Ínyencrapszódia 73 csillagozás

Muriel Barbery: Ínyencrapszódia

Pierre ​Athens a világ legnagyobb étteremkritikusa, a gasztronómia pápája, az ínyenc lakomák fejedelme. És negyvennyolc órán belül meg kell halnia. Ezt ő is tudja, de nem törődik vele, mert a halál kapujában egy ízlelőbimbói közt vagy inkább a szívében motoszkáló íz nyomába ered. Érzi, hogy ennek a gyermek- vagy kamaszkorból ismerős íznek többet köszönhet, mint élete összes pompázatos lakomájának. És emlékezik. Hol elandalodva, hol őrjöngő izgalomban kóborol az emlékek útvesztőjében, fejest ugrik a régmúlt fazekaiba, és vidékek és illatok, szagok és ízek, fűszerek, mártások, vadhúsok, halak és először ízlelt alkoholok között bejárja a gyermekkor tengerpartjait és kertjeit, séfek boszorkánykonyháit. S míg kutat, számot vet vele feleség, gyerek, barát, szerető, macska. Vajon marad-e idő, hogy meglelje, amit keres? A francia Muriel Barbery A sündisznó eleganciája című regényével vált világhírűvé, egyben a magyar olvasók egyik kedvencévé. Ínyencrapszódia című regényében is az élet… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2000

>!
Geopen, Budapest, 2012
158 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639973541 · Fordította: Tótfalusi Ágnes

Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Pierre Arthens


Kedvencelte 5

Most olvassa 4

Várólistára tette 41

Kívánságlistára tette 21

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Maminti9 P>!
Muriel Barbery: Ínyencrapszódia

Selymes osztrigák, egzotikus kessrák, sózott vajjal átitatott pirítósok egész sorába haraphatunk Pierre Athens étteremkritikusnak a halál torkából visszatekintő rapszódiájában, melyet egy tonkababbal megszórt madeleine simogató ízével zárhatunk. Zaklatottság, érzelmek, gondolatok erőteljes hullámzása jellemzi a regényt, ami nem véletlen, hiszen egy rapszódiáról beszélünk, mely mind az ízek, mind a főszereplő gondolati világában is megtestesül.
Pierre Athens azonban nem egy szerethető karakter, az odaadó feleségét levegőnek nézte, a gyerekeit igazából sosem szerette, ahogy szeretőjét is megvetette, mely saját gondolatai és a váltott nézőpontból fel-felbukkanó emlékekből rajzolódik ki.
Miközben egy bizonyos ízt keres utolsó 48 órájában, egyértelművé válik, hogy boldog pillanatai a különböző fogások és ízek élvezetéhez, valamint az illatok eleganciájának gyönyöréhez kötődnek. Ahogy kiderült, dalmát vizsla kutyájának is finom pirítottkalács illata és meleg élesztőszaga volt. Muriel Barbery zseniális szókészlettel, itt-ott barokkos túlzással kalauzol el minket roston sült szardíniák óceán illattával elárasztott városrészekbe, a nagymamák ördöngös illatokkal telített konyhájába, a marokkói fűszerektől illatozó utcák leander alatt roskadozó házai közé, vagy egy dombokba ékelődött bortermelő falucskába.
Ambivalens érzéseket vált ki ugyanakkor az olvasóból, mert a zseniális gasztronómiai kalandozásokat a Grenelle utca hálószobájában haldokló étteremkritikust megvető vélemények törik meg. Pierre Athenst azonban nem gyötri bűntudat vagy lelkiismeretfurdalás, elrévedő nosztalgiázása közben kizárólag annak a bizonyos íznek a fellelésére koncentrál.
Rövid, sziporkázó humorú olvasmány, egy életet behálózó íz extázis, „a kérdés azonban nem az, hogy enni kell, nem az, hogy élni kell, hanem az, hogy miért.” A regény elmés megoldásában pedig a választ is megtalálhatjuk.

2 hozzászólás
kriszet_Paulinusz P>!
Muriel Barbery: Ínyencrapszódia

„Nagymama a tűzhelynél tett-vett rátarti nyugalommal. Száz kilónál is többet nyomott, bajusza volt, férfihangon kacagott, és egy kamionsofőr bájával ordibált velünk, amikor véletlenül beszabadultunk a konyhába. Ám szakértő keze alatt a legjellegtelenebb anyagok is szent csodává alakultak.”

Az írónőtől ez az első könyvem, és kellemes csalódás. Ínyencségek tárháza vonul fel előttünk, már-már szerelmes sóhajokkal esszük a felkínált ételeket, és ízlelőbimbóink teljesen fel vannak tüzelve, még egy-egy korty bor sem enyhítheti sóvárgását az újabbnál, újabb falatokra. Kissé elcsépelt fogalom, de egy mennyei falatozó párosult bennem a könyvvel.
Nem vagyok benne biztos, hogy megértettük egymást, azaz én és a könyv, mert azért hagyott maga után egy kis nyomottságot, néhány kérdést. Önmagában egy remek kis hangulatregény, már aki ebben a köntösben ezt így szereti láttam, hogy többen vannak a fanyalgók. Bennem is maradt egy-két tüske. Pontosabban főszereplőnk csapnivaló családiélete nem hagyott nyugodni engem, nem értettem miért és hogyan. Egy ennyire az ízeknek élő emberben hogy nem lehet másra is hasonló vágyakozása, mégpedig a családja után. Remekül megfest egy-egy képet arcátlan szereplőnkről, ahogy mások narrálják összetalálkozásaikat vagy kiragadott emlékeiket. Én nem értettem meg. Mindamellett kellemes olvasmány volt.

Trixi_Adzoa>!
Muriel Barbery: Ínyencrapszódia

Nem értékelik túl magasra ezt a könyvet, pedig szerintem csodálatos. Nem tudom, azért érzem-e ezt, mert én is ínyenc vagyok, és átérzem a finom ételek iránt érzett szenvedélyt, vagy csak azért, mert szeretem Muriel Barbery, és Tótfalusi Ágnes stílusát. Ez mondjuk nem újdonság. A lényeg, hogy minden percét, minden betűjét élveztem. Kicsit sajnálom, hogy egy-két igazán finomnak tűnő étel receptje nem landolt a könyvben, mert kifejezetten szeretek ilyeneket megvalósítani. :-)
Mindenesetre nekem nagyon kellemes olvasmány volt!

Aurore>!
Muriel Barbery: Ínyencrapszódia

Az elején azt hittem…, nem is tudom, mit hittem, de mindenképpen azt hittem, ez a francia lelkeket az ínyencségen keresztül feltáró mestermű. Mert a franciáknál az ínyenckedés, a közös étkezés a minden. Vagy legalábbis ami náluk szerintem a jó, az ez. Ha valami hiányzik nekem a párizsi életemből, akkor az ezek az evések, az éttermek, a tenger gyümölcsei, fekete kagyló, az osztriga, a foie gras (libamáj), les escargots Papa (Papa csigái), a békacombok…, az a fajta tobzódás.
Ez a könyv is tobzódás. Az elején még élveztem. De aztán már sok volt. Mint amikor az ember pukkadásig eszi magát, és már nem is jó, de még mindig eszik, aztán elcsapott hassal szentségel, hogy előbb abba kellett volna hagyni, bizony. Te jó isten, hányszor megtörtént ez velem ott! Szóval a kevesebb több lett volna.
És hát a végén a csavar, amikor a főhős szembeköpi az életművét, ezt az egész ínyenc-dolgot. Nem tudom, mit gondoljak róla, de ennyi túlkapás után talán meg is értem.
Viszont zavart, hogy a fordítás az eredetihez képest kissé izzadságszagú. És zavart még egy. A szereplők és mellékszereplők kidolgozatlansága az ételek, kajálások leírásához képest. Talán ha az meglett volna, ha a hasonlatokat és költői képeket nem szinte csak az ételekre pazarolja, ha nem annyi benne a klisé, mint amennyi (pl. hogy a gyerekek hogyan látják a felnőtteket) akkor kialakul a könyv egyensúlya. Számomra. Bennem.
Mindenesetre egy ilyen könyvet, vagyis ezt a könyvet valóban csak francia föld szülhette.

8 hozzászólás
Iza_Rápolti IP>!
Muriel Barbery: Ínyencrapszódia

Először is ezt a könyvet üres gyomorral nem illetik elolvasni. Folyton a gasztronómia óráim jutottak eszembe, ott is az a perc, amikor a tanár figyelmeztetett: ne jöjjünk éhesen az órákra. A főszereplőnk, Pierre életét áldozta az étkezés istenség oltárán. Már gyerekkorában kijött ez a gourmand vonzódás, majd mikor felnőtté vált átadta mindenét. Szó szerint. Gyakorlatilag itt értettem meg miért lehet extázis az étel, sőt néhol kimondottan szexuális orgiaként mutatja be. Lásd a már említett majonéz példázatot. „A test számára szabadultak fel azok az energiák, amelyeknek nem kellett táplálniuk a szellemet”. Zseniális, ugyanakkor számomra visszataszító. Ezt a kettős érzést egyébként más molyok véleményénél is olvastam. Miután befejeztem a könyvet, átfutottam a többi értékelés zömét itt az oldalon, azért örömmel láttam, hogy stimmel a 4 csillagos értékelésem. Azért négy csillag részemről, mert anyaként teljesen kiborított a gyerekekről leírt kijelentése. Ilyet csak egy parázna, házasságtörő tud produkálni, akinek az istene a hasa. Még most is forog a gyomrom, ahogy a sorokat írom :( Viszont kíváncsi lettem a szerző másik könyvére is , hiszem ami az övé az övé: ilyen cirádás megfogalmazással előadni olyat ami fizikai szinten indul, de szellemi síkon befejeződik, hát ide azért kellett sütnivaló.

2 hozzászólás
Belle_Maundrell>!
Muriel Barbery: Ínyencrapszódia

Annyira tudtam volna szeretni ezt a könyvet, ha mondjuk kétszer ilyen hosszú, és nem csak az ételekbe megyünk bele ilyen részletesen, hanem a szereplőket is rendesen megismerjük. Így sajnos kicsit kevés volt, tulajdonképpen az egész annyi, hogy a haldokló Pierre Athens gondolkozik kajákról, és próbálja megtalálni azt a bizonyos ízt, amire vágyik, a többiek meg róla gondolnak – többnyire – csúnyákat.
Lehet, hogy én is kajasznob vagyok, de kifejezetten szeretek ételekről olvasni. Olyan jó, meg guszta, meg illatos, meg nyimm-nyamm. Az ételekről szóló részekkel nem is volt baj, és ötletes volt, hogy a főhős szemszögéből íródott fejezetek mind valamilyen kaja köré fonódtak, de igazán lehetett volna olyanabb, mint a Sündisznó. Mármint a kidolgozottságot illetően. Ettől függetlenül így is nagyon hangulatos volt, és a vége pont olyat csattant – inkább koppant –, amikor Pierre megvilágosodott. spoiler
És imádtam, hogy egy picit Renée, minden idők legmenőbb házmesternője is felbukkant. :)

pufirizs>!
Muriel Barbery: Ínyencrapszódia

egyébként nem értem, hogy mit nem értetek ezen. bolti fánk = élet.

2 hozzászólás
aram76>!
Muriel Barbery: Ínyencrapszódia

Ezt most csak azért vettem a kezembe, mert kellett két kihiváshoz is hosszú í betűs könyv. De azért egész jó volt, érdekes megközelítés, sok kajával. Szerintem próbálkozom még majd az íróval. Ahogy nézegettem A sündisznó eleganciája sok molynak tetszett, így arra majd rápróbálok.

meseanyu P>!
Muriel Barbery: Ínyencrapszódia

Könnyű kis hangulatregény, gyönyörű ételleírásokkal, de a sztori, a jellemábrázolás meglehetősen gyengécske, és Barbery stílusa nekem sajnos továbbra is modoros és okoskodó sok helyütt.

6 hozzászólás
anesz P>!
Muriel Barbery: Ínyencrapszódia

Nem hasonlítható A sündisznó eleganciájához. Azért nem volt egészen elvetendő sem. Hogyan látnak a körülöttünk élők? Mi a fontos az életünkben? Mire tékozoljuk el napjainkat? Előrejutásunk érdekében milyen számunkra lényeges és értékes dolgokat árulunk el? Számomra ilyen kérdéseket vetett fel ez a rövid könyvecske.


Népszerű idézetek

amnaen>!

Az emberek azt hiszik, hogy a gyerekek semmit sem tudnak. Néha nem is tudom, hogy a nagyok voltak-e valaha gyerekek.

91. oldal

Maminti9 P>!

Én ugyan soha nem hagyom kiűzni az agyamból azt a gondolatot, hogy a majonézben van valami alapvető szexualitás.

13 hozzászólás
Maminti9 P>!

Vakációs szertartások, megváltoztathatatlan érzések: a só íze a száj sarkában, a ráncos ujjak, a meleg és száraz bőr, a ragacsos haj (néhány sós csepp még a nyakunkba gördül), kapkodva szedjük a levegőt: milyen jó volt, milyen könnyű volt az egész … hazaértünk, beálltunk a zuhany alá, és fénylőn, puha bőrrel és engedelmes hajfürtökkel léptünk ki alóla, és egy újabb étkezéssel kezdetét vette a délután.

Maminti9 P>!

Dalmát vizsla volt, és Rhettnek neveztem el, az Elfújta a szél tiszteletére, ez volt a fétisfilmem, mert ha nőnek születek, Scarlett lettem volna – az a nő, aki életben marad egy haldokló világban.

Kapcsolódó szócikkek: Scarlett O'Hara
ShuShu>!

Már senki sem volt éhes, de éppen ez a jó a desszertek idején: csak akkor tudjuk őket értékelni teljes kifinomultságukban, amikor már nem azért esszük őket, hogy elnyugtassuk az éhségünket, és az édességorgia nem egy alapszükségletet elégít ki, hanem a világ jó szándékával vonja be szájpadlásunkat.

25. oldal

Maminti9 P>!

Az igazi szasimi nem roppan, de nem is olvad szét a szájban. Lassú és lágy rágásra invitál, aminek nem az a célja, hogy megváltoztassa a táplálék természetét, hanem az, hogy megízlelje a légies lágyságát.

bolyhoska>!

Azóta nagyon rokonszenves nekem az Úr, igen, rokonszenves, mert az én férjem is a paplan alá fingik (igaz, nem ilyen hangosan). A nagyanyám mindig azt mondta, hogy az a férfi, aki a paplan alá fingik, szereti az életet…

60. oldal

amnaen>!

Nagymama a tűzhelynél tett-vett rátarti nyugalommal. Száz kilónál is többet nyomott, bajusza volt, férfihangon kacagott, és egy kamionsofőr bájával ordibált velünk, amikor véletlenül beszabadultunk a konyhába. Ám szakértő keze alatt a legjellegtelenebb anyagok is szent csodává alakultak.

39. oldal

amnaen>!

A kezdő szemében a márványtömb tagolatlannak tűnik. Ha véletlenszerűen illeszti rá a vésőt, és úgy üt rá egyet, a szerszám kiugrik a kezéből, és a kő továbbra is őrzi érintetlen egységét. Egy jó kőfaragó ismeri az anyagot. Előre érzi, hol kell belemetszenie, már meg is van a hasadék, amely csak arra vár, hogy valaki fel is fedezze, támadást intézzen ellene, és milliméternyi pontossággal kitalálja, hogyan fog kirajzolódni a forma, amelyet csak a tudatlanok tulajdonítanak a szobrász akaratának. Pedig éppen ellenkezőleg: a szobrász ugyanis nem tesz mást, mint kibontja az alakot – mert tehetsége nem a formák kitalálásában áll, hanem abban, hogy kiemeli azt, ami más számára láthatatlan.

61-62. oldal

1 hozzászólás
amnaen>!

Amúgy nem is kétséges, hogy némi együtt töltött idő után az ember és az állat átadják egymásnak a hóbortjaikat.

104. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Andreï Makine: Schreiber hadnagy hazája
Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről
D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak
Sara Gruen: Vizet az elefántnak
Oláh Gábor: Hosszú élete titka
Tahar Ben Jelloun: Anyámról
Julian Barnes: Felfelé folyik, hátrafelé lejt
Margaret Atwood: A vak bérgyilkos
Rados Virág: A visszakapott élet
Sam Savage: Firmin