The ​Obelisk Gate (The Broken Earth 2.) 19 csillagozás

N. K. Jemisin: The Obelisk Gate N. K. Jemisin: The Obelisk Gate N. K. Jemisin: The Obelisk Gate

THIS IS THE WAY THE WORLD ENDS… FOR THE LAST TIME.

The season of endings grows darker as civilization fades into the long cold night. Alabaster Tenring – madman, world-crusher, savior – has returned with a mission: to train his successor, Essun, and thus seal the fate of the Stillness forever.

It continues with a lost daughter, found by the enemy.

It continues with the obelisks, and an ancient mystery converging on answers at last.

The Stillness is the wall which stands against the flow of tradition, the spark of hope long buried under the thickening ashfall. And it will not be broken.

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
Orbit, London, 2016
448 oldal · ISBN: 0316229288
>!
Orbit, United Kingdom, 2016
410 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780356508368
>!
Orbit, London, 2016
448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780316229265

1 további kiadás


Kedvencelte 4

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

pinter_bence I>!
N. K. Jemisin: The Obelisk Gate

"Szóval Jemisin nem tartogat mindent az utolsó könyvre, nagyon sok dolog kiderül itt, és egyre erősebb az érzés, hogy sci-fit olvas az ember, nem fantasyt – bár közben az orogének képességeit egyre bővebben kifejtve az az érzés is erősödik, hogy végső soron mégiscsak egy fantasyt olvasunk. Többet megtudunk a kőfalókról és az Őrzőkről is. Az is kiderül egyébként, hogy miért E/2-ben van megírva Essun történetszála – jóleső érzés, hogy ez nem csakegy írói fogás, hanem szerepe, funkciója van a történetben, vagy legalábbis van rá magyarázat.

A próza pedig továbbra is lehengerlő. Nehezen tudom akármihez is hasonlítani, amit az elmúlt években zsánerkönyvekben olvastam. Egyedi, izgalmas, kemény, gördülékeny, én egyenesen imádom olvasni. Azt is megértem, ha valaki számára idegesítő egyébként, mert gyakran teátrális. De én nem találok hibát benne. Utólag azt is meg tudom már állapítani, hogy a magyar – Ballai Mária munkája, amit újra átlapoztam olvasás előtt – tökéletesen ülteti át Jemisin stílusát magyarra, szóval bőven megéri megvárni a novemberi kiadást.

És hogy ért-e Hugo-díjat ez a második regény? Hogy a fenébe ne? Nagyon örültem, hogy az első kötet itt nyert a Naomi Novikkal a majdnem összes egyéb díjon elvesztett párharcban, mert – bár egyáltalán nem volt rossz élmény az a könyv – fele annyira nem éreztem újnak, frissnek és súlyosnak, mint Jemisin könyvét. A második könyv mindezt megismétli úgy, hogy már magyarázatokat is ad, miközben a karakterek súlyos dolgokon mennek keresztül, és a történet is pörög. Nem egy középszerű középső regény, mint az gyakran lenni szokott."

Részletesen:

https://spekulativzona.blogspot.hu/2017/08/foldhoz-vag-…

entropic P>!
N. K. Jemisin: The Obelisk Gate

Az első rész összes drámája és színe és kontinensen átívelő mozgalmassága után ez kicsit szürke és lassú és mozdulatlan volt nekem.

Mint a csöndesen hulló hamu, ami lassan belepi a halódó földet, miközben az összes szereplő meghúzza magát valami lyukban. S bár közben persze fejlesztik képességeiket és készülnek a jövőre, valahogy mégsem nagyon történik itt semmi. A készülődés, erőgyűjtés, háttértörténet, köztesség könyve ez.

S bár nem volt kérdés, hogy a második után azonnal elkezdtem a harmadik részt is (mert a világ és a szereplők megunhatatlanul izgalmasak), azért nem volt ez a rész olyan emlékezetes, mint az első. (Ahogy telnek a napok, egyre inkább lenyűgöz az első rész kifejezőereje és vizualitása – sok részlet hetek óta visszajár álmaimban –, ebben a részben viszont nem nagyon tapasztaltam ilyesmit.)

Szentinel>!
N. K. Jemisin: The Obelisk Gate

Ez az eddigi legdepresszívebb fantasytrilógia, melyet valaha olvastam. Pont.

Jemisin világa grimdarkabb a grimdarknál. Rezdületlen földjén a remény nem csupán meghalt, hanem öngyilkosságot követett el. Minden lakója retteg valamitől, mindenki frusztrált, mindenki könyörtelen (vagy megtanul azzá válni). Egyre biztosabb vagyok benne, hogy a könyv nem a feldolgozott kultúrkör miatt számít nehéz olvasmánynak és nem is azért, mert az írónő szeret E/2-ben írni. Nem. Ez a könyvsorozat a lélek számára nehéz. Úgy játszik az érzelmekkel, mint ahogy a pók szövi a gubót a csapdába esett légy köré.

Maga a regény jellegzetesen átvezető kötet hangulatú. A cselekmény nem mozdul sokat előre, inkább a világról és a varázslásról tudunk meg többet. Essun és Nassun, anyja és lánya történetét követjük nyomon, ahogy egymástól távol, más-más környezetben tanulnak meg másféle leckéket az életről, és próbálnak helyt állni. Ebben a kötetben kicsit jobban kikristályosodott számomra, hogy miben jó N. K. Jemisin, és miben kevésbé. Jemisin stílusában elsődlegesen az emberi érzelmek ábrázolására helyezi a hangsúlyt. Amikor a könyvben izgalmas események történnek, azok könnyedén, egy-két mondatban lerendezésre kerülnek, de ha az események érzelmi oldaláról van szó, akkor azok oldalakig kitarthatnak. Emiatt a The Obelisk Gate számomra néhol zavaros volt, néhol pedig kifejezetten idegesítő. Viszont épp ez az, ami miatt erős élményt adott. A részletes gondolat- és érzelemábrázolás miatt még jobban érzem azt, hogy ezért a világért egyáltalán nem kár. Az orogénekkel szemben mindenki ellenségesen viselkedik, ami néha olyan jelenetekhez vezetett, hogy meg voltam győződve a „mugli” népek Taigetosz-pozitivitásáról.

Jemisin világa egyáltalán nem nyugati fantasykörnyezet. Sokkal közelebb áll az afrikai törzsek egzotikus és kegyetlen valóságához. Az írónő trilógiáját olvasni olyan, mintha a nyugati könyvekben olvasható fantasy toposzait fogták volna, és belehelyezték volna a harmadik világba. Ennek a fényében pedig – bár elítélendő, de – érthető ez fékevesztett erőszakosság és könyörtelenség, amely áthatja az egész könyvet. Mindenki mindenkinek farkasa, és senki nincs biztonságban senkitől. Érzelmileg nagyon megterhelő olvasmány, viszont nagyon jól van megírva. A könyvvel elég gyorsan lehet haladni, köszönhetően az írónő remek fogalmazóképességének. Nagyon kíváncsi vagyok, hova fut majd ki a történet, és sejtéseim közül mennyi fog majd beigazolódni.

kacago_Morfinista I>!
N. K. Jemisin: The Obelisk Gate

Az előző kötet Hugo-díja és közönségsikere után, A megtört föld-trilógia második része mind kritikailag, mind olvasói elvárások tekintetében hatalmas várakozásoknak kellett, hogy megfeleljen. Az írónő társadalmi és ökológiai szempontokat is figyelembe vevő kritikája Az ötödik évszakban, a The Obelisk Gate narratívájának már kevésbé integráns része. A történet egyik részében az első könyvben megismert idősebb főszereplőre, Essunra koncentrál, a másik szemszöget képviselő karakter szerepében pedig megszöktetett lányát, Nassunt követheti az olvasó. Rezdületlen világán az apokaliptikus események következtében az összezártság, a megváltozott viszonyok és a félelem új kötelékeket hívnak életre, ahol a korábbi társadalmi rend hierarchiája már nem érvényes, csak és kizárólag a túlélés a döntő. Itt, ahol a lét minden korábbi formáját aggasztó ütemben errodálja a kataklizma, remek ellenpontként érthető a lassan épülő, folyamatosan változó és állandó újraértékelésre kényszerítő két női fejlődéstörténet, amely valójában a regény gerincét adja.

Folytatás »> http://www.prozanostra.com/iras/az-ido-ket-lehetseges-h…

2 hozzászólás
A_Nagy_Levin P>!
N. K. Jemisin: The Obelisk Gate

Mi hiányzott ebből?
Nem tudom. Benne volt a fejlődés, a morál, a feszültség. Világépítés ezerrel, jó a tempó, nem éreztem, hogy belevakuznak a szemembe. Jemisin komolyan vett engem, az olvasót, és lekötött és szórakoztatott.
Mégsem volt elég. Mégsem volt teljes.
És azt hiszem, ez a stílus miatt van. Az E/2 néhol színpadiassá teszi az egészet. Vagy nem is az E/2, hanem ami a szövegben van. És ez bosszant. És hiába minden tragédia, hiába minden világmegváltó(mentő) feszültség, amikor befejezem az olvasást, bosszankodom. Mert túlzottnak érzem a hangnemet. Meglehet, ez általában Jemisin stílusa, és az írónő általában horzsolja az idegrendszeremet (szép anglicizmus). Azért hajlok erre, mert a 2016-os Legjobb sf és fantasy novellákban is Jemisin verte ki a biztosítékot nálam.
Ezzel együtt folytatom. Mert maga a sztori nagyon szórakoztató. Izgalmas. És újszerűnek tartom a világot, az építésével együtt.

Serenity87 P>!
N. K. Jemisin: The Obelisk Gate

Annak ellenére, hogy ez egy második könyv egy trilógiából, amikor elég sokszor megesik, hogy ellaposodnak a dolgok, szerintem ez hozta ugyanazt a színvonalat és kidolgozottságot, amit már az első könyvben megszokhattunk.

A karakterek továbbra is nagyon erősek, a főszereplőket vagy nagyon szereti, vagy kifejezetten utálja az ember, de igazából majdnem mindenki szánalomra méltó vagy ezért vagy azért, mindenki cipel valami tragédiát magát. Az egész szituáció olyan, amiben egyszerűen „nem nyerhetsz”, folyton van valami nehézség, egy újabb probléma, ami tovább lendíti az eseményeket és a karakterfejlődést.

Nagyon tetszett a könyv, alig várom, hogy a harmadikat elkezdjem és lássam, hogyan fejeződik be a történet!

ujhelyiz P>!
N. K. Jemisin: The Obelisk Gate

Az Ötödik évszak után a folytatásnak igen magas lécet kellett megugrania: egyedi világépítés, alaposan kidolgozott karakterek és izgalmas események jellemezték az első részt. A jó hír az, hogy mindez megmaradt a második kötetre is.

Ismét három szálon követjük az eseményeket, de szemben az első kötet időben elosztott eseményeket: Essun, az első kötet egyik központi karaktere, lánya, Nassun és ellenségük (?) Schaffa egyaránt kap időt arra, hogy meglássuk a nézőpontjukat. És ahogy haladunk előre, egyre többet tudunk meg a régmúlt eseményeiből, amik a mostani katasztrófa sújtotta földhöz vezetett.

És menet közben látjuk, ahogy az emberek válogatott kegyetlenségei újabb és újabb áldozatokat szednek, valamint újratermelik a következő generáció agresszorait. Mindezt azért, mert úgy gondoljuk, hogy valaki más nem ember…

Természetesen nyitott kérdések maradtak még bőven a trilógia zárókötetére (pl. mi ez az egyes szám második személyű, múlt idejű elbeszélő stílus), de a főbb kérdések kapcsán láthatóan közeledünk valamiféle konklúzióhoz, és közben újabb és újabb részleteit ismerjük meg e különös világnak,

ideali_zed>!
N. K. Jemisin: The Obelisk Gate

Ezt a kötetet nagy élvezettel olvastam. Jemisin kegyetlen a karaktereivel. Essun továbbra sem egy tudatos karakter a szememben, de a másik szál kárpótol érte. Megjegyzem, az nekem hatborzongató irányba halad. Nagyon érdekel, hogy zárja majd le.


Népszerű idézetek

ujhelyiz P>!

It's not hate that you're seeing. Hate requires emotion. What this woman has simply done is realize you are a rogga, and decide that you aren't a person, just like that. Indifference is worse than hate.

341. oldal, 19. fejezet (Orbit, 2016)

ujhelyiz P>!

The way of the world isn't the strong devouring the weak, but the weak deceiving and poisoning and whispering in the ears of the strong until they become weak, too.

385. oldal, 20. fejezet (Orbit, 2016)


A sorozat következő kötete

The Broken Earth sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Mark Lawrence: Prince of Thorns
Joe Abercrombie: The Blade Itself
R. F. Kuang: The Dragon Republic
Sebastien de Castell: Traitor's Blade
Christelle Dabos: The Missing of Clairdelune
Victor Milán: The Dinosaur Lords
Robin Hobb: Fool's Errand
Ilona Andrews: On the Edge
Brigid Kemmerer: A Curse So Dark and Lonely
Brian McClellan: Sins of Empire