Jean ​Brodie kisasszony fénykora 28 csillagozás

Muriel Spark: Jean Brodie kisasszony fénykora

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Jean Brodie kisasszony karizmatikus tanító és a tökéletes femme fatale. Élete negyvenes éveiben jár, avagy saját szófordulata szerint „fénykorában”, és egyetlen hivatásának azt tekinti, hogy a Brodie-féle csapatot, vagyis osztálya 5-6 kiválasztott diákját a krémek krémjévé formálja. Egyéni pedagógiai és életfelfogása az iskolavezetés állandó támadásainak céltáblájává teszi. Megosztó személyiség, aki nemcsak kollégái számára, de tanítványainak is örök életre szóló enigma. Az 1930-as évek egyszerre felvilágosult és képmutató Edinburghjének háttere előtt kibontakozó történetben idősíkok csúsznak egymásra, perspektívák nyílnak meg és értelmezik egymást, és szemünk előtt kibontakozik a modern angol irodalom egyik legizgalmasabb nevelődési regénye, és Jean Brodie kisasszony tragédiája, aki tanítványa árulása nélkül sohasem szenvedett volna vereséget.

Eredeti mű: Muriel Spark: The Prime of Miss Jean Brodie

Eredeti megjelenés éve: 1961

>!
L'Harmattan, Budapest, 2015
158 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632368214 · Fordította: Váradi Péter

Enciklopédia 1


Várólistára tette 41

Kívánságlistára tette 13

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Muriel Spark: Jean Brodie kisasszony fénykora

Tulajdonképpen értelmezhető úgy is, mint a Holt költők társaságának párdarabja. Ott egy fiúiskola fülledt elzártságába érkezik a férfi tanerő, hogy felszabadítsa szerencsétlen diákok kreatív energiáit a prés alól. Itt egy lányiskolában vagyunk, ahol Jean Brodie kisasszony kísérli meg ugyanezt a maga tanítványaival. Legalábbis ő azt hiszi, hogy felszabadít. E kisregény erejét ugyanakkor éppen az adja, hogy Spark csavar egyet-kettőt a dolgokon, mélyebbre ás, és a pedagógus heroizmusa mögül máris kivicsorog az elemi önzés és a felelőtlenség. A címszereplő motivációi homályban maradnak ugyan, de az olvasó (illetőleg én) óhatatlanul arra a következtetésre juthat, hogy Brodie kisasszony valami mély frusztrációt próbál leplezni azzal, hogy énjének áradásával beborítja kiválasztott tanítványait, meglehetősen egészségtelennek tűnő, és nem mellékesen többé-kevésbé elszakíthatatlan köteléket alakítva így ki. Egy kissé zavart személyiség finom manipulációi ezek egy végtelenül összetett szövegben ábrázolva – aki imádja az emlékezetes női szereplőket gyűjteni a világirodalomból, annak mindenképpen ajánlom. És amilyen rövid ez a szöveg, olyan nagyon ravasz: Spark nagyon innovatívan használja az idősíkokat, amivel egészen speciális ízt ad a szövegnek. Azzal pedig, ahogy a kamaszlányok fantáziáit beleszövi a cselekménybe, egészen elbájolt. A maga picinységében hibátlan kötet.

17 hozzászólás
>!
Zsófi_és_Bea P
Muriel Spark: Jean Brodie kisasszony fénykora

Egy brit lányiskola, egy karizmatikus femme fatale tanítónő, aki nagy hatást gyakorol a taníványaira, Edinburgh az 1930-as években, féltékeny kollégák, és befolyásolható diáklányok, a fejemben teljesen másféle történetet képzeltem el ezeknek az összetevőknek a felhasználásával, és a fülszöveg alapján is másra számítottam.

Milyen volt Jean Brodie? Milyen volt a Brodie-féle csapat? Fogalmam sincs, számomra ez nem igazán derült ki a könyvből. Karizmatikus, femme fatale tanárnő helyett én csak egy nőt láttam, aki a saját élete egyszínűsége miatt politikai eszméket hajszol, és könnyen befolyásolható kislányok fejét tömi meg mindenfélével, döntéseket hoz meg helyettük, sőt egyesekkel elég kegyetlenül is bánik. Engem egyáltalán nem varázsolt el a személyisége, amit igazából a könyvből eléggé meg sem ismerhettem. Nem tudtam meg, hogy a felszín alatt, milyen ember volt Brodie kisasszony, aki most élte a fénykorát, és ezt úgy körülbelül minden harmadik oldalon meg is ismételték, hogy el ne felejtsük.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.nl/2016/01/muriel-spark-jean-…

>!
ziara P
Muriel Spark: Jean Brodie kisasszony fénykora

Hozzám alapvetően közel állnak az olyan különös egyéniségek, mint Jean Brodie. Én szerettem volna, ha ilyen tanárom lett volna, minden kis gyarlóságával együtt. Valószínűleg nagyon kompenzált valamit a tanárnő, és azért volt ilyen a kapcsolata a tanítványaival, de az is lehet, hogy szerinte ez az egyetlen járható út a pedagógusi pályán. Mint végzett, de nem a szakmájában dolgozó tanár, nekem imponált ez a furcsa nő, de tényleg.
Más kérdés, hogy talán ez a hiánypótlóan megjelent regény megérdemelt volna egy alaposabb szerkesztést.:(

>!
Lara
Muriel Spark: Jean Brodie kisasszony fénykora

Habár az összehasonlítás kézenfekvő, mégis meglepő gondolat, hogy a Jean Brodie kisasszony fénykora a Holt költők társasága párdarabja lenne. Sokkal inkább tűnik úgy, mintha az utóbbi Spark regényének halvány utóérzése lenne, valami olyan változatban, ahol az arányok finom szólva eltolódtak, s mintha kivontak volna belőle minden „illetlenséget.” Szerencsére ez a könyv – aminek központi témái többek között a szexualitás és a vallás –, sokkal mélyrehatóbb és őszintébb, ráadásul olyan történet, ami rögtön utánaolvasásért kiált.

Jean Brodie karaktere, mint kis kutakodás után kiderült, sok vonásában Christina Kay-hez hasonlatos, aki Muriel Spark tanára volt; az, aki többek között arra biztatta, hogy az írásnak szentelje életét, ugyanakkor, mint Brodie kisasszony, „a reneszánsz képek mellé Mussolini és feketeingesei fotóját akasztotta a falra.” Ugyanez a zűrzavar jellemzi Brodie kisasszonyt is, aki minden vasárnap más templomba jár, és a szabadossága dicséretre méltó lenne, ha nem csupán látszatát őrizné a morális érzéknek.

Muriel Spark, spoiler felnőtt korában áttért a katolikus hitre, a saját fiával pedig igen zavaros volt a viszonya, aminek a részletei érdekesek, figyelembe véve ezt a könyvet.

Vajon amikor megírta a regényt, nem volt teljességgel tudatában a saját fiktív és valós története jelentőségének, hogy mindennek ellenére látszólag olyan hasonló hibákat vétett az életében, vagy ez a regény szolgálna minderre előzetes magyarázatul..?

Talán a film majd elmélyíti az olvasmányélményt.

4 hozzászólás
>!
Youditta
Muriel Spark: Jean Brodie kisasszony fénykora

Jean Brodie kisasszony egy igazi egyéniség, aki tipikusan olyan személy, akit kivet a pedagógiai szemlélet, mert különc és más, vagyis nagyon eltér az átlagtól. Ez a kisasszony szárnyai alá vesz lányokat, hogy őket külön oktatásban részesítse, vagyis az ő saját fénykoráról meséljen nekik, mert az fontosabb, mint amit a tanrend megkövetel. Együtt teáznak, színházba járnak, sokat beszélgetnek egymással, s a kisasszony közben jó/nem jó módszereivel tanít.

Szeretem az egyéniségeket, de nekem Jean Brodie túl sok volt, túl egoista vagy képmutató illetve nem is tudom pontosan megfogalmazni milyen volt, de ellentmondásos nagyon. Biztosan valami nagy bánatát próbálta feldolgozni ezzel a tanítási módszerrel. Aztán amikor valamelyik „lánya” árulja el, s ezért kell nyugdíjba mennie idejekorán, akkor jön a kopp, és a kérdés, hogy melyik lány árulta el a kisasszonyt s miért? Nekem a vége különösen tetszett illetve a könyv felépítése, elbeszélési módja, ezért plusz fél csillag.

>!
Black_Venus P
Muriel Spark: Jean Brodie kisasszony fénykora

Érdekes könyv – bár olvasás közben néha kicsit untam, a rengeteg „Brodie kisasszony most van a fénykorában” ismételgetését. Aztán a vége meglepő volt, és nem is teljesen értettem egyet a magyarázattal, amely az események végkifejletére adott. Biztos, hogy lesz még min gondolkodni később is: nem egy lángoló, dinamikus könyv, inkább lassan csordogál, mint a 30-as évek Skóciában, vidéken, de pont egy olyan korszakról szól (a 2. világháború előtti időszak, a világ ártatlanságának utolsó évei, és ezzel párhuzamosan a Brodie-tanítványok ártatlanságának utolsó évei is), amely mégis igen jelentős korszak a világtörténelem szempontjából.
Súlyos erkölcsi kérdéseket is boncolgat, és bár nyilván a tanítás kisipari módszer, ha elég sokáig nevel és tanít valaki egy iskolában, mégis elég nagy tömeget tud a saját erkölcsi rendjéről meggyőzni, akik aztán átadják ezt az újabb generációknak, és közvetlenül is befolyásolja az életüket, amit egy fontos tanáruktól tanultak. A politika, a művészet, a részvétel vagy távolmaradás a közélettől, a jelentős vezetők dogmái pedig már tudjuk, hogy hová vezetnek, mondjuk egy Hitler típusú vezető hatalomra kerülésével. Ez talán a legfontosabb üzenete a könyvnek – hogy a formálják észrevétlenül egymást az emberek, a tanárok a diákokat, a diákok a tanárokat, a vezetők az országukat. És feltétlenül az a rossz-e, aki a hagyományos értékrendet tartja, és szól, ha általa veszélyesnek tartott egyéniségekkel vagy egyénieskedéssel találkozik, még ha az eleinte ártalmatlannak tűnik? Mindenáron támogatni kell-e az elkülönbözést? (Ennek most nálunk is van politikai aktualitása, és nagyon elgondolkodtató a könyv fényében – a tanári etikai kódexre gondolok, amely már a 2. könyv kapcsán merül fel bennem az utóbbi egy hónapban.)

A fordítás, bár nincsenek benne feltűnő hibák, mégis kissé magyartalan, nem tudom, az eredeti szöveg is ennyire döcögött-e? Kiss Judit Ágnes utószava pedig nem szól semmiről, jobb lett volna kihagyni, mert inkább csak a könyv meg nem értéséről tanúskodik.

4 hozzászólás
>!
cseri P
Muriel Spark: Jean Brodie kisasszony fénykora

Mint azt többen is írták előttem, valóban gyalázatos a fordítás és a szerkesztés. Voltak mondatok, amiknek egyszerűen nem volt értelme.
Ami Jean Brodie kisasszonyt illeti, nekem az első oldalaktól kezdve ellenszenves volt. Ja, hogy ő egyéniség. Hát az sajnos nem elég. Jó, ha normális is az ember.

>!
Kovaxka P
Muriel Spark: Jean Brodie kisasszony fénykora

Ennél több csillagot nem tudok adni, pedig szeretnék. Értékes műnek tűnik, de alig bírtam elolvasni a bosszantó elütések, helyesírási hibák, magyartalan mondatok, hanyag fordítás, az olvasószerkesztés hiánya miatt. Ezeken felül is voltak problémáim. Érdekes a téma és a helyszín, de csak a felszínt kapargatja, a miértekre nem nagyon kaptam választ. Sandyt talán még jobban megismertem, mint Brodie kisasszonyt. Tetszett az idősíkok keverése, a fantáziavilág és a szexuális szabadosság, de ennél sokkal többet vártam. Főleg a kiadótól.

>!
HA86
Muriel Spark: Jean Brodie kisasszony fénykora

Mit is mondhatnék Jean Brodie kisasszonyról azon túl, hogy minden rigolyájával és őrültségével együtt is százszor inkább ő, mint mondjuk egy se hús, se hal tanár, aki hagyja ugyan a diákjait kibontakozni és „önmaguknak lenni” (hagyja, mert számára is ez a kényelmesebb), de ballagás után két héttel már a nevére sem emlékszik senki?
Jean Brodie tipikus fanatikus, a véleményét általános érvényű igazságként hangoztatja, rögeszmés gondolatokat dédelget saját maga nagyszerűségéről, és legfőbb küldetésének tekinti, hogy az általa (ki tudja, milyen logika mentén) kiválasztott iskolás lányok szűk kis köréből kinevelje a „krémék krémjét”. „Adjanak nekem egy képlékeny korban lévő lányt, és örökre az enyém” (134. o.) – mondja. Mivel egész életet – és ami legfontosabb, életének „fénykorát” (saját bevallása szerint az ő esetében ez a fénykor a negyvenes éveire esik) – a lányoknak szenteli, magánélete jóformán nincsen. Ennek hiányát drámai módon pótolja: megpróbál a lányokon keresztül élni. És ez okozza a vesztét.

Én szerettem! (Nem Jean Brodie kisasszonyt, hanem a regényt.)

Megjegyzés: sajnos későn kaptam észbe, és nem számoltam meg az elütéseket, a betűelhagyásokat és -betoldásokat, az olyan abszolút magyartalanul fordított mondatokat, mint pl. „Egy fekete göndör hajat viselő franciakisasszony (…)” vagy „(…) rengeteg olyan dologról hallottak, amelyek nem csak a tananyagok(!) estek kívül, de mint ahogy az igazgatónő ezt mondogatni szokta, de(!) az iskola mint iskola szempontjából is teljes mértékben feleslegesek voltak.”, de legközelebb szemfülesebb leszek, kiírom ha addig élek is, és elküldöm e-mailben a kiadónak. :D (Nagy mázlim, hogy nem tudok jól angolul, mert az eredeti szöveggel összehasonlítva a magyar fordítást, volna itt még egy-két finomság…, ahogyan arra valaki hosszan kitér néhány értékeléssel lejjebb.)

3 hozzászólás
>!
Krumplicsku
Muriel Spark: Jean Brodie kisasszony fénykora

Lehet, hogy nem csak Jean Brodie kisasszony megosztó személyiség, hanem a róla szóló könyv is. Ellentétben sok itteni véleménnyel nekem nagyon nem tetszett a könyv.
Miért? Mert ha csak magamtól, a magam fejéből, azaz minden körítő tudás, net, mások véleménye nélkül kellene megítélnem, nem tudnám azt mondani, hogy ez egy parabola, hogy Jean Brodie nagyszerűségét nem gondolta komolyan az író (elvégre mindenki olvasott már rossz könyvet, ahol az író szándékának pont az ellenkezőjét érezte az olvasó, illetve nem tudhatjuk soha, hogy pontosan „mit is akart mondani a költő”, hanem csak a saját értékrendünk alapján ítélhetjük meg…..
Sokkal élvezetesebb lett volna egy olyan Jean Brodieról olvasni, akiről megértjük, hogy miért rajonganak érte a diákjai (még az is, akit állandóan zaklat, hiába tartozik a csapatába), ha megértjük, miért jó ezeknek a lányoknak az eredményei, holott Jean kisasszony SEMMIT nem tanít nekik (nem csak matematikát, ami elhangzik, de történelmet sem, irodalmat és művészeteket pedig igen kivonatosan és részre hajlóan) Nem értjük meg, hogy aki elárulja, miért akkor árulja el, és miért beszél az árulás után is felsőfokon J.B. kiasszonyról.
Túl direkt, túl bántó az egész vonal: az állandó, túlzott ismételgetése a kisasszony fénykorának (ami magyarul ráadásul elég hülyén is hangzik szerintem), az, ahogy Mary MacGregorral bánik, mégis megtartja a maga által kiválogatott csapatban, hogy nem tudjuk meg, miért fordul a kocka, és ha egyszer ő maga nem akart szétdúlni egy házasságot, akkor miért teszi ezt meg az egyik tanítványán keresztül.
Én úgy érzem, kicsit árnyaltabb alakokkal, cselekménnyel sokkal jobban átérezhetnénk azt, hogy milyen az, amikor az ember vonzódik valami iránt, ami rossz, ami kárára van.
Így csak dühöt éreztem, csak azt, hogy Jean kisasszonyt akár s.k. is egy szívlapáttal tudnám jutalmazni (holott nem vagyok egy verekedős valaki), meg hogy mint a gyerekek a bábszínházban, ráüvöltenék a tanítványokra, hogy jön a farkas… azaz gondolkozzanak már egy kicsit. Bárcsak egy kicsit is szimpatikusabb lett volna Brodie kisasszony, mint az általa megvetett, begyepesedett tanárok és az igazgatónő.
Adja magát persze a Holt költők társaságával (vagy ha film, a Mona Lisa mosolyával) való összehasonlítás, de azért hatalmas különbség, hogy mindkét filmben a lázadó tanár megtanítja a diákjait önállóan gondolkodni, véleményt formálni, megtalálni az önkifejezés eszközeit. Amiről ugye itt szó sincs. Azon lehet vitatkozni, hogy a két film mindezt hollywoodiasan és/vagy csöpögősen teszi-e, de legalább értjük, miért szeretik a tanárukat a két titkos társaság tagjai.
Én meg viszont még most sem értem, miért szeretették ezek a lányok Jean Brodie-t….. pontosabban persze érteni vélem: a „Sipos-ügy” után talán nem is nehéz dekódolni mi mindenre képes egy gyerek, egy fiatal, hogy elismerést szerezzen, de az egész ábrázolásával akkor sem vagyok kibékülve.


Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

A latinul a képzést educatio-nak mondják. Ez a ki jelentésű latin ex-ből és a vezetek jelentésű duco-ból származik. Vagyis azt jelenti, hogy kivezetni, felszínre hozni. Számomra az oktatás annak felszínre hozása, ami már eleve ott rejlik a diák lelkében. Mackay kisasszony számára azonban az oktatás valami olyasminek a behelyezése, ami nincs ott; márpedig én ezt nem képzésnek, hanem zaklatásnak nevezem.

8 hozzászólás
>!
balagesh P

Képtelenség meggyőzni egy olyan férfit, aki nem mond ellent, csak mosolyog.

104. oldal (4)

1 hozzászólás
>!
balagesh P

A varrógép tűje fel-le járt, amitől Sandynek és Jennynek végül nevethetnékje támadt, mivel akkoriban bármi, aminek lehetséges volt szexuális értelmet tulajdonítani, nevetésre ingerelte őket.

68. oldal (3)

>!
dokijano 

Brodie kisasszonyt ezerkilencszázharminckilenc nyári szemeszterének végeztével kényszernyugdíjazták azon az alapon, hogy fasizmusra tanítja a diákokat. Sandy, amikor erről tudomást szerzett, az osztályterem falain lévő képekre, és rajtuk a masírozó feketeingesekre gondolt. Ekkor már megtért a katolikus egyházba, aminek berkein belül jó néhány Brodie kisasszonynál keményebb fasisztával találkozott.

150. oldal, 6. fejezet (L'Harmattan, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: fasizmus
>!
dokijano 

(…) a Kerr nővérek elég gyávák voltak, Brodie kisasszony viszont egymaga is könnyedén kitett két Kerr lányt – olyan volt, mint a derékszögű háromszög átfogójára emelt négyzet, aki a két befogóra emelt négyzettel áll szemben.

104. oldal, 4. fejezet (L'Harmattan, 2015)

>!
dokijano 

    Amikor az első szemeszter végén megnézte az eredményeiket, a vizsgakérdések közül a felszínesnek ítélteket hangosan, a legnagyobb megvetéssel hangjában olvasta fel előttük: „Egy ablaktisztító egy 15 láb hosszúságú, 60 fontos létrát cipel, melynek végére egy 40 fontos vödröt akasztottak. Mely ponton kell a létrát alátámasztani ahhoz, hogy vízszintes állapotban szállíthassa? Hol található a rakományának tömegközéppontja?” Brodie kisasszony, miután felolvasta a kérdést, úgy bámult a papírra, mint aki nem akar hinni a szemének. Számos alkalommal adta a lányok tudtára, hogy az ilyen problémák megoldása Sybil Thorndike, Anna Pavlova és a valahai Trójai Heléna számára teljességgel haszontalan lett volna.

98. oldal, 4. fejezet (L'Harmattan, 2015)


Hasonló könyvek címkék alapján

Charlotte Brontë: Villette
Janette Oke: Ha szólít a szív
L. M. Montgomery: Anne az élet iskolájában
Torey Hayden: Szellemlány
John Updike: A kentaur
K. D. Niki: Szerelmem a tanárom
Heinrich Mann: Ronda tanár úr
Paul Auster: Láthatatlan
Vladimir Nabokov: Pnyin professzor
Philip Roth: A haldokló állat