Muszatics Péter kötete különös mestermű. Mestermű irodalmi minősége miatt – erre még visszatérek – s különös tárgya miatt is (…) Magyarország, a magyarok most »Kelet-Európához« tartoznak? Vannak, akik ezt mondják, sőt hirdetik. De Muszatics nem ilyen hajlamú magyar. Európai magyar, történelemmel átitatott. Európai, aki a mostani Közép- és Kelet-Európával, városaival, történelmével van átitatva, komolyan és mélyen, mint Márai vagy Szerb. Nagy írók, és Muszaticshoz valahogy hasonlíthatók. Mi történt és mi történik ott? Mi Közép-Európa és mi Kelet-Európa? Hol vannak a határok? Ez érdekli Muszatics Pétert, erről számol be saját magának és nekünk. Kelet-európai Tallinn és Vilnius, Lemberg és Łódź, Szarajevó és Thesszaloniki – de Pozsony és Temesvár is? Megkérdőjelezhetők Közép-Európa és Kelet-Európa közkeletű fogalmai az utóbbi hetven év fényében? (…) Nehéz meghúzni a határokat. Itt nemcsak városokról van szó – márpedig a város az emberiség legértékesebb és legtörékenyebb alkotása,… (tovább)
Utazás Európa mélyére 5 csillagozás
Enciklopédia 7
Helyszínek népszerűség szerint
Várólistára tette 3
Kívánságlistára tette 6
Kiemelt értékelések
Járjuk elébb körbe, ez a könyv mi nem.
1.) Nem útirajz – bár tagadhatatlanul 8 kelet-közép-európai nagyváros (Tallin, Vilnius, Łódź, Lemberg, Pozsony, Temesvár, Szarajevó, Thesszaloniki) portréja szerepel benne, de elsősorban nem arról szól, ami van, hanem arról, ami volt: a dolgokról, amiknek ma már csak szellemét érzékelheti az erre fogékony utazó.
2.) Nem történelmi esszégyűjtemény – bár Muszatics tagadhatatlanul nagyívű történelmi tudással tekinti át témáját, de már csak terjedelmi okokból sem lehet célja, hogy részletes, mindenre kiterjedő tanulmányokat tárjon elénk. Magunk közt szólva a kötet városai közül egy is megtölthetne nem hogy egy ilyen vékonka kötetet, de egy egész könyvtárat is… Inkább csak egy ívet szándékszik felrajzolni nekünk, ezért szükségszerűen karcsúsít, lenyes itt-ott, ízelít, de nem jóllakat.
3.) Nem is szépirodalom – bár tagadhatatlanul szépirodalmi igénnyel van megírva. De hát nincs benne se főszereplő (már ha a történelmet nem akarjuk antropomorfizálni – így: Történelem –, és hát ne akarjuk), se drámai csúcspont, és nem is a Magvető adta ki, hanem az Osiris.
Hanem akkor? Nos, alighanem ezek afféle városszkeccsek, amelyek igyekeznek rámutatni, mennyire hamis a máz, amit a nemzeti öntudat és önkép e településekre rákent. Bár maga Muszatics azt írta valahol, hogy az „igazi történelmet” kívánta megmutatni, szerintem ez csak félig sikerült neki: a mítoszok tekintetében eredménnyel bizonytalanítja el az olvasót, de hogy valamit nyújtana is helyette… azt nem mindig éreztem. Talán nem ártott volna bővebb lére ereszteni az elme gyeplőjét.
A városok, amelyeken Muszatics átsuhant, hozzám is közel állnak, szóval jó volt olvasni ezeket a mini-esszéket, de valóban elég rövidek és főképp kérdéseket vetnek fel, ami nem rossz, de mást nem nagyon kapunk, mint kissé szubjektív hangulatokat. Viszont gondolkodásra inspiráló szövegek, amelyeket érdemes elolvasni a párhuzamos történetek és feloldhatatlan ellentmondások földjén járva.
Népszerű idézetek
„Aki nem tud beszélni, üvölt” – nem emlékszem, ki mondta ezt, de igaznak tűnik. Ukrajna is üvölt. Ez néha suta és félelmetes, de érthető. Érthető, mert emberi. Az, akit sokáig elnyomtak, hallgatásra ítéltek, artikulálatlanul, formátlanul, mélyről, nagyon mélyről, háború, atomkatasztrófa, éhínség poklából kiált, hogy elmondja a bánatát és az igazát. Emberi ez, túlságosan is emberi. Ilyenkor türelmesen hallgatni kell.
58. oldal
Közép-Európában a források tisztaságát mindig gondosan ellenőrizni kell. Az igazi múlt helyett sokszor gyanútlanul giccses pótszerekkel és hamisítványokkal találjuk szembe magunkat. Nincsenek romlatlan és ártatlan országok. Mégis, ez a sokáig elzárt, az európai központoktól távoli vidék, ahol 1800 és 2000 között nem kétszáz, hanem legalább hatszáz évnyi litván és lengyel történelem játszódott le sűrítve és szétbogozhatatlanul, mintha igazi lenne.
34. oldal
Sokak tudata hasadt meg a 20. század derekán. Sokan nem értették, mi történik körülöttük. Innen az álmok és az öncsalás világába lehet menekülni: Közép-Európa országai szinte tobzódnak az elfeledett, majd felelevenített, átértelmezett és újra meg újra átszínezett nemzeti és törzsi legendákban.
64. oldal
Cseppfolyós határok között élő cseppfolyós társadalmak erre nem képesek, állampolgáraikat szinte feldolgozhatatlan mennyiségű inger, élmény, választás és kényszer dagályának és apályának hullámai borítják. Miłosz nem a nemzetben (és különösen nem a nacionalizmusban) hitt, hanem – mint Simone Weil – a meggyökerezettségben. A mindent békésen magában foglaló országban.
27. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Deczki Sarolta: A jereváni rádió ·
Összehasonlítás - Gagyi Ágnes: A válság politikái ·
Összehasonlítás - Bencsik Péter: Reform vagy forradalom? ·
Összehasonlítás - Tomka Béla: Globalizáció ·
Összehasonlítás - Pintér Zoltán: Képes civilizációtörténeti kronológia – Magyarország, Kelet- és Közép-Európa ·
Összehasonlítás - Domonkos Endre: Közép- és Kelet-Európa gazdaságtörténete a két világháború között ·
Összehasonlítás - Bán D. András – Diószegi László – Márer Pál – Pritz Pál – Romsics Ignác: Integrációs törekvések Közép- és Kelet-Európában a 19-20. században
·
Összehasonlítás - Kulcsár Ödön: A kakas szárnya alatt ·
Összehasonlítás - Hankiss Elemér: Kelet-európai alternatívák ·
Összehasonlítás - Sós Judit – Farkas Zoltán: Erdély 99% ·
Összehasonlítás