Jean ​Brodie kisasszony fénykora 48 csillagozás

Muriel Spark: Jean Brodie kisasszony fénykora

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Jean Brodie kisasszony karizmatikus tanító és a tökéletes femme fatale. Élete negyvenes éveiben jár, avagy saját szófordulata szerint „fénykorában”, és egyetlen hivatásának azt tekinti, hogy a Brodie-féle csapatot, vagyis osztálya 5-6 kiválasztott diákját a krémek krémjévé formálja. Egyéni pedagógiai és életfelfogása az iskolavezetés állandó támadásainak céltáblájává teszi. Megosztó személyiség, aki nemcsak kollégái számára, de tanítványainak is örök életre szóló enigma. Az 1930-as évek egyszerre felvilágosult és képmutató Edinburghjének háttere előtt kibontakozó történetben idősíkok csúsznak egymásra, perspektívák nyílnak meg és értelmezik egymást, és szemünk előtt kibontakozik a modern angol irodalom egyik legizgalmasabb nevelődési regénye, és Jean Brodie kisasszony tragédiája, aki tanítványa árulása nélkül sohasem szenvedett volna vereséget.

Eredeti megjelenés éve: 1961

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Valahol Európában L'Harmattan

>!
L'Harmattan, Budapest, 2015
158 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632368214 · Fordította: Váradi Péter

Enciklopédia 9


Várólistára tette 76

Kívánságlistára tette 27

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Kuszma>!
Muriel Spark: Jean Brodie kisasszony fénykora

Tulajdonképpen értelmezhető úgy is, mint a Holt költők társaságának párdarabja. Ott egy fiúiskola fülledt elzártságába érkezik a férfi tanerő, hogy felszabadítsa szerencsétlen diákok kreatív energiáit a prés alól. Itt egy lányiskolában vagyunk, ahol Jean Brodie kisasszony kísérli meg ugyanezt a maga tanítványaival. Legalábbis ő azt hiszi, hogy felszabadít. E kisregény erejét ugyanakkor éppen az adja, hogy Spark csavar egyet-kettőt a dolgokon, mélyebbre ás, és a pedagógus heroizmusa mögül máris kivicsorog az elemi önzés és a felelőtlenség. A címszereplő motivációi homályban maradnak ugyan, de az olvasó (illetőleg én) óhatatlanul arra a következtetésre juthat, hogy Brodie kisasszony valami mély frusztrációt próbál leplezni azzal, hogy énjének áradásával beborítja kiválasztott tanítványait, meglehetősen egészségtelennek tűnő, és nem mellékesen többé-kevésbé elszakíthatatlan köteléket alakítva így ki. Egy kissé zavart személyiség finom manipulációi ezek egy végtelenül összetett szövegben ábrázolva – aki imádja az emlékezetes női szereplőket gyűjteni a világirodalomból, annak mindenképpen ajánlom. És amilyen rövid ez a szöveg, olyan nagyon ravasz: Spark nagyon innovatívan használja az idősíkokat, amivel egészen speciális ízt ad a szövegnek. Azzal pedig, ahogy a kamaszlányok fantáziáit beleszövi a cselekménybe, egészen elbájolt. A maga picinységében hibátlan kötet.

17 hozzászólás
ppeva P>!
Muriel Spark: Jean Brodie kisasszony fénykora

Bármennyire is „fénykorát élte” Brodie kisasszony, számomra taszító volt – sőt, minél többet hangoztatta fénykorát, annál ellenszenvesebbnek éreztem. Egy mérgező tanár, aki egyéniségnek hiszi magát, közben pedig valódi tanítás helyett a saját magánéletével traktálja/terheli és manipulálja tanítványait. Tulajdonképpen sajnálandó is szegény, de a kislányokkal sokkal jobban együttéreztem.

Talán azért is, mert volt egy sokban hasonló tanárnőm – igaz, szerencsére főiskolás koromban, nem pedig 10-14 évesen, amikor több kárt lehet tenni egy gyerekben. Mégis mély nyomokat hagyott bennem a manipulatív viselkedésével, és a mai napig sajnálom, hogy tanulás helyett a magánéleti válságait kellett hallgatnunk… Egy ilyen tanárnak, bármennyire is egyéniségnek gondolja magát, nincs helye a gyerekek, fiatalok körül. A gyerekek, főleg, ha úgy érzik, kevés figyelmet, törődést kapnak, hajlandók sok mindent megtenni annak kedvéért, aki látszólag figyel rájuk, foglalkozik velük, sőt, bizalmába avatja őket.

Tetszett a regényben az idősíkok váltogatása. A nyelvezete néhol elég fura, nem tudom, eredetileg is ilyen volt, vagy csak a fordítás után lett helyenként nyakatekert. Sajnos, megspórolták a lektorálást. Sok baki maradt a könyvben (pedig az apró kis elgépeléseket el is engedtem), ami zavarta a megértést, vagy csak egyszerűen bosszantott olvasás közben.

3 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!
Muriel Spark: Jean Brodie kisasszony fénykora

Egy brit lányiskola, egy karizmatikus femme fatale tanítónő, aki nagy hatást gyakorol a taníványaira, Edinburgh az 1930-as években, féltékeny kollégák, és befolyásolható diáklányok, a fejemben teljesen másféle történetet képzeltem el ezeknek az összetevőknek a felhasználásával, és a fülszöveg alapján is másra számítottam.

Milyen volt Jean Brodie? Milyen volt a Brodie-féle csapat? Fogalmam sincs, számomra ez nem igazán derült ki a könyvből. Karizmatikus, femme fatale tanárnő helyett én csak egy nőt láttam, aki a saját élete egyszínűsége miatt politikai eszméket hajszol, és könnyen befolyásolható kislányok fejét tömi meg mindenfélével, döntéseket hoz meg helyettük, sőt egyesekkel elég kegyetlenül is bánik. Engem egyáltalán nem varázsolt el a személyisége, amit igazából a könyvből eléggé meg sem ismerhettem. Nem tudtam meg, hogy a felszín alatt, milyen ember volt Brodie kisasszony, aki most élte a fénykorát, és ezt úgy körülbelül minden harmadik oldalon meg is ismételték, hogy el ne felejtsük.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.nl/2016/01/muriel-spark-jean-…

Devorah>!
Muriel Spark: Jean Brodie kisasszony fénykora

Habár az összehasonlítás kézenfekvő, mégis meglepő gondolat, hogy a Jean Brodie kisasszony fénykora a Holt költők társasága párdarabja lenne. Sokkal inkább tűnik úgy, mintha az utóbbi Spark regényének halvány utóérzése lenne, valami olyan változatban, ahol az arányok finom szólva eltolódtak, s mintha kivontak volna belőle minden „illetlenséget.” Szerencsére ez a könyv – aminek központi témái többek között a szexualitás és a vallás –, sokkal mélyrehatóbb és őszintébb, ráadásul olyan történet, ami rögtön utánaolvasásért kiált.

Jean Brodie karaktere, mint kis kutakodás után kiderült, sok vonásában Christina Kay-hez hasonlatos, aki Muriel Spark tanára volt; az, aki többek között arra biztatta, hogy az írásnak szentelje életét, ugyanakkor, mint Brodie kisasszony, „a reneszánsz képek mellé Mussolini és feketeingesei fotóját akasztotta a falra.” Ugyanez a zűrzavar jellemzi Brodie kisasszonyt is, aki minden vasárnap más templomba jár, és a szabadossága dicséretre méltó lenne, ha nem csupán látszatát őrizné a morális érzéknek.

Muriel Spark, spoiler felnőtt korában áttért a katolikus hitre, a saját fiával pedig igen zavaros volt a viszonya, aminek a részletei érdekesek, figyelembe véve ezt a könyvet.

Vajon amikor megírta a regényt, nem volt teljességgel tudatában a saját fiktív és valós története jelentőségének, hogy mindennek ellenére látszólag olyan hasonló hibákat vétett az életében, vagy ez a regény szolgálna minderre előzetes magyarázatul..?

Talán a film majd elmélyíti az olvasmányélményt.

4 hozzászólás
ziara>!
Muriel Spark: Jean Brodie kisasszony fénykora

Hozzám alapvetően közel állnak az olyan különös egyéniségek, mint Jean Brodie. Én szerettem volna, ha ilyen tanárom lett volna, minden kis gyarlóságával együtt. Valószínűleg nagyon kompenzált valamit a tanárnő, és azért volt ilyen a kapcsolata a tanítványaival, de az is lehet, hogy szerinte ez az egyetlen járható út a pedagógusi pályán. Mint végzett, de nem a szakmájában dolgozó tanár, nekem imponált ez a furcsa nő, de tényleg.
Más kérdés, hogy talán ez a hiánypótlóan megjelent regény megérdemelt volna egy alaposabb szerkesztést.:(

Youditta>!
Muriel Spark: Jean Brodie kisasszony fénykora

Jean Brodie kisasszony egy igazi egyéniség, aki tipikusan olyan személy, akit kivet a pedagógiai szemlélet, mert különc és más, vagyis nagyon eltér az átlagtól. Ez a kisasszony szárnyai alá vesz lányokat, hogy őket külön oktatásban részesítse, vagyis az ő saját fénykoráról meséljen nekik, mert az fontosabb, mint amit a tanrend megkövetel. Együtt teáznak, színházba járnak, sokat beszélgetnek egymással, s a kisasszony közben jó/nem jó módszereivel tanít.

Szeretem az egyéniségeket, de nekem Jean Brodie túl sok volt, túl egoista vagy képmutató illetve nem is tudom pontosan megfogalmazni milyen volt, de ellentmondásos nagyon. Biztosan valami nagy bánatát próbálta feldolgozni ezzel a tanítási módszerrel. Aztán amikor valamelyik „lánya” árulja el, s ezért kell nyugdíjba mennie idejekorán, akkor jön a kopp, és a kérdés, hogy melyik lány árulta el a kisasszonyt s miért? Nekem a vége különösen tetszett illetve a könyv felépítése, elbeszélési módja, ezért plusz fél csillag.

Black_Venus>!
Muriel Spark: Jean Brodie kisasszony fénykora

Érdekes könyv – bár olvasás közben néha kicsit untam, a rengeteg „Brodie kisasszony most van a fénykorában” ismételgetését. Aztán a vége meglepő volt, és nem is teljesen értettem egyet a magyarázattal, amely az események végkifejletére adott. Biztos, hogy lesz még min gondolkodni később is: nem egy lángoló, dinamikus könyv, inkább lassan csordogál, mint a 30-as évek Skóciában, vidéken, de pont egy olyan korszakról szól (a 2. világháború előtti időszak, a világ ártatlanságának utolsó évei, és ezzel párhuzamosan a Brodie-tanítványok ártatlanságának utolsó évei is), amely mégis igen jelentős korszak a világtörténelem szempontjából.
Súlyos erkölcsi kérdéseket is boncolgat, és bár nyilván a tanítás kisipari módszer, ha elég sokáig nevel és tanít valaki egy iskolában, mégis elég nagy tömeget tud a saját erkölcsi rendjéről meggyőzni, akik aztán átadják ezt az újabb generációknak, és közvetlenül is befolyásolja az életüket, amit egy fontos tanáruktól tanultak. A politika, a művészet, a részvétel vagy távolmaradás a közélettől, a jelentős vezetők dogmái pedig már tudjuk, hogy hová vezetnek, mondjuk egy Hitler típusú vezető hatalomra kerülésével. Ez talán a legfontosabb üzenete a könyvnek – hogy a formálják észrevétlenül egymást az emberek, a tanárok a diákokat, a diákok a tanárokat, a vezetők az országukat. És feltétlenül az a rossz-e, aki a hagyományos értékrendet tartja, és szól, ha általa veszélyesnek tartott egyéniségekkel vagy egyénieskedéssel találkozik, még ha az eleinte ártalmatlannak tűnik? Mindenáron támogatni kell-e az elkülönbözést? (Ennek most nálunk is van politikai aktualitása, és nagyon elgondolkodtató a könyv fényében – a tanári etikai kódexre gondolok, amely már a 2. könyv kapcsán merül fel bennem az utóbbi egy hónapban.)

A fordítás, bár nincsenek benne feltűnő hibák, mégis kissé magyartalan, nem tudom, az eredeti szöveg is ennyire döcögött-e? Kiss Judit Ágnes utószava pedig nem szól semmiről, jobb lett volna kihagyni, mert inkább csak a könyv meg nem értéséről tanúskodik.

4 hozzászólás
cseri>!
Muriel Spark: Jean Brodie kisasszony fénykora

Mint azt többen is írták előttem, valóban gyalázatos a fordítás és a szerkesztés. Voltak mondatok, amiknek egyszerűen nem volt értelme.
Ami Jean Brodie kisasszonyt illeti, nekem az első oldalaktól kezdve ellenszenves volt. Ja, hogy ő egyéniség. Hát az sajnos nem elég. Jó, ha normális is az ember.

Kovaxka P>!
Muriel Spark: Jean Brodie kisasszony fénykora

Ennél több csillagot nem tudok adni, pedig szeretnék. Értékes műnek tűnik, de alig bírtam elolvasni a bosszantó elütések, helyesírási hibák, magyartalan mondatok, hanyag fordítás, az olvasószerkesztés hiánya miatt. Ezeken felül is voltak problémáim. Érdekes a téma és a helyszín, de csak a felszínt kapargatja, a miértekre nem nagyon kaptam választ. Sandyt talán még jobban megismertem, mint Brodie kisasszonyt. Tetszett az idősíkok keverése, a fantáziavilág és a szexuális szabadosság, de ennél sokkal többet vártam. Főleg a kiadótól.

iniesta>!
Muriel Spark: Jean Brodie kisasszony fénykora

Az eredetit, a mögöttes művet (The Prime of Miss Jean Brodie) elsősorban időkezelése miatt (ti. Időbeli fixpont nélküli mozaikossága, ami tulajdonképpen a posztmodern narratíva-dekonstrukciók felé mutathatna, holott a modern értelemben vett narratíva itt nagyon is van) igen nagyra tartom.

Sajnos a fenti magyarítani próbált verzióban ebből szinte semmi nem jön át. A szöveg a fordítás során szintaktikailag és szemantikailag egyaránt súlyosan sérült („kibújni valami elől”, „Szinte új életre keltek általuk, úgy érezték, hogy az egész iskola új volt.”), a fordítás így nem lehet más, mint elégtelen; a szöveggondozás pedig – a magyar könyvkiadás nem szokatlan, alkalmankénti igénytelenségéhez mérten is – sokkolóan, botrányosan hanyag. Az átültetés tulajdonképpen annyira rossz, hogy olvasóként, abszurd módon, kénytelen vagyok figyelembe venni a mögöttes művet, máskülönben nem tudnám értékelni. Ugyanakkor mindezt persze valahogy jelezni kell: kivételesen innen a jegy. Cinkos, aki néma.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Kuszma>!

A latinul a képzést educatio-nak mondják. Ez a ki jelentésű latin ex-ből és a vezetek jelentésű duco-ból származik. Vagyis azt jelenti, hogy kivezetni, felszínre hozni. Számomra az oktatás annak felszínre hozása, ami már eleve ott rejlik a diák lelkében. Mackay kisasszony számára azonban az oktatás valami olyasminek a behelyezése, ami nincs ott; márpedig én ezt nem képzésnek, hanem zaklatásnak nevezem.

42-43. oldal

8 hozzászólás
balagesh I>!

Képtelenség meggyőzni egy olyan férfit, aki nem mond ellent, csak mosolyog.

104. oldal (4)

1 hozzászólás
balagesh I>!

A varrógép tűje fel-le járt, amitől Sandynek és Jennynek végül nevethetnékje támadt, mivel akkoriban bármi, aminek lehetséges volt szexuális értelmet tulajdonítani, nevetésre ingerelte őket.

68. oldal (3)

ppeva P>!

[…] a kézimunka órák mindenki számára nagy megnyugvást hoztak, és Brodie kisasszony a karácsony előtti időszakban a kézimunka órákat arra használta, hogy osztályának a Jean Eyre-t (sic!) olvassa fel, a lányok pedig a történet hallgatása közben a tőlük telhető legnagyobb erővel szúrták a tűt a hüvelyujjukba (sic!), hogy a varrott szöveten aztán érdekes apró vérpöttyök jelenjenek meg, sőt a vércseppekkel egyenesen mintákat rajzoltak.

64. oldal

dokijano>!

    Amikor az első szemeszter végén megnézte az eredményeiket, a vizsgakérdések közül a felszínesnek ítélteket hangosan, a legnagyobb megvetéssel hangjában olvasta fel előttük: „Egy ablaktisztító egy 15 láb hosszúságú, 60 fontos létrát cipel, melynek végére egy 40 fontos vödröt akasztottak. Mely ponton kell a létrát alátámasztani ahhoz, hogy vízszintes állapotban szállíthassa? Hol található a rakományának tömegközéppontja?” Brodie kisasszony, miután felolvasta a kérdést, úgy bámult a papírra, mint aki nem akar hinni a szemének. Számos alkalommal adta a lányok tudtára, hogy az ilyen problémák megoldása Sybil Thorndike, Anna Pavlova és a valahai Trójai Heléna számára teljességgel haszontalan lett volna.

98. oldal, 4. fejezet (L'Harmattan, 2015)

dokijano>!

[…] a Kerr nővérek elég gyávák voltak, Brodie kisasszony viszont egymaga is könnyedén kitett két Kerr lányt – olyan volt, mint a derékszögű háromszög átfogójára emelt négyzet, aki a két befogóra emelt négyzettel áll szemben.

104. oldal, 4. fejezet (L'Harmattan, 2015)

Lélle P>!

– Sandy, magának fáj valamije? – kérdezte Brodie kisasszony.
Sandy ámultan nézett.
– Maguk, lányok – mondta Brodie kisasszony –, meg kell hogy tanulják, hogyan mutatkozzanak higgadtnak. Ez a nő egyik legfontosabb fegyvere, hogy nyugodtnak látszik, balsorsban, jó sorsban egyaránt. Nézzék Mona Lisát!
Minden fej hátrafordult, és a tekintetek arra a reprodukcióra szegeződtek, amelyet Brodie kisasszony hozott magával az egyik útjáról, és a falra erősített Mona Lisa, a maga fénykorában, állhatatos nyugalommal mosolygott, még akkor is, ha éppen most érkezett a fogorvostól, és az alsó állkapcsa be volt dagadva.

25-26. oldal, 2. fejezet (L'Harmattan, 2015)

ppeva P>!

– Brodie kisasszony azt mondja, hogy a fénykor a legjobb – mondta Sandy.
– Igen, de ő sohasem házasodott meg, mint a szüleink.
– Nekik nincsen fénykoruk – mondta Sandy.
– Nekik nemi közösülésük van – mondta Jenny.
A kislányok elhallgattak, mert ez még mindig rendkívüli gondolat volt, olyan, amelyre csak nemrég nyílt rá a szemük; maga a kifejezés és az értelme is újdonság volt. Sőt, egyenesen hihetetlen. Aztán Sandy azt mondta: – Lloyd úrnak múlt héten gyermeke született. Úgyhogy nemi kapcsolatba kellett lépnie a feleségével. – Ezt a gondolatot aztán már könnyebben meg tudták emészteni, és visítva belekacagtak a rózsaszín papírszalvétákba. Lloyd úr a felső gimnazista lányok rajztanára volt.
– El tudod képzelni, hogy történt? – suttogta Jenny.
Sandy még kisebbre húzta össze a szemeit azon erőlködve, hogy maga elé képzelje a jelenetet. – Szerintem a pizsamájában volt – súgta vissza.
A lányokat rázta a nevetés, ahogy eszükbe jutott a félkarú Lloyd úr, amint komor ünnepélyességgel lépdel az iskola felé.
Majd Jenny így szólt: – Hagyod, hogy elragadjon a pillanat hatása. Ez így történik.

19. oldal

Marcsi061>!

– A csapatszellem meg a hasonló kifejezések csak arra valók, hogy megtörjék a személyiséget, a szeretetet és a személyes lojalitást – mondta. – A csapatszellem, meg a hasonlók a női nem számára nem valók, különösen akkor, amikor az emberre kívülről erőltetik rá, ami az idők kezdetétől fogva pontosan ellentétes azzal, amit ez a kifejezés jelent.

93. oldal


Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Alice Walker: Kedves Jóisten
Alice Walker: Bíborszín
Simone de Beauvoir: A kor hatalma
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Douglas Stuart: Shuggie Bain
Irvine Welsh: Trainspotting
Lewis Grassic Gibbon: Skócia lánya
Isla Dewar: Tánc a világ végén
Joanne Harris: Urak és játékosok
Ambrose Parry: Minden testek sorsa