Ne ​fogadj fel soha semmit 0 csillagozás

BÁRÓNÉ. […] nem igen udvarias, hogy nem akar velünk ebédelni.
ABBÉ. De hát ha fontos dolga van?
BÁRÓNÉ. Dolga, dolga! hisz az minden embernek van. Szép mentség! ha az ember mindig csak a dolgaira gondolna, akkor semmire sem érne rá.

36. oldal (Franklin, 1895)

VAN BUCK. […] Kitagadlak, ha meg nem nősülsz.
ALFRÉD. Kitagadsz, bátyám?
VAN BUCK. Isten engem úgy segéljen! úgy – tudod?! éppen olyan makacs leszek, mint te; meglássuk, melyikünk adja meg magát?
ALFRÉD. Írásban? vagy élőszóval tagadsz ki?
VAN BUCK. Írásban, – te, haszontalan!
ALFRÉD. S kire hagyod vagyonodat? Valami erénydíjt alapítasz, vagy latin nyelvtanra hirdetsz pályázatot?
VAN BUCK. Mintsem te tégy tönkre, inkább magam pusztítom el mindenemet, saját gyönyörűségemre!
ALFRÉD. Játszani nem tudsz; mindig csak nem ihatol?
VAN BUCK. Elhagyom Párist, visszamegyek Antwerpbe, megházasodom magam s ha kell, hat unokaöcséd is lesz!
ALFRÉD. Én pedig elmegyek Algirba, beállok a dragonyosok közé trombitásnak, nőül veszek egy szerecsennőt, s lesz huszonnégy unokaöcséd, mind olyan fekete, mint a tinta s mind olyan ostoba, mint a föld!
VAN BUCK. Teringettét? úgy végig vágok rajtad!
ALFRÉD. Vigyázz, bátyám, hogy rám ütve, el ne törd öregséged támaszát!
VAN BUCK (Megöleli). Alfréd! ne játszszál velem!

15-16. oldal (Franklin, 1895)

VAN BUCK. Tehát azt mered állítani, hogy minden nő csalfa és minden férj szarvakat hord.
ALFRÉD. Én nem merek semmit; én nem tudok semmit; de az bizonyos, hogy ha sétálok, kikerülöm a kocsi kerekeit; ha ebédelek, nem eszem csukát; ha szomjazom, nem iszom törött pohárból; s ha nővel találkozom, nem veszem nőül. Pedig nem bizonyos, hogy akármelyik is életembe kerűl…

13. oldal (Franklin, 1895)