A fülszöveg így szól:
„A szerző három egymásba játszó történetet mesél el:
egy gyónás, egy tengeri utazás, és egy soha meg nem épült palota építésének történetét.
De az is lehet, hogy csak egyet: egy kép születését.
Vagy egy katedrális befejezését.
Akárhogy is, az itt leírtak a 15. században estek meg, az európai világszemlélet gyökeres átalakulásának idején – vagy így, vagy egy kissé másképpen.”
A szerző vallástörténész, családos pap. Először bölcsészkaron végzett, aztán a Buddhista Főiskolán tanult vallásbölcseletet, ott kezdett el ikonok után kutatni, a keleti keresztény spiritualitással megismerkedni, majd később Thesszalonikiben teológiát végzett, és végül görög ortodox pap lett. (Szerzőként és előadóként a Misztrállal is együtt szokott működni – ő volt az, akire azt mondta egy mellettem elhaladó idős hölgy egy erdei koncert után, sóhajtozva, : "Jajj, ennek a a férfinak olyan a hangja, akár a mélybarna bársony!").
Főleg esszéköteteket ír, amelyekből kettőt olvastam: az egyik az ikonokról, a másik a szemlélődésről szól. Ebben a könyvben pedig, amint azt a szerző önironikusan megjegyezte, azt akarta kipróbálni, hogy képes-e olyasmit is írni, ami érthető. :-)
Valós történelmi nevek, események, festmények és épületek köré épülnek fel ezek a reneszánsz történetek, de ami még fontosabb: szöveg gyönyörű, olyan, mint egy ötvösmunka, egy finoman cizellált foglalat, amely a Nagy Titkot hivatott körüldíszíteni – voltaképpen a misztikát – és amelyben lírai szépségű mondatok csillognak. De nem valami nehezen emészthető teológiáról vagy filozófiáról van szó, hanem derűs, és erőlködéstől mentes gyönyörködésről. Játékról!
Egészen rövid, bő száz oldalas könyv. Összesen száz darabot nyomtattak belőle papírra, én a könyvbemutatón tettem szert rá, de már csak e-könyv formában elérhető, ez viszont ingyen letölthető innen: http://mek.oszk.hu/21100/21148/21148.pdf Szívből ajánlom.
