye L'Harmattan! :-D )


Népszerű idézetek

bratan P>!

Aki a vallással találkozott, tudja, hogy nem végső bizonyosság, hanem végletes bizonytalanság. A hit más néven a bizonytalanság gyakorlása. A vallás szellemi bátorság dolga, ahol egy percre sem volna szabad föladni sem a kételyt, sem a szerelmetes hűséget.

15. oldal

bratan P>!

Az akadémikus meghatározásokkal ellentétben a filozófia nem az, amit mások gondolnak a lét nagy kérdéseit illetően – filozófia az, ami elég okot szolgáltat az embernek, hogy reggel hajlandó legyen az ágyából fölkelni.

42. oldal

Kapcsolódó szócikkek: filozófia
bratan P>!

Mármost, akik a szeretetről beszélnek hosszan, tetszetősen, arcukon elomló üdvözült mosollyal, legtöbbször láthatóan a gumicukorra gondolnak, csak éppen a fogalmat tévesztik el; vagy kakaóra, sok tejszínhabbal, ami ellen semmi kifogásom reggel az ágyban, de a keresztfán sehogyan sem tudnám elképzelni.

65. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gumicukor · szeretet
bratan P>!

Meglepő tétel: a szerzetes, aki a kevés megmaradt erdő egyikének mélyén maga választotta aszkézisben él, teljesebb érzékiséget ismer, mint mi magunk. Az aszkézis nem a világról való lemondást jelenti, hanem éppen a világhoz való visszatalálást. Olyan életformát, amelyben helyet talál, és valódi jelentőséget kap néhány alapvető, és jócskán háttérbe szorult tapasztalat is. Étel. Ital. Hideg. Alkonyat. Az évszakok. Az aszkézis nem az érzéki világ megtagadása, hanem józan tiszteletadás annak méltósága előtt.

27. oldal

bratan P>!

Hymnus Agnosticus

Én nem a végső bizonyosságot keresem, hanem a végső bizonytalanságot. Nem a kiegyenlítettséget, hanem azt az állapotot, amikor az egymással szembenálló igazságok kzt sodródva a gondolkodás elérkezik végső partjaira. Ilyenkor megerősödik a hit, megerősödik vagy eltűnik, ha délibáb volt csak, amit az ember saját boldogsága kedvéért alkotott. Mert a hit nem alapul semmin, a legkevésbé észérveken, de érzelmi érveken ugyanúgy nem – inkább valami indokolatlan sejtés, olyasféle ösztön, mint a vadállaté, melnyek gyökerét az én magában nem leli sehol. Ha tudnám, mi az, már régen megmérgeztem volna.
A szent bizonytalanságot kívánom magamnak, a jobbik fajtát, s a hitetlenséget, mely a mélyebb hit álarca és őre. Azt a végső és szent bizonytalanságot, amelynek mélysége van, tüze, illata, tartalma van, van benne íz, és van benne erő.

74-75. oldal

Dominicana>!

Egy furcsa adottsággal azonban mégis megáldott a sors: nekem a valláshoz van tehetségem.

6. oldal

Dominicana>!

Ha pedig kereszténység, akkor kelet, vagyis ortodoxia, mert ezt találtam mind közül a legjózanabbnak: tele bűbájjal és bűnbánattal, a val­lás minden szegletében olyan éles fényekkel és árnyé­kokkal, mint az ikonokon. Pontosan olyan ez a ke­reszténység, amilyen az ember, amikor a földönjáró Isten oldalán vándorol: hol énekel és kacag, hol dü­höng és csodálkozik, de folyamatos ámulatban és szüntelen elragadtatásban él, minduntalan alázat, és gyerekes, konok büszkeség közt ingadozva.

7. oldal

bratan P>!

Mai világképünk egymással sokszor szöges ellentétben álló forgácsokból áll össze: új felfedezések és régi világképek, forradalmi tettek és megrögzött szokásos törmelékei keverednek egyetlen kolosszális áradatban. Régi és új gondolkodásformák, nyelvi konvenciók rétegeződnek egymásra áttekinthetetlenül, s a világ ezért mind kevésbé bizonyul egységesnek a laikus számára, sokkal inkább elkülönült dolgok, egymástól elszakadt információk halmazának tűnik. Ebben a zűrzavarban kellene kinek-kinek magának rendet tennie, és húsz-harminc esztendő alatt kialakítania egy élhető világképet. Soha azelőtt ez a feladat nem volt minden egyes emberre kiróva: előbb egész társadalmaké volt, utóbb kiválasztott vagy elátkozott keveseké; a kultúra egységes normarendszere gondoskodott a többiekről. Ma az ember vagy vállalja a harmonikus személyiség önálló megteremtésének vesződséges és sok reménnyel nem kecsegtető munkáját, vagy külső világképkonstruktőrökre bízza magát: a tömegtájékoztatásra, ritkábban valamely vallásra. Én magam nem tudom eldönteni, melyik változat rosszabb: a monománia vagy a csoportos delírium.

10. oldal

bratan P>!

A jelenkori civilizáció uralmi pozícióra neveli gyermekét, s az elkényeztetett fogyasztóvá nevelt gyermek nehezen tűri, hogy jogaitól megfosszák. Még nehezebben viseli el, hogy ne maga válogasson a fagylaltok, autók, vallások vagy akár az egyes vallások tételei között. Igen, ez a kereszténység mondjuk megfelelne, de nincs mondjuk pirosban és szeplőtelen fogantatás nélkül? Nem, nekem ez a szentháromság-dolog egyáltalán nem tetszik, cserélje ki valami másra. Hagyjuk az angyalokat, beszéljünk energiákról: holott e kontextusban az „angyal” szót sokkal pontosabban lehet definiálni, mint az „energiát”. És míg a földön ez megy, az angyalok odafönt édesen kacagnak, a holt lelkek pedig keservesen sírnak.

11-12. oldal

bratan P>!

Az aszkézis, melynek számtalan foka, megközelítése, módja létezik, nem az önsanyargatás szinonimája, hanem szabad és személyes döntés eredménye, mindig személyre szabott, ennek megfelelően pedig gyümölcse is kizárólag személyes tapasztalat. Nem valamiféle elkeseredett ugrás a semmibe, hanem olyan cselekvő létmód, amelyet tanulni kell.

30. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Edith Stein: A kereszt tudománya
Szent Bonaventura: Élet fája
Görbe József: Akik Istenből születtek
Tóth Tihamér: Miatyánk
Raoul Plus: Isten bennünk
Jáki Szaniszló: A zsoltárok imádkozása
Szabados Ádám: Erosz nyomában
Barsi Balázs: Krisztus, a mi reménységünk
Barsi Balázs: Örökké megmarad
Raniero Cantalamessa: Mária, az Egyház tükre